Pesti Napló, 1889. január (40. évfolyam, 1-31. szám)

1889-01-24 / 24. szám

got, ha tekintetbe vesszük, hogy az oszt­rák, angol és olasz provinc­iális takarék­intézetek részvény- és tartaléktőkéje kisebb számuk daczára is messze túlhaladja a magyarokét. Vidéki ta­karékpénztáraink befizetett részvénytőkéje összesen 27 millióra rúg, tartalékalapjaik pe­dig 22 milliót tesznek. S mivel a betétek biz­tonságának főrugója az, hogy összegük a részvénytőkével és a tarta­lékalappal helyes arányban álljon, ez irányban bizony igen sok kívánni való marad fenn. Vidéki taka­rékpénztáraink betétösszege ugyanis átla­gos számítás alapján évenkint 350 millióra rúg, hétszeresen felülmúlja tehát a részvény- és tartaléktőkékben rejlő fedezetet. Ez egész­ségtelen állapot és sürgős szükséget képez, hogy ez aránytalanság megszüntetésére tör­vényesen állapíttassék meg az a hányad, melylyel a betétforgalom meghaladhatja a vidéki takarékpénztárak tőkéit. S ez nem kevésbbé áll érdekében a ta­karékfilléreit egybegyűjtő közönségnek, mint a takarékpénztáraknak maguknak. A vidéki takarékintézetek ugyanis bankszerű jelleget öltöttek, ily természetű tehát kölcsönüzletük is. Ezen felül földhitelintézetek is bizonyos te­kintetben, a­mi mellett tanúskodik az, hogy évi jelzálogforgalmuk 140 millióra rúg. Az ingatlanokra betáblázott kölcsönök pedig hosszú lejáratúak s ha most bármely okból egyszerre tömegesen mondják fel a betéteket, vajmi könnyen megtörténhetik, hogy egy-egy vidéki takarékpénztár fizetésképtelenné válik, a­nélkül, hogy az volna igazán. Hosszúlejáratú követeléseit ugyanis nem teheti pénzzé kellő gyorsasággal, részvénytőkéje és tartaléka pe­dig kisebb, semhogy a tömeges betétfelmon­dásokat kielégíthetné, tehát bukik. Íme az ok, a­mely a vidéki takarékpénztárakat ko­molyan inti a rövid lejáratú kölcsö­nökre, azokra tehát, a­melyek eredeti hiva­tásukat képezik. A hosszú tartamúakról gon­doskodjanak a földhitelintézetek és a bankok. Határozottan hibás és káros a vidéki takarékintézetek kamatpolitikája is. Ol­csó hitelt kellene nyújtaniok, de hogy e mel­lett is fennállhassanak, csak alacsony ka­matláb mellett kellene a betéteket elfo­­gadniok is. A mérsékelt betéti és a ked­vező kölcsönnyújtási kamatláb közt fenn­álló különbözetben azután megtalálnák tisz­tes üzleti hasznukat és fennállhatásuk biz­tosítékát. E helyett azonban sokan kor­látlanul tágítani akarják üzletkörüket, mi­vel azonban szerény tőkéik mellett e czért nem valósíthatják:nagy kamatláb mel­­llett­ roppant betéteket édesgetnek magukhoz,­­a­melyeket drágaságuk következtében termé­szetszerűleg csak még drágábban ad­hatnak tovább. így károsodik az adós, Így kerül gyakran a takarékpénztár pénze bi­zonytalan kezekbe és mind a káros visszássá­gokból folyólag veszti el számos provincziális intézet hitelét, a­mint azt a múlt tél példái szomorúan igazolták. De éppen az a körül­mény, hogy a helytelen iránynak már sok, sok áldozata volt, nagyon is sürgeti azt, hogy a vidéki takarékpénztárak térjenek le arról a lejtőről, a­melyre léptek. Az üdvösen műkö­dők pedig, a­melyek száma szintén jelenté­keny, ne tévelyedjenek el, lehet segíteni. A falfestmények a városnak 9000 írtjába kerültek. A pesti vízvezeték szivattyúgépeinek szaporítá­sát ajánló a tanácsnak egy január 15-iki beadványá­ban Wein vízvezetéki igazgató, utalván arra, hogy a közönség a víz szaporítását követeli s­e, ha a jövő nyáron ismét vízszükség állana be, nem viselhetné a felelősséget. L­e­c­h­n­e­r középítési igazgató e kére­lemre ma nyújtotta be véleményét a tanácshoz, mely szerint ő nem látja ez idő szerint a gépszaporítást szükségesnek. Fővárosi ügyek. A telekeladó bizottság ma Vid­a Imre ta­nácsos elnöklete alatt ülést tartott, melyen első­sor­ban a munkás lakházak kérdésével foglal­koztak. Minthogy a munkás lakházak létesítésére ki­írt pályázat eredményre nem vezetett s a munkás lak­házak ügyében megindult mozgalom teljesen elaludt, a bizottság azt javasolja, hogy a kérdés egyelőre le­vétessék a napirendről. Ezután kijelölték azt a te­rületet, a­melyet a honvédségi új ruha­raktárak építésére szándékoznak átadni. A telek az üllői­ út mentén, a honvédhuszár laktanya és az új népliget között fekszik, négy utcza által van hatá­rolva, vízvezetékkel stb. ellátható, szóval a honvédelmi miniszter által kijelölt minden kellékkel bír. A bi­zottság a telek négyszögölét 5 írtjával hajlandó áten­gedni. Végül a bizottság — több apró magántermé­szetű ügy tárgyalása után — Löwy Antal kérvényét, a VIII. ker. Aggteleki- és Bezerédj-utczák sarkán levő teleknek négyszögölenkint 42 írttal való eladása iránt, elutasították. A csavargőzös-közlekedést a nagy jégzajlás kö­vetkeztében a Dunán ma bizonytalan időre beszün­tették. A bíráló választmány ma Rá­th Károly főpol­gármester elnöklete alatt ülést tartott. A választ­mány a községi választások menetét, az eljárást az igazoló választmány jelentése alapján törvényszerű­nek nyilatkoztatta ki, elvetette ama felfolyamodáso­kat, hogy Hunfalvy János és Fuchs Gusztáv — a választás és igazolás közti időben elhalt a most vá­lasztott virilis bizottsági tagok helyére a legtöbb sza­vazatot nyert, de kisebbségben maradt két jelölt: Máttyus Arisztid és Kunváry Fülöp hlvassák be, az igazoló választmány által felhozott indokokon kívül még ama további indokból is, hogy a szavazatszedő küldöttségek s az igazoló választmány csak a válasz­tás eredményét vannak hivatva összeállítani és bírálni s egyéb körülményekre ki sem terjeszkedhetnek. Vé­gül elvetették három, volt virilis biz. tag felfolyamo­­dását is, kik az 1888. évre érvényes virilista listában elő nem fordulnak s így mandátumvesztesek­ké lettek. A terézvárosi templom falfestményeit a főv.­kép­­­művészeti bizottság ma délelőtt megszemlélte. A restaurált templom e festményei, mint a bizottság egyhangúlag kijelentette, az igényeknek teljesen meg­felelnek , csupán a sanctuariumban levő festmény hagy fenn némi kivánni valót, de azon is könnyen országos tüntetés. — Saját tudósítónktól. — Az országos ifjúsági tüntetést rendező külön­böző bizottságok ma is tartottak értekezletet s a ren­dezés számos részletét megállapították. Mind a meg­állapodásokból kitűnik, hogy az egész mozgalom való­sággal nemzeti ünnepély jellegét fogja ölteni. A népszínházban rendezendő díszelő­adásra vonatkozólag eddig a következő megálla­podás jött létre : A népszínházban szombaton Rákosi Jenő darabj­a helyett »A sárga csikó« czímű nép­színmű kerül színre. Az első és második felvonás közt egy színművész fogja elszavalni Bartók Lajosnak ez alkalomra írt »P­r­oro­gj­á­t«. A második és har­madik felvonás közt az ifjúság nevében Bezsilla Nán­dor joghallgató üdvözlő beszéd kíséretében Blaháné­­nak babérkoszorút nyújt át. A koszorú nemzeti szinü szalagján a következő felírás lesz: »A nemzet csalo­gányának — Magyarország ifjúsága.« A szónok nyolcz kísérőjével együtt díszmagyarban, kardosan jelenik meg. A kiséret tagjai a következők: Pándy István, Bolemán Attila, Karsay István, Imre József, Máthé Géza, Weber Sándor, Kenessey Kálmán és Donáth Lajos. A rendezés további részleteiről megemlítendő­­nek tartjuk, hogy a nagy értekezlet által kiküldött első bizottság ma délutáni gyűlésén elhatá­rozta, hogy érintkezésbe lép a Vigadó bérlőjével a termek berendezését illetőleg, s hogy a nagygyűlés reggelén hét órakor már munkához lát. Bejelentve lett, hogy egy budapesti zászló­gyáros a termet díjta­lanul díszíti fel. A második bizottság elhatározta, hogy a nagygyűlést megelőző előértekezlet, melyen a nagy­gyűlés programmját megállapítják, szombaton délután két órakor lesz a városligeti nagy vendéglőben. A bizottság felkéri majd a közúti vaspálya-társaság vezérigazgatóját, J­e 1i­­­n­e­k Henriket, hogy »ifjúsági előértekezleti hely« fel­irattal a város minden részéből külön kocsikat indítson a ligetbe. Az eddigi értesülések szerint ér­keznek : a pozsonyiak 24-én reggel fél hét órakor, a pécsiek 27-én félkilencz órakor este, a kassai gazdá­­szok 26 án este kilencz óra 27 perc­kor, a nagyvára­diak 26-án reggel hét órakor, a kassai jogászok 26-án reggel, a miskolcziak 25-én este, a selmeczbá­­nyaiak 25-én este tíz órakor, a sárospatakiak 26-án reggeli nyolc­ óra 20 perc­kor, a máramaros­szigetiek 25-én. Az ifjúság küldöttségileg fogja az érkezőket fogadni, s elszállásolásukról rögtön gondoskodni. Itt megemlítjük, hogy a mintarajztanoda növendékei leg­utóbbi gyűlésükön csatlakoztak a mozgalomhoz. Az egyetemi olvasókör által rendezendő bankett gróf Apponyi Albert, Horvát Boldizsár, Irányi Dániel és Ugrón Gábor valamint a vidéki kül­döttségek tiszteletére megy majd végbe. A. Ix n> x- aaa. a. J 1 K \J I £ AJ 0 ü Q «l&Q&n ték, hogy hölgyek részére 300 jegyet nyomattak a díszgyűlésre. E jegyeket pénteken 11­1 óráig a füg­getlenségi körben szétosztják azok közt, kik magukat előjegyezték. A negyedik bizottság azt határozta ma, hogy felkéri a bérkocsisok ipartársulatát s a magánfogatok tulajdonosait, hogy a vendégek érke­zése alkalmával kocsikat bocsássanak a bizottság rendelkezésére. Valamennyi bizottság holnap ismét ülésezik. Sí A sajtóbizottság ülésén ma megállapította a holnap kibocsátandó proklamáczió szöve­gét. A proklamáczió így hangzik: A magyar nemzet ifjúsága által választott orszá­gos nagybizottság szól hozzátok! Fenyegetve vannak ismét nemzetünk szent ha­gyományai ! Az egyéves önkéntességi jogot kétévessé akarják tenni, legdrágább kincsünktől, édesen csengő magyar nyelvünktől akar­nak bennünket megfosztani és ezredéves alkot­mányunkat akarják megcsonkítani. Nem elég, hogy a magyar ifjak idegen vezény­szó, idegen jelvények alatt kénytelenek szolgálni a hadseregben, most meg akarják gyalázni az állam nyelvét, meg akarják rontani a nemzet kultú­ráját. Volna csak nemzeti hadseregünk — tömegesen tódulna a magyar ifjúság a zászlók alá! De mi nem akarjuk a tiszti bojt árán megta­gadni nemzeti érzésünket, hazai kultúránkat! A magyar országgyűlést akarják felhasználni arra, hogy alkotmányunk egy sarkala­tos törvényét feladja, a magyar ország­gyűlésen akarják kimondatni, hogy büntetést érde­mel az a magyar ifjú, a­ki nem németül teszi le a tiszti vizsgát, a magyar országgyűlésen akarják elvvé szentesíttetni, hogy első a hadsereg s csak azután következik az alkot­mány, a kultúra! Hát évszázados hűségért, ezred­éves küzdelmekért ez a magyar nem­zet jutalma?! Azzal akarják megjutalmazni a magyart azért, mert a nyugat kultúráját évszázadokon át vé­delmeztük a kelet barbarizmusa ellen, hogy most há­lából a mi kultúránkat fenyegetik ?! Emeljük fel hangos tiltakozó szavunkat! Ne en­gedjük csorbítani legszentebb jogainkat, ne enged­jük dallamos nyelvünket, ne hagyjuk, hogy ifjú­ságunkat prédául dobják oda a katonai érdekeknek! Az ország ifjúsága fölemelte szavát. Az ősi al­kotmány, a magyar ifjúság, a nemzeti nyelv védel­mében elmegyünk a törvény által megengedett végső határig! De kell, hogy ti is csatlakozzatok a mozgalom­hoz, polgártársak, kell, hogy minden magyar szív együtt dobbanjon a haza védelmében, mikor a nem­zet legszentebb jogai forognak veszélyben! Polgártársak! Magyar ifjúság! Vasárnap, e hó 27-én délelőtt 10 órakor tartjuk meg a Vigadó termeiben a tiltakozó gyűlést, a ma­gyar ifjúság első országos gyűlését. Fejezzük ki tiltakozásunkat az ország ifjúsága nevében a ma^- os ügyhöz illő méltósággal. Jöjjetek el t­ian-'^ sen! A reakczió fölemelte kezét, hogy halálra se­bezze a nemzetet, ezredéves alkotmányát, nemzeti kultúráját és ifjúságát támadva meg. Ragadjuk meg e kezet, mielőtt véghez vinné a gonosz merényletet! Budapest, 1889. január 23. Az országos ifjúsági nagygyűlés előkészitő­ bizottsága. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, január 24. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. Az igazságügy miniszter fogad d. u. 5—6. A honvédelmi miniszter fogad d. u. 1—2. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. A magyar földrajzi társaság rendes köz­gyűlése d. u. 5 órakor az akadémia heti üléstermében. Nemzeti múzeum, term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—5 egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d u. 1 óráig. Az állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 kr. Grand Caf­é-R­­estaurant de l’O­p­e­r­a. An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek valames világitással. Az idegenek találkozási helye. BfiF*­ Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal. Szilágyi Dezső a véderőjavas­lat ellen. A képviselőház jan. 23-diki ülésében. — Szin­­lapok. — Nyilttér. — jan. 23. A középkori történet tanszéke az egyetemen. Mikor Somhegyi halálával az egyetemes történelem tanszéke a budapesti egyetem bölcseleti karában meg­üresedett, ez utóbbi a közoktatásügyi minisztérium hozzájárulásával elhatározta, hogy a tárgy fontossá­gához mérten az ó-, közép- és új­kori történet szá­mára külön tanszékek állíttassanak. Az ó­kori tan­székre Hampel József, az új­korira Ballagi Aladár ki is neveztetett. Minthogy azonban a közép­kor tanszékének betöltése körül nehézségek merültek föl, Salamon Ferencz, a magyar történelem tanára késznek nyilatkozott a közép­kori történelem előadá­sát egy időre elvállalni. Salamon éveken át megfe­lelt a terhes kötelezettségnek, de minthogy idejét a magyar történet előadása és a történeti szeminárium vezetése eléggé igénybe veszik, ismételve kifejezte amaz óhaját, hogy a kar a közép­kori történet taní­tásáról máskép gondoskodjék. A kar teljesen mél­tányolva Salamon kívánságának jogosultságát, ez ügyben még a múlt évben a közoktatásügyi minisztériumhoz fordult, mely azt felelte, hogy nincs kifogása az ellen, ha a kar a közép­kori történet tanításáról az eddigitől eltérő módon gon­doskodik, de kiköti, hogy ebből az államra semmi­nemű újabb megterheltetés ne háruljon. Ezen azután az eszme meghiúsult s a közép­kori tör­ténet tanítása tovább is Salamonra nehezedett. Henszl­­mann Imre halálával azonban a helyzet megválto­zott. Henszlmann a műrégiség és műtörténelem ta­nára volt. Most e tanszéket, minthogy e tárgy elő­adásáról már máskép történt gondoskodás, betölteni nem akarják s igy költségei a közép­kori történelem tanszékének dotálására fordíthatók. A bölcsészeti kar — mint értesülünk — ily irányban tesz javaslatot s azt ajánlja, hogy a tanszék pályázat útján — mint rendkívüli tanári állás — töltessék be. Noha ide vo­natkozó javaslata még csak az egyetemi tanács előtt van s még nem tudni, minő lesz a végleges megoldás, a tanszékre a vidékről és a fővárosból egyaránt je­lentkeznek a versenyzők. Legtöbb kilátása van eddig­­.. T.ásím­, kíntanárnak s akár min­den valószínűség szerint, ha a kormány az ide vonat­kozó javaslatokat helyben hagyja, őt fogja első he­lyen kijelölni. Ez esetre remélik, hogy a közoktatás­­ügyi minisztérium is őt nevezi ki s nem fog ismét­lődni az, mi a kolozsvári egyetem egyik hasonló tan­székével történt, midőn a minisztérium azt nevezte ki, kit a kar még a hármas kandidáczióba sem vett föl. A brazíliai császárné a lourdesi templom szá­mára egy selyemzászlót készíttetett, melyet a napok­ban fognak a bazilika szentélyében elhelyezni. A császárné legutóbbi európai tartózkodása alatt tudva­levőleg meglátogatta e bucsuhelyet is s ennek emlé­kére küldte a zászlót, melyen a hímzés egy részét maga végezte. A czárné Olaszországban. Mint az »Italia« írja, megerősítik azt a hirt, mely szerint az orosz czárné az udvari orvosok tanácsa értelmében és a czár kíván­ságának megfelelőiig elhatározta, hogy egy ideig Nápolyban fog tartózkodni. Cumberland herczeg­­asszony fogja kisérni, a dán herczeg és Cumberland herczeg pedig látogatást tesznek majd nála. A Görgey-család levéltára. A nemzeti múzeum levéltára újabban a görgői és toporczi Görgey-család levéltárát kapta letéteménykép­­pen. A hires levéltárat Görgey István kir. köz­jegyző adta át a múzeumnak az összes családtagok beleegyezésével. Hatszáz s egynéhány okirat van benne s ezek közül a legrégibb 12­50-ből való. Tartalmaz továbbá még számos Árpád-kori s vagy kétszáz dr. Anjou-kori okiratot a XV. és XVI. századból egész a mohácsi vészig. A levéltárat a nemzeti múzeumban most rendezik. Az irodalom és művészet emelésére tudvalevő­leg kör van alakulóban Budapesten. E tárgyban ma délután Dessewffy Aurél gr. palotájában folytató­lagos előértekezlet volt, melyen a meghívottak közül megjelentek: Haynald Lajos bibornok-érsek, Tisza Kálmánná, gr. Csáky Albinná, gr. Csekonics Jánosné, gr. Zichy Lívia, gr. Károlyi Tiborné, gr. Zichy Jánosné, gr. Károlyi Istvánná, gr. Csekonics En­­dréné, őrgróf Pallavicini Edéné, Csáky Albin gróf, Dessewffy Aurél gróf, Apponyi Albert gróf, Keglevich István gr., Andrássy Tivadar gr., Jókai Mór, Fraknói Vilmos, ifj. Széchényi Lajos gróf, Batthyány Géza gr., Justh Zsigmond, Feszty Árpád, Hubay Jenő, Szmrecsányi Miklós és Berczik Árpád. A háziasszony Dessewffy Aurél grófné által vezetett értekezlet elvileg kimondta szükségességét annak, hogy műpártoló kör alakíttassék és elfogadta a szű­­kebb bizottság által kidolgozott alapszabály terveze­tet. A további lépések megbeszélésére közelebb tágabb körű gyűlést fognak összehívni. A nemzeti múzeumból. Festőművészeink az utóbbi időben sűrűn keresik fel a nemzeti múzeumot, hogy ott a készülő műveikhez tanulmányokat tegye­nek, így Dörre Tivadar most a trónörökös nagy műve számára rajzolja eredeti minták után az al­földről származó prehisztorikus régiségeket ; Cser­­n­a Lajos a »Történelmi Életrajzok« számára Ba­kács korbeli religuiákat rajzolt ; S­z­i­r­m­a­y Antal »A magyarok bevonulása Álmos vezérlete alatt« czímű festményéhez szintén a múzeumban tesz tanul­mányokat . K­ö­v­e­s­i Mór, Pan­csova város hatóságá­nak megbízásából Hunyadi János arczképét festi . T­h­u­r­y Gyula, a ki a Hunyadyak korából készit vázlatokat, mind a régiségtárt, mind a képtárt szor­galmasan tanulmányozza. — Steiger Albert dr. Nyi­tram­egy­ébel, a hol ő Szép tencz-Új­faluban birto­kos, közelebb felásatott egy ősdombot s az ott talált cserép-, csont- és bronzmaradványokat a nemzeti múzeumnak küldötte be; a szomszédos Trencsén­­megyéből pedig Henning O’Caroll báró Puchó­­ról küldött igen sok és érdekes leletet.­­ A nemzeti muzeum iránt általában örvendetesen fel­lendült az érdeklődés s e tekintetben kivált a külföldről beszármazott birtokosok és honoráczio­­rok fejtenek ki nagy buzgalmat. Az éremtár számára újabban özv. Bornemisza Jánosné (le­gényéről) 3 db Probus-féle ezüstérmet, Zettrich Jenő Budapestről és Massány Imre perlaszi pénz­ügyőri szemlész római és újabbkori érmeket ajándé­koztak. A százezer forintos vitás főnyeremény ügyében, mely a budapesti rendőrséget is foglalkoztatta, mint Laibachból írják, egyezség jött létre. E szerint Nastran, ki a sorsjegyet Mocnik gyógyszerész­nél elzálogositotta volt, ezzel úgy egyezett meg, hogy megfelezik a főnyereményt és igy mindegyikük 50,000 frtot kap. Éremlelet. A hevesmegyei Tisza-Sasson gróf B­o­­­z­a József birtokán szántás alkalmával nagyobb mennyiségű ezüst érmet találtak. Az érmek mind a XVI. századból származnak. Egy részük tallér nagy­ságú s hamburgi, braunschweigi, lübecki, lüneburgi, frieslandi stb. veretnek. Ment a veretekből látszik, a kincs nagy része Észak-Németország felől a protes­táns mozgalmak idején került hazánkba. A tulajdo­nos gróf a leletet több magyar intézet és gyűjtemény közt szándékozik megosztani. A különcz hagyatéka A Budapesten elhunyt különcznek, Újvárinak, ki jelentékeny hagyatékot ígért, de csak ígért az akadémiának s kiről azt írták a lapok, hogy egy rokona sincs, — mint most jelen­tik — Nyitrán él egy fivére, Ohladny György, sze­gény szücsmester s évek óta nem érintkezett testvé­rével. Ismerősei, kik a lapokból olvasták Újvári halálát, figyelmeztették, hogy a fővárosban tisztessé­ges összegre rugó hagyaték vár rá, amelyet bizonyára sietni fog felvenni. Gladstone levelezése, Gladstone Hawarden bir­tokán tűzbiztos helyiséget építtetett, melyben 60,000 iratból álló levelezését tartja majd elzárva. Égő gyár: Pozsonyból távirja levelezőnk: Ma délután a vészharang vette föl Pozsony lakosságát: egy óra táján a Duna-utczán levő Láng-féle pamut­gyárban tűz ütött ki. A második emeleti szárító­kam­rában a kályhából kicsapó lángok gyújtották fel a kályha körül felhalmozott pamutot. Pár perc­ alatt az egész terem lángokban állt. A veszély nagyságát az erős szélvész is növelte. Mielőtt azonban a tűz más épületekre átterjedhetett volna, a tűzoltóságnak sike­rült elfojtani a lángokat. Pár éve, hogy egy ilyen pa­muthalmaz meggyuladása négy hatalmas épületet hamvasztott el Pozsonyban. Harcz egy farkassal. S­i­m­o­n­y­­ vasmegyei köz­ségbe a napokban — mint lapunknak írják — egy éhes farkas tévedt be. Benn a faluban egy juhakol körül ólálkodott, s fogaival már rángatni kezdte az akol ajtajának reteszét, a­mikor két hatalmas juhász­kutya tört elő és a fenevadra vetette magát. De ez ellenfeleit csakhamar harczképtelenekké tette. Eköz­ben elősietett a juhász, de vesztére. Mert a farkas nekirohant és mély harapást ejtett mellén. A szeren­­dai, te rövid“ ídfr" müí?r5Lih@FGTVé Összefolyott. A farkas már már szétmarczangolni készült áldozatát, mikor a juhász segélykiáltásaira többen odasiettek és hosszú küzdelem után a vadállatot vasvillákkal le­szúrták. Négy milliós sikkasztás. Turinból jelentik, hogy a Nicola Bianco és társa régi és jóhírű bankc­ég társigazgatója, V­ind­rola Mátyás négy millió líra defic­it visszahagyásával elszökött. Vindrola évek óta pazar fényűzést fejtett ki. Bianco Nicolának egy rokona volt a neje, kinek útján oly nagy befo­lyást nyert a bankház igazgatójára, hogy tulajdon­képen ő volt a banknak egyedüli intézője. Az óriási sikkasztás következtében az intézetnek meg kellett a fizetéseit szüntetnie. Vindrola Svájczba szökött. Baleset a színpadon. Halleben szombaton az »Arany halak« előadása alatt Kadelburg Gusztáv színész, ki Erich szerepét adta, oly szerencsétlenül esett el, hogy karján súlyos sérüléseket szenvedett s egy ujját eltörte. Daczára a balesetnek, némi félbe­szakítás után Kadelburg felkötött karral folytatta az előadást. Az angol alsóház Krőzusa, Hir szerint az angol alsóház leggazdagabb embere a yorkshire-i képviselő, Holden Izsák. Mint szegény iskolamester kezdte pályáját, s mint ilyen találta fel a kénes gyufát. De a találmányból nem volt semmi haszna. Gazdaggá egy másik találmánya: egy pamutgombolyító gép tette, mely évi 200,000 font sterling (több mint két millió frt) jövedelmet szerzett neki. Számos gyára van nemcsak Yorkshireban, hanem Francziaország különböző részeiben is. De azért oly egyszerű élet­módot folytat, mint a legszegényebb dijnok. Halálos ugrás. Gerában egy gazdag gyártu­lajdonos fiatal, szép leánya, Günther Mária a na­pokban nagyanyjával sétakocsizást tett s a lovak megbokrosodtak. A leány rémültében kiugrott a ko­csiból, de oly szerencsétlenül, hogy sérülései követ­keztében pár óra múlva meghalt. Nagyanyjának nem történt baja, mert a lovak hamar lecsillapultak. Véres szerelmi dráma folyt le tegnap este 8 órakor Nagyváradon az odavaló Fiume kávéházban. Balogh István kávés legény az ugyanott cse­lédként szolgáló Deák Júliára szerelemféltés­ből két csövű pisztolylyal reá lőtt, majd maga ellen fordította fegyverét, a­mely azonban csütörtököt mon­dott. A leány súlyosan sebesülve rogyott össze, mire támadója gyors futásnak eredt s a Körösbe ugrott, de csakhamar kiúszott a folyóból és a parton várakozó csendőröknek minden ellenkezés nélkül megadta ma­gát. A leányt a kórházban ápolják. Humorista mint feltaláló. Amerikából az a hír érkezik, hogy Mark Twain, az ó-világban is jól ismert humorista egy szedőgépet talált fel,mely­től nagy sikert remél. Kísérleteire több ezer font sterlinget költött. Helyi hírek. Gondolatolvasó Budapesten. Jacoby-Harms német gondolatolvasó, ki néhány év előtt már járt Budapesten, ismét eljött, hogy művészetét bemutassa. Az előkelőbb körökben szándékozik magán-estélyeket tartani. Megjegyezzük, hogy Jacoby-Harcosnak elis­merő levelei vannak III. Frigyes császártól és Bis­marck herczegtől is. A jégpályák most hogy az időjárás hidegebbre fordult, mind használhatók.Holnap csütörtökön nyitva lesz a korcsolyázó egylet kis jégpályája és az állat­­kerti jégpálya is. Mindkét helyütt katonazene fog játszani délután. Színház és művészet. A szini iskola növendékeinek ma volt a második »estélye«. A várszínház kis nézőtere ez alkalommal is megtelt érdeklődőkkel. Az előadás most már Új­házi felelőssége mellett folyt le, de eredményében nem igen különbözött a múltkoritól. Mint azóta érte­sültünk, hogy első referádánkat írtuk: a növendéke­ket nem egyes, hanem az összes tanárok s nem külön­­külön részesítik a gyakorlati oktatásban ; föltevésünk tehát alapos volt. Erre különben rájöttünk volna az értesítés nélkül is a mai előadás eredményéből. Ilyen csekély láttatja csak kollektív oktatásnak lehet. Azon­kívül, a­mit e növendékek a természettől kaptak — s mondjuk meg mindjárt, hogy a természet kevésbbé volt hozzájuk mostoha, mint tanáraik — édes-keveset pro­dukáltak a fiatal szereplők. A­mi mindegyikben közös, s a­mi az iskola eredményének tűnik fel, az a logi­kátlan hangsúlyozás, a szeszélyes szó- és mondattago­lás, a helytelen dikézió. Egyébként pedig utánozták nemzeti színházi mintaképeiket, a mint isten tudniok adta. Hogy mily szerencsétlen gondolat volt az »Unatkozó világ«-gal való kísérlet, kiviláglott ma, midőn a kisebb s jelentéktelenebb stílü darabokban több alkalmuk nyílt a növendékeknek természeti ké­pességeik bemutatására, mint a múltkor. Látni való volt, hogy az első estélyen nem lettek volna olyan szá­­nandók, ha szerepeik le nem sújtják őket. Ma nem kel­lett olyan szörnyen finomaknak lenniök, otthonosabban is érezték magukat. Mindazáltal ez alkalommal is kitűnt, hogy jobb volna olyan darabokban tenniök kísérletet, a­melyekben kevesebb szükség van a mesterségbeli tö­kéletességre, mint a modern franczia vígjátékokban. A nagy ügyetlenségtől ma is nehéz volt meglátni a kis talentumokat. Három egy felvonásos darabot ad­tak. Az első volt a »Borúra derű,« Mme Girar­­din érzelgős színművecskéje, melyben egy szegény anyát csupa szeretetből irgalmatlanul megkínoznak a hozzá­tartozók. E darabban ismét láttuk Lán­­dory Ludmilla kisasszonyt, a szini iskola kis fekete Csillag Terézét. Nem, ez az imitáczió, melyet egy kitűnő kollegánk nem akart észrevenni, valóságos csoda! E kedves, szép arczú, szép alakú, zenés hangú kis leánynak, a temérdek próbálkozástól már a szeme, szája is úgy áll, mint a nemzeti színház naivájának. Kétségen kívül Lándory kisasszony ügyesebb és készebb színésznő, mint bármelyik kolle­gája. E n y e d­y kisasszonynak (Matild) minden igazi jóakarója csak azt ajánlhatja, hogy hagyja oda a színpadot. Kiejtésbeli hibája olyan feltűnő és olyan nehezen küzdhető le, hogy a jövője legalább is nagyon kétségesnek látszik. Az a színésznő, a­ki e szót »szerelem« , »terelem«-nek ejti ki, nem számíthat nagy hatásokra, bármily fejlett művészi értelem, bármily sok szív s bármily igaz szeretet van benne a művészet iránt. Voltak minden időben színésznők, a­kik évekig küzdöttek ilyen kiejtésbeli nehézségekkel, de ezeknek a küzdelmeknek rendesen az lett a vége, hogy a színésznő tömérdek fáradság után lemondott ambícziójáról. Dudlay kisasszony,a Théátre Français tragikája, rendkívül kínos fog-operác­iót állott ki,hogy tisztább kiejtésre tegyen szert, mindamellett ma is sínli a beszélő szervek organikus hibájának átkát. Tholer kisasszony, régebben ugyancsak a Frangais tagja, öt-hat évi küzködés után is kénytelen volt visz­­szavonulni a színpadtól, ahol a sziszegő mással­hangzókat kiejteni sohasem tanulhatta meg. Kon­koly kisasszony (Desaubiersné) szép, sugár alak, osztály — sötétes timbre-i, rokonszenves hang, mely drámai indulatok kifejezésére termett. Ma még a pálya legkezdetén áll. Ugyanezt mondhatjuk Tomp­á­ról (Octave), a­ki most még tán a legügyet­lenebb az egész iskolában, de természeti adományok dolgában jóval fölötte áll az összes férfinövendékek­nek. Alak, arcz, hang, minden megnyerő nála s egyes (komolyabb) érzések kifejezésére már is szerencsés hangjai vannak. — Szeréminek (Gáspár) több a gyakorlottsága. De kedélye nagyon vékonyka, íz­lése pedig fölöttébb mérsékelt. Tájszólása kiáll­­hatatlan. — Dezső­ben (Adrien) nem tudtunk felfedezni sem természett adományt,­ sem olyas­valami ügyességet, a­mit a szini iskolában sze­rezhetett volna. Különben egyikről sem tehet. Girardinné darabja után »A rablógyilkos,« About vígjátéka következett. Ebben két növendéket láttunk, a­kik az első este nem játszottak s a­kik az intézet legjobbjai közé tartoznak. Egyikük Székely Kornélia kisasszony, a­kiről eddig már két világ­rész tudta, hogy gyönyörű szép leány. Ma már tudni való az is, hogy rendkívül kedves hangú, nagyon értelmes s distingvált tehetségű hölgy. Moz­gásának előkelősége, egész magatartásán­ak tudatos, kezdőknél páratlan nyugalma mindenkit meglepett. B­ó­d­y-ban (Lecoincheux) van határozott képesség, a hangja sem rossz. Arcza azonban túlságosan mar­­q­u­é, mely nagyon szűk szerepkört szab meg neki, tagjátéka máris feltűnően modoros és a kiejtése sem tiszta. Meiszlinger kisasszonyt (Angelika) már másodszor láttuk. A soubrette-ekre, úgy látszik, volna tehetsége, kár, hogy nem tud jól magyarul. Ez a szép, szőke fiatal leány nagy hiányát látja a jó iskolá­nak. A többi szereplők kezdők voltak, részben pedig olyanok, a­kikről már szóltunk. Utolsónak Meilhac »Másoló«-ját láttuk, Szilágyi kisasszonynyal, a­kiről csak múltkori véleményünket ismételhetjük, hogy t. i. nagyon eszesnek s kedélyre, szívre nem kö­zönséges valakinek látszik; de — fájdalom — hozzá kell tennünk a­mit a múltkor elfeledtünk említeni, hogy kicsiny termete s vígjátékra termett arczocskája csekély kört engedhetnek tehetségének. A többiekről nincsen mondani­valónk. Feleki Miklós, a nemzeti színház tiszteletbeli tagja szombaton, e hó 26-án kezdi meg három estére terjedő vendégszereplését a szegedi színházban. Feleki »A fehérek«, az »Idegesek« és az »Idegen nő« czímű darabokban lép föl. Rossi Ernesto, ki — mint említettük — ma dél­előtt érkezett a fővárosba, készséggel beleegyezett, hogy »Lear királyban«, az ifjúság tiszteletére rende­zendő díszelőadásra való tekintettel, szombat helyett pénteken lépjen fel. Ennélfogva a népszínház legkö­zelebbi műsorát következőleg állapították meg: hol­nap, csütörtökön Rossi első fellépte »Hamlet«­­ban, pénteken Rossi második fellépte, »Lear király« -ban, (az előreváltott jegyek e napra érvé­nyesek), szombaton díszelőadásul »A sárga csikó« vasárnap ugyanaz, hétfőn Rossi harmadik fellépte »01 h­e 11 ó«-ban, kedden Rossi búcsúfellépte »XI-ik Lajos«-ban. — Az írói és művészi kör küldöttsége ma tisztelgett Rossi Ernestóval, hogy meghívja őt a kör estélyére. Rossi igen szívé­lyesen fogadta a kör küldötteit, és megígérte, hogy az estélyen okvetlenül meg fog jelenni. Társalgás közben megemlékezett régebbi budapesti vendégsze­repléséről is, melyekről emlékirataiban is hosszasab­ban és melegen szól. »Budapestet — így szólt a mű­vész — sokkal inkább megszerettem, semhogy búcsú körutamból kihagytam volna.« Magyar énekesnő sikere Párisban. Mint Paris­ból írják, a minap Mar­ed­esi asszony meghívott közönség előtt növendékeivel zeneestélyt tartott, me­lyen operánk volt tagja, Kor

Next