Pesti Napló, 1888. február (39. évfolyam, 32-60. szám)

1888-02-01 / 32. szám

évi, január 20-kán kelt elhatározása és igazságügy­­miniszteri szabályrendelet szerint a javadalmazást az 1871. évi XXXII. törvényczikk szerint állapították meg addig, mig a későbbi törvényhozás ez érdemben intézkedik. A legfelsőbb elhatáro­zás óta 14 év, a javadalmazás megállapítása óta pe­dig 17 év múlott el anélkül, hogy az ország egyes törvényszékei alá tartozó hivatalnokok járandóságain, gyakori folyamodásaikra, akár törvényhozásilag, akár rendeleti úton, javítottak volna. A közoktatás, közle­kedés , kereskedelmi, pénzügyi minisztériumok alá tartozó állami tisztviselők anyagi helyzetén történ­tek javítások , feltű­nőleg pedig a hadügyi mi­nisztériumoknál ; csupán az igazságügyi miniszté­riumi állami hivatalnokok ama mostoha gyermekei a nemzetnek, kiknek sem törvényhozási, sem szabály­rendeleti után kedvezményekben nem jutott osztály­rész. A posta és távirda XII. dijosztályzatban a se­gédtisztek 500, 600 és 700 frt fizetéssel és 150 frt lakpénzzel — az igazságügyi XII. dijosztályzat sze­rint a kir. törvényszéki és járásbirósági írnokok min­den rangfokozat nélkül 500 frt fizetés és 100 frt lakpénzzel vannak javadalmazva. Tehát egy törvény­­széki írnok évi fizetése, kitől a szellemi kvalifikáczión kívül megkívántatik, hogy a társadalom köve­telményeinek is eleget tegyen, éppen annyi, mint a posta és távirda személyzet új szervezete és fizetési rendszerében érintett és minden kva­­lifikáczió nélkül való hivatalszolgáé. Ezekből is kiderül — fejezi be a kérvény — hogy az igazságügyi miniszteri államhivatalnokok a legsanya­­­­rabban vannak javadalmazva, noha társadalmilag az ugyan a díjszabályzat alá esőkkel szemben leg­többet követelnek tőlük. A Vadnay-Eötvös-ü­gy. A Vadnay Andor és Eötvös Károly közt felmerült konfliktus, a két fél nyilatkozata következtében aligha képez ezentúl lo­vaglás ügyet. Vadnay Andor ugyanis a maga részé­ről az ügyet befejezettnek nyilvánítja s többé eziránt lépést tenni nem szándékozik. Megbízottjai, kik ma a Bortunában üzenetét átadták Eötvösnek, a már közlött nyilatkozaton kívül jelentést tettek ezredesüknek, még­pedig oly kép, hogy Vadnay részéről az ügyet befejezettnek nyilvánítják, minthogy Eöt­vös sem elégtételt adni, sem venni nem hajlandó. Ugyane tárgyban E­ö­rz­ö­s Károly a következő nyi­latkozatot teszi : • Ma déli 11 és 12 óra közt, midőn a budapesti kir. büntető törvényszék előtt egy súlyos váddal ter­helt vagyontalan ifjút nobile offic­iumból védelmez­tem, két közös hadseregbeli tiszt fegyveresen a tör­vényszék helyiségébe jött s engem a tárgyaló terem­ből kihivatva, tőlem Vadnay Andor tartalékos tiszt részére lovagias elégtételt kért s egyúttal ugyanennek sértő és inzultáló üzenetét közölte velem, mielőtt nyilatkoztam volna. Ugyane két tiszt egy levelet is nyújtott nekem át, melyet első pillanatban látogató jegynek véltem, mely azonban, mint utólag meggyő­ződtem, Vadnay Andor cs. kir. tartalékos tisztnek hozzám intézett sértő levelét tartalmazta. Én, mind a kihívást, mind a sértő üzenetet visszautasitom. — Tettem ezt azért, mert ugyanez ügyben Vadnay Andor már pár nap előtt Beöthy Algernon és Szlávy Olivér urak, mint párbajsegédei által tőlem lovagias elégtételt kért s ugyanezen urak által tegnap aláirt s birtokomban levő jegyzőkönyv szerint ez ügyet egy párbajbirósági határozat alapján lovagiasan elintézettnek kijelenté. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a párbajbírósá­­got oly férfiak képezték, kiknek véleménye előtt min­denkinek, a királytól a káplárig tisztelettel meg kell hajolni. A mai esetet ezek után a lovagiasság terére tartozónak tekinteni nincs jogom, tehát nincs szándé­kom sem. Az esetet és eljárásomat be fogom jelenteni a kamarának, Vadnay Andor tartalékos tiszt üzene­­tét és levelét pedig átadandom az illetékes büntető bíróságnak. Az is természetes, hogy ez ügyben semmi további hírlapi polémiába nem bocsátkozom s a vég­leges ítéletet az ország miveit, komoly és tisztességes közönségére bízom. Budapest, 1888. jan. 31. Eöt­vös Károly: Vasúti összeütközés. Nagy-Kikinda és Szent- Hubert közt tegnap két vonat összeütközött. Szegedi lapok ez esetre vonatkozólag a következőket jelentik: Az említett vasúti állomások közt tegnap délután 1114 órakor a 17. sz. személyvonat és a 493. sz. tehervonat közt összeütközés volt, melynek, szeren­csére, emberélet nem esett áldozatul. Ugyanis a 493 sz. tehervonatot 3 óra előtt Nagy-Kikindáról elindí­tották, de szélvész és hófúvás miatt nem az előírt gyor­sasággal haladhatott és végre meg is akadt. Mielőtt e vonat személyzete az utána következő személyvonat­nak a »Megállj« jelzést adhatta volna, e személyvonat már összeütközött a tehervonattal, minek folytán a tehervonat 2 utolsó kocsija összetört, a személyvonat két mozdonya pedig kisiklott. A nagy szélvész miatt az utasokat átszállás útján sem továbbíthatták, ha­nem Nagy-Kikindára visszaszállították. Délután 6 órakor munkásokkal és segédeszközökkel megrakott segélyvonatot indítottak a szerencsétlenség színhe­lyére. Az eltakarítási munkálatok következtében azonban harmincz óránál tovább szünetelt a for­galom. Ifj. Szilágyi Lajos, Pest megye pesti alsó járásá­nak főszolgabirája, tegnap tartotta hivataloskodásá­nak tíz éves jubileumát. A gyermekszobából. »Mama, nagyon fáj az, ha valaki néger ? — »Miért kérdezed ezt, te kis bohó« ■— »Azért, mert már az a kis fekete folt is nagyon fáj, a­mit reggel kaptam a térdemre, mikor elestem.« Füst a Burg-szinházban. A Galeotto tegnapi első előadása alkalmával a Burg-szinház közönségé­nek egy része a második és harmadik felvonás kö­zött egyre erősbödő füstöt vett észre és természetesen arra vélte, hogy a színpadon tűz ütött ki. Szerencsére nem vesztették el lélekjelenlétüket s előadás végén meg is győződtek róla, hogy a füstöt nem tűz, hanem egy lámpa üvegének eltörése okozta olyanformán, hogy a szabadon lobogó lángból a szél erős füstöt gerjesztett. Ásatások Görögországban. Athénből érkező je­lentések szerint a Theba közelében folytatott ásatá­sok közben ráakadtak a Pausanias által is említett beotiai kebeir-templomra. Ha e hir valónak bizonyul, a tudományra nézve igen fontos leletet jelent, miután ez volna az első keleii-templom, melyet eddig fölfe­dezni sikerült. A templom alapja, mert csak ez ma­radt fenn, már teljesen ki van ásva és konstatálható volt, hogy egy előcsarnokból és egy zárt helyiségből állott. Csendőrök véres garázdálkodásáról ad hírt a Délin. Közlöny, írván a következőket: Lukareczen ja­nuár 28-án volt a bíróválasztás. Lázár Szilárd, járási főszolgabíró, Grain Nikolae eddigi bírót akarta ismét megválasztatni, az összegyűlt választók azonban hatá­rozottan és egyhangúlag kijelentették, hogy ők Grain Nikolaet nem akarják semmi áron sem. Lázár főszol­gabíró élvén törvény engedte jogával, Grain Nikolaet kandidáltatta fivérével és egyik népszerűtlen rokoná­val és őt közfelkiáltással megválasztottnak jelentette ki. Az elégedetlen választók erre a korcsmába mentek, hogy megtegyék a választás meg­döntése iránti intézkedéseket, a biró pedig a csendőrö­ket saját lakására vitte, megvendégelés czéljából. Mi­kor a bíró látta, hogy csendőr­vendégei már sokat ittak a jóból, elküldte őket a korcsmába, hogy az ott levőket, a­kik megválasz­tatását ellenezték, verjék össze. A csend­őrök el is mentek s bár a nép józan volt és békésen ült, részint a korcsmában, részint a korcsma előtt be­szélgetve, a csendőrök elkezdték puska­tussal agyba-főbe ütni-verni, s később szuronyt is használtak. A megijedt nép ré­mülten oszlott szét, de a csendőrök szalad­tak utánuk, folyton ütve és szarva őket. Sőt még ezzel sem elégedtek meg, hanem az utczán fogták el az embereket, ott verték és ütötték őket. A többek közt elfogták a 70 éves Jovin Tornát, véresre verték s bilincsekre verve dob­ták a börtönbe. Őrültek módjára jártak az utczán, min­denkit inzultálva. Egy Janku Pavel nevű ember háza kapujában állt és az arra menő csendőrök előtt tiszte­lettudón vette le sapkáját. Őt sem hagyták békében, ha­nem saját udvarában véres­re verték s mi­dőn a felesége könyörgött nekik, hogy ne bántsák a fér­jét, kékre-zöldre verték. A községi biró, Gruin Nikolae, mindezt szó nélkül tűrte és nézte, csak egyszer, mi­kor egy rokona kapott verést, szólalt fel, de akkor a csendőrök félre lökték s azt mondták: »Te kíván­tad igy, most hallgass.« A halálra üldözött nép az uradalmi ispánnál időző főszolgabíró, Lázár Szilárd­hoz futott, sírva, jajgatva, kérve tőle pillanatnyi segélyt és közbelépést. A főszolgabíró, ar azonban a­helyett, hogy a vérengzésnek elejét veendő, közbe lé­pett volna, azzal felelt nekik, hogy a kinek pa­nasza van, az menjen hozzá­­ holnap Békásra, majd vesz fel velük jegyző­könyvet. Egyebet ismételt kérésre sem akart tenni. A nép egy része erre kamrákba bujt el, másik része pedig éjszakának idején Susanoveczen keresett menedéket. Megszökött a javító intézetből. Holovács (Gu­­bács) István, az aszódi kir. javító intézet 19 éves nö­vendéke, a január 26-ik és 27-ike közti éjjel megszö­kött. Az illető nyúlánk, erős termetű s különös ismer­tető jele, hogy balszemére vak. Szélhámos asszony. Prágából írják, hogy egy odavaló háztulajdonos nejét elfogták, mert egy nyolc­­­van éves magánzótól, kihez barátságos viszony fűzte, rövid idő alatt 80.000 forintot csalt ki A meggyilkolt tanú, Egerből írják: Az éjjel Hagen József és Rezső testvérek számtalan késszú­­rással meggyilkolták Hlavat József háziszolgát, a­ki­nek holnap, mint főtanúnak kellett volna szerepelnie egy, a gyilkos testvérek ellen indított perben. A két kádárlegényt, Hagenéket, már elfogták s a letartózta­tottak minden habozás nélkül vallották be tettüket. A monte-carlói játékbank áldozata. A Nizzába érkezett Quinneborgh nevű hadihajó egy tisztje múlt csütörtökön a Villafranca felől érkező vonat elé vetette magát, mely agyonzúzta. A szerencsétlen ember a monte-carlói játékbankban jelentékeny össze­get vesztett. Szerencsétlenség. Merényfalván oly heves szél­vihar dühöngött tegnap, hogy egész hazaiak dőltek el ereje alatt. — A viharnak emberélet is esett áldo­zatul, mert egy eldőlt szalmakazal Ádám Jakabot, ki éppen szalmakötözéssel foglalkozott, agyonnyomott. Gyilkossági kísérlet. Özv. Nagy Lajosné, mar­maros-szigeti bába, benső viszonyt folytatott F. L. debreczeni törvényszéki írnokkal, kitől, még midőn Szigeten volt alkalmazásban, azt az ígéretet nyerte, hogy írnokká való kineveztetése esetén nőül veszi.­­ A kinevezés a nő közbenjárására megtörtént, de F. L. akkor már elfeledte adott szavát és hallani sem akart a házasságról. Nagy Lajosné minden követ meg­mozdított visszanyerésére, de kísérletei meghiúsulván, Debreczenbe jött, s egy önfeledt pillanatában az ír­nokra lőtt, nyakán könnyű sebet ejtve. — A nőt el­fogták, s most a bíróság fog ítélni felette. Helyi hírek. Gyertyaszentelő boldogasszony ünnepe alkalmá­ból, csütörtökön, február 2-án, a belvárosi plébánia­templomban d­­e 1/a 10 órakor lesz a gyertyaszentelés és az ünnepi körmenet. Rejtélyes öngyilkosság. Hoffman Gusztáv, a pécs-mohácsi vasútnál ellenőrségi főnök, ki a Váczi­­körút 19 sz. házban lakott, levelet irt Bécsben tar­tózkodó nővérének s kérte őt, hogy azonnal jöjjön Bu­dapestre s itt intézkedjék temetése iránt. Hoffman azután előadta levelében, hogy nem akar többé élni s öngyilkosságot követ el. »A­mire ide érsz — irta az életünt — engem már halva fogsz találni. Szobám zárva lesz, de te menj a házmesterhez, kérd el laká­som nála lévő kulcsát és jer holttetememhez.« A ré­mült nővér alig hogy a levelet megkapta, Budapestre sietett s ma éjjel érkezett meg. Hoffmant szobájában átlőtt mellel, halva találta. Az öngyilkos 46 éves volt s rendezett anyagi viszonyok közt élt és tekin­télyes vagyont hagyott hátra. Mi bírta a végzetes lé­pésre, nem tudni. Holttestét elvitték a Rókus hulla­házába. Éjjeli tűz. Éjfél után a Futó­ utcza 9. sz. a. ház­ban tetőtűz ütött ki, melyet a VIII—IX. ker.­őrség csak nagy erőmegfeszítés árán tudott lokalizálni. Eljegyzések, esküvők. Galanthai Eszterházy László gróf cs. kir. kamarás, idősb Eszterházy László valóságos belső titkos tanácsos fia. Gyomron ma oltárhoz ve­zette Teleki Katinka grófnőt, a királyné pa­lotahölgyének, özv. gr. Teleki Sándornénak, leányát, Frankl Károly tapolczai építész oltárhoz ve­zette Mojz­er Mariska kisasszonyt. Tudomány, irodalom. Az országos régészeti és embertani társulat ma délután tartotta havi ülését az akadémia­ kistermé­­ben, Pulszky Ferencz elnöklete alatt, csekély számú tagok jelenlétében. Az első felolvasó K. Orbán Ba­lázs volt, ki Dézs régiségeiről értekezett, melyeket egy átutazás alkalmával tekintett meg s nem annyira beható, mint inkább további kutatásokra ösztönző ismertetés tárgyává tett. Röviden ismerteti a város nevezetesebb épületeit: ódon templomát, me­rész szerkezetű tornyával, mely egyike érdekesebb csúcsíves templomainknak, bár az átépítés csak egyes részeit hagyta meg eredeti minőségében; azután az úgynevezett Rákóczy-palotát, mely a Dézsen megfor­dult fejedelmek szállóhelye volt, a régi erődöt és a reá vonatkozó mondát, a kaszinó homlokzatának alap­falát, a beléfalazott sírkővel 1423-ból, a várnak meg­maradt romtöredékeit, hangsúlyozva a város hadá­szati fontosságát, mely még ma is nagy fontosságú. Második értekezés dr. Fejérpataky László dol­gozata volt Brassó város régi kereskedel­méről és műiparáról, melyet dr. Szendrei Já­nos titkár olvasott fel. Az értekező a város régi, szá­zados könyvei alapján ismerteti e város középkori szereplését kereskedelmünkben, mint közvetítőét Er­dély és Havasalföld forgalma közt. Végül Pulszky Ferencz mutatott be a nemzeti múzeum legújabb szerzeményeiből egy igen szép feliratos XV. század­beli kelyhet, egy XVI. századbeli vadászserleget, egy őskori ezüst karvédet, valamint két nagyfontosságú bronczcsákányt. Színház és művészet. Operaház. A Troubadou­r-féle elcsépelt olasz operák fölött a zeneművészeti fejlődés új ízlése már megkonditotta a lélekharangot, de hogy még sok hívük van, azt mutatta a mai előadás nagy látoga­tottsága, egyszersmind azt is, hogy a lendületes in­­terpretáczió mellett a dallam érzéki eleme mindig biztos sikerre számíthat. Verdi régi műve élénk han­gulatot keltett, mit jórészt Wilm­é asszony provokált. Kitűnően volt diszponálva s hatalmas éneke nemcsak a közönséget hozta exaltáczióba, hanem a közremű­ködőket is, kik igazi versenyre keltek egymással. P­e­r­o 11­­ különben is elemében van a Manriko-féle bravúros szerepekben ; a harmadik felvonásbeli nagy áriáját ma is megismételtették. Helyén volt Azuczé­­na szerepében Fleissig M. kisasszony is, ha­bár kissé bágyadt éneke a drámai előadás erő­sebb kifejezéseit igényelné. Luna gróf szerepében Takács lépett föl, egy fiatal baritonista, ki gondos énektanulmányainak már többször adta szép bizonyítékát. Mai szereplését a közönség igen rokon­szenvesen fogadta s ezt meg is érdemelte. Örömmel szemléltük művészi temperamentumra valló, ifjú hév­től vezetett játékát, mely túlzásaiban is ízlést mutat s élvezettel hallgattuk meleg hangú énekét. Első­rendű szerepben mutatta be képességét s többet adott szárnypróbálgatásnál. A mai eredmény igen kecseg­tető reá nézve és nyereség az operára, mely főleg fiatalos megjelenést kívánó szerepekre már is felhasz­nálhatja. Hanganyagának azonban a felső és alsó re­giszterben még érni kell, hogy a szükséges tömör­ségre tegyen szert s előadásának a finomabb árnya­latokra is gondot kell fordítania, hogy elérje a mű­vészetnek azt a magasabb fokát, melyre kitartó szor­galmával oly lelkiismeretesen törekszik. A népszínházban ma este másodszor is szeren­csét próbált D­á­r­d­a­y Gyula vendég-tenorista s ez­úttal ismét Ange Pitout énekelte a kedves zenéjű Angolban. Első szereplését egy hirtelen támadt re­kedtség zátonyra futtatta, azóta vendégszerepelni járt Németországban s most már egészségesen, teljes hangjával tért vissza. Most tetszett volna is, ha tett volna kinek. Csakhogy a színház nagyon kevéssé volt látogatva s Dárday buzgósága e szempontból némileg kárba veszett. Azt azonban elismerjük, hogy hangja terjedelmes, nincs kiénekelve, ízléssel használja s ját­szani is tud. Csak kiejtése németes kissé, mely hibá­ját azonban, ha szerződtetik, hamarosan le fogja vetni.­­ Szombaton fölemelt helyárakkal kerül színre a Czigánybáró, melyet a szerző, Strausz János, a magyar iskola egyesül­et javára személye­sen dirigál. A várszínház operai előadását szerda helyett péntek estén tartják meg. Ezúttal Delibes »Lakmé«­­ra kerül szinre — a várszínházban először — s a czímszerepet A. Wein Margit asszony fogja énekelni. A többi szerep a régi kezekben marad. Haase Frigyes, a nagyhírű német színész, a­ki most három éve a gyapjú-utczai német színházban húszszor egymásután játszott telt ház mellett, holnap, szerdán, új szerepsorozatot kezd meg, Brachvogel »Nareiss« czímű darabjával. Frank Katalin, német tragikus színésznő, ugyanaz előadáson »Pompadour« szerepét vállalta el. A holnapi előadás a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézetének javára esik s remélhető, hogy a fővárosi közönség nagy­számban fog megjelenni. Haase a régi nagy német realisták még élő egyetlen képviselője; a vele egyfor­mák : Dawison, Dessoir, Döring és mások már mind elhaltak. A magyar színészegyesület központi igazgató tanácsa mai alakuló ülésén elnökké Ribáry József mint tanácsost, alelnökökké pedig dr. Várady Antalt és Feleky Miklóst választotta meg. A fegyelmi tanács tagjai lettek: Lukácsy Sándor, Bercsényi Béla, dr. Váli Béla, Horváth Zoltán, Feleky Miklós és Fe­­renczy József. A felvételi tanácsba beválasztottak: Pázmándy Dénes, dr. Sziklay János, Szacsvay Imre, Bartha László és Szathmáry Árpád. A rovancsoló bizottságba dr. Vida Jenőt, Vidor Pált és Mezey Pé­tert küldték ki. A Pesti Napló táviratai. (Ered. sürg.) Szófia, jan. 31. A bolgár kormány megbízható értesülést nyert arról, hogy a d­r­i­n­á­­polyi vilajetben felkelő­ csapatok ala­kulnak, melyek orosz tisztek vezetése alatt Kelet-Ruméliába készülnek be­tör­n­i. A bolgár kormány megtette a kellő intézke­déseket a határon, s egyszersmind jelentést tett a portánál. — Stambulov egy lakoma alkalmával konszolidáltnak jelentette ki Bulgária politikai hely­zetét a filippopoliszi helyőrség előtt. A fejedelem ma Tirnovo-Leimenbe érkezett s lelkes fogadtatásban részesült. — A papság fejeit a fejedelem Filippopo­­liszban rendjelekkel tüntette ki. (Ered. sürg.) Paris, jan. 31. A Figaro bécsi levelezője megintervieválta Lobanov orosz nagyköve­tet, a­ki kijelentette neki: Igenis, hiszek a béké­ben és szívesen ragadom meg az alkalmat annak kijelentésére, hogy a czár nem akarja a há­borút. Lengyelországban csak azért szaporítottuk csapatainkat, mert szomszédunkkal egyenlő erőben kívántunk lenni; tényleg Ausztria-Magyarországgal szemben nagyon is hátramaradtunk. Oroszországban a közvélemény hol Németország, hol Ausztria-Ma­­gyarország ellen irányul, de ez az áramlat nem vezet­het a meggondolatlan háborúra. — És ha Franczia­­ország, Németországgal háborúba keverednék — kérdé a levelező — a­mire Lobanov következőképp válaszolt: Ez a Bismarck fekete pontja. Ber­linben azt hiszik, Oroszország Francziaországgal tar­tana és ez nyugtalanságra ad okot. Meg vagyok róla győződve, hogy Bismarck nem akar há­borút, minek is ? Nem kívánhatja a német terület kiterjesztését, és ma a gazdag ember helyzetében van, a­ki vagyonát konzerválni akarja. Francziaország a békét akarja, mi is. A birodalmi gyűlésben miféle ellenséget is emlegethetne Bismarck olyan gyanánt, mely Németország ellen meg kívánja indítani a háborút. Azután így folytatta Lobanov herczeg : A bolgárok ma még nem lehetnek a háború okai, Oroszország béketűrő; a bolgárok nem akarnak éppen osztrák-magyar fejedelmet, hanem egyáltalá­ban fejedelmet akarnak. Ez nekik untig elég. Orosz­országnak nincs mit formuláznia, hiszen a kabinetek­ben ismerik a szerződéseket. Jelenleg hivatalosan egyáltalában nincs utód kijelölve Coburg herczeg szá­mára. Coburg herczegnek azonban semmiféle tehet­sége sincs az uralkodásra és anyja, Klementina herczegnő nélkül már rég nem volna Bulgáriában. Végül Lobanov herczeg a hamisí­tott okmányok eredetét összefüggésbe hozta Ferdi­­nánd fejedelem környezetével, a­mely el akarta ez okmányokkal hitetni, hogy a fejedelem nincsen izolálva. (Ered. sürg.) Pétervár, jan. 31. A Novoje Vremja szerint orosz támadás akkor válnék szükségessé, ha Ausztria a Fekete-tengert poli­tikailag és katonailag fenyegetné. Addig azonban Oroszországnak várakozó álláspontot kell elfoglalnia s nem számíthat szövetségesekre. Le­hetséges, hogy a harertéren Francziaország szövetségese gyanánt lépne fel, béke idején azonban minden demonstráczió hiábavaló. Az Angliával való szövetkezés czélszerű volna, de ezt az angol közvéle­mény bizalmatlansága akadályozza meg. Oroszország magában áll s őriznie kell érdekeit. Róma, jan. 31. A Stefani-ügynökség jelenti Masszovah-ból: Asmaraban és Tigreben tartja magát a hir, hogy Menelik király a negus ellen fellázadt. Jóllehet e hir Assabban, hová 14 nap alatt eljuthatna, még megerősítve nem lett, a körülmény, hogy a hír­nökök valamennyien a hírt ismétlik, mindenesetre figyelmet érdemel. Róma, jan. 31. Az Agencia Stefani Masszovák­­ból mai napról jelenti, hogy az éjjel az összes rendelkezésre álló hadierő Santiba küldetik, mely már teljesen meg van erősítve. Az abissziniaiak meglehetős számban a hegyoldalakon felvonultak, hogy az olaszok állásait figyelemben tartsák. Azt állítják, hogy a négus Ras Mihályt utasította, hogy az olaszokat megtá­madja és hogy e parancsát ismét visszavonta. Itt az újabb támadást valószínűnek tart­ják és óhajtják, hogy ez az eshetőség csakugyan be­következzék. Berlin, jan. 31. A szövetségtanács mai ülésén elfogadta a katonai czélokra szüksé­gelt kölcsönre vonatkozó törvényja­vaslatot. A törvényjavaslat egyben áttétetett a birodalmi gyűléshez. (Ered. sürg.) Bukarest, jan. 31. Mantov, volt rusztsuki prefektusnak, egy bizalmatlansági sza­vazat következtében a polgármesteri állás­ról is le kellett mondania. — Mantovot sikkasztás miatt, állítólag, perbe fogták. (Ered. sürg.) Belgrád, jan. 31. Risztics közlönye, az Ustavnost, jelenti, hogy Belgrádba orosz katonai attachévá egy ezredes neveztetett ki. (Ered. sürg.) Pétervár jan. 31. Az ortodox vallásnak Oroszország nyugati tartományaiban való terjesztése végett a szinódusnak ez évre rendelkezé­sére bocsátott hitel a tavalyit már kétszerte túl­haladja. Washington, jan. 31. Az elnök kiáltványt bocsá­tott ki, melynek értelmében a német kikötőkből ér­kező hajók után beszedett hat centnyi tonna­illeték megszün­tettetik. Bécs, jan. 31. A képviselőház folytatta a czu­­koradó törvényjavaslat feletti általános vi­tát. Türk és Hevera a kormányjavaslat mellett szólnak. A vita bezáratván, mint választott vezérszónokok Monger a javaslat ellen és Salasek a javaslat mellett szólottak. Miután még Plener, a kisebbségi és Meznik, a többségi előadó szólották, a ház a többség javaslatát a részletes vita alapjául fogadta el. A pénzügymi­niszter ezután beterjesztette a szeszadó tör­vényjavaslatot, valamint a söradó némely hatá­­rozmányainak módosításáról szóló javaslatot. Milevoj és társai a kereskedelmi minisztert az északi vasút által a Guttmann-c­égnek szénszállításoknál enged­ményezett díjkedvezmények ügyében interpellálják, különös tekintettel Isztriára. A legközelebbi ülés hol­nap lesz. — közgazdaság, Lipcse, jan. 31. A lipcsei diskonto-társaság hi­telezőinek bizottsága elhatározta, hogy a bejelentett követelésekre 3°/0 erejéig kiegyenlítést fog eszközölni. A hitelezők bizottsága által megejtett vizsgálatok alapján bizonyosnak mutatkozik, hogy körülbelül 60°­0 lesz fizethető. Vegyes hírek. Az új aranyjáradék. A magyar pénzügyi kor­mány és a Rothschild-csoport közt a 30 millió név­értékű aranyjáradék kibocsátása tárgyában létrejött szerződést múlt szombaton írta alá Tisza Kál­mán. A pénzcsoport kötelezte magát az egész meny­­nyiség fix átvételére, mi nem egyszerre,hanem olyképen fog végbemenni, hogy a csoport az összeg egyes részeit bizonyos időpontokban, az egész össze­get azonban legkésőbben május hó folya­mán veszi át. Ez a határidő csak a béke fenmara­­dása esetén kötelező, politikai válság esetén hatályát veszti. Az árfolyamra nézve teljes biztonsággal mi sem mondható, de valószínű, hogy a kibocsátott jára­dékösszeg 28‘/a—28®/4 millió bevitelt fog eredmé­nyezni papírban. Ha valósul e számítás: a ki­bocsátási árfolyam 75.80—75.90°/0 közt ingadoznék aranyban, mi papírban mintegy 95'3—95'4°/0-nak felelvén meg: e kölcsön kamatterhe közel jár az 5.25 százalékhoz. A gazdakör igazgatósága február 2-án, azaz, csütörtökön délután 4 órakor ülést tart. Az Adria magyar tengeri hajózási részvénytár­saság lapunk mai számában foglalt hirdetésére e he­lyütt is felhívjuk a t. olvasó közönség figyelmét. Az osztrák-magyar Lloyd ügyében folyt tárgya­lások a magyar és osztrák kormány képviselői közt befejezést nyervén , a társaság küldötteivel holnap kezdődnek meg az értekezletek. — Ez ideig Bruck, Ptak és Erhardt igazgatósági tagok érkeztek Bécsbe a Lloyd részéről. — Morpurgo bárót holnapra várják. A tárgyalásokat illetőleg ma a P­o­­. Korr. azt jegyzi meg, hogy a két állam és a Lloyd-társaság közt pusztán a szubvenczió kérdésében mu­tatkozik eltérés ; egyébként pedig a szerződő felek közt oly teljes az egyetértés, hogy a tárgyalások eredményes befejezése mihamarabb várható. E köz­lemény mindenesetre ellentmond mindama híreknek, melyek ez ügyben az utolsó időkben fölmerültek. Ipar és kereskedelem. A magyar kereskedelmi csarnok választmánya ma Brázay Kálmán elnöklete alatt tartott ülést, me­lyen több fontos kérdés került szőnyegre. P­i­n­k­á­s­z Zsigmond vál­­tag indítványára határozatba ment, hogy a pénzügyminisztériumhoz kérvény intéztessék az iránt, hogy a kereskedelmi számlák 10 frtnyi összegig bélyegmentességben részesüljenek.­­ Az ülés folyamán id. Schulz József indítványozta továbbá, hogy a csarnok kebelé­ben forgalmi szakosztály létesíttessék, a minisztériumnál pedig lépések tétessenek arra nézve, hogy — szemben a vasúti igazgatóságok rendeleté­vel — esetleges díjfelülfizetések ne csak a czímzett, hanem az áru birtokosa által is legyenek reklamál­­hatók. Kapcsolatban ezzel felemlítjük, hogy a magyar kereskedelmi csarnok február 12-én, d. u. 3 órakor, tartja évi rendes közgyűlését az egylet he­­lyiségeiben. Kivitelünk Romániába a vámháború következté­ben tagadhatatlanul vesztett előbbi mérvéből, de em­lítettük már, hogy kereskedőink módját ejtették a magas román vámok kikerülésének az­által, hogy áruikat Németországba küldik, hol azok naturalizáltatván, olcsóbb vámtételek mellett jutnak a román piaczokra. Ez eljárás azonban ezideig a csempészet jellegével bírt s nem is terjedhetett a kívánatos mértékben. Most a román és német kormá­nyok megegyeztek abban, hogy a Németországot e módon megkerülő magyar és osztrák áruk joggal igényelhetik az alacsonyabb elvámoltatást; ez előny minél nagyobb kihasználásának tehát nincs többé gátja. A budapesti gabonatőzsdért. A mai délutáni tőzsde forgalma csak néhány kötés létrehozására szorítkozott. Nyugodt irányzat mellett köt­tetett : Búza tavaszra 7.29—7.30 frton, tengeri május—, júniusra 6.02—6.08 frton, zab tavaszra 5.64 frton. A budapesti é­rtéktőzsdért­. A délutáni és esti tőzsde teljesen üzlettelen volt. Kötések csak osztrák hitelrészvényekben és a két rend­beli magyar járadékban jöttek létre. Miután kedvező hí­rek úgy a politika teréről, mint a külföldi tőzsdék részéről nem érkeztek, a hangulat nyomott volt, minek folytán az árfolyamok a tegnapiakhoz képest meglehetős árhanyat­lásoknak voltak kitéve. A délutáni magánforgalomban osz­trák hitelrészvény 268,40—268 60 frton, magyar 4 száza­lékos aranyjáradék 96.77­/s frton, magyar papirjáradék 88.40 frton került forgalomba. Az esti tőzsde üzlettelen, osztrák hitelrész­vény 268.50 (tegnap 268 10—26850) frton, magyar 4 szá­zalékos aranyjáradék 96.67­/s—96.70 (tegnap 96.75—96.80) frton, magyar papirjáradék 83.30 (tegnap 83.55—83.37*/s­) frton köttetett. A bécsi értéktőzsdéről. Osztrák értékek zárlata. Osztrák hitel-részv. 268 80 Déli vasut-részvény 82 75 4°/0 oszt. aranyjáradék 108.60 Londoni váltóár 126.65 Károly Lajos vasut-r. 192.75 1864. sorsjegy 166.— 4.20/0 ezüst-járadék 79.85 1860. sorsjegy —.— Török sorsjegy 18.30 Dunagőzhaj.-t.-r. 847.— Angol-osztrák.bank-r. 100.— Osztrák államvasut-r. 212 50 20 frankos arany 10.02 4.26/o papirjáradék 78.65 Osztrák hitelsorsjegy 176.50 Osztrák-magyar b.-r. 864.— Cs. kir. arany (vert) 5.97 Német bankváltók 62.15 Elbevölgyi vasut-r. 167.— Wiener Bankverein-r. 83.25 Az irányzat gyenge. Magyar értékek zárlata. Magyar földteher kötv. 104.40 Erdélyi földteher kötv. 104.25 5­/«°/a magy. földh.-int. záloglevelek — •— Erdélyi vasut-részv. 168.50 1876. m. k. v. áll. e. k. 110.75 Magyar ny. k. sorsjegy 118 50 Szőlődézsmaválts. kötv. —.— Kassa-Oderb. v. részv. 138 — 5°/o papirjáradék 88.20 M. jelz.­hitelb.-részv. — .— Adria m. teng. gőzh. r. —.— Magyar vasúti kölcsön 143.75 Magyar hitelb. részv. 271.— Alföldi vasut-részv. 171.60 Magyar é.-kel. vasut-r. 158.25 1869. m. k. v. áll. els. k. 94 75 Tiszav. vasut-részv. 248.— M. resz.- és váltób.-r. 85.— Tiszai és szeg. k. sorsj. 128.— 46/6 aranyjáradék 96.70 M. orsz. bank-részv. Vidéki piaczok. Siófok, január 30. Több igen enyhe nap után az idő csakhamar megváltozott dühös szél és havazásra, mely majd 36 óráig tartott. Közlekedés élénktelen, az utak rosszak, a vasutakon is minduntalan akadályok, roppant sok hó minden irányban még az előbbi havazásokból is fenmaradt, daczára a meleg napoknak, melyek az egész­ múlt hétben voltak. A Balatonszava olyan erős jég­­kéreggel bír, hogy az erős meleg szelek s meleg napok sem bírták megingatni, sőt utóbbi napokban kezdték meg keresztül-kasul a kővel terhelt kocsivali átjárá­­rást rajta; átláthatatlan nép­mennyiség űzi szélté­­ben-hosszában a jéghátán halászati mesterségét, mely ebben a télben nem a háládatlanok közé tartozik. — Az üzlet gabnapiaczunkon vontatott, az adók­­vevők ellenben tartózkodók engedményekbe, nem akarnak bocsájtkozni , nem törődve a h­elyzettel, nem törődve, minden oldalról jelentett árhanyatlással mi miatt ritkán lesz nevezetes üzlet kötve. Pedig ele­­lég még sok van eladatlan, nálunk aránylagosan ma­gasabbak is a jegyzések, mint akármelyik piaczon. Árak : színes urasági búza 81 7.30—40. 37. k. 720—30, piaczi áru­­válogatott ”80. k. 7.20. 79. k. 715—20, rozs tiszta urasági 5.50, tengeri idei 520—5,30, zab rostált jó minőségű 5.30, árpa hiány­zik. Borból az idei termésből még kevés kelt el; pa­raszt borok fehér és vörös 7-től 10-ig hektoliterre, a a Balaton túlsó részén 10-től 16-ig. Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Jan. 81. — Árverések Budapesten: Vad­u 1. febr. 7. Ringler Márton ingós. 457 frt.— Soroksári­ u. 41. febr. 1. Lo­­rencz Adolf ingós. 462 frt. — Váczi-körut 5. febr. 4. Klivár József ingós. 823 frt. — Szervita-tér 9. febr. 8. Heks Alfréd ingós 532 frt. Pályázatok: Csíkszeredán hit. mérnöki áll. 2 h. a. — Sz.-Somlyón­­birósági alszói áll. 2 h. a.­­ A b.­­pesti tvszéknél irnoki áll. 28 nap a. — N.-Szebenben hit. mérnöki áll. 4 h. a. Felelős serkesztő : Hj. Ábrányi körnél Fővárosi színházak. Nemzeti színház. Népszínház. Évi bérlet 29. sz. Havi bérl. 29. sz. Február 1-Dil . Február 1-én : Blaha Lujza assz. mint vendég. A kis szórakozott. Először: Vígjáték a felvonásban, irtá* ^ taCSOK-Ramére és Gondinet. Falusi életkép 5 felvonásban. „ . . . George Sand beszélye után irta Személyek: Birchpfeiffer Sarolta. Champanet Szigeti J. i r Grimo­ne Újházi 8 z 6 “1.6 y^k = 1,1, ír Jules Carpignel Náday Barbeaud apó Horváth V. Don Stephano Barbeaud anyó Klárné Buy Gomar Vízvári ^amb­y hkrek Joseph Falud! ?,dl*r­o ^onind Céleste G. Csillag T. Martineau Izsó Cécile Alszegi I. Etienne Újvári Elmire Békéssy T. Co*lin­­gn . . Olympia Vizváriné F­adette, anyó Partényme LeTrottin Nagyibolya FanchonVivieux Blaha L. „ , A " Manón Izsóné Kezdete 17 órakor. Gaillard apó Szathmáry MŰSOR Madeson, l­ánya Fodor Fr. Csütörtök, II. Rákóczy Fe- Kezdete 11 órakor. rencz fogsága. m ft H O R Péntek, A hitves, 1-szer. U B U K. Szombat, ugyanez. Csütörtök ugyanez Vasárnap, ugyanez, bérlelsz. 1­^Inte j’. ^ királyné e8lP*ce‘ kendője. "TTTT . . Szombat, A czigánybáró. M. kir. operah­áz. ——------. p-w,,*», Várszínház. Zárva Február 1-én: _ ' Zárva. MŰSOR. ~ Csütörtök, Hunyadi László, MŰSOR. Wilt M., Perotti. Csütörtök, A jó Fülöp. Szombat, Otello, Perotti. Péntek, Lakmé. Vasárnap, Tannhäuser. Vasáru., A bagdadi herczegnő.

Next