Pesti Napló, esti kiadás, 1887. június (38. évfolyam, 149-178. szám)
1887-06-03 / 151. szám
151. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények, a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, 1887. Péntek, junius 3. 38. évi folyam. Egyes szám 2 kr. PESTI NAPLÓ Esti kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli éS esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 3 hónapra 1 frt. Ha aseúti kiadta postai különküldése kívántatik, postabélyegra havonként 16 kr., évnegyedenként 1 forint felfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti TS naplót kiadó hivatalába Budapest, Ferenczisk tsze, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, junius 3. Az afghán határon ismét küzdelmek folynak az oroszok barátai és ellenségei közt. Rendes orosz katonaság is nyomult a fenyegetett pontokra s az ügy annál nagyobb figyelmet kelthet, mert már néhány nap óta orosz és angol félhivatalos nyilatkozatokból ki lehetett venni, hogy az afghán kérdés újra akutabb jelleget kezd ölteni s a két állam közt komolyabb tárgyalásokra fog alkalmat nyújtani. Annyi bizonyos, hogy az angol-orosz viszonyok még mindig igen feszültek s hogy Pétervárt keresik az ürügyet arra, hogy Angliának India közelében kellemetlenséget okozzanak. A franczia képviselőházban tegnap jobboldali körökből az az indítvány létezett, hogy a Boulanger féle katonai törvényjavaslat tárgyalása a jövő ülésszakra halasztassék, mi azonban egyszerűen a javaslat végleges elejtését jelentette volna. De Rouvier határozottan felszólalt ez indítvány ellen, mely óriási többséggel el is vettetett. E szavazásból azonban éppen nem szabad azon következtetést vonni, hogy az új kormány állása immár szilárdulni kezd. Legelkeseredettebb ellenségei, a radikálisok, nem a minisztérium, hanem Boulanger kedvéért szavaztak az elnapolás ellen s igy a nagy többség, mely látszólag Rouvier körül csoportosult, egészen alkalmi többség, mely bármely legközelebb felmerülő szavazáskor ismét elemeire fog szétbontani. Khuen-Héderváry gróf horvát bán több választókerületnek abbeli kérelmét, hogy fogadjon el jelöltséget a horvát tartománygyűlésre, köszönettel visszautasította, kijelentvén, hogy a jövő ülésszakra nem szándékozik mandátumot vállalni. , A cseh tartománygyűlésből kilépett német képviselők helyetre a pótválasztások e hó folyamán fognak megtartatni. Kaulbarsról azt jelentik a Köln. Zúgnak Pétervárról, hogy ő most legbuzgóbb ellenzője minden háborús izgatásnak, mert véleménye szerint Oroszország egy nagyobbszabásu hirtelen háborúra nincs is elegendőképp elkészülve s másrészt a franczia véderőt sem becsüli valami túl sokra. Egy Németország ellen elszigetelten viselendő háborúban Francziaország mindenesetre elbuknék. Az osztrák-magyar hadseregről, ellenben, melyet mint bécsi volt katonai attaché jól ismer, Kaulbars a legelismerőbben nyilatkozik; szerinte egy európai nagyhatalomhoz méltó színvonalon áll s csak némely fegyvernemben nem elég erős. Képviselőválasztási mozgalmak. A józsefvárosi függetlenségi negyvennyolcas Ugron-párt, holnap, szombaton, esti 7 órakor a józsefvárosi Mária Terézia-tér 4. sz. a. levő Gottgeb Antal féle vendéglőben összejövetelt rendez, melyen a párt jelöltje is meg fog jelenni. A felvinczi kerületből május 31-ről Írják nekünk : A felvinczi kerület mérsékelt ellenzéki képviselőjelöltje, Miksa Imre ur, pünkösd másodnapján körutat tett kerületében gróf Bethlen Gergely és gróf A PESTI NAPLÓ TÄRCZÄJA. JULIA. Regény. 31 Irta s GaToányi. XVIII. Önvádat éreztem, mert végre is be kellett látnom azt, hogy valaki iránt hálátlanul viseltem magamat. Nem volt szép, hogy a bárót egy szóval sem értesítettem elutazásom felől, hiszen ha való, amit mondott, hogy szeret, v úgy eltűnésem híte nagyon fájdalmasan érinthette őt. A szívtelenség némi megtorlását láttam abban, hogy tanítványom, kit egy év alatt nemcsak megszoktam, de megszerettem is, — még egy búcsúszóra sem tartott érdemesnek. Fájt ez nekem nagyon, s e fájdalmat csak részben enyhitette az a jóság, melylyel Zatróczy az utolsó perczekben elhalmozott, nem is számítva ajándékait. Azok az apró csomagok, melyeket podgyászom közé csempészett, ékszertokok voltak, s hol egy kis gyűrű, hol egy karperecz tűnt elő a dobozból. Végre, a mit elindulásom perezében mint »stafirungra valót« kényszerített elfogadni, 50 darab magyar arany volt, s igy ez ajándékok háromszorosan is meghaladták egész évi fizetésemet. Gazdag voltam hát, s miután csak pénz szerzi meg a függetlenséget, elmondhattam, hogy független vagyok. Mennyire különbözött ez az utazásom attól, mikor évek előtt, megszégyenítve, rágalomtól összemorzsolva futottam ama helyről, mely bölcsője lett egész életem nyomorúságának! — Mennyivel szebbnek tűnt föl nekem most a főváros széles utczáival, díszes épületeivel, zsibongó járókelőivel, — mint egy óriási méhkas. — Vendégfogadóban nyittattam szobát. Az út nem merített ki, nem voltam fáradt. Hosszas tanakodás után rászántam magamat fölkeresni Gábort. Ne szolgáljon az neki valamikor fegyverül ellenem, hogy daczos valók, s magam szakítottam szét minden rokoni köteléket. Aztán különben is e perezben boldog voltam, s ha az ember boldog — könnyen felejti a bántalmakat. — Bátyám üzletében hajszálig úgy találtam mindent, mint azon az emlékezetes reggelen. Róza ott ült a pénztárnál a hosszúkás könyv felé hajolva, beseperte a pénzt, s félhangon dünnyögve az ő »huszonegy meg tíz — harminczegy, meg hat, meg tizenöt«-jét. A segédek kezüket dörgölve futkostak, serénykedtek, s Gábor kilépett az ő üveges rekesztékje mögül. Eszembe jutott az a gyermekmese, melyben a tündérkastély valamennyi lakója egyszerre elalszik, s százévi álom után ébredve, éppen ott folytatja tevékenységét, ahol az elalvás pillanatában hagyta. Itt sem változott semmi, kivéve, hogy az ismerős arczokon mélyebbek lettek a ránczok. — Mivel szolgálhatok nagysádnak ? kérdé bátyám, meghajolva előttem, de amint tekintete rám esett, ajkán akadt a szó. Meglepetten, majd kíváncsian nézett, tetőtől talpig mért a szemeivel, végre egy kihívó mozdulattal hátat fordított, intve a segédnek. — Lajos! Szolgálja ki ő nagyságát!... és Gábor kevélyen vonult vissza üvegrekesztékjébe, egy mogorva pillantást vetve csak utánam. Fölismert, — éreztem, láttam. A rokoni hang megszólalt szivében, s ő azt mégis leküzdötte, megtagadta. Talán attól félt, hogy koldulni jövök?... Nem emlékszem már, hogy mit dadogtam a segéd kérdésére, mert egyszerre szédülés fogott el, s kitántorogtam a boltból a szabad levegőbe, de még a negyedik utcza sarkán is úgy tetszett, mintha Róza egyhangú dünynyögését hallanám, azt az örökös: »huszonegy meg tíz, meg hat, meg tizenöt«-öt. Miért is jöttem ide ? Mért nem mentem egyenesen azokhoz, kiket viszont látni szivem leghőbb vágya volt, Ádám úrhoz s a kedves Esztike nagymamához ?.. . Az ember szavának álljon, ha valamit felfogad. »Nem lépem át többé e küszöböt!« mondám egykor, megszegtem fogadásomat s a büntetés utaiért. Mikor Kardosék lakásához érve, kezem az ajtó kilincsét érinté, úgy összeszorult a szivem a közeli viszontlátás örömétől, hogy féltem, megnémulok s nem leszek képes egy szót is kimondani. Gábornál nem változott semmi, Kardoséknál meg ellenkezőleg minden ki volt forgatva régi színéből. A konyha, melyben Esztike oly fiatal tevékenységgel annyit sürgölődött, teljesen üres volt és hideg. A fehérre meszelt falakon meglátszott az állványok és konyhaedények füstös nyoma. Néhány darab fa hevert a tűzhely mellett, s az egyik sarokban megpillantam azt a kis zsámolyt, melyet a nagymama mindig a lábai alá szokott volt tenni, mikor varrogatott. Ha ez a zsámoly nincs, úgy azt hiszem, eltévesztettem az ajtót, s öregeim nem laknak már itt. Figyelve álltam néhány perczig, a szobából nem hallatszott semmi nesz. Lábujjhegyen közeledtem az ajtóhoz, s halkan benyitottam. A szoba is üres volt, mint a konyha, csak az egyik ágy állt a sarokban s a falon függött az öngyilkos fiú arczképe. Az ablak mellett, háttal felénk fádám úr ült egy széken, s lehajolt valami után, amit a térdén tartott. Láttam, hogy eszik, s nem vette észre jöttömet. Egy másodpercz alatt egész történet játszódott le szemeim előtt, s én értettem mindent. Lépteim zajára az öreg ijedten fölserkent, s mintha lopott jószágot rejtegetne, rácsapta tenyereit az ételmaradékra, összegyűrve a papirost, melyről evett. — Ki az ?... Mit akar ?... Mi kell ?... kérdé, gyermekesen rémült arczát felém fordítva. Jobban megijedtem, mint ő. Lehetetlenségnek tartottam eddig, hogy ember ily rövid idő alatt enynyire megváltozzék. A szép öregből kiaszott aggastyán lett, teste meggörbült, csak a szemei lettek nagyobbak, s gyanakodó, mély pillantásokat löveltek a mély üregekből. Feje és kezei reszkettek, mintha hideg rázná. Sokáig nem ismert rám, aztán a nyakamba borult, kihullatott mindent a kezéből s elkezdett kaczagni. — Te vagy ? Te vagy ? Az a kislány, a ki nálunk lakott ?... Ugye, kisasszony ?. . hirtelenében nem tudta, hogy tegezzen-e vagy magázzon ? — Mint megijesztettél!. . . Hát hogy tudtál bejönni ? Nyitva volt az ajtó ?. . . Látod, milyen feledékeny kezdek lenni; azt hittem, hogy bezártam, és idol van ii! — Mert mindig bezárom az ajtót. Mindig ! Nehogy valaki belepődzék és. .. . hozzon valamit ! — Hangos kaczajra fakadt és mutatta körülötte az ürességet. Aztán egyszerre elkomolyodott. — De az nem szép, — mondá — hogy így rám ijesztettél. Mért nem tudattad velem, hogy jösz ? Vártalak volna és legalább egy kis,. . . elmentünk volna együtt ebédelni , mert én már ebédeltem. Oh! én már régen ebédeltem!. . . s mikor betoppantál, egy kis sajtot haraptam az ebédre, mert az elősegíti az emésztést. Adok neked is egy kevés sajtot. Akarsz ?. .. s az ablak párkányán kibontotta a papirost, melyben egy falat barna kenyér és megkeményedett sajtdarabok voltak. A szerencsétlen hiába akart elámítani, láttam, hogy nem ebédelt mást e nyomorúságos néhány falatnál! Az is fölösleges volt, hogy a nagymamáról szóljon, mert ha az élne, úgy lehetetlen, hogy Ádám urat ilyen állapotban találtam volna, egyéb pedig ezt a két öreget el nem választhatta, csak a halál. Tudtam, hogy máskép nem fogom magammal csalhatni, azt mondtam hát, hogy nagyon éhes vagyok, s szeretném, ha ebédelni mennénk. — Itt, itt. . . szemközt az utcza sarkán,. . . egy vendéglő. Pompásan főznek ! Kitűnő konyha!... szólt, fontoskodó arczczal, s dicsekedve utána vétó. Magam is ott szoktam étkezni, — néha. — Ma is ? kérdem, megfogva a kezét. Lesütötte szemeit és zavartan mondá: — Oh, ma nem! Ma egy barátom hivott magához. Fölséges ebéd!. . . Csupa kedvencz ételeim.... — De azért elkísér nagyapó abba a vendéglőbe, ugye? Vonakodott, azt erősítgetve, hogy ő már legkevésbbé sem éhes. — De gondolja meg, nagyapó, — egy leány csak nem mehet nyilvános helyre egyedül. — Igaz, igaz! Legyen hát, majd együtt megyünk. Vette kalapját s az ajtóhoz állt. Nem bírtam tovább kitartani, sokáig visszafojtott könyeim előtörtek, s zokogva öleltem őt magamhoz. Ő sem kacsagott többé. Erősen szorított pihenő keblére, s inkább magának mondta mint nekem: — No — no! Sohasem szabad szerfölött elérzékenyülni .... Jó leányka! . . . Kedves gyermekem ! . . . Majd el fogok neked mondani mindent. Szomorú történet,. . . nagyon szomorú! ... Itt hagytak engem, gyámoltalan öreget, egészen egyedül... De hát inkább ők engem, mint ,én őket! . . . Férfi vagyok, .. . elbírom! No jere. Éhes vagy, tudom. Majd elmondok mindent. Szegény, szerencsétlen nagyapó! Milyen félve és szerényen kuporodott mellém az asztalhoz. Az ételszag megtörte minden ellentállását, bár folyvást szabódott, hogy nem eszik, csak az én kedvemért, mégis oly mohósággal nyelte a falatokat, hogy csak nehezen bírtam megérteni szavait. — ...betegeskedés,... a régi szívbaj viszszajött,. . . nem csoda, azok a borzasztó hirek! Majd megőrültünk! Egy napon úgy roskadt össze az utczán, ... hazahozták, . . . rendőr és valami ember.... Asszonykám! Asszonykám! . .. õ egy szót sem. . . . A jobb kéz és a jobb láb. Orvost hívtam, .. . vonogatta vállát. . . »már nagyon öreg.« Ő nézett és integetett a fejével. Nem öreg? kérdeztem. Ugye azt akarod mondani, hogy nem vagy öreg ?... Csak rázta a fejét és az ajka mozgott,... de hiába, ... a nyelv is, mint a jobb kéz és láb. Fej nem. . . . Oh az eszmélet tiszta, egészen tiszta!... És micsoda emlékezőtehetség egyszerre !. . . Borzasztó ! Minden eszébe jutott. Mert másnap beszélt már, nehezen, de sokat... Még arra is emlékezett, hogy ezelőtt húsz évvel milyen levest ettünk. Két hétig gyötrelem, irtóztató! . . . Aztán mondta: »Búcsúzzunk!« . . . megcsókolt itt, és itt,... ajka hideg,. . . keze hideg, . .. feje, homloka, ... ah! minden olyan hideg! . . . csak néztem rá, s ő én rám nézett merően és soká. Nem sírtam, . . . erős vagyok, férfi! Az ember sokat elbír. . .. Aztán temetés.. . ! Szerettem volna melléje feküdni, ott künn. . . . Mondták nekem: menjek haza.. . Hm! . . . Hová menjek én haza ?. . . Ostoba emberek! ... Nekem ott van a »haza«, ahol ő lakik. ..! Sokáig hallgatott és arczomra szegezte ugyan tekintetét, de éreztem, hogy nem lát engem, nem is rám nézett. Egy kevés borral felüdtté magát s folytatá: — Pénz már azelőtt is, hónapok óta semmi. A régi élet mégis egy kevéske kényelemhez szoktatott. El voltunk kényeztetve. Aztán egyszerre ... az nem járja öregeknél . . .! Nyugdijam micsoda ?. . . hm!... és adósság itt is, ott is... a tej, ... a mészáros. . . . No és egyszerre asszonykám beteg,.. .orvos jön.... Temetés drága,.... sírhely sokba kerül.... És én élek, ördög adta! és éhes vagyok. ... ! Bútorok ?.. Szekrény ? Pamlag ?... két ágy ?... Minek nekem ? El vele zsidópiaczra!... A vén Kardos éhes, neki pénz kell!... Azt mondtam, hogy már ebédeltem ma ? Hazugság! Nem igaz!... egy hét óta semmi meleg!.. Haha!... A szív sokat elbír, de a gyomor..... az, ha üres, mindjárt kiabál... .Értelmi bűnszerző!. .Kutya gyomor!... Az öreg Kardost is rávette, hogy egy szegény leánynak elfogadja a fillérét s megegye!.. .Ez nem férfias jellem!. . .Az öreg Kardos ezelőtt nem fogadott el alamizsnát!. .. Alig bírtam őt lecsöndesíteni s megértetni vele, hogy amit én adok, az nem alamizsna. — Emlékszik nagyapó, mikor hajléktalan voltam, kenyerétől megfosztott szerencsétlen, önök befogadtak házukba, megosztották velem falatjukat, nekem adták egész szívüket és szeretetüket, s én mindazt ne adjam vissza soha ? — Oh nem! Adósság ez, melyet törleszteni akarok. Nagyapó, nekünk számolnunk kell, s akkor meglátja, hogy még mennyivel tartozom. — Te nem! Te nem!,mondá ünnepélyes hangon. Te nem, csak a sors, és még valaki. Nem említette Marit, én sem szóltam felőle. Majd haza kisértem, s hosszas rimánkodás után sikerült megnyernem beleegyezését, hogy hozzá menjek lakni. Eleinte hallani sem akart róla »Nem úgy van most, mint asszonykám életében...!« sóhajtott, de miután megértettem vele, hogy azzal nekem is nagy szívességet tesz, mert nem tudom, hogy meddig fogok a fővárosban tartózkodni, s ez alatt a fogadói élet fölemésztené minden pénzemet, — belenyugodott s nekem első gondom volt, megszerezni a legszükségesebb bútordarabokat. De valóságos hadicselhez kellett folyamodnom, hogy e tárgyakat becsempészszem az üres lakásba. (Folyt. köv.) Bethlen Bálint urak kíséretében. Délután 1 órakor érkezett meg Bágyon községbe, hol díszes bandérium várta a falu végén s valóságos diadalútjában, mig a falu közepéig — a kijelölt helyre — ért, virágzáporral fogadta a lelkes népség szeretett képviselőjelöltjét. A kedves vendégeket Kovács Dénes nagybirtokos úr gazdag terítékű asztala várta ebédre, mialatt a tordai első zenekar játszott s hol is a hazafias toasztok változatos soraiban úgy a kedvelt képviselőjelölt, valamint a házi ur és asszony s nevezett igaz magyar érzelmű főnemeseink üdvözölve, ezután köszöntve lettek. Ebéd után Balog Pál udvarára gyűlt a százakra felmenő népség s ott ismét bandérium fogadta kedves vendégeinket, hol is aztán Miksa ur elmondá köztetszéssel fogadott programmbeszédét, majd gróf Bethlen Gergely és Bálint urak szólottak lelkes szavakban a néphez. — Bágyonból Kövesdre jött képviselőjelöltünk, hol is midőn megjelent, igazán tapasztalnia kellett nemes társaival együtt, hogy várva várt kedves vendégek! Egész útjában szebbnél-szebb koszorúk repültek kocsijába, minden kapunál üdvözölve, éljenezve lett s midőn Fodor Kálmán laktelkére ért, egy sereg szép hajadon leánycsapat nemzeti szinü szalagokkal díszített virágkoszorukkal ajándékozá meg mindhármukat, jeléül a közkedveltségnek, melynek jelöltünk osztatlan részese. Itten gróf Bethlen Gergely ur szintén hazafias beszéde után Miksa Imre tartott beszédet, kifejezvén végül ama végtelen örömét és bámulatát, hogy bár az ellenjelölt éppen idevaló, kövesdi, mégis az itteni választópolgároknak több mint 2/3-ad része az ő zászlója alá sorakozott s nem enged tovább a kormánypárti csábos ígéreteknek. Majd Nagy Milós szólott, üdvözölvén a kedves vendégeket s egyetértésre, további hazafias, nemes cselekedetekre hiván fel a választópolgárokat. Kövesdről Sinfalván át — hol ismét lelkes fogadtatásban részesült — Szentmihályfalvára siettek vendégeink, hol a falu végén nagy néptömeg várta élén Mihályfalvi rektor úrral, ki igazán csinos és hazafias beszéddel üdvözlé a megérkezőket, majd a felső faluban kissé megállapodva Miksa képviselőjelöltünk szólott a néphez szivrehatóan. — Innen a menet Alsófaluba tartott, Kis Mózes udvarára, hol az alsófalviak várták Miklósi József ref. lelkészszel élén, ki hazafias és programmszerü beszédével üdvözölte képviselőjelöltünket és társait, mely beszéd után Miksa mondá el programmját és gróf Bethlen Gergely szólott a néphez. Mindezeket megelőzőleg az ünnep első napján Harasztot és Kocsárd községeket látogatá meg képviselőjelöltünk, hol szintén nemes fogadtatásban részesült. Kerületünknek e községek adják a legtöbb volumot és e falvak valamennyiében Miksa Imrének aránytalanul több voksa van, mint a kormánypárti és 9 év óta magát lejátszott és népszerűtlen Gál Jenőnek. Miből is biztosan reméljük s látjuk, hogy kerületünkben a kormánynak a szekere rudja kifelé áll s minden taktika ellenében is Miksa Imre ur képviselői mandátuma több mint bizonyos. Beregből írják nekünk: Bereg megye tegnap tart a törvényhatósági közgyűlést, melyben az uj országgyűlési egybehívó királyi rendelet kihirdettetett; az ezt követő központi választmány pedig megállapította, hogy az országos képviselők Bereg megye négy kerületében mielőbb, t. i. június 17-dikén választassanak meg. Erre nézve a szükséges intézkedések megtételvén, egyszersmind a küldöttségek is megválasztattak , mégpedig választási elnökökül: a munkácsi kerületben Lehoczky Tivadar, a beregszásziban (Tiszaháti) Ekkel György, a kaszonyiban Pap Károly és a felvidékiben Füzesséry Péter. Az eddigi kombinácziók szerint Munkácson Literáty Ödön és a felvidékiben Gulácsy Dezső az egyedüli jelöltek: a tiszaháti kerületben Horthy Gyula (kormánypárti) ellenében Uray Imre (függetlenségi) és a kaszonyiban Lónyay Sándor ellenében Markovics Vincze függetlenségi programmal lépett fel. Csíkszeredából jan. 1-ről Írják nekünk: A Csíkszeredai választókerületben ma Fodor Ignácz, a megyei 1848—9-beli honvédek egyletének elnöke, a megyei gazdasági egyletnek alelnöke, csiksomlyai földbirtokos és ügyvéd, a csikkarczfalvi választókerületben pedig tegnapelőtt Győrffy Gyula, az eddigi képviselő, kiáltottak ki egyhangúlag képviselőjelölteknek és megválasztásuk bizonyos. A szegedi második kerület volt országgyűlési képviselője Herman Ottó pünkösd hétfőn tartotta beszámoló és programmbeszédét, melylyel rendkívüli hatást aratott. Beszédének Szeged rekonstrukciójára vonatkozó részében így szólt: Szegeden van két áramlat, az egyik áramlat a gróf Tisza Lajos-féle, mely a főispánban és a magisztrátusban leli képviseletét. A másik áramlat azon polgároké, kik a jelenlegi helyzetnek visszásságát, fájdalom, eléggé érzik. Szeged rekonstruktorai érdemet akarnak maguknak vindikálni és akarják hitetni a törvényhozással, el akarják hitetni Szegednek e rekonstruktorai a királylyal, hogy művök tökéletes, Szegednek semmi baja, legyen-völgyön lakodalom, mert ha megmondaná és hirdetni merné a való igazságot a rekonstrukczió főfaktora, akkor az ő grófi fénye igen hamar szétoszlanék. A második áramlat érzi szerencsétlenségünk egész súlyát, ez az oka annak is, hogy újabban sokan már el is hagyták Szegedet. Én úgy tekintettem ezt a dolgot, hogy itt a valót és igazat, akkor, midőn Szegedet rekonstruálták, lelkiismeretlen hitegetéssel szegték meg. Különösen olyan hitegetéssel, hogy azt a kölcsönt nem is kell majd visszafizetni, az majd el lesz engedve, azért csak építkezni kell, mégpedig hamar, mert Tisza Lajosnak hamar grófnak kell lenni. Úgy emlékszem, hogy akkor valaki Szeged rekonstrukciójáról egy igen fontos nyilatkozatot mondott s ez nem volt más, mint Kossuth Lajos, aki akkor megmondta, hogy Szeged rekonstrukciójának Szeged gazdasági fejlődésére kell fektetve lenni, gondoskodni kell arról,hogy a rekonstrukció munkáját maga Szeged népe végezze, mert így a kölcsön, mint munkabére és anyag értéke és haszon nagy része a polgárság kezében maradt volna. De hát ezek mit csináltak ? Rövid pár év alatt elvégezték egy évtized munkáját az által, hogy behoztak minden fajtájú vállalkozót, ki a munkabért a haszonnal együtt Szegedről világgá vitte. Ez nem elég. A hitegetésnek netovábbja az, hogy elhozták a királyt, mert hát »kész a rekonstrukczió«. Hulltak is az ordók, nemességek, a királyi tanácsosságok, meg a grófság, de a népen marad az iszonyatos teher. Ők nem tudták kiaknázni a rekonstrukczió munkáját, mert a nép sorsát nem javították. Szólt egyebek közt a harmadik egyetemről is, melynek, nézete szerint, Szegedre kell jönni, mert csak a magyar alföldtől várja azt, hogy az igazi magyar nemzeti szellem a tudományban és közművelődésben fel fog újulni. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr. Bakó Emil, Polczner Jenő, Magyar Miksa és Csikós Ignácz tartottak lelkesítő beszédeket. A karczagi választókerület négy városát a pünkösdi ünnepek alatt járta be Komjáthy Béla képviselőjelölt. Mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. Egyszerre tartotta beszámoló és programmbeszédét. Papp Sándor karczagi ügyvéd, ki a múlt választás alkalmával függetlenségi programmal ellenjelöltje volt Komjáthynak, most felcsapott kormánypárti kortesnek és felléptette Timon Ákos győri jogtanárt. Az önérzetes választók azonban visszatetszéssel fordulnak el tőle. Új-Aradról június 1-jéről írják: Temes megye új-aradi választókerületének választói ma délelőtt 10 órakor gyűltek egybe, hogy meghallgassák képviselőiknek, Fröhlich Gusztávnak, beszámoló beszédét. Jóllehet a falvak földmivelő népét ez idő szerint a kukoricza-kapálás köti le, a hétköznap daczára a kerület minden községéből nagy számmal sereglettek be a választók. Számukat 5—600-ra lehet tenni. A községház előtti tért egészen ellepett tömeg lelkes éljenzésekkel fogadta a képviselőt, ki mindenki által érhetően, de magvasan számolt be a legutóbbi három évi parlamenti működéséről. Hangsúlyozta, hogy a függetlenségét nem áldozta fel és egy párthoz sem csatlakozott, mert helyesli azt, amit a kormány helyesen tesz, de ellenzi azt, amit helytelennek talál. Szólott a nehéz pénzügyi helyzetről és hangsúlyozta, hogy egészséges, az eddigitől eltérő alapra fektetett pénzügyi politikát sürgetett az államháztartás javítása érdekében. Vázolván az országgyűlés tényeit, azzal fejezte be beszédét, hogy mindenkor legjobb meggyőződése szerint járt el és mindig a haza boldogulását és jólétét tartotta szem előtt. A hosszasan megéljenzett beszédet a románajkú választóknak Hamzea lippai esperes tolmácsolta, mire Hruzek Béla emelt szót és meleg hangon emelte ki a képviselő buzgalmát, tevékenységét s az ország ügyei körül általában s a kerület körül különösen szerzett érdemeit. A választók óhaját tolmácsolva, felkérte Fröhlich Gusztávot: fogadja el a jelöltséget a jövő országgyűlésre is. Az élénk visszhangot keltett beszéddel hasonló szellemben szólt a német választók nevében Filipp Miklós, az új aradi biró, majd Hamzea esperes a románok nevében ajánlja fel a volt képviselőnek a jelöltséget. Az igen lelkes hangulatú választói gyűlés ez egyhangú óhajának engedve, Fröhlich Gusztáv kijelenté, hogy a bizalmat megköszönve, a jelöltséget elfogadja s ha újra megválasztatik, ezentúl is fentartja egyéni szabadságát és nem fog egyik fennálló politikai párt kebelébe sem belépni. Fröhlich egyhangú megválasztatásnak néz eléje, mert teljesen bírja a kerület rokonszenvét. A szent-lörinczi kerületben pünkösd másodnapján ifj. Jeszenszky Ferenczet kiáltotta ki jelöltül az odavaló negyvennyolcas párt. Jeszenszky elfogadta a jelöltséget és nagy körvonalakban előterjesztő programmját. Biharban a képviselő választás június 17-ére tűzetett ki. Árva vármegyében a képviselőválasztás f. hó 18-ára tűzetett ki. KÜLÖNFÉLÉK — Ő Felsége az első budapesti gabona üzleti megbízottak segélyző egyletének egyleti czélokra száz forintnyi összeget magánpénztárából adományozott. — Rudolf trónörökös az angol királynő jubileumára e hó 17-én Londonba utazik s Angliában marad 28-áig. Azután Galicziába utazik a hadgyakorlatokra. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Gamerra Arthur köbölkuti róm. kath. plébánosnak, ki a köbölkuti róm. kath. iskolának 1000 frtot ajándékozott, köszönetét nyilvánította. — Posta, Bács-Bodrogmegye Sándor községében, Ugocsa megye Kökönyösd községében és Sáros megye Scsavnyik községében f. évi június hó 1-én új postahivatal lépett életbe. I — A budapesti ügyvédi kamara választmánya részéről Haiden Imre, és Hollósy István bejegyzett , budapesti, jelenleg ismeretlen tartózkodású ügyvédek felhiivatóak, hogy ezen felhívás közzétételétől számítandó 30 nap alatt a kamaránál jelenlegi lakásukat jelentsék be, mert ennek elmulasztása esetén az 1874 : XXXIV. t.-cz. 2. és 7. §§-ai alapján a fegyelmi eljárás fog ellenük folyamatba tétetni. — Tűz egy gőzmalomban. Az éjjel tűz ütött ki a Bécshez tartozó jedlersdorfi gőzmalomban, mely daczára a gyorsan kivonult tűzoltóságok minden erőmegfeszítésének porrá égett. A gőzmalom, mely szeszfinomítóval volt kapcsolatban Mauthner György Henrik lovag tulajdonát képezte és 1880-ban épült. A tűz keletkezésének okát még nem tudni, valószínűleg a kövek egyikétől gyuladt ki a liszt. A kárt kétszázezer forintra becsülik. Egy tűzoltó a mentés alkalmával súlyos sérüléseket szenvedett. A malom és a raktárak biztosítva voltak. Az áradás. A Szegedi Híradó ezeket jelenti: A kis-tiszai zsilip gépészének előadása szerint, 12 1 óra közt, anélkül, hogy valami előjele lett volna, a zsilip oldalfalát burkoló párkánykövek közül kettőt, amelyeket már valószínűleg előbb alámosott a víz, kitaszította az ár s utána a falazat kőrakásának egész sorozatát döntötte be, úgy, hogy rövid idő múlva a víz rohama magát az egész zsilipalkotmányt elsodorta és a zsilip kapuját a levegőbe emelte. Az ott levő néhány ember természetesen mit sem tehetett az ár ellen, hanem elsőben is H.-M.-Vásárhelyre adtak hírt a mindszent-apátfalvi társulat igazgatójának, Pokomándy Istvánnak, a ki aztán néhány társulati választmányi taggal a várostól egy jó órányira eső zsiliphez sietett s csak ott látták a veszélyt egész nagyságában, amit az értesitésből alig sejtettek. Ekkor adták meg Vásárhelyre a vészhírt, ekkor kértek a szegedi folyammérnökségtől gőzhajót, munkaerőt és védelmi anyagokat. Eközben Szegeden mint futótűz terjedt el a vész hire. Különösen a tápai-réti birtokosságot és bérlőket, akiknek földjeit, ha a szakadást a legrövidebb idő alatt betömni nem sikerül, menthetetlenül elönti az ár, mélyen lesújtotta a hir. A tápai lakosság a réten levő tanyáiról már a délután folyamán megkezdte az elhurczolkodást. Kállay Albert főispán Pálffy Ferencz polgármester és Münnsberger kir. főmérnök társaságában kocsin a vész színhelyére sietett. A folyammérnökség megkeresésére a gőzhajózási ügynökség a Szlavónia nevű gőzöst fölszerelte s az 9 óra, után munkásokkal, mintegy 3000 zsákkal és hosszú pilótákkal megrakva indult a kis-tiszai zsilip felé. A hajóval mentek Reöck és Fromm kir. mérnökök, Ullmann kir. főmérnök, a tiszai kotrások vezetője. Ugyanekkor Szluba főkapitány két lovasrendőrt küldött a lúdvári átmetszésnél dolgozó kotrógépekhez Ullmann főmérnök utasításával, hogy négy hajó a megfelelő munkás személyzettel a kis-tiszai zsiliphez jöjjön. Szegedről igen sokan mentek ki a szakadást megszemlélni. A szakadás a mindszent-apátfalvi társulat területén van, s ha el nem fogják,legkevesebből —60,000 hold dúsgazdag termésű földet lep el a víz az algyői, tápéi, vásárhelyi, földeáki és a makói határban. Este 8 órakor a víz már az alföldi vasút töltése mellett volt s a mélyen fekvő hódmezővásárhelyi népkertet is fenyegette, ha ugyan a vasúti átereszeket idejében be nem tömték.* A gőzhajó Tombácz Mihály szegedi hajósgazdának egy nagy, mészkővel megrakott hajóját is vitte magával a zsilipszakadás előtt való elsülyesztés végett. Mindez óriási költségbe kerül, de legkisebb számítással másfél millió értékű termés megmentéséről van szó. * A kis-tiszai zsilip, ahol az ár betört, el lehet mondani, hogy nagyon elhanyagolt állapotban volt. Azaz, hogy nem annyira elhanyagolt, mint inkább felügyelet nélküli volt a zsilip. Mert máskép nem eshetett volna meg a baj. Délutáni 3 órakor azt sürgönyzi a szakigazgatóság, hogy a zsilipnél csurog be a vizes esti hat órakor, tehát három óra múlva, már 50 méternyi szélességben hömpölyög tova az áradat habarcsos vize a réten. Kállay Albert főispán este megsürgönyözte a veszedelmet a belügyminisztériumnak. A folyammérnökségnél az éjjel inspekcziós hivatalnokok virrasztottak, akik várták is fölülről vagy a sürgönyt, vagy pedig valamely miniszteri kiküldöttet.