Pesti Napló, 1888. október (39. évfolyam, 271-301. szám)

1888-10-28 / 298. szám

Melléklet a Pesti Napló 298-dik számához. Előléptetések a honvédségnél. — okt. 27. A közös hadseregbeli novemberi előléptetéseket esti lapunkban már közöltük. Értesülésünk szerint a »Budapesti Közlöny« holnapi száma közzéteszi a honvédség előléptetésére vonatkozó legfel­sőbb elhatározásokat. Ezek szerint a király ő Felsége október 25-én, ez évi november hónap elsejével jelen­legi alkalmazásukban való meghagyás mellett ki­nevezte . Altábornagy­gyá, koronvári Jerentsik Vincze vezérőrnagyot, az V. honvéd kerület parancs­nokát ; vezérőrnag­gyá, Say Győző ezredest s a 76. honv. gyal.-dand. parancsnokát. A tettleges állományban: I. a gyalogságnál, ezredesekké a következő alezredeseket: revis­­nyei Reviczky Károlyt a 15., Lehoczky Györgyöt a 10- ik és Kránitz Jánost a 6-ik honv-gyalog fél-dand. parancsnokát, valamennyit jelen szolgálati állásukban való meghagyás mellett; alezredesekké a kö­vetkező őrnagyokat: Védő Jenőt a 3. honv. gyal. fél­­dand. 2. zászlóaljának parancsnokát, Dits Nándort a 27. honv. gyal .-fél dand. ideigl. parancsnokát; Fürdők Istvánt a 4. honv. gyal.-féldand. 1-ső; Hegyi Gyulát a 4. honv. gyal.­féldand. 2. zászlóaljának parancsno­kát és Bihar Ferenczet a honv. minisztérium I. ügy­osztálya vezetőjét, valamennyit ezen szolgálati alkal­mazásukban való meghagyás mellett ;őrnagyokká a következő I. oszt. századosokat: Brandtner Fe­renczet, a 7. honvéd gyalog-féldandár 2. zászló­­aljának ideiglenes parancsnokát, egyúttal ezen zászlóaljnak valóságos parancsnokává ; Nem­ich­ Sándort a 25. honv. gyal.-féldand. 1-ső, Kossanovic Mihályt a 28. honv. gyal.-féldand. 1-ső, lovag Zubovic Mihályt a 25. honv. gyal. féldand. 3-ik, Belleville Emilt a 26. honv. gyal.-féldand. 3-ik, Ruttner Kál­mánt a 3. honv. gyal.-féldand. 3-ik, Such­y József a 2. honvéd gyalog féldandár 1-ie, Habrovszky Jó­zsefet a 15. honv. gyal.-féldand. 3-ik, Vidovich Meny­hértet a 2. honv. gyal.-féldand. 2-ik, nagypestyényi Alsó Sándort a 11. honv. gyal.­féldand. 1-ső zászlóal­jának parancsnokát, Schreiner Imrét a Vl-ik, Kör­­mendy Lajost az I-ső honv. ker. parancsnokság se­gédtisztjét, valamennyit jelen szolgálati állásukban való meghagyás mellett és Csalány Gézát a IV-ik honv. ker. parancsnokság ideigl. segédtisztjét, egyúttal ezen kér. parancsnokság valós. segédtisztjévé; Wisner Mihályt a 16. honv. gyal.-féldand. 2. zászlóaljának parancsnokává és Comensoli Hermannt a 17. honv. gyal.-féldand 3­ zászlóaljának parancsnokát, zász­lóalj parancsnokokká a következő I. oszt. századosokat: Thallac Istvánt a 7. honv. gyal.-féldand, 3- ik, Hoffmann Gézát a 8. honv. gyal.-féldand, 3-ik, hadosfalvi Ludmann Gyulát a 9. honv. gyal.-féldand, 4- ik, Balogh Ferenczet a 23. honv. gyal.-féldand I-ső, Püspök Józsefet a 16. honv. gyal.-féldand, 3-ik, Butykay Ádámot a 13. honv. gyal.-féldand, 4-ik és Wéber Gyulát a 24. honv. gyal.-féldand, 2-ik zász­lóaljánál. II. a lovasságnál ezredesekké a kö­vetkező alezredeseket: Palkovics Józsefet a 6-ik, szentgyörgyi Jablánczy Sándort a 3-ik és szenttor­nyai Bodoy Györgyöt a 2. honvéd huszárezred pa­rancsnokát, valamennyit jelen szolgálati alkalmazá­sukban való meghagyás mellett, alezredesekké a következő őrnagyokat: báró Cordon Gyulát az 1-ső honv. huszárezre­s-ső és dévaványai Halassy Pált a 8. honvéd huszárezred 11- ik osztályának parancsnokát mindkettőt jelen szol­gálati alkalmazásukban való meghagyás mellett. I. A tettleges állományban a gyalogságnál I. oszt. századosokká a következő tettleges állománybeli II. oszt. századosokat: Mihutz Györgyöt a 24-ik, Aczél Istvánt az 5-ik, Hanner Sebestyént a 23-ik, Tamásy Bélát a 13-ik, Horváth Gézát a 15-ik, szécsi Sztricskó Jánost a 12-ik, Kuharik Jánost a 10-ik és Zay Jenőt a 4-ik honvéd gyal.-féldand. állományában . II. oszt. századosokká a következő tetd­. állománybeli főhadnagyokat: Zalánfi Istvánt, Rédly Mihályt, Bart­ha Lajost, Szathmáry Rezsőt, Balzam Győzőt a Ludovika-akadémia, Dancs Zsigmondot, Váray Károlyt, Tresznicsek Istvánt, Guttman Ferenczet, Haupt Pált, Foltz Lajost, Czibur Lászlót, jelen szolgálati alkalmazásukban, főhad­nagyokká . Medveczky János szabadságolt állo­­­mányú főhadnagyot és a következő tetti. állo- I mánybeli hadnagyokat: Purjesz Ignáczot, Udvardy , Sándort Görbe Sámuelt, Csontos Györgyöt, Grün­­feld Gyulát, Vezics Ottokárt, Krausz Henriket, Trolli Lajost, Hadházy Józsefet, Daubner Samut, Bisconti Pétert, Rácz Gábort jelen szolgálati alkalmazásuk­ba való meghagyás mellett; hadnagyokká: Marosy Dezső hadapród­­tiszthelyettest, Vony Károly szabadságolt állományú hadnagyot és a következő hadapród-tiszthelyettese­­ket: Ludig Vilmost, Koós Miklóst, Láng Gyulát, Szabó Imrét, Vajda Ss­gmondot, Németh Lajost, Mayer Pált, Klasánt...­., last, Budaházy Zoltánt, Nedeczky Rezsőt, Székely Kázmért, Mihalik Imrét, Orosz Árpádot, Barthos Istvánt, Báthory Lászlót, Németh Bélát, Goszthonyi Istvánt, Jankó Györgyöt, Kovács Lázárt, Molnár Eleket, Milosevits Jenőt, Buday Jenőt, Kollarik Emilt, Horváth Jánost, Pe­­tőcz Kálmánt, Bodó Pált; a lovasságnál I-ső osztályú százado­sokká a következő tettleges állományt. II. oszt. századosokat : Gabron Gyulát, Rácz Bélát, Tomase­­vic Márkot és gróf Normann Károlyt; II-od oszt. századosokká a következő tetti. állománybeli főhadnagyokat: Kiss Dénest, Sier Frigyest, Tóth Istvánt; főhadnagyokká a következő hadnagyokat: Gyenes Pált, Petrovics Jánost, Vas Sándort, Ketta Évert; hadnagyokká a következő hadapród-tisz­­helyetteseket: Strelecz Gyulát, Csigó Kálmánt, Los­­sonczy Károlyt, Sivó Gyulát, Szemere Kálmánt, Bo­­gyai Bélát; a helyi alkalmazásbeliek állomá­nyában 1-ső osztályú századossá Ljubicic Antal II. oszt. századost; II. a szabadságolt állományban a gyalogság­nál II. oszt. századosokká a következő sza­­bads. állománybeli főhadnagyokat: Vetzák Feren­czet Jeszenszki Andrást; főhadnagyokká a következő hadnagyo­kat : Faith Mátyást, Ottó Emilt, Hofmann Győzőt, Pyber Károlyt; hadnagyokká a következő hadapród-tiszt­­helyetteseket: Romsits Imrét, Vinczlér Istvánt, Ku­­ricza Jánost, Rátonyi Sándort, Mássa Gyulát; a lovasságnál I. oszt. századosokká a következő II. oszt. századosokat: Beniczky Gábort, Nagy Lajost; főhadnagyokká a következő hadnagyo­kat: Széky Pétert, gróf Majláth Józsefet, Cseh Marczelt, Antos Istvánt, dr. Tóth Ernőt, Szikszay Gyulát, Mülhens Tivadart; Ill. a kezelőtisztek állománycsoportjában a tett­leges állományban I. oszt. százado­s-k­ezelő­­tisztté: Levendovszky Ferencz II. oszt. százados­kezelőtisztet, II. oszt. százados-kezelőtisztekké a következő főhadnagy-kezelőtiszteket: Geiger Feren­czet, Szaday Gyulát; főhadnagy-kezelőtisztekké a követ­kező hadnagy-kezelőtiszteket: Veres Sándort, Pauer Edét, Braier Mórt, Cuckovic Jánost, Dőri Lajost; h­a­d­n­a­g­y-k­ezelőtisztekké: Nóga Bá­lint szabad, állam, hadnagy-kezelő tisztet, továbbá a következő törzsőrmestereket: Perger Istvánt, Bohus Ignáczot, Szabó Eleket; a szabadságolt állományban h­a­d­n­a­g­y-k­e­­zelőtisztekké a következő altiszteket: Szentpé­­tery Zoltánt, Bobuschek Gusztávot; a honvédhadbirói tisztikarban I. a tetd­. ál­lományban I. oszt. százados hadbíróvá: Miskolczy Kálmán II. oszt. száz. hadbírót; II. o­s­z­t. száz. hadbíróvá: Hreljanovic Guidó főhadnagy hadbirót; főhadnag­y-h­adbirókká a következő had­­birógyakornokokat: dr. Királyi Jánost, Gerő Gyulát, Weöreös Dezsőt; II. a szabads. állományban főhad­­nagy-hadbiróvá: dr. Nyeviczkey Antal kir. táblai fo­galmazót ; a honvéd orvosi tisztikarban I. a tetd­. állo­mányban törzsorvossá dr. Nusz József I. oszt. ezredorvost; I.oszt. ezredorvosokká a következő II. oszt. ezredorvosokat: dr. Hovaniczky Sándort, Klein A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Október 27. — Keresd a férjet! — Regény. — (13) Irta: Sziklay János. VI. Dezsőt fellobbantotta ez a makacsság. Férfiúi daczossága felébredt benne. Ez csak szeszélyes ma­­kranczosság, nem igazi harag. És mért sir ? Nincs kiállhatatlanabb a sírásnál. Ha azt hiszi felesége, hogy pityergéssel fogja kivivni az uralmat felette csalódik. Ott akarta hagyni, hadd sírja ki magát. Mak­­ranczos gyermek, a­kit úgy lehet észre téríteni, ha magára hagyjuk. Ha látja, hogy nem esnek meg rajta, akkor beleun és elhallgat. De nem mert tovamozdulni. Egy eleven, maró üszék esett a lelkébe, melyet nem birt büszke önérzete eloltani. Fülében egyre zúgott egy hang: Te vagy az oka! Te sajtoltad ki azokból a vidám szemekből a könnyet. Te rontottad meg boldogságát, te zúztad össze ez álmok közt élőnek egyetlen valósulható ál­mát. Térdelj le, kérj bocsánatot! Add vissza roncsát az álomnak, ha magát már nem is adhatod vissza tel­jes gyönyörűségében! Odalépett Blankához, elvonta arczáról a kezét, megszorította hosszan, megcsókolta melegen. — Nem akar megbocsátani ? kérdé halkan. Blanka nem felelt. Balkezével szemére szok­ta kendőjét, de nem sírt többé. — Ez már nem harag többé. — mondá férje reszketve. Blanka még most sem szólt, csak hátraveté fejét s kinézett a kertbe, hogy ne kelljen Dezső szemével találkozni. — Bocsásson meg, kedves Blanka, de — Blanka hirtelen felugrott. — De ? mit jelentsen az a de ? — kiáltá szik­rázó szemmel. — De! Van önnek joga rá? De? Van önnek oka rá, hogy reszkessen a hangja, hacsak nem a szégyentől ? Szégyelje magát! Szégyelje gyöngeségét, vagy talán gyöngédtelenségét! — Édes Blanka! — Hagyjon el! — De hadd magyarázzam ki magamat. — Hivattam önt tegnap, vagy nem ? — Hivatott. — És miért nem jött ? — Elismerem, hogy hibáztam. — Elismerem... Ezzel nem békít meg. Ezzel nem feledteti azt a szégyent, a­mit rajtam tett, azt a fájdalmat, melyet okozott. — Bocsásson meg hát! — Azt hiszi, olyan könnyű a bocsánat az ilyen megvető bánásmód után ? — Én megvetem ? Istenemre —­­— Mit tett egyebet ? Egy könnyű sértő szóért önök készek nyomban vérét ontani egymásnak. A hitves megsértését pedig jóvá hihetik tenni egyetlen semmitmondó szóval. Bocsánat! Elhajigálják azt a szót úton-útfélen, az utczán, bálteremben, ha meglö­kik egymást, elég ez az egy szó, bocsánat. És most sem tud többet mondani ennél ? Menjen, menjen.... Engedjen időt, hogy feledhessek, hogy megbocsáthas­sak. . .Menjen, kérem! — Nem megyek, míg meg nem ígéri — — Most nem ígérek semmit, vágott közbe Blanka ingerülten. Majd később. Majd aztán. Menjen sétálni a kertbe. Hiszen még most sem tud egyenesen állani. Menjen, menjen! Blanka visszafordult s egy pillanat alatt benn termett a szobában, becsapva az ajtót maga mögött. Dezső megrázta fejét s ment a kertbe. Már azért is, hogy kifújja mérgét. Ekkora megaláztatást még sem érdemelt meg ez egy tévedése. No de hozzászokott a türelemhez annyi éven át annál a másik leánynál. Valóságos rabja volt. Csak hogy az nem sírt, hanem parancsolt. Oly ellenállha­tatlan varázserővel, oly hatalommal, hogy nem állha­tott neki ellen. De jó , elnyeli ezt is, majd kibékíti másnap, mi­kor haza érkeznek. Az ő domíniumába, a­hol ő az úr. Itt még Blanka az asszony. Kitilthatja a szobájából; ott meg kell nyitnia az ajtót az ő akarom­ szavára. A kertész ebédelni ment; a kert egészen nép­­telenné vált. Bajomi órájára tekintett. Annyi idő volna már ? Az óra megállt; elfelejtette az éjjel felhúzni. Nemsokára azonban megszólalt a déli harang. Tehát még egy órája van ebédig. Addig nem fogják őket háborgatni, de ebéd előtt eljönnek értük. Hogy fognak majd oda állani az öregek elé ? Mit fognak nekik beszélni a nagy boldogságukról, vagy mért lesz majd olyan fanyar a hallgatásuk, mely rögtön el fogja árulni a meghasonlást ? El-elnézte egy bodopács-csapat játszását. A pi­ros erű bogarak kéjesen sütkéreztek egy bevetetlen virágágy meleg homokján. Egyik czibálta a másikat: elváltak, összecsimpajkodtak szerelmesen.... Bohó állatok. Egyszerre csak Kögyesdiné hangját hallotta háta mögött. Blankával együtt jöttek a pavillontól vezető kígyós után. Már megtörtént, sohajtá Dezső. Az első bomba. De Blanka mosolygott s némán karját nyujtá férjének. Arczán inkább bágyadtság, mint harag vagy szomorúság volt látható. Nos, ezt a bágyadtsá­­got nem magyarázhatja rosszra az anya. Természe­tes dolog. A tegnapi nagy izgalom után ! Csoda, hogy még ennyire friss. Blanka tehát semmit sem árult el. Okosan tette. És most sem mutat semmit sem a reggeli nagy haragból. Ellobbanó indulatosság ez, vagy kaczérság. Okosság. Nem akarja kompromittálni házas életét, kivált mindjárt, az első nap. Női furfang , de neki most kapóra jött, egy nagy tehertől szabadu­l meg vele. Karonfogva mentek az ebédlőig. Nem szóltak egy szót sem , elvégezte most a beszédet helyettük az anya. Elmondta, mit mindent készített össze, utasí­tást adott nekik a háztartásról, közben-közben egy pár jó tanácsot a házas életről, az asszony tisztelje urát, a férj becsülje meg nejét, bánjék jól vele, ha távozik hazulról, el ne felejtse megcsókolni, ez a leg­jobb óvás a viszály ellen. Ha összezörrennek, egy csók útját vágja a félreértés elmérgesedésének. Mert a legtöbb viszály csak félreértésből támad. A haragot nem szabad egy napos koráig fölnevelni. Meg kell ölni egy csókkal este. — De ni­ni! Hiszen ti nem is csókolóztak gyer­mekeim. Dezső lesütötte szemét, Blanka meg elpirult. — Oh! — De... — Na, ne szégyeljétek magatokat. Gyermekek! Hiszen szabad. — Persze, hogy igen. — sóhajtá az egyik. — Persze, hogy szabad, fohászkodik a másik. — Már­is ráuntatok volna ? Nem válnék java­tokra . — szólt Kögyesdiné. — Ah, dehogy! — Ah, dehogy! — Tehát hamar, egy-kettő! Meg kellett egymást csókolniok. — Olyan nehezen teszik, mintha most próbál­nák először, zsörtölődött magában az asszony. Nem tudta, hogy csakugyan most próbálják, mint férj és feleség. Hanem a csók valóban megöli a haragot. Vagy hogy nem mutatták a többiek előtt az ebédnél. Mert ott volt Béla meg Csele Pista is. Ösz­­szebeszélték, hogy elkísérik az ifjú párt a vasútra, azután az állomásról visszatérnek, hogy folytassák a környékbeliek vendégszeretetének élvezését. Az ifjú pár már az esküvő előtt úgy tervezte, hogy nem áll meg a fővárosban, hanem tovább utazik a férj jószágára. Ezen terven most még kevésbbé akart volna Blanka változtatni. Menjenek csak men­tői előbb az új otthonba. Az ittlétet ingerültté tette már. Alig győzte várni, hogy fogjanak, az ebédnél szüntelen nézte a nagy órát, szüntelen kérdezte, nem késnek-e el. A férfiak nagyon rendjén valónak találták ezt a türelmetlenséget. Otthon akar lenni, a magányban. Most minden kiváncsi ismerősnek az orra bántja; mindegyiknek szeméből egy kérdést vél kiolvashatni, s ilyenkor boszantó a kérdezősködés, még a néma kérdezősködés is. Megfosztja a szerelem óráit a ti­tokzatosság bűvös leplétől. De Kögyesdiné nem így magyarázta leánya viseletét. Feltűnt a kertben is már az ifjú pár némasága, a nagy szemérmesség, hogy ő előtte nem akarták egy­mást megcsókolni. Márkakorukban nem voltak olyan szégyenlősek. Valaminek kellett történnie. Jónak nem. Ebéd után, a­míg leányát öltöztette, kiküldte a a szobaleányt s megkérdező Blankát egész titokban: — Nem történt semmi különös köztetek ? — Micsoda különösség történhetett volna ? vá­laszolt a menyecske. — Valami félreértés. — Oh dehogy! — Talán udvariatlan volt a férjed ? — Oh dehogy mama, semmi sem történt. Mért kérded ? — Olyan különösen viselitek magatokat. — Oh dehogy mama... csak olyan izgatott vagyok,igen... És egyszerre hangosan zokogva, oda omlott any­ja vállára, egyhangú, siró hangon panaszkodva: — Eszembe jutott, hogy el kell mennem... igen... itt hagyom édes anyámat. .. tudja mennyire szeretem. .. igen. .. mégis csak nehezére esik az ember lelkének. . . egész gyermekkorom itt múlt el.. szép volt, olyan szép... oh édes anyám hát hogy ne volnék izgatott, hogy ne sírnék... oh, oh, oh — Anyja megsimogatta a fejét s rászólt szelíden : — Na, na.. Ne légy gyermek! Ez a mi hiva­tásunk. Neked még könnyebb a sorsod, mert meg­szoktad t­ falut. De nekem a fővárosból kellett ide jönnöm. És mégsem keseredtem el. Te bohó! Na! Majd meglátogatlak két-három hét múlva, csak ad­dig hagylak magadra. Ne sírj, nem szeretik a síró­­szemet a férfiak. Neked nem is áll jól. Aztán az urad jó ember. — Az, igen, motyogá Blanka. — Hát csak ennyi, a mi bánt ? kérdé ismét anyja. — Nem elég ez ? felelt Blanka. Hanem ekkor már letörte könnyeit. Megígérte anyjának, hogy nem fog sírni az utón. Csak a búcsú­­zást ne nyújtsák sokára. Hanem Kögyesdiné még mindig nem elégedett meg ezzel a magyarázattal. Mielőtt búcsúztak volna, behívta magához Bajomit. — Fiam uram, bízom az őszinteségében. Mondja­­ meg, nem történt semmi köztük ? — Mi köztünk ? Micsoda ? — Valami félreértés. — Fájdalom, nem tagadhatom. Kögyesdiné megszeppent — Csakugyan? Jól sejtettem. Leányom nem volt őszinte, ez nem tetszik. Eltagadta. — Ne bántsa őt anyám. A nemeslelküsége tette. Hálával vagyok iránta s kérem, feddés helyett csókolja meg helyettem is. — Mi történt hát ? — Az én hibám. Befogtak tegnap azok a bo­lond fiúk, búcsúztattak a legénységemtől, s tisztesség nélkül mondva, bizony eláztam. Sajnálom, biz isten sajnálom. Bocsánatot kértem délelőtt Blankától; kez­detben ugyan nem engesztelhettem meg, de látom, hogy haragja már múlik. Kögyesdiné megfenyegette Bajomit. — Vigyázzon magára, kérem, nagyon kérem. Blanka még gyermek, olyan mint a viasz. Az lesz belőle, a­mivé ön teszi. Öntől függ egyedül, hogy jó asszony legyen. Érti, mit tesz ez ? Bajomi szomorúan felelt rá: — Értem. Igyekezni fogok helyre hozni hibámat. — Elvárom magától! Igazán, Blanka nemes lélek és szereti ezt az embert, gondolá Kögyesdiné, mikor visszatért az ebédlőbe, a­hol már felkészülve álltak mind az útra. És aggodalmasan töprengett: várjon Bajomi ugyanolyan szerelemmel lesz-e iránta ? Az eljegyzés alatt, a menyegzőnél nem jutott eszébe ez a kételkedő gondolat. Még arról is megfeledkezett, hogy vejének egy erőszakkal megszakított hosszú ideig tartó sze­relmi viszonya volt s hogy csak nem rég hagyta el kedvesét. De most újra megfordult ez emléke­zetében. A fájdalom, a kétkedés szülte félelem összeszo­­ríta szívét, mikor a tornáczról utána nézett a tova gördülő hintónak. Blanka kék fátyola még sokáig li­begett feje fölött, a kocsi után szálló vastag porfelhő­ből is kilátszott még jó ideig, mint a kék égszelet a szürkés fehér felhők közül. Legyen örökké mosolygó ég az ő élete is. A nagy jegenyesor eltakarta a kocsit az anya szeme elől. Kögyesdiné visszament szobájába, leült a pam­­lagra és elmerült tétlen merengésébe. A múlt és jövő képei gyorsan czikáztak egymásba szeme előtt, nem­ tudta kiválasztani közölük a szebbet, a jobbat. Ki­­örvendezte-e már magát, vagy csak ezentúl fog ör­vendeni, vagy most fogja megpróbálni az élet sanya­­rúságát, a­miből eddig alig jutott ki neki valami. Talán csak nem szükséges okvetlenül, hogy minden embernek legyen szenvedése ?! Vagy ha szükséges, az a pillanat-e a szenvedés szülő pillanata, melyet a legnagyobb öröm szerzőjének szeretnénk tekinteni ? (Folyt. köv.) Simont, Lázár Albertet, Mátrai Jakabot, Csáp Miklóst; II. oszt. ezredorvosokká: Kosztka Emil szabads. állom, főorvost és a következő tetl. állom, főorvosokat: Fuchs Ignáczot, Gó­­y Bélát, Bruck Bélát, Szászy Istvánt, Illés ú­t. főorvosokká: Keresztes Jenőt, Theodoro­­vits Dömét, Koronka Bélát, Biró Edét, Chalaupek József szab. áll. segédorvost; II. a szabadságolt állományban I-ső oszt. ezredorvossá Sági Samu II. oszt. ezredorvost, II. oszt. ezredorvosokká a következő főorvosokat: Téry Ödönt, Rózsahegyi Aladárt, Renel Jánost, Szatmáry-Király Bélát, Arokai Antalt, Jor­dán Ferenczet; főorvosokká a következő segédorvosokat: Bakó Gyulát, Markovits Sándort, Ceusian (Csávási) Sándort, Giczei Kálmánt, Karafiáth Máriust, Ke­­nessey Károlyt, Ryll Ferenczet, Frankl Józsefet, Hor­váth Károlyt, Danis Lajost, Sugár Bertalant, Vesz­­perényi Józsefet, Bornemisza-Szalay Bélát, Schwartz Fülöpöt, Löwy Gézát, Weil Adolfot, Verzár Jánost; a honvéd hadbiztosság tettl. állo­mányában alhadbiztossá Wagner Dániel tettl. állam. főhadnagy-kezelőtisztet, a honvédelmi minisztérium szak­számvevőségének állományában számta­nácsossá Thold Béla I. oszt. honv. számtisztet, a m. kir. csendőrségnél ezredese­k­­k­é : Lenser Nándor alezredest, Patay András alez­redest ; őrnagygyá: Lukács Mózes I. oszt. szá­zadost. Előléptetés nélkül az alezredesek illetményét kapja Stesser György őrnagy ; az őrnagyok illetmé­nyét kapja Reinle Gábor I. oszt. százados. Kinevez­tettek végül: I. oszt. századosokká: Kostka Pál és Korcska Vilmos II. oszt. századosok ; II. oszt. századosokká: Panaioth József és Nagy Gábor főhadnagyok ; főhadnagyokká: Kálló Antal, Serédy Géza és Angyal József hadnagyok ; hadnagyokká : Molnár József, Dumbovics Emil, Tisoczky László, Kéri Gyula, Szanyi Árpád, Romay Béla, Molnos Kálmán és Százvárosi István hadapród­­tiszthelyettesek. Fővárosi ügyek. A levéltárban őrzött végrendeletek ügyében — mint értesülünk — az az eljárás, hogy a végrendele­teket csak az illető végrendelkezőknek adják ki; ha az örökösök jelentkeznek, ezeket a törvényszékhez utasítják, a­hol kérvényükre a végrendeletet kihirde­tik. Mindkét esetben azonban a főváros minden vég­rendeletért 5 frt őrzési díjat szed. A hadmérnökkari igazgatóság megkeresést inté­zett a fővároshoz, hogy a városi út, mely a Ferencz­ József laktanya mögött levő élelmezési raktárhoz visz, igen rossz karban van és nagy esőzés vagy hava­zás esetén teljesen használhatlanná válhatnék. Mint­hogy a közlekedés az élelmezési raktárhoz kérdésessé válhatnék és az élelmezés fennakadása kellemetlen következményekkel járhatna, kéri az igazgatóság a fővárost, hogy még a hideg időjárás beállta előtt állít­tassa helyre az utat. A népszínház helyárainak fölemelése. E­r­v­a Lajos, a népszínház igazgatója folyamodott a nép­színházi bizottsághoz, engedje meg a színház némely helyárainak fölemelését. A bizottság a kérvényt leg­közelebb fogja tárgyalni. Aszfalt­burkolat az iskolák előtt. Általános és jogos panasz az iskolák igazgatóságai részéről, hogy a kocsizörgés felette zavarja a tanítást A fővárosi ta­nács a VI. k. sziv­utczai iskolaigazgatónak tett elő­terjesztése folytán közelebb hozott végzésében kimon­dotta, hogy jövő évben, a sziv­ utczai szakasz rendezése alkalmával, az iskola előtti utczarész aszfalt-burkolat­tal fog elláttatni. Uj honpolgárok. A polgármester kezébe ma a következő külföldi illetőségű budapesti lakosok tették le a honpolgári esküt: Czekkauer Károly kala­pos, Tauber Antal vendéglős és háztulajdonos, Vonderschmidt Károly építőmester. Iskola a tisztviselők telepén. Minthogy a tiszt­viselők telepének lakossága s így természetesen az iskolaköteles gyermekek száma napról napra szaporo­dik, a tanács utasította a mérnöki hivatalt, hogy a telepen alkalmas telket szemeljen ki, hogy ott, mihelyt szükségessé válik , iskolát lehessen építeni. A főváros népesedése. A lefolyt héten a fővá­rosban élve született 297 gyermek, elhalt 209 sze­mély, a születések tehát 88 esettel múlják felül a ha­lálozásokat. Az élve szülöttek között volt 205 törvé­nyes, 92 törvénytelen, nemre nézve: 144 fiú, 153 leány. Halva született 16 gyermek, köztük 10 törvé­nyes, 6 törvénytelen.­­ A halottak közt volt 121 finemű, 88 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 41. Korra nézve az elhaltak voltak: 1 évig 41, 5 évig 37, 20 évig 19, 30 évig 21, 40 évig 16, 60 évig 40, 80 évig 32, 80 éven túl 3. A főváros jelenlegi lakossága, beleszámítva az itt állomásozó katonaságot is, össze­sen 442.777 lelket számít. Ingatlanok forgalma. A múlt héten következő ingatlanok írattak át uj tulajdonosaikra u. m. Buda­pest főváros közönségének a Gyár-utczai dűlőben levő telek része 150 írtért Algyay Jenőre. Szalóky Johanna x/4 részbirtoka Csepel rakpart 14. sz. a 17,500 írtért Feledy Miksára. Neviel József része a Kőris-utczai 23. sz. a. házból, örökösödés utján Neviel testvérekre. Budapest főváros közönségének gyárdülőben lévő telkéből egy rész 132 frt 90 krért Bibó János és nejére. — Uugyanannak ugyanottani birtokrésze 94 frt 87 krért Vicenik Antalra. Őrgróf Csáky Pallavicini Zsigmondnak Király-utcza 99. sz. a. háza, 61,500 írtért Polonyi Gézára. Blankenberg Lipót Ó-hegyen lévő birtoka 662 írtért Farkas Jó­zsef és nejére. Budapest főváros közönségének a gyárdülőbeni birtokrésze 146 frt 35 krért Varga Sámuel és Németh Nándorra. Ugyanannak ugyan­ott lévő birtokrésze 133 forint 61 krajczárért özv. Szabó Menyhértnére. Uugyanannak, ugyanott lévő birtokrésze 135 frtért Szász Róbertre. Ugyan­annak ugyanottani birtokrésze 137 frt 79 krért Bu­­dinszky Károly és nejére. Ismét annak ugyanott levő birtokrésze 94 frt 87 krért Stuchlich Andrásra. Eb­ner testvérek erdőtelki birtoka 1176 frt 22 krért Ba­lázs Mihály és nejére. Huber Pál Illés-utczai 11. számú háza 16.000 írtért Berger Samu é­s nejére. Bodendorfer A. M. Dohány-utcza 80. sz. a. háza 204.000 írtért Heinzelman bányatársulatra. Jahm József Aradi-utcza 13. sz. a. háza 54.000 forintért Gottschlik József és nejére. Adamek Nándor Her­­minamezőn levő telke 3000 írtért. Bugyi Ferencz Jó­zsef és nejére. Janda József és neje Herminamezőn levő telke 5000 írtért Burger Györgyre. Schneider Ágost és társai Bezerédi­ utczai 11. sz. a. háza 10.627 írtért Hudecz Antalra. A fővárosi közmunkatanács János­ utcza 26. sz. a. háza 3888 írtért Bugin Leóra. Budapest főváros gyárdüllői birtokrésze 138 forint 49 krért Stylli Gyula és nejére. Ugyanannak ot­tani birtokrésze 184 forint 17 krért Szűcs Emil és nejére. Ismét annak ottani birtokrésze 91 forint 98 frért Benke Ferenczre. Langer Julianna Har­­kály-utcza 5-ik szám alatti háza öröködés utján Weisz Paulina és Máriára. Schwarczmayer István és nejének virányosi dűlőben levő telke 750 írtért Varga Pál és nejére. Bemitt Antal Várfok-utcza 5. sz. a. háza 6400 írtért Tamiczky Károlyra. Wimmer Jó­zsef és nejére Knosz Borbála Lajos­ utczai 13. sz. háza 5800 írtért. Nasztvogel Nándor 1/i része a kerék­­utczai 16. sz. házból özv. Nasztvogel Nándorné nevére örökösödés utján. Dirnberg József 1/2 része a kút­völgyi dűlőben lévő telekből 325 forintért Schnei­der Erzsébetre. Seeger Lőrincznek ó budai kül­telki telke 1000 forintért Hauthaller György­re. Kunz Pál és neje Péterhegyi telke 350 írtért özv. Lencz Frigyesnére. Kosutil Antalnak Gel­lérthegyi telke 900 írtért Hiebel Mátyásra. Gömöri (illO Brávnfvli Atilla utceai Lilitcu "1200 fi­tíi 0 Dcuh­ailt szül. Kopp Magdolnára. A magyar hivatalnokok in­tézete Farkasvölgyi 412 forint 27 ktért Olay Szi­lárdra. Schlosszer József és Róza Majláth­ utczai tel­ke 475 írtért Thaller szül. Zeller Magdolnára. Se­­vessy Magdolna németvölgyi telke 300 írtért Lubik Miklós és nejére. Csőszy Istvánnak, Szírt Ede és ne­jére orbánhegyi telke 1000 írtért. Hofbauer Gyulá­nak 1/4 része a Margit-utczai 13. sz. házból 2125 írtért Giliczer Albertnéra. Strobl Lipótnak Orbán­hegyi telke 375 írtért Krausz Ferdinand és nejére. Munkácsy Dezső és Gizellának Istvánhegyi telke 700 írtért Ziska József és nejére. Tudomány, irodalom. A Magyar Salon novemberi füzete érdekes tar­talommal jelent meg. A füzetet Csáky miniszter arczképe nyitja meg s hozzá szöveget Berzeviczy Albert irt. Még két arczkép van a füzetben: Bartók Lajosé, kinek irodalmi érdemeit ifj. Á­b­r­á­n­y­i Kor­nél méltatja és Vértesi Arnoldé, kiről S­z­a­n­a Ta­más ír. Költeményeket írtak a füzetbe: Temérdek és Bartók Lajos. A­c­s­á­d­y Ignácz az országos levéltár­ról közöl tanulmányt, Tábori Róbert pedig érdekes novellát: »Korona és szerelem« ez. alatt. Vonzó olvas­mány Justh Zsigmondnak »Sarah Bernhardtnál« cz. közleménye. A füzetben csak egy folytatásos közle­mény van : Jókai »Csatavér« Regénye. A sikerült illusztrácziók közül megemlítjük a Náday Ferenczet különböző szerepekben ábrázoló képeket. A füzetet tarka egyveleg-rovat zárja be. Kolozsvár története. Kolozsvár szabad királyi város tanácsától most vettük a város történetének befejező köteteit, melyek áldozatkészségének élénk bi­zonyítékai. Jakab Elek az ismert történész még a hatvanas években megkezdte a város monográfiájának megírását. Az első kötet egy kötet okmánynyal s egy füzet rajzzal még 1870-ben megjelentek. Immár a nagy munka egészen kész s most jelent meg a pálya­díjnyertes monográfia II. és befejező III. kötete, továbbá a mellékleteit képező II. kötet oklevéltár és a II. rajzgyüjtemény. A monográfia megírására a kezdeményezést néhai Simon Elek a város egykori polgármestere tette meg azáltal, hogy a mű megira­­ása czéljából kitűzendő pályadijra még 1863-ban, várasd szónoki fizetéséből 1000 frtot ajánlott fel, me­lyet később 1881-ben a polgármesteri állásról történt visszalépése a nyakmával a városi pénztárból végkielé­­gítésképen kapott 2000 írttal 3000 írtra egészített ki. Ez összegből aztán, vallamint időközi kamatjaiból, továbbá Sigmond Dezső, Kolozs­.h­v egyik országgyű­lési képviselője e czélra felajánlott 5o6 frtnyi adomá­nyából s végül a városi pénztárból megszavazott 2500 írtból a szerző a monográfia megírásáért össze­sen 7055 frt 20 írral jutalmaztatott s ezen kívül a 600 példányban kinyomatott műből 500 példány­a a szerző szabad rendelkezésére bocsáttatott. A nyom­dai kiállítás költségeit, melyek 13.823 frtot tesznek, szintén a város fedezte. A nagybecsű munkát beha­tóan is ismertetni fogjuk. A most megjelent három kötet és egy füzet szerzőnél (Budapest, Tabán Döb­­rentei-utcza 6 sz.) 15 írton megszerezhető. Csendélet, beszélyek irta Újlaki Antal, Buda­pest, Schmidt Sándor könyvnyomdája, 1888. E kötet elbeszélést és rajzot egy fiatal nyomdász irta. Már ez a körülmény egymagában elég volna, hogy a könyvet érdekkel vegyük kezünkbe s a komoly törekvés iránt való elismeréssel tegyük le, még ha az elbeszélések­ben nem nyilatkoznék is oly figyelemreméltó tehetség a tollforgatásra, mint a minő tényleg nyilatkozik ben­nük. Mert ezek az igénytelen történetek ügyesen, ele­ven tollal, meleg kedélylyel vannak írva, s az életnek nem egy finoman ellesett jellemző vonását tárják elénk. A kötet ára 1 frt 20 kr. Parádi emlékek czimü költeménykötet jelent meg H­a­­­m­y Gyulától Miskolczon. A fiatal iró, mint egyes költeményei mutatják, nincs tehetség hiján s különösen a természetből vett mozzanatokat nem ritkán szerencsésen fejezi ki. De az a baja, hogy so­kat ir, többet, mint a mennyire érzései és élményei anyagot adtak neki. Zengő bokor, költemények, irta Szalay Be­nedek. A szerzőnek itt-ott sikerül egy-egy gondolatot vagy hangulatot találóan kifejezni s formaérzéke is elég fejlett, de feltűnő erősen megérzik költeményein olvasmányainak hatása, mely alól csak ritkán tudja foloDcvlaachiliiVör­juh gA4. A yukui slkül 111 Qcldl) 63100? verseket alkot. A kötet Miskolczon jelent meg s egy forint az ára. Magyar művészek. Uj sorozat, szerkeszti S­z­a­n­a Tamás, 12. és 13 füzet. Budapest 1888. Hornyánszky Vik­tor kiadása. Az uj füzetek F­e­s­z­t­y Árpád, Kar­lov­s­z­k­y Bertalan és P­á­tf­­­k Béla legkiválóbb mű­veit mutatják be. Mindegyiket a gyönyörűen sikerült illusztrácziók egész tömege díszíti. Különösen szép és ön­álló fénymetszet Feszty Árpád szép képével, a Golgothá­­val. A ritka szép vállalatot, melynek nyomdai kiállítása­ is teljes dicséretet érdemel, ajánljuk olvasóink figyelmébe. Egy füzet ára 80 kr. II. Rákóczy György felelete az Innocentia Transylva­­niae-re. A fejedelem megbízásából. Irta B a s i­r e Izsák. A durbanni káptalan levéltárából közli Kropf Lajos. Budapest, az Athenaeum r. társ. könyvnyomdája, 1888.

Next