Pesti Napló, esti kiadás, 1887. november (38. évfolyam, 301-329. szám)
1887-11-25 / 324. szám
30. szám. Budapest, 1887. Péntek, november 38. évi folyam. Bierkenteis Iroda: Ferencziek-tera, Athenäen m-é pile! A Up szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények; a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. ikentetési lelvteleük: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapestre kétezer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 1 hónapra 0 fin. LU Kt úti ki&csi jtOEtOLI kilinnktldóaft klvkntrti)!, yo.tAb41y.jr» bAYObtöbt 35 kr,. éTnejcyedAnként 1 forint fölÜlfi*eten«18. hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti ISTaplót kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Attaenzeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. penem»«a«^c3mEn!MgBi»n»«aanBa«aaaa8s.3ga»CTgagasszaBMB«TOeCTiwrrMM Budapest, nov. 25. A Rouvier-kormány lesz hivatva a törvényhozásnak Grévy lemondását bejelenteni. Senki sem vállalkozott átmeneti minisztérium alakítására s igy Grévy akként segített magán, hogy nem fogadta el Rouvier leköszönését, hanem őt bízta meg, hogy az elnökválság folytán szükséges intézkedéseket megtegye. A kongresszus megnyitásának napja azonban még nincs kitűzve. Köztársasági részről azt állítják, hogy a monarchista pártok és trón jelöltjeik közt egyre igen élénk tárgyalások folynak. Államcsinyről azonban ez idő szerint akár a párisi gróf, akár valamelyik Napóleon részéről legkevésbbé sem lehet tartani. A német trónbeszéd igen kedvező benyomást kelt, legalább azon államokban, melyek Németországgal barátságos viszonyban élnek. Hogyan fogadta az orosz politikai világ, arról még nincs hír. De ha igaz az, amit bizonyos részről állítanak, hogy ugyanis Bismarck herczeg csakugyan kibékült a czárral s engesztelő áldozatul oda dobta neki Bulgáriát, akkor a trónbeszéd, noha hallgatással mellőzi a czár látogatását, Oroszországban is megelégedést fog kelteni. A német trónbeszéd. Berlinből jelentik tegnapi kelettel. A trónbeszédnek a Landwehrre és a népfölkelésre vonatkozó pontjait úgy magyarázzák, hogy a két kategóriának háború esetén való könnyebb és teljesebb behívásáról van szó, amennyiben ezentúl a hadtestparancsnokok a behívást stb. illetőleg önállóan fognak eljárni, ami eddig csak a császárnak, vagy hadügyminiszternek állott jogában. Azonkívül, úgy látszik, fokozott katonai kötelezettség is kilátásba van véve. Az Ausztria-Magyarországgal való kereskedelmi szerződésre vonatkozó passzusból a lapok azt következtetik, hogy e tárgyalások reménytelenek. Az összes lapok hangsúlyozzák a trónbeszédnek komoly s rendkívül fontos jellegét. A National Zeitung különösen kiemeli, hogy a trónbeszéd szerint a hármas szövetség katonai túlsúlyát nem fogja támadó háborúkra felhasználni. A Post a hideg elszántság hangjára figyelmeztet: nem kell sokat tapogatódzni, hogy a növekvő háborús veszedelmet fölismerjék. Békebarátoknak bizonynyal nem mondhatók, akik Grévy megbuktatásán dolgoznak. Az orosz délnyugati határon való csapatösszpontosítások sem hagyhatók figyelmen kívül. Ez összpontosítások ténye és magyarázata kétséget sem szenved. Az orosz-osztrák-magyar háború napja ragyog a hajnali égen. A tőzsde a trónbeszéd után ellanyhult; Gurkónak generalisszimuszszá való kinevezése és harczias toasztja szintén lehangolólag hatottak. Bulgária, Szófiából jelentik tegnapi kelettel. Szemben a Kvn. Zrg leleplezéseivel, melyekből azt következtették, hogy Koburg Ferdinánd herczeg bizonyos orleanista üzelmektől nem állott távol, illetékes helyről azt jelentik, hogy a legközelebbi időben felvilágosítások várhatók, melyek teljes bizonyságot fognak tenni e föltevés helytelensége mellett. Ugyanonnan azt jelentik, hogy a »Vásárolt trón« czímmel legutóbb jelzett röpírat tervezete a fejedelem és miniszterei előtt már hetekkel ezelőtt ismeretes volt, de e pamflet megjelenésében nem hisznek. A Moszkovskija Vjedomosztinak állítólag Bulgáriából származó azon híre, hogy az adóbehajtás kegyetlen módon történik s hogy nemcsak a folyó adókat hajtják be, de két évre előre is bekövetelik, a tények önkényes elferdítésén alapszik. Valótlan, hogy a parasztok a Balkánba szöknének, csakhogy az adófizetés elől meneküljenek. A kereseti szabadság. A debreczeni kereskedelmi testület közelebbi közgyűlése elé Szepessy Antal elnök részletes jelentést terjesztett elő, melyből a következőket idézzük: A kereseti szabadság korlátozása, (így mond a jelentés, visszapillantva a legutóbbi évek mozgalmaira) legyen az mint czél, vagy mint eszköz alkalmazva, — visszahatásánál fogva nemcsak a gondolat és lelkiismeret szabadságát, de azzal kapcsolatosan mindazt megtámadja, és kifejlődésében, gátolja, melyek a népek és nemzetek művelődésének legszebb vívmányait képezik. A belföldi munka és termelés védelmének czéljából alkalmazott közgazdasági reakció ma már túlhajtott még az ancien regime alkotásain is. A búza és lisztvámok felemelését nyomban követte a hús és zsír, a czukor, bor, szesz és minden egyéb fogyasztási cikk forgalmának nagymérvű megadóztatása. Mellőzve lett a szerződéses vámpolitika, hogy az autonóm tarifák örve alatt a tiltórendszert lehessen életbe léptetni, mely egyszersmind kedvező alapot szolgáltatott az agrár, mekrantil és ipari érdekeknek egymástól való elválasztására és szembeállítására, amihez még az államhatalom beavatkozása is igénybe vétetett. Ki lett adva a jelszó, hogy minden munka belföldön és belföldi munkáskéz által végeztessék. Amerika tehát óriási pusztaterületeinek daczára is védekezik a khinai és európai munkások bevándorlása ellen. Oroszország száműzi porosz és osztrák származású munkásait s viszont Németország is minden idegen elemet kiutasít területéről — és Francziaország, az emberi jogok megalkotásának hazája, siet Németország példáját követni, de annak hozzáadásával, hogy még az idegen látogatókra is adót vet. És amint a nagy államok cselekesznek, hasonlóképen járnak el az apró országok is, noha ezeknek nagy része külön önálló ökonómiai testet nem képez. A kereseti szabadság ily mérvben és irányban való korlátozása azonban nem lokalizálható és nem tartható fenn anélkül, hogy azt ne vitessék a gondolat és lelkiismereti szabadság terére, mert hiszen az anyagi dolgok és kérdések irányában tanúsított türelmetlenséget mindenütt nyomon követik a nemzetiségi, társadalmi és felekezeti súrlódások. Őrizkedni fogok itt az antiszemitizmus kérdésével foglalkozni s csak példaképen hozom fel, hogy ezen képtelenség keletkezésének helye és ideje mindenütt összeesik a közgazdasági modern reakczió fellépésével, s ott, ahol erre hely, idő vagy alkalom nem kedvez, ott helyettesítve látjuk azt a tőke és munka egymás közti elkeseredett harczának felidézése által. Egy évtized óta minden kiképzelhető alakban és formában organizálni látjuk a reakczió szülte védelmet, de anélkül, hogy a belföldi munkának és termelésnek védelmére szolgálna. — E helyett azonban oly gazdasági khaosz hozatott létre, mely lehetetlenné teszi az eligazodást s a munka és termelés eredményének biztosítását. Üdvöst vagy hasznost egyébiránt még semmiféle reakczió nem hozott létre, legfeljebb csak stagnácziót eredményezett, mely magában véve is azonos a hanyatlással. A gazda, iparos és kereskedő ma nem találja meg e feldicsért védelem mellett fáradozásainak megérdemlett gyümölcsét és nem képes az anyagi statusquo-t sem fentartani. A létért való nehéz küzdelemben áldozatul kell hozniuk termelési képességüket és jó, ha ezt egy minimumra redukálva jobb időkre még fentarthatják. Tisza miniszterelnök válaszolta, hogy a közös minisztériumoknak, főleg a hadügyminisztériumnak igen nehéz a preliminare-t a jövő évre már tavaszi szál elkészíteni. A bizottság ezek után megszavazta a törvényjavaslatot. A horvát pénzügyi egyezmény vita nélkül meg- , szavaztatott. A bizottság megkezdte ezután az 1888-ik évi költségvetési előirányzat tárgyalását. A kir. udvartartás, a kabineti iroda s az országgyűlés szükséglete vita nélkül megszavaztatott. Az állandó országház építésére előirányzott 850.000 forintnál Tisza miniszterelnök kijelenti, hogy mielőtt még a költségvetés a ház elé kerülne, az eddigi munkálatok előrehaladásáról szóló jelentés be fog terjesztetni. Helly kérdi, van-e reménye a kormánynak arra, hogy az építési kiadások nem fognak túlmenni a megállapított kereten. Tisza miniszterelnök válaszolja, hogy a költségvetési tervezet minden részletének betartásáért nem állhat ugyan jót a kormány, de hogy e tekintetben mindent megtesz, arról biztosíthatja előtte szólót. Zsigmondy elnök megjegyzi, hogy az alapozási munkálatok már megtörténtek s e tekintetben lehetetlen nagyobb óvatossággal eljárni. Az előirányzat megszavaztatott. A közösügyi kiadásoknál nem volt vita. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. MARGERY. (Regény.) Irta : aicliens. 7 Angolból: Eördögh András. V. Fejezet. A gyermekek szobámba követtek csodálkozva, vájjon hol lehettem oly későn. Fáradtnak mondom magamat s kértem, hagynának magamra s azután bezártam ajtómat s egy órát töltök magányos aggodalomban. A bizonytalanság láza nem engede sírni; szenvedtem, majdnem észrevehetlenül, de oly módon, milyet még álmomban sem képzeltem volt. Valami oly borzasztó nyomott, minek teljes tudatára kellett volna jutnom, de nem bírtam. John halva s minden szeretet és segítségnek elérhetetlen. John megsebesítve s haldokolva távol családjától, senki mellette, ki vigasztalhatná, anyjának áldása nélkül, a nélkül, hogy valaki megsúghatta volna neki, hogy szerettem s egész életemen át gyászolni fogom. John eltűnve e földről, elveszve reánk nézve örökre. Sohasem látni őt többé, mig szemeim elgyengülnek s hajam őszbe borul s akkor is talán éppoly távol lenni tőle, mint bármikor. A halvány földfény kísérteties nyugalommal ömlött reám s halálos borzadály dermesztő szivemet. A teázás ideje megérkezett s a lánykák ajtómra jöttek kopogtatni. Azt mondom nekik, hogy fejem fáj s kértem, hoznának egy kevés teát ágyamhoz, — ők ismét távoztak s feljajdulhattam, a nélkül, hogy hallották volna. Ezután Hollingfordné jött tudakozódni s aggódva simogatá égő homlokomat puha hűvös kezeivel — s feküdnöm kellett kezei alatt, összeroskadva borzasztó titkom terhétől. Nem bírtam neki megmondani, — legalább az éjjel nem. Ha a legrosszabbat meg kell tudniok, az én kötelességem leend segítségükre lenni szenvedésükben; képes voltam-e erre most? Azonkívül még mindig volt remény s ehhez ragaszkodom kétségbeesett erélylyel. Hiszen nem lehetett—nem volt szabad meghalnia — s ezután imádkoztam, hogy ne legyek istenkáromló. Megkisérlem kisajtolni a szivemből a jaj kiáltást,s legyen meg a te akaratatod,« de úgy érzem, mintha szenvedésem dúló fájdalma azt elnyomná, mielőtt a mennyekbe hatna. Alvást színleltem, s könnyed lépteket hallék a szobában és csendes suttogást, s tudtam, hogy három szerető szív virraszt sár-kel. Igyekeztem nem gondolni a jajkiáltásra, mely csakhamar kitörendő volt a csendes ajkakról. Lassan kint távoztak, gondolván, hogy alszom, de nem tudtam aludni, s nem aludtam volna, ha tudok is. — Valami hir érkezhetett volna éjjel s tudtam, hogy a pillanat elérkezvén, nem szabad kötelességemtől visszariadnom, s nem kellend az anyának vállaira tennem a nehéz keresztet. Midőn a ház nyugalomba merült, felkeltem s lelopództam a konyhába; a hold visszfénye világitó utamat. Mily rémes sötét volt az árnyék a falakon, a keskeny ajtók a folyosókon koporsókhoz hasonlítottak. A lépcső egy borzasztó mélységnek tűnt fel, melybe minden örömek s remények eltemetvék. A csillagok hogy csillogtak az ablakon át, s az éjjeli szél hogyan sivított! Egy öreg szolgálót találtam még a tűz fölé hajolva. — Sally, mondom, ha valami bir jő az éjjel vagy kora reggel, ígérd meg, hogy legelőször hozzám jösz, mielőtt úrnődhez, vagy bárkihez mennél. — Az ég szerelmére, leányzó, kiálta fel a vén Sally , aggódom miattad, hiszen lázban vagy. — ígérd meg — kérem, kezemet tördelve. Szerettem volna iszonyú titkomat megosztani az öreg asszonynyal, vele maradni s virrasztani reggelig; de féltem, hogy felkölti jajveszékelésével az egész házat, s visszavánszorogtam ágyamba. Midőn a reggeli öt órát ütötte, köpenyembe burkolóztam, s kimentem a fasor közé barangolni, csak éppen változatosság okáért. Kissé féltem a kísérteties kinézésű fáktól, melyek oly sötéteknek tűntek fel a havon, de még jobban hatott reám szomorú kinézése szobámnak, a magános gyertyavilág s a homályosan pislogó tűz a kandallóban. Lementem a kapuig, sőt ki is néztem az országútra, remélve, hogy láthatok valami elhaladó vándorlót, ki mondhatna valami újat a szerencsétlenségről. A kocsiút csábítólag fehér lett előttem. Gondolkoztam, várjon mennyire lehet a legközelebbi ház az út mentén, hol talán megtudhatnék valami újabb hírt, mi véget vethetne e borzasztó bizonytalanságnak. De fejem zavart volt, s valószínűleg nem számítottam ki helyesen a távolságot, mert már egy mértföldnyit haladtam a nélkül, hogy valami emberi lakhelyet értem volna. A hajnal már haladni kezdett s a vidék csúnya halavány szint élte. Hirtelen erőmet fogyni érzem, gyengeség s szédülés vett elő s leültem egy kőrakásra, köpenyemet fejemre huzva. Emlékszem, mint kezdenek gondolatim zavarodni s érzékeim megdermedni. Magamhoz tértem egy vagy két ízben, s mondom magamnak, hogy azonnal tovább fogok menni, csak még egy kissé pihennem kell. S igy maradtam, nem tudom meddig, elmerülve valami eszméletenkivüli álomfélébe, midőn egy hirtelen vállamra nehezedő kéz érintése felriasztott s egy hang megszólalt: — Mi baja magának, szegény, jó asszony ? Egy férfihang volt — ismerős hang. Hollingford John hangja volt, édes gyermekeim. Egy vad sikolral hátravetém köpenyemet arczomról »John, John!« kiáltám s megragadám mindkét kezét. Előttem állt, sértetlenül. »Oh hál’ Isten« kiáltám ismét s zokogásba törtem ki, noha egy könyet sem hallottam volt, midőn haldoklónak s kiterítve képzeltem őt. — Sohasem hittem többé arczát láthatni, kivéve a koporsóban — zokogtam őrült örömömben, alig tudva, mit beszélek. — Margery — kérdé, eszemnél vagyok-e ? Mindez én értem történik ? — Nem tehetek róla, mondom; tudom, hogy nem illik, de nem tehetek róla — oh, mennyit szenvedtem — nem tudhatja más, csak én. Az éjjel hallottam s mostanáig magamba zártam s csaknem megölt. — Megöli magát azzal, hogy itt ül a hidegben, viszonzá John, hiszen egészen meg van fagyva. Ezzel beburkolt köpenyembe s karjára fűzött. Ki tudatta önnel a szerencsétlenséget ? kérdé. — Beatty asszony, az este, mondom. — No megtarthatta volna magának máig. Néhány szegény ember belehalt, de többen sértetlenül megmenekültek, mint jómagam, így tehát anyám előtt elhallgatta és sajnálkozott ei rajtam ? Margery, szabad-e ismét azon kérdést intéznem önhöz, melyet elutazásom előtti estén kérdeztem ? Ha fáj önnek, ne szóljon semmit. — Szabad, John, felelém. — S mit fog ön válaszolni ? kérdé. — Amit ön akar, mondom, teljesen megfeledkezve minden méltóságomról — mire később csak zavarral gondoltam vissza. — S többé nem akar Londonba menni ? kérdé. — Nem, ha csak ki nem utasít a házból, mondom. — Kedves, bátor lelkű, hűséges angyalom! kiálta fel s igy egymásé lettünk a hóban. Mily gyönyörűen kelt fel a nap ama reggelen, mint mentünk haza, mintegy Paradicsomon keresztül, elfeledve, hogy még szenvedés is van a világon. Mint csókoltak a leánykák, midőn mindent megtudtak , mint mosolygott Hollingfordné reánk. S mily édes volt a méz és rizskalács a reggelinél. Nem is kísérlem meg ezeknek a leírását, kedveseim. Abban állapodtunk meg, hogy tekintetbe véve mindent, jobb lesz egy év előtt össze nem kelnünk. Csodálatos, hogy egyszerű csekély jelenetek mint maradnak meg az emlékezetben, midőn más, nagyobb jelentőségűek már elmosódtak, így visszaemlékezem, miként gyűltünk össze este a tűz körül, mig a függöny fel lévén huzva, szelid holdfény terült el künn s a szoba félhomályba merült s félig vörösen volt megvilágítva a kandalló tüze által, mely a körülülők arczáról visszatükröződött. Némi félelem vegyült örömünk közé. Nem tudtunk másról beszélni, mint ama szerencsétlenségről, melyből John oly csodálatos módon menekült; ha mi örültünk, másoknak szomorúság jutott. — Még az este megírtam levelemet Gracenek, tudatván vele, hogy nem megyek Londonba ; ugyancsak este kapott John is levelet Hitstől, melyben ez értesíti, hogy másnap vagy legfeljebb a következő napon remél a kastélyba megérkezni. Teázás közben Leonard Rachelről folyt beszédünk. Leonard Rachel! Mily különös, hogy annyi évek után e név visszaidézi annyi szenvedésnek s titoknak az emlékét. Ő már valóságos hősnőnkké lett; a leánykáknak beszéltem volt találkozásomról vele Londonban s gyakran leírtam nekik igéző szépségét s ők telve valának regényes képzelettel s vágytak őt látni. Kevéssel ezelőtt érkezésének hire lázas örömmel töltött volna el; azonban uj boldogságom most annyira elfoglalt, hogy érdeklődésem iránta alig volt oly élénk, mint ezelőtt. Mindamellett előre örvendtem látásának. Mialatt reá gondoltam, élénken tűnt fel emlékemben ama jelenet az estély alkalmával, midőn Hollingfordnét oly hévvel védelmeztem s úgy szinte e tárgyróli beszélgetésem Grace-cel, a kocsiban, midőn hazamentünk. Rövid elmélyedés után végre kérdem: — Bizonyos ön, John, hogy sohasem találkozott miss Leonarddal, midőn külföldön járt? — Bizonyos, felesé John, kíváncsian reám tekintve. Miért kérdi ezt oly sokszor, Margery ? — Sokszor kérdeztem már ? mondom — nem emlékszem, de az ő modorából azt hittem, hogy tud önről valamit. — Ez nem valószínű, viszonza John, mert én mit sem tudok róla. S ezzel elejték e tárgyat. (Folyt. köv.) A pénzügyi bizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottsága Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt ma délelőtt 10 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette az államháztartásnak a jövő év első negyedében való vezetéséről szóló indemnitytörvényjavaslatot. Hegedűs előadó elfogadásra ajánlja a javaslatot. Helfy azon óhajtását fejezi ezúttal is ki, hogy a pénzügyi év kezdete április 1-ére tétessék. Tisza miniszterelnök elvben tökéletesen helyesli, hogy a pénzügyi év kezdete nem ugyan április 1-ére, hanem július 1-ére tétessék, mert a mi viszonyainknak ez felelne leginkább meg. De az átmenet nehézségei igen nagyok, s mihelyt azok egy vagy más módon elenyésztethetők lesznek, a kormány meg is fogja tenni ezen átalakítást. Wahrmann óhajtaná, hogy addig is legalább a delegácziók ülésezése korábbra létetnék, ami jórészben elenyésztetné a költségvetés idején való megállapításának nehézségeit. Veszprémmegye ünnepe. (Saját, tudósítónktól.) Veszprém, nov. 24. Veszprém vármegye már rég óhajtott egy új megyei székházat építeni, mert az eddigi székház még a központi hivatalok befogadására sem volt elég tágas, mivel a királyi törvényszékkel volt a megyei tisztviselőség is egy fedél alatt. Már Bezerédj Gyula alispán belátta a szükségét és 1879. évi szeptember 9-én tartott megyei közgyűlésen indítványozta a megyei székháznak egy emelettel való felemelését, miáltal nem nagy költséggel segítve lett volna a bajon. Az indítvány kiadatott egy e czélból választott bíráló bizottságnak, melynek tagjai még ez év folyamán beadták véleményüket, melynek értelmében Bezerédj alispán indítványát elfogadhatónak és szükségesnek tartják. A belügyminisztériumtól e czélra kért 17,366 frt 81 krt azonban nem kapták meg, azt adván válaszul, hogy a szükségelt összeget pótadó czimén szerezzék be. Ez azonban akkor kivihető nem volt, de egy bizottság véleménye szerint mégis kivihető lett volna oly módon, hogy a romladozott tetőzet helyreállítása czimén a kormány által folyóvá teendő összeg az építési alaphoz csatoltassék. Az alispán ez ügyben elkészítette a költségvetést is s már az építés határozatba ment, midőn a másik lakó, a kir. törvényszék elnöke, felemelte tiltakozó szavát, felirt a kormányhoz, hogy ne engedjék elvenni, a mit nem adhatnak, t. i. a világosságot De még egészségi szempontból sem helyeselte az emelést, hanem azt ajánlotta, hogy építsen a megye egy új székházat, a régit pedig vásárolja meg a törvényszék oly módon, hogy fizetés fejében adjon egy két épülethelyet a kincstár tulajdonát képező középületekből, melyen az u. n. sóház is volt, melynek helyén áll jelenleg az uj megyei székház. Az adásvevésre teljhatalmú bizottság küldetetett ki, mely meg is felelt a reá bízott tisztnek, s csakhamar tervvel is lépett a közgyűlés elé, s 1885. évi jun. 1-én el is fogadtatott Kiss István tervrajza. Az uj megyei székháznak ezen terv szerint való kiépítése 260,249 frt 67 kr költséggel elrendeltetett, az építésre árlejtés hirdettetett s egyszersmind egy bizottság jön megbízva, hogy tegyen lépéseket, 200,000 frt kölcsönnek felvétele ügyében. Pap János pápai lakos és érdektársai m. biz. tagok felfolyamodásukkal ellenezték az új székházat, ez a felfolyamodás azonban elutasíttatott s a székház építést vezető bizottsága az építéshez szükségelt föld, kőmives, kőfaragó, ács és vasmunkákat a versenytárgyaláson Kéler Napóleon budapesti vállalkozó építőmesternek adta ki, aki azt 229,425 frtért vállalta el, tehát jóval többért, mint az egész előirányzott összeg volt. A megyei székház felépítésére szükséges összes költségek 340.000 írtban állapíttattak meg, mely összeg a székházalapból, a régi székház eladási árából, és a magyar jelzálog hitelbanktól 575°/0-ra felveendő 300.000 frt kölcsöntől fedeztetni határoztatok, oly módon, hogy a költség 50 év alatt 2°/0 pótadóból lesz törlesztendő. Ez ellen tiltakozott Eötvös Károly m. biz. tag, a midőn beállott az érdekes megyei harcz, mely hónapokon élénkségben tartotta nemcsak az ellenpártot, de az egész vármegye közönségét. Eötvös küzdött, appellált az új építendő székház ellen, végre megnyugodott volna abban, ha az csak egyemeletesnek, félszerek és istállók nélkül, építtetik, azonban minden felebbezése hiába volt, mert az új megyeház az előirányzott első terv szerint határoztatott felsőbb helyen is építtetni, azonban félszerek és istállók nélkül. Kéler Napóleon még 1886. márczius havában elkezdette az építkezést, mire 1. évi augusztus hó végére elkészült a rendkívül díszszel épült új megyei székház és október 6-án átadatott az építkező vállalkozó részéről a megyei székház építőbizottságának, mely bizottság mai napon adta át hivatalosan a vármegyének, mely átadás díszes felavatási ünnepéllyel jön összekötve. Veszprém város már tegnap, szerdán, egészen ünnepi díszt öltött. A házak kivétel nélkül lobogókkal voltak feldíszítve. Valóságos zászlóerdő alatt vonultak be az érkező küldöttségek, melyeket a városi és megyei tisztviselők fogadtak. Díszes küldöttséggel képviseltették magukat az ünnepélyen Vas, Zala, Győr és Fehér megyék. A tulajdonképeni felavató ünnepély ma reggel kezdődött. Városunknak régen volt ilyen élénk képe. Már reggel 7 órakor gyülekezni kezdenek a küldöttség tagjai, a megyei, városi, kir. törvényszék s egyéb testületek képviselői az új megyeház termeiben. Délelőtt 8 órakor megindultak a hosszú és díszes fogatok, melyeken a magyar díszruhába öltözött küldöttségi tagok foglaltak helyet. A Veni Sancte a lehető legnagyobb ünnepélyességgel ment végbe. Pribék István felszentelt püspök pontifikáit, a segédletet pedig a káptalani tagok eszközölték ; az ünnepélyes szentmise 10 órakor ért véget. Ezt a díszközgyűlés követte az új megyei székházban. A közgyűlésen a meghívottakon kívül a megyebiz. tagok váratlan szép számmal jelentek meg. A díszközgyűlés lefolyásáról a következőket jelenthetem: Az elnöklőfőispán a gyűlést megnyitván, melegen üdvözli a küldöttségeket és a megjelent m. biz. tagokat és köszönetet mond nekik, hogy megjelenésökkel az ünnepély fényét emelni szíveskedtek. Rövid beszéde végén felhívja a megyei tisztikart, hogy az uj megyeház felépítésénél a megye közönsége által tanúsított áldozatkészséget oly módon viszonozzák, hogy vallás- és rangkülönbség nélkül szolgálják azok közügyét, és pártolva, segítve a törvényhatóság által, a megye közönségének ügyeit igazságosan intézzék el. Meleg hangú beszédét azon hármas kívánsággal fejezi be, hogy : »Éljen a haza, éljen a király, éljen Veszprém vármegye!« — Szavait hosszas éljenzés kisérte. Ezek után Kolossváry József megyei főjegyző üdvözli szívélyesen a szomszéd vármegyék küldötteit. Zalamegye főispánja, Svastits Benő, az üdvözlő beszédre kijelenti, hogy örömmel jelentek meg az ünnepélyen, egyúttal köszönetet mond a szives fogadtatásért és élteti Veszprém vármegyét. Ezt követte Véghely Dezső kir. tan. alispán kiváló gonddal készített alkalmi beszéde, melyet a közgyűlés élénk figyelemmel hallgatott. — Ezen alkalmi beszédben az alispán visszatekint Veszprém megye történetére. Majd a régi vármegyei székház történetét adja elő és ügyesen beszőve érinti az uj megyei székház történetét is. Az alkalmi beszéd után dr. Jánossy Ágoston apát-kanonok tesz előterjesztést az uj megyei székházra felállítandó két márványtábla szövegezését illetőleg. A kiküldött bizottság által megállapított szöveg a közgyűlés által egyhangúlag elfogadtatott. Ezen előterjesztés után Néger Ágoston pápai apátplébános indítványozza, hogy a Véghey Dezső beszéde az ünnepély emlékére nyomattassék ki és a törvényhatóság tagjai között emlékül osztassék ki. Az indítvány helyeslőleg elfogadtatott. Esterházy Móricz gróf főispán még egyszer üdvözli a szép számmal egybe sereglett megyeazottsági tagokat s a küldöttségeket, miután a diszközgyűlést bezárta. A régi megyeház termeiben rendezett díszebéd, melyen több mint 300-an vettek részt, délután 1/a2-or kezdődött. A lakoma alatt Kiss Jancsi kitűnő helybeli zenekara játszott, a zenét az ezen alkalomra szerzett Esterházy indulóval nyitván meg. A vár melletti Benedekhegyről ágyulövések hirdették a nioma megkezdését. A felköszöntők sorát gróf Esterházy Móriczispán nyitotta meg a pezsgő bontásnál, éltetve aegnagyobb magyart, ő Felségét a királyt és a királyi családot. Utána Láng Lajos, Pápa város képviselője emelt poharat, meleg szavakban éltetve Veszprém megye kitűnő főispánját, gr. Esterházy Jóriczot, kinek vezetése alatt a megye adminisztrácziója iparkodik az első lenni az országban. Szabó Imre a vármegyei szellemről szólva, élteté a megye alispánját. Utána Véghely Dezső alispán a szomszéd törvényhatóságok küldöttségeit, valamint az általuk képviselt megyéket Zala, Vas és Fehérmegyéket általános lelkesedés közt éltette. Szavait éljenzés követte. A szellemes felköszöntőre Reiszig Ede, Vasmegye jeles alispánja lelkesült szavakban éltette Veszprém megye közönségét és annak alispánját, Véghely Dezsőt. Utána Kopácsy Árpád, a nagyvázsonyi kerület orsz. képviselője, poharát a főispán kedves nejére emelte. E sorok zártakor Fenyvessy Ferencz egy kiválóan szellemes felköszöntőben Kiss István építészt és az impozáns épület munkásait éltette. A felköszöntők sorát Zalamegye főispánja, Svastits Benő folytatja. Esti kivilágítás és bál. KÜLÖNFÉLÉK. — A hiv. lapból. A vallás- és közokt. miniszter, Erill Vendel verbóczi állami elemi iskolai rendes tanitót, Vogel Ida széki állami elemi iskolai rendes tanítónőt jelen állásukban végleg megerősítette. A marosvásárhelyi tvszék elnöke, Wittich József díjtalan joggyakornokot a vezetésére bizott tvszékhez segélydijas joggyakornokká nevezte ki. A király őfelsége, ma reggel külön vonattal Gödöllőről Kőbányára érkezett s onnan 10 óra 58 perczkor Gödre utazott, hova 11 óra 30 perczkor érkezett meg. Ő Felsége ma délután 2 órakor érkezik vissza Kőbányára s onnan Gödöllőre folytatja útját . A vallás- és közokt. miniszter, Patzen-Shoffer Konrád czinfalvi lakos és czukorgyár tulajdonosnak, ki a czinfalvi róm. kath. felekezeti elemi népiskola helyreállításának költségeihez 1000 frtnyi adománynyal járult, ezért köszönetét nyilvánította. — Névmagyarosítások. Kaufer Albert S i k- 16 s i-ra, Haradek Adolf Halá sz-ra, Vaszilkó János Vár i-ra, Léb Izidor Hon i-ra változtatták át vezetéknevüket. Az ev. ref. egyház konventje mai napon főleg Szász Domokos erdélyi ref. püspök ezen indítványával foglalkozott: »Mondja ki a konvent, hogy a közalap évi kiosztásra kerülő bevételeinek bizonyos részét, pl. évenkint 20,000 irtot, mint kamatjárulékot, arra kívánja fordítani, hogy az egyes egyházkerületek nagyobb szükségben levő egyházközségeinek építkezési befektetéseit és papi javadalmai állandó megjavítását tőkeképzés útján oly kép teszi lehetővé, hogy az erre szükséges tőkéket a közalaptőke állaga, az egyházkerületek, egyházmegyék, vagy egyházközségek kezelése alatti tőkét előlegezzék az illető czélok javára. A javaslat ezután a visszafizetés módozataival foglalkozik s ajánlja, hogy a befektetett tőkék 11/2°/6 évi beszolgáltatása mellett 31/2 év alatt reintegráltassanak. Az indítványozó továbbá ajánlotta, hogy e tervezet közöltessék az öt egyházkerülettel, oly végből, hogy nyilatkozzanak a kiosztandó összegek miként leendő fölhasználásáról; jelöljék ki az egyházközségeket s azok sorrendjét, amelyek befektetéseit s papi állomásaik megjavítását a megfelelő tőkebefektetések útján foganatosíthatónak tartják ; sorolják föl az egyházkerület, egyházmegyék és egyházközségek ama tőkéit, melyek ily előlegezésekre alkalmasak, szóval juttassák a konventet abba a helyzetbe, hogy a közalap évi kiosztásra kerülő bevételeinek bizonyos hányadát mikép fordíthatja oly segélyezésekre, hogy az egyháztörvényben jelzett czélok azonnal nagyobb mértékben és állandóan foganatosíthatók legyenek. Az