Pesti Napló, 1887. április (38. évfolyam, 90-118. szám)
1887-04-10 / 99. szám
honfitársunk, hogy Mazagon külvárosba egy tigris tévedett be; a szörnyállatot az élénk forgalmú városrész zaja, az üstösdobok szakadatlan robaja és a vallási szertartások között hangoztatott Rama! Rama ! kiabálások megriasztották és kereket oldott. Olvasta tovább az újságban : »Egy úri társaság, mely az estét egy a kikötőben horgonyozó hajón töltötte, úgy éji 11 óra tájban indult vissza a városba. Egyszer a sötétben a csónak, a melyen jöttek, az egyik oldalán sülyedni kezdett és majd felfordult. Rémületükre veszik észre, hogy egy tigris első lábaival kapaszkodik a csónak kamrájába s a csónakba akar jutni. A tengerészek marokra fogták evezőiket s odacsapkodtak a tigris lábaira és fejére ; ez oda is hagyta erre a csónakot s tovább úszott. Sassette szomszédos szigeten nem is lehet kiirtani a tigriseket, mert ha üldözik őket, átúsznak a szoroson a szárazföldre s úgy térnek onnan vissza. A szelídített tigrisekkel még produkcziókat is tartanak az ottani lakosok. Viszik őket házról-házra, csipkedik őket, mire azok irtózatosan ordítanak.« Végre közeledett az esős időszak. Egy éjszaka zápor szakadt alá s honfitársunk nagy bámulatára óriási békák göröngtek szerte mindenfelé. Brekegésükkel álomriasztó hangversenyt tartottak egész éjen át. Verbulci egy ízben megnézte azon helyet, hol az indusok halottaikat égetik; ezen alkalommal egy kutyának, mely reá sóvárgó szemekkel nézett, darabka kenyeret dobott. E percztől fogva a kutya mindenüvé követte őt, s nem akart mellőle tágítani. Már el kellett volna utaznia, s nem tudta mit tevő legyen a nagyon is hűebbel. Egy barátja látta el tanácscsal, figyelmeztetve őt a Pintraphe-ra. Egy intézet ez, mely minden állatot elfogad és haláláig kitart. Az intézetnek tőkéje 1 millióra rúg. Elment tehát az intézetbe. Egy nagy négyszögletes udvar ez, istálókkal és fészerekkel körülépítve. Itt több százra menő tehén volt bekötve az istálókba, a fészerek alatt Nilghan Antilopák (Apidta), majmok és egyéb állatok következtek felváltva sorban. A háztetőkön galambok s egyéb madarak tanyáztak. A kutyák szállása egy mellékudvar, mely kőlapokkal van kirakva, vízvezetékkel ellátva. Mesterségesen készített ernyő és fák árnya védi az ebeket a nap hősége ellen. A kutyatársadalom meglehetős népes e helyen. Midőn Verbuldi az ő hű »Bodriját« e helyre vezeté, a veteránus ebek körülszaglászták a novicziust s az ijedten kuporodott össze. Örökös kenyeret kapott a szegény Bodri a Pintrapoleban, vagyis az állatmenházban. Végre honfitársunk szent Tamás sírjához, mely közel Madraszhoz délnek fekszik, közeledett, és Madraszban, a fekete városban (Black Town) egy angol vendéglőbe szállott. Midőn fölébredt, látja, hogy egy majom ül a pamlagon, mellényét tartja kezeiben s az abból kihúzott zsebórával játszik. Nekirohan a majomnak, ez azonban a nyitott ablakon kiugrik. A mellény ott maradt a pamlagon, a zsebórát azonban a magánjogi kódex törvényeit nem ismerő Darwin ősembere magával vitte. A vendéglős barátunkat egy 5 láb hosszú fúvócsővel és agyaggolyóbisokkal látta el, hogy pneumatikus módon lőhessen a majmokra, ha azok szobájába jönnek. Egy pár nappal később ugyanezen vendéglőben egy portugáli eredetű bennszülött tisztviselő szállott meg. A tisztviselő szakácsát is magával hozta, valamint a magánkonyhájára szükséges élelmiszereket is. Egy reggelen, amint kinéz az új szállodabeli vendég szobájának ablakán, látja, hogy a szomszédos alacsony ház lapos fedelét egy nagy csoport majom foglalta el. Olyan lármát csaptak, mintha valóságos majom horvát országgyűlést tartottak volna. A majmok egy részénél a legkülönbözőbb dolgok voltak. Narancsok, banánok, hagymák, némelyiknek pedig kenyér és más élelmiszer volt a birtokában. Az üres kezű majmok üldözték szerencsés birtokos kollégáikat, s ezek ügyes ugrásokkal állottak félre, hogy megmentsék narancsaikat és a hagymafejeket. A sikoltozással és üvöltözéssel kísért rükvertzkonczentrírozás kacagtató látványt nyújtott. A portugáli roppant jó izűen nevetett rajtuk, egyszer azonban hátratekint szobájába, s látja hogy az élelmiszeres kosarak mind üresek. A majmok az ő élelmiszereit zsákmányolták el éjjel a nyitott ablakon keresztül. Éppen úgy, mint Budapesten a veréb-kérdés, Madraszban a majom-kérdés foglalkoztatta utóbbi időben a városi tanácsot. De ott a Herman Ottóknál is nagyobb védőkre akadtak a fenyegetett majmok. Mint már említettük, e népek a lélekvándorlásban hisznek; az elköltözött lélek az állatok testébe vándorol. E miatt a majmokat se lehetett bántani. Az angolok azonban, hogy mégis valami szerrel szabaduljanak a majom inzultusoktól, Darwin ősembereit elevenen fogdosták össze a városban. Az összefogdosott majmokat kelepczébe zárták s csapatonkint szállították vasúton Coimbatoreba, onnan azután fedett kalitokban a Nilgherry hegyekre, hol az erdőkben szabadon bocsátották őket. A majmok eltisztulásának még az indusok is örültek. Azonban örömük nem sokáig tartott. A száműzött majmok szervezkedtek az erdőkben s egy majom Savanyu Józsi vezérlete alatt meglepték a falukat és helységeket, kiprédálták a házakat, különösen a boltokat és bazárokat. A majom rabló-bandák fényes nappal is folytatták betöréseiket és a szegény indusok teljesen védtelenek maradtak az ellenség ellen. Egy napon hire érkezett, hogy a száműzött majmok visszatérőben vannak Madrasz felé. Dúlva, rabolva, fenyegetően közelgettek Madrasz Coriolánjai. 360 angol mértföldnyiről már hallani lehetett zajukat. Bejöttek a városba s újra elfoglalták régi helyeiket a lapos házteteleken, az indusok örvendtek nekik, sőt büszkék voltak majom polgártársaik ügyességére, hogy nem hagyták magukat kijátszani az idegen fehérbőrűek által. A városi tanács kegyelem levelet bocsátott ki a részükre, összefogdosásaikat beszüntette. Ilyen a városi állatélet Kelet Indiában. Akik ezen viszonyokra gondolnak, bizonyára nagyobb türelemmel hallgatják ezentúl a mi Erzsébet-téri verebeink fülsüketítő hangversenyét. Hartmann T. Károly: A színek birodalma. — Dr. Fabinyi Rudolf egyetemi tanár előadása. — Kolozsvár, ápril elején. A kolozsvári kultur-estélyek rendkívül élvezetes és anyagi tekintetben is szép sikert felmutató sorozata épp oly méltó, mint valóban érdekes befejezést nyert amaz előadással, melyet dr. Fabinyi Rudolf, egyetemünk tudós vegytanára, a tudományegyetem vegytani intézetének nagy előadási termében fenti czím alatt tartott. A tágas, nagy terem zsúfolásig megtelt a legválogatottabb férfi- és hölgyközönséggel, melyben arisztokrácziánk is nagy számmal volt képviselve. Néhány perczre — mondá Fabinyi tanár — egy alpesi völgybe vezetem önöket. Leáldozóban van a nap , az est nehéz köde emelkedik már a tó színéről, melynek sötét hullámaiban az erdő sűrű lombozata komor, sötét sávvá folyik össze. Csak itt-ott tükröződnek még magasabb fenyvek koronái halványuló körvonalakban. Fölöttük az örök hó- és jégmező még fürdik a fényben. Mintha hosszú álomból ébredve, merev mozdulatlansága bilincseit törné s egyszerre visszaszerezni óhajtaná mindazt, mit tétlenségében elmulasztott, a letűnő fényt oly mohó vágygyal szívja magába. Nyüzsgő élet támad odafönn ; a miriádnyi kristály színekben gazdag ruhát ölt, a szivárvány ragyogó színeiben ég az Alpesek világa. Közös a forrás, melyből mindenik merít magának ; közös, miként az élet. Saját lényétől és viszonyától a forráshoz függ az, vájjon a boldogságnak rózsafényét sugározza-e, vájjon bibor-aranyban úszik-e vagy némán, halványan marad. Mert a belső lénynyel, az élet nemével, szorosan összefügg a szín. A holtnak tartott anyag merevsége csak látszatos, tökéletlen érzékeink hibásak, hogy nem látjuk mindenütt és mindenben körülöttünk a szakadatlan tevékenységet, a mozgást, az életet! A hó kristályaiban épp úgy megvan az, habár még nagyon egyszerű alakban; a hó atomjait az anyaggal született erő épp úgy uralja, mint a természet legmagasabb lényeit. A hó a merevnek látszó üveg atomjainak sajátszerű elrendezése és mozgása kényszeríti a fehér fényhullámot titka fölfedezésére, melyben a természet kimeríthetlen szépségének, színgazdagságának forrása rejlik. Itt bemutatta Fabinyi tanár egy üvegprizma segélyével a fehér fény színképét, melynek hét alapszínében, ezeknek ezerféle kombináczióiban leírja a mindenség pompájának eszközét. A fehér fényhullám elrejti magában a színgazdagságot, de a természet élete meg tudja nyitni a titkos zárt. Minden test kiválasztja magának belőle azt, mely szükségeinek, czéljainak, mely belső lényének legjobban megfelel és módosíthatja is élete körülményei szerint. Sok test nem keres csillogó fényt, mintha ismerné önbecsét s a külső díszt fölöslegesnek tartaná. A fényhullámok energiájából vesz föl legfölebb valamit, de nem dísznek, hanem életerejének fokozására, pezsgőbb mozgás nyerésére; így a lég a színgazdagságból nem vesz részt magának. Sok más test ismét a legszebb színpompában ragyog; igen sokszor múlékony, kevés stabilitással bíró rendszerek ezek. A megállapodott, belső értékből hiányzót mintha pótolni akarnák szemfényvesztő külső csillogással. Mindenesetre még jobb természetűek, mint a harmadik osztályba tartozók, melyek minden szint, a fényhullám minden energiájával együtt, elnyelnek. Tőlük hiába várni vissza a sugárból, sötét keblükbe rejtve marad az örökre. Feszült viszony van többnyire a színtelen és a színesek között. Az előbbiek függetlenségi érzete, nagyobb energiája igen gyakran kollizióba jön és győzedelmeskedik az utóbbiak hiú kedvtelésein. Itt van például a Hydrogen, mely — mint mondják — legközelebb áll még az ősanyaghoz s erélyéből is a legtöbbet örökölt. Csaknem abszolút hatalmat gyakorol sok más anyag fölött. Idomítja akaratához és saját mezét kényszeríti reá. Sőt kölcsön is ad neki saját energiájából, hogy az a szabad pályafutásán követhesse. A Hydrogen testénél 127-szer súlyosabb a Jód s a Hydrogen mégis győzedelmeskedik fölötte. Szilárd, vagyis jegeczalakban aczélszinű a Jód, míg gőze pompás ibolyaszint mutat, melyet azonban — mint ezt Fabinyi tanár kísérletileg is bemutató — azonnal elveszt, mihelyt Hydrogénnel szövetkezik. A Jódhydrogensav színtelen. De szabadítsuk csak fel a Hydrogen uralma alól, eredeti külemét azonnal ismét felveszi. A Hydrogen a Jódot színtelenné teszi, a Jód pedig a nefréz elemeket színesekké. Festő képessége valóban igen nagy, így p. o. az ezüsttel világos sárga, az ólommal aranysárga, a higanynyal skarlátpiros, a palladiummal pedig sötétbarna színű vegyeket képez. Sőt számos szénvegyületnek is ad szint. Ezek közt egyike a legszebbeknek azon vegy, melyet a keményítővel alkot. Az egyszerű testek közt kiválik a kén is erős festő képességével. Maga is szép sárga színű, gőze pedig barnavörös. A természetben sok színes vegye fordul elő. Igen könnyen egyesül a fémekkel kénérczekké, melyekből számos igen nagy mennyiségben fordul elő és régóta bányásztatik az illető fémek előállítása végett. Ilyen a kénkovand, a szürke antimonércz, az ólomfényle, a zinnober, realgaz, az auripigment stb. Igen szép ásvány mind, többnyire fémfénynek. Műúton is előállíthatni ezeket és pedig száraz utón, ha a megfelelő fémeket kénnel olvasztjuk össze, vagy nedves utón, ha a fémek vízben oldható sóinak oldatába adjuk a kénnek Hydrogénnel képezett vegyét. Ezen vegy légnemű, fölötte kellemetlen, romlott tojásszagú — s ebben képződik is — és erősen mérges tulajdonságú. A víz jelentékeny mennyiségben oldja és ezen vizes oldat segélyével állíthatni elő az ólomnak fekete, a zinknek fehér, az arzénnek világos sárga, az antimonnak pedig narancsvörös kénegeit, mint ezt Fabinyi tanár a hallgatóságnak tényleg be is mutatta. A Hydrogen csak laza szövetséget köt a kénnel, miért is a kénhydrogéngáz könnyen szétesik alkotó részeire. Könnyen meggyűl s ekkor a Hydrogen az oxigénnél — mint mindig — vízzé egyesül, a kén pedig kiválik. Ha azonban elegendő levegő jut hozzá, elég a kén is és képződik azon szúró szagú, fojtó, mérges légnem, mely a kénes gyufák elégésekor érezhető. Ez a Kéndioxyd, mely erős hidegben cseppfolyóvá fűrüdik. Ez be is lett mutatva a hallgató közönségnek. A Kéndioxydban a két elem jelentékeny erővel függ össze, de az Oxygen azért azonnal felbontja a frigyet, mihelyt méltóbb társára, a Hydrogenre talál, így példái, ha Kénhydrogént és Kéndioxydot egymással összekeverjük, a kén azonnal magára marad és a Hydrogen az Oxygennel vízzé egyesül. E két elem a légnemű állapot korlátlan szabadságát, a független életalakot mindig föláldozza, hogy egymásé lehessen. Mily nagy elementáris vonzalomnak kell közöttük uralkodni! E két elem szövetsége a legállandóbb s az egész természetre a legtöbb áldást hozó. A táplálási folyamat közvetítője a növény- és állatországban mint cseppfolyó, mint gőz a hőmérsék szabályozója és az ősmunkaképesség hatásba hozója. Illatot a virágnak, hatalmat az embernek ő biztosit; s ha elvégezte feladatát a földön és pihenni tér a tengerbe társaihoz, a napsugár hivására uj munkára rögtön készen áll s a miért szabad röptét egymásnak áldozta föl, szabad társa a jég veszi karjaira, s mily hálás e szolgálatért: friss sdeséget áraszt a hőtől tikkadó, porlepte arczára. A fémek általában kedvelik a szint. Némelyikből már igen csekély mennyiség elegendő, hogy különben szin nélküli anyagot erősen megfessen. A drágakövek túlnyomó része színét, egy vagy két, benne nyomokban jelenlevő fémnek köszöni. A Rubin piros színe, a Saphir azúrja, a Smaragd ragyogó zöldje és az Amethyst ibolyaszíne ily módon jön létre. Némelyikét ezen drágaköveknek már műúton is sikerült előállítani, így 1878-ban a párisi kiállításon Frémy és Feil a természetes Rubinnal vetekedő szépségű kristályokat mutattak be, melyek csak áruk tekintetében — amennyiben sokkal kevesebbe kerültek — különböztek a természetes kövektől. Nem a pierre de Strass-nak nevezett utánzatokkal, amelyeknek előállítása különben rendkívül nagy tökélyre emeltetett, van itt dolgunk, hanem az ékkövekkel tökéletesen ugyanazonos és tőlük meg sem különböztethető műtermékekkel és semmi kétséget sem szenved, hogy az ide tartozó drágakövek mesterséges előállítása csak idő és talán már nagyon is rövid idő kérdése. Ez aránytalanul könnyebb feladat, mint a gyémánt mesterséges előállítása, noha erre nézve is hisz szük, hogy előbb-utóbb meg fog oldatni. E feladat- | ról, a chemia egyik nagymestere, Liebig, már e század közepe táján igy nyilatkozott: »Mit der Ent- ! deckung dieser Dinge (Morphin, Chinin,^ Diamant) beschäftigen sich Alle, und doch kein Einzelner. Es beschäftigen sich alle Chemiker damit, insofern sie die Gesetze der Veränderungen und Umwandlungen der Körper erforschen, und es beschäftigt sich kein Einzelner damit, insofern keiner die Erzeugung des Diamants oder des Chinins zur Aufgabe seines Lebens wählt. Gäbe es einen solchen Mann, ausgerüstet mit den erforderlichen Kenntnissen, und dem Muth und der Beharrlichkeit der alten Goldmacher, er würde Aussicht haben diese Aufgabe zu lösen.« Néhány év előtt sikerült is már mesterséges gyémántkristályok előállítása, de ezek nagyon picinyek voltak és az eljárás, melylyel nyerettek, úgy látszik, nem alkalmas hasznavehető kristályok készítésére. A drágakövekben különben a Mangánnal, Cobalttal, a Chrommal, a rézzel találkozunk gyakrabban. Ezen fémeknek csaknem minden vegye színes, melyek közül többel volt alkalmunk megismerkedni a Fabinyi tanár érdekes bemutatásában. A nem fémes elemek közt a Jodon és rokon társain, valamint a kénen kívül főleg a Nitrogén, légkörünk e legfőbb alkatrésze, bir kiváló színképző sajátsággal, melyet különösen a szénvegyekben emel érvényre. De vannak igen egyszerű összetételű, sőt légnemű vegyei is, amelyek színesek. Az eddig említett színes anyagok vegyi összetétele aránylag igen egyszerű, hasonlíthatlanul egyszerűbb, mint azoké, melyekkel a szerves természetben és a műúton is nyerhető színvegyekben találkozunk. Ide tartoznak a legváltozatosabb, a leggyönyörűbb festőanyagok, melyek közül számos a növényi részben, az állati szervezetben képződik, mint p. o. az Alizarin, az Indigo, a Cochenille stb., innen van elnevezésük is: szerves testanyagok. Sokkal többet azonban műúton, gyárilag állítanak elő. Ezen festő anyagok közül valamennyi szént tartalmaz, melynek atomjai képezik az alapvázat. Maga a szén legszebb féleségében, mint gyémánt, teljesen színtelen, de rendkívül nagy fénytörő és fényszóró képességgel bír. Érdekes, hogy erős fénytörő képességéből már Newton megjósolá, hogy elégethető anyagból kell állnia. Illik Cosmus toskánai nagyherczeg udvarában 1695-ben Averami és Targoni, egy homorú tükör gyújtópontjában tényleg el is égették. S mi csodás játéka a természetnek! Kitűnt ugyanis, hogy a gyémánt a közönséges szénnel egy és ugyanazon anyag s mindkettő elégésénél egyforma termény t. i. szénsav áll elő. Gyémánt és szén! Az egyik mintegy hivatva a csillogásra, a másik pedig a nehéz munka végzésére. Az egyik évezredeken keresztül egyforma, változatlan, s csak a fénysugárban ha fürdik pillanatnyi életet nyerő, míg a másik folytonos munkában és átalakulásban! Ma még fekete szén, mely nehéz gépek hajtásában izzik, s holnap bekalandozza szénsav alakjában a jégtengert, melyből talán éppen egy festő rózsa szívja föl, hogy édes illatát gyártsa belőle, vagy a friss fa fakaszt belőle tápláló nedvet, mely holnapután a csecsemő pici szívét dobogtatja meg élénkebben, vagy része van egy új nagy eszme létrejövésében,.........rombol és épit s ott van és ott működik a világot átalakító események gépezetében. — Eh! a gyémánt! Mintha elkárhozottak lelke ülne benne, e fényes néma fogságban, s még onnan romláson és bűnön dolgoznék. Mennyi kin, mennyi vér tapad hiú csillogásához! S ha nem tűrheti tovább, ha nem nézheti többé tétlenül a körülötte nyüzsgő, sőt érintetlenül hagyó életet, ha bilincseit összezúzná — tűzben kell, hogy megtisztuljon s az uj életre váltson alakot. Vagy atomok porává kell zúzódnia a haladás szolgálatában, a legkeményebb sziklák átfúrásában segítse az embert . Mont-Denis és a Szent-Gotthárd alagutjaiban sok társa megváltotta magát s föltámadt az életre, a szabadságra. Ezután áttért Fabinyi tanár az atomelmélet rövid ismertetésére. Beszélt az egyszerű testekről, vagyis az u. n. kémiai elemekről, amilyent most már 70-et ismerünk. Érdekesen vázolta az atomok súly-, tér- és vonzásbeli viszonyait; szólott a tömecsekről, melyeket a parányok,vagyis az atomok alkotnak, felemlítvén, hogy úgy a tömecsek, mint az ezek által alkotott testek egészen más tulajdonságokkal bírnak, mint egyes alkotórészeik s hogy e tulajdonságaikat mindaddig megtartják a testek, mig tömecseikben változás nem áll be. Teljes nyugalom a testekben soha sincs, mert az egyes atomok folytonosan bizonyos mozgást végeznek egymás felé, vagy egymás körül, vagy végül, mint a bolygók, egy bizonyos nap körül. Különösnek látszhatik — mondá Fabinyi tanár — hogy oly határozottan beszélünk atomokról, azoknak vonzásáról, egymás körül leírt pályájáról, holott atomot még nem látott emberi szem, és azok után, amiket ma tudunk, el kell ismernünk, hogy alig is lesz valaha látható. De hát a holdba, a Syriusba elhatolhat-e az ember ? Hisz még Jules Verne is óvakodott ettől s szerényen megkerüli azt. S nem ismerjük-e mégis biztosan a hold, az égitestek nagy részének pályáját, súlyát, a vonzást, melyet egymás irányában kifejtenek, a távolságot, mely őket tőlünk elválasztja ? ! Sőt számos égitestre nézve ismerjük az anyagot is, melyből áll. Megmérjük azon óriási viharok sebességét, melyek a nap izzó gőzkörét fölkavarják s megmérjük az ezek által felvetett hullámok magasságát. A távoli csillagokról nekünk csupán a fény hoz hirt, e gyors követ, mely 40,000 mértföldet jár be másodperczenkint s melynek perezekre, napokra, sőt évekre van szüksége, hogy e távoli világokból hozzánk érkezzék. S mennyi dologra vonunk immár biztos következtetést az égitest ezen egyetlen közléséből, fényéből, melyet hozzánk leküld ! A tömecsekkel, az atomokkal szemben mennyivel több előnyünk van ! Ha nem látjuk is őket egyenként, de a belőlük képezett test kezeink között van s ennek minden tulajdonságát megismerhetjük. Az emberi elme, a mint be tudott hatolni a nagy mindenség világai közé, épp úgy tud győzedelmet aratni a mikrokozmusban is. Minden jövő nap új bizonyítékot tesz erről. Gondoljunk csak a legutóbbi évek azon rendkívüli nagy horderejű felfedezéseire, melyeket a górcső tárt fel előttünk. A testek egymásra hatásának tüneményeiből, tulajdonságaikból s megváltozásuk módja és körülményeiből ismerte föl az emberi elme legkisebb részeik természetét s azon törvényeket, melyek e parányi testek birodalmában irányadók. A testek beszélnek egy nyelvet, mely internaczionális és sokkal tökéletesebb, mint a mienk. Könnyű megérteni, csak érteni kell hozzá. Egy generális kulcsra van szükség csak se kulcs : a kísérlet. Aki ezt a kulcsot jól tudja használni, a ki azt a sokszor bonyolult alkotású zár sajátságaihoz idomítani is tudja, az előtt megnyílik a zár, megszólal a test, sajátszerű jelekben beszél érzékeinkhez és föltárja léte valóját. E kulcscsal jutott a tudomány a természettörvények ismeretéhez, így tanulta megismerni a testeket alkotó atomokat is. S természetüket, törvényeiket kutatja a khémia, mint a nagy égitestekét a csillagászat. Sok rokonvonás van a két tudomány közt. Egyszer — későbben még közelebb lesznek egymáshoz ! A mathematika szilárd alapján épült asztronómia, a múlt századok e kedvencz tana, Kepler és Newton óta messze jár elől. A csillagász az égitestek pályáját a legnagyobb pontossággal meg tudja határozni és teljes biztossággal előre megmondani jövendő eseményeket; be tudja bizonyítani, hogy — micsodás véletlen — az ég sötét gyásza, a Golgothának rémórájában, egy teljes napfogyatkozás által okoztatott. Az atomok pályaalakjának meghatározásától még messze van a khémia, de rendkívüli haladást tett egy más irányban. Birtokába ejtette az Archimedesi pontot, amelyről a mikrokozmusban atomvilágokat sarkaikból kiemelni és tetszés szerinti naprendszereket megalkotni képes. Le Verrier nagyszerű számításaiból megtudta mondani, hogy keressetek ott, az égbolt ama táján, találnátok kell egy új bolygót, naprendszerünk legtávolabbi társát, az ő vágya a közeledésre testvéreihez, az ő vonzása az, mely megremegteti pályáján az Uranust. És Galle csillagász megtalálta a Neptun ! Csak néhány éve múlt, hogy hasonló eseményt jegyzett föl a khémia is. Mendelejeff az elemeknek általa és Lothar Mayer által fölállított természetes rendszeréből képes volt bizonyos addig ismeretlen elemek szintén szükségképein létére utalni. Leírta a még fölfedezendő elemek tulajdonságait és pedig nemcsak általánosságban, hanem határozott konkrét alakban. Még atomjaik súlyát is előre megmondta. Három ezen előrelátott elemek közül már is fölfedeztetett. A Gallium, a Scandium és a Germanium tulajdonságai, atomok súlya fényesen igazolja Mendelejeff zseniális jóslatát. De a csillagoknak öröktől kimért pályáján a csillagász változtatni nem képes. Az atomok világa ellenben kezeink közt van. Ezeket tanulmányozhatjuk, titkait feltárhatjuk. A kémia ma ott áll, hogy csaknem minden testnek meghatározhatja összetételét. Éspedig nemcsak annyiban, hogy megmondja : a kérdés alatti test mily elemekből, ezeknek mennyi atomjából van alkotva, hanem felvilágosít az egyes atomok egymáshozi viszonyáról. Az atomok kölcsönös helyzetétől felette sok függ. Ha a kölcsönös viszonyban változás áll be, ha csak annyiban is, hogy egyes atomok helyet cserélnek a tömecsben, ezzel lényegesen megváltoznak az illető test tulajdonságai. Amint ugyanazon mennyiségű és minőségű építőanyagból a legkülönfélébb építményeket lehet emelni, úgy az atomok különböző elrendezése által, az egymástól tulajdonságaikban rendkívül eltérő testeket lehet létrehozni. Számos oly test van, mely fizikai, kémiai és élettani tulajdonságaiban rendkívül különbözik, néha tömecse ugyanazon elemek ugyanazon számú atomjaiból van alkotva, csupán az atomok viszonyos helyzete, az egyes tömecsekben, más. Ilyen testeket isomer testeknek nevezünk. E. Du Boys Reymond, a hires fiziólogus, 1882. junius 29-én Landolt khémikus beiktatásánál a porosz tud. akadémia tagjává, az újkor khémiájáról következőleg nyilatkozott: »Ich weiss nicht, ob es ein staunenswerteres Erzeugniss des menschlichen Geistes giebt, als die Structur-Ohemie. Aus dem, was den unbefangenen Sinnen als Qualität und Wandlung des Stoffes erscheint, Schritt für Schritt eine Lehre zu ermitteln, wie die von Isomerie Verhältnissen der Kohlenwasserstoffe, war wohl kaum leichter, als die Mechanik des Planetensystems aus der Bewegung leuchtender Punkte zu erschliessen.« Ezután igen érdekesen magyarázta és érzékítette Fabinyi tanár a bemutatott vázlatmintákkal a különböző festőanyagok strukturviszonyait, a legegyszerűbbtől a legmagasabbig, különösen időzvén az Anilin gyönyörű festőanyagainál s rámutatván egyszersmind, hogy egyes atomcsoportok belépése vagy helycseréje a tömecsben miképen változtatja meg a festőanyag alapszínét. Szólott azután az Alizarin s az Indigó remek szinthéziseiről, melyek közül az Indigóét az előadáson végre is hajtotta a hallgatóság színe előtt. Statisztikai adatokkal mutatta ki, hogy mily roppant horderejű ezen festőanyagok művi gyártása, melynek némely ágával a természetes festőanyagok produkciója már nem bírja ki a versenyt és óriási földterületek, melyek az illető növény termelésére fordíttattak, eredeti rendeltetésüknek, t. i. az emberi és állati tápanyagok termelésére, adattak vissza. Bemutatta a narancsszínű és a fényt gyönyörű zöld színnel reflektáló Fluorescint az elektromos lámpa fényében, nemkülönben a szerves festőanyagok többi szép képviselőit, melyeknek közös alapanyaga, a Benzol, a kőszénkátrányban foglaltatik s mely utóbbi a légszeszgyártásnál, mint melléktermény, nyeretik. Végezetül áttért a legbonyolultabb összetételű anyagok után az egyszerű elemekre, bemutatván izzó gőzeiknek gyönyörű színeit, így a Kalium, Natrium, Strontium stb.-ét Bejártuk Fabinyi tanár vezetése mellett, a színek csodás birodalmát, az egyszerű testektől a legbonyolultabb alkotású anyagokig és ismét vissza az egyszerű testek izzó gőzéig, megvizsgálván az atomok kombináczióját, melytől a fehér fényhullám felbontása függ. Végül bemutatta egy darab foszfor elégetése által ama vakító fehér fényt, melyben minden szín egyesülve van. Csak egy mogyoró nagyságú foszfor volt az, melyet Fabinyi tanár elégetett és kápráztató fényben úszott a terem; le kellett hunyni szemeinket, melyek gyöngék e rendkívüli fény elviselésére. Mily hatalmas lendületet ad az éthernek e darabka foszfor és mi e fény egy izzó égitest világosságához képest! Az valóban el nem képzelhető. Hát még a fantáziánknak a legmerészebb szárnyalást engedve — ahhoz a fényhez képest, mely a biblia szerint egyszerre keletkezett a sötétségben, midőn az Úr parancsszava felhangzott : Legyen világosság! Midőn a khaosz mérhetetlen energiája a kő alakját ölté — folytatá Fabinyi tanár — s az éther iszonyúan feltornyosodott hullámai, a villám sebességével rohanó árban, megvivék a mindenségnek az Ur szaváról a hirt. Midőn az ősnapról vad forgásában leszakadozó darabok mind megannyi önálló napokká váltak, saját testükből ragyogó bolygó udvarral vették magukat körül s a tér minden pontján fölvillant a fény! De a tér végtelenségével a tér fényszomja vetélkedik. A mi napjainkig csak a hatalmas, a nagy égitestek hőenergiáját, az évek milliói alatt, visszahozhatlanul elnyelte a tér. Sőt a mi napunkon is észlelhetők már oly tünemények, amelyek a decadence korszakára utalnak. De hatalma nagy és még sokáig tarthatja testétől távol a légzését lefojtó jeges burkolatot. Vonzása messzire kihat és körébe hódítja időről-időre nagy harczokban feldarabolt égitestek romjait s az ősköd maradványait. Hízelgőn, csillogó ezüst uszálylyal látja el s mindjobban feldíszíti, minél közelebb járulnak hódulatukat leróni. S ha valamelyik daczol és ellenáll, kegyetlen büntetésül egységes testét miriádra osztja s az üstökösből lesz a meteor! A meteor, mely végre is lehull a napban s lángkarjaiban még utolszor fellobog. Ez a zsarátnok, a napfáklya, melynek villanása, múló időkre ifjú fényben füröszti a hatalmas csillag hűtő udvarát. Mert magán kívül sokakról kell gondoskodnia, mig fénye, ereje tart; azoknak pedig bölcs takarékosságot kell űzni, a kik kegyéből, ha fényben nem is, de életben maradtak. A szükség mindennek mestere s meg is tanította őket arra. Megtanította a lehűlt földet is a nap kegyéből kapott erélylyel való gazdálkodásra, megtanította a munkára. Didergő testére a napsugárból igy szőtt ruhát. Egyes szálaira bontotta azt fel s lassan kint a legnagyobb tökélyre emelkedés utánozlatlan művészettel szőtt magának belőle a legváltozatosabb színekben tündöklő ruhát. A növényvilággal keletkeztek a színek. Óriási pálmák árnyékában, a trópusok virágerdőinek édes balzsamos illatárjában született meg talán amaz első, élő sejt is, a melyből, ki tudja, hány millió év alatt, a természet koronája jön. Hatalmas munkát teljesít az azóta itt a földön; szolgáiva hódítja egymásután a természet rejtélyes erőit s a mindenség titkaiba minden nappal mélyebbre-mélyebbre hatol. Ki tudja, ha még sokáig igy folytathatja, talán valamikor föl fog emelkedni azon archimedesi pontra is, amelyről a saját természetét is megingathatja sarkaiban, törhetlen féket vet a szívében még dúló vad szenvedélyekre, s a keblébe oltott isteni szikrából szilárd oltáron gerjeszt soha ki nem hamvadó, fényes tüzet, mely felidézi és fentartja az egész emberiség fölött az elemek megbékülése és testvérisülésének gyönyörű szimbólumát: a világ hét színében ragyogó szivárványt! Előadás végén a hallgatóság Fabinyi tanárt lelkesen megéljenezte. Dr. Pataky Leo: A hold befolyása az időjárásra. Tudvalevő dolog, hogy a néphit szerint a hold lényeges befolyást gyakorol az időjárásra , az éveken át különböző helyeken és nagy gonddal eszközölt megfigyelések azonban nem igen erősítették meg a néphit ama feltevését. Falb Rudolf volt az, ki először és már évekkel ezelőtt utalt arra, hogy a hold a tenger apályához és dagályához hasonló tüneményeket idéz elő a légkörben is, amelyek bizonyos időjárási alakulásokban mutatkoznak. Falb szerint a meteorológusoknak különösen a hold (és nap) ama állásaira kellene figyelniük, melyek a tenger árjának jelentékenyebb mozgását okozzák, mert ilyenkor a téli hónapokban nemcsak gyakori viharok, hanem zivatarok és jégesők szoktak bekövetkezni. Falb felsorolja ama tényezőket is, melyek erős hullámzást szoktak előidézni. Ilyen tényező hat van és három kategóriára oszlik: 1. A nap és hold egyenlő és ellentétes állása a) tekintettel a délkörre; b) tekintettel az egyenlítőre; 2. a) a holdnak és b) a napnak a földhöz való közelgése; 3. a) a hold és b) a nap egyenlítői állása. Falk meghatározta az időt is, amikor az egyes tényezők fellépnek: 1. a) az újhold és holdtölte idejében lép fel, 1 b) ha a nap és hold az égi egyenlítőtől egyenlő távolságban keringenek, 2 a) minden 27. napon, 2 b) januáris 2.-án, 3. a) minden 14. napon, 3. b) márczius 21-én és szeptember 23.-án. Falb azokat a napokat ajánlja a meteorológusok figyelmébe, melyeken a tenger árjának mozgása igen nagy. Példákat is hoz fel arra nézve, hogy mikor a tenger árjának mozgása oly nagy, egyes vidékeken abnormis időjárás következett be, hasonló példákat lehetne azonban más alkalmakkor is találni és így kétségtelen határozat nem hozható. Falb azonban mint igazi természetbúvár jár el, midőn arra figyelmeztet, hogy az ő theóriáját ne használják fel időjóslásra. Ez csak helyeselhető és pedig annyival inkább, mert az égitestek fentebb említett befolyása még eddig kétségtelenül nincs bebizonyítva. Az időjárás előre való meghatározásainak szempontjából ez sajnálatos ugyan, mert ha a légköri áramlatok csakugyan észrevehető befolyást gyakorolnának az időjárásra, semmi sem lenne könyebb, mint évekre előre meghatározni az időjárást, úgy amint azt megteszik a tenger áramlataival a kikötőkben. Aki tüzetesen érdeklődik Falk theóriája iránt, a fentebbi adatok alapján könnyen kiszámíthatja azokat a napokat, melyekre az árokozó tényezők esnek és még hozzátehetjük azt is, hogy a holdnak első földközelsége 1887. januárius 12-én következett be. Hogy azonban az olvasót ettől a fáradságtól is megkíméljük, közöljük itt, hogy 1887. évben az árokozó tényezők, mely napokban fognak legerősebben hatni: Január 9-én és 24-én, februárius 8-án és 9-én (igen jelentékenyen), továbbá 22-én és 23-án, márczius 9-én (jelentékenyen) április 7-én, 8-án (jelentékenyen), május 5., 6. és 7-én (jelentékenyen), június 3., 4., 5., 21. és 28-án, július 20., 24. és 25-én, augusztus 3., 19. és 20-án (igen jelentékenyen),szept.17., 18-án (igen jelentékenyen), október 16. án (igen jelentékenyen), november 14.-én, 15.-én (jelentékenyen) és végül december 12. 13. és 14.-én. Ezeken a napokon tehát, Falk theóriája szerint, nagyobb légköri áramlatok, változó idő, eső és szél és gyakori viharok is várhatók. Mindenki tehát tetszése szerint jósolhatja az időt előre egy egész évre, az anyagot megadtuk hozzá, magunk nem jósolgatunk, bár valószínű, hogy június és július hónapok említett napján és különösen június második felében barátságtalan idő lesz. A nap és holdnak a Passatszelekre gyakorolt befolyásáról igen terjedelmes munka jelent meg nemrég Poincarétól. Az 1882. év decz. 10-e és 1883. decz. 13-a közötti időre terjed ki vizsgálata. Egyes rendjelenességektől eltekintve, a következő átlagos eredményre jutott. A Passatszelek szélessége rendszeres ingadozásoknak van alávetve, melyek összefüggésben állanak a hold elhajlásaival, amennyiben a magasabb szélességek a hold északi állásának, az alacsonyabbak a délinek felelnek meg. A Passatszelek területe növekedik, ha a hold a földhöz közeledik és csökken, ha attól távolodik. A nap hatása nem észlelhető ily világosan, a megfigyelések grafikai átvitele által azonban a következők állapíthatók meg. Különben teljesen hasonló viszonyok között, a Passatszelek középső szélessége kisebb nyáron, ha a napnak északi elhajlása van. Ha a napnak és holdnak elhajlása van, a Passat-ér szélessége nagyobb, ellenben kisebb, ha mindkét égitestnek északi az elhajlása. Feltéve, hogy ez eredmények más években is ismétlődnek, látható ebből, hogy a hold kérdéses befolyása nem nyilvánul olyképen, hogy abból egy meghatározott időjárására lehetne következtetést vonni. Nálunk az időjárás a magasabb vagy alacsonyabb légnyomástól függ; különösen az utóbbiak, az ú. n. minimák vagy depressziók azok, melyek változó időjárást csapadékokkal, nyáron hűvös időt, télen enyhébb időjárást okoznak. Fel lehetne vetni tehát azt a kérdést, vájjon nem gyakorol-e a hold befolyást a föld felületének nagyobb részén, az alacsonyabb vagy magasabb nyomásra. Ezt azonban csak úgy lehetne megvizsgálni, ha a naponkénti időjárásról felvett és a föld jelentékeny részére kiterjedő táblázatok állnak rendelkezésünkre. Történtek is már ez irányban vizsgálatok és ezek eredménye a következő: A hold állása és a légköri nyomás eloszlása között semmiféle összefüggés nem volt tapasztalható a föld ama területén, mely az atlanti óceánon az északi szélesség 10° és 70° a. között terül el. A magas nyomás kiterjed, ide-oda ingadozik, összehúzódik teljesen függetlenül a hold állásától, a minimák sem mutatnak semmiféle összefüggést a holdnak az okozó tényezőivel. Ez az eredmény felette meglepő, mert ha az a feltevés, hogy a hold a helyi időjárásra befolyást gyakorol, nem is fogadható el, mégis várni lehetett annak konstatálását, hogy a hold némi befolyást gyakorol a légköri maximák és minimák keletkezésére és mozgására, mihelyst az északi atlanti óceánnal egyenlő nagyságú területet veszünk figyelembe. Bebizonyult az is, hogy a holdnak a szelekre sincs befolyása.