Pesti Napló, 1888. január (39. évfolyam, 1-31. szám)

1888-01-30 / 30. szám

39. év­­folyam, 30. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­­­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hiv­atal: Ferencziek-tere, Athenaeum-ép­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1888. Hétfő, január 30. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 6 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 0 frt. £zUMH kiadás postai hálónk ü­ldése kirántsuk, postabélrecra havonként 85 kx„ évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti VSTaplós kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám­o kr. Budapest, jan. 29. A bécsi lapok Tisza beszédéről. A bécsi lapok mai vezérczikkei mindnyájan ama válaszszal foglalkoznak, melyet Tisza Kálmán mi­niszterelnök a hozzá intézett interpellác­iókra szom­baton a magyar képviselőházban adott. Az összbe­nyomás, melyet a magyar kormányelnök nyilatkozata a bécsi sajtóra tett, egészben kielégítő, ámbár föl­merül az a nézet is, hogy a válasz tulajdonképpen nem válasz s inkább a helyzet komoly ve­szélyeit jelzi, mintsem a fenforgó aggo­dalmakat eloszlatni képes. A N. Freie Presse kiemeli, hogy bizonyos nyugtalansággal néztek a válasz elé a jelen helyzetben, midőn egy önkénytelenül elejtett szó is a legnagyobb veszélyeket idézheti föl. A rejtvény, folytatja a lap, hogyan fogja feladatát végezni a magyar miniszterelnök, a­nélkül, hogy lángba borítsa a világot, vagy Kálnoky gróf legrejtettebb titkait nyilvánosságra hozza, immár meg van oldva. Tisza olyan beszédet tartott, mely sokat beszél a gonosz újságokról, a melyek a közön­séget nyugtalanítják, egyet-mást a békéről, sőt vala­mit Oroszországról és csapatairól is, de azokra a kér­désekre, a­melyeket Perczel és Helly intéztek hozzá, nem terjeszkedik ki. De a politikai helyzetről és a monarchia külső viszonyairól sem nyújt a beszéd újabb felvilágosítást. Még az a névtelen kísérlet sem ij valami, mely a beszédben föllép s mely a szövet­séges hatalmak közt bizalmatlanságot igyekszik kel­teni. A czikk azután igy folytatja A világhelyzet képe, melyet a magyar minisz­terelnök beszédéből nyerünk, sem nem békésebb, sem nem tisztább, mint az, melyet az eddig ismert tények­ből és nyilatkozatokból mindenki alkothatott magá­nak s minthogy Tiszáról föl sem tehető az ízléstelen­ség, hogy foglalkozni fog azzal a kérdéssel, nincsen-e már itt az ideje Oroszországtól a csapatmozgalmak iránt nyilatkozatokat kérni, e szempontból az inter­­pelláczióra való válasz épp úgy el is maradhatott volna. Ha Tisza még­is oly esetben, midőn a hallga­tásból senki sem emelhetett volna ellene vádat, jobb­nak tartotta beszélni, úgy az kevésbbé azért történt, hogy a hozzá intézett kérdésekre feleljen, vagy valami tájékozást adjon a zavaros helyzetről, mint inkább azért, hogy helyreüsse a kedvezőtlen be­nyomást, melyeket ama kérdések bizonyos helye­ken keltettek . Az a mód, a­hogy Tisza ma a külügyi politika programmját összegezte, nem en­ged kétséget az iránt, hogy monarchiánk elvből kerül és kerülni fog mindent, mi háborúra vezethet. A negatív szövegezés, melyet Tisza e czélból keleti programmunknak adott, hogy nem követeljük befo­lyásunk, területünk kiterjesztését, hogy minden tá­madó eljárástól távol állunk, nagyon jellemző s két­ségkívül szándékosság van abban, hogy a formulázás­­ban a Tisza által régebben előadott programm pozi­tív része, a Balkán-államok önállóságának fentartása, nem ugyan elejtettnek, de mégis mellőzöttnek mutat­kozik. Ez a nyilatkozat, valamint a Németországgal való szövetség iránti rendületlen bizalom kifejezése aligha vannak Helfy vagy Perczel czímére intézve, hanem egészen máshová s remélni akarjuk, hogy e nyilatkozatokat érteni és méltányolni is fogják. A félhivatalos Fremdenblatt viszont azt találja, hogy a magyar miniszterelnök a pillanatnyi helyzet minden jellemző vonását őszintén és tartózko­dás nélkül előadta s igy a parlamentet s vele a köz­véleményt képessé tette, hogy megismerje a helyzetet. Nyugodtabb, tárgyilagosabb s minden lényeges kö­rülményre teljesebb tájékozást a helyzetről sem ki­várni, sem adni nem lehetett. A czikk összegezi Ti­sza beszédének velejét s a német szövetségre vonat­kozó nyilatkozatáról ezeket mondja: ? Noha részünkről a szövetség bensőségéről és szi­lárdságáról mindig meg voltunk győződve, Tisza nyi­latkozata fokozott jelentőséget nyer azon ténynyel szemben, hogy nem hiányzanak kísérletek a bizalom megingatására s e kísérletek csak azoktól indulhat­nak ki, kikre e liga a leghatalmasabb gátat képezi zavaros s ez okból veszélyes törekvéseik ellen. Mert ez a szövetség békeszövetség volt és marad, mely a maga részéről a politikai kérdések erőszakos megol­dását s minden támadó fellépést mellőz, de éppen úgy útjában áll minden oly irányzat­nak, mely az általa perborreskált utak­­ra akarna lépni. A szintén félhivatalos összeköttetésekkel bíró Presse körülbelül hasonló értelemben nyilatkozik. Ki van elégítve Tisza beszédétől, mert nézete szerint Tisza nem is beszélhetett volna másképen. Minthogy ma Európa egy államférfia sem mondhatja meg előre a mostani év eseményeinek lefolyását, Tisza csak azon reményt fejezte ki, hogy a békeszerető uralkodóknak és kormányoknak sikerülni fog Európát egy háború­tól megmenteni. így kellett beszélnie, nemcsak, mert minden államférfiú hivatalosan csupán így beszélhet, míg a háború még ki nem tört, hanem azért is, mert a kezdemény a háborúra a jelen viszo­nyok közt legfölebb Oroszországtól in­dulhatna ki. A czikk azután így folytatja: Ha a pétervári kabinet a háborút akarja, ak­kor Közép-Európa nehéz szívvel, de haladéktalanul fölveszi az odadobott keztyűt, de ha a viszonyok to­vábbfejlesztését akarja a Balkánfélszigeten, valamint a kontinensen, akkor egyetlen egy nagyhatalom sem és legkevésbbé Ausztria-Magyarország — fogja hábo­rúra provokálni. —----Míg az orosz sajtó olyan, mint­ha undor vagy hideg rázná, ha csak Ferdinánd her­­czeg vagy Szambulov nevét hallja, Ausztria-Magyar­­országban a múlt évtizedben senki sem lett ideges vagy csak koszos, ha egy kis pucsot Herczegoviná­­ban a montenegrói fejedelem nevével hoztak kapcso­latba vagy ha Risztics, Ausztria hagyományos el­lensége, Belgrádban miniszter lett, vagy ha Kaul­­bars tábornok a berlini szerződés minden hatá­rozatával ellentétben Bulgáriába ment, hogy ott olyan állapotot hozzon létre, a­mely bizonyára nem használt monarchiánk érdekeinek. A­ki még teg­nap nem akarta hinni, az ma a magyar miniszterel­nök beszédéből tudhatja meg, hogy Ausztria-Ma­gyarország most sem akar békés magatartásából ki­lépni.­­ A közvélemény tehát Tisza beszédéből újra azon meggyőződést merítheti, hogy Ausztria-Magyar­ország a békéhez és a berlini szerződéshez állandóan ragaszkodik, hogy tehát kész minden hatalmat támo­gatni, mely a bolgár vagy más keleti részletkérdés megoldását e kereten belül óhajtja elérni. A N. W. Tagblatt Tisza beszédéhez s az interpellálók nyilatkozataihoz azon megjegyzést fűzi, hogy immár Európa előtt teljesen tisztán áll, hogy Magyarországban sincs egyetlen egy párt, mely há­borút akar s hogy monarchiánk ellenségeinek sötét terveit támogatja az, a­ki Németországgal és Olasz­országgal fennálló szövetségünk szilárdsága iránt ter­jesztett kétes híreknek hitelt ad. — jan. 29. Új aranyjáradék. Mint illetékes helyről értesü­lünk,a m. kir. pénzügyminisztérium és a magyar ál­talános hitelbank által képviselt konzorczium közt folyt tárgyalások befejeztettek, minek eredményeké­­pen 30 millió forint névértékű 4°/6-os aranyjáradék fog kibocsáttatni. Nemzetközi békebiróság. A czivilizált nemzetek közti örök béke biztosítását tűzte ki czéljául az az egyesület, mely Angliában a nemzetközi békebíróság eszméjének megvalósítására alakult. Az egyesület el­nöksége körében az angol társadalom fényes nevei szerepelnek, s a végrehajtó bizottság elnöke, Hodgson Pratt, most körutat tesz Európában, hogy más nem­zeteknél is elősegítse ily egyesület megalakulását. Pratt úr most Budapesten időzik, hogy az említett czél érdekében működjék. A velünk közlött programai­ból kiemeljük, hogy az angol egyesület minden nem­zet körében hasonló testvéregyesületeket óhajt ala­kítani, melyek bár egymástól szervezetileg függetle­nül, idővel közösen működő békeszövetkezetté alakul­janak s a nemzetközi békebiróság létesülését lehetővé tegyék. Az egyesületek delegáltakat küldenének ki s minden oly esetben, mely egyes nemzetek között a béke veszélyeztetését involválja, megállapítanák ma­gát a viszály tényálladékát, azt nyilvánosságra hoz­nák s úgy a kormányokat, mint a polgárokat a békés kiegyenlítésre kényszeritenék. Ez által a tervezők szerint lehetővé válnék egy nemzetközi törvénykönyv és biróság megalakítása s mindenesetre eléretnék az, hogy a külügyi viszonyok nagyobb nyilvánossággal tárgyaltatnának, a­mi sok bajnak venné elejét, főleg pedig a diplomáczia előítéletei és titkos utasításai ál­tal veszélyeztetett jó egyetértést a népek között sok­kal biztosabban fenntartaná. Pratt úr nem kételkedik a terv sikerén s a humanizmus e szép eszméjének dia­dalán, bár maga is azt tartja, hogy véghetetlen sok nehézséget kell előbb leküzdeni. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt ma délelőtt tizenegy órakor Irányi Dániel elnöklete alatt ülést tartott, melyen folytatólag a költségvetés került tárgyalásra. A vallás- és közoktatási költség­­vetést tárgyalták le és a házban való felszólalással Irányi Dánielt és Kiss Albertet bízták meg. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Január 29. — Párisi nagykövetünk estélye. — Saját levelezőnktől. — P­ár­i­s, jan. 25. Hoyos gróf, Ausztria-Magyarország párisi nagy­követe, a Metternichék nyomdokaiba lépve, újból megnyitotta a nagykövetség fényes és vendégszerető termeit az itt székelő diplomácziának, a párisi társa­dalom szine-javának. A mai ünnepély, melyet L­a­di Carnot, a franczia köztársaság új elnökének tiszteletére rendez­tek, fényes volt és kitűnően sikerült. Nem is csoda ! Mert Hoyos gróf személyesen adta ki a szükséges utasításokat és fáradhatatlanul ellenőrizte azok pon­tos végrehajtását. A legaprólékosabb dolgok sem ke­rülték el éber figyelmét. Nem kisebb odaadással felelt meg nehéz és fá­rasztó tisztének nagykövetünk kedves neje, Hoyos grófné is, ki fehér selyem ruhájában, fején gyémán­tokkal kirakott koronával, valóban impozáns megjele­nés volt. A nap teljes sikerében méltán osztozkodnak Zichy Tivadar gróf követségi tanácsos, ragyogó szép­ségű fiatal nejével, született Wimpffen grófnővel, ki szintén fehér csipkékkel gazdagon díszített selyem toilettet öltött ez alkalomra. Az estélyt gazdag diner előzte meg, melyre csak huszonnégyen voltak hivatalosak. —­ Az osztrák-ma­gyar diplomácziai testületen kívül ott voltak: S­a d­i Carnot elnök, mellén a »Legion d’Honneur« sza­lagjával, és Mme Carnot pompás rózsaszínű selyem­ruhában, Mr. Flourens, Francziaország külügymi­­niszter­e nejével, ki világoskék szinü selyemruhát öltött, Mr. T­i­r­a­r­d szintén nejével; utóbbi vadgalamb szinü selyemöltönyben, Mr. és Mme P­u­b­i 11­e, Páris városának prefektusa, neje aranynyal átszőtt fehér selyemben. A diplomácziai kar tagjai közül kiemelen­dők: Lord L­y­­­­­o­n és neje (fehér brokát-se­­lyem öltönyben), Fernando de Leon, Spa­nyolország párisi képviselője, és neje (fekete csipke­­toiletteben). Ott­ voltak ezeken kívül: M­e­n­a­b­r­é­a tábornok, Olaszország nagykövete, gróf Münster, E­s­s­a­d pasa, stb. A menüi a legjobb ízlést árulja el. Íme: P­o­t­a­g­e­s. Les consommés frangais et la purée de perdreaux gentilhomme Les mauviettes á la Boliémienne Les trintes á la Saint-Vallier Les dindes á l’Ambassadrice (Shoking) Les filets de bécasse au chausser Les noisettes d’agneau á la Trianon Les langöustes á la Russe Sorbets. Les faisons de Bohème trouffé Les pates de Strasbourg Les crosnes á la Japonaise Les harriots verts á l’anglaise Les petites glaces des Indes Az ünnepély fénypontját azonban nem a diner, ha­nem a felette fényes estély képezte, mely kilenc­ és fél órakor kezdődött. Az Avenue de l’Alma előtt levő tágas téren ez időtájban annyi volt az érkező kocsi, hogy a közlekedés szüntelenül megakadt. A nagyúri fogatok között itt-ott elvétve egy-egy szerény bérkocsi is akadt. A foyerben lázas sürgés-forgás volt, egymást érték a vendégek, mások meg már távoztak. A sok porozott hajú inas alig győzi a kabátokat az érkezők­től átvenni és a távozóknak átadni. Én itt hamar végeztem, de belépve a terembe, kissé meggyűlt a bajom a »bejelentő« komor­nyikkal, a ki sehogy se tudta nevemet megér­teni. Végre nagy nehezen hozzátörődött a nyelve és bejelentett: Monsieur Székely! Tovább haladtam és magamat a nagy­követ és Hoyos grófné előtt meg­hajtva, észrevétlenül a társaság közé vegyültem. Nagyszerű kép tárult most szemeim elé. A pa­zar berendezésű termek valóságos fénytengerben úsz­tak ; a szebbnél szebb hölgyek, hol egyenkint, hol csoportokban jártak fel s alá. Toiletteiket majdnem kivétel nélkül e három sajátság jellemezte : drágaság, ízlés és mély dekollerálás. A férfiak, kik többnyire a diplomaták sorából kerültek ki, annál jobban begombolóztak, azaz csak begombolóztak volna, ha frakkban nem lettek volna. Elég kár ezek után, hogy a »legú­j­abb politi­kai divat« következtében a diplomaták frakkjai is egészen gombnélküliek. A kis Blovitz föl is használta a diplomata urak eme gyengeségét és egy pár státustitkot hamarosan ki is . . . gondolt. Blovitz mellett halad el hatalmas versenytársa, Singer úr, a Neue Freie Presse itteni tudósítója, ki főleg a franczia kormánykörökban örvend sok rokon- i szenvnek. Ez est legnagyobb részén is vele társul­ I­gott Francziaország külügyminisztere, Flourens úr. Hirtelen feltűnik Galliffet tábornok daliás­­ alakja, igazi huszáros megjelenés ; komolyan tekint maga elé és szinte komor tekintete csak akkor enyhül, midőn a szobában élénk mozgás keletkezik és minden oldalról suttogják a nevet: Jules Ferry! A m­onar­­chikus érzelmű tábornok most siet a köztársaság ex­­miniszterét melegen üdvözölni. Jules Ferry körültekint a termekben, minden oldalról üdvözlik. Pillantása friss és üde. Gyakran mosolyog a »tonkingi« ember, de azért el-elárulja, hogy lelke nem oly nyugodt, mint például Galliffet tábornoké, várjon mi bánthatja ? A szemközt ülő Cle­­menceau, ki mint képviselő radikális és mint orvos konzervatív, bizonyára a következő diagnózist állapí­taná meg: »Sajnálja az exminiszter, hogy az ellene irányult merényletet két hónappal elkésve követték el, mert különben a mai napnak nem Sadi Carnot, hanem ő volna a hőse.« Clémenceau még rá sem ért megállapítani e diagnózist, a­mikor Oroszország nagykövete, báró Mohrenheim, közeledik Jules Ferry felé. Ők is kezet szorítanak egymással. Minő két kéz ? Az egyik elbuk­tatta Jules Ferryt, a másik pedig szeretné megbuk­tatni báró Mohrenheimot. A Mohr­enheim­ megtette kötelességét, mehet! Jön Menabren tábornok, karonfogva a német nagy­követtel, gróf Münsterrel. Flourens éppen elvált Sin­­gertől és titkárjával kezd beszélgetni. Mester és ta­nítvány összedugják fejüket, szeretnék tudni, miről tanakodnak oly komolyan Münster és Menabrea. A titkár kisüti a titkot: az orosz-franczia konfliktusról. Menabrea tábornok ajkai mosolyra derül­nek, Németország nagykövete kezeit dörzsöli, va­lami ártatlan tréfa foglalkoztatja mindkettőjöket és Flourens azt hiszi, hogy az olaszfranczia ke­reskedelmi szerződés bukásán örvendenek. Rossz estéje van, eszébe jut Francziaország elszigeteltsége és a szomszédos szigetországra menekül, fölkeresvén lord Lyttont, ki épp e pillanatban valami fontos dol­got magyarázgat nagy komolyan szép szőke fürtű nejének. Csak nem a Szuez-csatorna-egyezményt fejte­geti , mert az öreg Lesseps is fiatalos nejével közelí­tenek gyors léptekben feléjök. Valóban érdekes kis csoport! És miután a Szuez-csatorna kérdése köze­lebbről érdekel, én is arra tartottam, abban a remény­ben, hogy valami újdonságot megtudok. De bizony nem a Szuezről, hanem Bulwerről folyt a társalgás. Bulwer! Bulwer! gondolom ma­­­­gamban, hogy került ez most a társalgásba. Végre eszembe jutott, hogy az a híres Bulwer, a­kinek a műveit én is annyi elragadtatással olvas­tam, senki más, mint Lord Lytton, Anglia nagykö­vetének édes­atyja. Bulwer neve az írókat és művészeket juttatja eszembe. Körültekintek, vájjon hányan is vannak itt közülük ? Alig egy-kettő. De megnyugodhatunk. A művészetben és irodalomban a neveket nem számít­ják, hanem mérlegelik. Eleget nyom pedig, úgy hi­szem, egy Munkácsy neve, hazánk és fajunk e büsz­kesége. — Munkácsy Mihály természetesen nejével je­lent meg, ki világoskék selyemtoiletteben igen jól né­zett ki. A lajtántúli művészeket Brozik képviselte, ki nejével, született Sedelmayer úrhölgygyel együtt a párisi társadalom legkedveltebb tagjai közé tartozik. Munkácsyékkal egyetemben említem föl többi hazánkfiait is; nem nagy számban jelentek meg, de ez bizonyára nem a nagykövetség hibája, mely valóban igen liberális volt a meghívók szétküldésé­ben. Ott láttuk báró Schindler-Ceretto urat, a párisi magyarság egyik lelkes pártfogóját, Justh Zsigmond miniszteri titkárt, Spitzer és Wagner urakat. A magyarok és velük együtt az egész társaság igen kedélyes hangulatban voltak, a­mit nem kis mér­tékben mozdítottak elő Patikáriusz Ferkó 24 tagú bandájának tüzesnél tüzesebb nótái. És a buffet ? Nos, az valóban kitűnő volt. Székek­ S. K­ÜLÖNFÉLÉK. Napirend, január 30. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2 óráig. A fővárosi gazdasági és pénzügyi bi­­z­o­tt­s­á­g ülése d. e. 10 órakor a régi városháza tanács­termében. A magyar tud. akadémia összes ülése d. u. 5 órakor. Az orsz. ipareg­yee­sület igazgatóságának ülése d. u. 5 órakor (ITI-utcza 4. sz.) Nyilvános könyv­tá­rak: akadémiai d. u. 3—7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Caf­é-R­estaurant de l’O­p­e­r­a An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye: —­ jan. 29. A hív. lapból. A király ő Felsége S­él­ley Sándor budapesti Ítélő­táblai bírót, a kir. kúriához számfeletti bíróvá nevezte ki. — A közoktatási miniszter, a vezetése alatt álló minisztériumhoz : dr. Gosztonyi Béla segéd­fogalmazót fogalmazóvá, dr. Tóth Lajos fogalmazó-gya­kornokot segédfogalmazóvá, végül dr. L­i­p­p­i­c­h Elek, dr. Szabó Sándor és dr. Váli Béla fogalmazó-gyakor­nokokat fizetéstelen segédfogalmazókká nevezte ki. Az igazságügyminiszter a kir. kúriához segédhivatali igaz­gatóvá , B­a­l­á­z­s­y Gyula ottani czimzetes segédhivatali igazgatót, és irodatisztté , Seipel Sándor budapesti kir. főügyészségi írnokot; irodatisztté a budapesti kir. törvény­székhez : Futó Ferencz ottani írnokot; írnokokká pedig a bazini kir. járásbírósághoz : K­r­o­ó Mór malaczkai kir. járásbirósági telekkönyvi átalakitó-dirnokot és a nagy­­sinki kir. járásbírósághoz : Glöckner Henrik beszter­­czei kir. törvényszéki dijnokot, végül Doller Ferencz szegedi kir. kerületi börtönbeli II. oszt. tiszti írnokot ugyanoda I. oszt. tiszti írnokká nevezte ki. A főherczegnő bálja, Mária Valéria főher­­czegnő tegnap a Burg márványtermében bált rende­zett, mely nyolcz órakor kezdődött s hajnali két óráig tartott el. Az ünnepélyen megjelentek: a király és királyné, Rudolf trónörökös és Stefánia főherczegnő, Károly Lajos, estei Ferencz Ferdinánd, Lajos Vik­tor, Szalvator Lipót és Szalvator Ferencz főhercze­­gek, Mária Terézia, Margit, Mária Immaculata, Ka­rolina, Klotild és Mária Dorottya főherczegnők, Szász- Koburg Fülöp herczeg és Lujza herczegné, továbbá Hohenlohe és Nopcsa udvarmesterek és számos udvari tisztviselő. Azonkívül hivatalos volt a bécsi társaság 42 fiatal hölgye s ugyanannyi fiatal ember. A bál­zenét Strausz Ede zenekara szolgáltatta. A 11 órai kotillon után souper volt. A nemzeti kaszinó szokásos Széchenyi ban­ketjét február 5-én tartja meg. A diszebéd alkalmá­ból az ünnepi beszédre a választmány Károlyi István grófot kérte meg. A gróf ismeretes szellemes és érdekes beszédjeiről, s a kaszinói társaság nagy érdeklődéssel várja a Széchenyi-banketten való sze­replését. Megemlítjük, hogy a nemzeti kaszinó egy része gróf B­á­n­f­f­y Bélát óhajtotta fölkérni a Széche­­nyi-szónoklatra, de a többség gróf Károlyi István mellett nyilatkozott. Khuen-Héderváry gróf ma Zágrábból, lapunk­hoz érkezett távirat szerint, Budapestre utazott, só­gornője, Teleky Katinka grófnő, esküvőjére. Oszkár svéd herczeg eljegyzése, Manek kisasz­­szonynyal, sokkal hamarább, semmint várták, ma tényleg végbement. Ezt jelenti egy táviratunk Stockholmból. A távirat szerint, a király már tegnap közölte a svéd-norvég államtanácscsal, hogy bele­egyezett fiának, Oszkár herczegnek, nemes fulkilai Műnek Ebba Henrietta kisasszonynyal való frigyébe. A stockholmi királyi kastélyban aztán ma délután, a királyi család tagjainak, az államminiszternek, a kül­ügyminiszternek, több magasrangú katonatisztnek és a polgári hatóságok képviselőinek jelenlétében meg­történt az eljegyzés. Bál a fiumei kormányzónál. Mai kelettel távira­­tozzák lapunknak Fiuméból. Zichy Ágost gróf kormányzónál az éjjel fényes bál volt, melyre Fiumé­nak és környékének kitűnőségei, úgy a főúri és kato­nai, mint a polgári osztályból, nagy számmal jelentek meg. Abbáziából is számosan jöttek, nevezetesen: gr. Somssichék, gróf Breunerék, gr. Hoyosék, Andrássy Géza gróf, Keglevich István gróf, Apfaller báró, Ransonet báró, Sordina gróf, Zichy gróf, Széchenyi grófné, Berzeviczy, Dőry, Kun Géza gróf és neje s számosan idegen. A feltűnően díszes toilettek között a kormányzónéé mind ízlés, mind a kiállítás gazdag­ságára nézve méltó feltűnést keltett. A háziúrnak és háziasszonynak lekötelező figyelme és a fényes buffet a bálnak kedélyes hangulatot kölcsönzött és a reggeli órákig tartotta együtt a díszes társaságot. Vadnay Andor az antiszemita pártról. A követ­kező sorok közlésére kértek fel bennünket. »A tegnap­előtti reggeli lapok tévesen közöltek egy kijelentést, a­melyet sajtóperem tárgyalásán politikai magatar­tásom felől tettem. Nem sikerülvén ezideig megkap­­nom a hiteles stenográfiai feljegyzést, kénytelen va­gyok, mint szavaim legilletékesebb magyarázója, em­lékezet után tenni meg a helyreigazítást. Következőleg szólottam. Egész a legutóbbi ideig tagja voltam egy párttöredéknek, a­mely feladatául tűzte ki a zsidókér­désnek törvényes és alkotmányos úton való megol­dását. Az események azonban megtanítottak rá, hogy a további agitáczió czéltalan és hiába­való. Csalódtunk saját erőnkben, csalódtunk a vá­lasztó­közönségben is. Czélunk volt a zsidókérdést, mely a kedélyeket országszerte dominálta, a piaczról, a pártküzdelmek szenvedélyes teréről odatenni át, a­hol annak méltányos és kielégítő megoldása egyedül várható : a törvényhozás higgadt areopagjába. Nem sikerült. A képviselőházat soha nem tudtuk rávinni, hogy komolyan foglalkozzék a megoldás módjával, ha­nem annál inkább kezdtek vele foglalkozni azok, a­kik­nek az antiszemitizmus kicsinyes felekezeti vagy még kicsinyesebb önző törekvések takarója, vagy czélja volt. V a d n a y Andor s. k.« (E sorok csak igazolják azt, a mit már régebben tudhatott mindenki, hogy Vadnay Andor megszűnt az antiszemita­ párt tagja lenni, a minthogy ez időszerint az antiszemita párt is más nevet vett fel s az önálló akczióról lemondott.) Hóban. Egyre lanyhult az időjárás a múlt hé­ten, akár csak ki akart volna tavaszodni, délenkint enyhe napsugarak tévedtek le a fázós téli köntösébe burkolt földre, fel-felcsalva a légmérő óncsőjét azon a ponton, a­melyen túlemelkednie januárban nem is illik. Locs-pocs az utczákon, veszedelmes, de szeren­csére rövid ideig tartó megduzzadása a Dunának, vízzé vált korcsolyaversenyek, vékony felöltők a pré­mes bundák helyett. És kimerészkedtek a szabadba azok a beesett arcrú, hetek óta négy fal közé szorított szánalmas alakok, kiknek nem jósol tavaszt se lai­kus, se orvos. A főváros köztisztasági hivatala meg­csinálta már zárszámadását, kimutatva, hogy több mint ötvenezer forintjába került az adózóknak az, hogy »csak« két hétig kellett térdig hóban járniok és a magyar államvasutak vonatai megint az ismert léleknyugalommal döczöghetnek előre.­­­ Gyor­san múló volt azonban mindez, és úgy látszik, Falk ismert ár­apály elméletének következtetései, melyek tegnapra nagy fordulatot jeleztek az idő­járásban, beigazolást nyertek, mert ma reggel ismét megnyíltak az ég csatornái, s csak úgy ontották fehér pelyheiket egész délelőtt, egész délután. Vakító fehérségű réteg halmozódik fel egyre maga­sabban s meg-megújuló heves szélroham sűrű felhők módjára kergeti a tengernyi szúrós hópihét- Szóval beköszöntött a zord tél újból minden kellemetlensé­gével és kevés előnyével együtt. Leginkább a vasutak­­nak van okuk neheztelni, mert a hófúvások következ­tében kénytelenek meg-megakasztani a forgalmat. A déli vasútnak kanizsa-siófoki és kanizsa­­szombathelyi vonalán már tegnap óta erős a hava­zás, északnyugati viharral, mely ma délelőtt a siófok-budapesti és székesfehérvár-ajszonyi vonalak­ra is kiterjedt. E vonalakon ennek következtében a tehervonatok forgalmát megszüntették. A személyvonatok közlekedése csakis előreküldött hó­ekékkel tartható fenn. A pálya szabadon tartásán valamennyi rendelkezésre álló eszköz igénybe véte­lével dolgoznak és ha a zivatar nagyobb mérve­ket nem ölt, remélik, hogy a személyforgalom to­vábbra is fenntartható lesz.­­ Az osztrák-ma­gyar államvasutak zákány-kaposvári és­ fiume­­k­-moraviczai vonalán ugyancsak hózivatarok kö­vetkeztében valószínűleg három napig fog a forga­lom szünetelni. A székesfehérvári Ferencz­ József- zárdában ünnepélyt rendeztek a pápa jubileuma alkalmá­ból s az ünnepély, melyet csütörtökön, e hó 26-án ültek meg, fényesen sikerült. A kis zárdanövendékek szavaltak, zongoráztak, egy »Lumen de Coelo« czimü kis alkalmi színdarabot játszottak s végül pompás élőképben mutatták be A növendékek hódolatát Pé­ter sziklája előtt. Az ünnepélyen ott voltak P­a­u­e­r János püspök, kinek a rendezésben is nagy része volt, gróf C­z­i­r­á­k­y Béla és neje, továbbá P­a­j­o­r Béla és Jelencsik Vincze tábornokok, családjaikkal, gróf Festetich Benő tanfelügyelő és még szá­mos ún. Windischgrätz herczeg balesete. A bécsi kapuczi­­nus-templom közelében tegnap izgalmas jelenet ját­szódott le, melynek Windischgrätz József herczeg tá­bornok könnyen áldozatául eshetett volna. A herczeg két lovas fogatával ugyanis épp az opera előtt hajta­tott el, midőn a lovak valamitől megvadulva, szilaj futásnak eredtek. A kocsis minden erőlködése daczára sem tudta őket megállítani s már-már végzetessé vál­hatott volna a szilaj robogás, mert a kocsi tengelye A Panama-csatorna. Pá­r­i­s, j­an. 26. Lesseps nagy művét, mely befejezéséhez közelg, remélhetőleg utoljára kisérlették meg ellenségei meg­­hiusítani. Minden követ megmozdítottak, hogy a tel­jes siker előestéjén gátolják meg a munkálatok foly­tatását , de nem értek ezért. Sokan azt hitték, hogy a franczia miniszter­tanács határozata, mely megtagadta a sorsjegyköl­­csön iránti felhatalmazás törvényhozási kieszközlé­sét, a nagy mű bukását fogja jelenteni. Éppen ellenkezőleg történt. A jelenlegi franczia minisztérium a maga ál­lását rendítette meg e határozattal. Lesseps erélyének egész hatalmát kifejtette s a franczia nemzethez intézett felhívása nem fog elhang­zani eredmény nélkül. A franczia halhatatlanok egyike, a szuezi csa­torna megteremtője, a francziák büszkesége, méltón fogja befejezni a panamai csatorna létrehozatalával második nagy alkotását. Egész Francziaországban folynak az aláírások azon czélból, hogy a sorsjegy köl­csönre szükséges törvényhozási felhatalmazás meg­adassák. Francziaország legkiválóbb bankárai, kik érde­kelve vannak e vállalat sikerében, a maguk részéről szintén mindent megtesznek, hogy a sorsjegykölcsön létrejöjjön. Lehetetlen is, hogy a francziák megtagadják támogatásukat Lessepstől. Mert bár a csatorna nem­zetközi jelleggel bír, de majdnem tisztán franczia vál­lalat s bukása pénzügyileg is rendkívüli károkat okozna a francziáknak, kik óriási tőkéket fektettek e válla­latba. Az utóbbi két év alatt Lessepsnek óriási aka­dályokkal kellett megküzdenie. Más ember rég le­mondott volna minden reményről, hogy a vállalat valaha sikerülni fog. Lesseps győzelmeskedett az aka­dályokon s az utolsót is le fogja küzdeni. A csatorna-munkálatok nagyon előrehaladtak, Colontól Bohióig a 12 mértföldnyi csa­­torna készen van. Folytatása Bohiotól Mata­­chinig a jövő évben elkészül. Az utolsó szakasz, Matachintól Paraisoig, Eiffelre bíza­tott, a párisi kiállítási torony merész tervezőjére s e szakasz 1890. februárban a programm szerint meg­nyitható lesz. Paraisotól Rio­ Grandeig serényen folyik a munka s annak bevégzése a jövő­­ nyárig biztosítva van. Tüzetes számítások léteznek már a csatorna forgalmára nézve is. Church ezredes már évekkel ez­előtt statisztikai adatok alapján kiszámította, hogy az évi forgalom egy millió tonnára te­hető. Azóta azonban a forgalom tetemesen növeke­dett s az 1880—1887-diki statisztikai adatok azt mutatják, hogy évenkint több, mint három mil­lió tonnára lehet számítani. Valóságos vaksággal kell tehát megverve lennie annak, a­ki nem hisz e vállalat pénzügyi sikerében. Az Atlanti- és a Csendes-tengerek össze fognak folyni s a francziák bőn kívánják, hogy Lesseps érje meg második nagy diadalát. A czivilizáczió nevében mi magyarok is egyet érezhetünk e nagy mű felett a francziák örömével és büszkélkedésével, de hogy a saját érdekünkben van-e okunk örülni a Panama-csatorna elkészültén, hogy e csatorna a tengerentúli nyerstermények ver­senyét nem fogja e még jobban a mi nyakunkra zú­dítani ? — ez nagy kérdés, melyre csak a jövő ad­hatja meg a feleletét. ..—.

Next