Pesti Napló, 1888. február (39. évfolyam, 32-60. szám)
1888-02-23 / 54. szám
54. szám. Budapest, 1888. Csütörtök, február 23. 39. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athéniénm-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt Ha a Mis kistdlán postai küclönkiadése kívántatik, postból végre havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. Diplomácziai akczió. — febr. 22. Megkezdte Oroszország újra a bolgár kérdést bolygatni. Hónapokig pihenni hagyta, azalatt hadseregeit vonta össze. Más se szólott, ha Oroszország hallgatott. Most már a sereg készen áll, hogy súlyt kölcsönözzön Oroszország diplomácziai fellépésének; a háborufélelem nyomása alatt Ausztria-Magyarország és Európa talán engedékenyebbek lesznek ? A bizalmas üzenetek megelőzik a formális fellépést, ha azok czélra vezetnek, hogy megállapodás létesül az alkudozások stádiumában, akkor lesz helye a hivatalos tárgyalásoknak. A kollektív jegyzék eszméje felvettetett, hogy Coburg Ferdinánd fejedelemsége törvénytelennek nyilatkoztassák ki a szultán előtt, de míg az iráni megállapodás nem történt, addig az orosz kormány körjegyzékben felhívást nem intéz a hatalmakhoz. Minden további lépés attól függ, hogyan fogadta monarchiánk, mint legközelebbről érdekelt fél s hogyan a többi kabinet Oroszország bizalmas előterjesztését? Teljesen helyeseljük külügyminiszterünk eljárását, ha az megfelel a Pester Lloydnak esti lapunkban közölt tudósításával. Különbözünk a felfogásban Coburg herczeg fejedelem uralkodásának törvényességére nézve, mely szerintünk nem függ a hatalmak elismerésétől s Európának nincs jogában a bolgárok fejedelmét detronizálni, vagy ilyesmire a szultánt felszólítani, fődolog azonban nem a berlini szerződés ilyen vagy amolyan magyarázata, mely szerződés tíz évvel ezelőtt az akkori helyzetre s nem a jelen állapotokra való tekintettel szabatott meg s tehát a mostani viszonyokra rosszul illik; nem az orosz, német, török, bolgár, olasz vagy osztrák-magyar felfogás és szövegértelmezés a határozó, hanem az aktuális politika, hogy az orosz tervekkel és lépésekkel szemben monarchiánk miféle magatartást tanúsítson? Hozzájáruljon ? Kompromisszumot kössön ? Elutasítsa ? Kitérjen? Ellenszegüljön? Külügyminiszterünk az orosz ajánlatokat nem elutasította, hanem kifogásolta. Ez körülbelől egyre megy, mert a válasz, mely nem igenlő, tagadó. Kálnoky kételyeket és aggályokat fejezett ki, az Oroszország által javasolt eljárás sikerét, gyakorlati eredményét és további következményeit illetőleg s nem feltehető, hogy Oroszországnak módja és szándéka legyen ezeket eloszlatni. Ha csakugyan ezt tenni akarná, a bolgár kérdésben egész programmjával kellene kilépnie, nem pedig egy első, pusztán elvi jelentőségű lépéssel, s a teljes program is aligha számíthatna kedvezőbb fogadtatásra, mint az első lépés. Minthogy ezzel gyönge kudarcot vallott, kérdés, lesz-e kedve a diplomácziai tárgyalásokat folytatni és hosszúra nyújtani. A békebarátok azt hiszik, hogy ily hosszadalmas diplomácziai tanácskozásokkal fogják a kabinetek ez évben az időt tölteni. Az orosz hadikészületek folytatása azonban e reményt hiúnak tünteti fel. Helyeselnünk kell külügyi miniszterünk negatív politikáját azért is, mert ha pozitív térre lép, akárhogy tesz, monarchiánk a rövidebbet húzza, fia elfogadja az orosz ajánlatot, az orosz politika nagy hasznot húz belőle, de mi hasznunk van nekünk? Az a kárunk van, hogy átengedjük a tért az orosznak s a vezetést, magunkat pedig becsalatjuk oly politikába, melyet nem tudjuk, hova vezet s melynél nem állhatunk meg ott, hol mi akarunk. Ha pedig ellenjavaslatokat teszünk, Oroszország lesz biró felettünk, s ha csak kisujjunkat nyújtjuk neki, megfogja s elvisz egészen. A helyzet azonban azáltal, hogy az orosz diplomáciai kezdeményezés kedvezőtlen fogadtatásban részesült Budán, nem javult, csak tisztult. A bolgár kérdés ott maradt, a hol volt, a régi megoldhatatlan kérdés maradt, mely okul és ürügyül szerepel a világháborúra a világuralomért, a német hegemónia ellen. Megoldani e kérdést azelőtt sem sikerült, a konstantinápolyi konferencziákon, hol minden ülés a tárgyalások eredménytelenségét konstatálta. Úgy volt, hogy amit Oroszország indítványozott, azt pártolta Németország és Francziaország, ellenezték Anglia, Olaszország és Ausztria-Magyarország. És viszont. Három volt három ellen mindig. Most is éppen úgy van, tökéletesen úgy: az orosz részről kivont kollektív jegyzékhez rögtön hozzájárultak a francziák és Bismarck, Németország szövetségesei pedig vonakodnak tőle. Az most a kérdés: fogja-e Bismarck erőszakolni barátainál, hogy az orosz akciót a portánál Coburg ellen támogassák, vagy legalább a kollektív jegyzékhez s az illegalitás deklarácziójához hozzájáruljanak? Alig hiszszíik, bár eddigi magatartása a bolgár kérdésben, sőt utolsó beszédében Oroszországnak tett ígérete is nem zárják ki a lehetőséget. Ha teszi Bismarck, a béke megmentésének czéljából teszi, kétségkívül s a német uralkodóházban lévő válságos és szomorú viszonyok közt érthető, hogy a békét a végsőig megóvni iparkodik. De Bismarck maga alatt vágja a fát, ha Ausztria-Magyarországot Oroszországgal a bolgár kérdésben kiegyezésre szorítja. Bármi jól legyen Reusz herczeg által és egyébként is az osztrák ügyekben értesítve, mi, kik közelről látjuk s közvetlen érezzük a dolgokat, tudjuk, hogy a német szövetség Bécsben csak addig erős és szilárd, míg ellentét uralkodik keleten Ausztria - Magyarország és Oroszország között. Németországra vagyunk utalva emiatt. S ezért Bismarck is téved — s nagy emberek nagyokat tévednek — ha azt állítja, hogy a keleti kérdés Németországra közömbös s ő lehet Bulgáriában Oroszország barátja, egyébként pedig Ausztria szövetségese, mert a keleti kérdés és a bolgár kérdés, mint annak aktuális része és forduló sarka, ha orosz értelemben nyer megoldást, ezzel monarchiánk keleti misszióját, melyet pedig éppen Bismarcktól kapott, elvesztette s politikájának ismét nyugati irányt adni lenne kénytelen. A mi pedig nem lehet Bismarck intencziója, sem a miénk. De igenis felfogása mindazoknak, kik nálunk a kiegyezésnek Oroszországgal a keletre nézve hivei és szószólói s ezek az orosz szövetség barátai. A mint e kiegyezés megvan, az orosz szövetség is nagyon könnyen megjöhet utána, és pedig talán anélkül, hogy Bismarck herczeg eziránt döntő bírónak fölkéretnék. Bismarck Friedrichsruheban ezeket a tényezőket nem látja, nem tekinti, pedig vannak, nemcsak vannak, de szüntelen dolgoznak s csak a magyar befolyás s a keleti versengés Oroszországgal hátráltatja őket, hogy felül ne kerekedjenek s a német szövetséget papiros értékére le ne szállítsák. Föltéve, hogy a Balkán-félszigetre nézve Oroszországgal megalkudtunk, Ausztriában a szláv politika teljes fölülkerekedését mi sem képes gátolni többé. Ez logikai következménye Bismarck bolgár politikájának, ha a kiegyezést monarchiánk és Oroszország között forszírozza. Mit, hogy nem fog tenni, reméljük és hiszszük, mert amint rossz neki és nekünk, ha kiegyezünk, úgy az is rossz mindkét szövetségesre nézve, ha Ausztria-Magyarország olyast megtagad, mit Németország követel. Ebből nehéz félreértések származtak máris és keletkezhetnének újra. Oroszország elbizakodik, ha Németország pártolására támaszkodik, Ausztria-Magyarország pedig elkedvetlenedik, ha szövetségesét ellenlábasa mellett látja állást foglalni. Mert bármiként fogjuk fel a bolgár kérdést és az orosz akciót, békésen, diplomaticre vagy akárhogy, az minden után és minden formájában Bulgáriában az orosz protektorátusra vezet. Aki a kiegyezést Oroszországgal akarja, ezt akarja, Bismarck nagyon jól tudja, hogy ez a czél, melyhez Oroszország jutni óhajt s mi is tudjuk, hogy ha kiegyezni kívánunk, ebbe bele kell nyugodnunk, nem félig, hanem egészen. Mi ezt nem tehetjük; nekünk az orosz protektorátus a Duna és a Balkán között megengedhetetlennek tetszik — a cseheknek nem és másoknak sem, kik a régi Ausztriát s annak hagyományos politikáját óhajtják vissza. Ezen faktorok erősek s Bismarck, ha ezek malmára hajtja a vizet, maga magának növeszt szarvakat. A németek s a berlini Istational Zeitung párthivei jól tennék, ha ezeket megfontolnák s ne unszoljanak bennünket és toljanak, hogy az orosz ajánlatokat fogadjuk el. Nem teszszüik, még Bismarck kedvéért sem tehetjük meg ezt a szivességet. S nehogy nagyobb neheztelés és kínosabb bonyodalom váljék belőle, okosan és jól tette kormányunk, hogy mindjárt az első lépésnél vonakodott Oroszországgal közös akciót kezdeni keleten Bulgária ellen. Eddig mindig mellette voltunk, mióta magát függetlenítés most ellene legyünk, midőn az eldöntés előtt áll ? Rá és ránk nézve jobb, ha a helyzet tiszta. Nem tehetjük, hogy a válság előtt Bulgáriát ellökjük magunktól, Coburgot elkergessük, keletet Oroszországnak kiszolgáltassuk, hogy azután a kérdés egy további stádiumában, ha mégis háborúra kerül a sor, keleten barátaink számát csökkentsük s ellenségeink számát növeljük, kik Oroszországnak legyenek szövetségesei. Ily dőreséget ne követeljenek tőlünk Berlinben s ne tegyen fel rólunk senki. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Február 22. — A párisi magyar egylet bálja. (Saját, levelezőnktől.) Páris, febr. 20. Tegnap este tartotta meg a párisi magyar egylet ez idei bálját. Kissé elkéstünk vele, de nincs okunk bánkódni. Bálunk a kis késedelem daczára nemcsak hogy fényesen sikerült, de még a legmerészebb várakozásokat is felülmúlta. Munkácsyné aszszony, az ez idei bálanyánk, mint valóságos jóságos tündér, egy egész új világot varázsolt körünkbe, köztünk egyesítve a párisi társadalom színe-javát. Az ő és férjének nimbusza fényt árasztott egész egyletünkre, fényt és dicsőséget az egész magyarságra. Mint jellemző tény felemlítendő, hogy a feszült politikai helyzet és főleg a legutóbb közzétett szövetségi szerződés visszahatott egyletünk báljára is. Egykori jó barátaink, a Magyarországban megfordult franczia politikusok, írók és művészek, kik nemrég még annyira rajongtak értünk, az idén demonstrative távol tartották magukat bálunktól Mme Adam sem fogadta el a meghívót, azt írta a rendező bizottságnak, hogy »nem ér rá.« Persze, hogy nem! Az idő kereke egy pár év óta nagyot fordult, a politikai divat nagyot változott, 6—8 évvel ezelőtt minket, most az oroszokat dédelgetik. — Éppen Mme Adam rendezett tegnap este politikai színezetű estélyt, melyen úgy az anyagi, mint a szellemi táplálék is egészen orosz volt, sőt még az inasok is orosz uniformisban szolgáltak. (Kancsukával ?) De hála a magyarok Istenének, nem igen éreztük a politikus írók és művészek hiányát. A franczia polgárság megmutatta tegnap este is, hogy még mindig szeret bennünket. És ez tisztán a mi érdemünk. Becsületére válik fajunknak és népünknek, hogy a jelen viszonyok közepette is konzerválni tudta irántunk a francziák rokonszenvét. Kilencz óra felé érkeztek meg az első vendégek és ezután 11 óráig szakadatlan egymásután követték egymást az érkezők sorai. Több mint 100 kocsi, többnyire magánfogatok, hajtottak be a Grande Orient de France tágas udvarába. Pont 9 1 /2 órakor érkezett meg szeretett bálanyánk, Munkácsyné asszony, férje kíséretében. Az érkezőket a 20 tagú rendezőség az előteremben várta és harsány »Éljen«-nel fogadta. Ez alkalommal az egylet rendezősége piros és fehér rózsákból s gyöngyvirágból összeállított gyönyörű szép csokorral kedveskedett a bálanyának. Munkácsyék megérkezte után kezdetét vette a Nemes úr által rendezett hangverseny. A fiatal hegedűművész játékáról már múlt hóban a Salle Kriegelsteinban adott koncert alkalmából elmondottuk véleményünket és örvendünk azon, hogy kedvező ítéletünkben a mai est is csak megerősített. Igen szépen kisérte Nemes urat a zongorán Schvarcz Louis fiatal konzervatórista. — Reitlinger zongoraművész két darabot játszott, mindkettőt szépen fejlett technikával és meglepő érzéssel. Énekünk is volt. Strasser k. a. énekelte Braga »Szerenadáját« sok ízléssel és érzéssel. Hangja ugyan nem túlságos terjedelmes, de igen tiszta csengésű és jól iskolázott. Legtöbb élvezetet nyújtott azonban , főleg nekünk, magyaroknak, a programm 3-ik száma. Rosenberg úr, egyik budapesti vendégünk, Gyulai Pál »Pókainé« czimű balladáját szavalta. Már a költemény megválasztása is jó ízlésre mutatott és mondhatjuk, hogy valóban művészi volt az előadás. Rosenberg úr meglepő műérzékkel juttatta érvényre a költemény lírai és drámai mozzanatait, amiben nagy segítségére volt erős, érctes hangja. A tánczolni vágyó közönség ezután mind türelmetlenebben és örömrivalgással üdvözölte Tóth Ferkó Rákóczyját. A kép csakhamar megváltozott. A teremben elhelyezett padok, mintegy varázsszóra, eltűntek. Helyezkedtek, rendezkedtek, tánczolni akartak. A feltűnően elegáns társaság ezalatt kisebbnagyobb cercle-kat képezett. A fényes toilettek és a sok drágagyöngy csak úgy kápráztatták a szemet. Magyar iparos barátaink azonban legkevésbbé sem érezték magukat ez által feszélyezve. Mégis csak arisztokrata egy nép vagyunk mi, csak pénzünk volna több! A kedélyes és fesztelen hangulatot elsősorban természetesen Munkácsyék lekötelező modora idézte elő. Munkácsyné asszony örömmel és bizonyos büszkeséggel mutogatta előkelő vendégeinek az aranynyal és drágakövekkel kirakott, művészi kivitelű tánczrendet, melyet egyik derék iparos honfitársunk, Erner úr, tisztelete jeléül, a mai est alkalmából, neki fölajánlott. Munkácsyné asszony fehér selyemruhában jelent meg, aranyos hímzésekkel gazdagon diszitve. Mellette ült Némethy kisasszony és Scharfenbourg grófnő unokája, szintén fehér selyemruhába öltözve. Ott láttuk továbbá: Hoyos grófot, Ausztria- Magyarország nagykövetét, gróf Széchen követségi tanácsost, Bach ezredest, a monarchia katonai attachéját, kedves nejével együtt, és lovag Oesterreicher osztrák-magyar főkonzult. Az idegen diplomáczia is igen szépen volt képviselve. Románia részéről: Mano követségi tanácsos, Dániát Schu-n gróf és a német nagykövetséget Rex gróf képviselte. Bécsi vendégeink közül kiemelhetjük de Montelan és Haas urakat. A többi előkelőségek közül sikerült följegyeznem Wrede és Ratisbonne herczeget, utóbbi nejével együtt volt jelen, továbbá ott láttuk Merpurgo, Orosdy és Bürger urakat, mindhármat kedves nejeikkel. A magyarok részéről báró Schindler követségi tanácsos, Latinovics és Wagner urakat kell kiemelnünk. Wagner urnak egyúttal köszönetet kell mondanunk azon szíves támogatásért, melyben egyletünk bálját ez idén is részesítette. Mennél jobban előre haladt az idő, annál inkább emelkedett a jókedv. A czigányok alig győzték a muzsikaszót. Hány csárdást és keringőt tánczoltak, már nem tudom, de annyi bizonyos, hogy sokat, mert még reggeli 6 órakor is nagyban jártak. A rendezőség kitett magáért és az egylet büszke lehet az estére. Az emelkedett hangulat vissza is tükröződött az arczokon és a hevesebb vérűek már arról ábrándoznak, hogy a jövő évi bált a nagy operában fogjuk rendezni. Jól van ez így, csak előre, magyar! Székely S. —* febr. 22. Casus belli. A Timesnek azt jelentik Konstantinápolyból, hogy Romániát monarchiánk külügyi kormánya formaszerűen biztosította arról, hogy azon esetben, ha Oroszország Románia területét megsérti, ezt az osztrák-magyar külügyi kormány a monarchia ellen intézett támadásnak tekinti s casus belli-nek fogja nyilvánítani. A porta monarchiánk ezen elhatározásáról, a Times jelentése szerint, a bukaresti kormány által már értesíttetett Belgium semlegessége. Tegnapi lapunkban említettük, hogy azon hírre nézve, hogy Belgium a középeurópai szövetséghez csatlakozott, a belga képviselőházban interpellácziót akarnak a kormányhoz intézni. Az interpelláczió a tegnapi ülésben csakugyan megtörtént, s mint távirataink jelentették, a külügyminiszter nyomban válaszolt a hozzá intézett kérdésre. Az ügyet Neujean lüttichi képviselő hozta szóba, ámbár mint említi, maga sem adott hitelt a híreknek, melyek szerint Belgium kompromittálta volna semlegességét. De alkalmat óhajt nyújtani a kormánynak, hogy a keringő hírekre nézve a külföldet megnyugtassa. Caraman-Chimey herczeg külügyminiszter nyomban feleltsmerő mesének nyilvánította a szóban levő hírt. Sőt hozzátette, hogy még kísérlet sem történt senki részéről, hogy Belgiumot semlegessége feláldozására bírja. A miniszter válaszát a ház minden pártja a legnagyobb lelkesedéssel vette tudomásul. A képviselőház igazságügyi bizottsága, Apáthy István elnöklete alatt, ma délután ülést tartott, melyen folytatta az öröklési jogról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását, az öröklésről való lemondásról szóló fejezetnél. (59—64. §.) Hosszabb vitára adott alkalmat az 59. szakasz, melyet végül változatlanul elfogadtak. A 60. §-nál, mely a lemondás tárgyában kötött szerződés érvényességének feltételeit szabja meg, elfogadták azt a módosítást, hogy úgy az örökhagyó, mint a lemondó korlátlan szerződési képességgel bírjon, s a lemondó 24-ik életévét betöltötte legyen. A »közokirat« kifejezést továbbá »közjegyzői okirat«-ra cserélték fel. A 61. szakasznál, mely meghatározza, hogy a lemondás által a lemondó mit veszít el, többek hozzászólása után hozzájárult a bizottság az előadó amaz indítványához, hogy ha a lemondó a köteles részről mondott le, törvényes örökösödési igénye csak akkor tekintetik elenyészettnek, ha ezt világosan kifejezte. Hodossy indítványára a szakaszba befoglalandónak határozták továbbá, hogy a részben való lemondás a szerződés tartalma szerint ítélendő meg. Ezzel az ülés véget ért. Folytatása szombaton délutáni 5 órakor lesz. Bulgária belállapotai. A bolgár kormány, mai távirataink szerint, bizonyos katonai intézkedéseket rendelt el. A várakat védelmi állapotba helyezteti, Burgaszban pedig nagyobb helyőrséget összpontosít. Hogy e rendszabályok a nemzetközi viszonyokra való tekintetből vagy csupán a belső rend és nyugalom biztosítása czéljából történtek-e, azt a táviratok nem mondják. De nem lehetetlen, hogy a szófiai kormány a pánszláv sajtó fenyegetései s a különböző emigránsbizottságok izgatásai következtében gondoskodik rendkívüli eszközökről. A pánszláv agitáczió ugyanis a társadalom minden rétegében mozog s bajt igyekszik szerezni a kormánynak. Még a tanulómozgalmakat is átültették Bulgáriába. Ott nincsenek ugyan egyetemek s igy az agitátorok a középiskolák ifjúságára vetették magukat. Úgy látszik, csakugyan sikerült nekik az ifjúság körében nagyobb mozgalmat szervezni. A tanulók zavargásai két hét óta állandóan ismétlődnek Bulgária különböző városaiban. A sort a főváros közelében Knyazevo ipariskola növendékei nyitották meg, igazi zendülést támasztottak s felgyújtották az iskolaépületet. Később a gabrovói gimnázium tanulói lázadtak fel s a rendőrség csak Légiajókiállítás. Bécsben ez évi április elsején fog megnyílni a léghajókiállitás, mely alkalommal valószínűleg a léghajózás összes eddigi vívmányai és fenmaradt problémái élénken fogják foglalkoztatni a sajtót. Különösen érdeket nyernek a mai háborús előkészületek korszakában a léghajók, mint hadi eszközök. A spanyol hadsereg 12 darabból álló hadléghajó-állománynyal bír , ezeknek fele, a nagyobbak, kémszemlei hadléghajó, fele, a kisebbek, jeladó hadléghajó. A legnagyobb az elől említettek között 2000 köbméternyi űrtartalmu ; 9—10 embert bir egyszerre a levegőbe emelni s ott 4—5 órán keresztül (eddig marad kellőleg földagadva léggömbje) lebegni. A legkisebb az utóbbiak közül 80 köbméternyi űrtartalmú. A spanyol hadléghajózási csapat 15 főtisztből és 30 altisztből áll; ezek alá mintegy 100 közlegény s altiszt van rendelve a közszolgálat végzésére. A hadléghajózási csapat állomáshelyei: Madrid és Badajoz. Nagybritannia hadserege 30 különféle hadléghajóval (kémszemlei- és jelzőhadléghajók) van fölszerelve, melyek közül néhány már »szolgált« Hindosztánban, Afganisztánban és Abesszíniában. A nagybritanniai hadléghajózási csapat 50 főtisztből és 100 altisztből áll; ezeken kívül kellő számú katonai személyzet van e csapatba beosztva a külszolgálat végzésére. A nagybritanniai hadsereg hadléghajói egytőlegyig otthon készültek. A hadléghajózási csapat állomáshelye Woolwich. Az olasz hadsereg összes hadléghajóit (10 kémszemlel- és 6 jeladó-léghajó) a párisi léghajógyári cég »Yon Gábriel« gyártotta. Az olasz hadléghajózási csapat 20 főtisztből és 40 altisztből áll, kellő számú segédszemélyzettel. E csapat állomáshelyei: Róma, La Spezzia, Ancona, Alessandria, Gaeta és Nápoly. Egyedül az olaszok hadléghajózási csapata tartott — ezideig — oly nyilvános — kísérleteket, melyekről a hírlapsajtó is értesülhetett. Más országokban e kísérletek nagy titokban tartottak. Az olaszok Abesszínia ellen a Vörös-tenger partjára küldött hadaik számára egy katonai-léghajózási csapatot szereltek föl három hadléghajóval, melyeknek mindegyike kémszemlére van rendelve. A léghajók minden hozzátartozóikkal Yon Gábriel párisi léghajógyárában készültek és a jelenlegi legjobbak közé tartoznak; a könenyt gyártó gép nagyon egyszerű, — ezt azonban Masszovákban nem veszik használatba. A hengeralakú aczélhordók, melyekbe a 135 légköri festre sűrített köpeny lett odahaza szivatyúzva 2,4 m. hosszúak, átmérőjök 13 centiméter, falvastagságuk pedig 13 m/m.; egy-egy aczélhordóhenger 30 kgr. súlyú. Egy 300 köbméternyi űrtartalmú léggömb megtöltésére elégséges 70—75 ily aczélhordóhenger könny tartalma. A léggömb kosara rendkívül kicsiny, csak egy köbméter tartalmú és könnyű; ennek daczára mindazt tartalmazza, mire a fölszálló katonatisztnek kémszemle szolgálatára szüksége van. A telefonhuzal, mely a léggömb fékkötelébe van illesztve, annak küloldalán fut végig, hogy esetleges elromlását, hiányait, könnyen javíthassák ki. A kocsi, mely az összehajtott, selyemből varrt léggömböt és annak fékkötelét s kosarát szállítja, igen nehezen volt képes megfékezni a zendülőket, kik utóbb gyűlést tartottak, melyen már a polgárság is részt vett. Filippopoliszban hasonló eset történt s az ottani, valamint a gabrovoi gimnáziumot be kellett zárni. Kaleferben és Eski-Zagrában szintén zavarogtak a tanulók. A mozgalomnak azért van némi fontossága, mert Bulgária belviszonyai jelenleg általában válságosak s mert minden jel azt mutatja, hogy benne is a pánszláv agitáczió keze működik. Az országgyűlési »függetlenségi és 48-as párt« február 23-án, d. u. 6 órakor, értekezletet tart. Francziaország, Oroszország és Európa. — febr. 22. A legtekintélyesebb franczia folyóiratban, a Revue des deux Mondes-ban, nagy feltűnést keltett czikk jelent meg Európa mai helyzetéről. Némelyek azt állították, hogy az Aumale-i herczeg, mások ismét, hogy a párisi gróf irta, vagy legalább az ő környezetéből került ki. Ma tudjuk, hogy egy konzervatív franczia publicista írta. A czikknek különben nincs szüksége arra, hogy eredetét trónkövetelőkkel kössék össze, hogy érdeket keltsen, mert magában is elég jelentékeny, hogy figyelmet gerjeszszen. Európa mai helyzete s Francziaország viszonya Európához magas szempontból van benne tárgyalva s különösen érdekes lehet ránk nézve az a része, mely Ausztria-Magyarországra vonatkozik. A czikk több évre terjed. Sajnáljuk, hogy egész terjedelmében nem közölhetjük a helyszűke miatt. De mig a czikk eszmemenetét néhány vonással jellemezzük, szó szerint fogjuk közölni azt a részét, mely egyenesen reánk vonatkozik. A czikk írója mesteri vonásokkal állítja elénk Francziaország belső állapotát, melyek gyengeségének okai. A középszerű emberek uralma, a jelentékeny egyéniségek kizárása a közéletből, a kormányok gyors változása s állandóságuk hiánya, a képviselőház alacsony értelmi színvonala s a választási tekintetek mindenek fölé helyezése, az addig becsületes közigazgatás korrumpálása, a forradalmi izgatás, az elismert hatalmi tényezők hiánya s a politika irányaiban tapasztalható ingadozások, maga a köztársasági kormányforma elidegenítő hatása a monarchikus államok kormányaira nézve, a pénzügyek ziláltsága, megannyi forrása Francziaország gyengeségének s ezért nem is lehet döntő tényező a külügyi politikában sem. Az író czélja különben a köztársaság hitelének megingatása, melyről azt állítja, hogy Bismarck épp azért óhajtja fennmaradását, mert Francziaország tehetetlenségét biztosítja. A francziák részéről az Oroszországgal való kaczérkodás régibb keletű. Az orosz szövetség volt az egyedüli, mely Francziaországra nézve lehetséges volt a többi hatalom magatartása miatt. Az oroszok tartózkodók voltak, míg a hármas szövetség tartott. De a keleti háború tapasztalatai után kezdődik az oroszok közeledése Francziaországhoz. A két nemzet rokonszenve egymás iránt tüntetésekben nyilvánul. Az a kérdés, hogy a két nemzet közeledéséből keletkezik-e szövetség a két állam kormánya között ? A czikk írója azt állítja, hogy politikai szövetségeket nem lehet rokoni ellenszenvre alapítani s hogy ehhez valami más is kell: megegyezés határozott érdekekre s czélokra nézve. Az érdekek ily közössége nem létezik a két állam között: Oroszország keletet fenyegeti, hol Francziaországnak is vannak érdekei. Oly politika, mely lemondana keletről, egy ezredév örökségét semmisítené meg s nem jelentene