Pesti Napló, 1888. május (39. évfolyam, 121-150. szám)

1888-05-14 / 134. szám

184. szám. Szerkesztési irotta: Ferencziek-tere, Athenaeum-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás korai, panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1888. Hétfő, május 14. 39. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. N­» »Z esti kiadás postai különküldése kivin­tátik, postahelyedre havonként 35 kr., •▼negyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti ]STaplón kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám­o kr. Reggeli kiadás, Budapest, május 13. Oroszország és a diplomáczia. Oroszország ma­gatartása az utóbbi időben a diplomácziai téren any­­nyiban módosult, hogy nagykövetei minden alkalmat megragadnak, a­hol a czár békés szándékait hirdet­hetik, így Lobanov Ky, a bécsi orosz nagykövet, mint állítják, egyenes megbízást nyert Pétervárott arra, hogy Bécsben megnyugtató nyilatkozatokat tegyen. Ezzel kapcsolatban az orosz lapok is azt hangoztat­ják, hogy a pétervári külügyi kormány a leghatáro­zottabb passzív szerepet szándékozik játszani a bol­gár viszonyokkal szemben. Egy franczia diplomata, ki az orosz udvari és kormánykörökkel folytonos érint­kezésben van, — mint a párisi lapok jelentik — ezt az új fordulatot annak tulajdonítja, hogy az orosz czár, ki egy idő óta folyton figyelem­mel kisérte a francziaországi eseményeket, azon meg­győződésre jutott, hogy Oroszország nem támaszkod­­hatik bízvást Francziaországra s ennek következtében tanácsosabbnak tartja azt, hogy ismét Németország­hoz közeledjék, sőt e diplomata hite szerint az orosz czár ma már a n­é­m­e­t-o­r­o­s­z-o­s­z­t­r­á­k-m­agyar szövetség útóbbi felélesztésének esz­méjéhez is igen közel áll, főleg az utóbbi események győzték meg az utóbb követett orosz poli­tika tarthatatlanságáról. E hírekkel egyidejűleg azt jelentik Szófiából és Konstantinápolyból, hogy Mac­e­­dóniában az orosz emisszáriusok izgatásai még egyre tartanak, de sikertelenül. A török kormány a Times értesülése szerint kétségtelen bizonyítékokkal rendel­kezik arra nézve, hogy Oroszországból megállapí­tott terv szerint özönlenek a legkétesebb elemek Maczedoniába. Néhány nap előtt, mint távirataink jelentették is, egész csapat bolgár menekültet fogtak el a török hatóságok Dedeagazsnál, kik mindannyian mint orosz zarándokok érkeztek oda és orosz útleve­lekkel voltak ellátva. Az ilyfajta orosz zarándokok látván, hogy ellenőriztetnek, most az Átkos hegyi orosz kolostorban húzzák meg magukat, mely valósá­gos arzenállá van átalakítva. Úgy a török, mint a bolgár kormány őrcsapatokat állítottak fel Macze­­donia határai mentén s e csapatok utasítva vannak, hogy egy részről minden betörést Bulgáriába meg­hiúsítsanak, másrészről pedig az esetleg kitörő forron­gást elfojtsák. Boulanger tábornok lillei tartózkodása nagy népcsődületekre és ellentüntetésekre adott alkalmat. A bonapartisták Lillében »Vive l’empereur!« kiál­tással üdvözölték s a tábornok kegyeskedett ott egy hírlapíró előtt Ausztria-Magyarországról is megem­lékezni. Állítólag úgy nyilatkozott, hogy ő, bár 1859-ben Ausztria ellen küzdött, ma a legbensőbb érdekközösséget látja Ausztria-Magyarország és Fran­­cziaország között fenforogni. Diktátori szerepébe annyira beleképzeli már magát, hogy a vidéken is kezd a tömeg előtt nevetségessé válni s a füttyök, me­lyek megérkezésekor egyes városokban fogadják, mi­nél tovább utazik, annál hangosabban hallatszanak. Egy rennes-i lap most közli azt a levelet, melyet a tábornok tavaly májusban, az akkori franczia kor­mányválság alkalmával a szerkesztőséghez intézett. Akkor még nem volt bizonyos, vájjon Boulanger vissza fog-e vonulni a Goblet-kabinetből s a vidé­ken aláírásokat gyűjtöttek egy Boulangerhez inté­zendő kérvényre, melyben felszólítják őt, hogy ve­gye önhatalmúlag kezébe a kormányt. Ennek követ­keztében intézte a tábornok az említett levelet ama lap szerkesztőségéhez s e levélben a következő épüle­tes passzusok fordulnak elő: »Hogyan! Oly jellem nélküli embernek tartanak engem honfitársaim, hogy én képes lennék Bonapartét utánozni ? Oly kevéssé érzik büszkeségüket, hogy szolgákká akarnak alja­­sodni ? Felkérem a szerkesztőséget, tudassa e leve­lem közlése által honfitársaimmal azt, mennyire fel­háborítanak az ily imputácziók. Én hazafi, leyális katona és hit breton vagyok, nem pedig nagyravágyó korz, s nem fogom kihúzni kardomat amaz institu­­cziók ellen, melyeket ez az ország szabadon fogadott el. Én a szabadság barátja, nem pedig annak gyil­kosa vagyok. Az államfő beleegyezése nélkül kor­mányra nem törekszem.« A párisi Figaro egész gyűj­teményt közöl ily nyilatkozatokból, hasábosan szembe állítván a tábornoknak különböző alkalmakkor tett s egymással homlokegyenest ellenkező frázisait, melyek Boulanger-t a maga igazi valóságában mutatják. A berlini politikai körök hangulatáról érdekes tudósítást küldött lapjának a londoni Pali Mail Gazette szerkesztője, Stead, ki — mint már egy ízben megírtuk — körutazást tesz Európában a po­litikai helyzet tanulmányozása czéljából s ez ut­án most Berlinbe érkezett. Tudósítása teljesen békés jellegű. Az írja, hogy Berlinben lehetőleg még béké­sebb hangulatot tapasztalt, mint Párisban. Ha a németeken áll háborút kezdeni, úgy nem lesz Európában háború. »Németország — így nyilat­kozott Bismarck — oly ember helyzetében van, a­ki jóllakott és most emészteni akar. Ehhez nyu­galomra van szüksége.« Berlinben a jól értesült kö­rökben általános az a felfogás, hogy Bismarck nem­zetközi egyezményt hozott létre a béke biztosítására. Az egyezmény nincs ugyan írás­ba foglalva, de a hatalmak hallgatagon szövetkeztek, hogy a békét a végső lehetőségig fenn fogják tartani. Francziaország óvakodik attól, hogy háborút kezdjen Németországgal, s ez éppúgy viseli magát. Ha háború keletkeznék, az más oldalról törne ki. A Mária Terézia-ünnepély. (Tudósítónk távirata.) B­é­cs, május 13. Mária Terézia szobráról ma hullt le a lepel. Kora reggeltől fogva ezrével nyüzsgött a bécsi nép azon az óriási téren, melyet a két udvari múzeum, a Burgszínház és a várkastély kapuja vesz körül. Eme­let­ magas karzatokat csináltak a köröskörül és a szobor előtt néhány díszes sátort állítottak fel. Déli tizenkét óráig összegyűltek mindazok, a­kik a fényes ünne­pélyre hivatalosak voltak: főherczegek, főherczegnők udvari és katonai méltóságok és éppen délre haran­goztak, mikor az udvar megérkezett. A leleplezés aztán pompás időben programmszerűen ment végbe. Az ünnepélyen jelen voltak az uralkodó pár, Mária Valéria főherczegnő, a trónörökös pár Erzsébet főher­­czegnővel és az uralkodóház többi tagjai; továbbá jelen voltak a Bécsben tartózkodó fejedelmi szemé­lyek, a közös és az osztrák és magyar miniszte­rek, Trefort közoktatásügyi és Baross közlekedési miniszter kivételével, az udvartartás összes tag­jai, a diplomácziai testület tagjai, az összes had­test-parancsnokok és helytartók, úgy az osztrák mint a magyar parlamentek elnökei, a tábor­noki kar, a Mária Terézia-rend lovagjai, a főpap­ság és az osztrák és magyar főnemesség. Az emelvé­nyeket válogatott közönség foglalta el. Kiváló érdek­lődés tárgyai voltak az emlékszobron megörökített személyiségek jelen volt utódjai, nevezetesen a Lich­tenstein herczegi család tizenkét tagja, továbbá Daun, Kaunitz, Nádasdy, Khewenhüller, Haugwitz, Traun­­abensperger és Laudon utódjai. A magyar főnemesség igen jelentékeny számban volt képviselve. Nevezetesen jelen voltak az összes zászlósok, a Szt-István-rend tagjai kevés kivétel­lel, és a magyar főrendiház és képviselőház számos tagja. A Szt-István-rend tagjai közül jelen voltak Belcredi Richárd gróf, Metternich-Winneburg Ri­­chárd herczeg, Koller báró tábornok, Haynald bibor­­nok-érsek, Zichy gróf főtárnokmester, Braun báró belső titkos tanácsos nagykeresztesek, Filippovics báró, Nemesleány Hammer báró belső titkos taná­csos, Rónay czímzetes püspök, Berchtolsheim al­tábornagy, Gromon államtitkár, Manoilovich ta­nácselnök, Somoskeőy Antal, Hasslinger-Hassin­­gen br., Krauss báró, Vay Béla báró és Ivánka Imre kis­keresztesek. Továbbá jelen valának Bánffy György gr., Pejacsevics László gr., Meszlényi Gyula, Bende Imre, Zalka János, Bubics Zsigmond püspö­kök, Teutsch Dániel szuperintendens, Csernoch Já­nos herczegprímási titkár, Schönborn Ervin, Hunyady László, Apponyi Géza, Sztáray Antal, Nyáry Kál­mán, Eltz Károly, Majláth József grófok, Wenkheim István, Redl Béla, Wodianer Albert bárók, Esz­­terházy István gr., továbbá Andaházy László, Fackh Károly, Degen Gusztáv, Neusiedler Károly, Miklós Gyula, Baranyi Ödön, Münnich Aurél, Szalay Ödön, Markovics Kálmán, Kubinyi Árpád, Spinczer János, Huszár István, Latinovics Ferencz, Fest Lajos, Mel­­czer Oszkár, Baich Miles, Thurn-Taxis herczeg és Komlóssy Ferencz. Az ünnepély szintére fényes látványt nyújtott. A hivatalos személyiségek, a rendek lovagjai és a testőrök díszes egyenruhákban jelentek meg. Az emel­vények tömve voltak. 12*/4 órakor érkeztek meg az uralkodóház tag­jai. 1 órakor jelent meg a királyi pár. A királyné és a trónörökösné viruló színben voltak. Ő Felsége a király megérkezése után ágyudör­­gés, harangzúgás és a kivonult csapatok tisztelgése közt lehullt a lepel az emlékszoborról, mire a király, ki tábornagyi egyenruhában jelent meg, vala­mint a többi jelen voltak leemelték sövegüket. Ezután istentisztelet következett, melyet Gangl­­bauer érsek végzett, majd a Himnuszt énekelte el a bécsi férfi-dalegyesület, mire ő Felsége bemutattatta magának az emlékszoborbizottság tagjait és a szobor megalkotóját, Zumbusch tanárt, valamint mindazokat, kik a szobor létesítésénél közreműködtek és mind­egyikhez kitüntető és elismerő szavakat intézett. Ő Felsége azután a királynéval karján és az ural­kodóház tagjai által követve, körüljárta a szobrot, mely előtt a Mária Terézia-rend lovagjai, Albrecht főherczeggel élükön, foglaltak állást. A szobor meg­tekintése után ő Felsége a lovagok mindegyikét meg­szólítással tüntette ki. Délután nagy díszebéd volt ő Felségeiknél, melyen az uralkodóház valamennyi tagja részt vett. A délután folyamán néhány főrangú család részéről koszorúk helyeztettek az emlékszobor talapzatára.* Az ünnepélyességek berekesztője az opera­házi díszelőadás volt. A színház előtt már délután 6 órakor szerfölött nagy számmal gyűltek a kiváncsiak s ezeknek sorfalai között vonult el beláthatatlan ko­csisoron az előadásra siető közönség. Már maga az operaház előcsarnoka is kápráztató képet tárt a be­lépő elé. A nézőtér 7 órára egészen megtelt. Előkelő, válogatott közönség foglalt el minden helyet. A hallga­tóság soraiban túlnyomó számmal a katonai egyenruha szerepelt. Pompás látványt nyújtott a miniszterek, az osztrák legfőbb méltóságok viselőinek, a nagy szám­mal megjelent magyar arisztokratáknak gazdag dísz­­öltözete, a katonai méltóságok csillogó egyenruhája, váltakozva a johannita és máltai rend lovagjainak skarlát-piros aranyozott díszruhájával s a testőrök ragyogó, aranynyal túlhalmozott uniformisával. Rend­kívül fényes estély-toillette-ekben jelentek meg a höl­gyek, mindannyian csak úgy ragyogva a drágakövek és ékszerek pazar fényében. Az ahhoz értők állí­tása szerrint a hölgyek gyémántjai és ékszerei több millió forintnyi értéket képviseltek. Különösen kitűnt Metternich herczegnő fejdisze. Frakk csak nagy gyéren, itt-ott volt látható. Tisza Kálmán miniszterelnök, Fabinyi Teofil, Bedekovich Kálmán, Széchenyi Pál gr., Fejérvár­y Géza br. és Or­czy Béla br. miniszterek páholyokban, az or­szággyűlés két házának és Budapest főváros törvény­­hatóságának képviselői nagyrészt a földszinten és a második emeleten — mindannyian díszmagyarban — foglaltak helyet. Pontban fél nyolc­ órakor megjelent az udvari díszpáholyban Stefánia trónörökös­né, Gizella és Mária Valéria főherczeg­­nők kíséretében, nyomban titánok pedig a király ő Felsége Rudolf trónörökössel és az uralkodóház többi tagjaival. A közönség már az uralkodóház hölgy­­tagjainak megérkezésekor fölállt s az egész földszinti közönség arczczal az udvari páholy felé fordult és állva maradt, míg csak a királyi ház valamennyi tagja együtt nem volt. Stefánia trónörökösné gyönyö­rű halványkék toilettet viselt, strucztollal, ragyogó brilliantokkal és szafirokkal díszítve. Gizella fő­herczegnő hímzett virágos fehér, Mária Valéria fő­herczegnő pedig egészen fehér toiletteben jelent meg. A közönség tartózkodott az éljenzéstől. A Saar Fer­­dinánd által írt és Sonnenthal által szavalt prológ, mely Mária­ Terézia jótékonyságát dicsőíti, nagy tet­szést aratott. Glück »Mária királynő« czímű zene­szerzeménye elragadóan szép, de egyhangú és ezért csak szakértőkre nézve szórakoztató. A díszle­tek csodálatos utánzatai a Wottau-féle képek­nek. Miközben az udvari lakájok az egész ház­ban frissítőket hordoztak körül, az udvar visz­­szavonult. A szünet után megkezdték a tábori jele­netet, melyen az egyenruhákat teljes történeti hű­séggel utánozták. A jelenetben valamennyi nem­zetiség dalai hangzottak fel. A magyar dalo­kat, melyek az úgynevezett hallgató nótákhoz vol­tak hasonlók, Müller énekelte német szöveggel nagyon szépen. A tánczok közül feltűnést keltett a pandura-táncz, a­mely a szláv-szerb tánczok egyi­ke. Körtánczszerű és guzlicza-kísérettel járják. A katonákra nézve rendkívül érdekes. Az előadás végén Mária Terézia mellszobrát leplezték le és közben a himnuszt énekelték. Az egész közön­ség felállt, az udvari páholy felé fordult, s hatszoros dörgő éljenkiáltásokban tört ki, mire a király észrevehető meghatottsággal emelkedett fel , s hajlott meg mélyen a lelkes közönség előtt. Az előadás alatt a király ismételten fe­jezte ki megelégedését a trónörököspár előtt, s az előadás után a több ezer főnyi tömeg újból lelkesen éltette a királyt. Az előadáson a királyné nem volt jelen, mivel a délelőtti leleplezési ünnepély kimerítette. A leleplezés és az ünnepi előadás költ­ségei százezer írtra rúgnak, mely összeget a király magánpénztárából fedez. * A Mária Terézia emlékszobor leleplezése al­kalmából a király ő Felsége ■ — a hivatalos lap külön kiadása szerint.­­— a következő h­ad­­seregparancsot bocsátotta ki : »A mai nap, midőn lehull a lepel ama szoborról, me­lyet Én a hálás haza nevében Mária Terézia császárnő és királynő emlékére Bécsben emeltet­tem, az osztrák-magyar monarchia történelmének fény- és dicsteljes korszakát adja át látható és ma­radandó emlékben a jelen- és utókornak. Hogy e ke­­gyeletes nap, mely egyúttal egész véderőm dicső ün­nepnapja, örök időkre emlékezetessé tétessék , és azon szándékból, hogy őseimnek, valamint a haza kima­gasló hadvezéreinek és vitézeinek emléke seregemben ébren tartassék , elrendelendőnek találom, hogy az alább felsorolt ezredek örök időkre a következő neveket viseljék ; és pedig : a 32. gyalogezred : »Mária Terézia császárnő és királynő«, a Neve­met viselő 6. dsidásezred: »II. József császár«, a 33. gyalogezred : »II. Lipót császár«, a Nevemet viselő 1. dragonyosezred: »Ferencz császár,« —az Albrecht főherczeg nevét viselő 4. dragonyosezred: »Ferdinánd császár,« — a gróf Sternberg nevét viselő 8. drago­nyosezred : »gróf Montecuccoli Raimond melfi biro­dalmi herczeg, fővezér (General-Lieutenant) és tá­bornagy,« — a gróf Thun­ Hohenstein nevét viselő 54. gyalogezred: »gróf Starhemberg Rüdiger Ernő tábornagy,« — a 7. dragonyosezred: »V. Károly Li­pót lotharingiai és bari herczeg, fővezér (General- Lieutenant) és tábornagy,« — a gróf Huyn nevét viselő 13. gyalogezred: »gróf Starhemberg Guido­­bald tábornagy,« — a báró Döpfner nevét viselő 23. gyalogezred: »I. Lajos Vilmos badenbadeni őrgróf, fővezér (General-lieutenant) és birodalmi tábornagy,« — a gróf Welsersheimb nevét viselő 21. gy.-ezr.: »gr. Abensberg és Traun Ottó Ferdinánd tábornagy,« a 7. gy.-ezr.: » sichelburgi s Frankenburgi gr. Khevenhüller Lajos András tábornagy«, —a lovag Schmarda nevét viselő 9. hadtesttüzérezred: »herczeg Liechtenstein József Venczel tábornagy,« a báró Zimiecki nevét viselő 35. gyalogezred: »Browne és Tamás Miksa Ulys­ses birodalmi gróf, Mountany báró táborszernagy«, a herczeg Thurn és Taxis nevét viselő 9. huszárezred: »fogarasi gróf Nádasdy Ferencz Lipót tábornagy«, a Baumgarten nevét viselő 56. gyalog­ezred: »gróf Daui Lipót József Mária, thianoi herczeg tábor­nagy«,­­ a herczeg Thurn és Taxis nevét viselő 3-dik huszárezred: »futaki gróf Hadik András tábornagy«, a báró Scudier nevét viselő 29. gya­logezred : »báró Laudon Gedeon Ernő tábornagy«, a báró "Y Véber nevét viselő 22. gyalogezred: »gróf Lacy Ferencz Móricz tábornagy«, a báró Packens nevét viselő 9. gyalogezred: »gróf Clerfayt de Croix Károly József tábornagy«, a lovag Graef nevét viselő 67. gyalogezred: »krajovai és topolyai báró Kray Pál­­ táborszernagy«, az 57. gyalogezred: »Szász-Coburg­­ és saalfeldi Frigyes Jósiás herczeg tábornagy«, végre : a Montennuovo herczeg nevét viselő 10. dragonyos­ezred: »herczeg Liechtenstein János József tábor­nagy« nevét. Kelt Bécsben, 1888. évi május hó 13-án. Ferencz József s. k.«* A cs. és kir. hadilevéltár igazgatósága a mai ünnepély alkalmából egyidejűleg kiadja — és pedig magyar és német nyelven — mindama hadvezérek és tábornokok életrajzát, kiknek nevei után e had­­seregparancs szerint a közös hadsereg egyes ezredei elneveztetnek.* Tegnap este a bécsi Theresianumban fényes akadémiai ünnepélyt rendeztek a nevezetes nap alkalmából. A klérus, valamennyi osztrák, ma­gyar és közös miniszter, a legmagasabb udvari tiszt­viselők és kiváló politikai egyéniségek jelenlétében folyt le az emelkedett hangulatú ünnepély. A jelen­levők soraiban láthatók voltak : Hohenlohe herczeg főudvarmester, Trauttmansdorff főkamarás, Széchen főudvarmester, Kálnoky, Bauer, Taaffe, Gautsch, Prazak, Bacquehem, Falkenhayn, Ziemialkowski, Dunajewski, Orczy és Bedekovich miniszterek, Gangl­­bauer bibornok-érsek, Kinsky tábornagy, Zum­busch tanár, Metternich Richard herczeg stb. — Az ünnepélyt 8 órakor Poliertől ez alka­lomra szerzett h­imnus nyitotta meg. Ezután az aka­démia növendéke, Hauer, ünnepi beszédeit tartott, melynek befejeztével nagy babérkoszorút helyezett a királynő mellszobra elé. Callenberg, a keleti aka­démia növendéke, a királynő életéről és működéséről emlékezett meg, s utána az intézet gondnoka, Schmerling Antal lovag tartott alkalmi beszédet. A néphimnus előadásával véget ért az ünnepély. Fővárosi ügyek. A kiállítási épületek megváltása. A budapesti orsz. kiállítás czéljaira a városligetben emelt állandó jellegű épületeknek, nevezetesen az iparcsarnoknak, a műcsarnoknak és a királypavillonnak a főváros által leendő megváltása ügyében a kormány és a főváros között hosszabb idő óta tárgyalások voltak, a­me­lyeknek eredményekép a főváros az említett épületekért múlt év november havában 120.000 for­intot ajánlott meg. A kereskedelmi mi­niszter —­ mint értesülünk — ma válaszolt a főváros ajánlatára és pedig olyképen, hogy hajlandó az épü­leteket a főváros által megajánlott vételárnak 100.000 forintra való leszállítása mellett a főváros tulajdonába bocsátani, de a következő feltételek mellett: 1. a főváros az iparcsarnokot a kereskedelmi miniszter kívánságára akár a kereskedelmi múzeum, akár más kiállítás czél­jaira mindenkor ingyen átengedni és azt mindaddig, míg a jelzett czélokra a miniszter más épületekkel nem ren­delkezik, jó karban tartani, az épületen beálló hiányokat a miniszter felszólítására azonnal kijaví­tani köteles, ellenkező esetben a miniszter jogosítva lesz a szükséges javításokat a főváros költségére el­végeztetni ; 2. egyes vállalkozóknak még ki nem egyenlített követelése, mintegy 5000 forint ösz­­szegben a főváros által lesz fizetendő; 3. a ki­rály pavilion felszerelései, a­melyek egyes iparo­sok kiállítási tárgyait képezik, a főváros által lesz­nek megváltandók; 4. a vízvezetéknek a kiállítási területre történt bevezetése czímén a főváros a kincs­tár ellen támasztható mindennemű követeléséről le­mond. A kormány tehát egyrészről a főváros által megajánlott vételárból elenged 20.000 forintot, más­részről azonban oly súlyos feltételeket állapít meg, amelyeket nézetünk szerint érdekeinek sérelme nél­kül a főváros, főleg a miniszter formulázásában alig fogadhat el. Különösen terhes az 1. pontban említett feltétel, mely szerint a miniszter kiköti magának a jogot, hogy az iparcsarnokot akár a kereskedelmi múzeum, akár pedig más kiállítás czéljára bármikor ingyen igénybe vehesse, igénybe vehesse pedig meg nem határozott időtartamra mindaddig, amíg a kor­mány ily czélra más épülettel rendelkezni nem fog. Nem vonjuk kétségbe, hogy a fővárosnak magának is érdekében áll a kormányt ily kiállítások rendezésé­ben támogatni és hogy a főváros, amint ezt eddig megtette, bizonyára a jövőben is segédkezet fog e téren a kormánynak nyújtani, s az iparcsarnokot teljes készséggel át fogja engedni ily kiállítások tartására. Azt azonban a fővárostól méltányosan alig lehet kö­vetelni, hogy akkor, amidőn egy ingatlant megvesz, bizonytalan időre lemondjon az ingatlan fölötti sza­bad rendelkezés jogáról. Az utczák locsolása. A főváros az ez évi köz­­tisztasági munkálatokra összesen 280.500 frtot sza­vazott meg. Ez összeg az egyes kerületek közt a kö­vetkezőkép lett felosztva: I. kerület 19.105 frt. II. kerület 16.043 frt. III. kerület 11.450 frt. IV—V. kerület, továbbá az Andrássy- és Kerepesi-út 77.795 frt. VI. kerület 22.794 frt. VII. kerület 23.276 frt. VII. kerület 35.471 frt. IX. kerület 13.816 frt. A vízvezetéki vízfogyasztásra 50 ezer frt van fölvéve. A tanács szigorúan utasította a kér­ elöljáróságokat, hogy e költségvetés keretét ne lépjék át. A községi szeretetház megnyitása. A volt dolog­­házi alapból létesített községi szeretetházat, amelyet a főváros egyelőre, míg az intézet részére külön épü­letet emeltet, dr. Degen Gusztávnak a II. ker. Ró­­kus-utczában lévő két emeletes épületében helyezett el, ma délelőtt 11 órakor adták át rendeltetésének. A megnyitási ünnepélyre me­gjelentek H­o­r­v­á­t Já­nos tanácsnok mint a közjótékonysági ügyosztály ve­zetője, Márkus József főjegyző, Paulovits László II. ker. elöljáró és a törvényhatósági bizottság számos tagja. H­orv­át János tanácsnok röviden vá­zolta az intézet létesítésének történetét, annak nemes hivatását s buzdító szavakat intézett az intézet igaz­gatójához , S­z­ő­c­s Andráshoz. A megnyitó beszédre az igazgató felelt, kijelentvén, hogy minden erejét és idejét az intézet javára fogja fordítani. Ezután a je­lenvoltak megtekintették az intézet összes helyiségeit s arról győződtek meg, hogy a berendezés, amennyi­ben azt a régi épület alapszerkezete megengedte, igen czélszerű. A földszinten van az igazgató lakása, to­vábbá a fürdő és a műhely elhelyezve; az 1. emele­ten van 25 gyermek részére külön hálószoba, mosdó­szoba, tanterem és körszoba, s ugyanolyan a beren­dezés a II. emeleten is szintén 25 gyermekre. A kony­ha és az ebédlő egészen külön álló épületben vannak. Az épületet több holdnyi szép kert környezi. Az inté­zetbe, melyben 50 gyermekre van hely, ez ideig 26 gyermek lett felvéve, kik közül 18 az intézetben tény­leg már benn is van. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, május 14. A magyar tud. akadémia III. osztályának ülése d. u. 5 órakor. A fővárosi közigazgatási bizottság ülése d. u. 10 órakor az uj városházán. A pesti izraelita nőegylet közgyűlése d. u. 4 órakor Damjanich­ utcza 26. A gyűrükiállítás ünnepélyes megnyitása d. u. 4 órakor az iparművészeti múzeum helyiségében (An­­drássy-ut 67. sz.) Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Cat­é-R­estaurant de l’Opera An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye — május 13. A hiv. lapból. Kinevezések: Zalka Zsig­mond a debreczeni gazd. intézethez ideigl. segédtanárrá, Székely István ugyanoda ideigl. segédtanítóvá, O­r­i­­á­s József pécsi dohányáruda raktári III. oszt. tisztté, N­o­v­á­k Ottó eperjesi tvszéki tolmácsosá neveztettek ki. Jóváhagyások. A németujvári Dras­­kovich-féle erdőszemélyzet segély-egyletének, a bácsi önk. tűzoltóknak, a p­o­p­r­á­d-v­ö­l­g­y­i erkölcsneme­­sitő egyletnek, a körpödi s a vörösmarti er­­nőegyletnek , a­z a­l­a­ s­z.-g­r­ó­t­h­i társas körnek, az offenbányai magyar olvasó körnek, a győri rabsegélyző egyletnek, az érmelléki ref. tanitó-se­­gélyegyletnek s a kemenesaljai agarász-egylet­­nek alapszabályait a miniszter jóváhagyta. Erzsébet és Natália. Erzsébet királyné meghívá­sára Natália szerb királyné ma — mint Bécsből sürgönyzik — fél órát töltött a Burgban. Délután 2 órakor a trónörököspár tett a szerb királynénál látogatást. Milán király holnap délután 1 óra 42 perczkor a magyar államvasutak vonatán Budapestre érkezik s a központi indóházból 2 óra 42 perczkor folytatja útját Bécs felé. A bazár vége. A bazár fényes napjai lezajlottak s a mai utolsó napon is óriási közönség kereste fel az iparcsarnokot. Belépti jegy ma összesen 6600 kelt el s a pénztárnál a hölgyek körülbelül 1200 frtot szedtek össze. Délelőtt is, délután is Tisza Kál­mánná a bort s minthogy ezúttal tiz krajczárért lehe­tett egy pohárnyit kapni, összesen 600 forint volt a bevétel. A tombolát valóságos ostrom alá vette egész délután a tömeg s itt 800 frt folyt be. A tombolánál sürgősködött gróf Andrássy Gyuláné és gróf Szápáry Gézáné is, minthogy a buffet-t és czukrászdát ma valóságos kereskedők vették volt át. Nagy tömeg tolongott a dohánytőzsde előtt, hol különösen Hahóty Sándorné árult sokat. Székre állva, gróf Keglevics Bélával együtt Hezitálta a szivarokat s mintegy 250 fitot szedett össze. Báró Inkeyné és Bischitz La­­josné papirü­zletében, bár az árakat igen jelen­tékenyen leszállították, 200 forintot tett ki a bevétel. Harkányiné egymaga 180 frt áru gyufát adott el. Fenyvessy »Jó szív« czimü lapja is tömege­sen kelt s a bájos árusitónők 300 frt áru lapon adtak túl. Lónyainé porczellán üzletének bevétele 100 frtra tehető. Említést érdemel, hogy a­mit senki sem hitt volna, a könyvek is mind elkeltek. A közönség ma a szabadság-emlék sátráról sem feledkezett meg, mint az előző napokban, még­pedig annál az egyszerű oknál fogva, mert nem volt külön belépti díj, így te­hát sokan nézték ma a sikerült művet. Nagy élénkség uralkodott Horváth Gyuláné és Berczikné borsátrá­ban is. Ez utóbbi helyen maga Berczik Árpád volt a kikiáltó. Megemlítjük, hogy a sorsjátéknál Keglevics »Mátrából« ez, képét Tömöri Kálmán nyerte meg, Feszty Árpád legyezőjét pedig Petschacker Gusztáv­­né. A bazár minden tekintetben sikerültnek mondható s az első három nap bevétele 33.000 frt. Minthogy a mai nap bevételei valószínűleg fedezni fogják az összes kiadásokat, a rendezők eddigi számítása sze­rint a legutóbb említett összeg egészen az árvízkáro­sultaknak marad. A bazárban csak igen kevés tárgy maradt eladatlan s a Szent-Istvánnapi ünnepélynél fog értékesíttetni. Csütörtökön értekezlet lesz gróf Csekonicsné palotájában s a bazár tiszta jövedelmét akkor fogják kiszámítani. »Jó sziv«-egylet. Kolozsvárról sürgönyzik, hogy az ottani társadalom kiválóbb tagjainak mai napon tartott gyűlése megalapította a »Jó sziv«-egyletet. Elnökké Teleki Domokos grófné választatott meg, elnökhelyettes B­é­­­d­y Ákos grófné lett. Ezenkívül egy nagy bizottság alakíttatott. A rendezendő ünne­pélyeket a nyári színházban fogják megtartani. Egyházkerületi zsinat. Román Miron metro­­polita — mint lapunknak Nagy-Szebenből táviratoz­­zák — ma nyitotta meg a görög-keleti román egy­házkerületi zsinatot. A megnyitást ünnepélyes isteni tisztelet előzte meg. A Petőfi-társaság Nagyváradon. A Petőfi-társa­­ság május 19-iki látogatása ügyében Sál Ferencz nagyváradi polgármester — egy táviratunk szerint — ma értekezletet hitt össze, melyen elhatározták, hogy a vendégeket Sál fogadja a rendező bizottság élén. Este a színkörben díszelőadás lesz­­a társaság tagjainak tiszteletére, mely után Radl Ödön, ki a Petőfi-társaságnak szintén tagja, estélyt rendez. Va­sárnap felolvasást tartanak az árvízkárosultak javára; ezt délutáni 2 órakor díszebéd követi a Rózsabokor­ban. A délutáni órákban kirándulást terveznek a fürdőbe , este pedig Tetétlenre utaznak a vendégek. Nagyvárad közönsége örömmel és szívesen várja a Petőfi-társaság képviselőit. Szombathely városának közgyűlése, mint, ne­künk távírják, tegnap volt. A közgyűlésen tárgyalás alá került a Jiraszek és Krausz szegedi vál­lalkozó czég által jótékony czélra tett 5000 írtos ala­pítványnak miként való felhasználása. A közgyűlés mindenekelőtt köszönetet szavazott az adományozó czégnek az alapítványért és elhatározta, hogy az ösz­­szegből 2000 frtos alapítvány létetik az időközönkint Szombathelyen működő magyar színészek fel­­segélyezésére, 2000 frttal megvált a szombat­helyi állandó színház örökös páholyaiból kettőt ás végül elhatározta, hogy 1000 frtot egy Szombathe­lyen létesítendő óvoda felállítására használ fel.

Next