Pesti Napló esti kiadás, 1889. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1889-04-02 / 91. szám

Budapest, 1889.Kedd, április 2. 91. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. A kik „megszavazták". A mai postával a következő levelet vettük : Illusztrálásául azon körülménynek, miként jár­nék el egyes képviselők választókerületük egyes vá­lasztóival szemben és ha kenyértörésre kerül a dolog, miként változtatják elveiket : másolatban küldöm meg Hock János képviselőnek csekélységemhez küldött levelét, hogy azt, ha tetszik, esetleg felhasz­nálni szíveskedjék. Megjegyzem egyúttal, hogy ilyen t­e­vé­­ a n­e­v ez e 11 képviselő úrtól 8—10 érkezett választókerületébe, melyek alap­ján, mint annak idején a »Pesti Naplódban is kö­zölt, feliratok intéztettek a képviselő úrhoz. »Kedves.........ur ! A védtörvény 14. és 25. §§-ait úgy közjogi, valamint kulturális érdekeink szem­pontjából sérelmeseknek találom s tel­jesen osztom Apponyi határozati javaslatát. Ha önök­nek is hasonló aggályaik volnának, csináljanak a vi­déken egy kis mozgalmat s adjanak utasítást, mert én kerületem közvéleménye ellen sza­vazni nem fogok. Ha pedig az ügy a kellő érdeklődést a kerületben felkelteni nem tudná, saját lelkiis­meretem megnyugtatása végett is kény­­telen lennék a szavazástól tartózkodni. Hazafias üdvözletettel testvére az Urban Hock János. 889. febr. 6.« Ebből tehát kiderül, hogy a mozgalma­kat a vidéken a véderő javaslat ellen nem csupán az ellenzéki képviselők »csinálták«, hanem az részben önként, részben pedig kormánypárti képviselők tanácsá­ra és buzdítására támadt. Kiderül, hogy Hock János kormány­­párti képviselő, gróf Apponyi Albert határozati javaslatát, melyről a kormány és sajtója azt mondta, hogy izgatás czéljából ké­szült,­­ helyeselte. Kiderül, hogy Hock János lekötötte sza­vát, a 14. és 25. §. ellen szavazni,­­ vagy a szavazástól legalább is távol maradni. Egyiket sem tette. Hanem megszavazta a 25. §-t. Megszavazta annak daczára, hogy ő maga kért utasítást, saját kerületé­től, hogy a 25. §. ellen szavazhasson. És az utasítást, meg is kapta. Megsza­vazta annak daczára, hogy a saját lelki­ismeretét is latba tette a 25.§-al szemben. És mégis azt merik mondani, hogy az a többség, melyben ilyenek fordulnak elő, a nemzet többsége? Azt merik mondani, hogy az a többség, melyben ilyenek fordulnak elő, az alkotmá­nyos szabadságot és a parlamentarizmust képviseli ? ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése április 2-án. A képviselőház mai ülése ismét szomorú bi­zonyságot tett arról, hogy mennyire el van tompulva a kormányon és a kormánypárton az érzék, a nemzet érdekei iránt. Arról volt szó, hogy ha már a 25. §-t megsza­vazták, hát legalább azt a könnyítést adják meg, hogy a második szolgálati év alatt az ön­kéntesek folytathassák tanulmá­nyaikat. Úgy Nagy István, a­ki ezt indítványozta, mint Bolgár Ferenc, megc­áfolhatatlan érvekkel bizonyították be, hogy ez az engedmény abszolúte nem érinti a szolgálat érdekeit. Frap­páns bizonyítékokat hoztak fel arra, hogy e két érdek méltányosan kiegyenlíthető. Támogatták őket Ma­darász József, H­e­­­f­y Ignácz és egy nagy hatású szónoklatban gróf Apponyi Albert, de minden hiába volt! A kormány könyörtelen maradt s a több­ség — szavazott! De még ez sem volt elég. Gróf Andrássy Manó jónak látta azzal vádolni az ellenzéket, hogy akcziója a véderő ellen volt irányozva. Tehát ismét e méltatlan és alaptalan vád! De gróf Apponyi Albert hatalmasan verte vissze e vádat,­­ és ez volt a mai ülés fénypontja. Báró Fej­érvárynak ma rossz napja volt. Apponyi egy második beszédében a honvédelmi mi­niszterrel is foglalkozott, s végül a ház elnöke is olyan nyilatkozatot tett, mely nem volt kedvező a honvédelmi miniszter azon alaptalan vádjára nézve, hogy Apponyi kevert a vitába oly dolgokat, melyek nem voltak oda valók. A mai ülés, mint a 25. §. utolsó záradéka, izga­tottan és zajosan végződött. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Szathmáry György, Jozspovich Gé­za, Madarász József. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, dr. Fejérváry Géza, Széchenyi Pál, Baross Gábor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hite­lesíttetik. Elnök bemutatja a telekkönyvvezetők országos egyesület választmányának Andaházy László képviselő által beadott kérvényét, melyben a telek­könyvvezetők részére 10, illetőleg 5 évi szolgálati idő után engedélyezett pótlék tárgyában kérvényez; — továbbá a nagyszebeni állami polgári leányiskola ta­nítóinak gr. Horváth-Tholdy Lajos — és a szeniczi m. kir. állami polgári iskola tantestület tag­jainak Tarnóczy Gusztáv képviselők által beadott kérvényeit, melyekben a reájuk vonatkozó 1875. évi XXXII.­­czikket az 1885. évi XI. tcz. szellemében megváltoztatni kérik. A ház munkarendje. Elnök a ház legközelebbi munkarendjére nézve indítványozza, hogy holnap a véderő-javaslat harmad­szori felolvasása tárgyában tartanék ülés s holnap­után a ház megkezdené a Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál levő hajózási akadályok elhárítására szükséges költségek fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ezután sorra kerülnének a beadott vas­úti előterjesztések és pedig a kassa-oderbergi vasút kölcsöneinek konvertálásáról, a Szuez-csatorna iránt Konstantinápolyban kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről, a budapest - soroksári, belisce­­kápolnai és deés­zilahi vasutak kiépítéséről s végül a számos völgyi vasút függő adósságainak fedezéséről szóló törvényjavaslatok. A jövő hét folyamán aztán a ház letárgyalná azokat a különböző leszámolásokat, melyeket részint a zárszámadási, részint a pénzügyi bizottságok nyújtottak be. A ház e propozíc­ióhoz egyhangúlag hozzájárul. Az önkéntesek második éve. Következik a napirend: a véderő­ bizottság je­lentése Fenyvessy Ferencz és Nagy István indítványa tárgyában. Münnich Aurél előadó ismerteti a véderő bizott­ság jelentését, mely abban kulminál, hogy a bizottság Fenyvessy indítványát nem ajánlja elfogadásra, annál is inkább, mert Fenyvessy a honvédelmi miniszter nyilatkozata alapján maga is megígérte indítványá­nak visszavonását. Nagy István indítványát a bizott­ság szintén nem pártolja, mert annak egyes pontjai már a 25 §-ban elintézést nyertek, egyéb pontjaira nézve pedig a kiadandó szolgálati utasítások fognak intézkedést tartalmazni. Kéri a véderő-bizottság je­lentésének tudomásul vételét. Nagy István: T. képviselőház! (Halljuk! Hall­juk!) Midőn a ház e hó 27-iki ülésén benyújtott in­dítványom elfogadását újból is kérem a t. háztól, ígé­rem, hogy legnagyobb tárgyilagossággal igyekszem felsorolni mindazon érveket, melyek indítványom el­fogadása mellett szólnak. Szabadjon tehát rövid fel­szólalásom tartamára a t. háznak becses türelmét kérnem (Halljuk! Halljuk!) Figyelemmel olvasván át a t. véderőbizottság­­nak indítványomra vonatkozó jelentését, indítványom­nak csak 2 pontja az, melyre nézve a t. honvédelmi miniszer úrtól várható megnyugtató kijelentés esetén belenyugszom abba, hogy indítványom ezen pontjában foglaltak a véderőről szóló, új törvényhez kiadandó utasításban nyerjenek kellő elintézést. Megnyugtatónak pedig akkor fogom az igen­t. honvédelmi miniszter úrnak kijelentését tartani, ha szíves lesz itt a házban kijelenteni azt, miszerint az említett utasítás akként fog szólni, hogy azon egyéves önkéntesek, kik az első szolgálati év elteltével rangot nyertek, tehát közlegények nem maradtak, azok az önkéntesi elméleti tanfolyamban leendő részvételtől kizárhatók nem lesznek. Ily értelmű biztosítás mel­lett belenyugszom abba, hogy az indítványom 2-ik pontjában foglaltak az utasításban nyerjenek kellő megoldást. (Helyeslés a bal és szélsőbalon.) De ha köszönettel veszem is tudomásul a t. mi­niszter úrnak a t. véderőbizottság említett jelentésé­ben foglalt ama kijelentését, hogy az önkéntesek ön­kéntesi jellegüket az esetleges második szolgálati év alatt megtarthatják, úgy mégis sokkal fontosabbnak tartom indítványom ezen pontját, hogy sem annak az utasításban leendő felvételét elégségesnek tarthat­nám , hanem ellenkezőleg határozottan kell e pontnak az általam javaslatba hozott új 26. §. szövegébe le­endő felvételét kérnem. (Helyeslés bal- és szélsőbal­­felől). Áttérve most már indítványom 3. és nézetem szerint legfontosabb pontjára, meg kell jegyeznem, miszerint azon indokolás által, melylyel a t. véderő­bizottság indítványom ezen pontjának mellőzését kérte, illuzóriussá látom téve indítványomnak a t. miniszter úr által elfogadott első pontját is. (Helyes­lés bal- és szélsőbal felől.) Beöthy Ákos: Amit az egyik kézzel ad, azt a másikkal elveszi. (Derültség.) Nagy István: Ha a két évi szolgálatra kötele­zett önkénteseknek a második évet ezentúl azon ezre­­deknél kell leszolgálniok, melyeknek kiegészítő kerü­letébe születésük szerint tartoznak, akkor akár­hány­szor előadhatja magát azon eset, hogy az ily ezredek­­nél a tényleg szolgáló önkéntesek csekély száma miatt, elméleti, önkéntesi tanfolyam egyáltalán nem is rendszeresíttetvén, hiába mondja azután ilyenkor a t.­véderő-bizottság jelentése indítványom első pont­jának indokolásában: »A második évet szolgáló ön­kéntes a tiszti tanfolyamban részt vehet«, mert egy régi magyar közmondás szerint: a­hol nincs, ott ne keress. Ha a második évet szolgáló önkéntes azon ez­redben, melyhez neki a második évben bevonulnia kell, az ott első évüket szolgáló önkéntesek számának csekélysége miatt önkéntesi elméleti tanfolyamot nem talál, akkor ennek a szegény embernek a t.­véderő­­bizottság jelentésében foglalt azon engedmény, hogy: »a tiszti tanfolyamban részt vehet,­ abszolúte­ semmit sem használ. (Igaz! Úgy van­ a baloldalon.) Ha a javaslat az önkéntesekről így rendelke­zett, akkor előttem kettő világos. Hogy közülök igen soknak az önkéntesi jelleg megtarthatása daczára is, lehetetlenné van téve a tiszti rangnak legalább a 2-ik szolgálati év végén leendő elnyerhetése. (Igaz! Úgy van­­ a baloldalon.) továbbá, hogy ha kissé beha­tóbb vizsgálat alá veszszük a törvényjavaslatnak a 2-ik év szolgálati állomására vonatkozó rendelkezé­seit, előbb-utóbb is csak azon gondolatra kell ismét jutnunk, hogy a javaslat nem a tartaléktisztek meny­­nyiségének, hanem a tényleges állományú altisztek minőségének emelését, tehát a műveltebb elemeknek tettleges állományú altiszti állásokra leendő meg­nyerését czélozza. (Igaz! Úgy van­­ a bal- és szélső­baloldalon.) Azt a tételt még sem tartom elfogadhatónak, hogy a második évet szolgáló önkéntes a szolgálati kötelességek teljesítése mellett polgári szaktanulmá­nyait is ne folytathatná. (Helyeslés a baloldalon) mit a t. miniszter úr megengedhetőnek azért nem tart, mert ezáltal, szerinte »a katonai szolgálat érdekei, szenvednének csorbát, mert a miniszter úr azt hiszi, hogy ha valaki az első szolgálati év végén altisztté lett is, az azért mégsem jó altiszt, hanem akkor őt altisztti rangjában is az egész második szolgálati év alatt is, ha ilyenre köteleztetnék — mindig az al­tiszti teendőkben kellene oktatni; de azért tettleges állományú altisztté még akkor sem válnék, hanem ilyenné csak akkor lenne, ha már a második év kitöl­tése után a tartalékba tétetnék át, és mint tartalékos lenne ismét behiva; ekkor azután a t. miniszter úr szerint már jó hasznát lehetne venni. Ha most már tekintetbe veszszük azon körül­ményt, hogy a közös hadsereg előléptetési szabályzata szerint a köznépből besorozott közlegény káplárrá fél év alatt, szakaszvezetővé, vagy őrmesterré egy év alatt lehet, akkor lehetetlen, hogy az ember ne legyen ki­váncsi megtudni, hogy mik hát azok a felette fontos dolgok, melyeket két évi szolgálat alatt is alig lehet elsajátítani ? Felolvassa tehát a közös hadsereg szol­gálati szabályzatának a káplárra vonatkozó rendel­kezéseit s igy folytatja. Azt mondja ez az utasítás, hogy a káplárnak főleg arra kell ügyelnie, hogy a legénységben »K­rige Begriffe« ki ne fejlődjenek, a­mi különben igen helyes, mert az altisztek, a­kik ren­desen tényleges okokkal igyekeznek az oktatást érthe­tőbbé tenni (Derültség balfelől,­ a­hol a csizmasa­rok is ököl játszák a főszerepet, igen könnyen »K­rige Begriffe«-ket olthatnak a legénységbe. (Derültség balfelől.) Hoitsy Pál: A miniszter úr oktatása itt e házban se sokkal külömb. (Zaj! Moz­gás jobbfelől. Elnök csenget) Nagy István felolvassa azután a m. k. honvéd­ség szolgálati szabályzatát, igy folytatja és idézi ebből, hogy az altiszti állás fontosságát illusztrálja, a következőket: íme, t. ház, ez tehát az a megmérhetetlen ki­terjedésű, nagy felelősségű altiszti hatáskör, melynek titkaiba egy művelt embert két év alatt alig lehet beavatni, (Derültség balfelől) holott a sokkal nagyobb felelőséggel járó tartaléktiszti állás kellő betöltheté­­sére egy év elégséges. Úgy, hogy egy sajátságos lépcsőzet megy lefelé és tulajdonképen ezen okoskodás alapján, hogy­ mi­nél nagyobb a rang, annál kevesebb a képzés, majd­nem azt lehetne kiokoskodni a laikusnak, hogy a­ki generális akar lenni, jelentkezzék egy heti szolgálatra, annak elteltével felavatják. (Egy hang a szélsőbalon: Annak kell legkevesebbet tudni!) Én azt hiszem, te­hát, hogy e teendők elsajátítá­sára egy tudományosan képzett embernek nem két év, de félév is elégséges, és azért az igen­­. miniszter úr szokott katonás őszinteségének legszebb jelét ak­kor adta, midőn szintén a 25. §. felett folytatott vitá­ban egy izben világosan kijelentette, hogy az önkén­tesi szolgálat II. évében már többé nem a tiszt- ha­nem az altiszt-képzés a főczél. Mi is csak azt állítot­tuk a javaslat főczéljául, és hogy helyesen okoskod­tunk, midőn ezt állítottuk, arról engemet a t. véderő­bizottság jelentésének indítványom 3-ik pontjára vonatkozó része ismét újból meggyőzött. Ha azon­ban a t. honvédelmi miniszter úr engemet ezen véle­kedésemnek szerinte téves voltáról alaposan akar meggyőzni, akkor méltóztassék is beleegyezni abba, hogy a javaslatom 3-ik pontja elfogadtassák és így a törvény szövegébe vétessék fel azon rendelkezés, hogy a két évi tényleges szolgálatra kötelezett önkéntesek akár részt akarnak venni a tiszti tanfolyam előadá­sain, akár nem, polgári tanulmányaiknak folytathatá­­sára okvetlenül feljogosíttassanak. E védköteles ifjú­ság életérdekeit látom e szakasz elfogadása nélkül komolyan veszélyeztetve! Egész indítványomat érték­telennek tekintenem, ha ezen pontnak a törvény szö­vegébe leendő felvételét nem kívánnám! Azért az in­dítvány ezen pontjához feltétlenül és kötelességsze­­rűen ragaszkodom. (Élénk helyeslés bal- és szélsőbal­­felől). A 4. pontot, mely arról rendelkezik, hogy az ön­kéntesek a tábori és kaszárnyai munkák teljesítése alól mentesítendők, hajlandó vagyok azon esetben visszavonni, ha indítványomnak —a jelleg megtar­tására vonatkozó — első pontja fogadtatik el válto­zatlanul , mert­ ha ez nem történnék, akkor kénytelen vagyok ezt a pontot is fenntartani. Végül tekintettel azokra,a­mik az utasításokról általában, valamint azok értékéről e hosszú vita alatt elmondottak, az 5. pontnak is a törvény szövegébe leendő felvételét kell kérnem, minthogy ez az a pont, mely a már két évet szolgált önkénteseket béke ide­jén — kivéve a rendes fegyvergyakorlatok idejét — a további behivhatástól akarja megkímélni. Az önkén­tesi jellegről — a polgári tanulmányoknak a 2. évben leendő folytathatásáról—­végül az 1888.­XVIII. t.-cz. intézkedéseinek a két évet szolgált önkéntesekre ki nem terjedhetéséről szóló rendelkezéseiket oly ter­­mészetűeknek tartom, hogy ezekre nézve csak törvény­hozási intézkedés esetén érzem magamat megnyug­tatva, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) miért is igen kérem a t. házat, hogy e három sarkalatos pontját indítványomnak elfogadni méltóztassék. (He­lyeslés a bal- és szélsőbaloldalon). Még csak arra bátorkodom végül a t. házat felkérni, miszerint bevezetés gyanánt méltóztassék el­fogadni a következő toldalékot, mely az l-ső pont elé jönne: »Azon önkéntesekre, kik az előző 25. §-ban két évi tényleges szolgálatra köteleztettek a követ­kező szabályok nyernek alkalmazást. »Továbbá indít­ványom első főpontját alapul véve a t. véderőbizott­ságnak erre vonatkozó praec­izebb szerkezetét a kö­vetkezőkép kérem módosítani: »A második évet szol­gáló önkéntes a tiszti tanfolyamban részt vehet és élvezni fogja azon előnyöket, melyek az egyévi önkén­tesek részére­­­len törvény 25. §-a által biztosítva vannak. Az önkéntesi jelleget ezen hadkötelesek a második évben is meg fogják tartani; egyrészt a tör­vényben foglalt megszorítások mellett, másrészt az abban körülírott s reájuk alkalmazandó következmé­nyekkel együtt.« (Helyeslés balfelöl.) Tiszteletteljes köszönetet mondva a t. háznak irántam tanúsított be­­cse a türelméért, kérem indítványomnak a most előter­jesztett két módosítványnyal együtt leendő elfogadá­sát. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) Münnich Aurél kifogásolja, hogy Nagy István csak káplárokban lát altiszteket, holott a szakaszve­zető is altiszt. Szándékos ferdítéssel könnyű valamit kiszatirizálni. A módosítványt nem fogadja el. Bolgár Ferencz megjegyzi, hogy Nagy István indítványát a ház akkor, midőn az indítvány beada­tott, alaposan megvitatta. Ennek köszönhető, hogy a ház egyhangúlag utasította az indítványt a véderő­­bizottsághoz, mert a sérelmeket, melyeket Nagy Ist­ván felsorolt, orvosolni kívánta, vagy legalább méltá­nyolta azokat. Különös súlyt fektetett mindenki az indítvány harmadik pontjára, hogy t. i. az önkénte­seknek engedtessék meg a második évben tanulmá­nyaik folytatása. Ez volt a főszempont, mely mellett a többi teljesen eltörpül. A véderőbizottság többsége azonban nem volt egy értelemben a házzal. Eleinte azt a kérdést is fel­vetették a bizottságban, vajjon joga van-e a bizott­ságnak a kérdésekbe belebocsátkozni, miután azok­nak az elfogadott 25. §. már prejudikált. Az ötödik pontra nézve sem volt tisztában a bizottság több­sége, hogy t. i. azon önkéntesekre, kik a második év­ben szolgálnak, az 1888 . 18. t.-czikk ne alkalmaztas­sák. A miniszter olyféleképpen nyilatkozott, hogy esetleg novelláris után fogja orvosolni a bajt. Arra, hogy az önkéntesi jelleget a második évben is meg­tartsák az önkéntesek, a bizottság többsége nem volt hajlandó. Most egyszerre azt látja a jelentésből, hogy nincs törvény­novelláról, hanem csak utasításról van szó és a jelleget az önkénteseknek meghagyják. A bizottság tehát, úgy látszik, maga sem tudja mit akar s azért a ház ne tartsa irányadónak a bizottság je­lentését. Katonai álláspontra helyezkedve kérdi, meg­akadályozza-e a hivatásszerű tanulmányok folytatása az egyévi önkéntest a második évben a tiszti rang el­nyerésében. Szóló nem is meri egyszerre és egymás mellett említeni az altiszti rang elnyerésére szüksé­ges ismereteket és az egyetemi tanulmányokat. Hogy miben állanak az altiszti tanulmányok, azt Nagy István már elsorolta. Az Instrukczió az altiszti kép­zésre nézve azt mondja: »Alselementare Unterrichts­gegenstände sind zu betreiben: Die deutsche Sprache, Schön- und Diktande-Schreiben, Lesen, Rechnen, in der national- und thunlichst auch in der deutschen Sprache. Im Schreiben und Lesen sind sie durch Übung so weit zu bringen, dass ihre Schrift leserlich ist und dass sie verschiedene Handschriften lesen können. Im Rechnen ist sich auf die vier Rechnungs­arten zu beschränken.« (Derültség a baloldalon), Hogy egy egyetemi hallgatónak e tanulmányok nagy nehézséget okoznának, az ellen első­sorban a kultuszminiszter tiltakoznék. De e mellett az ily ön­kéntesek az első évben már végezték a fenti tanfolya­mot és akkor a gyakorlati és szolgálati szabályzatot a maga egészében tanulták meg, a tereptant és a fegyvertant, stb. Az önkéntesek nem is jönnek oly ké­születlenül az altiszti iskolába, mint a nép egyszerű fia. Ha ez hat hó alatt kiképezhető altisztté, hogy ne sajátíthatná el azokat az oly önkéntes, a­ki már egy évig előzőleg hallgatta a tiszti tanfolyamot. Hogy az egyévi önkéntes, — így folytatja — nem végezheti hivatásszerű tanulmányait az altiszti ta­nulmányokkal, ily dolgokról gonirozzuk magunkat csak beszélni is. A t.­véderő-bizottság bölcsen ki is tért e kérdés fejtegetése elől, és csak két argumentumot, — a­melyeket a véderő­ bizottság jelentésében méltóztas­sék megnézni, — hozott fel. Az egyik argumentum így hangzik: »A 25. §. 15-ik bekezdésében körülírt szolgálat teljesen kizárja az egyetem vagy más felsőbb tanintézet rendes és folytonos látogatását.« Mi az a 25. §. 15-ik bekezdésében körülírt szol­gálat ? Az, hogy az önkéntesek a második évet csa­pattestük alosztályánál szolgálják. Az előadó úr is hivatkozott arra, hogy már azért sem folytathatják tanulmányaikat, mert csapattestük alosztályánál való szolgálattal vannak elfoglalva. Ha azon érvelésem, hogy az önkéntesekből tényleges állományú altiszteket akarnak képezni, el­fogadtatott volna, akkor ezt lehetne érteni. Ez érve­lésem helyesssége azonban tagadásba vétetett, s az mondatott, hogy ez rögeszmém, s hogy én azt csak föltaláltam. Mi tehát az oka annak az al­osztályoknál való szolgálatnak ? Az, hogy azon önkéntesek altisztekké képeztessenek ki, és már most ismét ott vagyunk, a­hol voltunk, mert látjuk, hogy az altiszti kiképeztetés nagyon könnyű és parallel nagyon is végezhető a hivatásszerű tanul­mányok folytatásával. Az az indok tehát, a­mely felhozatott, absolute semmit sem mond. (Helyeslés a bal- és szélsőbalol­dalon.) A másik érv, a­mely az indokolásban felhozatik az, hogy az indítvány e pontja kivihetetlen, mert a második évet szolgáló önkéntesek ezentúl az ezredek­­ben, tehát azok állomáshelyén, még­pedig oly helye­ken is, hol felsőbb tanintézetek nincsenek, lesznek kötelesek szolgálni. Többször hallottuk a vitában azt mondani, hogy csak egynéhány önkéntes lesz olyan, a­ki a má­sodik évet szolgálja. Már most a közös hadseregben van körülbelül 200 olyan csapattest, gyalogezred, lovasezred, tüzérek, vadászok stb , a­meyek fel van­nak jogosítva egyévi önkéntesek felvételére. Ha már most csak egynéhány olyan önkéntes lesz, aki a tiszti vizsgát le nem teszi, akkor erre a 200 ezredre egyen­­ként legrosszabb esetben két oly önkéntes esik, a­ki a tiszti vizsgát le nem tette. Már most kiemelve mindig azt, hogy itt na­gyon fontos közgazdasági és társadalmi érdekek­ről van szó, kérdem te­hát, hogy, ha egy gyalogezredből két szerencsétlen fiatal ember, kik különben is, mert a tiszti vizsgán megbuk­tak, el vannak keseredve, p. o. Kecskeméte­n át­helyeztetnék egy budapesti ezredhez, hogy tanulmá­nyaikat folytathassák, van-e önök között csak egy is, a­ki azt mondaná, hogy ez által a hadsereg harczképessége van veszélyeztetve? (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) Az a motívum tehát, a­melyet a véderő bizottság felhoz, ha komolyan tár­gyalunk, abszolúte elfogadhatatlan. Nagyon rosszul állana a mi hadseregünk harczképessége, ha a hadügyi kormányzatnak azon szerencsétlen emberekre volna szüksége, a­kik a tiszti vizsgán megbuktak. Igen kérem a t. házat, hogy miután a kabinet­kérdés itt felvetve nincsen; (Derültség balfelől.) miután Nagy István képviselő úrnak igaza van ab­ban, hogy a magyar intelligenczia tagjai és a szülők nagy mértékben vannak sértve, miután a hadsereg harczképessége semmi tekintetben sincs veszélyeztetve. (Úgy van­ balfelől.) miután a 25. §. miatt az ország­ban uralkodó elkeseredés ezzel nagy mértékben eny­híthető, Nagy István képviselő úr indítványának 3. pontját annyival is inkább elfogadni méltóztassék, mert ezzel a hadseregnek is nagy szolgálatot tesznek, mert a második év folytonos rekriminácziókra fog alkalmat adni, és azok, a­kik e miatt szenvedni fog­nak, a hadsereg iránti méltatlan antipathiát fogják terjeszteni. (Helyeslés a baloldalon.) Madarász József azt remélte, hogy a többség, midőn hozzájárult a szőnyegen forgó indítványnak a véderőbizottság alá való bocsájtásához, azt akarta dokumentálni, hogy maga is enyhíteni akar azokon a terheken, melyeket a 25. § szal a­ nemzet ifjúságára róttak. Nem érti azt az ellenszenvet, melyet a többség az ifjúság irányában tanúsít, midőn nem akarja neki megengedni, hogy legalább a második esztendőben folytathassa polgári tanulmányait. Ha a többség meggondolná, hogy a második évvel azok fognak fút­­tatni, kik németül nem tudnak, akkor nem tagadná meg tőlük legalább azt a kis elégtételt, melyet szá­mukra Nagy István biztosítani szeretne. Pártolja Nagy István indítványát. Gr. Andrássy Manó csodálkozva látja, hogy az ellenzék, mely annak idején nem ütközött meg azon, hogy az ifjúság karrierjét a doktorátussal meghosz­­szabították, most úgy felháborodik azon, hogy a ka­tonaságnál egy évvel elvonják tanulmányaitól. Ez az a régi elv: »vitám et sanguinem,sed, avenam non.« A­kik a demokrácziának szószólói, ne feledkezzenek meg arról, hogy a terhek viselésében bizonyos egyenlőség­nek kell lennie. Neki csak egy fia van; ez tizennégy éves koráig egy szót sem tudott németül; a katona­sághoz adta s hagyja, hogy szolgáljon. Hagyja pedig azért, mert meg van győződve arról, hogy rend, fe­gyelem és lovagiasság tekintetében nincsen jobb isko­la, mint a katonaság. Kéri a szakasz változatlan el­fogadását. Helfy Ignácz néhány megjegyzéssel tartozik gr. Andrássynak. Konstatálja először is, hogy a függet­lenségi párt igenis tiltakozott az ifjúság karrierjének a doktorátus által való meghosszabbítása ellen. Meg­engedi, hogy egy grófi sarj a katonaságnál több ren­det, fegyelmet és lovagiasságot tanul, mint a grófi család körében (Nagy derültség), de a szegény ifjak­­nál nem áll így a dolog. A grófi sarj, ha a katona­ságtól hazatér, érintetlenül találja exisztencziáját, me­lyet meg sem kellett szereznie, ellenben a szegény ifjú, ki már fáradozott exisztencziája megteremtésén, a katonaságnál elzüllik, s hazatérve, kezdheti élőbről fáradozását, ha ugyan tudja újra kezdeni. (Zajos he­lyeslés a bal- és szélsőbalon.) Pártolja Nagy István indítványát. Apponyi Albert gr.: T. ház! (Halljuk ! (Hall­juk!) Tudom, hogy az el­ő megjegyzés, a­mit tennem kell, ismét azzal a rendes és szokásos válaszszal fog­­ találkozni, hogy mindenki akkor szól, h a mikor nem tetszik s így a miniszter is, a mikor szükségesnek látja. De midőn kifogást emelek az ellen, hogy ily fontos indítvány tárgyalásánál a kormány részéről nyilatkozat nem történik a vita bezárásáig, akkor én nem valami írott törvényre, hanem a helyes parla­menti eljárásnak szabályaira teljes joggal hivatkoz­­hatom. (Igaz! Úgy van ! balfelől.) T. képviselőház! Nem tréfa dolog, hanem igen fontos tárgy az, a­melylyel ma foglalkozunk. (Igaz ! Úgy van! balfelől.) Ez az utolsó kísérlet, a­mely békülékeny szel­lemben történik erről az oldalról arra nézve, hogy az ellenzésnek daczára a ház által megszavazott sza­kasznak rossz, kellemetlen, kemény következményeit enyhítsük. (Élénk helyeslés balfelől.) Midőn ilyen kísérlettel foglalkozik a ház, midőn az annak elérésére vonatkozó indítvány tárgyilagos komoly érvekkel támogattatik, akkor — hivatkozha­­tom a világ bármely országára és a helyes parlamenti eljárásnak elemeiben jártas komoly férfiakra — igen helytelen az, hogy ha a kormány részéről az ellen­érvek csak akkor hozatnak fel, midőn a házszabályok szerint azokra már senki sem válaszolhat. (Úgy van­­ balfelől.) De, t. hát, a kormány eljárásának ezen hiányos­ságát némileg pótolja gróf Andrássy Manó J. kép­viselőtársam, a­ki felszólalt egy általa képzelt, meg­támadott szakasz védelmére, mert az ő beszédének utolsó szavai szerint ítélve, azt látszik gondolni, hogy még mindig egy, a kormány javaslatában foglalt sza­kasz módosításáról van szó, holott most új szakasz indítványoztatott. — De mellőzve ezt a botlást — beszédének intencziója az volt, hogy ezen új sza­kasz mellőztessék és maradjon minden úgy, a­mint az a ház utolsó szavazásai szerint alakult. Ezen álláspontnak támogatására 1. képviselőtársam felhozott több igen helyes és szép dolgot, csakhogy a legtávolabbról sem bírom sejteni: minő összefüggés­ben állanak az általa felhozottak azzal a tárgygyal, a­mely ma a ház napirendjén van ? (Igaz! Úgy van­ a bal- és­ szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársam felhozta azt, hogy Mária Terézia idejében azt mondották : »Vitám et sangui­­nem, sed avenam non!« (Közbekiáltások a bal és szélsőbaloldalon: Nem Mária Teréziának mondták, hanem Ferencz császárnak!­ Erre én nem fektetek súlyt, de ha ezzel arra a logikátlanságra akar ezé­r­lozni, mely abban rejlik, hogy ha valamely nemzet, vagy annak képviselete, ember- és véráldozatokra kész, de az ahhoz szükséges anyagi áldozatokat megtagadja, akkor azt kérdem a képviselő úrtól, hogy: kivel polemizált ő tulajdonképen, mikor ilyen prec­edensre hivatkozott ? (Helyeslés a bal és szélsőbaloldalon Halljuk! Halljuk!) Az ellen­zékkel? Hát találkozott-e az ellenzék részén bár­ki, a­ki a javaslatban felhozott anyagi áldozatok mér­téke ellen felszólalt ? (Élénk helyeslés a bal és szélső­balon.) Nem mutatta-e ezen vita inkább azt a majd­nem példátlan tüneményt, hogy midőn itt hatalmas ellenzés merült fel egy katonai javaslat ellen közjogi, és nemzeti szempontból, akkor másrész­ről a monarchia védelmére követelt legsúlyosabb áldozatok mértéke és felemelése ellen egyetlenegy szó sem emelkedett. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbal­oldalon.) Hát, t. uraim a túloldalon, ha arra súlyt fek­tetnek, hogy ezen nemzeti áldozatkészség és a mon­archia ebben rejlő erejének hitele a külföldön ne csök­kentessék, akkor méltóztassanak erre a jelenségre fel­hívni a külföld figyelmét (Helyeslés balfelől) s ne mél­tóztassanak abból a szándékból, hogy az ellenzék befe­­ketítessék, az ellenzék ellen vádat emelni s az önöktől függő tudósításokat mind akként szerkeztetni, hogy azokból a mi dolgunkban járatlan külföld csakugyan azon impressziót meríthesse, mintha itt a katonai kívánalmak találnának ellenzésre. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) És én joggal kérdem, hogy azon ezélzat,melyet 1. képviselő­társam a »vitám et san­­gionem sed avenam non« idézéssel akar elénk tárni, hová irányul, mit akart azzal elérni, mit akart bizo­nyítani ? (Igaz! Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert az egész vita alatt egyetlen egy mozzanat sem fordult elő, mely ily c célt at felhozatalát indo­kolttá, sőt megengedhetővé tenné (Igaz! Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) és teljesen minden össze­függésen kívül áll azon indítványnyal, melyet most tárgyaltunk. Mert miről van most szó ? Arról van szó főleg, mert ezen indítvány súlypontja a 3-ik pontban fekszik, hogy azon egyévi önkénteseknek, a­kik a már elfoga­dott 25. §. értelmében kénytelenek lesznek még egy évet szolgálni, engedjük meg polgári tanulmányaik folytatását. (Igaz! Úgy van­ a bal- és szélsőbalolda­lon.) Te­hát, kifejtettük, hogy abba az esetben, ha őszinték azon nyilatkozatok, melyeket a miniszté­rium ezen második szolgálati évnek czéljára nézve tett, ha ez csakugyan nem akar semmi egyéb lenni, mint »szelíd nyomás« a tisztelt honvé­delmi miniszter úr kifejezése szerint arra nézve, hogy az önkéntesek a tiszti vizsga letételére ipar­kodjanak, törekedjenek, — ha mondom — mindezen nyilatkozatok őszinték , akkor még az önök által el­fogadott szakasznak czélját sem alterálja azon új sza­kasz rendelkezése, melyet Nagy István­­. barátom javasolt. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbalol­dalon) holott másrészről azok az önök által sem tagadott társadalmi bajok, és ellenszenvre, agitá­­czióra, veszedelmes hangulatokra alkalmat adó kö­vetkezmények , melyek a 25-ik §. intézkedéseiből származnak. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Igen nagy mértékben enyhülnének az indítványozott új szakasz felvételével. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.­ Hát t, uraim, ha akarják a béke és csend helyreállítását, ha akarják önök elhárítani a had­seregtől azt, a­mi a hadseregre nézve nem kevésbbé veszedelmes, mint a szükséges anyagi eszközök megtagadása; ha akarják elhárítani a hadsereg­től azon indokolatlan, általa meg nem érdemelt, mert a kormány által okozott, de gyakorlatilag mégis a hadseregre visszaeső ellenszenveket és erkölcsi veszedelmeket. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbal­oldalon) és ha komolyak voltak azon előbb hivatott miniszteri nyilatkozatok, a­melyeknek értelmével ezen indítvány ellentétben nem áll, akkor fogadják el ezt az indítványt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­baloldalon.) Ezzel jót tesznek a hadseregnek, jót tesznek az intelligenc­iának, jót tesznek a magyar társadalom­nak, jót tesznek önmaguknak, mert tetemesen leszál­lítják azt az ódiumot, mely háramlik arra a parla­mentre és arra a többségre, mely a 25. §-t megsza­vazta. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbal­oldalon.) Nincs az a tényező, melynek ártanának vele, minden ismert tényezőinek jót tesznek. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ily körülmények közt annak ellenzése és el nem fogadása mi által is volna indokolható ? Csak az erő­próbának folytatása, csak a »justament nicht« poli­tikájával. Más komolyan számba veshető érv e tekintet­hez nincs (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.)

Next