Pesti Napló, 1889. február (40. évfolyam, 32-47. szám)
1889-02-13 / 44. szám
levő gyermekek neveltetéséről gondoskodni, nincsenek. A mi kormányunknak nincsen sem ideje, sem pedig pénze arra, hogy e súlyos társadalmi baj orvoslására gondoljon. A rendőrség tehát az utcán összeszedett hajléktalan gyermekeknek a legjobb akarattal sem adhat másutt helyet, mint a tolonczházban. Ott azután, és ez már vérlázító, a gyermekeket addig is, amíg illetőségüket tisztába hozzák, összezárják a kitanult naplopókkal és tolvajokkal. Ezek társaságában tölt a gyermek egy-két hónapot, úgy hogy mire a tolonczházból kikerül, gazdagabb a kenyérkereset azon módjának ismeretével, amelyet zsebmetszés és tolvajlás név alatt ismerünk. Ismerve e valóban türhetlen állapotokat, csak köszönettel lehet adóznunk azok irányában, akik e szerencsétlen gyermekek megmentésének ügyét kezükbe vették, s ezen úgy népesedési, mint közerkölcsiségi szempontból fontos kérdés megoldását társadalmi úton kívánják megvalósítani a »Rudolfinum« megalapítása által. E derék férfiak mindenesetre nemes, de egyúttal igen nehéz feladat megoldására vállalkoztak, mert hiába akarnák a dolgot szépítgetni, a társadalomban ily törekvések iránt manapság nincsen igaz lelkesedés és áldozatkészség. Külföldön a társadalom a közjótékonyság terén csodákat művel, nálunk ellenben a társadalmi tevékenységnek ma még alig egy-két jótékonysági intézet köszöni lételét. Nem is csoda. A hanyatlás, a tespedés, a szűkkeblűség, a máról-holnapra való élés, a képesség és az akarat hiánya a jövő nemzedékre is kiható reformok életbe léptetésére, amely politikai életünk elszomorító jellemvonását képezi, igen természetesen zsibbasztólag hat a társadalomra is, s mindaddig, amíg politikai életünkben a haladás és az alkotások korszaka be nem köszönt, hiába várjuk a társadalmi élet terén is a humanisztikus czélok iránti lelkesedésnek és áldozatkészségnek erőteljesebb nyilvánulásait. De a feladat nehézsége ne riaszsza vissza azokat, akik a mozgalom élére állottak, a megkezdett munkától. Buzgalmuknak és kitartásuknak tán mégis sikerülni fog a meglévő súlyos bajt ha nem is teljesen orvosolni, de legalább némileg enyhíteni. A kormány támogatására — amint ők hiszik — aligha számíthatnak. Szinte előre tudjuk, minő választ fog a kormány kérésükre adni. A törekvést erkölcsi támogatásában szívesen részesíti, ez nem kerül semmibe. Pénze azonban a kormánynak ily célra nem szokott lenni, s amint ezt oly alkalmakkor, amikor pénzt kérnek tőle, rendszerint tenni szokta, most is az állampénztár helyzetére hivatkozva, aligha fogja az anyagi támogatást kilátásba helyezni. Ellenben reméljük, hogy a fővároshoz nem hiába fognak fordulni. A főváros, amely máris félmilliót fordít évenként közjótékonysági czélokra, amely minden közjótékonysági intézetet segélyez, bizonyára az alakítandó egyesülettől sem fogja támogatását megvonni. Addig pedig, míg a megindult mozgalom eredményét bevárnék, nem mulaszthatjuk el a főkapitány úrnak egy ideiglenes kisegítő módot ajánlani figyelmébe; kérdezzük, vájjon okvetlenül szükséges-e, hogy az utczáról összeszedett gyermekek a tolonczokkal együtt zárassanak el és hogy nem lehetne - e gyermekeket külön osztályban elhelyezni s ott őket addig is, amig sorsuk eldől, oktatni, vagy valamely kézi munkában gyakorolni? Nem hihetjük, hogy az új tolonczház építésénél, amely, mint tudjuk, alig két éve készült el, oly vastag hibát követhettek volna el, hogy ez elkülönítés lehetetlen lenne. Ha pedig az elkülönítés lehetséges, az oktatás berendezése oly csekély költségbe kerül, amit a főkapitánynak a kormánynál kieszközölni alig kerülhet nagy fáradságába. Reméljük, hogy a főkapitány, aki közbiztonsági és közerkölcsiségi állapotaink javítására irányzott törekvésének a közigazgatási bizottsághoz intézett derítéseiben annyiszor adott kifejezést, e kiégítő módot komolyan fontolóra veszi, sőt és azt minél előbb életbe is fogja léptetni. A honvédsegélyegylet közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) Az országos honvédsegélyegylet, mely a minapában közgyűlését a jelen volt tagok fölöttébb csekély száma miatt elhalasztotta, e közgyűlést — mint esti lapunkban már említettük — ma tartotta meg s ez alkalommal már többen jöttek el a tagok közül. A közgyűlés igen érdekesen alakult s néhány pontnál behatóbb vita is keletkezett. A közgyűlésen Harkányi Frigyes elnökölt, jelen voltak kívüle Ivánka Imre, Várady Gábor, Molnár István, báró Podmaniczky Frigyes, Kőrössy Sándor, Ullmann K. Pál, Lévay Henrik, Szomjas József és Bohus Zsigmond. Harkányi elnök a gyűlést következő szavakkal nyitotta meg: Mielőtt tárgyalásainkba bocsájtkoznánk, engedje a tisztelt közgyűlés, hogy kifejezést adjak azon mély fájdalomnak s gyászos érzelmeknek, melyek mindnyájunkat ama szomorú esemény folytán elfogták, mely apostoli koronás királyunkat, annak mélyen tisztelt családját s az egész nemzetet érte; s melynek tragikuma az általános részvétet s gyászt még inkább növelik. Ezután felolvasásra került az 1887. évről szóló elnöki jelentés, melyből kiemeljük, hogy nyugdíjakra 92,116 frt, segélyezésekre 13,094 frtot fizetett ki a segélyegylet. Ezután Molnár főispán utalt arra a körülményre, hogy, mint a jelentésből kitűnik, sok segélyért folyamodót utasítottak vissza. Ennek okát abban látja, hogy sokan illetéktelenül fordulnak az egylethez adományokért. Ezért indítványozza, hogy a belügyminisztériumhoz kérvényt nézzenek aziránt, utasítsa a főispánokat, a kérvényeket azok láttamozzák s azok terjeszszék be az egyletnek. Ugyanily értelemben szólalt fel báró Podmaniczky Frigyes, ki bár nem barátja a bürokrácziának, mégis fontosnak tartja, hogy a főispánok bízassanak meg e feladattal. Szóló utal azokra a számos visszaélésekre, melyeket a segélyért illetéktelenül folyamodó, állítólagos honvédek elkövetnek. Kőrössy Sándor indítványozza, hogy miután általában nem ismerik az egylet alapszabályait, ezek a főispánok közt kiosztassanak, hogy az öreg honvédek tudják magukat mihez tartani. Ivánka Imre hosszasabban fejtegette a honvédsegélyezés mizériáit. Vannak vidékek, hol valósággal gyártják a honvédeket. Az ily helyeken már kész nyomtatványok vannak s csak az illető »honvéd« nevét kell kitölteni a nyomtatványon. Minden nemzetőr, vagy olyan, a ki nemzetőr sem volt, honvédnek adja ki magát. Olyanok nevében, kik nyugdíjazva voltak s már meghaltak, illetéktelen egyének folyamodnak. Pártolja Molnár indítványát s hozzá teszi, hogy a nyugdijak és segélyek az adóhivataloknál legyenek fölveendők. Felolvasásra került ezután az 1887. évi pénztári kimutatásról adott állami számvevőszéki vélemény. E vélemény szerint több nyugtáról hiányzik a bélyeg és több oly egyén is kapott segélyt, kinek vagy állása, vagy nyugdíja van, tehát segélyre az alapszabályok értelmében nem számíthat. A megnyugtató elnöki kijelentésre, hogy ily esetek többé elő nem fordulhatnak, a közgyűlés az 1887-iki kimutatásra a felmentvényt megadta. Ezután báró Podmaniczky Frigyes felszólalt a nyugta-bélyegekre vonatkozólag s elmondta,hogy midőn intendáns volt, is folyton akadékoskodtak az állami hivatalok. Oly egyén, kinek 37 kr volt a fizetése, 7 krnyi bélyeget volt kénytelen a nyugtára tenni. Ezen ő (Podmaniczky) úgy segített, hogy az illetőnek 37 kr helyett 40 krt adott s még megmaradt a szegénynek egy krajczár haszna. E felszólalás következtében a közgyűlés elhatározta, hogy folyamodni fog bélyeg-elengedésért s ha ez nem lehet, majd maga gondoskodik a bélyegekről. Ezután az 1888. évi pénzkezelés került megbeszélésre. Harkányi elnök, utalva az intézet hivatalnokai által elkövetett sikkasztásokra, a következőket mondotta: Az egylet kezelésére nézve kötelességemnek tartom jelenteni, miként Kovács László elnökünk betegsége s a volt kezelő, hold. Kurcz Antal halála folytán rendetlenségek fordultak elő s több helyről panaszok merültek fel, melyek jogosultsága bebizonyult; azért még kellő időben az intézkedések megtörténtek, a hibát elkövető tisztviselők eltávolittattak s a szerény kár megtérítéséről kellőleg gondoskodva lett, úgy hogy az egylet vagyona semminemű csorbát nem szenved,s az egyes segélyezendők, kik okadatolt panaszszal hozzánk járultak, kielégítést nyernek. S ez idő szerint az egylet ügyei rendes kezeléséről van gondoskodva. Miután még Ivánka Imre elmondta, hogy az okozott kár legfeljebb 1000—1200 forint, a közgyűlés Harkányi Frigyesnek és Ivánka Imrének buzgó működéséért köszönetet szavazott. S elhatároztatott, hogy a múlt évi zárszámadás a jövő közgyűlés elé fog terjesztetni. Várady Gábor szólalt fel ezután s utalva a múlt országos honvédgyűlésen felmerült panaszokra, vádakra és neheztelésekre, indítványozta, hogy a kedélyek megnyugtatása czéljából az alapszabályok revíziójára bizottság küldessék ki. Dr. Podmaniczky Frigyes, Szomjas József és Ivánka Imre felszólalásai után úgy Molnár főispán, mint Várady indítványait a közgyűlés elfogadta. Végül Ivánka egy új ügyrendet mutatott be, mely többek közt véget vet annak a bajnak, hogy a nyári hónapokban a segélyt kérő agg honvédek senkit sem találnak az egyletben, aki ügyüket elintézhetné. Miután a választások megtörténtek, melyekről esti lapunkban írtunk, a közgyűlés az elnök éltetésével véget ért.* Mint értesülünk, a honvédsegélyegylet folyamodni fog, hogy az állam a honvédek segélyezésére adni szokott évi 80,000 frtot 100,000 írtra emelj e! Hír szerint illetékes helyen már meg is ígérték a kérelem teljesítését. Rudolf trónörökös halála. Simor herczegprimás ellen azért, mert a trónörökös temetése alkalmával Bécsbe nem ment, különböző támadások jelentek meg s ezekre vonatkozólag azt írja most az »O. E.« hogy a herczegprimás deczember óta aszmathikus bántalmakban szenved, görcsös köhögése van s a trónörökös temetése alkalmával ágyban feküdt. A gyászhírre azonnal írásban fejezte ki részvétét Pápay udv. tanácsosnak s a király meghagyta, hogy a herczegprimásnak, kit annyira tisztel, közöljék legbensőbb köszönetét. Míg a bécsi érsek papságának csak belátására bízta a gyászistentisztelet megtartását, Simor herczegprimás azt meghagyta. És Simor volt a monarchiában az első főpap, ki pásztorlevelet intézett híveihez. Majd a maga és papsága nevében részvétfeliratot intézett ő Felségéhez, ki magyar nyelven, két negyedrét lapra terjedő, szívélyes levélben mondott köszönetét, e szavakkal zárva sorait: »Azon jóakarója Ferencz József.« Simor tegnap tette első sétáját palotája üvegtornáczában. * Rudolf trónörökös tudvalevőleg a Nemzeti Kaszinónak ajándékozta Benczúr által festett életnagyságú arczképét. Ezt az arczképet a Kaszinóban e hó 9-én akarták leleplezni; a trónörökös közbejött halála miatt azonban az ünnepélyesség elmaradt és a kitűnő arczképet e napokban a Kaszinó nagy ebédlőjében függesztették fel, szemben a walesi herczeg arczképével. Táviratok. Berlin, febr. 12. A képviselőház mai ülésén az elnök felolvasta Széchényi gróf osztrák-magyar nagykövet levelét, melyben közli, hogy a külügyminisztérium útján Ferencz József ő Felsége elé juttatta az elnök iratát, amelyben a ház részvétnyilatkozatát közölte Rudolf trónörökös elhunyta alkalmából. A nagykövet kormányától utasítást kapott, fejezte ki a ház elnöke előtt, hogy a porosz képviselőház részvétnyilatkozata vigasztaló bizonysága a baráti és testvéri érzületnek, mely a két állam népeit jó és rossz napokban bensőleg összefűzi. A nagykövet egyúttal kéri az elnököt, fejezze ki a háznak úgy a mélyen sújtott uralkodó, mint a kormány benső köszönetét. Ezután a ház a korona dotácziójának fölemeléséről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban vita nélkül elfogadta. Nancy, febr. 12. A ferenczrendiek itteni templomában, Benard atya, ki a habsburgi uralkodó család részéről, a lotharingiai herczegi sírboltok felügyeletével van megbízva,ma gyászmisét mondott Rudolf trónörökösért, melyen mintegy 500-an — nagyrészt az itteni nemes családok tagjai — vettek részt. A templom hajójának közepén felállított ravatal lotharingiai czímerekkel és zászlókkal volt díszítve. A mise zártával Benard atya köszönetet mondott a megjelenteknek hogy a boldogult és annak lesújtott atyja iránt, ki Nancynak kiváló jóltevője, rokonszenvüknek kifejezést adtak. Kolozsvár, febr. 12. Az E. M. K. E. választmánya ma népes gyűlést tartott Bethlen Gábor gróf elnöklete alatt. Az elnök megható beszédben emlékezett meg Rudolf trónörökös elhunytáról, kinek ravatllára az igazgatóság megbízásából az egyesület nevében Horváth Gyula alelnök pompás gyopár koszorút helyezett. A gyűlés köszönetét mondva ez intézkedésért, jegyzőkönyvileg adott kifejezést legmélyebb fájdalmának a trónörökös elhunyta fölött. Az egyesület készpénzvagyona jelenleg 374.000 írtra rúg. Nagyenyed, febr. 12. Rudolf trónörökös lelki üdvéért ma nagy gyászmise tartatott az összes hatóságok, testületek és nagy számú díszes közönség jelenlétében. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, február 13 A horvát miniszter fogad d e. 10— d. u. 2 Az országos magyar vadászati egyesület ülése d. u. 4 órakor saját helyiségében (Hatvanvitéza 1. sz.) Az országos magy. kir. zene- és színművészeti akadémia zenészeti osztályának kamarai zeneestélye fél 8 órakor saját épületében. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9— d u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—5 egyetemi d.. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. — febr. 12. Uj ismétlőfegyverek Németországban. A német birodalmi hadügyminisztérium — mint a »Bud. Korr.« Berlinből értesül — már huzamos idő előtt beható vizsgálatok és kísérletek után uj ismétlőfegyver behozatala esetére elvben a Manicherrendszer elfogadása mellett nyilatkozott. Hogy mikor és mily mennyiségben fogják az új fegyvert behozatni és mely gyárra bízzák annak szállítását, ma még aligha van véglegesen eldöntve. A német kormány által elfogadott modell — amint értesülünk — azonos azzal a kis kaliberű fegyverrel, mely most az osztrák hadseregben kiosztatik, és amely az eredeti fegyvertől nem csupán a kisebb kaliber, hanem a zár egyes apróbb alkatrészeinek eltérő keménységi foka által is különbözik. Az első fegyverekkel tett intenzív próbák — egyes fegyverekből sok ezer lövés történt — arra az eredményre vezettek, hogy előnyös volna bizonyos részeket kevésbbé keményre csináltatni. Az azóta készített fegyverek még 20.000 lövés után sem mutatnak szemmel észrevehető változást a szerkezetben. A Veröskereszt-egylet Békés-Gyulán. Mint Békés-Gyuláról írják, a Vereskereszt fiókegylete ott e hó 17-én, vasárnap délután fogja alakuló közgyűlését tartani a megye dísztermében. Az egylet alapító tagjainak és pártolóinak névsorában ott látjuk a város és a megye összes kiválóságait és értelmiségét : Gróf Almássy Dénes, Göndöcs Benedek apát, dr. Berkes Sándorné, dr. Zöldy János, dr. Kovács Istvánné, Kövér Lászlóné, Varságh Béla, Takácsy Lajos, Silberstein Izidorné, Szent-Mihályi Lajosné, Sánta Gábor, Névery Albert, Mayer-Keblovszky Mária, Hoffer Samuné, Léderer Lajosné, Magyar Gyula, Szeles Dénes, Uray Zoltánná stb. összesen 206 tag, 333 írttal. A legtöbb tagot Terényi Lajosné, özv. Ormós Jánosné, Vidovich Menyhértné, ifj. Uferbach Jánosné és Göndöcs Benedek gyűjtötték, kik a jótékonyság ügye érdekében nem kíméltek semmi fáradságot. A jamaikai asszonygyilkos. A New York és Kingston közt közlekedő hajók legénysége egész sorát beszéli el a rémes gyilkosságoknak, melyeket egy Kingston mellett fekvő faluban hajtottak végre. A gyilkosságok természete azt mutatja, hogy Jack, a hasfelmetsző most Angliából Jamaikába vándorolt át s ott űzi rémtetteit. A november 28-ika és deczember vége közt letelt időben három asszonyt találtak meggyilkolva, akik épp úgy el voltak éktelenítve, mint a whitechapeli áldozatok. Az egyik hullán papírdarabkát találtak e szavakkal: »Jack a hasfelme tsző. Még tizennégy és azután elég.« A whitechapeli asszonygyilkos Londonban november 9-ikén hajtotta végre az utolsó gyilkosságot. E szerint ezután rögtön Jamaikába, kellett utaznia. Meggyilkolt kereskedő. Fasquale Pisa kereskedőt tegnap — mint Rómából táviratozzák — meggyilkolva találták Mazzini uti lakásán. A holttest szúrási sebekkel volt elborítva. Egyes tagjai szét voltak marczangolva, mások lemetszve és a szobában elszórva. A tettesek el is loptak 40.000 lírányi értékpapírt. A gyanú a meggyilkolt kedvesére, egy félvilági hölgyre és annak bátyjára nehezedik. A galgóczi gyilkosság tetteseit már kézrekerítették. Mai kelettel jelentik ugyanis, hogy a vizsgálat eredményhez vezetett, amennyiben kiderült, hogy a gyilkosságot Ulla Kamenka és kedvese Roinecz István követték el, akiket már le is tartóztattak. Haladás-bál. Az ezidei farsang egyik legsikerültebb tánczmulatságát, a »Haladás-bál «-t tartották meg ma a VI—VII. kerületi kör dísztermében. A renaissance-stylü, fényesen kivilágított és délszaki növényekkel gazdagon díszített bálterem parkettjét disztingvált közönség töltötte meg, mely a legvidámabb hangulatban egész a hajnali órákig maradt együtt. A rendezőség tánczrend alakjában felette csinos, a modern haladás legóriásibb vívmányával, egy gőzmozdonynyal lepte meg a közönséget. Az első négyest 200 pár tánczolta. Halálozások. Dr. Beöthy Andor pénzügyminiszteri fogalmazó holttestét ma délután fél három órakor szentelték be nagy részvét közt a Rókus kórház halottas házában. A ravatalra a pénzügyminisztérium tisztviselői díszes élővirágkoszorút helyeztek. A beszentelésen az elhunyt rokonain kivül számos hivatalnok társa volt jelen. A beszentelést Klimcsik Henrik rókusi segédlelkész végezte. A holttestet ma este hét órakor Nagyváradra szállítják s az ottani temetőben délután három órakor helyezik örök nyugalomra. Klotild főherczegnő és a poliklinika. A budapesti általános poliklinika, hogy humánus czéljait minél inkább megvalósíthassa, női bizottságot szervezett, melynek elnökségét gr. Csáky Albin közoktatásügyi miniszter neje fogadta el. A grófnő s a poliklinika igazgatótanácsa a napokban Klotild főherczegasszonyt kérték föl, hogy mint védnök álljon az emberbaráti intézmény élére. E kérelemre Csáky grófnő József főherczeg főudvarmesteri hivatalától a következő levelet kapta: »Nagyméltóságu grófnő ! A budapesti általános poliklinika igazgatótanácsa azon kérelemmel fordulván ő cs. és kir. fensége Klotild főherczegnőhöz, miszerint a Nagyméltóságod elnöklete alatt megalakult poliklinikai hölgybizottság feletti védnökség elfogadásával e humánus intézmény czéljait előmozdítani kegyeskednék — ő cs. és kir. fensége mindenkor örömmel üdvözölvén az emberiség szenvedéseinek enyhítésére szolgáló törekvéseket s megnyugvást találván abban, hogy a hölgybizottság elnöksége Nagyméltóságod kezeibe van letéve, e bizottság védnökségét legkegyelmesebben elfogadni s a kitűzött czélra 300, azaz háromszáz forintot adományozni méltóztatott. Midőn szerencsém van Nagyméltóságodat ő cs. és kir. fensége e magas elhatározásáról értesíteni s a mondott 300 frtot ide csatolva megküldeni, fogadja Nulgod kitűnő tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1889. jan. 22. A főudvarmester : Nyáry báró altábornagy.« Ez örvendetes esemény alkalmából a poliklinika igazgatósága a következő felhívást bocsátotta ki Magyarország hölgyeihez: »A magyar nőkhöz! Ezen magas támogatás értelmében és Klotild főherczegnő legkegyelmesebb védnöknőnk és József főherczeg védnökünk szándékának megfelelőleg a poliklinika igazgató tanácsa és főorvosai elhatározták, hogy poliklinikai kórházat alapítanak, mely czélra fordítandók a már meglevő alapítványok, valamint a közeljövőben valószínűleg nagyobb arányokban befolyó jótékony adakozások. Azon kérelemmel fordulunk tehát a magyar nőkhöz, hogy ők is járuljanak hozzá egy intézmény megalapításához, melynek messze kiható hygienikus és humánus feladata minden kétségen felül áll. Ezen intézet már eddigi tevékenysége által magasztos múlttal bír, mert hat évi fenállása óta több mint 250.000 rendelésben közel 65 ezer beteget gyógyított ingyen és látott el orvossággal és kötszerekkel, de mindaddig nincs biztos jövője, míg nemes czéljainak megfelőleg saját hajlékkal nem bír. Azért poliklinikai kórházra van szüksége, hogy fennállása örök időkre biztosíttassák. A nőnek természetes hivatása a jótékonyság, a magyar nő fogékony volt mindig az emberiség szenvedései iránt, ezért ő van hivatva gyűjtések, hangversenyek, műkedvelői előadások és mindennemű jótékony vállalatok által megszerezni az eszközöket a poliklinikai eszme társadalmi uton való terjesztésére s ezáltal köztudatossá tenni annak országra kiható fontosságát és így zárkövét letenni azon építménynek, melynek alapkövét az intézet főorvosai hat évvel ezelőtt rakták le. Azt hiszzük, hogy magas védnökünk legkegyelmesebb intenczióinak felelünk meg, ha ezen értelemben a magyar hölgyekhez folyamodunk és e felhívás nem lesz eredménytelen, mert a nő szivéhez fordul. Dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi püspök védnökhelyettes, gróf Csáky Albinné a hölgy bizottság elnöke, gróf Károlyi Istvánné a hölgybizottság alelnöke, gr. Szapáry István az igazgató tanács elnöke, dr. Takács Endre egy. m. tanár igazgató, dr. Licatenberg Kornél egyetemi m. tanár titkár.« Színház és művészet. Joachim harmadik és bucsu-hangversenyét ma este tartotta a Vigadó kis termében Goldstein Vilma k. a. közreműködése mellett. A terem minden ülőhelye el volt foglalva s az állóhely is zsúfolásig megtelve úgy, hogy a későbben érkezők csak nagy nehezen tudtak a szoros tömegen áthatolni. Az ily helyrejutási kellemetlenségeken könnyen segíthetne a rendezőség a régebben szokásban volt elválasztó sorompók alkalmazásával. — A művész e búcsu-hangversenye egyszersmind jubileumi előadás is volt, amenynyiben mint nyolcz éves gyermek, ezelőtt 50 évvel, lépett először a nyilvánosság elé itt Budapesten. — Az első két szám után, midőn a művész Tartini G dur szonátáját és Beethoven F-dur Romance-át bevégezte s Bach C-dur Suite-je előadásához akart kezdeni (magán-hegedűre), Hubay Károly, a Harmonia igazgatója és Joachim hangversenyeinek rendezője, valamint Hubay Jenő több egylet nevében három szép babérkoszorút nyújtottak át a jubilánsnak, a közönség hosszantartó s zajos tapsai kíséretében, melyek a művész minden száma után tüntetőleg ismétlődtek. — Az est műsora igen érdekesen volt egybeállitva s főleg a zeneirodalom komoly klasszikus irányát képviselte. Tartini, Bach, Beethoven, Spohr, Schumann, Chopin, Bergolese, Liszt, Brahms, Joachim, mind oly nevek, melyek csak a legtartalmasabbat képviselik. Joachim játéka ma sem tévesztette el azt a hatását, melyet a hallgatóra mindenkor gyakorol az ő bevégzett technikai tökélyével és értelmezésével. Ő sohasem kíván virtuózilag csillogni a technikai nehézségek feltüntetésével, pedig midőn Bach műveit magyarázza, ezt oly nehézségek legyőzése mellett teszi, melyekkel még a legkápráztatóbb virtuózi fogások sem versenyezhetnek. Szoborszerű nyugodtság és biztossággal győzi le azokat s a hallgató úgy érzi magát mellettük, mintha ez természetes kísérője lenne a mű szellemének. A cantilénák gyöngédségét s a finom frazírozások elbájoló hatását főleg Beethoven és saját magyar hangversenyt Romance-ában és Schumann esti dalában emelte ki. A technikai bravour fogásokat pedig Schumann »Springbrünnen« mesteri átiratában. A műsor egyik érdekes számát Spohr hegedű kettős versenye képezte, melyet Hubay Jenővel adott elő. E mű akaratlanul is kihívja a két előadó játéka közt az egybehasonlítást, s nem is igen vállalkozhatik reá csak két oly elsőrendű hegedűművész, kik között az egybehasonlítási feladatra csak igen finom zenei érzék vállalkozhatik. Elismerés illeti Hubay Jenőt, ki a nagymester mellett szintén mesteri magaslaton állotta meg helyét. Goldstein Vilma kisasszony Liszt, Schumann, Chopin, Bergolese és Schüttel játszott zongorán értékes darabokat, melyekben magát mint értelmes és szép technikával rendelkező zongoraművésznőt mutatta be. Joachim végül Brahms magyar tánczaiból mutatott be ismét néhányat saját átiratában, melyek ezúttal inkább megközeliték a magyar szellemet mint a múlt ízben. Dicsérettel kell megemlékeznünk Mayer úr zongorakiséretéről, ki egy kitűnő Bösendorfer zongorán kellő diskréczió és szabatossággal alkalmazkodott a mester intenczióihoz. (1.) Ijj Letartóztatott ifjúsági szónok. (Saját tudósítónktól.) Dr. Takáts Zoltán ügyvédjelöltnek a rendőrség által való elfogatása az egyetemi ifjúság körében nagy izgalmat keltett és elhatározták, hogy ez eljárás felett megbotránkozásuknak kifejezést fognak adni. Este nagy csoportokban vonult ezután az egyetemi ifjúság a Kecskeméti utczán s a Kálvintéren végig a Sándor-utczában lévő Pongrácz-vendéglő felé. A Kecskeméti-utczában megállapodott Polonyi Géza lakása előtt s a »Szózat«-ot kezdette énekelni. Többen hívták Polonyit is, aki azonban nem volt otthon, s az ablakban meg sem jelent. Impozáns menetben vonultak tovább ezután, folytonosan éltetve Apponyit, Polonyit s abszugolva Tiszát. A Pongrácz-féle vendéglőben már sok egyetemi ifjú várta társaik megérkezését. Az általános üdvözlés után többen szólaltak fel, elítélve a rendőrség eljárását. Majd elhatározták, hogy felvonulnak a főkapitányság palotája elé, megkeresik a főkapitányt és fel fogják szólítani őt, hogy őket is, akik épp úgy vettek részt a tüntetésben, tartóztassa le. De amikor a kivonult csoport az Esterházy-utczához ért, több a rendőrségtől érkező fiatalember arról értesítette őket, hogy a főkapitány dr. Takátsot már szabadlábra helyezte. Erre az egyetemi ifjak nyolcztagú küldöttsége kocsikba ült és Takátsnak Budán, az Apolda-utcza 11-ik szám alatt levő lakásához hajtatott. De miután Takátsot nem találta otthon, visszahajtatott a vendéglőbe. Kevéssel később egészen váratlanul megjelent a vendéglőben dr. Takáts Zoltán, kit lelkes éljenzéssel fogadtak, majd vállaikra felkapták, és körülvitték a vendéglő termeiben. Takáts ezután megindult szavakban adta elő jogtalan letartóztatásának történetét. Később az ifjúság elhatározta, hogy holnap délben 12 órakor az egyetemen a legközelebbi teendők megbeszélése czéljából gyűlést fog tartani. Takátsot éljenezve hagyta el az ifjúság a vendéglőt és impozáns menetben vonult az Egyetem térig, egyre abczugolva Török főkapitányt. Éjjeli 10 óra volt már, mikor az ifjak szétoszlottak.* A félhivatalos »Bud. Korr.« czimű kőnyomatos laptudósító ama hírünket, hogy dr. Takáts Zoltánt letartóztatták, nagy bölcsen a következőleg akarná megcáfolni: A »Pesti Napló«-nak mai közleménye, hogy a rendőrség az egyetemi ifjúság egyik tagját, ki az utczai tüntetéseknél és zavargásoknál mindannyiszor vezérszerepet vitt, és bár ismételve csillapító beszédeket tartott, a tömeg élén mindig tovább ment az utczákon keresztül, hogy más helyen újra e csillapító, de a tömeg által — úgy látszik — teljesen félreértett beszédeit tarthassa, a hajnali órákban elfogatta volna, nem felel meg a tényeknek. Illetékes oldalról arról értesülünk, hogy Takáts Zoltán az ellene folyamatban levő vizsgálat gyorsabb megejtése végett reggeli 8 órakor a rendőrségnél elő lett állítva, hogy a vizsgálat késedelem nélkül folytatható legyen. Mihelyt ezen hosszú időt igénybe vevő vizsgálat be lesz fejezve, Takátsot a főkapitányság szabadon bocsátja. Hogy az ellenzék a rendőrségnek minden tettét, mely az utczai zavargásokat megakadályozhatja, megtámadja, eddigi eljárása után ítélve, egészen természetesnek találjuk.« Dr. Takáts Zoltán, kit a rendőrség csak este fél tíz órakor bocsátott szabadon, megjelent szerkesztőségünkben és letartóztatásának történetét a félhivatalos »Bud. Korr.« fentebb közlött állításaival szemben a következőleg beszélte el: »Ápolda-utczai lakásomban ma korán reggel beállított két úr. Az egyik azt a kérdést intézte a cselédhez, várjon dr. Takáts Zoltán otthon van-e és beszélhet-e vele, mert ő kollegája. A cseléd bejelentette az idegeneket anyámnak, aki bejött szobámba és felkeltett e szavakkal: »Egy kollegád keres, bejöhet-e ?« Furcsának találtam, hogy az illető nem nevezte meg magát és azt, hogy ily korán reggel keres fel. Arra kértem tehát fennhangon édes anyámat, kérdezze meg az illetők neveit. Egyik ezt meghallva, benyomta az ajtót és igy mutatta be magát: »Én Kassai rendőrtisztviselő vagyok, ez pedig (társára mutatva) Janszki. A főkapitány úr elfogatási parancsával jöttünk ide,hogy önt azonnal elővezessük.« Betekintésre aztán felmutatta Török főkapitánynak sajátkezüleg írt »Elfogatási parancs«-át, mely igy hangzik: Elfogatási parancs. »Dr. Takáts Zoltán, hírlapírónak bejelentve, reggel nyolcz órára elém állítandó. Török főkapitány.« Arra kértem, ezeket látva, a detektiveket, hagyjanak nyugalmasan öltözködni és foglaljanak addig helyet a másik szobában.Ők erre kategoricre kijelentették, hogy nekik ragaszkodniok kell a főkapitány parancsához, ők nem távoznak a szobából, keljek fel tüstént és öltözködtem fel előttük. Kénytelen voltam engedelmeskedni, felöltözködtem és csak azt az egyet kértem tőlük, engedjék meg, hogy reggelimet elfogyaszthassam és hogy anyámmal néhány szót válthassak. Ezt is kereken megtagadták és követésre hívtak fel. Gyalog vittek el azután át Budáról a főkapitánysághoz. Itt először Török főkapitány előszobájába kisértek, ahol közel másfél óráig várakoztattak. Kilencz órakor aztán kezdtem megelégelni a dolgot és felkértem a mellettem maradt detektiveket, hogy szóljanak már végre valahára a főkapitánynak. — Török főkapitány meghallotta szavaimat és kiadta a parancsot: »Vigyék fel Sellyei tanácsos úrhoz !« Ez meg is történt. Itt ismét csak másfél óráig várakoztattak, míg kifogyott a türelmem és be akartam menni Sellyeihez.Ebben azonban erőszakkal megakadályoztak, karomnál fogva visszatartottak és moccsanni sem engedtek. A lármára aztán kijött »a tanácsos úr «, ki nagy-kegyesen — Szombatfalvy fogalmazóhoz vezettetett. Szombatfalvy fogalmazó úr, amin csodálkoztam, nem vizetett sehová, hanem megkezdte a kihallgatást. Faggatni kezdett olyan dolgok felől, melyekről már a múlt vallatások alkalmával nyilatkoztam. Ezekre egyszerűen azt válaszoltam, hogy oly kérdéseket, melyekre már több ízben megfeleltem, hozzám ne intézzen. A rendőrfogalmazó aztán össze-vissza kérdezett tőlem minden füt-fát: mi volt a czélja a tüntetésnek, miért álltak az emberek az országház előtt, miért éljeneztek és miért abczugoltak, szóval olyan dolgokat, amilyeneket megkérdezhetett volna esetleg egy sarki hordártól, de ez is csodálkozását fejezte volna ki a felett, hogy »a rendőr - tisztviselő úr« még ezeket sem tudja. Szombatfalvy, midőn a kérdések felesleges voltára hivatkoztam, azzal állt elő, hogy a főkapitány meghagyásából kérdezi azokat, amiket kérdez. Etlen-szomjan fél kettőig tartott a kihallgatásom és végül higkérdezte tőlem, van-e még valami mondanivalóm ? »Csak annyi — jegyzem meg én — hogy a főkapitány urat, amint a rendőrség fezeiből kiszabadulok, hive'Ui