Pesti Napló, esti kiadás, 1887. december (38. évfolyam, 330-359. szám)
1887-12-03 / 332. szám
332. szám. Budapest, 1887. Szombat, deczember 3. 38. évi folyam. Sierkenttil Iroda: Ferencziek tere, Athanasa m i pilot. A lap azellmmi részét illető minden közlemény a szerkasztraégkai intézendő. Bennentollen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadd-bitstal: G'ereccziek-tere, Athenaau m-é p ü 1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézzendek. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 írt 50 kr. — * hónapra a fn. Kautall kiadás postai SttUnkolldSan kívántatik, pontabályagra havonként S3 kr., éTORjryedenként 1 forint felUléxflt«nd3. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ftrenezitk-lert, Athenaaaai-ipllat, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, decz. 3. Az elnökválasztó kongresszus ma délután két órakor nyittatott meg Versaillesben. A köztársaságiak tegnap értekezletet tartottak, hogy közös jelöltben állapodjanak meg. A gyűlésen negyedfél száz köztársasági képviselő és szenátor vett részt s ezek többsége az ismételt próbaszavazásban Freycinet kijelölése mellett nyilatkozott. Ma ismét volt ily gyűlés s ekkor Ferry kapta a többséget. De hogy a kongresszus kit választ, azt lehetetlen előre megmondani. A tegnapi nap szintén igen mozgalmas volt Párisban. De a rendőrség folyton ura maradt a helyzetnek s magaviselete kezességet nyújt az iránt, hogy a mai nap folyamán is képes lesz a nyugalmat fentartani. Bulgáriából egy idő óta nyugtalanító birek érkeznek. A szobrányéban, noha megszavazta a budgetet, zajos tárgyalások folytak, ami azonban magában véve még nem lenne baj. De bir szerint a katonaság egyes elemei is nyugtalankodnak s a nép szélesebb rétegeiben szintén egyre fokozódik az elégedetlenség. A német lapok meglepetéseket kezdenek kilátásba helyezni Bulgáriában. Grévy üzenete. Az üzenet, melyet a franczia törvényhozás két házában tegnap felolvastak, egész szövegében így szól: Szenátor urak! Képviselő urak! Amíg csak az utamon felhalmozott nehézségekkel találkoztam, minek a sajtó támadásai, ama férfiak abszinencziája, kiket a köztársaság szava oldalam mellé hozott, és a minisztérium alakításának fokozódó nehézsége, küzdöttem és megmaradtam ott, hová kötelességem bilincselt. De ama pillanatban, midőn a jobban felvilágosított közvéleményben fordulat állott be s ismét visszanyertem a reményt, hogy kormányt alakíthatok, a képviselőház és a szenátus egyszerre olyan rezoluciót fogadott el, mely azon formában, hogy a két ház egy meghatározott óráig elnapolja magát, hogy az ígért üzenetet megkapja, egy jelentőségű a köztársaság elnöke ellen oly czélból gyakorolt erőszakkal, hogy letegye a kormányhatalmat. Kötelességem és jogom lenne ellenállani, de azon körülmények közt, melyek közt vagyunk, a végrehajtó hatalom s a parlament közti összeütközés olyan következményekre vezethetne, melyek nekem megállást parancsolnak. Eszélyesség és hazafiság azt parancsolják nekem, hogy visszavonuljak. Ez eseményért s mindenért, ami belőle támadhat, a felelősséget azokra kell ruháznom, kik azt magukra hárították. Ennek folytán sajnálat, de nem fájdalom nélkül mondok le az uralomról, amelyre kétszer meghivattam, anélkül, hogy kívántam volna. De tudatában vagyok annak, hogy teljesítettem kötelességemet. Erre Francziaországot hívom fel tanúbizonyságul. Francziaország meg fogja mondani, hogy kormányzatom kilencz esztendeje neki békét, rendet és szabadságot biztosított, hogy a világban tiszteletet szerzett neki, hogy szakadatlanul dolgozott emelkedésén s a felfegyverzett Európa közepett Francziaországot azon helyzetbe juttatta, hogy képes védeni becsületét és jogát s hogy végül a belügyekben a köztársaságot azon mérséklet utjain vezette, melyet az ország akarata, valamint érdeke eleje szabnak. Francziaország meg fogja mondani, hogy mindezek fejében elmozdittattam az állásból, a melybe az ő bizalma helyezett. A politikai életből visszavonulva, csak egy óhajt táplálok, hogy a köztársaság ne károsodjék azon csapások által, melyek ellenem voltak irányozva s hogy diadalmasan kerüljön ki azon veszélyekből, melyeknek kiteszik. Lemondok a franczia köztársaság elnökségéről. Jules Gl révy. Gr. Keglevich szinházi intendáns benyújtotta lemondását s azt a kormány elfogadta. B. Orczy belügyminiszter a lemondást bejelentő a képviselőház mai ülésében. (Lásd alantabb.) A Vik. bírálóbizottság ma tartott ülésében tudomásul vette Münnich Aurél kiküldött biztos jelentését a dunaszerdahelyi választás ügyében keresztül vitt vizsgálatról. A bizottság a házszabályok 95. szakasza értelmében a vizsgálatról szóló jelentés tárgyalását jövő évi január 2-ára tűzte ki. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. I MARGERY. (Regény.) Irta : Dickens. 12 Angolból: Eördögh András. IX. Fejezet. E közben a tél végefelé járt s kezdett tavaszodni. Elhagytam a szobámat s kimentem a verőfényes márcziusi napra s láttam a primulákat mosolyogni az árokpartokon. Azt hittem, a szivemnek kell megrepedni, midőn az első pacsirtaéneket hallottam. Ezután a dolgok még rosszabbra fordultak. John egy alkalommal értem jött, hogy megkocsikáztat s én nem mentem, nem voltam képes menni. És Tyrrelék is ott időztek a kastélyban. Nem tudom, Rachel saját akaratából került-e engemet, vagy azért, mert látta, hogy őt megvetem, de elég az hozzá, egymástól elidegenedtünk. — Szegény szivem teljesen meg volt zavarodva. — Kínszenvedés a múltért, undor a jelentől, félelem a jövőtől, mind ez érzés reámnehezedett. Ha ismertem volna valami szent apácza-kolostort, minőkről költeményekben s legendákban olvastam volt, kik a fáradt vándort beeresztették kapujokon s a beteget meggyógyították, kik oktattak volna engemet s imádkoztak volna velem, engedtek volna lábaiknál ülni és sírni, mig életem ezen sötét részén keresztül vergődöm, felkerekedtem s hozzájuk menekültem volna , éjnek idején, nem hagyva hátra nyomomat annak a számára, ki életemet kérte volt, mint nagyértékűt, azt élvezte, mint jó s megunta, mint haszontalan valamit, s kevés sajnálkozás után visszaadta nekem. Gyűlöletes volt még tovább időzni a kastélyban s mégis maradtam. Hill, a jó lélek,kijelentette, hogy bezárja a kapukat, s „ reám ereszti a kutyákat, ha megszökni kisérlek. Ő és neje gyönyörűségüket lelték, hogy engem elkényeztessenek. Az ő házukban lettem beteg s ott kelle tehát meggyógyulnom is. Biztosítottak,hogy élvezetessé teszik ottlétemet. S ezért Tyrrelék is meg lettek hiva egy hónapra. Tyrrel Grace az ő jókedvével, könnyelműségével s nagyvilági modorával megérkezett, kezei alá vett engemet s azonnal közém s Rachel közé helyezkedett. Látta, hogy gyenge, ingerült, szenvedő valék; kérdezett, czirógatott, hízelkedett, részben kíváncsiságból, részben jószívűségből igyekezett bizalmamat megnyerni s egy rossz órában minden bajomat elmondtam neki. Hallgattam dorgálására, gunyolására, taná-csára s szivem aczélkeménységűvé vált John iránt. Grace öt, vagy hat évvel idősebb volt nálamnál. Jó kis bamba gyerek vagyok, mondá, de ő, ő már ismeri a világot. Csak regényekben szoktunk bű szerelmeseket találni, s csak ifjonczok, mint én, képzelnek maguknak ilyeneket. Miss Leonard »régi lány« volt, s ha igaz, amit beszélnek, ő leendett Hillsbro örököse. Igen, igen, s nem szükség felindulnom. Hősnőt csináltam magamból, mint együgyü leányok szokták, de imádatom tárgya csak agyag maradt. Vagyon s hatalom helyre hozzák Johnnak,amit atyjának vétke elrontott. Tökéletes szamárság, hogy magamat lealázzam, s Rachelt szeretetreméltóbbnak tartsam magamnál. Fényes kilátásai képezik nagyobb bájosságát. Oh, édes Istenem, mit összebeszélnek az emberek, csak azért, hogy őket értelmeseknek, bölcseknek tartsuk, csak azért, hogy tündököljenek és néhány perczre felvillanyozzanak. Azt hiszem, hogy Tyrrel Grace szeretett engem az ő módja szerint és hogy azt hitte, miként kíméletlenül bántak volt velem; de részvéte, melylyel támogatott, csak gyenge részvét volt, mely puszta beszédben nyilvánult s csak arra törekedett, hogy bánatom okát kifürkészsze s apró cselfogásokat használt annak igazolására, hogy véleménye mindenben helyes volt. Megfigyelte volt őket (Johnt s Rachelt) mondá s John viselete nem volt a szerelmes viselete, noha ezt lehetőleg affektálta. Igyekezett Rachelt ígéretekkel lekötni, de ez nem engedte magát. Igen, ő, Grace, megfigyelte őket s meg fogja őket továbbra is figyelni. Minden este a szobájába vitt engemet s közölte az napi észleleteit és sajnálta, czirógatta s ölelgette az ő szegény kedvenczét. Egészségem gyenge lábon állott s kimondhatatlanul elhagyatottnak és szomorúnak éreztem magamat s úgy kapaszkodtam védelmébe s barátságába; de ösztönszerüleg bizalmatlan voltam véleménye iránt s ellenszenves volt durva világnézete, s tanácsára csak kétkedve hajoltam. Még nem írtam őt le nektek, gyermekeim. Képzeljetek tehát magatoknak egy mutatós, könnyelmű kinézésű, szőke fiatal nőt, ki szerette a szép tollat s virágokat, és feltűnő színeket; elég csinos volt a maga nemében, jókedvű s bőbeszédű. Akkoron azt hittem, hogy nagy okom van hálásnak lenni iránta és szemrehányásokat tettem magamnak, hogy nem szerettem őt önkéntelenül, miként szerettem volt, sőt még mindig küzdöttem, hogy ne szeressem Rachelt. Jelenleg már azt hiszem, hogy semmi okom sem volt hálásnak lenni iránta. Ha nem lett volna folyvást mellettem oly hűségesen, úgy őrködve, soha el nem mulasztva engemet az ő nagyvilági oktatásával ellátni, azt hiszem, sikerült volna megtalálnom az utat, mely kételyeim sötétségéből kivezet vala. Azt hiszem, engesztelődtem volna egy kissé, midőn találkozván Rachellel a nagy csarnokban, ő engemet átölelt s kérdezte, hogy miért idegenedünk úgy el egymástól. Azt hiszem, sírásra fakadtam volna, midőn John kezeimet kezei közé fogva, az ég szerelmére kért, mondanám meg, miért változtam meg ennyire. De közeledésük iránt vak, süket s néma valék; szemrehányásaik értelmetleneknek, nyájasságaik kétszinüeknek tetszettek, s nem kértem belőlük. Ott akartam állani, ahova ők helyeztek, s nem akartam közeledni, hogy lelkiismeretükön könnyítsék. Azonfelül pedig ott volt a kastélyban Tyrrel kapitány is. Hogy miért óhajtotta Grace, hogy fivéréhez nőül menjek, nem tudom, ha csak nem azért, mert tetszettem neki s fivérét szerette, vagy pedig azért, mert jókora hozományom előnyére lett volna az eladósodott divathősnek. Hallottam volt azelőtt, hogy már két ízben kísérletté meg, gazdag örökösnőt elvenni , de eredménytelenül. Én nem tartoztam ugyan a gazdag örökösnők közé, de kezem, melyet egy férfinak nyújtandó valék, eléggé jól el volt látva vagyonnal. Bármint lett legyen is, a kapitány szakadatlanul, mellettem volt, s Grace segítségére volt ebben. Én nem szerettem, nem is szerettem volt soha. Mielőtt Hillsbroba jöttem, már agyon untatott udvarlásával és előzékenységeivel. Midőn látogatóban volt a majorban, daczára minden elegancziájának, nem előnyére ütött ki az összehasonlítás a távollevő »paraszttal« s csodálkoztam, hogy nyelvünk csak azon egy »férfi« szóval birt két ilyen különböző teremtés megjelölésére. Ő csak az volt most is, mint akkor; de én, ki magasabbra törekedtem volt, szállottam alá. Bárki elég jó volt elpletykázásra, sétálásra, kocsikázásra, csak hogy az idő múljék; bármi zaj, bármi sürgölődés, mely a gondolkodástól visszatartott, kedvemre volt. S ezért elviseltem Tyrrel kapitány udvarlását, ő és Grace egészen maguk közé zártak. Rachel csak némán nézte, olykor megvetőleg, olykor sajnálattal. John mind bánatosabb lett és mind szigorúbb irántam. S ez izgatott, ez boszantott leginkább jobban, mint bármi más, mit eddig szenvedtem. Ha egyszer nekem hátat fordított, mit nézett, tekintett mindig vissza reám! S hogyan suttogott Grace, és suttogásai mint tüzeltek büszkeségre, míg a botor módon vele közölt bizalmasságom napról napra fogyasztó női önérzetemet. Rachel magaviselete különösnek és változékonynak tetszett előttem. Távol tarta magát tőlem, mint már mondtam, s megvetéssel nézte igyekezetem, hogy magamat gondtalannak mutassam. Épp oly figyelemmel kisért engemet, mint Grace őt; de egy alkalommal, nem tudom miként történt, féltékenység sugallta szavakat ejtettem ki, mire Rachel elsápadt s elhallgatott s több nap telt el, hogy egyikünk sem szólott a másikhoz; de Rachel tekintete s viselete irányomban ez időtől megváltozott. Hosszú, gyöngéd, figyelmes tekintettel kisért mindig. Nem kisérné meg, Gracet felettem való uralmában háborgatni, de boszankodott rajta. Szomorú, türelmes és szívélyes volt irántam, míg ellenben én gyakran visszataszító és ingerlékeny magaviseletet tanúsítottam vele szemben. Egy este, midőn álomba akartam merülni, szobámba lopódzott s fölém hajolt. —Drága szerelmem, testvérem, mondá, engedd, hogy megcsókoljalak, engedd magad megölelni. Margery, miért fordulsz el tőlem mindig ? Nem feleltem, csak arczomat elfordítottam. — Margery, suttogá ismét, miért fordultál ellenem és John ellen ? — Ellened és John ellen, mondám szemeimet felnyitva s reá tekintve — úgy, ellened és John ellen! Istenem, hát nem vagyok-e hálás mindkettőtök iránt ? Beb furcsa! — Esküszöm, Margery, hogy nincs okod reám féltékenynek lenni. — Ej, Rachel, soh’se esküdj. Hagyj békét s légy boldog, mint én s menj aludni. Egy két lépést távozott, de visszajött habozva. — Margery, mondá, beszélnem kell veled, ha meghallgatsz, nagy bajban vagyok. — Lehetetlen, mondom, hogy még valakinek baja is lehet e világon. Hihetetlen! — De, Margery, — mondá, kezeit vállamra téve, s reám letekintve, egy nagy titkom van, s azért jöttem, hogy neked elmondjam, s meg kell hallgatnod, mert reád vonatkozik. — Igen ? — Akkor jobb lesz, ha titkodat nem bízod reám, Rachel; úgy érzem, hogy egy vadállat lakik bennem, mely téged bánthatna. Azt tanácslom, ne legyen hozzám semmi közöd. Jó éjt! — Ah, — mondá ő elfordulva, keserűen, ki látott már ily változást ily rövid idő alatt. Ez mind miss Tyrrel műve, ki folyton kémkedik ellenem, de kétlem, hogy bármit tudjon rólam. A te lelkedet is megtöltötte saját kíméletlen előítéletével. — Ne szólj Tyrrelék ellen semmi rosszat én előttem , — mondom — ők nekem a legkedvesebb barátaim. — Ha ez így van, — viszonzó Rachel elgondolkozva — akkor nincs többé mondani valóm. Az, amit mondani szándékoztam, nem vonatkozik reád s meg lettem kimérve ez alkalommal egy lealáztatástól. Ha majd mindent tudsz, te is kiabálhatsz ellenem a többiekkel együtt. Emlékezz, téve hozzá hangsúlyozva, büszke keserűséggel, hogy teljes szabadságot adok. Ezzel elfordult s indult a szobán keresztül — az elhaló tűz előtt megállva, hosszan reá tekintett. Sötét alakja ott állott köztem s a halványodó láng között; fejét előre lehajtva, karjait leverten lebocsátá, néhány perczig ott késett, azután szó nélkül kiment, X. Fejezet. A kora nyár beköszöntött már, a virágok teljes díszben valának s a nap uralkodása elérkezett. A kakuk felütötte tanyáját a kastélykertben, tengeri nyulacskák sütkéreztek a napsütötte helyeken, s az erdő a madarak énekétől visszhangzott. Egy csekély esemény adta elő magát, mely meglepett. Egy napon néhányan egy csapatban lovagoltunk a mocsár szélén, s midőn az országuthoz közeledtünk, én, ki legelöl mentem, két alakot vettem észre, nem messze a fák között s a leánykákat a majorból felismerve, előre siettem s észrevétlenül hozzájuk értem, míg ők a fűben térdelve mohát szedtek. Mopsie pillanat alatt nyakamban volt, de Jane kissé vad volt, s czirógatnom kellett, hogy legyen őszinte. — Meg kellett változnom, mondá, hogy oly sokáig távol tartózkodtam. Ha még szivemen hordanám őket, eljöttem volna már őket meglátogatni. Édesanyánk nem a legjobban van, John pedig, ha otthon van, rosszkedvű, valami bántja. Nem-e tudom én, hogy mi ? — Akár megyek hozzátok, akár nem, bíznotok kell bennem, Jane, mondom, én nem tartozom azok közé, akik megváltoznak. Most hazamegyek veletek s meglátogatom édes anyátokat. íme, itt jönnek a többiek, menjünk eléjük, hogy megmondhassam, hova megyek. Az ott miss Leonard, tevém hozzá, midőn Rachel legelöl közeledett. Nem vagytok kiváncsiak őt meglátni ? Jane igent mondott s mellettem jött, korbácsomat tartva. A nap Rachelnek szemébe sütött, mig nem az előttünk levő árnyékba lépett; midőn szemeit felemelve, reánk tekintett, hirtelen megállt, a kantárt hevesen megrántva ; lova felágaskodott, elbukott s őt ledobta. Elsikoltva magamat, leugrottam, de Jane mozdulatlanul állott, Rachelre szegezvén tekintetét, a mint a földön hevert, mereven nézvén őt, mialatt kipirult arcza halálsápadt lett. Félrelöktem, hogy Rachelhez juthassak; ő hirtelen visszafordult s szó nélkül gyorsan hazafelé indult s a nélkül, hogy viszszapillantott volna, eltűnt Mindez egy perez műve volt. (Folyt köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 3-án. A képviselőháznak ma igen viharos és jelentőséges ülése volt. Tisza miniszterelnök betegsége miatt nem lehetett jelen a ház ülésén s mintha az ő távolléte egyszerre a kormánypárt fegyelmének feloszlását okozta volna. A ház viharos és jelentőséges jeleneteinek (melyekről a részletes tudósítást reggel közöljük) oka a következő volt : A napirendet a bélyeg és illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása képezte. A javaslatot Dárdai előadó és Wekere államtitkár védték; ellene Horánszky Nándor és gr. Apponyi Albert s Eötvös Károly szólottak, az utóbbi határozati javaslatot is nyújtván be, mely neki a zárbeszédre alkalmat adott. A többség általánosságban elfogadta a javaslatot. Eötvös Károly zárbeszédet tartván, többek között a jogtalan illetékszabásokról tett említést és itt reflektált Wekerle államtitkárnak azon megjegyzésére, hogy a feleknek mód adatik, hogy az ily jogtalan illetékszabások ellen orvoslást keressenek. Eötvös Károly erre azt fejtette ki, hogy a mód igenis megadatik a félnek, csakhogy ennek a módnak használata sokszor többe kerül, mint a mennyit a jogtalanul kiszabott illetéktesz ki. Mert a félnek községéből be kell menni a városba s ez pénzbe kerül, ügyvédhez kell fordulnia s ennek is ára van.Megengedi,hogy nem oly nagy ára ugyan, mint a minőt Hegedűs Sándor kap azokért a szolgálatokért, melyeket végez, de annak a szegény embernek mindenesetre nagy ár az is. Eötvös beszédét itt az elnök félbeszakította s Eötvös szavait odamagyarázta, hogy minden szolgálatért, melyet valaki végez, nemcsak joga van, de természetes is, hogy fizetést kapjon. A ház azonban, különösen a jobboldal, már ekkor forrongani kezdett. Midőn ezután Wekerle Sándor államtitkár szót kért, hogy a javaslat mellett még néhány körülményt felhozzon, ennek kapcsán reflektált Eötvös megjegyzésére is, mondván: Mihelyt meggyőződésem nem fog megegyezni a kormányéval, nem fogok szolgálatában maradni. Teszem ezt pedig nem úgy, mint Eötvös képviselő úr, aki itt elég bátor egy képviselőtársam ellen mintegy az érdekeltség vádját is hangoztatni. Eötvös Károly: Nem igaz! (Óriási zaj.) Wekerle Sándor: Bocsánatot kérek, a parlament nem iskola, hol a szavakat magyarázni lehetne. Ide jól megfontolt szavakkal kell jönni, melyeknek horderejét is megmérhetjük. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Eötvös Károly (az elnökhöz): Micsoda minőségben szól most a képviselő úr? E párbeszédet óriási zaj követte. A szélső bal hangosan követelte, hogy Wekerle elálljon a szótól s a zajnak csak az elnök ama kijelentése vetett véget, hogy Wekerle Sándor államtitkár — de a mint ő, az elnök, már az ülés elején bejelentette, a miniszter megbizottjaként van ma itt s mint ilyennek joga van szólani. Wekerle beszéde után Hegedűs Sándor szót kért s kijelentvén, hogy nem akar másutt elintézni oly dolgot, mely a képviselőház előtt kezdődött, azt a kérdést intézte Eötvös Károlyhoz, hogy mire értette megjegyzését? Azzal akarta-e őt rágalmazni, hogy bármikor és bármit is anyagi jutalomért tett volna? Igen vagy nem? A kérdés e föltevése után nagy csönd állott be, melyben Eötvös Károly fölkelvén, elsősorban kijelentette, hogy csak Wekerle »miniszteri megbízott« megjegyzései miatt szólal fel, mert az olyan kérdésre, aminől Hegedűs Sándor intézett hozzá, itt a házban nem felelne. Azt azonban megjegyzi, hogy valahányszor ilyesről szól, a miniszterelnök fizetését, az ügyvéd jól megérdemelt honoráriumát , az igazgatósági tagnak prezenczmarkját egy kategóriába helyezi, ha mind a három megdolgozik érte. S csak az a kérdés, hogy ki miként dolgozik meg érte. Erről pedig az a meggyőződése, hogy az országnak akár legelső, akár legutolsó ügyvédje sokkal jobban megszolgálja azt a nyomorult honoráriumot, mint Hegdüs képviselő a prezenczmarkjait. A rágalom szót azonban viszszautasítja Hegedűsre. A meglehetősen kényes ügy ezzel a házban véget ért, de azt hiszik, hogy azonkívül még folytatása lesz. Fenyvessy Ferencz hosszabb beszéd kíséretében, melyre visszatérünk, ez interpellácziót intézte a belügyminiszterhez . Tekintve, hogy a nemzeti színház és a má ki operaház ügyei miatt az országgyűlés határozata folytán kiküldött és a belügyminiszter úr által egybehívott enquête-ben éppen úgy, mint a napokban a pénzügyi bizottságban félreismerhetlenül egyenesen a jelenlegi I. intendáns úr vezetését jelölték meg az említett színházaknál levő bajok és nehézségek főokául . Kérdem a t. belügyminiszter urat, mik voltak az okok, melyek miatt a jelenlegi vezetést mindekkoráig fentartotta és így helyeselte; mik azok az okok, melyek miatt azt még ma sem akarja mással felcserélni, vagy ha igen, fog-e intézkedni, hogy a vezetés kellő megválasztása által a létező bajok lehetőleg elenyésztessenek ? B. Orczy Béla belügyminiszter: Az interpelláció sarkpontját a jelenlegi intendáns, gr. Keglevich István személye képezvén, kijelenthetem, hogy az intendáns már a nyár folyamában tudatta lemondási szándékát, én azonban azt akkor, tekintettel a készületlen helyzetre, nem fogadhattam el. Most azonban az intendáns újabban kifejezte visszalépési szándékát és én ezen fölmentés megadására kész vagyok. (Helyeslés. Éljenzés.) Amint a jelen évi zárszámadások előterjesztetnek, ami a jövő héten várható, az új személy iránt is intézkedni fogok. (Helyeslés.) A miniszter ezután még elősorolta, hogy mily nehézségekbe ütközött eddig az opera ügye, ezután azonban, a pénzügyi bizottság határozatához képest redukált és normális budget lesz. (Élénk helyeslés.) Fenyvessy Ferencz megjegyzi, hogy az interpelláczió előtt tudomása volt az intendáns lemondásáról, de megtette interpelláczióját, nehogy az intendáns a lemondást visszavonhassa. (Helyeslés, derültség.) A miniszter válaszát örvendetes tudomásul veszi. (Éljenzés.) Ezzel az ülés véget ért. A Pulszky-ügy. A bizottság ma Berzeviczy Albert államtitkár elnöklete alatt délelőtt tíz órakor folytatólagosan tárgyalta az ügyet. A bizottság tagjai valamennyien megjelentek. Az elnök megnyitván a tárgyalást, mindenekelőtt a tegnapi tanúvallomásokról felvett jegyzőkönyv hitelesíttetett. Ezután a megjelenésre felkért urakat hallgatták ki. Elsősorban Füssy Tamást, a Szent István-társulat igazgatóját hallgatta meg a bizottság. Füssyre tegnap mint forrásra hivatkozott egy hírlapíró. Füssy Tamás kijelenti, hogy a Pulszkyügyet csak mint szóbeszédet hallotta. Hivatkozik Barna Izidorra, a Budapesti Hírlap dolgozótársára, aki nála járt és tőle ez ügyben felvilágosításokat kért. Úgy emlékszik, hogy képviselői körökből hallotta a rosszakaratú híreszteléseket. Egyébiránt első ízben Hummer, a Szent István-társulat titkára, beszélte neki az elterjedt mendemondákat, aki viszont képviselőktől hallotta a dolgokat. Kisfaludy egyetemi tanárral nem is beszélt ez ügyben. P. Szathmáry Károly, akit ezután meghallgattak, azt mondja, hogy ő csak bizalmasan beszélgetett a dolgokról, de nem tud pozitív tényeket. Voltak különféle javaslatai a múzeum őrzésére vonatkozólag, így az, hogy katonai őrszemek rendeltessenek ki állandóan a múzeumhoz stb. De ezekkel nem akarta mondani azt, hogy a múzeumban rendetlenségek vannak. Somogyi Ede, a Neues Pester Journal dolgozótársa, csak arra nézve tud felvilágosítást adni, ami lapjában megjelent. Annál a viszonynál fogva, melyben Pulszky Ferencz az említett lappal áll, csak akkor közölte a Pulszkyra vonatkozó híreket, mikor már más lapokban megjelentek és az interpellácziók megtörténtek. Kisfaludy egyetemi tanár ,ki ezután a bizottság elé jött, kijelenti, hogy ő csak hallott a Pulszkyügyről, de maga nem terjesztette a híreket. Ezzel a bizottság befejezte a kihallgatásokat és délután egy órakor a képviselőházból, melynek egyik első emeleti termében a tanácskozás folyt, átmentek a nemzeti múzeumba, hogy helyszíni szemle útján meggyőződést szerezzenek maguknak a tárgyalás folyamán felmerült konkrétebb alaki hírek mivoltáról. ■■■■■■■■■»■■■■■«■MiiwiiiiiiiB■■■««■■■■ «■iiTiiHiMiii iii■ iiíTTTüiiw^irími n ~nr ~ 1i "ingj A múzeumban Pulszky Ferencz igazgató fogadta a bizottságot és mindjárt felvezette a régiségtárba, melynek összes hivatalnokai már várták a bizottság tagjainak megjelenését. Délután fél négy órakor, midőn e sorokat írjuk, a bizottság még nem fejezte be a helyszíni vizsgálatot. Holnap, vasárnap, délelőtt tíz órakor az akadémia palotájában tartja a bizottság tanácskozását, melynek befejeztével nyomban megtekinti magát a képtárt. KÜLÖNFÉLÉK. — A hírlapból. Az igazságügyminiszter, a vezetése alatt álló igazságügyminisztériumhoz fogalmazó-gyakornokká : dr. csengeri Mayer József budapesti ügyvédet, továbbá a kir. kúriához segédtanácsjegyzővé : dr. Jancsó György budapesti ítélőtáblás fogalmazót, aljegyzővé az aranyos-maróthi törvényszékhez : dr. Szentkirályi Sándor verebélyi járásbirósági joggyakornokot, segédtelekkönyvvezetővé a bazini bírósághoz : Frodászka Ferencz ottani írnokot, írnokokká , a miskolczi tvszékhez : Horváth Gyula ottani ügyészségi írnokot, a zólyomi járásbírósághoz : Fritsch László turócz-szentmártonibirósági telekkönyi átalakító dijnokot, nezsideri jbirásbirósághoz , Csontos Imre győri tvszéki és a török-kanizsai jbirósághoz . Bild Gyula ottani jbirósági dijnokokat nevezte ki, végül Schuch Pál zsablyai jbirósági végrehajtót a szászkabányai jbirósághoz helyezte át. A temesvári törvényszék elnöke, dr. Wesztermayer Vidtor ügyvédjelöltet a vezetése alatt álló törvényszékhez díjtalan joggyakornokká nevezte ki. A temesvári pénzügyigazgatóság, Perkovics Lukács temesmegyei napi bérszolgát segédszolgává nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Budapest főváros közönségének azon áldozatkészségéért, melylyel az egyetemi szülészeti poliklinikum részére három évre, évi ezer forint segélyt szavazott meg, továbbá dr. Schreiner Károly soproni lakos, köz- és váltóügyvédnek, ki a ruszti ág. ev. iskolánál szegény tanulók segélyezésére 100 frtos alapítványt tett, köszönetét nyilvánította. — A m. t. akadémia II. (társadalmi és történelmi tud.) osztálya deczember 5-én, hétfőn, d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Wlassich Gyula lev. tag: A bizonyítás tana a bűnvádi eljárásban (székfoglaló.) 2. Szilágyi Sándor r. t.: Forradalmi országgyűlések 1657—1661. 3. Domanovszky Endre lev. t.: Dante mint politikus. — A karánsebesi Doda-pártról jelentik tegnapi kelettel. Ma, deczember 1-én, a Doda-párt újabban tüntetett, éppen 12 órakor délben a vagyonközségi épületebbe mintegy kétezer oláh gyülekezett a pártkolomposok vezetése alatt. E tüntető tömeges felvonulásra már hetek óta készültek, a helységek lelkészei és olvasottabb emberei saját maga Doda által szólíttattak fel, hogy a népet gyűjtsék be. A gyűlések titkosan , soha sem egy helyen tartatnak, minden héten kétszer. A fentebb említett jelenet egész csendben folyt le, de a felizgatott nép hangulata olyan volt, hogy nem lett volna tanácsos akár a hatóságnak, akár karhatalomnak beavatkozni. Mintegy fél órai időzés után a tömeg eloszlott. A nép annyira fel van izgatva, hogy csak a régi katonai fegyelem tarthatja pórázon. Egy másik jelentés szerint a december 1-jei karánsebesi tüntetésben a karánsebesi kerület egész Dodapártja részt vett, de a Karánsebesre bevonult tömegnek mintegy fele nem is bír szavazati joggal. Az egész tüntetés a Doda zsebére ment. A vezetők még azon felül is kaptak pénzt, hogy az útban eső községekben itassák az oláhokat. Az Oktogon-tér. (Karczolat a villamos vasútról.) S eljött az idő, hogy Budapestnek, mint városnak is van egy helye, melyet a város szivének lehet nevezni. Az Andrássy-út nyolczszögű tere : az Oktogon-tér, Budapest szive ! Lelkesedés fog el, mikor megállok e téren . ...