Pesti Napló, esti kiadás, 1887. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1887-10-10 / 278. szám

27­. szám. Budapest, 1887. Hétfő, október 16. 38. évi folyam. Szerkesztési Iroda: Ferencziek­ tere, Athenaau m­é­g fi­r­a­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztős­éghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak .S Kéziratok nem adatnak vissza. Kisulé-hivatal: Ferencziek­ tere, Athenaeu­m-é­s fi­­­a­­. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Fl­fizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az eati kiadta postai különki­ldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felül fizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »IPesti­­Napló» kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, okt. 10. A választási tusa válságán tegnap sze­rencsésen átesett Ferdinánd fejedelem és Bul­gária. Jelöltjei a fővárosban s a vidéken majd­nem mindenütt győztek s igy az uj törvény­­hozás részéről nem kell uralma megtámadá­sától tartania. Még fontosabb azonban az, hogy a választások minden nagyobb rendza­varás nélkül mentek végbe. Oroszország az a terve, hogy ez alkalommal zendülést idézzen elő, szerencsésen meghiúsult a bolgárok jó­zanságán s a hatóságok buzgalmán. Több kerületben volt ugyan kihágás, verekedés s más efféle, a mi minden választásnak elma­radhatatlan kísérője, de lázadást sehol sem lehetett támasztani s ma már a nyugalom az egész országban helyreállt. A marokkói kérdés egyre élesbedik. Franczia, spanyol és olasz hajók vannak a marokkói vizeken s a franczia-spanyol hatá­ron mindkét fél szaporítja hadseregét. Nem valószínűtlen tehát, hogy az érdekelt hatal­mak közötti ellentétek előbb-utóbb határozott konfliktusra fognak vezetni. Berlinben bizo­nyos nyugalommal nézik a kérdés tovább fejlődését s természetesen megelégedéssel fo­gadják, hogy Francziaország bonyodalmai ismét szaporodtak. Igazán komolylyá egyéb­iránt a marokkói kérdés csak akkor válnék, ha egyik-másik hatalom részéről olasz érde­kek sértetnének. A főrendiház válaszfelirati bizottsága Szlávy József koronaőr elnöklete alatt ma délelőtt 11 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a munkálatot s szövegét megállapítván, hosszabb eszmecsere után, melyben majdnem valamennyi bizottsági tag részt vett, a tárgyalást befejezte. A munkálat kinyomatása elrendeltetett. Az ülés 3/42 órakor ért véget. A közművelődési kongresszus ma délelőtt foly­tatta és délután két órakor be is fejezte tanácskozá­sait. Tisza Lajos gróf elnök megnyitván az ülést, T­a­b­ó­d­y József, a szegény beteg-gyermekegyesület alelnöke, terjesztette elő javaslatait, melyeknek tárgya­lásába a kongresszus nem bocsátkozott. A nyolczadik javaslat, Bánó József előadása,elmaradván, Károlyi István gróf tartott nagy figyelemmel hallgatott elő­adást, melyben az országos közművelődési egyesületek czentralizácziójának szükségét fejtegette. A nemes gró­fot lelkes előadásáért zajosan megéljenezték és megtap­solták. Az előadás hosszú vitára adott alkalmat,melyben közel húsz szónok vett részt. Andrássy Tivadar gróf határozati javaslatot nyújtott be, melynek értel­mében a szövetkezés most még korai és csak éven­­ként tartandó kongresszusokat kíván, ezzel szemben S­z­a­l­a­y Pál határozati javaslatában a szövetkezet­be lépés szükségét fejti ki. E két határozati javaslat körül csoportosult a közel három órát igénylett vita, melyet Tisza Lajos gróf elnök az elmondott néze­tek csoportosításával rekesztett be. A tárgysorozat utolsó pontjának letárgyalása után az elnök berekesz­tette a kongresszust. Két órakor bankettre gyűltek össze a kongresszus tagjai a Szikszayban. A kaposvári tüntetések. Reggeli lapunk távirata értesített azon nagy­mérvű tüntetésről, melyet az ellenzék tegnap Ka­posvárott, a mai megyegyűlést megelőzőleg, Tallián főispán ellen rendezett. A tüntetés oly mérvet öltött, hogy a katonaság központosítva volt. A főispán szintén tegnapra értekezletre hívta össze a maga hiveit s ezek körében Újvári apát azt ajánlá,hogy a főispánnak bizalom sza­vaztassák. (Bizonyára a famózus levélért!) A főispán a tegnapi értekezleten meg is alakitá a maga pártját, de azt nem merte elnevezni szabad­elvű pártnak, hanem elkeresztelte a somogymegyei haladó párt«-nak. E párt elnökeiül Pallavicini Ede őrgróf és Széchenyi Ferencz gróf válasz­tottak. A tegnap Kaposvárott tartott ellenzéki gyűlésre a balpárt tagjai a következő tartalmú falragaszokon hivattak meg: nyilt szó Somogyvármegye közönségéhez. Somogymegye országosan tisztelt hírneve, és büszkesége, politikai és társadalmi vezérférfiai köz­­szereplése és az egész vármegye független közönségé­nek önérzetén mély sebet ütött a rágalom és hazugság. Ezen nemes megye az egész haza, sőt a külföld előtt is meg van hurczolva, az mondatván felőle, hogy itt a kommunizmus és szoczializmus hidrafejét fel­­ütötte.Független polgárok, tudjátok-e, mit jelent ez, mi­vel sem kevesebbet, minthogy megyénkben a jog és törvény tiszteletét, a vagyon és személy biztonságát veszedelmes tanok, még veszélyesebb törekvések fenye­getik, melyeknek melegágya a somogymegyei ellenzék kertjében keresendő. Annyit tesz ez más szóval, hogy megyénkben a vagyon, a tőke, a jólét, a nyugalom, sőt maga a sze­mély biztonságát kétessé tette az ellenzék, mely a leg­utóbb lefolyt képviselőválasztáskor magában a kapos­vári kerületben 8 gyújtogatást, 15 személy- és 25 va­gyonbiztonság elleni bűntényt követtetett volna el. Be van-e ez bizonyítva vagy be van-e igazolva, hogy ezt ellenzékiek követték el és politikai okból ? Most a kormány eszeveszetten keresi a levél­tolvajt, mi pedig keressük Somogy vármegye becsület­­ének tolvaját. Ki volt hát ez? A levél valódisága esetén ki lenne más ez, mint Tallián Béla főispán! Ezen úr, a­ki ezelőtt egy évvel Somogy megye közgyűlésén tartott székfoglalójában, tehát az egész megye színe előtt, azon ünnepélyes kijelentést tette, hogy ő nem lesz kortesfőispán, oda sülyedt, hogy a lefolyt képviselőválasztásoknál a kormánypárt érde­kében nemcsak a legnagyobb hivatalos erőszakot és a korteskedésnek minden törvényes és nem törvényes eszközeit használta fel, hanem kormányát állítólag egy Orczy dr. id. belügyminiszterhez Somogy megye pecsétje és számmal ellátott, tehát hivatalos levélben arra kérni merészkedett, hogy a kaposvári választást, mely széles e hazában a legdicstelenebb és legtörvény­telenebb és a melynél Körmendi, az ellenzéki jelölt, 20 szótöbbséggel bukott, minden áron tartassa meg, mert ő (t. i. a főispán) nem akarja a választás izgalmait még egyszer átélni, nem akar még 45 ezer forintot, a­mia­ti pénzetek volt, polgárok, költeni. Ez nem elég. Ezen levélben kommunizmus és szoczializmusal vádolja ezen at Somogy megye ellen­zékét, holott az ő legbensőbb környezetében bevallott szoczialisták és anarchikus és antiszemita agitácziók­­ról ismert morális halottak is vannak. Fel tehát megyénk közönsége! Állítsuk vissza Somogy megye csaknem világ­szerte meghurczolt tekintélyét a Tallián-éra előtti erkölcsi magaslatra. Mutassuk meg, hogy Somogymegye dicsőségé­hez fűzött nevek tulajdonosai, a független értelmiség és a megye önnálló közönsége oly hatalom, mely a por­­bahullott szolgahadat összetöri mindenha. Fel megyénk fiai! E megye szent terét, mely édes otthonunk, be­csülete Pantheonának szentélyét, melyen a mi erkölcsi létünk lángja lobog, hazug és gonosz kezekkel elho­mályosítani ne engedjük. Ezt várja tőlünk hazánk és a külföld. Ezt kö­veteli tőlünk Somogy megye becsülete. Jöjjetek el tehát ma, vasárnap, d. u. 5 órakor Kaposvárott, Mang János vendéglőjében tartandó A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A Polidori-család. — Regény. — 26 Bazzili A. G.-tól. Olaszból: Sz. M. XIII. — Ha én azt tudnám ! Az orvos azt mondja, két hét múlva. És ezt már két hét óta mondja. Kettő meg kettő négy, mondjunk hát egy hónapot, az talán csak elég lesz ! — mondá rá Gigi szomorúan. , — Adja Isten! — sóhajtá utána Polidori. — És a jegyesed. — Várni fog. — felesé Gigi, és dehogy kér­dezte volna, hol tudta meg barátja ezt a nagy csa­ládi titkot. — Azután meg, úgyis a nevelőben van az még. — De már a napokban kiveszik onnan. Tudom, hallottam valamit a dologról és nem akartam neked szólni, mig bizonyosat nem tudok felőle. Elmentem tehát Emilia herczegnéhez és ez — téve hozzá önér­zettel — méltónak tartott az ő teljes tiszta bi­zalmára. Ő tőle tudom tehát, hogy Frangipani Beatrice már holnap, legfelebb holnapután visz­­szatér anyjához és az már a kelengyét is rendezi szá­mára. Oh, de mennyire örülünk is boldogságodnak ! — Köszönöm! De vájjon boldog leszek-e ? — szólt rá Gigi, mintegy magában, és önmegadóan haj­­ta le fejét. — Hogy­ne! — kiáltá rá Polidori — mindig azt mondtam, hogy nagyszerű férj lesz belőled! Adám nevetett rajta, de én ezt jobban tudom. Mert hát, csak magamat ha veszem, bizony legénykoromban... egy szóval bolond voltam, és most, tudod, nem dicse­­kedésből mondom.. . — Példaképe vagy a férjeknek. — sietett hoz­zátenni Gigi, mikor látta, hogy Polidori szerényen ha­bozik és még a kezét is megszorította a jó em­bernek. És biztosíthatom is az olvasót, hogy egészen úgy érezte is azt gróf Gigi, a­hogy mondta. Hanem azért örült is magában nagyon. Polidori nem gyanakszik többé, a­mivel magában is sok van nyerve. A másik meg az, hogy Ada megtudta, hogy ő meg akar háza­sodni és el tudta viselni baj nélkül; untig elég az egy napra; idővel majd a többi is megjön; a há­zasságot illetőleg meg majd csak azt mondja Adának, hogy kénytelen volt vele, végzet ellen nem lehet úszni, és Ada abba bizonynyal bele is fog nyugodni, hogy is ne, mikor maga is e házasságot hozta föl fér­jének, hogy a gyanút kivegye vele szívéből, miért ne hinné el akkor, hogy ő is csak ily czélból köti e há­zasságot ? Így aztán az utolsó két hét is elmúlt, a­mit a mi betegünk még a szobában akart tölteni. Már az előtt is ki-kilopódzott volt Polidori Jenő háta mögött. Végre megkoc­káztatta, kiment egész a korzóig, onnan meg Emilia herczegnéhez, természetesen kocsin , és nem egyedül, hanem Mattei Nino­­val. És az után csakugyan találkozott Polido­­riékkal. Nagy tisztelettel köszönt és Jenő nagy szívélyességgel, Ada meg nagy kegyességgel viszo­nozta köszöntését. Ada még mosolygott is hozzá, mosolygott egész idő alatt, hogy a két kocsi elhala­dott egymás mellett, nemcsak az ajkával, még a sze­mével is mosolygott feléje. Tehát vidám, jókedvű ! Annál jobb ! Ő meg, Gigi, hogy félt attól az első viszontlátástól, milyen jelenetet csinál majd ak­kor neki az az asszony ! Pedig hát nincs miért, mert az önszeretet sebei is csakúgy behegednek és meggyó­gyulnak, mint az izoméi, ha egészséges­­a szervezet. Nemsokára aztán visszatértek a városba, Mattei Nino indítványára, ki már kissé bűvösnek találta a levegőt ilyen lábadozóra. Az után megint találkoztak Polidoriékkal. Meg­álltak volt az utczán, a kocsi előtt meg Savelli Memmo nagy beszélgetésben volt velük. Ada most is csak mo­solygott , nem is mosolygott, valósággal nevetett, folyvást nevetett, Savelli meg szemközt állt vele, oly­annyira, hogy az már szinte rosszul esett Sernicoli Giginek és az önszeretetet, ha veszszük, természetes­nek is fogjuk találni. Egész helyen van, hogy a szív elcsendesüljön, mikor az ember már el szeretne for­dulni ; a nagy jókedv és nevetés azonban így szemünk láttára mégis csak nem járja. Mert az, mintha azt mutatná, hogy nem is kellettünk valami nagyon, sőt talán soha sem is kellettünk neki. Elég az hozzá, annyira boszantotta Gigi gró­fot ez a nagy nevetés, hogy dudorászva tért vissza lakására, este meg ugyanaz­nap elment a nővéréhez, Cempino herczegnéhez, azzal meg Frangipaniékhoz. Nagybátyját, Buonforte herczeget akkor már ott ta­lálta. Buonforte herczegről akkor sem beszéltem so­kat, mikor először találkoztunk vele, most sem szólok tehát sokat róla, és azért még azt sem mondom el, hogy mi hozza őt most e házhoz, és ki húzta őt oda fiatalabb éveiben. Azt az egyet azonban el nem hall­gathatom, hogy tekintve egyfelől a felsőbb körök szi­gorú rendjét, és másfelől az udvariasság szabadalma­zott kellemességét, hajlandó vagyok hinni, hogy a házi barátok faja akár egy alakban, akár más alak­ban, de soha sem fog kiveszni és most siessünk meg­jegyezni, hogy Buonforte herczeg valóságos atyai szeretettel szorította szivéhez Gigi öcscse leendő menyasszonyát, Hébe herczegné meg valóságos anyai szeretettel leendő vejét, Beatrice herczegkisasszony meg szegény most került ki csak a nevelőből, csak úgy lopva nézett tehát nagyon sokszor az ő leendő vőlegé­nyére, és hova­tovább úgy tetszett neki, hogy egy cseppet sem bánja, ha feleségül veszi ez a fiatal­ember. Sernicoli Gigi könnyebb szívvel ment haza. Tet­szett neki leendő menyasszonya, eléggé szép is volt hozzá, és ha Polidori Jenő nincsen, talán boldognak is érezte volna magát. De biztos volt felőle, hogy Po­lidori Jenő holnap okvetlen nála lesz és neki le kell nyelni ezt a pilulát. Csakugyan úgy is volt. — Miért nem álltál meg tegnap egy szóra ? — kérdi másnap reggel Polidori. — Elhajtottál mellet­tünk, holott pedig vártunk. — Mattei nem akarta megengedni — felese Gigi. — Azt mondja, bűvös már a levegő. — Olyan jókor este ? Beszéd! Aztán jó szín­ben is voltál. Ada is mondta. Hanem ma eljösz ? Ugy­e, hogy él? Meg is mondtam már Adánek. Azt mondtam neki, azért nem álltál meg tegnap kocsink előtt, mert a lakásunkon akarsz meglátogatni. — Nagyon jól tetted — mondja rá Sernicoli. — Az is volt a szándékom. Két óra után nálatok le­szek. Remélem, otthon talállak. Együtt megyünk majd ki aztán. — Fenséges! Abban maradunk tehát! — szólt Polidori. — Isten veled! — és ment. Sernicoli gróf azért kérte ki magának Jenő ottlételét ezúttal, mert egy kicsit szepegett e látoga­tástól. Néha még jó is, ha látogatás alkalmával egy harmadik is jelen van. Épp mikor elütötte a kettőt, Sernicoli fölkere­kedett, végig ment a sok nagy és kis utczán, a melyek lakásától Polidoriékéhoz vittek; nem nagyon sietett, és mikor a kapu előtt állt, mégis úgy tetszett neki, hogy nagyon rövid idő alatt tette ma ez utat; de nem volt mit tenni, be kellett menni, végig föl a lépcsőn, meghúzni a csengetyűt és elnyelni a pirulát. Az inas örvendő tisztelettel nyitotta ki az ajtót és sietett bejelenteni a rég nem látott kedves ven­déget. Gigi meg tele félelemmel követte őt végig az előszobában, még a fogasra is elfelejtett nézni, vájjon van-e ott kalap, már mint a Jenő kalapja. Mikor az eszébe jutott, akkorra az inas már kinyitotta volt az ajtót, már bejelentette volt a nevét, Gigi tehát be­lépett, még mindig abban a reményben, hogy otthon találja barátját, azt a most tanút, meg villámfo­gót, meg támasztó rudat egyazon Ada férje szemé­lyében. Hiú remény! Ada nagyság magában volt fo­­gadótermében. Sernicoli tehát iparkodott mosolyogni és sietett a hölgy felé, mintha alig várná már e per­­czet. Ada részéről is nagyon szíves volt a fogadás. Az is mosolygott, csupa mosolygás volt az arcza, és kezet nyújtott lángoló vendégének. Ez a kéz különben hideg és merev volt most; csak a szokásnak akart eleget tenni, egyéb semmit. — Végre tehát láthatom, gróf úr! — mondja a J... 1,1 ------ 1 1 mni.-Tani't a­nő, mikor visszahúzta a kezét és egy székre mutatót — Mégis csak rászánta magát! — Mit mondjak erre, asszonyom ? — hebegé a másik, mialatt leereszkedett a székre, két lépésnyire a nőtől. Eleinte úgy látszott, hogy semmi, csak azu­tán mérgesedett el a seb. Nem volt mély, csak hosszú, azután meg egy pár véredény. — Ne beszéljünk erről, kérem — veté köz­be a nő. — Szívesen — mondja rá a másik. Úgy is ne­hezen boldogulnék a leírással. A sok izom, ideg, ízü­let, hártya, hurka, meg mit tudom én már, csak úgy szédült a fejem tőle. Soha sem hittem volna, hogy annyi mindenféle része van az emberi szervezetnek; beszéljünk hát másról, kedvesebbről. — Például arájáról — mondja rá a nő. Gróf Sernicolira olyan forma hatással volt az a pár szó, a­milyen lehet az első ágyúdörgés, a­melylyel az ellenség a csatát megindítja. Kábul­tan hajtotta le fejét és hallgatott. Talán ő is, mint az újonc­, katona, azt várta remegve, ha jön-e még egy második is. És nem váratott sokáig magára a második. — És meg van elégedve választásával ? — kérdé a nő. — Látta már óráját ? Gigi szerette volna azt mondani rá, hogy nem, de nem volt hozzá bátorsága. — Láttam. — felesé tehát, alig hallhatóan. — És szép ? — kérdé tovább a nő. — Mondja csak! — Nem tudom. — Hogyan ? — jóformán meg se néztem. — Különös! — vete ellen a nő, és szemöldökei összehúzódtak egy kevéssé. — És lehet úgy elvenni nőt, hogy meg se nézik ? — Asszonyom.. .dadogá most a másik, zavar­tan. — Úgy jegyeztek el minket, nem is tudtuk. — Úgy? Igazán?— kérdi viszont a nő, gú­nyosan. -J- A mint mondtam. És csak ön annak az oka, Ada ! — Én ? Már mint én ? Igazán kedves! És mennyi részem is volt nekem az ön szive szándé­kában ? (Folyt. köv.) pártértekezletre. Jöjjetek minél számosabban, hogy ott a továbbiak felől tanácskozzunk. Hazafius üdvözlet és reménynyel vár rátok. A somogymegyei balpárt. BELFÖLD­ Az erdélyi kath. státus­gyűlésről, Gyulafehér­várról, okt. 9-ikéről jelentik a M. Államnak. Az előértekezletet ma délután öt órakor Hilibi Gál János nyugalmazott kúriai bíró, mint szenior meg­nyitván, annak jelzése után, hogy október 10-én reg­gel kilencz órakor a székesegyházban a Szentlélek segítségül hívása mellett a püspök csendes misét fog olvasni s a gyűlés tiz órakor veendi kezdetét, beje­lenti, hogy a státus-gyűlésnek megalakulása után köz­vetlenül indítványozni fogja, hogy a státus-gyűlés táviratban fejezze ki ragaszkodását a római szent­szék iránt, a pápa áldását kérve tárgyalásaira s hódoló üdvözletét tolmácsolván a pápa ötven éves áldozári jubileuma alkalmából, mit az értekez­let tüntető helyesléssel vett tudomásul. A stá­tus­gyűlés tárgyalásainak sorozatára nézve az ér­tekezlet abban állapodott meg, hogy az igazgató­­tanács évi jelentésében található sorrend megtartását fogja indítványozni, melynek egyes kiválóbb pontjaira nézve felolvasás után a tizenötéves állandó bizottság véleményével is megismerkedvén, azt a státusgyűlé­­sen is lehetőleg érvényre emelés határozta, mint pél­dául a jószágigazgatóság beállítására vonatkozó szer­vezeti javaslatra, a csíksomlyói pretoriális háznak finöveldévé való berendezésére, a brassói és székely­udvarhelyi gimnáziumi helyiségnek átalakítására, a tanári és nyugdíjpályázat végleges megállapítására s a többi. Pest megye évnegyedes közgyűlése ma délelőtt vette kezdetét S­z­a­p­á­r­y István gróf elnöklete mellett. Nagyobbára csekélyebb fontosságú ügyek kerültek ezúttal tárgyalás alá. Az alispáni jelentés sem tesz említést kiválóbb mozzanatokról. Szép je­lenete volt a mai közgyűlésnek Bossányi László amaz indítványának elfogadása, hogy Pest megye egy­kori alispánjának, Földváry Gábornak, a nemzeti színház egyik megalapítójának arczképét festesse le s helyezze el a megye dísztermében. Az indítványt lelkes éljenzések közben elfogadták. A közgyűlés le­folyásáról reggeli lapunkban részletes tudósítást hozunk. A hajdú-szoboszlói választókerületben, hol — Győry Elek orsz. képviselőnek az országházban tett ama kijelentése folytán, hogy a komáromi mandátu­mot tartja meg —­ pótválasztás lesz, a szabadelvű párt tegnap népes közgyűlést tartott és Nagy Jenő dr. fővárosi ügyvédet egyhangúlag újra jelöltjének kiáltotta ki. Nagy Jenő dr. a múlt választáskor 44 szavazattal bukott el. Fővárosi ügyek. A fővárosi közigazgatási bizottság R­á­t­h Károly főpolgármester elnöklete alatt ma délelőtt ülést tar­tott. A havi jelentések közül mindenekelőtt a polgár­­mesternek a közigazgatásnak szeptember havi jelen­tését olvasták fel. Fölemlíti a többek között, hogy szeptember hóban 7 külföldi honosíttatott és 2 egyén bocsáttatott el a magyar állam kötelékéből. Jelentést tesz a budapest-szent-lőrinczi és a budapest-sorok­­sári-haraszti helyiérdekű vasutak ügyében tartott tár­gyalások eddigi eredményéről. A főkapitányi jelentés szerint a lefolyt hónap­ban a főváros személy- és vagyonbiztonsági viszonyai általában kielégítőnek mutatkoztak. Előfordult ugyan 3 szándékos emberölés, de ezek közveszélyes jelle­­gűeknek nem nevezhetők, minthogy azok mindenike verekedés közben és erős felindulás behatása alatt követtetett el. Az ember élete ellen irányzott me­rényletek közül felemlítendő két gyermekülés, egy gondatlanságból elkövetett emberölés esete, a­melyek tettesei az illetékes bíróságnak át is adattak. Ezeken kívül kiemelendők még, mint főbb bűnesetek: egy rablás, egy rablási kísérlet és két jelentékenyebbnek nevezhető lopás esetei. Mindezek tettesei kinyomoz­tattak s a budapesti kir. ügyészséghez át lettek kisérve. A lefolyt hónap alatt összesen 620 büntetendő cselekményt hoztak a főv. rendőrség tudomására, a­melyek mindegyikében befejezték a nyomozást, még pedig 543 esetben sikerrel, mig 77 esetben eredmény­telenül. A följelentett cselekmények közül 404 a vagyon ellen, 124 pedig az ember élete és testi épsége ellen volt irányozva, a többi esetekben vegyes természetű büntetendő cselekmények miatt tétetett följelentés.­­ Különböző bűnügyekben szeptember hó folyamán le volt tartóztatva 289 egyén, a­kik közül 201 illetékes bíróságához kísértetett át, 88-at pedig szabadlábra helyeztek. A rendőrség összes fogházhelyiségeiben, valamint a tolonczházban, a közegészségi viszonyok a múlt hóban kedvezőek voltak. Az egyenruházott személyzet részére fennálló iskolában 20 napon át tartatott a múlt hóban elmé­leti oktatás, melyeken naponta átlag 87 rendőr vett részt. Az előadások tárgyait leginkább a büntető tör­vénykönyv lényegesebb szakaszai, a fegyelmi szabály­zat, továbbá több rendbeli helyhatósági és főkapi­tányi szabályrendeletek, illetve rendelkezések tüzetes megismertetése képezték. A tanfelügyelői jelen­tés szerint az oktatás a múlt hóban zavartalanul folyt a fővárosban. Kiemeli, hogy a múlt hóban két új elemi isko­lát nyitottak meg, a. m. a murányi­ utczait és a kül­­ső-soroksári-úti elemi iskolákat.­­ Az adófelügyelői, főmérnöki, kir. ügyészi, árvaszéki és tiszi főorvosi jelentés tudomásul vétele után Fuchs Gusztáv bizott­sági tag elvileg kérte kimondani, hogy olyan épü­letekre nézve, a­melyek május hóban épültek, novemberben ne adassanak ki a lakhatási engedélyek. Ily rövid idő alatt ugyanis a lakások még nem száradtak ki és így a köz­­egészségügy veszélyeztetése nélkül nem lakhatók. R­á­t­b Károly fölemlíti, hogy ennek kimondása nem a főv. közigazgatási bizottság, de a törvényható­ság hatáskörébe tartozik. Indítványozza, hogy e tárgyban a törvényhatósághoz átiratot intézzenek. Királyi Pál kérdést intéz a tiszti főorvoshoz az iránt, miként történik a lelenetek ápolásának és daj­­kaságba adásának ellenőrzése. Gebhardt főorvos hangsúlyoz­a, hogy a Királyi Pál által felvetett kér­dés nagyon fontos és az most nagyban foglalkoztatja úgy a megyei alispáni hivatalt, mint a fővárosi taná­csot, melyek között az egyöntetű, helyes ellenőrzés czéljából tárgyalások is folynak. Mert a mostani el­lenőrzés, melyet az elöljáróság eszközöl, nem a leg­­kielégítőbb. Királyi Pál kívánatosnak látná, ha a főor­vos havi jelentésében a jelenetekről is részletesebb kimutatást kö­­tne. Ugyanígy nyilatkozik L­i­p­­­h­ay Béla b. is. A bizottság ehhez képest határozott, mire a tiszti főügyészi jelentést vette tudomásul.­­ A Fuchs Gusztáv bizottsági tag által fölvetett s a lakhatási engedélyre vonatkozó kérdés tárgyalását el­halasztották azon időig, midőn az a fővárosi közgyű­lésen az építési szabályrendelet tárgyalásánál fölme­rülni fog. Végül az árvaszék megvizsgálására kiküldött bizottság jelentését olvasták fel, mire az ülés vé­get ért. KÜLÖNFÉLÉK. — Ghyczy Kálmán állapota a mai nap folya­mán, fájdalom, rosszabbra fordult. Beszélő képessége nem tért vissza, szeme is — homályosul. — Trefort miniszter, mint értesülünk, meg­bízta Bobula Jánost, hogy dolgozzon ki egy tervet az építendő országos színészeti és zene­­akadémiai palotára. A palota a Kerepesi-út és Sip­u­ sarkán fog építtetni.­­ A somogyi levél tárgyában a fővárosi rend­őrség a következő nyilatkozatot teszi közzé: Az Egyetértés Somogyi főispáni levél ez­ alatt foglalt közlemény ügyébeni puhatolásra a fővárosi rendőrség nem utasíttatott, de nem is tartott bárminemű vizs­gálatot ; ugyanazért az ellenkező hírlapi tudósítá­sok tévesek. Budapest X/10. 87. Pekáry József, főkapitányhelyettes. — Miklós nagyherczeg, ki az ismert németelle­nes toasztot mondá, Párisba érkezett, a­hol három hetet szándékozik tölteni. Miklós Michajlovits nagy­herczeg 1859. ápril 26-án született; ő fia II. Sándor testvére, Mihály Nikolajevits nagyherczeg és Czeczi­­lia, badeni herczegnőnek (Olga Feodorovna). Ő só­gora a mecklenburg-schwerini nagyherczegnek, s is­mételve lévén Berlinben, ott őt jól ismerik. — A marczaltói gyilkosság tetteseiről a Pápai Lapok ezeket írják: A marczaltói országúti 3-szoros rablógyilkosság tetteseit szombat délután kisérte be a csendőrség Pápára. — Ennek folytán igazolva van az előnyomozás folyamán legtöbb gyam­okokkal támoga­tott azon feltevés, hogy a kegyetlen rablógyilkosságot kóbor czigányok követték el.­­ Ugyanis Tyrmann József győri és Szilágyi Gerő veszprémi csendőr had­nagyok a szombaton déli 1 órakor érkezett vonattal kísértették be a pápai csendőrlaktanyába Bihari Boldizsár, Stojka Mihály, Stojka Géza és Ka­rika Vendel oláhczigányokat, kik a győrmegyei szalacsi pusztán múlt hó 30-án, tehát a rabló­gyilkosság utáni napon, 6 pár új csizmát áru­sítottak el. — Czigány módra tagadnak min­dent, de valamint kifogytak eddigi tagadásaik nagy részéből, úgy a bizonyítékok súlya alatt kényte­lenek lesznek beismerni a rablás borzasztó tettét is. A czigányok nyomára úgy jöttek, hogy a kónyi csend­őrségi őrs értesült a csizmáknak czigányok által tett árulásáról, jelentést tett Tyrmann József szakaszpa­rancsnoknak, ki körözte a czigányokat, minek folytán a győri rendőrség elfogott két czigányt, kik azonban egy tárczának hátrahagyásával megszöktek, a tárcza Tyrmann hadnagy kezébe került, ki tartalmát átku­tatván, megtalálta Bihari Boldizsár igazolási jegyét, melyen levő személyleírásból meggyőződött, hogy a szalacsi pusztán csizmát áruló czigányok egyike a tár­cza tulajdonosa, mert azok között is volt oly­an, kinek egyik szemén hályog van. Erre a csendőrök rögtön a czigányok üldözésére indultak és sikerült is a Nyal­ka és Táp közötti erdőcskében a 38 tagból álló czi­­gánycsapatot elfogni, ezek között volt a négy czigány is, kiket Pápára kisértek. Elfogatás után vallatóra vették a czigányokat, de tagadták a csizmák árulását, és csak mikor a szalacsi majorbeli cselédséggel szem­­besittettek és ezek hármat közülök határozottan felis­mertek: ismerték be, hogy ők árultak egy pár csizmát, mikor pedig a második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik pár csizma vevőjét is szembe állították, akkor ismerték be fokról fokra az eladást. Mikor pe­dig arról kérdeztettek külön, külön, hogy hol vették a csizmát, az egyik azt mondta, hogy egy kóbor czi­­gánytól vette, a másikak pedig az állították, hogy 29-dikén éjjel, mikor sátoruk körül aludtak, két czi­gány forma ember futott el mellettük és ezek dobták közéjük a csizmákat; ezen valószínűtlen és egymás­nak ellenmondó vallomás is kétségtelenné teszi, hogy a letartóztatott czigányok nem csak bűntársak, hanem a rablógyilkosság közvetlen tettesei is. Hogy a rabló­gyilkosságot mindkét kocsin kóbor czigányok követ­ték el, abból is világos, hogy az első kocsin a felhányt, szétszórva talált tárgyak között egy rossz kalap és egy rossz lepedőből czigány módra összekötözött köpeny is volt, a másik kocsiról elrabolt csizmák pedig kóbor czigányoknál találtattak meg. A bűntény áldozatai közül újabb halálozás nem történt, sőt Rozs Ferencz­­né és Csanaky Istvánné annyira felépültek, hogy m­ár személyesen jelentek meg a kihallgatáson, Dukics Ignácz felgyógyulásához is van most már remény. Helyi hírek. — A belügyminiszter leirata. Orczy Béla bárótól ma leirat érkezett a fővároshoz, melyben a minisz­ter fölhívja a hatóságot, hogy tegyen jelentést arról, váj­jon a kerületi elöljáróságok szervezetének ügye milyen stádiumban van. A miniszter egyszersmind utasítja a fővá­rost, hogy eziránt siettesse a tárgyalásokat, hogy az ügy mielőbb végleg elintéztessék.­­ A szent­lőrinczi zavargásokhoz. Hetek előtt, mint akkor megírtuk, nagy munkászavargások vol­tak a főváros közvetlen közelében, Szent-Lőrínczen. A házépítő telep munkásai, kik nem kapták bérüket, zava­­rogtak s csak a csendőrség erélyes közbelépése fojtotta el a nyugtalanságot. Azóta Szent-Lőrinczen több ízben for­dultak elő kisebb zavargások, tegnap ismét véres vereke­désre került a dolog. Hegedűs Béla emberei összevereked­tek más cselédekkel s közülök kettőt megsebesítettek, egyikre rá is lőttek. — Orvtámadás a fővárosban. Az éjjel 12 óra tájban Horváth János, 26 éves kocsis, a­­ ker. Őrvitd­y János féle korcsmából hazamenvén, útközben egy ismeretlen egyén által orvul megtámadta­tott. Az isme­rtl ne­kit aligha

Next