Pesti Napló, 1888. október (39. évfolyam, 271-301. szám)

1888-10-10 / 280. szám

váltás által előnyt és erősítést alig nyer, ha-­­nem csupán újabb adóterhet. Ezen általános észrevételek mellett nem habozunk kimondani, hogy a regálé megvál­tása ismét a fiskális érdekeknek rendeltetik alá s hogy a mezőgazdaság érdekeinek meg­védése az intézők gondját nem képezi úgy, mint kellene. A javaslat részleteiből kiemeljük, hogy a regále jövedelem megállapításának módja is oly homályos, s mai pénzügyi összes eljárást jellemzően bizonytalan, hogy itt ismét a leg­­nagyobb önkénynek lesz a regálebirtokosság kitéve, mert az iránt sincs intézkedés, hogy a házbér s földbér mi alapon lesz oly ese­tekben megállapítva, a­hol azok a regáléval egyetemben lettek kiadva. Viszont a regále­­bérlő által tett szolgalom értékének felszámolására nézve sem látjuk sehol a szükséges intézkedéseket. Ezek nélkül pedig mindig a regálétulajdonos hozza a rövidebbe­t. A valódi jövedelem megállapítására vo­natkozó intézkedéseket egészen méltánytalan­nak kell kijelentenünk.— Igazságtalan, hogy a kártalanítás alapját az 1882—1886 közti rövid négy évi idő szabja meg, s hogy nem a hosszabb idejű átlag vétetik alapul. Az adó­bevallás alapján való kártérítés ezt még te­tézi, mit az erdélyi gazdasági egyesület alaposan tüntetett fel. — Ezekkel szem­ben mi oly eseteket tudunk, midőn az 1882—1886. évek közé eső regálejövede­lem folytonos apadása, egyik-másik regále­­tulajdonost arra bízta, hogy azok regálejöve­­delmüket maguk kezeljék, s példát idéz­hetünk arra, hogy ily módon egy 6000 irtot jövedelmező regále az 1887. évben már 10.000 frt jövedelemre emelkedett. Ha tehát a regálebirtokos el lenne zárva valódi jöve­delmének igazolhatásától, ez­által hogy csu­pán ama 4 év jövedelme tekintetnek alapul, így ismét lényeges sérelmet szenvedne sok regálibirtokos; és így tehát jogos a követelés, hogy a valódi jövedelem igazolására minden módot és alkalmat adjon meg a kormány, s így ezek között azt is, hogy a felszólalásoknál harmadfokban a pénzügyi bíróság vagy a Kúria döntsön. Horváth Gyula is azt mondja, hogy a regálemegváltás kérdése az ország északi ré­szét és Erdélyt érinti legérzékenyebben,­­ mint hogy igaz is. S ha tekintetbe veszszük, hogy ott, a­hol a regále kiegészítő részét képező épületek a megváltás tárgyát nem képezik, s azok értéke a regále tőkeértékéből például előreláthatólag magas megállapitás mellett, a levonásba hozatik, s az épület ezután a regá­­letulajdonos nyakában hagyatik, hogy az igy teljesen értékét veszti. S ezen eset a felső vi­dékeken, a hol a szeszfőzés volt a mostoha mezőgazdaság egyik éltető alapja, s ahol a szeszfőzésre s épületeire sokat áldoztak,­­ számtalan esetben fordul elő. Végül figyelmen kívül nem hagyható az sem, hogy a szesz árának emelkedése és a fogyasztási adók jelenlegi felemeléséből szár­mazó megterheltetések, ismét csak a gazda­osztályra hárulnak s hogy ezen osztály di­rekte és indirekte minden irányban oly ter­hekkel suttatik, hogy a pohár maholnap csor­dultig lesz tele. Addig, mig volt miből áldoz­ni, örömmel áldoztunk, a­mint az úrbéresek felszabadításánál is, bár az ehhez kötött remé­nyek nem valósultak s az áldozat csak káro­sodást eredményezett. De ma, midőn csak annyi jó van helyzetünkben, hogy a me­zőgazdák lélekharangját még nem húzzák meg, ma tőlük áldozatot kívánni, elfogad­véleménye. Mint anyós, csak úgy férfiét össze vejével, ha nem avatkozik annak dolgaiba. Ha pedig náluk laknék, nem kerülhetné el, hogy bele ne szóljon egy­­ben-másban a háztartásba. Néha majd meglátogatja őket. Kivált nyáron. Együtt mennek el leányával fürdőre. Együtt utaznak ősszel. Hogy terhére ne legyen a nyári szórakozás költsége vejének, majd ő viseli azt. A gyermekek nőnek, nevelés kell nekik. A fiú feljön a fővárosba, hozzája. Jobb ügyelőt nem kapnak az öreganyánál. Tőle fog iskolába járni. Blankát pedig beadják a zár­dába , minden hónapban kijöhet hozzája, ő meg min­den héten meglátogatja. Kögyesdiék nagyon szívesen fogadták a nagy­mama ajánlatát. És Boboricsné másban is segítette őket. Kögyesdinek most már többször és többször kellett pénz. A termésnek csökkenni kezdett az ára. A gazdasági viszonyok válságos fordulatot vettek. A be költekezés nem engedte meg, hogy forgó tőkét gyűjthessen. A szomszédban több birtokost sodort el a válság. A Galla völgy jókedvű népe egymásután került zavarba. Csak Kögyesdi állt még szilárdan; ő sem a maga erejéből, hanem anyósának jóvoltából, a­ki megsegítette, gyakran nemcsak magát, hanem másokat is, a­kikért Kögyesdi kezességet vállalt. Ennek daczára is elúszott a kisebbik birtok, mert Boboricsné nem csonkíthatta meg a saját kárára va­gyonát ; amúgy is összezsugorodott az. Félni kezdett, hogy magának nem marad öreg napjaira. Hiszen már­is takarékoskodnia kellett. A nem szaporított tőke hir­telen gyorsasággal apad, s ő kezdetben nem mondott le arról a fényűzésről, a­melyet férje életében meg­szokott. Csakhogy akkor nem ártott meg a fényűzés. Boborics munkája és ügyessége visszacsikarta a sze­rencsétől,­­a­mit a pompa kivitt a házból. Most nincs, a­ki visszaszerezze. Költő pedig kettő van a vagyonhoz. Neki nem rójják fel, ha összehúzza magát. Öz­vegy asszony. Nem kell a világban forognia. Nincs gyermeke, akit be kell vezetnie a társaságba. Nem vádolhatják fukarsággal, ha lemond egy vagy más élvezetről. De a fiatalok ne hagyják abba életmódjukat. Azok számára szívesen takarít. Legalább addig tart­sák fenn sűrűbben összeköttetéseiket, a­míg Blankát jól férjhez adhatják. Ez okozott Matildnak is nagy gondot. Blanka minden tulajdonsága megkövetelte, hogy olyan férjet kapjon, a­kivel ne csak megélhes­sen, hanem élvezhessen is. Még mindig jelentékeny vagyon néz rá, tőlük is, öreganyjától is. Szép, bájos. Királynők irigyelhe­tik kecsességéért. A­mit egy nagyvilági hölgynek tudnia kell, arra mind megtanították. Esze fogékony, valamint szive is. Annyira fogékony, hogy szinte tü­relmetlen. Olyan természet, mely nem elégszik meg a figyelemmel és gyöngédséggel, hanem szerelmet köve­tel. Lemondó, meghajló, tétovázni nem tudó sze­relmet. Ezért nem talál olyan fiatal embert vidékükön, a­ki hozzá illő volna. Eddig legcsekélyebb jelét sem tapasztalta Blankán, hogy érdeklődnék valaki iránt, így jobb is. Lelke fiatal, üde, telve ábránddal. Egész tavasz, csupa bizonytalanság. A­kik körülötte rajongnak, megtánczoltatják a házi mulatságokon, tánczvigalmakon, fürdői­ bálon, azok vagy könnyen hevülő ifjak, mélyebb érzelem dí­jával, vagy számítók, a­kiknél alárendelt szerepet játszik a női báj és szellem; elvennének rutát és os­tobát is csak pénze legyen. Az ő udvarlásuk becsmér­lés inkább, mint tisztelet. Blanka nevezi bókolásukat. Műveit elméje üres­nek tapasztalja a sok czifra, tartalmatlan hízelgést. Az Anna-bálon egyet mégis kiválasztott a sok közül, a­kivel szívesen társalgott, szívesen tánczolt. Vacsoránál jobbján adott neki helyet, elfogadta bok­rétáját, éjjeli zenéjét. Csanak Edének hívták. Fiatal ügyvéd volt egy alföldi városból. Azt beszélték, nagy örökség vár rá egyik nagybátyja után; azért él olyan vidoran, mulat, utazik. Bejárta fél Európát; látta mindazokat a helyeket, a­melyeken Blanka is megfordult öreg­anyjával. Okosan, élénken beszélt arról, a­mit látott; kidomborodó színekkel elevenített meg minden képet a leányka előtt. Beszédében kerülte a hímes füllen­téseket, köznapi nyájaskodásokat. És a­míg beszélt, szeme csillogva gyönyörködött a hallgató leány ar­­czán. A gyertyák világa még szebb alakot adott Blankának, a­ki megigézte a férfiakat habos fehér ruhájában, fényes hullámokban lebocsátott arany hajával, melynek disze három halavány rózsa volt csupán, olyan halavány rózsaszín, mint az arcza. A bál reggelig tartott. Blanka, a­kinek nem maradt egy pereznyi pihenője sem, azonnal elaludt. A redőnyökön át zöld fényben törtek meg a behatoló napsugarak. A könnyű szellő halkan susogtatá a fák lombjait, altató dalt zsongva a leányka körül. Blanka nem sokáig aludt. Álmosan nyitá ki szemét, (Folyt, köv.) ni, sőt kierőszakolni —­ valóban nem hazafias erény. Egyébiránt bízunk még a kormány ve­zérfér­fiaiban, hogy a gazdák ezen véleménye előtt nem zárkóznak el s bízunk a magyar országgyűlés tagjainak — mint legnagyobb­részt regálebirtokosoknak — józan és önálló felfogásában, és reméljük, hogy a regále­megváltás kérdését oly irányban fogják meg­oldani, hogy abból a magyar mezőgazdaság­nak várt előnyei s megerősödése, s ne pedig csak terhei és szétzü­llése következzenek! Fővárosi ügyek. A fővárosi egylet ma délután Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott a régi városháza tanácstermében. Az ülésen Osz­­toics kerületi elöljáró az iránt interpellált, nem lehetne-e intézkedni, hogy a lóvonatokon és omnibu­szokon a közönség mindig a bal, tehát a járda felőli oldalon szálljon fel és le, mi által elejét lehetne venni több szerencsétlenségnek, a­mely alig kerülhető ki, ha az utasok az ellenkező, tehát a folytonos kocsi­forgalom által veszélyeztetett oldalon szállanak fel és le. Királyi Pál arra hívja föl a jelenlevők figyelmét, hogy a budai oldal rakodó partját több helyütt benőtte a fű, a­mi idővel nagyon megrongál­hatja a partot, úgy hogy annak folytonos javítgatása válnék szükségessé. Huszár Kálmán panaszt emel, a­miért ez idén a korzó székeit a szokottnál korábban hordták el és kérdi, várjon jogszerűleg járt-e el a vállalkozó, midőn a közönség igényeit figyelmen kí­vül hagyva, rendelte el a székek elhordását. K­a­­mermayer polgármester e felszólalásokra vonat­kozólag megígérte, hogy azokat a tanácsban megbe­szélés tárgyává fogja tenni. Ezután a holnapi köz­gyűlés fontosabb tárgyait vették sorra. Az általános csatornaterv soroksári fővészkiöm­­lése ügyében Baross Gábor közmunka és közle­kedésügyi miniszter tudvalevőleg nemrégen leiratot intézett a fővároshoz, a­melyben utalt arra, hogy a gubacsi zárgáton felül eső Dunaágnak rendes kikötővé való átalakítása csak idő kérdése s akkor az a vizszin­­különbség, melyre a főváros a turbinák működési képességét alapítja, igen alászáll; felhivja ennélfogva a fővárost, hogy tegyen tanulmányokat arra nézve: nem lenne-e czélszerűbb a csatornavíz kiemelését a turbinák mellőzésével a különben is felállítandó gőz­­szivattyúgépek által eszközöltetni. Lechner Lajos középítési igazgató a felmerült aggályokra nézve most azt jelenti a tanácsnak, hogy a főváros és a közmun­kák tanácsa által elfogadott tervek a csatorna­tarta­lom eltávolítását egyelőre akként kontemplálják, hogy az összes szennyvizeket, a­mennyiben azok a ked­vező Dunavízállások mellett a nagy szabad kiömlő­ben szabadon le nem folyhatnak, gőzerőre berendezett állandó szivattyútelep emelje ki a Dunába. A sorok­sári fővészkiömlő építése és a turbinák alkalmazása csak másod­sorban fog következni. A szabad kiömlő és a szivattyútelep önállóan fog kiépíttetni, oly el­rendezéssel azonban, hogy a soroksári vészkiömlő és a turbinatelep későbbi kiépítését ne gátolják. Első­sor­ban tehát a szabad kiömlő és a szivattyútelep fog kiépülni s ezek iránt a részletes tervek és költség­­vetések már majdnem egészen készen is állanak. A soroksári főrészkiömlő és a turbina­telep részletes ter­veit a mérnöki hivatal csak később fogja kidolgozni, azelőtt azonban a soroksári Dunaág állapotát újó­lag alapos tanulmány tárgyává teszi s a jelenlegi és várható vizszinkülönbözetet kellő számításba fogja venni. Az iparügyi bizottság ma délután dr. Nagy La­jos tanácsos elnöklete alatt tartott ülésén tárgyalta a sütők és c­ukrászok ipartestületének a kereskedelmi minisztériumhoz intézett kérvényét, a­melyben azt kéri, hogy a főváros területén a sütemé­nyekkel való házalást tiltsák el, mert ez az üzletemberek érdekeit sérti. E kérvénynyel együtt tárgyalta továbbá a nagyobb pékmesterek u. n. fehér­sütők és a kihordók közös kérvényét is, a­melyben az ipartestületi beadvány mellőzését kérik. M­a­t­h­e­i­­d­e­s­z István az ipartestület kérvénye mellett szólalt fel, ellenben többen ellene mondtak a teljes korláto­zásnak, mert a sütemények házhoz szállítása a közön­ségnek érdekében van. Hosszabb vita után a kérdés akként jön megoldva, hogy jövőre süteményt a ház­hoz csak az szállíthasson, a­ki erre az iparhatóságtól külön engedélylyel bír. — A kőművesek, kőfaragók és ács­iparosok ipartestülete által a munkaadók és segédszemélyzet közti viszonyról kidolgozott munka­rendet a bizottság szintén felülvizsgálta és kimondta, hogy a kőműves, kőfaragó és ács 14 éven aluli gyer­meket nem alkalmazhat munkásul vagy tanonczul. A községi választások tárgyában az V. ker. polgári kör ma igen látogatott ülést tartott, melyben 5 tagú bizottság azzal az utasítással küldetett ki, hogy a kerület többi egyleteivel érintkezve, lehetőleg együttes eljárást létesítsen. EÜLÖNTESÉK. Napirend, október 10. A honvédelmi miniszter fogad d. u. 2—8. A horvát miniszter fogad d. u. 10— d. u. 2. A főváros közgyűlése d. u. 4 órakor az új városháza dísztermében. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9— d. u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Caf­é-R­estaurant de l’Opera. An­­drássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — okt. 9. Gróf Bánffy Béla, a képviselőház alelnökének egészségi állapota, mint lapunknak Kolozsvárról táv­­irják, a tegnapi nap folyamán jelentékenyen javult. Dr. Varsó Indor, a gróf budapesti háziorvosa, meg­látogatta a napokban a beteget Puszta-Szentmihály­­telken, s derült kedélyállapotban találta a lábbado­­zót. Egészségének teljes helyreállítása czéljából Bánffy gróf közelebbről Budapestre jön. A műemlékek országos bizottsága tegnap ülést tartott, melyen az elnök meleg hangon emlékezett meg T­r­e­f­o­r­t Ágoston haláláról. A bizottság rész­vétének jegyzőkönyvileg adott kifejezést. Ezután a bizottság fölterjesztést intézett az új közoktatásügyi miniszterhez, hogy a Nógrád megyébe kebelezett Tu­­ricska község evangélikus templomában felfedezett falfestmények föntartására a még hiányzó összeget utalványozza. Intézkedett a bizottság az iránt is, hogy a derzsi unitárius templomban napfényre került falképek vászonlepellel befehessenek. Ugyanebben az ülésben mutatta be Möller István építész a rima­­brezói evangélikus templomban felfedezett falképek rajzmásolatait s a bizottság Möllert újból kiküldte a helyszínére, hogy a fölfedezett festményekről színes vázlatokat készítsen. Bonaparte Lucien­cy emlékiratai. Parisban most jelent meg egy érdekes munka, melynek czíme: Le Prince Lucien Bonaparte et sa famille s mely I. Napoleon fivérének, Lucien herczegnek emlékiratait tartalmazza. Legérdekesebb ezen feljegyzéseknek az a része, mely a Waterlooi csata után történteket és külö­nösen a hatalmas császár trónlemondásának részleteit foglalja magában. A franczia lapok kivonatokat kö­zölnek a könyvből, melyek éppen ezen eddig részlete­sen nem igen ismert eseményekre vonatkoznak. Ér­dekesnek tartjuk az emlékiratoknak a trónlemon­dásra vonatkozó részét a következőkben megismer­tetni : Lucien hg, ki a császárság egész tartama alatt haragban volt a császárral s nem közeledett feléje, a Waterlooi csata után felajánlotta neki szolgálatait. A császár őt bízta meg azzal, hogy a kamarákkal érint­kezzék. »Együtt sétáltunk — igy szól a herczeg — az Elysée kertjében, melyet ezer és ezernyi néptömeg vett körül. Midőn a nagy sétány végére értünk, a­hol a nép a császárt megláthatta, húszezer torokból hangzott az üdvözlés. Fegyvert kértek tőle s hívták őt, hogy vezesse őket a kapuk előtt álló ellenség el­len. Férfiak, nők és gyermekek letérdeltek és igy könyörögtek a császárnak, hogy ne hagyja őket el. A császár ösztönzéseimre szomorú mosolylyal vála­szolt: »Azt akarod tehát, hogy polgárháborút idézzek elő s még ezzel is tetézzem a háború borzalmait ? Soha! Menj a kamrákba. Ők határozzanak. Velük együtt mindent tehetek, nélkülük sokat tehetnék az én érdekemben, de nem menthetném meg hazámat! Azért a magam érdekében semmit sem teszek!« — Szemeim könyekkel teltek meg s először életemben hullottam térdre a nagy ember és a nagy hazafi előtt, kinek ily nemes szive volt. Lucien ezután elmondja, hogy a kamrában Lafayette Napoleon lemondását követelte s ezt hangoztatta a képviselők és szenáto­rok nagy csoportja. — »Mondja meg fivérének, — ezek voltak Lafayette szavai, — hogy küldje el ne­künk lemondását. Ha nem teszi, mi elküldjük neki határozatunkat, mely őt a tróntól megfosztja.« — »Én pedig La Redoyére-t küldöm el nektek, — kiál­tott vissza Lucien, — a gárda egyik zászlóalja élén !« — Lucien visszasietett az Elyseébe, hol a császár Carnotval, Bassanoval s udvarának egyéb miniszte­­rereivel és katonáival tanácskozott. Midőn meghal­lotta az eredményt, egy pillanatig habozni látszott­, de azután erőteljes hangon kiáltott fel: »Nem! ha őket elszakítja a gyűlölet, én nem sodrom nagyobb veszedelembe hazámat.« Lucien, fogd kezedbe a tol­lat! »A herczeg e parancsolólag kiejtett szavakra fogta a tollat s a császár szavait írni kezdte. Alig, hogy a császár a­­ »lemondok« szót kiejtette, Lucien hg felugrott, a földhöz vágta a tollat s távozni ké­szült. De a császár szomorúan nézett reá s oly han­gon, mely egyúttal parancsolt és esdeklett, igy szó­lott hozzá : »Maradj!« A császár pedig aláírta a le­mondási okmányt. Új főreáliskola. Déván az újonnan épült állami főreáliskola ünnepélyes megnyitása — mint lapunk­nak írják — e hó 7-én ment végbe. Az ünnepélyt a csinos épület első emeleti dísztermében tartották meg. A közoktatási minisztérium képviseletében Pogány György Hunyad megye főispánja jelent meg. A dévai dalárda éneke nyitotta meg az ünnepet. Ezután Pogány főispán mondott beszédet s a kormány nevében átadta az iskolát a tanári karnak. Majd Jakab Ödön reáliskolai tanár szavalta el ez alkalomra irt prologját. Kun Géza gróf később a hunyadmegyei történelmi és ré­gészeti társulat nevében mondott sikerült beszédet. Végül Téglás Gábor főreáliskolai igazgató lépett az emelvényre, elmondva az iskola fejlődési történetét. A Rákóczi-induló hangjai mellett távozott a közön­ség. Két órakor délután banker volt, melyen százan felül jelentek meg. Teletvárók. Soha ember még úgy nem várta a telet, mint azok a déli vidékek Amerikában, melyek­ben két hónap óta a sárgaláz végzi iszonyú mun­káját. Az első fagy az egyetlen szer, mely e borzasztó betegségnek anyagát megölni képes s ennélfogva a szerencsétlen városok, melyek fele népességüket a jár­vány következtében már elvesztették, úgy várják a tél beköszöntését, mint a Messiást, a­ki megváltja őket a gyilkos hajlandóságú vendégtől. Most azonban még teljes szabadságban terpeszkedik mind szélesebb és szélesebb helyre a járvány s kiszorította már a kereskedelmet, mely megszűnt, a jólétet, melyet vándor-tolvajok aláástak s a gondtalanságot, me­lyet a félelem és aggódás már teljesen elölt. — Jacksonvilleben, Tampéban, Floridában s több más helyütt is az élet merő rezignáczióvá zsugorodott, mert a láztól félő lakosságnak szöknie nem le­het s a maradás egyértelmű az önmegadással. A vonatok elhaladnak e szerencsétlen városok mel­lett s meg sem állanak, nehogy a lakosság egy része talán erővel is felkapaszkodjék, csakhogy elmenekül­jön a halálos gőzkörből. A még nem inficziált váro­sok elzárták kapuikat a menekülők elől, kiknek ott kell maradniok a halál műhelyében, várva, míg az első fagy elviszi a járványt, ha ugyan ez őket már előbb el nem viszi. Hirlapírók, kik elszántan odamen­tek a járványos városokba, első tudósításaikat is alig írhatták meg, a másodikhoz pedig már nem jutotttak, mert már­­ nem éltek. Az emberek nem dol­goznak, tolvajok teremnek, a városok kihalnak s a kiket a láz még menten hagyott, térdre borulva csen­genek, hogy jöjjön a tél, mely kemény fagyával meg­ölje a járvány-baczilusokat. A Gyermekbarát-egyesületből. Ő Felsége a ki­rályné 100 irtot adományozott az egyletnek. — Mint­hogy újabban az egyletnél nem kevesebb, mint k­i­­lenczszáz olyan gyermek jelentkezett, kik rendes táplálékban nem részesül­ne­k, a nagy választmány e hó 14-én az áll. felsőbb leányiskolában ülést tart s azon intézkedni fog a gyer­mekek élelmezése iránt. Argumentum a spirituszban. Kendőbe csomózott fejjel, kezében bekötött befőttes üveggel állított be egy vidéki atyafi a vizsgálóbíróhoz. Hosszú elülj­áró beszéd helyett felbontotta a befőttes üveget s mély sóhaj kíséretében egy megfakult­­ fülkagylót vett ki belőle. Aztán Csak annyit mondott: »Ez va­lamikor az én fülem volt!« A vizsgálóbíró hajlandó lett volna felkaczagni, de a megfültelenitett atyafi intett a kezével s aztán bevezetésül nagyot sóhajtva, igy szólt: »Pörbe szálltam a komámmal; azt mond­tam neki, hogy svindler s ez igaz is; a komám fülön kapott s az eredmény — itt van a befőttes üvegben- Valamikor, mikor még nem hívták néhainak, fülem volt, most argumentumom. Volna inkább nekem fülem s a komámnak argumentuma. Szóval ötezer fo­rint kártérítést kérek.« A komát »jogtalan fülelsajá­­titás« miatt törvény elé szólították s ötezer forintot nem fizettettek ugyan vele, de kilencz hónapi fog­házra elitélték. A koma azonban fölebbezett, mond­ván : vizsgáltassa meg a törvényszék, nem volt-e az inkriminált fül a kérdéses időben — megfagyva? Mert akkor nem ő az oka, hogy a fül spirituszba ke­rült, hanem a fül, mely meg volt fagyva s kétségtele­nül lekivánkozott védetlen helyéről. A legkomikusabb a dologban az, hogy az ügy az országos közegészség­­ügyi tanács elé fog kerülni s csak azután fog a Kúria végleges ítéletet mondani. A szóban forgó fül pedig addig, sőt valószínűleg azután is a spirituszban marad. Elzüllött magyar fiuk Bécsben. Két magyar szü­letésű ifjú állt ma egyik bécsi járásbíróság előtt. Az egyik Nadányi Rezső, elhunyt vasúti főtitkár,a másik Berger volt szt.-martoni szolgabiró fia. Mindketten fiatalon kerültek az osztrák fővárosba, mert korán vesztették el szüleiket s rokonaik nem törődtek velük. Nadányit, miután Bécsben hosszabb ideig konczorgott, a városi dologházba küldték, a­honnan azonban, az egyhangú papirzacskócsináláshoz kedve nem lévén, elment. Bergert több ízben tetten érték, a­mikor koldult. Most mindkettőt csavargás miatt elítélték. Helyi hírek. Ellenőrzési szemlék a fővárosban. A fő- és utó­ellenőrzési szemlék a közös hadseregbeli szabadsá­golt, tartalékos és póttartalékos, valamint a szabad­ságolt állományú honvédlegénységgel holnapután, e hó 11-én kezdődnek. Akik az idén nem voltak behiva, kivétel nélkül tartoznak megjelenni a szemléken, me­lyeket az üllői­ úti kaszárnyában naponkint d. e. 8 — 12 óra közt fognak megtartani. A­kik meg nem je­lennek, katonai büntetés alá esnek. E héten a követ­kezők tartoznak megjelenni: október 11-én az 1—20, október 12-én 21—31, október 13-án a 32 —43. gya­logezredbeli tartalékosok. Revolveres gyermek. A szülei gondatlanságnak majdnem áldozatul esett ma egy nyolc­ éves kis­gyer­mek. A dolog úgy történt, hogy Sinai Antal Mes­­ter-utcza 4. sz. alatt lakó czipészme­ster ma délután egyedül hagyta egy szobában két gyermekét, a 10 éves Nándort és a 8 éves Margitot. A két gyermek egy ideig játszott s azután kutatott a szobában. Az egyik asztalfiókot nyitva találták s a fiú kivette be­lőle atyja töltött revolverét. Majd ide-oda forgatta s játszani kezdett a revolver kakasával. E közben a re­volver elsült s a golyó a leányka szájába fúródott. A dördülésre elősietett házbeliek vértől elboritottan ta­lálták meg a kis leányt, a­kit a mentők beszállítottak Kovács tanár klinikájára. Az orvosok itt megvizsgál­ták sebét s konstatálták, hogy a golyó nemesebb részt nem sértett s a leányka állapota komolyabb aggoda­lomra nem ad okot. A »Gresham« biztosító társaság budapesti kép­viselősége tudatja velünk, hogy Braunt, a fiókinté­zet volt főkönyv­vivőjét, a Böhm-ügyben semminemű vád nem terheli s már hónapokkal azelőtt felmenté­séért folyamodott. A könnyelműség áldozata. A szégyen elől a halálba menekült F­i­­­ó Ferencz holttestét — utolsó levelében kifejtett kívánsága szerint — bonczolatla­­nul helyezték örök nyugalomra. Délután három óra­kor volt a temetés, melynek költségeit a budapesti gyógyszerészsegédek betegsegélyző egylete viselte. A szerencsétlen fiatalember koporsóját egykori barátai és kartársai közül igen kevesen állták körül; ott volt az öngyilkos bátyja is, aki a főváros egyik nagy tébolydájának felügyelője. Koszorú nem volt a rava­talon. A beszentelést Klincsik rókus-kórházi káplán végezte. A szertartás befejeztével kétfogatú halottaskocsira helyezték az egyszerű koporsót és a szomorú menet megindult a temető felé. Gyanús halálozás. Horalek Mátyás betűszerű 41 éves neje, Balogh Anna, a múlt éjjel hirtelen fel­ugrott ágyából s borzasztó jajveszékelés közben ki­rohant az udvarra. A Bástya­ utcza 15. sz. házban, hol az asszony lakott, jajveszékelésére mindenki fel­ébredt s nagynehezen le tudták szerelni az ész nél­kül fel s alá rohanó asszonyt, ki azonban ekkor már végét járta. Orrából és szájából csak úgy dőlt a tajték s pár percz múlva a szerencsétlen meghalt. Az elő­hívott halottkém mérgezés tüneteit konstatálta rajta. Színház és művészet. Operaszínház. Bianchi k. a. ma este egyik legcsillogóbb koloratur-szerepében,Donizetti »Lucia«­­jában lépett föl. A dalmű maga kétségkívül sokat vesztett vonzó erejéből, mióta Wagner Richard csil­laga van uralkodóban és a még Wagnernél is fanati­­kusabb »zenészkék« orchester-nyakgató légiója ha­lálra ítélt minden egészséges, szép melódiát. De ha — mint mondani szokás — némileg el is van csépelve, gyönyörködtetni mégis tudja a hallgatóságot olyan főszereplővel, mint Bianchi k. a., a­ki szár­nyat ad és költői bájt kölcsönöz mindennek, a­mit énekel. Mai szereplése is fényesen sikerült. A nagy tébolyjelenet, a bravour-szerénák e netovábbja, a művésznő remek hangját és épp oly remek készült­ségét szinte utolérhetetlen magaslaton mutatta be. Az előadás különben a jobbak közé tartozott. Brou­­(­­i­k (Edgard), O­d­r­y (Ridebend) és T­a­k­á­t­s Asthon) derék ensemble-t alkottak. Broulik ez­úttal is olaszul énekelt, pedig 2 hónap óta már megtanul­hatta volna szerepét magyarul. A meiningeniek vendégjátéka. A meiningeni her­czeg színtársulata ma a Wallenstein trilógia harma­dik részét, Wallenstein halálát hozta szinre. Wallenstein ábrázolója (Knorr) ezúttal sem állott a nagy hadvezér alakjának tragikai magaslatán : morgó, szakgatott zsörtölődései nem vallottak a finom és szellemes Friedlandi herczegre. A többi szereplő kö­zül Richard P. (az öreg Piccolomini) emelkedett ki, értelmes és egyszerű dikcziójával. A jelenetezés min­den izében művészi volt; különösen hatásos volt ama nagy jelenet, melyben egymásután érkeznek a részleí­­rek a csapatok elpártolásáról és a szereplők lázas izgatottsága egyre fokozódik. A lázongó Pappenheimi vasasok, kik vad rohamokban tömegesen tódulnak a szinre, eleven képet alkottak a harminc­éves háború erkölcseinek megérzékítésére. Törvényszéki csarnok. A budapesti ítélőtábla hátralékai egyre szapo­rodnak. A legújabb kimutatás szerint a múlt hó vé­gén a hátralék 39,556 db. volt, vagyis 6875-tel több, mint a múlt év végén. A szakkörök, melyek ismerik a budapesti kir. Ítélőtábla bíráira háruló óriási munkát, teljes elismeréssel adóznak a bírák önfeláldozó ügy­buzgalmának , de egyúttal teljesen egyetértenek a tábla nagyérdemű elnökének, V­a­­­k­a­y Károlynak a legutóbbi teljes ülés alkalmával kifejezett ama néze­tével, hogy ezt a munkásságot, melyhez hasonlót egyetlen egy czivilizált állam sem halmoz bírái vál­­laira, még tovább fokozni akarni nem szabad, hacsak a másodfokú jogszolgáltatásnak komolysága és hitele iránt a bizalmat megingatni nem szándékozunk. Az igazságszolgáltatás alapossága sokkal magasabbrendű érdek, semhogy ezt az elintézés siettetésének felál­dozni szabad volna s bármilyen megdöbbentő szám­ban is mutatkozzék az év végén a hátralék, inkább azt kívánjuk, hogy az ország e legfontosabb másod­­­bíróságának tagjai az alaposan és lelkiismeretesen teljesített kötelesség tudatával zárják le munkássá­guknak e szakát, melynek érdemét a hátralékoknak minden áron való apasztása iránti törekvés nem hogy emelné, hanem bizonyára csökkentené. Egyébként végleges ítéletet ma még a hátralékok apasztása czél­jából néhány hóval ezelőtt foganatosított kisegítő in­tézkedések sikere fölött mondani korai volna, a­meny­nyiben ez intézkedéseknek hatása a fennforgó s álta­lunk a napokban kiemelt körülményeknél fogva eddig csak részben mutatkozhatott. A Geiger-féle negyedmilliós lopás tetteseit, Csonka Bálintot és Maczonka Györgyöt, a­kik az ó-kanizsai csendőrség fogházából megszöktek, most körözteti a szegedi törvényszék. Nyomozó leve­let bocsátott­ ki Maczonka György felesége ellen is. Mind a hárman rablással és lopással vannak vádolva. Sport. Budapesti őszi lóversenyek. — Ötödik nap. — — okt. 9. Noha elég szép volt az idő, csak kevesen jelen­tek meg a turfén, melynek ma a St.­Leger-díj volt a legnagyobb eseménye. Viceadmiral, Esterházy Miklós gróf sárga méné győzött elég váratlanul, 5000 frtot juttatva tulajdonosának. A futamok eredményeit itt adjuk : I. Nursery-Handicap, 1003 fit. Távolság 950 méter. Gr. Kinsky Zdenko s. k. Trudo­m (68'/s Rawlinson) első ; Péchy A. és Mr. Prince p. k. Donna Margh­erita (52 B. Tinsley) második ; k. Springer Gusztáv p. m. Uncle Man (56'/s Bell) harmadik. Futottak még: Nemesis, Sugar-Plum, Tosca, Herre-Kata, Szilaj és Vőfély. — Tosca kitört lovasával és a starter elé nem állott. Szilaj elbukott. Másfélhoszszal könnyen nyerve. Félhoszszal har­madik. — Totalizator : 5 : 61. — 50 kros helyen : 1:6. — 30 kros helyen: 1:6. — Helyrefogadások: 25:117. II. 25 :114. — Versenyérték : 1003 frt a nyertesnek, 490 frt a másodiknak és 35 frt az egyleti pénztárnak. II. St. Leger. 5030 frt. Távolság 28­0 méter. Gr. Esterházy Miklós s. m. Viceadmiral (66 Wyatt) első . Capt. Violet p. m. Biró (56 Coates) második ; gr. Trauttmansdorff K. hdn. s. m. Oroszlán (56 D. Goodway) harmadik. Futott még : St.­Wolfgang. — Küzdelem után másfélhoszszal biztosan nyerve. Rossz harmadik. — Idő : 3 p. 23 mp. — Totalizator : 5:22. — 50 kros helyen : 1 : 4. — 30 kros helyen : 1: 4. — Helyrefogadások :­­ 25: 39, 25 : 36. — Versenyérték : 7820 frt a nyerőnek, 850 frt a másodiknak. III. Kétévesek Claimin­g­ S­t­a­k­e s­e. 1000 frt. Táv: 1300 m. Gr. Kinsky Zdenko stp. m. Bantam (57 E. Rossiter) első, Mr. Phipps pk. Rosz leány (62 Raw­linson) második, Péchy A. és Mr. Prince pk. Hanna (55 V. E. Tinsley) harmadik. Több nem futott. Félhoszszal biztosan nyerve. Rossz harmadik. — Totalizator : 5:8. — 50 kros helyen: 1:1.50. — 30 kros helyen: 1:75. — Helyrefogadások: I. 25 : 31. II. 25 : 40. — Versenyérték : 1000 frt a nyerőnek, 115 frt a másodiknak. IV. Kétévesek államdija: 5000 frank aranyban. Táv: 950 m. Gr. Apponyi A. sm. Tr­iump­h (553/a E. Rossiter) első, gr. Stubenberg József pk. Molly (563/a Busby) második, ifj. gróf Esterházy Móricz pk. Pistache (563/a Coates) harmadik. Futottak még Uram­­bátyám és Weliki. Félhoszszal biztosan nyerve. Másfél­hoszszal harmadik. — Totalizator : 5 : 10. — 50 kros he­lyen : 1 : 2. — 30 kros helyen : 1:2.— Helyrefogadások : I. 25 : 38. II. 25 : 55. — Versenyérték : 2000 frt a nyerő­nek, 315 frt a másodiknak. V. A 11 a m d­i­j. 3000 frank. Táv: 2400 m. Báró Üchtritz Zsigmond 36. p. k. Analyse (57 m/i, Lemaire) első, br. Rothschild N. 36. p. k. Blue Black (67'/9, Good­way) második. Több nem futott. Félhoszszal biztosan nyerve. Totalizator : 5 : 11. — 60 kros helyen : 1:2. — 80 kros helyen: 1: 2. — Versenyérték : 1200 frt a nyerő­nek, 45 frt a másodiknak. VI. Kerepesi akadál­y­v­e­r­s­e­n­y: 2000 frt a nyerőnek, 300 frt a másodiknak. Táv: 4800 m. Gr. Ester­házy Miklós 4é. p. her. Alibi (70, M. Phillips) első, br. Üchtritz Zsigmond 5é. p. m. Bolgár (felv. 75, R. Mitchell) második. Több nem futott. Könnyen négy hoszszal nyer-

Next