Pesti Napló, 1888. február (39. évfolyam, 32-60. szám)

1888-02-23 / 54. szám

54. szám. Budapest, 1888. Csütörtök, február 23. 39. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere, Athénién­m-é­p­ül­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt Ha a Mis kistdlán postai küclönkiadése kívántatik, postból végre havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. Diplomácziai akczió. — febr. 22. Megkezdte Oroszország újra a bolgár kérdést bolygatni. Hónapokig pihenni hagyta, azalatt hadseregeit vonta össze. Más se szó­lott, ha Oroszország hallgatott. Most már a sereg készen áll, hogy súlyt kölcsönözzön Oroszország diplomácziai fellépésének; a há­­borufélelem nyomása alatt Ausztria-Magyar­­ország és Európa talán engedékenyebbek lesznek ? A bizalmas üzenetek megelőzik a formá­lis fellépést, ha azok czélra vezetnek, hogy megállapodás létesül az alkudozások stádiu­mában, akkor lesz helye a hivatalos tárgya­lásoknak. A kollektív jegyzék eszméje fel­vettetett, hogy Coburg Ferdinánd fejedelem­sége törvénytelennek nyilatkoztassák ki a szultán előtt, de míg az iráni megállapodás nem történt, addig az orosz kormány kör­jegyzékben felhívást nem intéz a hatalmakhoz. Minden további lépés attól függ, hogyan fogadta monarchiánk, mint legközelebbről érdekelt fél s hogyan a többi kabinet Orosz­ország bizalmas előterjesztését? Teljesen helyeseljük külügyminiszterünk eljárását, ha az megfelel a Pester Lloyd­­nak esti lapunkban közölt tudósításával. Kü­lönbözünk a felfogásban Coburg h­erczeg fe­jedelem uralkodásának törvényességére nézve, mely szerintünk nem függ a hatalmak elis­merésétől s Európának nincs jogában a bolgá­rok fejedelmét detronizálni, vagy ilyesmire a szultánt felszólítani, fődolog azonban nem a berlini szerződés ilyen vagy amolyan ma­gyarázata, mely szerződés tíz évvel ezelőtt az akkori helyzetre s nem a jelen állapotokra való tekintettel szabatott meg s tehát a mos­tani viszonyokra rosszul illik; nem az orosz, német, török, bolgár, olasz vagy osztrák-ma­gyar felfogás és szövegértelmezés a határozó, hanem az aktuális politika, hogy az orosz tervekkel és lépésekkel szemben monarchiánk miféle magatartást tanúsítson? Hozzájárul­jon ? Kompromisszumot kössön ? Elutasítsa ? Kitérjen? Ellenszegüljön? Külügyminiszterünk az orosz ajánlato­kat nem elutasította, hanem kifogásolta. Ez körülbelől egyre megy, mert a válasz, mely nem igenlő, tagadó. Kálnoky kételyeket és aggályokat fejezett ki, az Oroszország által javasolt eljárás sikerét, gyakorlati eredmé­nyét és további következményeit illetőleg s nem feltehető, hogy Oroszországnak módja és szándéka legyen ezeket eloszlatni. Ha csak­ugyan ezt tenni akarná, a bolgár kérdésben egész programmjával kellene kilépnie, nem pedig egy első, pusztán elvi jelentőségű lé­péssel, s a teljes program is aligha számíthat­na kedvezőbb fogadtatásra, mint az első lé­pés. Minthogy ezzel gyönge kudarc­ot val­lott, kérdés, lesz-e kedve a diplomácziai tárgyalásokat folytatni és hosszúra nyúj­tani. A békebarátok azt hiszik, hogy ily hosszadalmas diplomácziai tanácskozásokkal fogják a kabinetek ez évben az időt tölteni. Az orosz h­adikészületek folytatása azonban e reményt hiúnak tünteti fel. Helyeselnünk kell külügyi miniszterünk negatív politikáját azért is, mert ha pozitív térre lép, akárhogy tesz, monarchiánk a rö­­videbbet húzza, fia elfogadja az orosz ajánla­tot, az orosz politika nagy hasznot húz be­lőle, de mi hasznunk van nekünk? Az a ká­runk van, hogy átengedjük a tért az orosznak s a vezetést, magunkat pedig becsalatjuk oly politikába, melyet nem tudjuk, hova vezet s melynél nem állhatunk meg ott, hol mi aka­runk. Ha pedig ellenjavaslatokat teszünk, Oroszország lesz biró felettünk, s ha csak kisujjunkat nyújtjuk neki, megfogja s elvisz egészen. A helyzet azonban az­által, hogy az orosz diplomác­iai kezdeményezés kedvezőt­len fogadtatásban részesült Budán, nem ja­vult, csak tisztult. A bolgár kérdés ott ma­radt, a hol volt, a régi megoldhatatlan kérdés maradt, mely okul és ürügyül szerepel a vi­lágháborúra a világuralomért, a német hege­mónia ellen. Megoldani e kérdést azelőtt sem sikerült, a konstantinápolyi konferencziákon, hol minden ülés a tárgyalások eredmény­telenségét konstatálta.­­ Úgy volt, hogy a­mit Oroszország indítványozott, azt pár­tolta Németország és Francziaország, ellenez­ték Anglia, Olaszország és Ausztria-Magyar­­ország. És viszont. Három volt három ellen mindig. Most is éppen úgy van, tökéletesen úgy: az orosz részről kivont kollektív jegy­zékhez rögtön hozzájárultak a francziák és Bismarck, Németország szövetségesei pedig vonakodnak tőle. Az most a kérdés: fogja-e Bismarck erő­szakolni barátainál, hogy az orosz akc­iót a portánál Coburg ellen támogassák, vagy leg­alább a kollektív jegyzékhez s az illegalitás deklarácziójához hozzájáruljanak? Alig hisz­­szíik, bár eddigi magatartása a bolgár kérdés­ben, sőt utolsó beszédében Oroszországnak tett ígérete is nem zárják ki a lehetőséget. Ha teszi Bismarck, a béke megmentésének czéljá­­ból teszi, kétségkívül s a német uralkodóház­ban lévő válságos és szomorú viszonyok közt érthető, hogy a békét a végsőig megóvni ipar­kodik. De Bismarck maga alatt vágja a fát, ha Ausztria-Magyarországot Oroszországgal a bolgár kérdés­ben kiegyezésre szorítja. Bármi jól legyen Reusz herczeg által és egyébként is az osztrák ügyekben értesítve, mi, kik közel­ről látjuk s közvetlen érezzük a dolgokat, tud­juk, hogy a német szövetség Bécsben csak addig erős és szilárd, míg ellentét uralkodik keleten Ausztria - Ma­gyar­ország é­s Oroszország kö­zött. Németországra vagyunk utalva emiatt. S ezért Bismarck is téved — s nagy emberek nagyokat tévednek — ha azt állítja, hogy a keleti kérdés Németországra közömbös s ő lehet Bulgáriában Oroszország barátja, egyéb­ként pedig Ausztria szövetségese, mert a ke­leti kérdés és a bolgár kérdés, mint annak aktuális része és forduló sarka, ha orosz érte­lemben nyer megoldást, ezzel monarchiánk keleti misszióját, melyet pedig éppen Bismarck­tól kapott, elvesztette s politikájának ismét nyugati irányt adni lenne kénytelen. A mi pedig nem lehet Bismarck intencziója, sem a miénk. De igenis felfogása mindazoknak, kik nálunk a kiegyezésnek Oroszország­gal a keletre nézve hivei és szószólói s ezek az orosz szövetség barátai. A mint e kiegyezés megvan, az orosz szövetség is nagyon könnyen megjöhet utána, és pedig talán anélkül, hogy Bismarck herczeg eziránt döntő bírónak fölkéretnék. Bismarck Friedrichsruheban ezeket a ténye­zőket nem látja, nem tekinti, pedig vannak, nemcsak vannak, de szüntelen dolgoznak s csak a magyar befolyás s a keleti versengés Oroszországgal hátráltatja őket, hogy felül ne kerekedjenek s a német szövetséget papiros értékére le ne szállítsák. Föltéve, hogy a Balkán-félszigetre nézve Oroszországgal meg­alkudtunk, Ausztriában a szláv politika teljes fölülkerekedését mi sem képes gátolni többé. Ez logikai következménye Bis­marck bolgár politikájának, ha a kiegyezést monarchiánk és Orosz­ország között forszírozza. Mit, hogy nem fog tenni, reméljük és hiszszük, mert a­mint rossz neki és nekünk, ha kiegyezünk, úgy az is rossz mindkét szövetségesre nézve, ha Ausztria-Magyaror­­szág olyast megtagad, mit Németország köve­tel. Ebből nehéz félreértések származtak máris és keletkezhetnének újra. Oroszország elbi­zakodik, ha Németország pártolására támasz­kodik, Ausztria-Magyarország pedig elkedvet­lenedik, ha szövetségesét ellenlábasa mellett látja állást foglalni. Mert bármiként fogjuk fel a bolgár kér­dést és az orosz akc­iót, békésen, diploma­­ticre vagy akárhogy, az minden után és minden formájában Bulgáriában az orosz protektorátusra vezet. A­ki a kiegyezést Oroszországgal akarja, ezt akarja, Bismarck nagyon jól tudja, hogy ez a czél, melyhez Oroszország jutni óhajt s mi is tudjuk, hogy ha kiegyezni kívánunk, ebbe bele kell nyugodnunk, nem félig, hanem egészen. Mi ezt nem tehetjük; nekünk az orosz protektorátus a Duna és a Balkán kö­zött megengedhetetlennek tetszik — a cse­heknek nem és másoknak sem, kik a régi Ausztriát s annak hagyományos politikáját óhajtják vissza. Ezen faktorok erősek s Bis­marck, ha ezek malmára hajtja a vizet, maga magának növeszt szarvakat. A németek s a berlini Istational Zeitung párthivei jól tennék, ha ezeket megfontolnák s ne unszoljanak bennünket és toljanak, hogy az orosz ajánlatokat fogadjuk el. Nem teszszüik, még Bismarck kedvéért sem tehetjük meg ezt a szivességet. S nehogy nagyobb neheztelés és kínosabb bonyodalom váljék belőle, okosan és jól tette kormányunk, hogy mindjárt az első lépésnél vonakodott Oroszországgal közös akc­iót kezdeni keleten Bulgária ellen. Eddig mindig mellette voltunk, mióta magát függetleníté­s most ellene legyünk, midőn az eldöntés előtt áll ? Rá és ránk nézve jobb, ha a helyzet tiszta. Nem tehetjük, hogy a válság előtt Bulgáriát ellökjük magunktól, Coburgot elkergessük, keletet Oroszország­nak kiszolgáltassuk, hogy azután a kérdés egy további stádiumában, ha mégis háborúra kerül a sor, keleten barátaink szá­mát csökkentsük s ellenségeink számát növeljük, kik Oroszország­nak legyenek szövetségesei. Ily dő­reséget ne követeljenek tőlünk Berlinben s ne tegyen fel rólunk senki. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Február 22. — A párisi magyar egylet bálja. (Saját, levelezőnktől.) P­á­r­i­s, febr. 20. Tegnap este tartotta meg a párisi magyar egy­let ez idei bálját. Kissé elkéstünk vele, de nincs okunk bánkódni. Bálunk a kis késedelem daczára nemcsak hogy fényesen sikerült, de még a legmerészebb várakozásokat is felülmúlta. Munkácsyné asz­­szony, az ez idei bálanyánk, mint valóságos jóságos tündér, egy egész új világot varázsolt körünkbe, köz­tünk egyesítve a párisi társadalom színe-javát. Az ő és férjének nimbusza fényt árasztott egész egyletünk­re, fényt és dicsőséget az egész magyarságra. Mint jellemző tény felemlítendő, hogy a feszült politikai helyzet és főleg a legutóbb közzétett szövetségi szerződés visszahatott egy­letünk báljára is. Egykori jó barátaink, a Ma­gyarországban megfordult franczia politikusok, írók és művészek, kik nem­rég még annyira rajongtak ér­tünk, az idén demonstrative távol tar­tották magukat bálunktól Mme Adam sem fogadta el a meghívót, azt írta a rendező bizott­ságnak, hogy »nem ér rá.« Persze, hogy nem! Az idő kereke egy pár év óta nagyot fordult, a politikai divat nagyot változott, 6—8 évvel ezelőtt minket, most az oroszokat dédelgetik. — Éppen Mme Adam rendezett tegnap este politikai színezetű estélyt, melyen úgy az anyagi, mint a szellemi táplálék is egészen orosz volt, sőt még az inasok is orosz uniformisban szolgál­tak. (Kancsukával ?) De hála a magyarok Istenének, nem igen érez­tük a politikus írók és művészek hiányát. A franczia polgárság megmutatta tegnap este is, hogy még min­dig szeret bennünket. És ez tisztán a mi érdemünk. Becsületére válik fajunknak és népünknek, hogy a je­len viszonyok közepette is konzerválni tudta irántunk a francziák rokonszenvét. Kilencz óra felé érkeztek meg az első vendégek és ezután 11 óráig szakadatlan egymásután követték egymást az érkezők sorai. Több mint 100 kocsi, többnyire magánfogatok, hajtottak be a Grande Orient de France tágas udvarába. Pont 9 1 /2 órakor érkezett meg szeretett bál­anyánk, Munkácsyné asszony, férje kíséretében. Az érkezőket a 20 tagú rendezőség az előteremben várta és harsány »Élj­en«-nel fogadta. Ez alkalom­mal az egylet rendezősége piros és fehér rózsákból s gyöngyvirágból összeállított gyönyörű szép csokorral kedveskedett a bálanyának. Munkácsyék megérkezte után kezdetét vette a Nemes úr által rendezett hangverseny. A fiatal he­gedűművész játékáról már múlt hóban a Salle Krie­­gelsteinban adott konc­ert alkalmából elmondottuk véleményünket és örvendünk azon, hogy kedvező íté­letünkben a mai est is csak megerősített. Igen szé­pen kisérte Nemes urat a zongorán Schvarcz Louis fiatal konzervatórista. — Reitlinger zon­goraművész két darabot játszott, mindkettőt szépen fejlett technikával és meglepő érzéssel. Énekünk is volt. Strasser k. a. énekelte Braga »Szere­­nadáját« sok ízléssel és érzéssel. Hangja ugyan nem túlságos terjedelmes, de igen tiszta csengésű és jól iskolázott.­­ Legtöbb élvezetet nyújtott azon­ban , főleg nekünk, magyaroknak, a programm 3-ik száma. Rosenberg úr, egyik budapesti ven­dégünk, Gyulai Pál »Pókainé« czimű balladáját szavalta. Már a költemény megválasztása is jó ízlésre mutatott és mondhatjuk, hogy valóban művészi volt az előadás. Rosenberg úr meglepő műérzékkel jut­tatta érvényre a költemény lírai és drámai mozzana­tait, amiben nagy segítségére volt erős, érctes hangja. A tánczolni vágyó közönség ezután mind türel­metlenebb­­en és örömrivalgással üdvözölte Tóth Ferkó Rákóczyját. A kép csakhamar megváltozott. A teremben elhelyezett padok, mintegy varázsszóra, eltűntek. Helyezkedtek, rendezkedtek, tánczolni akar­tak. A feltűnően elegáns társaság ezalatt kisebb­­nagyobb cercle-kat képezett. A fényes toilettek és a sok drágagyöngy csak úgy kápráztatták a szemet. Magyar iparos barátaink azonban legkevésbbé sem érezték magukat ez által feszélyezve. Mégis csak arisztokrata egy nép vagyunk mi, csak pénzünk volna több! A kedélyes és fesztelen hangulatot első­sorban természetesen Munkácsyék lekötelező modora idézte elő. Munkácsyné asszony örömmel és bizonyos büsz­keséggel mutogatta előkelő vendégeinek az arany­nyal és drágakövekkel kirakott, művészi kivitelű táncz­­rendet, melyet egyik derék iparos honfitársunk, E­­­r­­n­e­r úr, tisztelete jeléül, a mai est alkalmából, neki fölajánlott. Munkácsyné asszony fehér selyemruhában je­lent meg, aranyos hímzésekkel gazdagon diszitve. Mellette ült N­é­m­e­t­h­y kisasszony és Schar­­fenbourg grófnő unokája, szintén fehér selyem­­ruhába öltözve. Ott láttuk továbbá: H­o­y­o­s grófot, Ausztria- Magyarország nagykövetét, gróf S­z­é­c­h­e­n követ­­ségi tanácsost, Bach ezredest, a monarchia katonai attachéját, kedves nejével együtt, és lovag Oester­­reicher osztrák-magyar főkonzult. Az idegen diplomáczia is igen szépen volt képviselve. Románia részéről: M­an­o követségi tanácsos, Dániát Schu-­­­­­n gróf és a német nagykövetséget R­e­x gróf kép­viselte. Bécsi vendégeink közül kiemelhetjük de Mon­­telan és Haas urakat. A többi előkelőségek közül sikerült följegyeznem Wrede és Ratisbonne herczeget, utóbbi nejével együtt volt jelen, továbbá ott láttuk Mer­pur­go, Orosdy és Bürger urakat, mindhármat kedves nejeikkel. A magyarok részéről báró Schindler követségi tanácsos, L­a­­tinovics és Wagner urakat kell kiemelnünk. Wagner urnak egyúttal köszönetet kell mondanunk azon szíves támogatásért, melyben egyletünk bálját ez idén is részesítette. Mennél jobban előre haladt az idő, annál in­kább emelkedett a jókedv. A czigányok alig győzték a muzsikaszót. Hány csárdást és keringőt tánczoltak, már nem tudom, de annyi bizonyos, hogy sokat, mert még reggeli 6 órakor is nagyban jártak. A rendezőség kitett magáért és az egylet büszke lehet az estére. Az emelkedett hangulat vissza is tükröződött az arczokon és a hevesebb vérűek már arról ábrándoznak, hogy a jövő évi bált a nagy operában fogjuk rendezni. Jól van ez így, csak előre, magyar! Székely S. —* febr. 22. Casus belli. A Ti­mesnek azt jelentik Kon­stantinápolyból, hogy Romániát monarchiánk külügyi kormánya formaszerűen biztosította arról, hogy azon esetben, ha Oroszország Románia terüle­tét megsérti, ezt az osztrák-magyar külügyi kormány a monarchia ellen in­tézett támadásnak tekinti s casus bel­­li-nek fogja nyilvánítani. A porta monar­chiánk ezen elhatározásáról, a Times jelentése sze­rint, a bukaresti kormány által már értesíttetett­ Belgium semlegessége. Tegnapi lapunkban em­lítettük, hogy azon hírre nézve, hogy Belgium a közép­európai szövetséghez csatlakozott, a belga képviselő­­házban interpellácziót akarnak a kormányhoz intézni. Az interpelláczió a tegnapi ülésben csakugyan meg­történt, s mint távirataink jelentették, a külügyminisz­ter nyomban válaszolt a hozzá intézett kérdésre. Az ügyet Neujean lüttichi képviselő hozta szóba, ámbár mint említi, maga sem adott hitelt a híreknek, me­lyek szerint Belgium kompromittálta volna semleges­ségét. De alkalmat óhajt nyújtani a kormánynak, hogy a keringő hírekre nézve a külföldet megnyug­tassa. Caraman-Chimey herczeg külügyminiszter nyomban felelt­s­merő mesének nyilvánította a szóban levő hírt. Sőt hozzá­tette, hogy még kísérlet sem tör­tént senki részéről, hogy Belgiumot semlegessége fel­áldozására bírja. A miniszter válaszát a ház minden pártja a legnagyobb lelkesedéssel vette tudomásul. A képviselőház igazságügyi bizottsága, Apáthy István elnöklete alatt, ma délután ülést tartott, me­lyen folytatta az öröklési jogról szóló tör­vényjavaslat részletes tárgyalását, az öröklésről való lemondásról szóló fejezetnél. (59—64. §.) Hosszabb vitára adott alkalmat az 59. szakasz, melyet végül változatlanul elfogadtak. A 60. §-nál, mely a lemon­dás tárgyában kötött szerződés érvényességének fel­tételeit szabja meg, elfogadták azt a módosítást, hogy úgy az örökhagyó, mint a lemondó korlátlan szerző­dési képességgel bírjon, s a lemondó 24-ik életévét betöltötte legyen. A »közokirat« kifejezést továbbá »közjegyzői okirat«-ra cserélték fel. A 61. szakasz­nál, mely meghatározza, hogy a lemondás által a lemondó mit veszít el, többek hozzászólása után hozzájárult a bizottság az előadó amaz indítványához, hogy ha a lemondó a köteles részről mondott le, tör­vényes örökösödési igénye csak akkor tekintetik el­enyészettnek, ha ezt világosan kifejezte. H­o­d­o­s­s­y indítványára a szakaszba befoglalandónak határoz­ták továbbá, hogy a részben való lemondás a szerző­dés tartalma szerint ítélendő meg. Ezzel az ülés véget ért. Folytatása szombaton délutáni 5 órakor lesz. Bulgária belállapotai. A bolgár kormány, mai távirataink szerint, bizonyos katonai intézkedéseket rendelt el. A várakat védelmi állapotba helyezteti, Burgaszban pedig nagyobb helyőrséget összpontosít. Hogy e rendszabályok a nemzetközi viszonyokra való tekintetből vagy csupán a belső rend és nyugalom biztosítása czéljából történtek-e, azt a táviratok nem mondják. De nem lehetetlen, hogy a szófiai kormány a pánszláv sajtó fenyegetései s a különböző emigráns­­bizottságok izgatásai következtében gondoskodik rendkívüli eszközökről. A pánszláv agitáczió ugyanis a társadalom minden rétegében mozog s bajt igyekszik szerezni a kormánynak. Még a tanuló­mozgalmakat is átültették Bulgáriába. Ott nincsenek ugyan egyetemek s igy az agitátorok a középiskolák ifjúságára vetették magukat. Úgy látszik, csak­ugyan sikerült nekik az ifjúság körében nagyobb moz­galmat szervezni. A tanulók zavargásai két hét óta állandóan ismétlődnek Bulgária különböző városai­ban. A sort a főváros közelében Knyazevo ipariskola növendékei nyitották meg, igazi zendülést támasztot­tak s felgyújtották az iskolaépületet. Később a gabro­­vói gimnázium tanulói lázadtak fel s a rendőrség csak Légi­­ajókiállítás. Bécsben ez évi április elsején fog megnyílni a léghajókiállitás, mely alkalommal valószínűleg a lég­hajózás összes eddigi vívmányai és fenmaradt problé­mái élénken fogják foglalkoztatni a sajtót. Különösen érdeket nyernek a mai háborús előkészületek korsza­kában a léghajók, mint hadi eszközök. A spanyol hadsereg 12 darabból álló hadlég­­hajó-állománynyal bír , ezeknek fele, a nagyobbak, kémszemlei hadléghajó, fele, a kisebbek, jel­adó hadléghajó. A legnagyobb az elől említettek között 2000 köbméternyi űrtartalmu ; 9—10 embert bir egyszerre a levegőbe emelni s ott 4—5 órán ke­resztül (eddig marad kellőleg földagadva lég­gömbje) lebegni. A legkisebb az utóbbiak közül 80 köbméternyi űrtartalmú. A spanyol hadléghajózási­ csapat 15 főtisztből és 30 altisztből áll; ezek alá mintegy 100 közlegény s altiszt van rendelve a közszolgálat végzésére. A hadléghajózási­ csapat állomáshelyei: Madrid és Badajoz. Nagybritannia hadserege 30 különféle had­léghajóval (kémszemlei- és jelzőhadléghajók) van föl­szerelve, melyek közül néhány már »szolgált« Hin­­dosztánban, Afganisztánban és Abesszíniában. A nagybritanniai hadléghajózási­ csapat 50 fő­tisztből és 100 altisztből áll; ezeken kívül kellő számú katonai személyzet van e csapatba beosztva a kül­szolgálat végzésére. A nagybritanniai hadsereg hadléghajói egytől­­egyig otthon készültek. A hadléghajózási csapat állomáshelye Woolwich. Az olasz hadsereg összes hadléghajóit (10 kém­szemlel- és 6 jeladó-léghajó) a párisi léghajógyári c­ég »Yon Gábriel« gyártotta. Az olasz had­léghajózási csapat 20 főtisztből és 40 altisztből áll, kellő számú segéd­személyzettel. E csapat állomás­helyei: Róma, La Spezzia, Ancona, Alessandria, Gaeta és Nápoly. Egyedül az olaszok hadléghajózási csapata tar­tott — ezideig — oly nyilvános — kísérleteket, m­e­­lyekről a hírlapsajtó is értesülhetett. Más országokban e kísérletek nagy titokban tartottak. Az olaszok Abesszínia ellen a Vörös-tenger partjára küldött hadaik számára egy katonai-léghajó­­zási csapatot szereltek föl három hadléghajóval, me­lyeknek mindegyike kémszemlére van rendelve. A léghajók minden hozzátartozóikkal Yon Gábriel párisi léghajógyárában készültek és a jelenlegi leg­jobbak közé tartoznak; a könenyt­ gyártó gép nagyon egyszerű, — ezt azonban Masszovákban nem veszik használatba. A hengeralakú aczélhordók, melyekbe a 135 lég­­köri­ festre sűrített köpeny lett odahaza szivatyúzva 2,4 m. hosszúak, átmérőjök 13 c­entiméter, falvastagsá­guk pedig 13 m/m.; egy-egy aczélhordóhenger 30 kgr. súlyú. Egy 300 köbméternyi űrtartalmú léggömb meg­töltésére elégséges 70—75 ily aczélhordóhenger kö­n­ny tartalma. A léggömb kosara rendkívül kicsiny, csak egy köbméter tartalmú és könnyű; ennek da­czára mindazt tartalmazza, mire a fölszálló katona­tisztnek kémszemle szolgálatára szüksége van. A telefon­huzal, mely a léggömb fékkötelébe van illesztve, annak küloldalán fut végig, hogy esetle­ges elromlását, hiányait, könnyen javíthassák ki. A kocsi, mely az összehajtott, selyemből varrt­­ léggömböt és annak fékkötelét s kosarát szállítja, igen nehezen volt képes megfékezni a zendülőket, kik utóbb gyűlést tartottak, melyen már a polgárság is részt vett. Filippopoliszban hasonló eset történt s az ottani, valamint a gabrovoi gimnáziumot be kellett zárni. Kaleferben és Eski-Zagrában szintén zavarogtak a tanulók. A mozgalomnak azért van némi fontossága, mert Bulgária belviszonyai jelenleg általában válsá­gosak s mert minden jel azt mutatja, hogy benne is a pánszláv agitáczió keze működik. Az országgyűlési »függetlenségi és 48-as párt« február 23-án, d. u. 6 órakor, értekezletet tart. Francziaország, Oroszország és Európa. — febr. 22. A legtekintélyesebb franczia folyóirat­ban, a Revue des deux Mondes-ban, nagy fel­tűnést keltett czikk jelent meg Európa mai helyzetéről. Némelyek azt állították, hogy az Aumale-i herczeg, mások ismét, hogy a párisi gróf irta, vagy legalább az ő környezetéből került ki. Ma tudjuk, hogy egy konzervatív franczia public­ista írta. A czikknek különben nincs szüksége arra, hogy eredetét trónköve­telőkkel kössék össze, hogy érdeket keltsen, mert magában is elég jelentékeny, hogy figyel­met gerjeszszen. Európa mai helyzete s Fran­cziaország viszonya Európához magas szem­pontból van benne tárgyalva s különösen ér­dekes lehet ránk nézve az a része, mely Ausz­­tria-Magyarországra vonatkozik. A czikk több évre terjed. Sajnáljuk, hogy egész terjedelmében nem közölhetjük a hely­szűke miatt. De mig a czikk eszmemenetét néhány vonással jellemezzük, szó szerint fog­juk közölni azt a részét, mely egyenesen reánk vonatkozik. A czikk írója mesteri vonásokkal állítja elénk Francziaország belső állapotát, melyek gyengeségé­nek okai. A középszerű emberek uralma, a jelenté­keny egyéniségek kizárása a közéletből, a kormányok gyors változása s állandóságuk hiánya, a képviselőház alacsony értelmi színvonala s a választási tekintetek mindenek fölé helyezése, az addig becsületes közigaz­gatás korrumpálása, a forradalmi izgatás, az elismert hatalmi tényezők hiánya s a politika irányaiban ta­pasztalható ingadozások, maga a köztársasági kor­mányforma elidegenítő hatása a monarchikus államok kormányaira nézve, a pénzügyek ziláltsága, megannyi forrása Francziaország gyengeségének s ezért nem is lehet döntő tényező a külügyi politikában sem. Az író czélja különben a köztársaság hitelé­nek megingatása, melyről azt állítja, hogy Bismarck épp azért óhajtja fennmaradását, mert Francziaország tehetetlenségét biztosítja. A francziák részéről az Oroszországgal való kaczérkodás régibb keletű. Az orosz szövetség volt az egyedüli, mely Francziaországra nézve lehetséges volt a többi hatalom magatartása miatt. Az oroszok tartózkodók voltak, míg a hármas szövetség tartott. De a keleti háború tapasztalatai után kezdődik az oroszok közeledése Francziaországhoz. A két nemzet rokonszenve egymás iránt tüntetésekben nyilvánul. Az a kérdés, hogy a két nemzet közeledéséből kelet­­kezik-e szövetség a két állam kormánya között ? A czikk írója azt állítja, hogy politikai szövet­ségeket nem lehet rokon­i ellenszenvre alapítani s hogy ehhez valami más is kell: megegyezés határo­zott érdekekre s czélokra nézve. Az érdekek ily kö­zössége nem létezik a két állam között: Oroszország keletet fenyegeti, hol Francziaországnak is vannak érdekei. Oly politika, mely lemondana keletről, egy ezredév örökségét semmisítené meg s nem jelentene

Next