Pesti Napló, 1887. június (38. évfolyam, 149-178. szám)
1887-06-03 / 151. szám
151. szám. Szerkesztési iroda: Ferenciek-tere. Athenäen m-é p fi 1 e t. A Up nellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Birmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak »1. Kéziratok nem adatnak vissza. Kladd-hivatal: Terencziek-tere, Athenäen m-é p fizet. A lap anyagi részét, illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körtili panaszok, hirdetmények; a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. 38. évi folyam. Budapest, 1887. Péntek, junius 3. Előfizetési feltételek: A r.jggali és esti kiadás postán egyszerre köldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — hónapra 9 frt. Be OS sstt Uadis postal kClínkflldéte klrintatik, postsbilgerre havonként 1 kr. éraegyedenként 1 forint fsldAlsotendd. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi Napló« kiadóhivatalába Budapest, Fresczisklers, Athenaem-épitt, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli Kiadás. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓTM Előfizetési árak: Egy hónapra............ ............ 1 frt 50 kr. Évnegyedre ....................... .. 4 frt 50 kr, SBF*" Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Perencziek tere Athenaeum-épület) legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr., évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Széll Kálmán javaslatai. Nagy figyelmet kelt méltán országszerte Széll Kálmán nyilatkozata. Fontos az úgy bíráló, mint tervező részében. Igaz, hogy az ellenzék, különösen a mérsékelt ellenzék pénzügyi szakemberei a parlamentben — a sajtóbeliekről nem szólunk — a pénzügyi romlást régóta megmondották, megmondották idejében és tüzetesen, mindannyiszor tárgyilag rámutatva a hibákra s visszaélésekre. De most Széll Kálmán mondja, a Tisza kormány volt minisztere, ki ma is a kormánypárthoz igen közel áll. És Széll Kálmán beszédének nem is annyira kritikai része — hisz az ítélet Tisza pénzügyi gazdálkodása fölött ki van már mondva — mint pozitív javaslatai keltenek közfigyelmet. Mindenekfölött jobb szellemet, kellő rendet, józan takarékosságot, a pártfogásoknak kiirtását, fegyelmet, szigorú ellenőrzést sürget az állami ügyek gondozásában. Megszorítást a kiadásokban és fokozást a jövedelmekben , csakis a kettő együtt vezethet szerinte sikerre. A költekezésben való erélyes redukciót hangsúlyozni szerfölött szükséges azért, mert a kormány és pártjának vezéremberei a takarékosságtól várható eredményt semmibe sem veszik és azt nem is tűzik ki követelményként. Tisza miniszterelnök a nagyváradi küldöttséghez bővebben szólt a jövedelmek fokozásáról, de legtávolabbról sem érintette a takarékosság szükséges voltát. Matlekovits államtitkár tüzetesen nyilatkozott a bevételek szaporításáról, az elkerülhetlen újabb költségekről is, de a megtakarításokról kicsinylőleg szólt. Jókai sem akar tudni számbavehető redukciókról. Valóságos veszedelem pedig, ha a Széll Kálmán által minisztersége alatt gyakorolt és most nagyon is helyén levő önmérséklésre a kormány rá nem akarna térni; veszedelem annyival inkább, mert könnyen fakadó s esetleg bőven is áradó jövedelmi források fognak megnyittatni, amelyek módot szolgáltatnak majd arra, hogy a szertelen költekezés tovább folytattassék. Azért különösen figyelemreméltó az, hogy Széll az egyenes adók czélszerűbb kihasználását előtérbe helyezi, mint esetleges kisegítőt a pénzügyi rend helyrehozatalára s nem egyedül a könnyebben tűrt fogyasztási adók és jövedékek erősebb kihasználását tűzi ki, mint az egyensúly létrehozásának eszközeit. Széll Kálmán, miként az 1875—78-iki időszakban, úgy a most következő pénzügyi rendezésre is odaadást követel a polgároktól és távolról sem tartja az egyenes adók fokozását a közelebbi időben annyira kizártnak, mint Tisza Kálmán. De Széll nem brutális fokozást, hanem reformot akar az általános jövedelmi pótadóval, annak helyébe income taxfélét óhajtana életbe léptetni , pedig azzal a czélzattal, hogy mindaz a tárgy és mindaz a személy, amely a mostani adótörvények alól kibúvik vagy igazságtalanul csekély mérvben érintetik, kellően adó alá vonassák. Ha erre mint miniszter vagy a törvényhozás egyszerű tagja közrehat, ha e nehéz problémát, mely az egyenes adók jobb és igazságosabb kihasználását előmozdítja, megoldani segíti, akkor, bármi súlyos legyen különben az egyenes adók terhe azok vállain, kik azt a törvény célzata szerint valóban hordják, nem lehet a reform ellen szólni, mert az nem vezet az egyenes adók fokozására, hanem igazságos elosztására. Csakhogy méltán félhetünk minden ilyen tervtől. Nálunk minden adóreform egyértelmű az adóemeléssel. Meg vagyunk győződve, hogy ez a reform sem lesz különb. Aztán jól hangzik ugyan, hogy a jövedelmi adót nemcsak fölemelik, hanem le is szállítják — de szeretnők mi azt a pénzügyminisztert látni Magyarországon, vagy Ausztriában, aki adót leszállít. Olyan nincs. S ne hivatkozzanak e tekintetben Angliára, mert az ilyen angol dolog nem eshetik meg nálunk. Ez ellen idején felszólalni helyén levőnek tartjuk, bár Széll maga is az egyenes adókról megpendített eszméjét a közeli jövőben nem tartja foganatosítandónak. Az indirekt adók és jövedékek bővebb kihasználásáról Széll Kállmánnak — úgy látszik — perfekt terve van. Eltér sokaktól annyiban, hogy az indirekt adó alá vetett fogyasztási czikkek után a nagy jövedelmet nem a mostani gyártási adó alakjában, hanem azoknak kimérése, elárusítása útján várja. Mi azt hiszszük, hogy a szesznél és czukornál az a konzumadó, mely az utóbbit illetőleg már a két törvényhozás előtt megfordult törvényjavaslatban foglaltatik, az előbbire nézve pedig az újabb német birodalmi javaslat mintájára a minap tartott szeszenqyeteben ajánltatott, igen tetemes adószaporulatot eredményezhet. Csak arról kell gondoskodni, hogy a magyar fogyasztás utáni adó, ami a tervezett konzumadó szerint lehetséges is, a magyar kincstárnak essék javára. Kétségen kívül azonban e mellett az italmérés állami kihasználásával igen nagy új jövedelmet biztosíthatni a kincstárnak, az állami kihasználás a fogyasztóknak még könnyebbséget, mindenesetre egészségesebb czikkeket adhat, és ez a kimérés a regále czélszerű megoldását is előfeltételként megköveteli. Az italmérés kincstári kihasználásának, valamint az eddigi jogosultak kártalanításának lehet több módja; de annak mindenesetre örvendünk, hogy Széll Kálmán a megváltást és kihasználást nem a községek számára követeli, miként ezt Tisza és Szapáry soká sürgették, hanem igenis az állam terhére s javára, miként mi ezt évek óta hangoztatjuk; örvendünk továbbá annak, hogy Széll a regálemegváltást mint pénzügyi műveletet sem tartja nehéz, elhalasztandó feladatnak. Az indirekt adók egész csoportja, mondhatni, tetszés szerinti határig kihasználható. Meg vagyunk ugyan bénítva azáltal, hogy Magyarország nem képez külön fogyasztási területet és a fogyasztási adók emelésének nemcsak ellenszegül Ausztria, hanem több tekintetben, ha elfogadja az emelést, az osztrák kincstár veheti hasznát a mi nagyobb önmegadóztatásunknak. Zárvánalt Széll nem óhajt; az olyféle kihasználása a kimérési adóknak, aminőket ő megpendít, a zárvonalt nem teszi egészen fölöslegessé, de kénytelenek leszünk majd kibővíteni azt a fogyasztási adót, amelyet 1881-ben a kávéra, czukorra, sörre s petróleumra alkalmaztunk, de ami eddig bizony nem sokat eredményezett. Mindent összevetve, Széll pénzügyi programja sok meggondolni való, figyelemre méltó eszmét tartalmaz. De ha mindez valósíttatnék, h ugyan mit használna a Tiszakormány politikája mellett? Az ország roppant új áldozatokat róna magára s a kormány gazdálkodása csakhamar újabb deficitekbe sodorná. A pénzügyi programm a valósítandó reformoknak csak egyik ága. Uj, megfelelőbb kormány kell: ez a fődolog. A nihilizmus a kozákok közt. Mint Pétervárról írják, a kormány most készíti azon javaslatot, mely szerint a taganrogi és rostowi kerületek a doni kozákság területével egyesíttessenek. E virágzó és népes kerületek, melyek az Azovi-tenger északi partján fekszenek, közvetlenül határosak a kozák területtel, melyhez egykor tartoztak. De az utóbbi években egész Taganrogban és Rostowban nagyon elterjedt a nihilizmus s a lakosság minden rétegében párthíveket talált. E körülmény arra indította a hadügyminisztert, hogy a két kerületnek a hű kozák földdel való egyesítését indítványozza. Noha a legutóbbi időben éppen a kozákok közt is mutatkoztak nihilista törekvések, a hadügyminiszter indítványa mégis kedvezően fogadtatott. Az egyesítéssel a kozákok egy régi óhaja teljesül, mely ellen a két kerület maga folyton tilta A PESTI NAPLÓ TÁRCIGÁJA. A mester és tanítványa. (Ormós Zsigmond elnök előadása a délmagyarországi történelmi és régészeti társulat május 31-diki nagygyűlésén.) Már jó régen, 1859-ik évi ápril havában volt, azóta egy emberöltő elenyészett és daczára ennek, akkori élveimre és az újkor Athenejében Firenzében töltött napjaimra jól visszaemlékezem. Magyar nemzeti öntudatomat akkor azon körülmény öregbítette, hogy a magyar származású Markó Károly tájképfestész azon időben családjával együtt Firenzében lakott. Ez elég volt arra, hogy magamat ne érezzem egészen elhagyottnak az idegenek közt. Az akkori idők műszeretetünknek még igen leverő képét adták. Művészeink többnyire s ezek közt a Markó-család külföldön tartózkodtak, hol az elismerés babérjait, valamint a megélhetés anyagi eszközeit egyiránt könnyebben elérték. Múzeumunk képtárában a Markó-csarnok még hiányzott, mert hisz az 1860. évi deczember 8-án 70 éves korában meghalt művész hagyatéka a nemzeti képcsarnoki egylet adományaként csak ezután került a képtárba. Markó művei azon időben külföldön,Német- és Olaszországban nagyobbra becsültettek, mint honában,miután azokkal a külföld képtáraiban gyakran, honunkban ellenben felette ritkán találkozhattunk. Valahányszor Markó festményeit az idegenek közt feltaláltam, mindannyiszor növekedett bennem az ösztön arra, hogy az Arno partján fekvő szép várost fölkeressem. Április hó első napja volt és Firenze előkelő közönsége, a nép alsóbb rétegeivel egyetemben, nagyszámmal özönlött ki a di Prato kapu előtt az Arno és Mugnone vizei által képzett szigeten levő Cascina mulató helyre. A firenzei Cascinák a bécsi Práterhez és ápril első napja a bécsi május első napjához hasonlíthatók. Az előkelő világ ünnepélyes kocsimenetét ekkor tartja a mulatóhelyen. Ez Firenzébe érkezésem első napja volt, melyet jobban fel nem használhattam, mint ha önmagam is a szabadba vándorlókhoz csatlakozom. A véletlen ezen alkalommal Szilassy Géza nevű honfitársammal hozott egybe, mely találkozásból azután annyira szívélyes baráti viszony fejlődött ki köztünk, hogy azon alkalommal Firenzében töltött napjaim nagy részét az ő társaságában töltöttem. A művészet és közös hazánk Magyarország iránti szeretetünk barátságunkban kifejezésre jutott. Daczára annak, hogy barátságunk sebesen múló meteorhoz hasonló volt és rövid ideig tartott, miután Firenzéből távozásom után Szilassyval többé nem találkoztam, és barátom emberbaráti érzületének áldozataként nem sokára ez után, virágzó korban, az élők sorából kimúlt, személyére való kegyeletes vissszaemlékezésemnél s a vele töltött napok kellemes emlékénél fogva legyen szabad a boldogult iránti barátságom adóját jelen soraimmal lerovni. Szilassy Géza előadása szerint gömörmegyei nemes és birtokos család ivadéka 35 éves férfiú volt. Az 1849-dik évben beállott sajtó körülményei hazánknak Szilassyt szintúgy, mint vele együtt sok más honfitársunkat leszorították azon életpályáról, a melyre képesítve és hivatva volt; s a munkakereső ifjú két év előtt foglalkozásául a művészetet, tartózkodási helyéül a művészet honát, Olaszországot s ennek szép városát, Firenzét, mesteréül pedig hazánkfiát, az európai hírre jutott idősb Markó Károlyt, a firenzei szépművészeti akadémia tanárát választotta, ki már jóval előbb, 25 év előtt hagyván el honát, nejével s András nevű egyik fiával együtt Firenzétől 5 miglió távolságban Apeggiben, az úgynevezett Gheraldeska villában lakott, melyet a XV. században építettek és mely regényes hegységen át az Arno medréig és Firenzéig nyúló gyönyörű kilátásánál fogva, tájképfestész számára különösen kedvező volt. Eltökélett szándékom volt személyesen fölkeresni a Markó-családot, mint magyar és műbarát, kiteles honfitársaim műveit Európa különböző képtáraiban oly gyakran élvezettel szemléltem, kötelességeim közé számítottam személyesen leróni elismerésem adóját a kitűnő magyar művész iránt. Szilassy társaságában először is az éltes művésznek Firenzében lakozó fiát, ifjabb Markó Károlyt kerestem fel oly czélből, hogy Appegiben atyjánál teendő látogatásomnál kísérőm legyen. Ifjabb Markó Károly atyja tanítványa, s ennek modorát már akkor annyira szerencsés kézzel követé, hogy megkezdett modora fiában bizonynyal fenmaradand. Ifjabb Markó egyik szeme világát elvesztette ugyan, azonban ennek daczára műveit a legkisebb részletekig kiható s atyjáéhoz hasonló lelkiismeretességgel és értelemmel kezeli. Firenzében végkép megtelepült, az Orsini régi nemes családból származó hölgygyel kelt egybe s ettől akkor három éves fiacskája volt. Atyja látogatásánál kísérőül szívesen vállalkozott s igy Appegibe hajtatánk. Firenzéből az arezzoi út, a villák szüntelenül megújuló változatossága mellett regényes dombok, sőt hegymagaslatok, majd viruló zöld vetésű szántóföldek, a vidék főgazdasági ágát képező olíva- és több zöld sugár cziprus- vagy rügyre hajtó nyárfák soraiban, legjobb csinált után egy óra alatt kirándulásunk helyén voltunk. Idősb Markó Károly Appegiben gróf Gheraldeska villájában lakott. Ezen villát Estei Ipoly ferrarai herczeg épitteté. Ez nem azon Estei Ipoly volt, ki Korvin Mátyás idejében, gyermekkorban magyarországi prímás és esztergomi érsek volt, hanem azon ifjabb Estei Ipoly ferrarai herczeg, ki V. Károly császár oldalán mint pápai követ szerepelvén, bibornok öltönyét katonai formaruhával cserélte fel és Magyarhonban első Ferdinánd király mellett fegyvert fogott. Ezen Ipoly herczeg egyébként tudomány- és műszeretetéről is jó hírben áll s utóbbi tulajdonságát, az Appegiben épített villáján kívül, a Tivoliban Rómához közel levő villa d’ Este mai nap is bizonyítja. Ezen villában boldogult Liszt Ferencz hazánkfiát később önmagam is meglátogatom. A magyar közönségre nézve érdekes még azt is tudni, hogy ugyanezen Estei Ipoly magát a hires Tizian által magyar öltönyben lefestette, mely igen szép arczkép Firenzében a Pitti-palota világhírű képtárának remekei közé tartozik. Estei Ipoly herczeg 1511. évben született Urbitóban. Kérdéses arczképe vászonra festve, a bibornokot fél alakban ábrázolja. Fejét boglárral és tollával ékesített veres szinü magyar löveg fedi, egyik kezével kardját, a másikkal parancsnok-pálczáját tartja. Ipoly herczeg ezen arczképét azon időben készíttető Vasari szerint, midőn V. Károly a pápával Bolognában találkozott. Ipoly serege élén magyarországi hadjáratából visszatért és Tiziannak Bolognában jelenlétét felhasználta. Az appegii villát díszes külseje, szilárd és tömör alkotása, földszinti homlokzata alatt elnyúló árkádjai, valamint melléképületeinek összhangzó nagyszerűsége a környék kitűnőbb épületei sorába helyezik. Markó dolgozóterme az első emeleten, az alacsonyabb fekvésű szelíd dombok és villák változatos csoportozatai felett, egész Firenzéig gyönyörű szép kilátást nyújt , ily kilátás az árkádok feletti folyosóról egy regényes völgyre változatosan ismétlődik. A szép vidék látásába elmerülten, a mester ecsetétől egy remek festményt véltem szemeim előtt elterülni, a távlat, a fák csoportozatai s az olaszos jégtenger aranyszínű napvilágítása, minden a mester ecsetére emlékeztető, az egybehasonlítás a természet és Markó tájképei közt kétségtelenné téve, hogy a mester olaszföldön természet utáni tanulmányaival fejlesztette művészetét oly magas fokra, hogy művei az eszményesített természet hű képmásai. Beléptemkor, miután fia bemutatott, magyar nyelven üdvözlöm művész hazámfiát. Szavaimat vidám arczczal végig hallgatá, s ezután töredezett magyar kiejtéssel válaszolá, miképen az ő anyanyelve szintén magyar, ezt örömmel hallja, s szívesen beszéli, csak hogy erre az alkalom felette ritkán kínálkozik, s ezért a beszéd ezen nyelven neki most már nehezen esik, miután 25 év óta honától távol van; a családja körében használt nyelv pedig német, mely neje anyanyelve s az idegen nyel-vek megtanulására oly kevés tehetséggel bir, hogy az olaszt sem bírja megtanulni, mire beszélgetésünket természetesen németül folytatom. Fogadtatásom nyájas volt. A magába zárkózott komolyság, mi életirói szerint jellemsajátsága volt, eltűnt alakján. Közlékenynyélen, fokpolczát elhagyó és bizalmas beszélgetés végett közvetlenül mellettem helyt foglala, s a fokpolczon bevégezetlenül álló tájképre mutatva, mondá : — Ezen festmény a Rómához közel eső Nemi tavat és vidékét ábrázolja, melyeket a helyszínen tanulmányoztam. A vidék a várrom magaslatáról van festve, s e romok előttem azért is érdekesek, mert a honunk történetében is jeles Frangepán család bölcsőjét képezik. Valóban Markó festményei történelmi visszaemlékezésre gyakran viszik át elménket. — A vidék maga, vagy a Staffage, vagy végre mind a kettő gyakran történelmi becsü. A mutatott festményen az érdekes várromok a történelmi mozzanatot képezték. Markó a híres franczia tájfestész Poussin Miklósnak sokban ellentéte, miután ennél az alakoknak a világítás és színezés hatályával, valamint fesztelen érzeménynyel való élénkítése és felvidámítása gyakran hiányzik, az antik iránti szeretete pedig, mely művészetének fő jellemvonása, nemcsak történelmi művein, hanem tájképein is nagyon szembeötlő. Jól mondja Kugler , hogy Poussin a számitó ész hidegsége által visszataszít s a régészetben való tudományos jártasságnak minduntalan csillogtatása nem éppen arra szolgál, hogy e benyomást elenyésztesse. Poussin müvei rendesen rajzban tetszőbbek, mint festményben. Nem igy Markó. Ennek művei nem az antik, hanem a természet tanulmányára mutatnak s ezért kedves és vonzó benyomást szülnek. A két művész csak egy pontban, a hősies előállítások iránti vonzalomban hasonlít egymáshoz. A tájfestészet ezen fajának Poussin a feltalálója volt, minek jellege magának a tájnak vagy a staffagenak történelmi jelentőségéből áll, s ez értelemben Markó Nemi tava a Frangepán családi várromokkal szintén a hősies tájképek sorába való. Bizalmas beszélgetés közben Markó értesíte, hogy szemei nagyon meggyengültek, s egy betegsége után bal szemén csaknem megvakult. A gondviselés elhárította ugyan ezen bajt, de balszeme azóta mégis folytonosan gyönge, rajta keveset lát, és rövidlátóvá Ion — miops — míg jobb szemén messzelátó — presbita — mely körülmény miatt használható szemüveget nehezen szerezhet, noha már egész szemüveggyüjteménynyel bir. Ifjabb, munkatehetősb, korában jó szemei mellett némikép megalapított hírnevét aggkora meggyengült szemeivel most már koczkáztatná s ezért megrendeléseket többé el nem fogad, hanem csak szenvedélyből és időtöltésből dolgozik. Midőn ennek daczára őt biztositom, hogy a Nemi-tó eléggé biztos ecseteléssel van festve — válaszolá: Nagy megerőltetéssel s utánajárással érhetem csak el, hogy műveim tetszősek legyenek. Elmondá ezután, hogy honában mint mérnök, a szabad természetben gyakran elfoglalva volt s ekkor a regényes Hernád-völgy, különösen Káposztafalva környéke és Szepes megye hegysége a tájfestészet iránti hajlamot ébresztették föl benne. A szepesi hegylánczolat formáczióit a Róma vidéki hegyekhez sokban hasonlóknak találta. A szabad természet és ágas-bogas facsoportok szemlélődése legkedvesb tárgyai voltak, s ezáltal annyira vitte, hogy a szemlélő tárgyak élénk benyomásait visszaemlékezés után hőven lefesteni tudta. Más mestere soha nem volt, mint a természet, mert ahol tanulás végett jelentkezett, visszautasíttatott, vagy mestere bizalmatlanságát tapasztalta. Bécsben rövid ideig Kraft Péter tanítványa volt, midőn ez a Belvedere számára Zrínyi szigetvári kirohanását festette, s ezen mestere oly mérvű bizalmatlanságot tanussta iránta, hogy ha véletlenül műteremébe belépett, mestere a sokpalczon állott festményt befelé fordította. Később Claude Lorrain modora ten reá benyomást s ezt önmaga szenvedélylyel tanulmányozta. Észrevételemre, hogy Claude a távlat nagy mestere volt, Markó ezt igazolta, de hozzá téve: daczára ennek, légtávlatai mégis gyakran annyira természetellenesek, hogy ugyanazon egy művén három különböző láthatáron tűnnek fel tárgyai, mi képtelenség. Érdekes látogatásom mintegy másfél óráig tartott s ezután visszautaztunk Firenzébe. Szilassy idősb Markó Károly tájfestészeti irányának kitűnő tanítványa volt. Erről meggyőződtem, midőn Firenzében tartott műtermében őt meglátogatva, ennek falain mestere műveinek kisebb mérvű, de szerencsés utánzásaiból álló festményein kívül, saját eredeti kompozíczióit megszemléltem. A szép facsoportozatok, az apró részleteket is felölelő szorgalmas kidolgozás, s a mithologiai staffage-ok iránti előszeretet, valamint a Markó műveiről kölcsönzött olaszos légkör jellemzik Szilassynak rendszerint kisded alakban festett műveit. Szilassy egy festménye akkor a pesti műegylet tárlatán ki volt állítva, a képecske Ganimed elraboltatását ábrázolta, s a festmény műbecsénél fogva az egyesület által megvásárolva jön. Idősb Markó Károly ajándékából a nemzeti muzeum képcsarnoka Szilassy Géza által festett 11 hüvelyk magas és 14 hüvelyk széles tájképecskének birtokában van, mely Apollónak tehenősbékávál okozott, mert ha kozák lesz, elveszti községi és helyhatósági önállóságát. Az orosz birodalmi tanács maga 43 szóval 2 ellen szintén elvetette az egyesítés tervét. De bizonyosnak tartják, hogy Sándor czár, ki most nagyban kedveskedik a kozákoknak, a tanács javaslata ellenére végleg szentesíteni fogja a hadügyminiszter egyesítési javaslatát. A belga munkáskongresszusról írják Brüsszelből május 30-ki kelettel: A radikális kongresszus végeredménye a rendezőkre nagy vereséget jelent, olyat, minőt egyáltalán nem lehetett várni. A legradikálisabbak, köztük Feren ügyvéd, azt képzelték, hogy az így tervszerűen összeállított gyűlés mindenesetre megszavazza az általános szavazatjogot. De éppen az ellenkező történt. Janson Pál a gyűlést nagyon mérsékelt beszéddel nyitotta meg, melyet bármely szabadelvű ember elmondhatott volna. Delhasse, ki egykor az 1846-ki rarikáskongresszus jegyzője volt, választatott elnökké. Erre elfogadtatott az indítvány, hogy az alkotmány azon pontja, mely szerint a szavazóképesség 42 frank adóczenzushoz van kötve, törvényes uton módosíttassák. Ez mérsékelt határozatnak látszik ugyan, de forradalom nélkül mégis alig vihető keresztül, mert a mostani választók joguk kizárólagosságáról önként alig fognak lemondani. Féren, Belgium egyik főforradalmára, ezután tüzesen beszélt az általános szavazatjog érdekében. Az antwerpeniek, köztük Jan Van Rijszwik költő, azt az álláspontot védték, hogy a műveltségi fokot is figyelembe kell venni. Erre a gyűlés csakugyan 317 szóval 125 ellen elvetette az általános szavazatjogot s kimondotta, hogy a választói jog kiterjesztését csak azokra óhajtja, kik írni-olvasni tudnak. A kongresszus e józan határozata nagy feltűnést kelt. Képviselőválasztási mozgalmak. A választások a fővárosban. A központi választmány tegnap Kamermayer polgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen mindenekelőtt több a múlt ülésen meg nem jelent tag tette le az esküt s ezután Márkus József főjegyző olvasott fel nehány, a választásokra vonatkozó min. leiratot. A központi választmány a képviselő választások napját Budapesten 1887. jun. 17-ére (péntek) tűzte ki. A szavazatszedő küldöttségek megválasztása előtt szót emelt dr. Halász Géza s kérte: mondassék ki elvül, hogy a pártok élén álló férfiak — bár fölteszi róluk, hogy különben se fogadnák el — a választások alkalmára választási elnöki vagy helyettes elnöki teendőkkel nem bízatnak meg. Kívánatosnak tartaná még, ha a funkcionáriusok összeállításánál minden párt méltányos óhajai figyelembe vétetnének. Ország Sándor szerint a központi választmány eddig is mindig biztosította a választások rendes, pártatlan vezetését s a választmány minden párton fölül állván, tagjai esküt is tevén, saját reputácziója érdekében ily határozatba alig mehetne bele. Hasonló értelemben szólt Hindy Kálmán is, mire Halász Géza kijelentvén, hogy határozatot provokálni nem akar, Halász indítványa felett a választmány egyszerűen napirendre tért. Ezután a választások vezetésére következőleg alakították meg a küldöttségeket, megjegyezvén, hogy a III-ik kerület kivételével, hova egy küldöttség választatott, a többi kerületekben két-két küldöttséget alakítottak: I. kerület vál. elnök dr. Ország Sándor, küld. elnök Scheich Károly, elnökhelyettesek Magyarevics J., Schwarczer Ferencz, jegyzők dr. Fáy Andor, Oblhauser Pál, h. jegyzők Offner Károly, dr. Feilitzsch Arthur, II. kerület vál. elnök Hunfalvy János, küld. elnök Rupp Zsigmond, ev. helyettesek Szabó Ferencz, Deutsch János, jegyzők Kollár Lajos, dr. Kiss Károly, b. jegyzők Virág Gyula, Török Árpád. III. kerület vál. elnök Zboray Béla, ev. helyettes Kugler József, jegyző dr. Tatay Adolf, h. jegyző Gyulányi Adolf. IV. kerület vál. elnök Ney Ferencz, küld. elnök Morfin Imre, elnökhelyettesek Forgó István, Német Antal, jegyzők dr. Vida Jenő, Kövér Kálmán, h. jegyzők Habóthy Sándor, Némedy Jenő. V. kerület vál. elnök Gelléri Szabó János, küld. elnök Nyiry Lajos, elnökhely. Rebly Adolf, Kunewalder Lipót, jegyzők Mezei Sándor, dr. Vecsey István, h. jegyzők dr. Matta Árpád, Kern Tivadar. YI. kerület vál. elnök Mérő János, küld. evn. Tokaji Nagy Lajos, h. evn. Mészner József, Freund Vilmos, jegyzők dr. Örley Lajos, Sallay Aurél, h. jegyzők Kühner Gyula, dr. Keleti Gyula. YI. kerület: vál. elnök Zichy Antal, küld. elnök Mendl István, h. evn. Kuklay János, Popper Ármin, jegyzők Lád Károly, dr. Grósz Sándor, h. jegyzők Braun Ignácz, dr. Mertini Vilmos. YHL kerület: vál. evn. Nászai Mór, küld. Kokesch Sándor, h. evn. Radics Gyula, Örley János, jegyzők Kullman Lajos, Cholnoki Imre, h. jegyzők dr. Havas Rezső, dr. Kiss József. IX. kerület vál. evn. Pordán Imre, küld. elv. Fáczányi Ármin, evn. hely. Schmiedlechner Károly, dr. Wagner Jenő, jegyzők dr. Rock Géza, Medvey Zsigmond, b. jegyzők Vajda Károly, Buth Károly. A küldöttségek összeállítása alkalmával két kerületnél volt vita. A VII-ik kerületnél a Morzsányi-párt folyamodott, hogy a választási elnöki tiszttel ne bízzák meg Mendl Istvánt, aki több ízben kijelentette, hogy Morzsányit megbuktatni törekszik s ennélfogva a kellő pártatlanság a szenvedélyek hevében nála nem föltételezhető; ajánlják helyette Kanovics Aladárt, ki se az egyik, se a másik párthoz nem tartozik, mert mérsékelt ellenzéki. Küldöttségi elnökül pedig Engelbach J.-t kérik. Kamermayer elnök kijelente, hogy Mendl, neki tett nyilatkozata szerint, a választási elnöki tisztet elfogadni nem hajlandó. Ország Sándor szerint a pártok beadványait, miután a választmány a pártokon fölül áll, tekintetbe venni nem lehet. Schneider Alajos vál. tag. vál. elnökül Zichy Antalt, küld. elnökül pedig Mendl Istvánt ajánlja, mert Mendl előtte kijelentette, hogy a küldöttségi elnökséget elfogadni kész. Halász Géza nem bírja érteni ezt, mert a küldöttségi elnök a választási elnök helyettese s megeshetik, hogy az egész választást ő vezeti. A választmány szavazni kívánt S vál, elnökül egyhangúlag Richy Antal, küld. elnökül pedig Mendl 23 szóval Kanovics 8 szavazata ellen választatott meg. A IX. kerület Tolnay-pártja is kérte, hogy a küldöttségekben az ő ajánlottjaiból is válaszszanak. E párt vál. elnökül Száz Károly ref. szuperintendenst és Wágner Jenőt ajánlotta. Többekre is kiterjeszkedett még ajánlataiban. Országa beadványnak mellőzését is óhajtandónak mondá. Dr. Pucher József méltányosnak mondotta, hogy legalább egy tagra nézve ez a párt is figyelemben részesüljön. Hindy az egyik elnökhelyettesi tisztre dr. Schönberg Ármint kérte megválasztani, ennek ellenében a választmány szavazás útján 17 szóval 10 ellen Wagner Jenőt választotta meg. Választási helyiségekül kijelölték: az I. kerület számára a várszínházat, a II. » »a medveutczai iskolát, a III. » »a korona vendéglőt, a IV. » »a régi városházat, az V. » »a vigadót.