Pesti Napló, 1888. május (39. évfolyam, 121-150. szám)
1888-05-14 / 134. szám
184. szám. Szerkesztési irotta: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás korai, panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1888. Hétfő, május 14. 39. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. N» »Z esti kiadás postai különküldése kivintátik, postahelyedre havonként 35 kr., •▼negyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti ]STaplón kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes számo kr. Reggeli kiadás, Budapest, május 13. Oroszország és a diplomáczia. Oroszország magatartása az utóbbi időben a diplomácziai téren anynyiban módosult, hogy nagykövetei minden alkalmat megragadnak, ahol a czár békés szándékait hirdethetik, így Lobanov Ky, a bécsi orosz nagykövet, mint állítják, egyenes megbízást nyert Pétervárott arra, hogy Bécsben megnyugtató nyilatkozatokat tegyen. Ezzel kapcsolatban az orosz lapok is azt hangoztatják, hogy a pétervári külügyi kormány a leghatározottabb passzív szerepet szándékozik játszani a bolgár viszonyokkal szemben. Egy franczia diplomata, ki az orosz udvari és kormánykörökkel folytonos érintkezésben van, — mint a párisi lapok jelentik — ezt az új fordulatot annak tulajdonítja, hogy az orosz czár, ki egy idő óta folyton figyelemmel kisérte a francziaországi eseményeket, azon meggyőződésre jutott, hogy Oroszország nem támaszkodhatik bízvást Francziaországra s ennek következtében tanácsosabbnak tartja azt, hogy ismét Németországhoz közeledjék, sőt e diplomata hite szerint az orosz czár ma már a német-orosz-osztrák-magyar szövetség útóbbi felélesztésének eszméjéhez is igen közel áll, főleg az utóbbi események győzték meg az utóbb követett orosz politika tarthatatlanságáról. E hírekkel egyidejűleg azt jelentik Szófiából és Konstantinápolyból, hogy Macedóniában az orosz emisszáriusok izgatásai még egyre tartanak, de sikertelenül. A török kormány a Times értesülése szerint kétségtelen bizonyítékokkal rendelkezik arra nézve, hogy Oroszországból megállapított terv szerint özönlenek a legkétesebb elemek Maczedoniába. Néhány nap előtt, mint távirataink jelentették is, egész csapat bolgár menekültet fogtak el a török hatóságok Dedeagazsnál, kik mindannyian mint orosz zarándokok érkeztek oda és orosz útlevelekkel voltak ellátva. Az ilyfajta orosz zarándokok látván, hogy ellenőriztetnek, most az Átkos hegyi orosz kolostorban húzzák meg magukat, mely valóságos arzenállá van átalakítva. Úgy a török, mint a bolgár kormány őrcsapatokat állítottak fel Maczedonia határai mentén s e csapatok utasítva vannak, hogy egy részről minden betörést Bulgáriába meghiúsítsanak, másrészről pedig az esetleg kitörő forrongást elfojtsák. Boulanger tábornok lillei tartózkodása nagy népcsődületekre és ellentüntetésekre adott alkalmat. A bonapartisták Lillében »Vive l’empereur!« kiáltással üdvözölték s a tábornok kegyeskedett ott egy hírlapíró előtt Ausztria-Magyarországról is megemlékezni. Állítólag úgy nyilatkozott, hogy ő, bár 1859-ben Ausztria ellen küzdött, ma a legbensőbb érdekközösséget látja Ausztria-Magyarország és Francziaország között fenforogni. Diktátori szerepébe annyira beleképzeli már magát, hogy a vidéken is kezd a tömeg előtt nevetségessé válni s a füttyök, melyek megérkezésekor egyes városokban fogadják, minél tovább utazik, annál hangosabban hallatszanak. Egy rennes-i lap most közli azt a levelet, melyet a tábornok tavaly májusban, az akkori franczia kormányválság alkalmával a szerkesztőséghez intézett. Akkor még nem volt bizonyos, vájjon Boulanger vissza fog-e vonulni a Goblet-kabinetből s a vidéken aláírásokat gyűjtöttek egy Boulangerhez intézendő kérvényre, melyben felszólítják őt, hogy vegye önhatalmúlag kezébe a kormányt. Ennek következtében intézte a tábornok az említett levelet ama lap szerkesztőségéhez s e levélben a következő épületes passzusok fordulnak elő: »Hogyan! Oly jellem nélküli embernek tartanak engem honfitársaim, hogy én képes lennék Bonapartét utánozni ? Oly kevéssé érzik büszkeségüket, hogy szolgákká akarnak aljasodni ? Felkérem a szerkesztőséget, tudassa e levelem közlése által honfitársaimmal azt, mennyire felháborítanak az ily imputácziók. Én hazafi, leyális katona és hit breton vagyok, nem pedig nagyravágyó korz, s nem fogom kihúzni kardomat amaz institucziók ellen, melyeket ez az ország szabadon fogadott el. Én a szabadság barátja, nem pedig annak gyilkosa vagyok. Az államfő beleegyezése nélkül kormányra nem törekszem.« A párisi Figaro egész gyűjteményt közöl ily nyilatkozatokból, hasábosan szembe állítván a tábornoknak különböző alkalmakkor tett s egymással homlokegyenest ellenkező frázisait, melyek Boulanger-t a maga igazi valóságában mutatják. A berlini politikai körök hangulatáról érdekes tudósítást küldött lapjának a londoni Pali Mail Gazette szerkesztője, Stead, ki — mint már egy ízben megírtuk — körutazást tesz Európában a politikai helyzet tanulmányozása czéljából s ez után most Berlinbe érkezett. Tudósítása teljesen békés jellegű. Az írja, hogy Berlinben lehetőleg még békésebb hangulatot tapasztalt, mint Párisban. Ha a németeken áll háborút kezdeni, úgy nem lesz Európában háború. »Németország — így nyilatkozott Bismarck — oly ember helyzetében van, aki jóllakott és most emészteni akar. Ehhez nyugalomra van szüksége.« Berlinben a jól értesült körökben általános az a felfogás, hogy Bismarck nemzetközi egyezményt hozott létre a béke biztosítására. Az egyezmény nincs ugyan írásba foglalva, de a hatalmak hallgatagon szövetkeztek, hogy a békét a végső lehetőségig fenn fogják tartani. Francziaország óvakodik attól, hogy háborút kezdjen Németországgal, s ez éppúgy viseli magát. Ha háború keletkeznék, az más oldalról törne ki. A Mária Terézia-ünnepély. (Tudósítónk távirata.) Bécs, május 13. Mária Terézia szobráról ma hullt le a lepel. Kora reggeltől fogva ezrével nyüzsgött a bécsi nép azon az óriási téren, melyet a két udvari múzeum, a Burgszínház és a várkastély kapuja vesz körül. Emelet magas karzatokat csináltak a köröskörül és a szobor előtt néhány díszes sátort állítottak fel. Déli tizenkét óráig összegyűltek mindazok, akik a fényes ünnepélyre hivatalosak voltak: főherczegek, főherczegnők udvari és katonai méltóságok és éppen délre harangoztak, mikor az udvar megérkezett. A leleplezés aztán pompás időben programmszerűen ment végbe. Az ünnepélyen jelen voltak az uralkodó pár, Mária Valéria főherczegnő, a trónörökös pár Erzsébet főherczegnővel és az uralkodóház többi tagjai; továbbá jelen voltak a Bécsben tartózkodó fejedelmi személyek, a közös és az osztrák és magyar miniszterek, Trefort közoktatásügyi és Baross közlekedési miniszter kivételével, az udvartartás összes tagjai, a diplomácziai testület tagjai, az összes hadtest-parancsnokok és helytartók, úgy az osztrák mint a magyar parlamentek elnökei, a tábornoki kar, a Mária Terézia-rend lovagjai, a főpapság és az osztrák és magyar főnemesség. Az emelvényeket válogatott közönség foglalta el. Kiváló érdeklődés tárgyai voltak az emlékszobron megörökített személyiségek jelen volt utódjai, nevezetesen a Lichtenstein herczegi család tizenkét tagja, továbbá Daun, Kaunitz, Nádasdy, Khewenhüller, Haugwitz, Traunabensperger és Laudon utódjai. A magyar főnemesség igen jelentékeny számban volt képviselve. Nevezetesen jelen voltak az összes zászlósok, a Szt-István-rend tagjai kevés kivétellel, és a magyar főrendiház és képviselőház számos tagja. A Szt-István-rend tagjai közül jelen voltak Belcredi Richárd gróf, Metternich-Winneburg Richárd herczeg, Koller báró tábornok, Haynald bibornok-érsek, Zichy gróf főtárnokmester, Braun báró belső titkos tanácsos nagykeresztesek, Filippovics báró, Nemesleány Hammer báró belső titkos tanácsos, Rónay czímzetes püspök, Berchtolsheim altábornagy, Gromon államtitkár, Manoilovich tanácselnök, Somoskeőy Antal, Hasslinger-Hassingen br., Krauss báró, Vay Béla báró és Ivánka Imre kiskeresztesek. Továbbá jelen valának Bánffy György gr., Pejacsevics László gr., Meszlényi Gyula, Bende Imre, Zalka János, Bubics Zsigmond püspökök, Teutsch Dániel szuperintendens, Csernoch János herczegprímási titkár, Schönborn Ervin, Hunyady László, Apponyi Géza, Sztáray Antal, Nyáry Kálmán, Eltz Károly, Majláth József grófok, Wenkheim István, Redl Béla, Wodianer Albert bárók, Eszterházy István gr., továbbá Andaházy László, Fackh Károly, Degen Gusztáv, Neusiedler Károly, Miklós Gyula, Baranyi Ödön, Münnich Aurél, Szalay Ödön, Markovics Kálmán, Kubinyi Árpád, Spinczer János, Huszár István, Latinovics Ferencz, Fest Lajos, Melczer Oszkár, Baich Miles, Thurn-Taxis herczeg és Komlóssy Ferencz. Az ünnepély szintére fényes látványt nyújtott. A hivatalos személyiségek, a rendek lovagjai és a testőrök díszes egyenruhákban jelentek meg. Az emelvények tömve voltak. 12*/4 órakor érkeztek meg az uralkodóház tagjai. 1 órakor jelent meg a királyi pár. A királyné és a trónörökösné viruló színben voltak. Ő Felsége a király megérkezése után ágyudörgés, harangzúgás és a kivonult csapatok tisztelgése közt lehullt a lepel az emlékszoborról, mire a király, ki tábornagyi egyenruhában jelent meg, valamint a többi jelen voltak leemelték sövegüket. Ezután istentisztelet következett, melyet Ganglbauer érsek végzett, majd a Himnuszt énekelte el a bécsi férfi-dalegyesület, mire ő Felsége bemutattatta magának az emlékszoborbizottság tagjait és a szobor megalkotóját, Zumbusch tanárt, valamint mindazokat, kik a szobor létesítésénél közreműködtek és mindegyikhez kitüntető és elismerő szavakat intézett. Ő Felsége azután a királynéval karján és az uralkodóház tagjai által követve, körüljárta a szobrot, mely előtt a Mária Terézia-rend lovagjai, Albrecht főherczeggel élükön, foglaltak állást. A szobor megtekintése után ő Felsége a lovagok mindegyikét megszólítással tüntette ki. Délután nagy díszebéd volt ő Felségeiknél, melyen az uralkodóház valamennyi tagja részt vett. A délután folyamán néhány főrangú család részéről koszorúk helyeztettek az emlékszobor talapzatára.* Az ünnepélyességek berekesztője az operaházi díszelőadás volt. A színház előtt már délután 6 órakor szerfölött nagy számmal gyűltek a kiváncsiak s ezeknek sorfalai között vonult el beláthatatlan kocsisoron az előadásra siető közönség. Már maga az operaház előcsarnoka is kápráztató képet tárt a belépő elé. A nézőtér 7 órára egészen megtelt. Előkelő, válogatott közönség foglalt el minden helyet. A hallgatóság soraiban túlnyomó számmal a katonai egyenruha szerepelt. Pompás látványt nyújtott a miniszterek, az osztrák legfőbb méltóságok viselőinek, a nagy számmal megjelent magyar arisztokratáknak gazdag díszöltözete, a katonai méltóságok csillogó egyenruhája, váltakozva a johannita és máltai rend lovagjainak skarlát-piros aranyozott díszruhájával s a testőrök ragyogó, aranynyal túlhalmozott uniformisával. Rendkívül fényes estély-toillette-ekben jelentek meg a hölgyek, mindannyian csak úgy ragyogva a drágakövek és ékszerek pazar fényében. Az ahhoz értők állítása szerrint a hölgyek gyémántjai és ékszerei több millió forintnyi értéket képviseltek. Különösen kitűnt Metternich herczegnő fejdisze. Frakk csak nagy gyéren, itt-ott volt látható. Tisza Kálmán miniszterelnök, Fabinyi Teofil, Bedekovich Kálmán, Széchenyi Pál gr., Fejérváry Géza br. és Orczy Béla br. miniszterek páholyokban, az országgyűlés két házának és Budapest főváros törvényhatóságának képviselői nagyrészt a földszinten és a második emeleten — mindannyian díszmagyarban — foglaltak helyet. Pontban fél nyolc órakor megjelent az udvari díszpáholyban Stefánia trónörökösné, Gizella és Mária Valéria főherczegnők kíséretében, nyomban titánok pedig a király ő Felsége Rudolf trónörökössel és az uralkodóház többi tagjaival. A közönség már az uralkodóház hölgytagjainak megérkezésekor fölállt s az egész földszinti közönség arczczal az udvari páholy felé fordult és állva maradt, míg csak a királyi ház valamennyi tagja együtt nem volt. Stefánia trónörökösné gyönyörű halványkék toilettet viselt, strucztollal, ragyogó brilliantokkal és szafirokkal díszítve. Gizella főherczegnő hímzett virágos fehér, Mária Valéria főherczegnő pedig egészen fehér toiletteben jelent meg. A közönség tartózkodott az éljenzéstől. A Saar Ferdinánd által írt és Sonnenthal által szavalt prológ, mely Mária Terézia jótékonyságát dicsőíti, nagy tetszést aratott. Glück »Mária királynő« czímű zeneszerzeménye elragadóan szép, de egyhangú és ezért csak szakértőkre nézve szórakoztató. A díszletek csodálatos utánzatai a Wottau-féle képeknek. Miközben az udvari lakájok az egész házban frissítőket hordoztak körül, az udvar viszszavonult. A szünet után megkezdték a tábori jelenetet, melyen az egyenruhákat teljes történeti hűséggel utánozták. A jelenetben valamennyi nemzetiség dalai hangzottak fel. A magyar dalokat, melyek az úgynevezett hallgató nótákhoz voltak hasonlók, Müller énekelte német szöveggel nagyon szépen. A tánczok közül feltűnést keltett a pandura-táncz, amely a szláv-szerb tánczok egyike. Körtánczszerű és guzlicza-kísérettel járják. A katonákra nézve rendkívül érdekes. Az előadás végén Mária Terézia mellszobrát leplezték le és közben a himnuszt énekelték. Az egész közönség felállt, az udvari páholy felé fordult, s hatszoros dörgő éljenkiáltásokban tört ki, mire a király észrevehető meghatottsággal emelkedett fel , s hajlott meg mélyen a lelkes közönség előtt. Az előadás alatt a király ismételten fejezte ki megelégedését a trónörököspár előtt, s az előadás után a több ezer főnyi tömeg újból lelkesen éltette a királyt. Az előadáson a királyné nem volt jelen, mivel a délelőtti leleplezési ünnepély kimerítette. A leleplezés és az ünnepi előadás költségei százezer írtra rúgnak, mely összeget a király magánpénztárából fedez. * A Mária Terézia emlékszobor leleplezése alkalmából a király ő Felsége ■ — a hivatalos lap külön kiadása szerint.— a következő hadseregparancsot bocsátotta ki : »A mai nap, midőn lehull a lepel ama szoborról, melyet Én a hálás haza nevében Mária Terézia császárnő és királynő emlékére Bécsben emeltettem, az osztrák-magyar monarchia történelmének fény- és dicsteljes korszakát adja át látható és maradandó emlékben a jelen- és utókornak. Hogy e kegyeletes nap, mely egyúttal egész véderőm dicső ünnepnapja, örök időkre emlékezetessé tétessék , és azon szándékból, hogy őseimnek, valamint a haza kimagasló hadvezéreinek és vitézeinek emléke seregemben ébren tartassék , elrendelendőnek találom, hogy az alább felsorolt ezredek örök időkre a következő neveket viseljék ; és pedig : a 32. gyalogezred : »Mária Terézia császárnő és királynő«, a Nevemet viselő 6. dsidásezred: »II. József császár«, a 33. gyalogezred : »II. Lipót császár«, a Nevemet viselő 1. dragonyosezred: »Ferencz császár,« —az Albrecht főherczeg nevét viselő 4. dragonyosezred: »Ferdinánd császár,« — a gróf Sternberg nevét viselő 8. dragonyosezred : »gróf Montecuccoli Raimond melfi birodalmi herczeg, fővezér (General-Lieutenant) és tábornagy,« — a gróf Thun Hohenstein nevét viselő 54. gyalogezred: »gróf Starhemberg Rüdiger Ernő tábornagy,« — a 7. dragonyosezred: »V. Károly Lipót lotharingiai és bari herczeg, fővezér (General- Lieutenant) és tábornagy,« — a gróf Huyn nevét viselő 13. gyalogezred: »gróf Starhemberg Guidobald tábornagy,« — a báró Döpfner nevét viselő 23. gyalogezred: »I. Lajos Vilmos badenbadeni őrgróf, fővezér (General-lieutenant) és birodalmi tábornagy,« — a gróf Welsersheimb nevét viselő 21. gy.-ezr.: »gr. Abensberg és Traun Ottó Ferdinánd tábornagy,« a 7. gy.-ezr.: » sichelburgi s Frankenburgi gr. Khevenhüller Lajos András tábornagy«, —a lovag Schmarda nevét viselő 9. hadtesttüzérezred: »herczeg Liechtenstein József Venczel tábornagy,« a báró Zimiecki nevét viselő 35. gyalogezred: »Browne és Tamás Miksa Ulysses birodalmi gróf, Mountany báró táborszernagy«, a herczeg Thurn és Taxis nevét viselő 9. huszárezred: »fogarasi gróf Nádasdy Ferencz Lipót tábornagy«, a Baumgarten nevét viselő 56. gyalogezred: »gróf Daui Lipót József Mária, thianoi herczeg tábornagy«, a herczeg Thurn és Taxis nevét viselő 3-dik huszárezred: »futaki gróf Hadik András tábornagy«, a báró Scudier nevét viselő 29. gyalogezred : »báró Laudon Gedeon Ernő tábornagy«, a báró "Y Véber nevét viselő 22. gyalogezred: »gróf Lacy Ferencz Móricz tábornagy«, a báró Packens nevét viselő 9. gyalogezred: »gróf Clerfayt de Croix Károly József tábornagy«, a lovag Graef nevét viselő 67. gyalogezred: »krajovai és topolyai báró Kray Pál táborszernagy«, az 57. gyalogezred: »Szász-Coburg és saalfeldi Frigyes Jósiás herczeg tábornagy«, végre : a Montennuovo herczeg nevét viselő 10. dragonyosezred: »herczeg Liechtenstein János József tábornagy« nevét. Kelt Bécsben, 1888. évi május hó 13-án. Ferencz József s. k.«* A cs. és kir. hadilevéltár igazgatósága a mai ünnepély alkalmából egyidejűleg kiadja — és pedig magyar és német nyelven — mindama hadvezérek és tábornokok életrajzát, kiknek nevei után e hadseregparancs szerint a közös hadsereg egyes ezredei elneveztetnek.* Tegnap este a bécsi Theresianumban fényes akadémiai ünnepélyt rendeztek a nevezetes nap alkalmából. A klérus, valamennyi osztrák, magyar és közös miniszter, a legmagasabb udvari tisztviselők és kiváló politikai egyéniségek jelenlétében folyt le az emelkedett hangulatú ünnepély. A jelenlevők soraiban láthatók voltak : Hohenlohe herczeg főudvarmester, Trauttmansdorff főkamarás, Széchen főudvarmester, Kálnoky, Bauer, Taaffe, Gautsch, Prazak, Bacquehem, Falkenhayn, Ziemialkowski, Dunajewski, Orczy és Bedekovich miniszterek, Ganglbauer bibornok-érsek, Kinsky tábornagy, Zumbusch tanár, Metternich Richard herczeg stb. — Az ünnepélyt 8 órakor Poliertől ez alkalomra szerzett himnus nyitotta meg. Ezután az akadémia növendéke, Hauer, ünnepi beszédeit tartott, melynek befejeztével nagy babérkoszorút helyezett a királynő mellszobra elé. Callenberg, a keleti akadémia növendéke, a királynő életéről és működéséről emlékezett meg, s utána az intézet gondnoka, Schmerling Antal lovag tartott alkalmi beszédet. A néphimnus előadásával véget ért az ünnepély. Fővárosi ügyek. A kiállítási épületek megváltása. A budapesti orsz. kiállítás czéljaira a városligetben emelt állandó jellegű épületeknek, nevezetesen az iparcsarnoknak, a műcsarnoknak és a királypavillonnak a főváros által leendő megváltása ügyében a kormány és a főváros között hosszabb idő óta tárgyalások voltak, amelyeknek eredményekép a főváros az említett épületekért múlt év november havában 120.000 forintot ajánlott meg. A kereskedelmi miniszter — mint értesülünk — ma válaszolt a főváros ajánlatára és pedig olyképen, hogy hajlandó az épületeket a főváros által megajánlott vételárnak 100.000 forintra való leszállítása mellett a főváros tulajdonába bocsátani, de a következő feltételek mellett: 1. a főváros az iparcsarnokot a kereskedelmi miniszter kívánságára akár a kereskedelmi múzeum, akár más kiállítás czéljaira mindenkor ingyen átengedni és azt mindaddig, míg a jelzett czélokra a miniszter más épületekkel nem rendelkezik, jó karban tartani, az épületen beálló hiányokat a miniszter felszólítására azonnal kijavítani köteles, ellenkező esetben a miniszter jogosítva lesz a szükséges javításokat a főváros költségére elvégeztetni ; 2. egyes vállalkozóknak még ki nem egyenlített követelése, mintegy 5000 forint öszszegben a főváros által lesz fizetendő; 3. a király pavilion felszerelései, amelyek egyes iparosok kiállítási tárgyait képezik, a főváros által lesznek megváltandók; 4. a vízvezetéknek a kiállítási területre történt bevezetése czímén a főváros a kincstár ellen támasztható mindennemű követeléséről lemond. A kormány tehát egyrészről a főváros által megajánlott vételárból elenged 20.000 forintot, másrészről azonban oly súlyos feltételeket állapít meg, amelyeket nézetünk szerint érdekeinek sérelme nélkül a főváros, főleg a miniszter formulázásában alig fogadhat el. Különösen terhes az 1. pontban említett feltétel, mely szerint a miniszter kiköti magának a jogot, hogy az iparcsarnokot akár a kereskedelmi múzeum, akár pedig más kiállítás czéljára bármikor ingyen igénybe vehesse, igénybe vehesse pedig meg nem határozott időtartamra mindaddig, amíg a kormány ily czélra más épülettel rendelkezni nem fog. Nem vonjuk kétségbe, hogy a fővárosnak magának is érdekében áll a kormányt ily kiállítások rendezésében támogatni és hogy a főváros, amint ezt eddig megtette, bizonyára a jövőben is segédkezet fog e téren a kormánynak nyújtani, s az iparcsarnokot teljes készséggel át fogja engedni ily kiállítások tartására. Azt azonban a fővárostól méltányosan alig lehet követelni, hogy akkor, amidőn egy ingatlant megvesz, bizonytalan időre lemondjon az ingatlan fölötti szabad rendelkezés jogáról. Az utczák locsolása. A főváros az ez évi köztisztasági munkálatokra összesen 280.500 frtot szavazott meg. Ez összeg az egyes kerületek közt a következőkép lett felosztva: I. kerület 19.105 frt. II. kerület 16.043 frt. III. kerület 11.450 frt. IV—V. kerület, továbbá az Andrássy- és Kerepesi-út 77.795 frt. VI. kerület 22.794 frt. VII. kerület 23.276 frt. VII. kerület 35.471 frt. IX. kerület 13.816 frt. A vízvezetéki vízfogyasztásra 50 ezer frt van fölvéve. A tanács szigorúan utasította a kér elöljáróságokat, hogy e költségvetés keretét ne lépjék át. A községi szeretetház megnyitása. A volt dologházi alapból létesített községi szeretetházat, amelyet a főváros egyelőre, míg az intézet részére külön épületet emeltet, dr. Degen Gusztávnak a II. ker. Rókus-utczában lévő két emeletes épületében helyezett el, ma délelőtt 11 órakor adták át rendeltetésének. A megnyitási ünnepélyre megjelentek Horvát János tanácsnok mint a közjótékonysági ügyosztály vezetője, Márkus József főjegyző, Paulovits László II. ker. elöljáró és a törvényhatósági bizottság számos tagja. Horvát János tanácsnok röviden vázolta az intézet létesítésének történetét, annak nemes hivatását s buzdító szavakat intézett az intézet igazgatójához , Szőcs Andráshoz. A megnyitó beszédre az igazgató felelt, kijelentvén, hogy minden erejét és idejét az intézet javára fogja fordítani. Ezután a jelenvoltak megtekintették az intézet összes helyiségeit s arról győződtek meg, hogy a berendezés, amennyiben azt a régi épület alapszerkezete megengedte, igen czélszerű. A földszinten van az igazgató lakása, továbbá a fürdő és a műhely elhelyezve; az 1. emeleten van 25 gyermek részére külön hálószoba, mosdószoba, tanterem és körszoba, s ugyanolyan a berendezés a II. emeleten is szintén 25 gyermekre. A konyha és az ebédlő egészen külön álló épületben vannak. Az épületet több holdnyi szép kert környezi. Az intézetbe, melyben 50 gyermekre van hely, ez ideig 26 gyermek lett felvéve, kik közül 18 az intézetben tényleg már benn is van. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, május 14. A magyar tud. akadémia III. osztályának ülése d. u. 5 órakor. A fővárosi közigazgatási bizottság ülése d. u. 10 órakor az uj városházán. A pesti izraelita nőegylet közgyűlése d. u. 4 órakor Damjanich utcza 26. A gyűrükiállítás ünnepélyes megnyitása d. u. 4 órakor az iparművészeti múzeum helyiségében (Andrássy-ut 67. sz.) Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Caté-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye — május 13. A hiv. lapból. Kinevezések: Zalka Zsigmond a debreczeni gazd. intézethez ideigl. segédtanárrá, Székely István ugyanoda ideigl. segédtanítóvá, Oriás József pécsi dohányáruda raktári III. oszt. tisztté, Novák Ottó eperjesi tvszéki tolmácsosá neveztettek ki. Jóváhagyások. A németujvári Draskovich-féle erdőszemélyzet segély-egyletének, a bácsi önk. tűzoltóknak, a poprád-völgyi erkölcsnemesitő egyletnek, a körpödi s a vörösmarti ernőegyletnek , az ala sz.-gróthi társas körnek, az offenbányai magyar olvasó körnek, a győri rabsegélyző egyletnek, az érmelléki ref. tanitó-segélyegyletnek s a kemenesaljai agarász-egyletnek alapszabályait a miniszter jóváhagyta. Erzsébet és Natália. Erzsébet királyné meghívására Natália szerb királyné ma — mint Bécsből sürgönyzik — fél órát töltött a Burgban. Délután 2 órakor a trónörököspár tett a szerb királynénál látogatást. Milán király holnap délután 1 óra 42 perczkor a magyar államvasutak vonatán Budapestre érkezik s a központi indóházból 2 óra 42 perczkor folytatja útját Bécs felé. A bazár vége. A bazár fényes napjai lezajlottak s a mai utolsó napon is óriási közönség kereste fel az iparcsarnokot. Belépti jegy ma összesen 6600 kelt el s a pénztárnál a hölgyek körülbelül 1200 frtot szedtek össze. Délelőtt is, délután is Tisza Kálmánná a bort s minthogy ezúttal tiz krajczárért lehetett egy pohárnyit kapni, összesen 600 forint volt a bevétel. A tombolát valóságos ostrom alá vette egész délután a tömeg s itt 800 frt folyt be. A tombolánál sürgősködött gróf Andrássy Gyuláné és gróf Szápáry Gézáné is, minthogy a buffet-t és czukrászdát ma valóságos kereskedők vették volt át. Nagy tömeg tolongott a dohánytőzsde előtt, hol különösen Hahóty Sándorné árult sokat. Székre állva, gróf Keglevics Bélával együtt Hezitálta a szivarokat s mintegy 250 fitot szedett össze. Báró Inkeyné és Bischitz Lajosné papirüzletében, bár az árakat igen jelentékenyen leszállították, 200 forintot tett ki a bevétel. Harkányiné egymaga 180 frt áru gyufát adott el. Fenyvessy »Jó szív« czimü lapja is tömegesen kelt s a bájos árusitónők 300 frt áru lapon adtak túl. Lónyainé porczellán üzletének bevétele 100 frtra tehető. Említést érdemel, hogy amit senki sem hitt volna, a könyvek is mind elkeltek. A közönség ma a szabadság-emlék sátráról sem feledkezett meg, mint az előző napokban, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, mert nem volt külön belépti díj, így tehát sokan nézték ma a sikerült művet. Nagy élénkség uralkodott Horváth Gyuláné és Berczikné borsátrában is. Ez utóbbi helyen maga Berczik Árpád volt a kikiáltó. Megemlítjük, hogy a sorsjátéknál Keglevics »Mátrából« ez, képét Tömöri Kálmán nyerte meg, Feszty Árpád legyezőjét pedig Petschacker Gusztávné. A bazár minden tekintetben sikerültnek mondható s az első három nap bevétele 33.000 frt. Minthogy a mai nap bevételei valószínűleg fedezni fogják az összes kiadásokat, a rendezők eddigi számítása szerint a legutóbb említett összeg egészen az árvízkárosultaknak marad. A bazárban csak igen kevés tárgy maradt eladatlan s a Szent-Istvánnapi ünnepélynél fog értékesíttetni. Csütörtökön értekezlet lesz gróf Csekonicsné palotájában s a bazár tiszta jövedelmét akkor fogják kiszámítani. »Jó sziv«-egylet. Kolozsvárról sürgönyzik, hogy az ottani társadalom kiválóbb tagjainak mai napon tartott gyűlése megalapította a »Jó sziv«-egyletet. Elnökké Teleki Domokos grófné választatott meg, elnökhelyettes Bédy Ákos grófné lett. Ezenkívül egy nagy bizottság alakíttatott. A rendezendő ünnepélyeket a nyári színházban fogják megtartani. Egyházkerületi zsinat. Román Miron metropolita — mint lapunknak Nagy-Szebenből táviratozzák — ma nyitotta meg a görög-keleti román egyházkerületi zsinatot. A megnyitást ünnepélyes isteni tisztelet előzte meg. A Petőfi-társaság Nagyváradon. A Petőfi-társaság május 19-iki látogatása ügyében Sál Ferencz nagyváradi polgármester — egy táviratunk szerint — ma értekezletet hitt össze, melyen elhatározták, hogy a vendégeket Sál fogadja a rendező bizottság élén. Este a színkörben díszelőadás lesza társaság tagjainak tiszteletére, mely után Radl Ödön, ki a Petőfi-társaságnak szintén tagja, estélyt rendez. Vasárnap felolvasást tartanak az árvízkárosultak javára; ezt délutáni 2 órakor díszebéd követi a Rózsabokorban. A délutáni órákban kirándulást terveznek a fürdőbe , este pedig Tetétlenre utaznak a vendégek. Nagyvárad közönsége örömmel és szívesen várja a Petőfi-társaság képviselőit. Szombathely városának közgyűlése, mint, nekünk távírják, tegnap volt. A közgyűlésen tárgyalás alá került a Jiraszek és Krausz szegedi vállalkozó czég által jótékony czélra tett 5000 írtos alapítványnak miként való felhasználása. A közgyűlés mindenekelőtt köszönetet szavazott az adományozó czégnek az alapítványért és elhatározta, hogy az öszszegből 2000 frtos alapítvány létetik az időközönkint Szombathelyen működő magyar színészek felsegélyezésére, 2000 frttal megvált a szombathelyi állandó színház örökös páholyaiból kettőt ás végül elhatározta, hogy 1000 frtot egy Szombathelyen létesítendő óvoda felállítására használ fel.