Pesti Napló, 1889. február (40. évfolyam, 32-47. szám)

1889-02-13 / 44. szám

levő gyermekek neveltetéséről gondoskodni, nincsenek. A mi kormányunknak nincsen sem ideje, sem pedig pénze arra, hogy e sú­lyos társadalmi baj orvoslására gondoljon. A rendőrség tehát az utc­án összeszedett hajléktalan gyermekeknek a legjobb akarat­tal sem adhat másutt helyet, mint a toloncz­­házban. Ott azután, és ez már vérlázító, a gyermekeket addig is, a­míg illetőségüket tisztába hozzák, összezárják a kitanult nap­­lopókkal és tolvajokkal. Ezek társaságában tölt a gyermek egy-két hónapot, úgy hogy mire a tolonczházból kikerül, gazdagabb a kenyérkereset azon módjának ismeretével, a­melyet zsebmetszés és tolvaj­lás név alatt ismerünk. Ismerve e valóban türhetlen állapotokat, csak köszönettel lehet adóznunk azok irányá­ban, akik e szerencsétlen gyermekek meg­mentésének ügyét kezükbe vették, s ezen úgy népesedési, mint közerkölcsiségi szempontból fontos kérdés megoldását társadalmi úton kí­­vánják megvalósítani a »Rudolfinum« meg­alapítása által. E derék férfiak minden­esetre nemes, de egyúttal igen nehéz fel­adat megoldására vállalkoztak, mert hiába akarnák a dolgot szépítgetni, a társadalomban ily törekvések iránt ma­napság nincsen igaz lelkesedés és áldozatkészség. Külföldön a tár­sadalom a közjótékonyság terén csodákat művel, nálunk ellenben a társadalmi tevé­kenységnek ma még alig egy-két jótékony­­sági intézet köszöni lételét. Nem is csoda. A hanyatlás, a tespedés, a szűkkeblűség, a má­ról-holnapra való élés, a képesség és az aka­rat hiánya a jövő nemzedékre is kiható re­formok életbe léptetésére, a­mely politikai életünk elszomorító jellemvonását képezi, igen természetesen zsibbasztólag hat a társada­lomra is, s mindaddig, amíg politikai éle­tünkben a haladás és az alkotások kor­szaka be nem köszönt, hiába várjuk a társadalmi élet terén is a humanisztikus czé­­lok iránti lelkesedésnek és áldozatkészségnek erőteljesebb nyilvánulásait. De a feladat nehézsége ne riaszsza vissza azokat, a­kik a mozgalom élére állottak, a megkezdett munkától. Buzgalmuknak és ki­tartásuknak tán mégis sikerülni fog a meglévő súlyos bajt ha nem is teljesen orvosolni, de legalább némileg enyhíteni. A kormány tá­mogatására — a­mint ők hiszik — aligha számíthatnak. Szinte előre tudjuk, minő vá­laszt fog a kormány kérésükre adni. A törek­vést erkölcsi támogatásában szívesen részesíti, ez nem kerül semmibe. Pénze azon­ban a kormánynak ily c­élra nem szokott lenni, s a­mint ezt oly alkalmakkor, a­mikor pénzt kérnek tőle, rendszerint tenni szokta, most is az állampénztár helyzetére hivatkoz­va, aligha fogja az anyagi támogatást kilá­tásba helyezni. Ellenben reméljük, hogy a fővároshoz nem hiába fognak fordulni. A főváros, a­mely már­is félmilliót fordít éven­­ként közjótékonysági czélokra, a­mely minden közjótékonysági intézetet segélyez, bizonyára az alakítandó egyesülettől sem fogja támoga­tását megvonni. Addig pedig, míg a megindult mozgalom eredményét bevárnék, nem mulaszthatjuk el a főkapitány úrnak egy ideiglenes ki­segítő módot ajánlani figyelmébe; kérdez­zük, vájjon okvetlenül szükséges-e, hogy az utczáról összeszedett gyermekek a tolonczok­­kal együtt zárassanak el és hogy nem le­hetne - e gyermekeket külön osztályban el­helyezni s ott őket addig is, amig sorsuk eldől, oktatni, vagy vala­mely kézi munkában gyakorolni? Nem hihetjük, hogy az új tolonczház építésé­nél, a­mely, mint tudjuk, alig két éve készült el, oly vastag hibát követhettek volna el, hogy ez elkülönítés lehetetlen lenne. Ha pedig az elkülönítés lehetséges, az oktatás berendezése oly csekély költségbe kerül, amit a főkapi­tánynak a kormánynál kieszközölni alig ke­rülhet nagy fáradságába. Reméljük, hogy a főkapitány, aki közbiztonsági és közerkölcsi­ségi állapotaink javítására irányzott törekvé­sének a közigazgatási bizottsághoz intézett­­ derítéseiben annyiszor adott kifejezést, e ki­­égítő módot komolyan fontolóra veszi, sőt és azt minél előbb életbe is fogja léptetni. A honvédsegélyegylet közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) Az országos honvédsegélyegylet, mely a minapá­ban közgyűlését a jelen volt tagok fölöttébb csekély száma miatt elhalasztotta, e közgyűlést — mint esti lapunkban már említettük — ma tartotta meg s ez alkalommal már többen jöttek el a tagok közül. A közgyűlés igen érdekesen alakult s néhány pontnál behatóbb vita is keletkezett. A közgyűlésen Harkányi Frigyes elnökölt, jelen voltak kívüle Ivánka Imre, Várady Gábor, Molnár István, báró Podmaniczky Frigyes, Kőrössy Sándor, Ullmann K. Pál, Lévay Henrik, Szomjas József és Bohus Zsigmond. Harkányi elnök a gyűlést következő szavakkal nyitotta meg: Mielőtt tárgyalásainkba bocsájtkoznánk, engedje a tisztelt közgyűlés, hogy kifejezést adjak azon mély fájdalom­nak s gyászos érzelmeknek, melyek mindnyájunkat ama szomorú esemény folytán elfogták, mely apostoli koronás királyunkat, an­nak mélyen tisztelt családját s az egész nemzetet érte; s melynek tragikuma az általános részvétet s gyászt még inkább növelik. Ezután felolvasásra került az 1887. évről szóló elnöki jelentés, melyből kiemeljük, hogy nyugdíjakra 92,116 frt, segélyezésekre 13,094 frtot fizetett ki a segélyegylet. Ezután Molnár fő­ispán utalt arra a körülményre, hogy, mint a jelen­tésből kitűnik, sok segélyért folyamodót utasítottak vissza. Ennek okát abban látja, hogy sokan illetékte­lenül fordulnak az egylethez adományokért. Ezért in­dítványozza, hogy a belügyminisztériumhoz kérvényt nézzenek aziránt, utasítsa a főispánokat, a kérvényeket azok láttamozzák s azok terjeszszék be az egyletnek. Ugyanily értelemben szólalt fel báró Podma­niczky Frigyes, ki bár nem barátja a bü­­rokrácziának, mégis fontosnak tartja, hogy a fő­ispánok bízassanak meg e feladattal. Szóló utal azokra a számos visszaélésekre, melyeket a segé­lyért illetéktelenül folyamodó, állítólagos honvédek elkövetnek. Kőrössy Sándor indítványozza, hogy miután általában nem ismerik az egylet alapszabá­lyait, ezek a főispánok közt kiosztassanak, hogy az öreg honvédek tudják magukat mihez tartani. Ivánka Imre hosszasabban fejtegette a honvéd­­segélyezés mizériáit. Vannak vidékek, hol valósággal gyártják a honvédeket. Az ily helyeken már kész nyomtatványok vannak s csak az illető »honvéd« nevét kell kitölteni a nyom­tatványon. Minden nemzetőr, vagy olyan, a ki nemzetőr sem volt, honvédnek adja ki magát. Olyanok nevében, kik nyug­díjazva voltak s már meghaltak, ille­téktelen egyének folyamodnak. Pártolja Molnár indítványát s hozzá teszi, hogy a nyugdijak és segélyek az adóhivataloknál legyenek fölveendők. Felolvasásra került ezután az 1887. évi pénz­tári kimutatásról adott állami számvevőszéki vélemény. E vélemény szerint több nyugtáról hiányzik a bélyeg és több oly egyén is kapott segélyt, kinek vagy állása, vagy nyugdíja van, tehát segélyre az alapszabályok értelmében nem számíthat. A meg­nyugtató elnöki kijelentésre, hogy ily esetek többé elő nem fordulhatnak, a közgyűlés az 1887-iki kimu­tatásra a felmentvényt megadta. Ezután báró Pod­maniczky Frigyes felszólalt a nyugta-bélyegekre vonatkozólag s elmondta,hogy midőn intendáns volt, is folyton akadékoskodtak az ál­lami hivatalok. Oly egyén, kinek 37 kr volt a fizetése, 7 krnyi bélyeget volt kénytelen a nyugtára tenni. Ezen ő (Podmaniczky) úgy segített, hogy az illetőnek 37 kr helyett 40 krt adott s még megma­radt a szegénynek egy krajczár haszna. E felszólalás következtében a közgyűlés elhatározta, hogy folya­modni fog bélyeg-elengedésért s ha ez nem lehet, majd maga gondoskodik a bélyegekről. Ezután az 1888. évi pénzkezelés ke­rült megbeszélésre. Harkányi elnök, utalva az intézet hivatalnokai által elkövetett sikkasztásokra, a következőket mondotta: Az egylet kezelésére nézve kötelességemnek tartom jelenteni, miként Kovács László el­nökünk betegsége s a volt kezelő, hold. Kurcz Antal halála folytán rendetlen­ségek fordultak elő s több helyről pa­naszok merültek fel, melyek jogosult­sága bebizonyult; azért még kellő időben az intézkedések megtörténtek, a hibát elkövető tisztviselők eltávolittattak s a szerény kár megtérítéséről kellőleg gondoskodva l­ett, úgy hogy az egylet vagyona semminemű csor­­bát nem szenved,s az egyes segélyezendők, kik okadatolt panaszszal hozzánk járultak, kielégítést nyernek. S ez idő szerint az egylet ügyei rendes kezeléséről van gondoskodva. Miután még Ivánka Imre elmondta, hogy az okozott kár legfeljebb 1000—1200 forint, a közgyűlés Harkányi Frigyesnek és Ivánka Imrének buzgó működéséért köszönetet szavazott. S elhatá­roztatott, hogy a múlt évi zárszámadás a jövő közgyű­lés elé fog terjesztetni. V­á­r­a­d­y Gábor szólalt fel ezután s utalva a múlt országos honvéd­gyűlésen felmerült panaszokra, vádakra és neheztelésekre, indítványozta, hogy a ke­délyek megnyugtatása czéljából az alapszabályok revíziójára bizottság küldessék ki. Dr. Podmaniczky Frigyes, Szomjas Jó­­zsef és I­v­á­n­k­a Imre felszólalásai után úgy Molnár főispán, mint Várady indítványait a közgyűlés elfo­gadta. Végül Ivánka egy új ügyrendet mutatott be, mely többek közt véget vet annak a bajnak, hogy a nyári hónapokban a segélyt kérő agg honvédek senkit sem találnak az egyletben, a­ki ügyüket elin­tézhetné. Miután a választások megtörténtek, melyek­ről esti lapunkban írtunk, a közgyűlés az elnök élte­tésével véget ért.* Mint értesülünk, a honvédsegélyegylet folya­modni fog, hogy az állam a honvédek segélyezésére adni szokott é­v­i 80,000 frtot 100,000 írtra e­m­e­l­j e! Hír szerint illetékes helyen már meg is ígérték a kérelem teljesítését. Rudolf trónörökös halála. Simor herczegprimás ellen azért, mert a trónörökös temetése alkalmával Bécsbe nem ment, különböző támadások jelentek meg s ezekre vonatkozólag azt írja most az »O. E.« hogy a her­czegprimás deczember óta aszmathikus bántalmak­­ban szenved, görcsös köhögése van s a trónörökös temetése alkalmával ágyban feküdt. A gyász­­hírre azonnal írásban fejezte ki részvétét Pápay udv. tanácsosnak s a király meghagyta, hogy a herczeg­­primásnak, kit annyira tisztel, közöljék legben­sőbb köszönetét. Míg a bécsi érsek papságának csak belátására bízta a gyászistentisztelet megtartását, Simor herczegpr­imás azt meghagyta. És Simor volt a monarchiában az első főpap, ki pász­torlevelet intézett híveihez. Majd a maga és papsága nevében részvétfeliratot intézett ő Felségéhez, ki magyar nyelven, két negyedrét lapra terjedő, szívélyes levélben mondott köszönetét, e szavakkal zárva sorait: »Azon jóakarója Ferencz József.« Simor tegnap tette első sétáját palotája üvegtornáczában. * Rudolf trónörökös tudvalevőleg a Nem­zeti Kaszinónak ajándékozta Benczúr által festett életnagyságú arczképét. Ezt az arczképet a Kaszinó­ban e hó 9-én akarták leleplezni; a trónörökös közbe­jött halála miatt azonban az ünnepélyesség elmaradt és a kitűnő arczképet e napokban a Kaszinó nagy ebédlőjében függesztették fel, szemben a walesi her­­czeg arczképével. Táviratok. Berlin, febr. 12. A képviselőház mai ülé­sén az elnök felolvasta Széchényi gróf osz­trák-magyar nagykövet levelét, melyben közli, hogy a külügyminisztérium útján Ferencz József ő Felsége elé juttatta az elnök iratát, a­melyben a ház részvétnyilatkozatát közölte Rudolf trónörökös el­hunyta alkalmából. A nagykövet kormányától utasí­tást kapott, fejezte ki a ház elnöke előtt, hogy a porosz képviselőház részvétnyilatkozata vigasz­taló bizonysága a baráti és testvéri érzületnek, mely a két állam népeit jó és rossz napokban bensőleg összefűzi. A nagykövet egyúttal kéri az elnököt, fejezze ki a háznak úgy a mélyen sújtott uralkodó, mint a kor­mány benső köszönetét. Ezután a ház a korona dotácziójának fölemeléséről szóló tör­vényjavaslatot harmadszori olvasásban vita nélkül el­fogadta. Nancy, febr. 12. A ferenczrendiek itteni templomában, B­e­n­a­r­d atya, ki a habsburgi ural­kodó család részéről, a lotharingiai herczegi sírboltok felügyeletével van megbízva,ma gyászmisét mon­dott Rudolf trónörökösért, melyen mintegy 500-an — nagyrészt az itteni nemes családok tagjai — vettek részt. A templom hajójának közepén felállított ravatal lotharingiai czímerekkel és zászlókkal volt díszítve. A mise zártával Benard atya köszönetet mondott a megjelenteknek hogy a boldogult és annak lesújtott atyja iránt, ki Nancynak kiváló jóltevője, rokonszenvüknek kifejezést adtak. Kolozsvár, febr. 12. Az E. M. K. E. választ­mánya ma népes gyűlést tartott Bethlen Gábor gróf elnöklete alatt. Az elnök megható beszédben emlékezett meg Rudolf trónörökös elhunytáról, kinek ravatllára az igazgatóság megbízásából az egyesület nevében Horváth Gyula alelnök pompás gyopár koszorút helyezett. A gyűlés köszönetét mondva ez intézkedésért, jegyzőkönyvileg adott kife­jezést legmélyebb fájdalmának a trónörökös elhunyta fölött.­­ Az egyesület készpénz­­vagyona jelenleg 374.000 írtra rúg. Nagyenyed, febr. 12. Rudolf trónörökös lel­­ki üdvéért ma nagy gyászmise tartatott az összes ha­tóságok, testületek és nagy számú díszes közönség jelenlétében. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, február 13 A h­orvát miniszter fogad d­ e. 10— d. u. 2 Az országos magyar vadászati egye­sület ülése d. u. 4 órakor saját helyiségében (Hatvanv­­itéza 1. sz.) Az országos mag­y. ki­r. zene- és szín­művészeti akadémia zenészeti osztályának kama­rai zeneestélye fél 8 órakor saját épületében. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9— d u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—5 egyetemi d.. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. — febr. 12. Uj ismétlőfe­gyverek Németországban. A n­é­m­et birodalmi hadügyminisztérium — mint a »Bud. Korr.« Berlinből értesül — már huzamos idő előtt beható vizsgálatok és kísérletek után uj ismétlő­­fegyver behozatala esetére elvben a M­a­n­­­i­c­h­e­r­­rendszer elfogadása mellett nyilatkozott. Hogy mikor és mily mennyiségben fogják az új fegyvert behozatni és mely gyárra bízzák annak szállítását, ma még aligha van véglegesen eldöntve. A német kor­mány által elfogadott modell — a­mint értesülünk — azonos azzal a kis kaliberű fegyverrel, mely most az osztrák hadseregben kiosztatik, és a­mely az eredeti fegyvertől nem csupán a kisebb kaliber, hanem a zár egyes apróbb alkatrészeinek eltérő keménységi foka által is különbözik. Az első fegyverekkel tett intenzív próbák — egyes fegyverekből sok ezer lövés történt — arra az eredményre vezettek, hogy előnyös volna bizonyos részeket kevésbbé keményre csináltat­ni. Az azóta készített fegyverek még 20.000 lövés után sem mutatnak szemmel észrevehető változást a szerkezetben. A Veröskereszt-egylet Békés-Gyulán. Mint Bé­kés-Gyuláról írják, a Vereskereszt fiók­egylete ott e hó 17-én, vasárnap délután fogja alakuló köz­gyűlését tartani a megye dísztermében. Az egylet alapító tagjainak és pártolóinak névsorában ott látjuk a város és a megye összes kiválóságait és értelmisé­gét : Gróf Almássy Dénes, Göndöcs Benedek apát, dr. Berkes Sándorné, dr. Zöldy János, dr. Kovács Istvánné, Kövér Lászlóné, Varságh Béla, Takácsy Lajos, Silberstein Izidorné, Szent-Mihályi Lajosné, Sánta Gábor, Névery Albert, Mayer-Keblovszky Mária, Hoffer Samuné, Léderer Lajosné, Magyar Gyula, Szeles Dénes, Uray Zoltánná stb. összesen 206 tag, 333 írttal. A legtöbb tagot Terényi Lajosné, özv. Ormós Jánosné, Vidovich Menyhértné, ifj. Ufer­­bach Jánosné és Göndöcs Benedek gyűjtötték, kik a jótékonyság ügye érdekében nem kíméltek semmi fá­radságot. A jamaikai asszonygyilkos. A New­ York és Kingston közt közlekedő hajók legénysége egész sorát beszéli el a rémes gyilkosságoknak, melyeket egy Kingston mellett fekvő faluban hajtottak végre. A gyilkosságok természete azt mutatja, hogy Jack, a hasfelmetsző most Angliából Jamai­­kába vándorolt át s ott űzi rémtetteit. A november 28-ika és deczember vége közt letelt idő­ben három asszonyt találtak meggyilkolva, a­kik épp úgy el voltak éktelenítve, mint a whitechapeli áldo­zatok. Az egyik hullán papírdarabkát találtak e sza­vakkal: »Ja­c­k a h­a­sf­el­m­e t­s­z­ő. Még tizen­négy és azután elég.« A whitechapeli asszon­y­­gyilkos Londonban november 9-ikén hajtotta végre az utolsó gyilkosságot. E szerint ezután rögtön Jamai­­kába, kellett utaznia. Meggyilkolt kereskedő. Fas­quale Pisa ke­reskedőt tegnap — mint Rómából táviratozzák — meggyilkolva találták Mazzini­ uti lakásán. A holttest szúrási sebekkel volt elborítva. Egyes tagjai szét voltak marczangolva, mások lemetszve és a szo­bában elszórva. A tettesek el is loptak 40.000 lírányi értékpapírt. A gyanú a meggyilkolt kedvesére, egy félvilági hölgyre és annak bátyjára nehezedik. A galgóczi gyilkosság tetteseit már kézrekerí­­tették. Mai kelettel jelentik ugyanis, hogy a vizsgálat eredményhez vezetett, a­mennyiben kiderült, hogy a gyilkosságot Ull­a Kamenka és kedvese R­o­­­i­n­e­c­z István követték el, a­kiket már le is tartóztattak. Haladás-bál. Az ezidei farsang egyik legsike­rültebb tánczmulatságát, a »Haladás-bál «-t tartották meg ma a VI—VII. kerületi kör dísztermében. A re­­naissance-stylü, fényesen kivilágított és délszaki növényekkel gazdagon díszített bálterem parkettjét disztingvált közönség töltötte meg, mely a legvidá­mabb hangulatban egész a hajnali órákig maradt együtt. A rendezőség tánczrend alakjában felette csinos, a modern haladás legóriásibb vívmányával, egy gőz­mozdony­nyal lepte meg a közönséget. Az első négyest 200 pár tánczolta. Halálozások. Dr. Beöthy Andor pénzügyminiszteri fo­galmazó holttestét ma délután fél három órakor szen­telték be nagy részvét közt a Rókus kórház halottas házában. A ravatalra a pénzügyminisztérium tiszt­viselői díszes élővirágkoszorút helyeztek. A beszen­telésen az elhunyt rokonain kivül számos hivatalnok társa volt jelen. A beszentelést Klimcsik Henrik rókusi segédlelkész végezte. A holttestet ma este hét órakor Nagyváradra szállítják s az ottani teme­tőben délután három órakor helyezik örök nyugalomra. Klotild főherczegnő és a poliklinika. A budapesti általános poliklinika, hogy humá­nus czéljait minél inkább megvalósíthassa, női bizott­ságot szervezett, melynek elnökségét gr. Csáky Albin közoktatásügyi miniszter neje fogadta el. A grófnő s a poliklinika igazgatótanácsa a napokban Klotild főherczegasszonyt kérték föl, hogy mint védnök álljon az emberbaráti intézmény élére. E ké­relemre Csáky grófnő József főherczeg főudvar­­mesteri hivatalától a következő levelet kapta: »Nagyméltóságu grófnő ! A budapesti általános poliklinika igazgatótanácsa azon kérelemmel for­dulván ő cs. és kir. fensége Klotild főherczegnő­­höz, miszerint a Nagyméltóságod elnöklete alatt megalakult poliklinikai hölgybizottság feletti véd­nökség elfogadásával e humánus intézmény czéljait előmozdítani kegyeskednék — ő cs. és kir. fensége mindenkor örömmel üdvözölvén az emberiség szen­vedéseinek enyhítésére szolgáló törekvéseket s meg­nyugvást találván abban, hogy a hölgybizottság elnöksége Nagyméltóságod kezeibe van letéve, e bizottság védnökségét legkegyelmesebben elfogadni s a kitűzött czélra 300, azaz háromszáz forintot adományozni méltóztatott. Midőn szerencsém van Nagyméltóságodat ő cs. és kir. fensége e magas elhatározásáról értesíteni s a mondott 300 frtot ide csatolva megküldeni, fogadja Nulgod kitűnő tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1889. jan. 22. A főudvarmester : Nyáry báró altábornagy.« Ez örvendetes esemény alkalmából a poliklini­ka igazgatósága a következő felhívást bocsátotta ki Magyarország hölgyeihez: »A magyar nőkhöz! Ezen magas támogatás értelmében és Klotild főherczegnő legkegyelme­sebb védnöknőnk és József főherczeg védnökünk szándékának megfelelőleg a poliklinika igazgató tanácsa és főorvosai elhatározták, hogy po­l­i­kli­nikai kórházat alapítanak, mely czélra fordítandók a már meglevő alapítványok, valamint a közel­jövőben valószínűleg nagyobb arányokban befolyó jótékony adakozások. Azon kérelemmel for­dulunk tehát a magyar nőkhöz, hogy ők is járulja­nak hozzá egy intézmény megalapításához, melynek messze kiható hygienikus és humánus feladata minden kétségen felül áll. Ezen intézet már eddigi tevékenysége által magasztos múlttal bír, mert hat évi fenállása óta több mint 250.000 rendelésben közel 65 ezer beteget gyógyított ingyen és látott el orvossággal és kötszerekkel, de mindaddig nincs biztos jövője, míg nemes czéljainak megfelőleg sa­ját hajlékkal nem bír. Azért poliklinikai kórházra van szüksége, hogy fennállása örök időkre biztosít­tassák. A nőnek természetes hivatása a jóté­konyság, a magyar nő fogékony volt min­dig az emberiség szenvedései iránt, ezért ő van hivatva gyűjtések, hangversenyek, műked­velői előadások és mindennemű jótékony válla­latok által megszerezni az eszközöket a poli­klinikai eszme társadalmi uton való terjesztésére s ez­által köztudatossá tenni annak országra kiható fontosságát és így zárkövét letenni azon építmény­nek, melynek alapkövét az intézet főorvosai hat évvel ezelőtt rakták le. Azt hisz­zü­k, hogy magas védnökünk legkegyelmesebb intenczióinak felelünk meg, ha ezen értelemben a magyar hölgyekhez fo­lyamodunk és e felhívás nem lesz eredménytelen, mert a nő szivéhez fordul. Dr. Schlauch Lő­­rincz nagyváradi püspök védnökhelyettes, gróf Csáky Albinné a hölgy bizottság elnöke, gróf Károlyi Istvánné a hölgybizottság alelnöke, gr. S­z­a­p­á­r­y István az igazgató tanács elnöke, dr. Takács Endre egy. m. tanár igazgató, dr. L­i­c­­a­te­n­b­e­r­g Kornél egyetemi m. tanár titkár.« Színház és művészet. Joachim harmadik és bucsu-hangversenyét ma este tartotta a Vigadó kis termében Goldstein Vilma k. a. közreműködése mellett. A terem min­den ülőhelye el volt foglalva s az állóhely is zsúfolá­sig megtelve úgy, hogy a későbben érkezők csak nagy nehezen tudtak a szoros tömegen áthatolni. Az ily helyrejutási kellemetlenségeken könnyen segíthetne a rendezőség a régebben szokásban volt elválasztó so­rompók alkalmazásával. — A művész e búcsu-hangver­­senye egyszersmind jubileumi előadás is volt, ameny­­nyiben mint nyolcz éves gyermek, ezelőtt 50 évvel, lépett először a nyilvánosság elé itt Budapesten. — Az első két szám után, midőn a művész Tartini G dur szonátáját és Beethoven F-dur Romance-át bevé­gezte s Bach C-dur Suite-je előadásához akart kez­deni (magán-hegedűre), Hubay Károly, a Harmonia igazgatója és Joachim hangversenyeinek rendezője, valamint Hubay Jenő több egylet nevében három szép babérkoszorút nyújtottak át a jubiláns­nak, a közönség hosszantartó s zajos tapsai kíséreté­ben, melyek a művész minden száma után tüntetőleg ismétlődtek. — Az est műsora igen érdekesen volt egybeállitva s főleg a zeneirodalom komoly klasszi­kus irányát képviselte. Tartini, Bach, Beethoven, Spohr, Schumann, Chopin, Bergolese, Liszt, Brahms, Joachim, mind oly nevek, melyek csak a legtartalma­sabbat képviselik. Joachim játéka ma sem tévesztette el azt a hatását, melyet a hallgatóra mindenkor gyakorol az ő bevégzett technikai tökélyével és értelmezésével. Ő sohasem kíván virtuózilag csillogni a technikai ne­hézségek feltüntetésével, pedig midőn Bach műveit magyarázza, ezt oly nehézségek legyőzése mellett te­szi, melyekkel még a legkápráztatóbb virtuózi fogá­sok sem versenyezhetnek. Szoborszerű nyugodtság és biztossággal győzi le azokat s a hallgató úgy érzi magát mellettük, mintha ez természetes kísérője lenne a mű szellemének. A cantilénák gyöngédségét s a finom frazírozások elbájoló hatását főleg Beethoven és saját magyar hangversenyt Romance-ában és Schu­mann esti dalában emelte ki. A technikai bravour fogásokat pedig Schumann »Springbrünnen« mesteri átiratában. A műsor egyik érdekes számát Spohr hegedű kettős versenye képezte, melyet Hubay Jenővel adott elő. E mű akaratlanul is kihívja a két előadó játéka közt az egybehason­­lítást, s nem is igen vállalkozhatik reá csak két oly elsőrendű hegedűművész, kik között az egybehason­­lítási feladatra csak igen finom zenei érzék vállalkoz­hatik. Elismerés illeti Hubay Jenőt, ki a nagymester mellett szintén mesteri magaslaton állotta meg he­lyét. Goldstein Vilma kisasszony Liszt, Schumann, Chopin, Bergolese és Schüttel ját­szott zongorán értékes darabokat, melyekben ma­gát mint értelmes és szép technikával rendelkező zongoraművésznőt mutatta be. Joachim végül Brahms magyar tánczaiból mutatott be ismét néhányat saját átiratában, melyek ezúttal inkább megközeliték a ma­gyar szellemet mint a múlt ízben. Dicsérettel kell megemlékeznünk Mayer úr zongorakiséretéről, ki egy kitűnő Bösendorfer zongorán kellő diskré­­czió és szabatossággal alkalmazkodott a mester in­­tenczióihoz. (1.) Ijj Letartóztatott ifjúsági szónok. (Saját tudósítónktól.) Dr. Takáts Zoltán ügyvédjelöltnek a rendőrség által való elfogatása az egyetemi ifjúság körében nagy izgalmat keltett és elhatározták, hogy ez eljárás felett megbotránkozásuknak kifejezést fognak adni. Este nagy csoportokban vonult ezután az egyetemi ifjúság a Kecskeméti utczán s a Kálvin­­téren végig a Sándor-utczában lévő Pongrácz-ven­­déglő felé. A Kecskeméti-utczában megállapodott Polonyi Géza lakása előtt s a »Szózat«-ot kezdette énekelni. Többen hívták Polonyit is, a­ki azonban nem volt otthon, s az ablakban meg sem jelent. Im­pozáns menetben vonultak tovább ezután, folytonosan éltetve Apponyit, Polonyit s abszugolva Tiszát. A Pongrácz-féle vendéglőben már sok egyetemi ifjú várta társaik megérkezését. Az általános üdvöz­lés után többen szólaltak fel, elítélve a rendőrség el­járását. Majd elhatározták, hogy felvonulnak a főka­pitányság palotája elé, megkeresik a főkapi­tányt és fel fogják szólítani őt, hogy őket is, akik épp úgy vettek részt a tün­­tetésben, tartóztassa le. De amikor a kivo­nult csoport az Esterházy-utczához ért, több a rend­őrségtől érkező fiatal­ember arról értesítette őket, hogy a főkapitány dr. Takátsot már sza­badlábra helyezte. Erre az egyetemi ifjak nyolcztagú küldöttsége kocsikba ült és Takátsnak Budán, az Apolda-utcza 11-ik szám alatt levő lakásá­hoz hajtatott. De miután Takátsot nem találta ott­hon, visszahajtatott a vendéglőbe. Kevéssel később egészen váratlanul megjelent a vendéglőben dr. Takáts Zoltán, kit lelkes éljenzés­sel fogadtak, majd vállaikra felkapták, és körülvitték a vendéglő termeiben. Takáts ezután megindult szavakban adta elő jogtalan letartóztatásának történetét. Később az ifjú­ság elhatározta, hogy holnap délben 12 órakor az egyetemen a legközelebbi teendők megbeszélése czél­jából gyűlést fog tartani. Takátsot éljenezve hagyta el az ifjúság a vendéglőt és impozáns menetben vo­nult az Egyetem térig, egyre abczugolva Török fő­kapitányt. Éjjeli 10 óra volt már, mikor az ifjak szétoszlottak.* A félhivatalos »Bud. Korr.« czimű kőnyomatos laptudósító ama hírünket, hogy dr. Takáts Zoltánt letartóztatták, nagy bölcsen a következőleg akarná megc­áfolni: A »Pesti Napló«-nak mai közleménye, hogy a rendőrség az egyetemi ifjúság egyik tagját, ki az utczai tüntetéseknél és zavargásoknál mind­annyiszor vezérszerepet vitt, és bár ismételve csil­lapító beszédeket tartott, a tömeg élén mindig tovább ment az utczákon keresztül, hogy más helyen újra e csillapító, de a tömeg által — úgy látszik — teljesen félreértett beszédeit tarthassa, a hajnali órákban el­fogatta volna, nem felel meg a tényeknek. Illetékes oldalról arról értesülünk, hogy Takáts Zoltán az el­lene folyamatban levő vizsgálat gyorsabb megejtése végett reggeli 8 órakor a rendőrségnél elő lett állít­va, hogy a vizsgálat késedelem nélkül folytatható le­gyen. Mihelyt ezen hosszú időt igénybe vevő vizsgá­lat be lesz fejezve, Takátsot a főkapitányság szaba­don bocsátja. Hogy az ellenzék a rendőrségnek min­den tettét, mely az utczai zavargásokat megakadá­lyozhatja, megtámadja, eddigi eljárása után ítélve, egészen természetesnek találjuk.« Dr. Takáts Zoltán, kit a rendőrség csak este fél tíz órakor bocsátott szabadon, megjelent szer­kesztőségünkben és letartóztatásának történetét a félhivatalos »Bud. Korr.« fentebb közlött állításai­val szemben a következőleg beszélte el: »Ápolda-utczai lakásomban ma korán reggel be­állított két úr. Az egyik azt a kérdést intézte a cse­lédhez, várjon dr. Takáts Zoltán otthon van-e és beszélhet-e vele, mert ő kollegája. A cseléd be­jelentette az idegeneket anyámnak, a­ki bejött szo­bámba és felkeltett e szavakkal: »Egy kollegád ke­res, bejöhet-e ?« Furcsának­ találtam, hogy az illető nem nevezte meg magát és azt, hogy ily korán reggel keres fel. Arra kértem tehát fennhan­gon édes anyámat, kérdezze meg az illetők ne­veit. Egyik ezt meghallva, benyomta az ajtót és igy mutatta be magát: »Én Kassai rendőrtisztviselő vagyok, ez pedig (társára mu­tatva) Janszki. A főkapitány úr el­fogatási parancsával jöttünk ide,hogy önt azonnal elővezessük.« Betekintésre az­tán felmutatta Török főkapitánynak sajátkezüleg írt »Elfogatási parancs«-át, mely igy hangzik: Elfogatási parancs. »Dr. Takáts Zoltán, hírlapírónak bejelentve, reggel nyolcz órára elém állítandó. Török fő­kapitány.« Arra kértem, ezeket látva, a detektiveket, hagy­­janak nyugalmasan öltözködni és foglaljanak addig helyet a másik szobában.Ők erre kategoricre kijelentet­ték, hogy nekik ragaszkodniok kell a főkapitány paran­csához, ők nem távoznak a szobából, keljek fel tüs­tént és öltözködtem fel előttük. Kénytelen voltam en­gedelmeskedni, felöltözködtem és csak azt az egyet kértem tőlük, engedjék meg, hogy reggelimet elfo­gyaszthassam és hogy anyámmal néhány szót vált­hassak. Ezt is kereken megtagadták és követésre hívtak fel. Gyalog vittek el azután át Bu­dáról a főkapitánysághoz. Itt először Török főkapi­tány előszobájába kisértek, a­hol közel másfél óráig várakoztattak. Kilencz órakor aztán kezdtem meg­elégelni a dolgot és felkértem a mellettem ma­radt detektiveket, hogy szóljanak már végre va­­lahára a főkapitánynak. — Török főkapitány meghallotta szavaimat és kiadta a parancsot: »Vigyék fel Sellyei tanácsos úrhoz !« Ez meg is történt. Itt ismét csak másfél óráig várakoztattak, míg kifogyott a türelmem és be akartam menni Sellyeihez.Ebben azonban erőszakkal megaka­dályoztak, karomnál fogva visszatar­tottak és moccsanni sem engedtek. A lár­mára aztán kijött »a tanácsos úr «, ki nagy-kegyesen — Szombatfalvy fogalmazóhoz vezettetett. Szombatfalvy fogalmazó úr, a­min csodálkoztam, nem vizetett se­hová, hanem megkezdte a kihallgatást. Faggatni kezdett olyan dolgok felől, melyekről már a múlt val­latások alkalmával nyilatkoztam. Ezekre egyszerűen azt válaszoltam, hogy oly kérdéseket, melyekre már több ízben megfeleltem, hozzám ne intézzen. A rend­­őrfogalmazó aztán össze-vissza kérdezett tőlem min­den füt-fát: mi volt a czélja a tüntetésnek, miért áll­tak az emberek az országház előtt, miért éljeneztek és miért abczugoltak, szóval olyan dolgokat, a­milye­neket megkérdezhetett volna esetleg egy sarki hordártól, de ez is csodálkozását fejezte volna ki a felett, hogy »a rendőr - tisztviselő úr« még ezeket sem tudja. Szombatfalvy, midőn a kérdések felesleges voltára hivatkoztam, azzal állt elő, hogy a főkapitány meghagyásából kérdezi azokat, amiket kérdez. Etlen-szomjan fél kettőig tartott a kihallgatá­som és végül hi­gkérdezte tőlem, van-e még valami mondani­valóm ? »Csak annyi — jegyzem meg én — hogy a főkapitány urat, amint a rend­őrség fezeiből kiszabadulok, hive'Ui

Next