Pesti Napló, esti kiadás, 1887. november (38. évfolyam, 301-329. szám)
1887-11-02 / 301. szám
301. szám Budapest, 1887. Szerda, november 2. 38. évi folyam. Szerkesztési Iroda: Ferencziek tere, Athenaen még 41 et A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athénben még fizet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Iicit fizetési feltételeit. A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 2 hónapra 8 írt. Ha az esti kiadás posta kiilfmküldése kívántatik, postabélyegre havonként 55 &?,1 évnegyedenként 1 forint felüfűzetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »I Pesti Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum épület, küldendők. Egyes számo kr. Budapest, nov. 2. Az angol-franczia egyezményhez a kabinetek már hozzájárultak, kivéve a konstantinápolyit és a pétervárit. Ez utóbbi részéről azonban alig várható komolyabb kifogás, sőt ma újabban nagyon valószínűnek mondják, hogy Oroszország Francziaországra való tekintetből egyszerűen elfogadja az egyezményt. Ellenben a porta körében egész nagy akciót terveznek az egyezmény tárgyában s annak minden pontjához módosítást készülnek javaslatba hozni. Csakhogy a porta minden ez irányban teendő erőködései sikertelenek maradnak, mihelyt egyszer a többi összes hatalmak egyetértésre jutottak. A bolgár válaszfelirat legális hangja kétségtelen bizonyítéka annak, hogy Ferdinánd fejedelem és a törvényhozás közt a legkedvezőbb viszony uralkodik. Másrészt azonban az orosz agitátorok üzelmei sem akarnak megszűnni. A rendőrség Várnában ismét letartóztatott valakit, aki titokban fegyvert és lőszert akart Bulgáriába becsempészni. Mindazonáltal a kormány nem szándékozik rendkívüli intézkedésekhez folyamodni vagy az ostromállapotot kihirdetni. A császártalálkozás. Kopenhágából tegnap az a hivatalos értesítés érkezett Berlinbe, hogy a czár oda fog érkezni. A czár biztonságára való tekintettel abban történt megállapodás, hogy a találkozás a központi pályaudvar várótermében menjen végbe, feltéve, hogy a császár addig kocsira ülhet. Államférfiak nem lesznek jelen a találkozáson, legfeljebb Suvalov. Berlini officiózus lapok azt fejtegetik, hogy a czár látogatása nem bsz valami nagy politikai jelentőséggel. A franczia képviselőház enquête-bizottsága szigorúan a következő öt pontra akarja a vizsgálatot kiterjeszteni: 1. Igaz-e, hogy a postán és távirdán a portamentesség szabálytalanul nyert alkalmazást ? 2. Igaz-e, hogy olyan illetékek, melyek a kincstárnak jártak, visszafizettettek, vagy a kincstár által nem reklamáltattak? 3. Igaz-e, hogy állami hivatalnokok rendjel-üzérkedésre adták oda magukat? 4. Igaz-e, hogy közhivatalok áruba bocsáttattak ? 5. Igaz-e, hogy olyan okmányok, melyeknek titokban kellett volna maradniok, elsikkasztattak ? A horvát országgyűlés. (Saját levelezőnktől.) Zágráb, okt. 31. hó 7-én ismét összeül a horvát országgyűlés, hogy folytassa működését. A tanácskozás első tárgyát az 1888-ik évi költségvetés fogja képezni, mely már ki is nyomatott. A költségvetés lényegtelen eltéréseket és némi csekély kiadási többletet leszámítva, megfelel az idei költségvetésnek. Noha az autonóm budget nem igen szolgáltat alkalmat arra, hogy politikai kérdések vétessenek diskusszió alá, a horvát ellenzék és különösen a Draskovicsok pártja, mely most már teljesen el van szigetelve a néptől és csak saját önző czéljait követi, heves támadásokat szándékoznak intézni a kormány ellen. A tárgyalás azonban egészben véve nem lesz érdekes, minthogy az ellenzék körében elhatározták, hogy inkább interpellácziók által fognak a kormánynak alkalmatlanságot szerezni. A nagyobb interpellácziók között a zágrábi képviselőtestületnek s illetőleg a tizennyolcz képviselőnek ő Felségéhez intézett feliratára vonatkozó is szerepel, mely felirat, daczára annak, hogy az erre vonatkozó határozat megváltoztatott, mégis aláíratott s azt Ornadak ő Felsége kabineti irodájában át is nyújtotta. Kulmer Frigyes gr. virilista és városi képviselő ugyanis, aki Ornadak útiköltségeinek fedezéséhez oly nagy áldozatkészséggel 15 frtot adott, az országgyűlésen is politikai tőkéül akarja használni ezen kicsinyes ügyet, amit elvtársai annál szükségesebbnek tartanak, mert a városi képviselőtestület kiegészítése választás útján még ezen hó folyamán megtörténik s a felirat aláíróinak, kik kiléptek, érdekében fekszik, hogy újra megválasztassanak. A budgeten kívül csak néhány kisebb jelentőségű igazságügyi javaslat fog előterjesztetni s esetleg az állategészségügyi törvényjavaslat vétetik tárgyalás alá. Ez utóbbi azonban valószínűleg csak a jövő ülésszakban fog felvétetni, mert a jelenlegi ülésszakba előreláthatlan események nem merülnek fel — még ezen hó folyamán berekesztetik. Annál hőszabb lesz, s több munkával fog járni a tavaszi ülésszak, melynek folyamában fontos törvényjavaslatok, mint a községek rendezésére és a népiskolai ügyre vonatkozó reformok, terjesztetnek elő. A kormánypárti képviselők elhatározták, hogy ha a zágrábi képviselőtestület feliratára vonatkozó interpelláczió csakugyan megtétetik, az ő körükből szintén néhány kérdés fog felvettetni, melyekre a Draskovicsok pártjának nagyon nehéz lesz feleletet adnia. A kormánypárti képviselők rá fognak arra mutatni, hogy az ellenzék némely tagja épp oly illegális, mint tapintatlan módon a császári ház tagjait, különösen pedig Albrecht főherczeget igyekszik feltüntetni az ellenzék üzelmeinek védőjeként s hogy ezek minden politikai demonstrácziójukat a főherczeg személyével hozzák kapcsolatba, úgy tüntetvén fel a dolgot, mintha ezek annak helyeslésével történnének. Ideje is, hogy a főherczeg nevének ezen perfid felhasználása s a közvéleménynek ily rosszhiszemű félrevezetése végre megszűnjék. Továbbá interpelláczió fog intéztetni a kormányhoz az iránt, van-e tudomása róla, hogy Zágrábban az úgynevezett birlapirói egyesület alakítása terveztetik, melynek jövendőbeli tagjai már most a bőkezű alapító zsoldjában állanak és a külföldi sajtót hazug és hazaáruló híresztelésekkel látják el, hogy a külföldet félrevezessék. Ezen ügyeknek nyilvános megbeszélése valószínűleg igen kínos feltűnést fog kelteni, de teljesen tisztázni fogja a helyzetet s ily üzelmeket jövőre lehetetlenekké fog tenni az által, hogy tudva lesz, kik azok, akik ezen izgatásoknak tervezői és megfizetett eszközei, az említett hírek a legelőbbkelő bankházakhoz voltak czímezve. A tőzsdetanács 2000 márka jutalomdíjat tűzött ki annak, aki nyomára jön a hamis hírek terjesztőjének. Egyébiránt Vilmos császár, daczára annak, hogy a hétfőről keddre virradó éjjelen jobban aludt, tegnap igen bágyadtnak látszott és hólyaghajából eredő fájdalmakról panaszkodott. E fájdalmaknak azonban kevesebb jelentőséget tulajdonítanak, mint elgyengülésének. Az orvosok remélik, hogy a császár éppoly jól fogja kiállani rosszullétét, mint májusban a kieli utazás után. Megczáfolják azt a hirt, hogy intézkedéseket tettek volna a császár halálának esetére. Ágyát tegnap sem hagyta el a császár. — Pápay István, az udvari kabinet főnöke titkos tanácsossá neveztetett ki. — Egyetemi tanárok emlékezete. A budapesti tudományegyetem tanári kara ezentúl halottak napja alkalmából kegyeletes ünnepet rendez elhunyt kartársai emlékére. Ma délelőtt Konek Sándor dr., a statisztika volt tanárának emlékét ülték meg. Az egyetemi tanárok közül ott voltak: Hoffmann Pál, Wenczel Gusztáv, Hunfalvy János rektor, Schnierer Aladár, Beöthy Zsolt, Wagner László, Wagner Géza, Plósz Sándor, Saághi Gyula, Lechner Ágost, Aschenbrier Antal, Rapaics Rajmund. Jelen voltak az elhunyt leányai is. Az emlékbeszédet Láng Lajos tartotta, méltányolva Koneket mint tanárt, mint tudóst és mint embert, de különösen mint statisztikust, amely tudományban ő hazánkban úttörő volt. Fölemlítette, hogy egy külön népszámlálás keresztülvitelén kívül, nagy érdemei vannak a bűnvádi statisztika megalapításában is. Ő állította össze az öngyilkosok statisztikáját s kezdeményezője volt a közgazdaságra vonatkozó statisztika művelésének. A statisztika körében szerzett érdemeivel vetekszik az, a mely őt az egyházjogi tankönyve megírásáért megilleti. Láng ezután áttért Kőnek magánéletének festésére s azt épp oly egyszerűnek, nemesnek és tisztának látja, mint amilyen volt a tudományok iránt való hajlama és törekvése. A jövő szerdán, nov. 9-én, Pauler Tivadar fölött Schnierer Aladár dr. egyetemi tanár tart emlékbeszédet, ugyancsak az újvárosháza dísztermében. A magyar jelzálog hitelbank nem szombathely városának adta az 1.450.000 frtnyi municzipális kölcsönt — mint mai számunkban volt közölve — hanem Vasvármegyének, a melynek közönsége Szombathelyen épít kaszárnyát. — A szatmár-németi ev. ref. gimnázium tanárkara a Rimaszombatba kinevezett Vozári Gyula tanár eltávozása alkalmából a társaskör üvegtermében tegnap bucsuestélyt rendezett. Az estélyen a város értelmiségének szine-java vett részt. A távozó tanárért poharat emeltek : dr. Farkas Antal ügyvédi kamarai elnök, mint a gimnázium igazgató tanácsának elnöke ; Bőd Sándor gimnáziumi igazgató-tanár, dr. Fekete Soma vármegyei főorvos, Barmaságh Géza kath. kir.főgimnáziumi tanár,Ferenczy János, mint az ottani sajtó munkása, Kótai Lajos igazgató-tanító és Németi Miklós tanító. Az ünnepelt tanár meghatottan mondott köszönetet a személyét ért megtiszteltetésért s a gimnáziumtól, valamint a város közönségétől érzékenyen búcsúzott el. Az estély folyamán poharat emeltek még : Tabajdi Lajos ev. ref. lelkész Hehelein Károly kir. kath. főgimn. igazgatóért, Fülöp Áron tanár dr. Farkas Antalért és Szathmáry Sámuel tanár a sajtóért. A ritka szépen sikerült estély éjfélkor ért véget. — Herczeg doktor. Münchenből írják: Lajos Ferdinánd herczeg az olasz királynál tett látogatásából hazaérkezvén, meghagyta, hogy az anyja által II. Lajos királynak ajándékozott s most tévedésből eladott képeket visszavásárolják. A herczeget olaszországi útja alkalmával a bolognai egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta fel. Lajos Ferdinánd tudvalevőleg már a második doktor családjában. Ő is orvos, mint Károly Tivadar herczeg s ezelőtt négy évvel szerezte meg Münchenben az orvosi diplomát. — Egy orosz egyetemi tanár elmozdítása. Pétervár tudományos köreiben nagy feltűnést kelt a közoktatásügyi miniszter azon rendelete, melylyel Müller Oreszt egyetemi tanárt állásától elmozdította. E rendelet annál nagyobb feltűnést keltett, mert Müller a panszlávista párt egyik legkiválóbb tagjaként ismeretes és hír szerint az elmozdításon kívül még azt is értésére adták, hogy rövid idő alatt el is kell hagynia az orosz fővárost. Müller az irodalom tanára volt a pétervári egyetemen s egy felolvasási cziklust tartott, melynek hangját a minisztérium túlliberálisnak találván, felszólította őt, hogy a kifogásolt felolvasásokról terjeszszen bejelentést. Müller azonban vonakodott ezt megtenni, kijelentvén, hogy tudományos meggyőződése szerint tartott felolvasásain változtatni nem engedi a minisztériumnak legfölebb ahoz van joga, hogy őt állásától elmozdítsa. Ez aztán meg is történt. — A műegyetemi tolvajbandáról reggel közlött soraink folytán ama hirt veszszük, hogy több tolvajlás Batta Ferencz műegyetemi tanulója bebizonyult és őt a rendőrség letartóztatta. A mi a reggeli közleményünkben említett azon hírt illeti, hogy Sz... műegyetemi tanuló, kinek kabátját Batta szintén ellopta, ugyanazonos lenne azon Sz. . .-val, ki Pécsett Saágh tanár óráját ellopta, arról értesülünk, hogy itt csak névugyanazonosság fordul elő. Sz. .. műegyetemi tanuló igen derék, tisztességes fiatal ember és sajnáljuk, hogy neve pillanatnyi kellemetlen összetévesztést okozott. — Agyonvert határpénztárnok. Barsihunyadmegyei községben Soós Lajos határpénztárnokot az oláhok azért, mert velük szemben szigorúan teljesítette kötelességét, olyan kegyetlenül megverték, hogy sebeiben meghalt. A mormonok közelebb felvételt kértek a török kormánytól, támaszkodva arra, hogy Törökországban a többnejű még megengedett intézmény. A török igazságügyminiszter nagy tartózkodással vette át az illető kérvényt és azt hiszik, hogy a kormány tagadólag fogja elutasítani. A török kormány egyáltalában nem hajlandó új vallásfelekezetet befogadni, attól is tart, hogy a mormonok befogadása igen kellemetlen hatást tenne a civilizált világban. — Gyilkosság végrehajtás miatt. Borzalmas esetet jelentenek Bölcskéről. Galló István odavaló lakos házánál a dunaföldvári járásbíróság végrehajtója múlt hónap 22-dikén megjelent, hogy megtartsa a kitűzött árverést. Galló ezt csak azzal az ígéretével tudta megakadályozni, hogy nemsokára utána megy a végrehajtónak a község házához és ott fizetni fog. Iszonyú terv fogamzott meg ez alatt agyában, a melyet azonnal foganatosított is. Ugyanis Hencz János szomszédját, kiről tudta, hogy pénz van nála, becsalta magához, ott aztán leteperte a földre és egy késsel úgy elvágta a nyakát, hogy a 71 éves ember csakhamar kiszenvedett. Az áldozat feleségét, Hencz Jánosnét, ki átjött Gallóhoz, hogy megtudja, hol marad a férje, szintén meg akarta gyilkolni Galló, de időközben visszajött a végrehajtó, mert megsokalta a várakozást és ez aztán rögtön értesítette a bírót, minek következtében két órával a gyilkosság után már börtönben ült Galló, ki mindent bevallott. c—v...:nr-:r-rr-. ig- j.i——BBM—Moagl I II MB— A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A Polidori-család. — Regény. — 42 Bazzili A. O.-tól. Olaszból: Sz. BI. XIX. Az öreg most már úgy látta, hogy jó lett volna semmit sem szólni a dologról, csak hogy már késő volt, és azért csak tovább is újságolt. — Savelli herczeggel, ha úgy tetszik, szólt, az utolsó szavakat tán maga sem hallotta. Valentinát ájulás környékezte, és bizonynyal leroskad, ha egy szekrénybe nem fogódzik. — Savelli! — szólt aztán remegő ajkakkal, egész kábultan a lelkébe csapott szótól. Savelli! Mi dolga lehetett Rinaldi Marcello úrnak azzal az emberrel ? Erre már nem adhatott feleletet a jó öreg orvos, de még a kérdés sem ő hozzá volt intézve. Valentina egy pillanatig szótlanul a semmibe meresztette szemeit, és sok mindenfélét látott most ebben a semmiben. — Hívja csak a menyemet! — szólt a komornának, aki most benyitott. — A legény már elment ért a Ferrani-villába, mindjárt, mikor parancsolni méltóztatott. Valentina nem szólt, csak a szemével intett a komornának, hogy mehet, és mikor künn volt, odaszaladt az orvoshoz és halkas kérdé: — És hogyan van az, hogy Rinaldi úr nincs a Monte Porzión, az ő lakásán ? — Úgy, asszonyom, — mondja rá az orvos, szinte jókedvűn, hogy erre a kérdésre is tud feleletet adni, — hogy a Faustina-villában esett a párbaj, a sebesültet meg nem lehetett máshová szállítani, legalább az első pár órában nem. — A Faustina-villában! — mondá utána Valentina. — És hogyan van az, hogy Frascatiban verekedtek, mikor Rinaldi úr a Monte Porzion lakik, Savelli herczegnek meg Palombarában van a nyaralója ? — Úgy, hogy a Faustina-villát meg bérben birja . — felelé az orvos és nagyon meg volt elégedve magával, a miért ő erre a kérdésre is megtud felelni. Alkalmasint nem is tudott több újságot a jó , öreg, csak hogy az teljesen elég is volt Valentinának. — Ah! — szakadt ki szívéből, fejét rázogatva. Még ez is! Azután elhallgatott, csak a homlokát szorítgatta erősen tenyerével. Mennyi minden gondolat lehetett is ott most együtt! És mennyi minden fájdalom!És, szegényaszszony, úgy kellett tenni, mintha semmi baj sem volna , különben ki gondolkodik és intézkedik most itt e e házban! Most meg az inas nyitott be a szobába. — Nos? kérdé Valentina, amint a küszöbön megpillantotta. Megtalálta a nagyságos asszonyt? — Meg, felelé az inas . — Ferroni márkinénál van. —*■ És nem jött haza ? Mit mondott ? — Nem láttam; azt mondták, fejgörcsöket kapott és azt mondá neki a márkiné, hogy rögtön le kell feküdnie. Keserű mosoly lebbent el Valentina ajkain. — Persze, most van idő fejgörcsökre! — szólt. — Orvos úr, siessen, mert bizonynyal hivatják. — Úgy tudom — jegyzé meg rá az inas, hogy küldtek már Rómába, már mint a nagyságos asszony édesanyja után. Valentina megint csak a fejét rázta és az inasnak is szó nélkül intett, hogy távozzék. — Csupa részvétből tette ezt Ferroni márkiné, szólt most az orvosnak, nem akarja,hogy elmozduljunk kicsi betegünk bölcsője mellől. És most, mondja csak őszintén, orvos úr, nagyon beteg itt ez a mi kicsi lelkünk ? — Nem az. Csak el van erőtlenedve, szegényke, de megint össze fogja magát szedni; csak idő kérdése, ahogy mi tudósok mondani szoktuk. — És lehetne őt magában hagyni úgy egy kis órára ? — Hogyne! Itt a dajka, azután a cselédség is utána nézhet egyszer-egyszer. , — Édes jó istenem ! — sóhajtott most a nő. — És ön most visszamegy a sebesülthez ? — Nem én vagyok a rendelő orvos — felelé az orvos, azonban elkísérhetem. — Köszönöm, kérem. Nem tudom, merre van az a Faustina-villa. — Ide nem messze, túl a keresztúton, a Ferrariliget mögött. Valentina most megcsókolta a kis Dorinót; lelkére kötötte a dajkának, a komornának, az összes cselédségnek, azután elment az orvossal. — Az előbb azt mondta, hogy a fiam is ott van Rinaldi úrnál? — kérdé a nő, mikor már útban voltak. — Igenis, asszonyom, ott van és még oda is van egészen. Úgy látszik, nagyon szereti. — felelé az orvos. — Hogyne! Mikor Marcello úr a mi legjobb barátunk! Az öreg orvos aztán nem is kérdezett többet. Elég ideje volt már tapasztalatokat szerezni, ki tudta tehát magától is találni a drámát, amely most e családban lejátszódik, és azt is tudta, hogy azért van az orvosnak szája, hogy hallgasson, mikor nem kérdezik, jóllehet ő most már, öreg napjaira, néha-néha meg is feledkezik erről. Most azonban hűségesen az eszében tartotta. Valentina is hallgatott most már egész után és reszketés futott végig egész testén, mikor átlépett a zöldlombos kis rejtek küszöbén ; választék és művészet lépten nyomon az ideiglenes lakó idilli szép szándékát árulták el. Azt azonban nem igen látta most a nő, hogy a fal mellett, lombozat közt eltakarva, egész kényelmes kis hágcsó van, a melyen föl lehet jutni egész az emelet ablakáig, a melyről már tudjuk, hogy táblákkal van zárva és hasonlókép sűrü lombozattal benőve. A gyalogút egész az ajtóig vezetett és az egyszersmind kapuul is szolgált, az ajtó meg egy kis előszobába, a melynek a falai végtőlvégig szövettel voltak behúzva, épp úgy a bútor is, körös-körül a falakon meg virágok és lombozat, a világosság meg éppen hogy derengő. Félig előszoba, félig társalgó, hosszas séta után jól eshetik itt pihenni, ábrándozni, csevegni, olvasgatni valamely szép regényeket, vagy éppen el is játszani azt benne. Szemben az ajtóval két más ajtó is volt a falban, ezek közül az egyik a fogadó, a másik meg a hálószobába nyílt. Ez utóbbinak a küszöbén most egy fiatal ember jelent meg, Nicolai orvos és ehhez fordult most Dovizi orvos és Valentina. — Hogy van a beteg ? — kérdé Dovizi. — Éppen elaludt egy keveset. — felesé Nicolai. — Annál jobb! — mondja rá örömmel az öreg orvos. Valentina most bement a szobába, halk, óvatos lépésekkel és bizony nem azért, mivel a szoba mind a négy sarkában párjával is, mutatóujjukat szájuk elé tartva, négy-négy fiú alak mintha azt mondaná: Csendesen legyenek! Marcello egy széles rózsafaágyban feküdt, mellette meg fejtől Bonacci virrasztott. Ez alig, hogy meglátta a belépő nőt, fölkelt ültéből és meghajtotta magát előtte, azután oldalvást lépve, átengedte neki helyét az ágy mellett. Valentina ismerte már Bonacci urat, hivatalnoktársa és barátja volt Marcellonak, a nő tehát kezet nyújtott neki, azonkívül még a szeméből is ki lehetett olvasni a nagy köszönetét jóságáért. Azután aláhajolt a beteg fölé és hallgatta annak rövid, de rendes lélegzetvételét. Most, hogy legalább láthatta Marcellót, mégis csak nyugodtabb lett. Ha csak láthatjuk is azt, akit szeretünk és akiről azt hittük, hogy halálán van, az is már megnyugtató. — És igazán van remény? — kérdé aztán Nicolai orvostól halkal, miután az ágy mellől a szoba közepébe lépett. — Természetesen! Hogy ne volna! — viszonzá a fiatal orvos. — Csak közbe ne jöjjön valami. — Hogy érti ezt ? — Sehogy sem, asszonyom, csak úgy szavunk járása az nekünk orvosoknak. Azután meg ha közbe is jön valami, se baj, amilyen erős szervezete van, azt is kiheveri Rinaldi úr. A seb mély ugyan, de nem érintette a tüdőt. Kellő gondviselés mellett reményem, sőt biztosan mondhatom, hogy husz-harmincz nap alatt kikelhet az ágyból. Lassan-lassan aztán Valentina megszokta a szoba gyér világosságát és akkor meglátta fiát egy sarokban ülve, térdeire nyugasztott könyökkel, fejét meg tenyereibe nyugasztva, meredt szemekkel nézett a padmalyra. Az anya most oda ment hozzá és vállára tette kezét. — Jenő — szólt — legyen erőd; az orvosok azt mondják, hogy van remény. Jenő most feléje fordult révedező szemével, megismerte, de egy szót sem értett meg abból, amit mondott. — Anyám, anyám, édes jó anyám ! — szólt és zokogásba fűlt a hangja. Mire az anya megfogta őt kezénél és kiment vele a szobából. — Nos hát, mi kell? — kérdé. — Vagy talán tőlem, gyenge nőtől akarod megtanulni, hogy a veszélyben nyugodtnak kell lenni és a viszontagságokkal szembe kell szállni ? — Oh, anyám, csak tudnád, mit szenvedek! — És már miért ? Az orvosok reményük, sőt biztosak felőle, hogy helyreállítják szegény barátunkat. — Igaz, — mondja rá Jenő, — de hát nem tudod-e, hogy én miattam verekedett meg Marcello ? — Ki mondta ? — Senki, magamtól rájöttem, könnyű is volt rájönni. Mit keresett Savelli itt Frascatiban ? — És nem tudtad, hogy itt lakik ? — Senki sem tudta. Azok legalább — téve hozzá keserűen, — akiknek nem kellett azt tudni, nem is tudták. Két ízben is volt a Ferrari-nyaralóban és egy hanggal sem árulta el, hogy itt ólálkodik, sutytyomban, mint valami tolvaj! Valentina most önkéntelenül körüljártatta tekintetét és azt gondolta magában, hogy tolvajrejteknek kissé fényes itt ez a helyiség. — Gyalázat! — folytatá Jenő. — Én meg mint a bolond, mint a vak, nem gondolok semmit, nem aggódom semmit, nem látok meg semmit! Oh, a a te tanácsaid, kedves jó anyám ! — Az én tanácsaim! — mondá utána az anya, és csak engedte tovább is előfakadni azokat a szakadozott szavakat fiának szívéből. — Úgy van, te nem szeretted ezt a házasságot; te megmondtad előre, hogy nem lesz annak jó vége. De, Istenemre mondom, nem egyedül én adom meg annak az árát, és tudom is most már, mit kell tennem ! — Jenő! — szólt most az anya, fölháborodva, — micsoda beszéd ez ? És miféle gonoszon töröd most már a fejedet ? — Semmin, eszemben sincsen! — viszonzá Jenő, csakhogy azt olyan hangon mondta, hogy épp az ellenkezőt lehetett érteni. — Kérlek is, ne csinálj bolondot! — folytatá Valentina komolyan. — Vagy talán azt akarod, hogy meghaljak fájdalmamban? Vagy talán becsületes ember létedre bűntettre volnál képes ? — Bűntettre ? Miért ? — Azért, mert azaz, ha boszút akarsz állni, minden körülmények között az, és kétszerte az, ha hogy valónak veszed, amit a puszta gyanú hitet el veled. Avagy már bizonyosan úgy van, amint te gondolod ? És nem tartod-e szükségesnek, legalább addig türtőztetni magadat, míg Marcello jól lesz megint, hogy megmondhassa, miért volt neki az a párbaja ? — Ismerem én már Marcellót, az nem fog beszélni! — Előtted tán nem, nekem azonban meg fogja mondani. . — És megígéred, hogy elmondod aztán nekem ? (Folyt, köv.) KÜLÖNFÉLÉK. — Vilmos császár állapotáról tegnap felette aggasztó hírek keringtek Berlinben, kivált a tőzsdén, ahová táviratok és hamisított aláírású levelek a légpostán érkeztek, melyekben a császár állapotát reménytelennek mondják, és Auguszta császárnéról is azt állítják, hogy haldoklik, minek következtében a trónörököst már vissza is szólították Berlinbe. A tőzsdén ennélfogva pillanatnyi pánik állott be, mert Helyi hírek. Az újpesti rendőrbotrány. Újpesten és a fővárosban is nagy feltűnést keltett az a körülmény, hogy a fővárosi rendőrség megkeresésére a budavári törvényszék vizsgálatot rendelt el Chapó Géza újpesti csendbiztos ellen és Zsemlye Imre vizsgálóbíró már házkutatást is tartott a csendbiztos lakásán. E házkutatás előzményei a következőkben foglalhatók össze : Régebb idő óta gyanakszik már a rendőrség Chapó Géza újpesti csendbiztosra, hogy nem pusztán rendőri furfangból tart ő oly jó ismeretséget az Újpesten meghúzódó betörőkkel s gyanúját igen sok körülmény táplálta, így igen csodálatosnak tetszett az, hogy egy idő óta bármily betörés is követtetett el a főváros területén. Chapó Géza az elrablott tárgyak egy — rendesen jelentéktelenebb — részét mindenkor megtalálta, de magukat a betörőket sohasem s ha a fővárosi rendőrség történetesen mégis a nyomukba került, mindenféle úton-módon megiparkodott akadályozni , hogy a betörők csakugyan bűvösre kerüljenek. Hozzá 800 forint fizetés mellett Chapó aránylag rövid idő alatt nem kevesebb, mint 20000 frtnyi vagyonra tett szert s az ezek alapján eredt gyanút még az a körülmény is táplálta, hogy egy-egy betörő — hűvösre kerülvén — egészen olyan hangon vallott, mintha Chapó csak Újpestre nézve, ahol ő a csendbiztos, tiltotta volna meg nekik a »működést«, ellenben a fővárosba tervezett exkurzióiknak nemcsak hogy gátat nem vetett, de sőt sarczot is szedett belőle. S a gyamokok a betörőknek eleinte kevés hitelre találó vallomásain kívül is egyre szaporodtak. Budán egy nagyobb betörést követtek el s a rendőrség hiába kereste a tetteseket, egy napon beállít. Chape Selley rendőrtanácsoshoz s egy kis csomót adott át neki, melyben két takarékpénztári könyvecske volt — a betörők zsákmányának egy kis, nem értékesíthető része,— ellenben a nagyobb, ér ékesebb rész hiányzott. Különösnek találták az újpesti csendbiztos e fogását, de nem szólhattak. Nemsokára egy másik betörés hire érkezik ; a rendőrségnek sikerül megtudnia, hogy az elrablott tárgyakat egy Glautz nevű birhedt újpesti betörőnő tette zálogba s egy detektív nyomban útnak is indul, hogy Glautz asszonyt elfogja. Újpesten a Chapó közvetítéséhez fordul s ez az ő szeme láttára elküld egy Diamant nevű, szintén igen ismert betörőt az asszonyhoz, ki ilyenformán nyugton nézett a fenyegető házkutatás elé. S még több ilyen gyanús körülmény halmozódik fel ellene, melyekhez még hozzájárult Diamanthoz való feltűnően intim viszonya, mely csak a legutóbbi Festetich-féle betörés alkalmával tűnt fel egész nagyságában. Chapó ekkor is boszorkányos ügyességgel találta meg a Dunaparton elásott prédát s azzal az indokolással, hogy Diamant kedvese, a szintén letartóztatott Farkas Terka vezette az elásott zsákmány nyomára s hogy tőle még egyéb vallomásokat is remél kicsikarhatni, kiszabadította ezt a nőt a börtönből. Hanem új vallomásokat persze a kiszabadítás után nem jelentett be a rendőrségnek. S ekkor egy, ugyancsak a Festetich-betörés alkalmából letartóztatott notórius tolvaj , Bucher-Rick Ferencz egész nyíltan bevallotta, hogy Chapóval valóságos üzleti összeköttetésben állott ő és az egész újpesti betörő népség. A rendőrség tovább nem hallgathatott, följelentést tett Chapó ellen a törvényszéknél, melynek megbízásából aztán Zsemlye vizsgálóbíró házmotozást is tartott a csendbiztosnál, de eredménytelenül. Chapó minderre csak azzal védekezik, hogy fővárosi kollegái irigylik az ő sikereit s azért agyazkodnak ellene. — A nyomor áldozatai. A házbér meg nem fizethetése ma délelőtt egy szegény öreg házaspár öngyilkosságát okozta. A kettős öngyilkosság Ó-Buda egy kis földszintes házában, a Vörösvári út 8. sz. alatt történt. Wittek Ferencz, 58 éves volt hajógyári munkásnak és nejének, Tamási Helénnek, ma kellett volna kiburczolkodniok. De sanyarú anyagi helyzetükben sem a házbért, melylyel tartoztak, sem az uj lakásban a házbért nem tudták kifizetni. Elhatározták tehát, hogy együtt véget vetnek életüknek. Tegnap este elzárkóztak a kis szobába s a kályhában nagy mennyiségű szénnel besütöttek. Azután szétszedték a kályha csöveit s a szoba minden nyílását gondosan betömték. Ma délelőtt tiz óra tájban megjöttek az uj lakók s beakartak költözködni, de a lakás zárva volt. A házmester rosszat gyanítva, rendőrökért küldött s midőn ezek az ajtót feltörték, az ágyban halva találták az öreg házaspárt. Egy rendőrkapitány balesete. Szlávy György, IV. és V. kerületi rendőrkapitányt az éjjel baleset érte. Szlávy ugyanis 11 óra tájban lakásán, a Hungáriaszállodában ideütközött, de vigyázatlansága folytán a borszeszszer kezeit megégette. A mentőtársulat kiküldöttei részesítették a kapitányt az első segélyben. A sebek nem veszélyesek. — Ez is éhező iskolásgyermek. Mióta az éhező iskolásgyermekek ügyében megindult a mozgalom, a kis éhezők száma nagyban felszaporodott. Sok gyermek szülei minden áron gyarapítani akarják a statisztikai kimutatásokat és saját erszényüket. Példa erre a következő mulatságos eset, mely a budapesti izr. hitközség irodájában történt. Egy anya elküldte kisfiát, hogy írassa be magát, még pedig — díjtalanul, igaz, hogy a beiratások ideje rég lejárt az iskolákban, de a gyermeket, ki más intézetben járt, különböző körülmények miatt a siputezai szr. iskolában akarták járatni. A fiú borzasztó rongyos ruhában, kisírt szemekkel, dideregve jelent meg az igazgató előtt, kezében a hónapos könyvvel, mint a fővárosi népiskolákban a bizonyítványokat helyettesíti. »Mit akarsz, fiam ?« kérdé az igazgató. »Én szegény, éhező iskolásgyermek vagyok s be akarnék iratkozni.« Ezután elmondotta a körülményeket s végül az igazgató e kérdést intézte hozzá: »Hát a szüleid mért nem jöttek ide veled ?« »Atyám haldoklik otthon, anyám pedig zsákokat varr.« »Szegény gyermek, ne mutasd a hónapos könyvecskédet.« S a fiú kivette zsebéből a könyvecskét, oda nyújtotta az igazgatónak, ki a legnagyobb meglepetéssel vette észre, hogy az takarék, pénztári könyvecske, s nem kevesebb, mint 2000 írtról szól. Kisült a csel, hogy az egészen jómódú szülők ki akarták játszani az igazgatót, hogy díjtalanul vegye fel a fiút, de tévedésből a hónapos könyv helyett takarékpénztári könyvet dugtak zsebébe.