Pesti Napló esti kiadás, 1889. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1889-04-02 / 91. szám
Budapest, 1889.Kedd, április 2. 91. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. A kik „megszavazták". A mai postával a következő levelet vettük : Illusztrálásául azon körülménynek, miként járnék el egyes képviselők választókerületük egyes választóival szemben és ha kenyértörésre kerül a dolog, miként változtatják elveiket : másolatban küldöm meg Hock János képviselőnek csekélységemhez küldött levelét, hogy azt, ha tetszik, esetleg felhasználni szíveskedjék. Megjegyzem egyúttal, hogy ilyen tevé a nev ez e 11 képviselő úrtól 8—10 érkezett választókerületébe, melyek alapján, mint annak idején a »Pesti Naplódban is közölt, feliratok intéztettek a képviselő úrhoz. »Kedves.........ur ! A védtörvény 14. és 25. §§-ait úgy közjogi, valamint kulturális érdekeink szempontjából sérelmeseknek találom s teljesen osztom Apponyi határozati javaslatát. Ha önöknek is hasonló aggályaik volnának, csináljanak a vidéken egy kis mozgalmat s adjanak utasítást, mert én kerületem közvéleménye ellen szavazni nem fogok. Ha pedig az ügy a kellő érdeklődést a kerületben felkelteni nem tudná, saját lelkiismeretem megnyugtatása végett is kénytelen lennék a szavazástól tartózkodni. Hazafias üdvözletettel testvére az Urban Hock János. 889. febr. 6.« Ebből tehát kiderül, hogy a mozgalmakat a vidéken a véderő javaslat ellen nem csupán az ellenzéki képviselők »csinálták«, hanem az részben önként, részben pedig kormánypárti képviselők tanácsára és buzdítására támadt. Kiderül, hogy Hock János kormánypárti képviselő, gróf Apponyi Albert határozati javaslatát, melyről a kormány és sajtója azt mondta, hogy izgatás czéljából készült, helyeselte. Kiderül, hogy Hock János lekötötte szavát, a 14. és 25. §. ellen szavazni, vagy a szavazástól legalább is távol maradni. Egyiket sem tette. Hanem megszavazta a 25. §-t. Megszavazta annak daczára, hogy ő maga kért utasítást, saját kerületétől, hogy a 25. §. ellen szavazhasson. És az utasítást, meg is kapta. Megszavazta annak daczára, hogy a saját lelkiismeretét is latba tette a 25.§-al szemben. És mégis azt merik mondani, hogy az a többség, melyben ilyenek fordulnak elő, a nemzet többsége? Azt merik mondani, hogy az a többség, melyben ilyenek fordulnak elő, az alkotmányos szabadságot és a parlamentarizmust képviseli ? ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése április 2-án. A képviselőház mai ülése ismét szomorú bizonyságot tett arról, hogy mennyire el van tompulva a kormányon és a kormánypárton az érzék, a nemzet érdekei iránt. Arról volt szó, hogy ha már a 25. §-t megszavazták, hát legalább azt a könnyítést adják meg, hogy a második szolgálati év alatt az önkéntesek folytathassák tanulmányaikat. Úgy Nagy István, aki ezt indítványozta, mint Bolgár Ferenc, megcáfolhatatlan érvekkel bizonyították be, hogy ez az engedmény abszolúte nem érinti a szolgálat érdekeit. Frappáns bizonyítékokat hoztak fel arra, hogy e két érdek méltányosan kiegyenlíthető. Támogatták őket Madarász József, Hefy Ignácz és egy nagy hatású szónoklatban gróf Apponyi Albert, de minden hiába volt! A kormány könyörtelen maradt s a többség — szavazott! De még ez sem volt elég. Gróf Andrássy Manó jónak látta azzal vádolni az ellenzéket, hogy akcziója a véderő ellen volt irányozva. Tehát ismét e méltatlan és alaptalan vád! De gróf Apponyi Albert hatalmasan verte vissze e vádat, és ez volt a mai ülés fénypontja. Báró Fejérvárynak ma rossz napja volt. Apponyi egy második beszédében a honvédelmi miniszterrel is foglalkozott, s végül a ház elnöke is olyan nyilatkozatot tett, mely nem volt kedvező a honvédelmi miniszter azon alaptalan vádjára nézve, hogy Apponyi kevert a vitába oly dolgokat, melyek nem voltak oda valók. A mai ülés, mint a 25. §. utolsó záradéka, izgatottan és zajosan végződött. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Szathmáry György, Jozspovich Géza, Madarász József. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, dr. Fejérváry Géza, Széchenyi Pál, Baross Gábor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja a telekkönyvvezetők országos egyesület választmányának Andaházy László képviselő által beadott kérvényét, melyben a telekkönyvvezetők részére 10, illetőleg 5 évi szolgálati idő után engedélyezett pótlék tárgyában kérvényez; — továbbá a nagyszebeni állami polgári leányiskola tanítóinak gr. Horváth-Tholdy Lajos — és a szeniczi m. kir. állami polgári iskola tantestület tagjainak Tarnóczy Gusztáv képviselők által beadott kérvényeit, melyekben a reájuk vonatkozó 1875. évi XXXII.czikket az 1885. évi XI. tcz. szellemében megváltoztatni kérik. A ház munkarendje. Elnök a ház legközelebbi munkarendjére nézve indítványozza, hogy holnap a véderő-javaslat harmadszori felolvasása tárgyában tartanék ülés s holnapután a ház megkezdené a Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál levő hajózási akadályok elhárítására szükséges költségek fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ezután sorra kerülnének a beadott vasúti előterjesztések és pedig a kassa-oderbergi vasút kölcsöneinek konvertálásáról, a Szuez-csatorna iránt Konstantinápolyban kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről, a budapest - soroksári, beliscekápolnai és deészilahi vasutak kiépítéséről s végül a számos völgyi vasút függő adósságainak fedezéséről szóló törvényjavaslatok. A jövő hét folyamán aztán a ház letárgyalná azokat a különböző leszámolásokat, melyeket részint a zárszámadási, részint a pénzügyi bizottságok nyújtottak be. A ház e propozícióhoz egyhangúlag hozzájárul. Az önkéntesek második éve. Következik a napirend: a véderő bizottság jelentése Fenyvessy Ferencz és Nagy István indítványa tárgyában. Münnich Aurél előadó ismerteti a véderő bizottság jelentését, mely abban kulminál, hogy a bizottság Fenyvessy indítványát nem ajánlja elfogadásra, annál is inkább, mert Fenyvessy a honvédelmi miniszter nyilatkozata alapján maga is megígérte indítványának visszavonását. Nagy István indítványát a bizottság szintén nem pártolja, mert annak egyes pontjai már a 25 §-ban elintézést nyertek, egyéb pontjaira nézve pedig a kiadandó szolgálati utasítások fognak intézkedést tartalmazni. Kéri a véderő-bizottság jelentésének tudomásul vételét. Nagy István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a ház e hó 27-iki ülésén benyújtott indítványom elfogadását újból is kérem a t. háztól, ígérem, hogy legnagyobb tárgyilagossággal igyekszem felsorolni mindazon érveket, melyek indítványom elfogadása mellett szólnak. Szabadjon tehát rövid felszólalásom tartamára a t. háznak becses türelmét kérnem (Halljuk! Halljuk!) Figyelemmel olvasván át a t. véderőbizottságnak indítványomra vonatkozó jelentését, indítványomnak csak 2 pontja az, melyre nézve a t. honvédelmi miniszer úrtól várható megnyugtató kijelentés esetén belenyugszom abba, hogy indítványom ezen pontjában foglaltak a véderőről szóló, új törvényhez kiadandó utasításban nyerjenek kellő elintézést. Megnyugtatónak pedig akkor fogom az igent. honvédelmi miniszter úrnak kijelentését tartani, ha szíves lesz itt a házban kijelenteni azt, miszerint az említett utasítás akként fog szólni, hogy azon egyéves önkéntesek, kik az első szolgálati év elteltével rangot nyertek, tehát közlegények nem maradtak, azok az önkéntesi elméleti tanfolyamban leendő részvételtől kizárhatók nem lesznek. Ily értelmű biztosítás mellett belenyugszom abba, hogy az indítványom 2-ik pontjában foglaltak az utasításban nyerjenek kellő megoldást. (Helyeslés a bal és szélsőbalon.) De ha köszönettel veszem is tudomásul a t. miniszter úrnak a t. véderőbizottság említett jelentésében foglalt ama kijelentését, hogy az önkéntesek önkéntesi jellegüket az esetleges második szolgálati év alatt megtarthatják, úgy mégis sokkal fontosabbnak tartom indítványom ezen pontját, hogy sem annak az utasításban leendő felvételét elégségesnek tarthatnám , hanem ellenkezőleg határozottan kell e pontnak az általam javaslatba hozott új 26. §. szövegébe leendő felvételét kérnem. (Helyeslés bal- és szélsőbalfelől). Áttérve most már indítványom 3. és nézetem szerint legfontosabb pontjára, meg kell jegyeznem, miszerint azon indokolás által, melylyel a t. véderőbizottság indítványom ezen pontjának mellőzését kérte, illuzóriussá látom téve indítványomnak a t. miniszter úr által elfogadott első pontját is. (Helyeslés bal- és szélsőbal felől.) Beöthy Ákos: Amit az egyik kézzel ad, azt a másikkal elveszi. (Derültség.) Nagy István: Ha a két évi szolgálatra kötelezett önkénteseknek a második évet ezentúl azon ezredeknél kell leszolgálniok, melyeknek kiegészítő kerületébe születésük szerint tartoznak, akkor akárhányszor előadhatja magát azon eset, hogy az ily ezredeknél a tényleg szolgáló önkéntesek csekély száma miatt, elméleti, önkéntesi tanfolyam egyáltalán nem is rendszeresíttetvén, hiába mondja azután ilyenkor a t.véderő-bizottság jelentése indítványom első pontjának indokolásában: »A második évet szolgáló önkéntes a tiszti tanfolyamban részt vehet«, mert egy régi magyar közmondás szerint: ahol nincs, ott ne keress. Ha a második évet szolgáló önkéntes azon ezredben, melyhez neki a második évben bevonulnia kell, az ott első évüket szolgáló önkéntesek számának csekélysége miatt önkéntesi elméleti tanfolyamot nem talál, akkor ennek a szegény embernek a t.véderőbizottság jelentésében foglalt azon engedmény, hogy: »a tiszti tanfolyamban részt vehet, abszolúte semmit sem használ. (Igaz! Úgy van a baloldalon.) Ha a javaslat az önkéntesekről így rendelkezett, akkor előttem kettő világos. Hogy közülök igen soknak az önkéntesi jelleg megtarthatása daczára is, lehetetlenné van téve a tiszti rangnak legalább a 2-ik szolgálati év végén leendő elnyerhetése. (Igaz! Úgy van a baloldalon.) továbbá, hogy ha kissé behatóbb vizsgálat alá veszszük a törvényjavaslatnak a 2-ik év szolgálati állomására vonatkozó rendelkezéseit, előbb-utóbb is csak azon gondolatra kell ismét jutnunk, hogy a javaslat nem a tartaléktisztek menynyiségének, hanem a tényleges állományú altisztek minőségének emelését, tehát a műveltebb elemeknek tettleges állományú altiszti állásokra leendő megnyerését czélozza. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Azt a tételt még sem tartom elfogadhatónak, hogy a második évet szolgáló önkéntes a szolgálati kötelességek teljesítése mellett polgári szaktanulmányait is ne folytathatná. (Helyeslés a baloldalon) mit a t. miniszter úr megengedhetőnek azért nem tart, mert ezáltal, szerinte »a katonai szolgálat érdekei, szenvednének csorbát, mert a miniszter úr azt hiszi, hogy ha valaki az első szolgálati év végén altisztté lett is, az azért mégsem jó altiszt, hanem akkor őt altisztti rangjában is az egész második szolgálati év alatt is, ha ilyenre köteleztetnék — mindig az altiszti teendőkben kellene oktatni; de azért tettleges állományú altisztté még akkor sem válnék, hanem ilyenné csak akkor lenne, ha már a második év kitöltése után a tartalékba tétetnék át, és mint tartalékos lenne ismét behiva; ekkor azután a t. miniszter úr szerint már jó hasznát lehetne venni. Ha most már tekintetbe veszszük azon körülményt, hogy a közös hadsereg előléptetési szabályzata szerint a köznépből besorozott közlegény káplárrá fél év alatt, szakaszvezetővé, vagy őrmesterré egy év alatt lehet, akkor lehetetlen, hogy az ember ne legyen kiváncsi megtudni, hogy mik hát azok a felette fontos dolgok, melyeket két évi szolgálat alatt is alig lehet elsajátítani ? Felolvassa tehát a közös hadsereg szolgálati szabályzatának a káplárra vonatkozó rendelkezéseit s igy folytatja. Azt mondja ez az utasítás, hogy a káplárnak főleg arra kell ügyelnie, hogy a legénységben »Krige Begriffe« ki ne fejlődjenek, ami különben igen helyes, mert az altisztek, akik rendesen tényleges okokkal igyekeznek az oktatást érthetőbbé tenni (Derültség balfelől, ahol a csizmasarok is ököl játszák a főszerepet, igen könnyen »Krige Begriffe«-ket olthatnak a legénységbe. (Derültség balfelől.) Hoitsy Pál: A miniszter úr oktatása itt e házban se sokkal külömb. (Zaj! Mozgás jobbfelől. Elnök csenget) Nagy István felolvassa azután a m. k. honvédség szolgálati szabályzatát, igy folytatja és idézi ebből, hogy az altiszti állás fontosságát illusztrálja, a következőket: íme, t. ház, ez tehát az a megmérhetetlen kiterjedésű, nagy felelősségű altiszti hatáskör, melynek titkaiba egy művelt embert két év alatt alig lehet beavatni, (Derültség balfelől) holott a sokkal nagyobb felelőséggel járó tartaléktiszti állás kellő betölthetésére egy év elégséges. Úgy, hogy egy sajátságos lépcsőzet megy lefelé és tulajdonképen ezen okoskodás alapján, hogy minél nagyobb a rang, annál kevesebb a képzés, majdnem azt lehetne kiokoskodni a laikusnak, hogy aki generális akar lenni, jelentkezzék egy heti szolgálatra, annak elteltével felavatják. (Egy hang a szélsőbalon: Annak kell legkevesebbet tudni!) Én azt hiszem, tehát, hogy e teendők elsajátítására egy tudományosan képzett embernek nem két év, de félév is elégséges, és azért az igen. miniszter úr szokott katonás őszinteségének legszebb jelét akkor adta, midőn szintén a 25. §. felett folytatott vitában egy izben világosan kijelentette, hogy az önkéntesi szolgálat II. évében már többé nem a tiszt- hanem az altiszt-képzés a főczél. Mi is csak azt állítottuk a javaslat főczéljául, és hogy helyesen okoskodtunk, midőn ezt állítottuk, arról engemet a t. véderőbizottság jelentésének indítványom 3-ik pontjára vonatkozó része ismét újból meggyőzött. Ha azonban a t. honvédelmi miniszter úr engemet ezen vélekedésemnek szerinte téves voltáról alaposan akar meggyőzni, akkor méltóztassék is beleegyezni abba, hogy a javaslatom 3-ik pontja elfogadtassák és így a törvény szövegébe vétessék fel azon rendelkezés, hogy a két évi tényleges szolgálatra kötelezett önkéntesek akár részt akarnak venni a tiszti tanfolyam előadásain, akár nem, polgári tanulmányaiknak folytathatására okvetlenül feljogosíttassanak. E védköteles ifjúság életérdekeit látom e szakasz elfogadása nélkül komolyan veszélyeztetve! Egész indítványomat értéktelennek tekintenem, ha ezen pontnak a törvény szövegébe leendő felvételét nem kívánnám! Azért az indítvány ezen pontjához feltétlenül és kötelességszerűen ragaszkodom. (Élénk helyeslés bal- és szélsőbalfelől). A 4. pontot, mely arról rendelkezik, hogy az önkéntesek a tábori és kaszárnyai munkák teljesítése alól mentesítendők, hajlandó vagyok azon esetben visszavonni, ha indítványomnak —a jelleg megtartására vonatkozó — első pontja fogadtatik el változatlanul , mert ha ez nem történnék, akkor kénytelen vagyok ezt a pontot is fenntartani. Végül tekintettel azokra,amik az utasításokról általában, valamint azok értékéről e hosszú vita alatt elmondottak, az 5. pontnak is a törvény szövegébe leendő felvételét kell kérnem, minthogy ez az a pont, mely a már két évet szolgált önkénteseket béke idején — kivéve a rendes fegyvergyakorlatok idejét — a további behivhatástól akarja megkímélni. Az önkéntesi jellegről — a polgári tanulmányoknak a 2. évben leendő folytathatásáról—végül az 1888.XVIII. t.-cz. intézkedéseinek a két évet szolgált önkéntesekre ki nem terjedhetéséről szóló rendelkezéseiket oly természetűeknek tartom, hogy ezekre nézve csak törvényhozási intézkedés esetén érzem magamat megnyugtatva, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) miért is igen kérem a t. házat, hogy e három sarkalatos pontját indítványomnak elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon). Még csak arra bátorkodom végül a t. házat felkérni, miszerint bevezetés gyanánt méltóztassék elfogadni a következő toldalékot, mely az l-ső pont elé jönne: »Azon önkéntesekre, kik az előző 25. §-ban két évi tényleges szolgálatra köteleztettek a következő szabályok nyernek alkalmazást. »Továbbá indítványom első főpontját alapul véve a t. véderőbizottságnak erre vonatkozó praecizebb szerkezetét a következőkép kérem módosítani: »A második évet szolgáló önkéntes a tiszti tanfolyamban részt vehet és élvezni fogja azon előnyöket, melyek az egyévi önkéntesek részérelen törvény 25. §-a által biztosítva vannak. Az önkéntesi jelleget ezen hadkötelesek a második évben is meg fogják tartani; egyrészt a törvényben foglalt megszorítások mellett, másrészt az abban körülírott s reájuk alkalmazandó következményekkel együtt.« (Helyeslés balfelöl.) Tiszteletteljes köszönetet mondva a t. háznak irántam tanúsított becse a türelméért, kérem indítványomnak a most előterjesztett két módosítványnyal együtt leendő elfogadását. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) Münnich Aurél kifogásolja, hogy Nagy István csak káplárokban lát altiszteket, holott a szakaszvezető is altiszt. Szándékos ferdítéssel könnyű valamit kiszatirizálni. A módosítványt nem fogadja el. Bolgár Ferencz megjegyzi, hogy Nagy István indítványát a ház akkor, midőn az indítvány beadatott, alaposan megvitatta. Ennek köszönhető, hogy a ház egyhangúlag utasította az indítványt a véderőbizottsághoz, mert a sérelmeket, melyeket Nagy István felsorolt, orvosolni kívánta, vagy legalább méltányolta azokat. Különös súlyt fektetett mindenki az indítvány harmadik pontjára, hogy t. i. az önkénteseknek engedtessék meg a második évben tanulmányaik folytatása. Ez volt a főszempont, mely mellett a többi teljesen eltörpül. A véderőbizottság többsége azonban nem volt egy értelemben a házzal. Eleinte azt a kérdést is felvetették a bizottságban, vajjon joga van-e a bizottságnak a kérdésekbe belebocsátkozni, miután azoknak az elfogadott 25. §. már prejudikált. Az ötödik pontra nézve sem volt tisztában a bizottság többsége, hogy t. i. azon önkéntesekre, kik a második évben szolgálnak, az 1888 . 18. t.-czikk ne alkalmaztassák. A miniszter olyféleképpen nyilatkozott, hogy esetleg novelláris után fogja orvosolni a bajt. Arra, hogy az önkéntesi jelleget a második évben is megtartsák az önkéntesek, a bizottság többsége nem volt hajlandó. Most egyszerre azt látja a jelentésből, hogy nincs törvénynovelláról, hanem csak utasításról van szó és a jelleget az önkénteseknek meghagyják. A bizottság tehát, úgy látszik, maga sem tudja mit akar s azért a ház ne tartsa irányadónak a bizottság jelentését. Katonai álláspontra helyezkedve kérdi, megakadályozza-e a hivatásszerű tanulmányok folytatása az egyévi önkéntest a második évben a tiszti rang elnyerésében. Szóló nem is meri egyszerre és egymás mellett említeni az altiszti rang elnyerésére szükséges ismereteket és az egyetemi tanulmányokat. Hogy miben állanak az altiszti tanulmányok, azt Nagy István már elsorolta. Az Instrukczió az altiszti képzésre nézve azt mondja: »Alselementare Unterrichtsgegenstände sind zu betreiben: Die deutsche Sprache, Schön- und Diktande-Schreiben, Lesen, Rechnen, in der national- und thunlichst auch in der deutschen Sprache. Im Schreiben und Lesen sind sie durch Übung so weit zu bringen, dass ihre Schrift leserlich ist und dass sie verschiedene Handschriften lesen können. Im Rechnen ist sich auf die vier Rechnungsarten zu beschränken.« (Derültség a baloldalon), Hogy egy egyetemi hallgatónak e tanulmányok nagy nehézséget okoznának, az ellen elsősorban a kultuszminiszter tiltakoznék. De e mellett az ily önkéntesek az első évben már végezték a fenti tanfolyamot és akkor a gyakorlati és szolgálati szabályzatot a maga egészében tanulták meg, a tereptant és a fegyvertant, stb. Az önkéntesek nem is jönnek oly készületlenül az altiszti iskolába, mint a nép egyszerű fia. Ha ez hat hó alatt kiképezhető altisztté, hogy ne sajátíthatná el azokat az oly önkéntes, aki már egy évig előzőleg hallgatta a tiszti tanfolyamot. Hogy az egyévi önkéntes, — így folytatja — nem végezheti hivatásszerű tanulmányait az altiszti tanulmányokkal, ily dolgokról gonirozzuk magunkat csak beszélni is. A t.véderő-bizottság bölcsen ki is tért e kérdés fejtegetése elől, és csak két argumentumot, — amelyeket a véderő bizottság jelentésében méltóztassék megnézni, — hozott fel. Az egyik argumentum így hangzik: »A 25. §. 15-ik bekezdésében körülírt szolgálat teljesen kizárja az egyetem vagy más felsőbb tanintézet rendes és folytonos látogatását.« Mi az a 25. §. 15-ik bekezdésében körülírt szolgálat ? Az, hogy az önkéntesek a második évet csapattestük alosztályánál szolgálják. Az előadó úr is hivatkozott arra, hogy már azért sem folytathatják tanulmányaikat, mert csapattestük alosztályánál való szolgálattal vannak elfoglalva. Ha azon érvelésem, hogy az önkéntesekből tényleges állományú altiszteket akarnak képezni, elfogadtatott volna, akkor ezt lehetne érteni. Ez érvelésem helyesssége azonban tagadásba vétetett, s az mondatott, hogy ez rögeszmém, s hogy én azt csak föltaláltam. Mi tehát az oka annak az alosztályoknál való szolgálatnak ? Az, hogy azon önkéntesek altisztekké képeztessenek ki, és már most ismét ott vagyunk, ahol voltunk, mert látjuk, hogy az altiszti kiképeztetés nagyon könnyű és parallel nagyon is végezhető a hivatásszerű tanulmányok folytatásával. Az az indok tehát, amely felhozatott, absolute semmit sem mond. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A másik érv, amely az indokolásban felhozatik az, hogy az indítvány e pontja kivihetetlen, mert a második évet szolgáló önkéntesek ezentúl az ezredekben, tehát azok állomáshelyén, mégpedig oly helyeken is, hol felsőbb tanintézetek nincsenek, lesznek kötelesek szolgálni. Többször hallottuk a vitában azt mondani, hogy csak egynéhány önkéntes lesz olyan, aki a második évet szolgálja. Már most a közös hadseregben van körülbelül 200 olyan csapattest, gyalogezred, lovasezred, tüzérek, vadászok stb , ameyek fel vannak jogosítva egyévi önkéntesek felvételére. Ha már most csak egynéhány olyan önkéntes lesz, aki a tiszti vizsgát le nem teszi, akkor erre a 200 ezredre egyenként legrosszabb esetben két oly önkéntes esik, aki a tiszti vizsgát le nem tette. Már most kiemelve mindig azt, hogy itt nagyon fontos közgazdasági és társadalmi érdekekről van szó, kérdem tehát, hogy, ha egy gyalogezredből két szerencsétlen fiatal ember, kik különben is, mert a tiszti vizsgán megbuktak, el vannak keseredve, p. o. Kecskeméten áthelyeztetnék egy budapesti ezredhez, hogy tanulmányaikat folytathassák, van-e önök között csak egy is, aki azt mondaná, hogy ez által a hadsereg harczképessége van veszélyeztetve? (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) Az a motívum tehát, amelyet a véderő bizottság felhoz, ha komolyan tárgyalunk, abszolúte elfogadhatatlan. Nagyon rosszul állana a mi hadseregünk harczképessége, ha a hadügyi kormányzatnak azon szerencsétlen emberekre volna szüksége, akik a tiszti vizsgán megbuktak. Igen kérem a t. házat, hogy miután a kabinetkérdés itt felvetve nincsen; (Derültség balfelől.) miután Nagy István képviselő úrnak igaza van abban, hogy a magyar intelligenczia tagjai és a szülők nagy mértékben vannak sértve, miután a hadsereg harczképessége semmi tekintetben sincs veszélyeztetve. (Úgy van balfelől.) miután a 25. §. miatt az országban uralkodó elkeseredés ezzel nagy mértékben enyhíthető, Nagy István képviselő úr indítványának 3. pontját annyival is inkább elfogadni méltóztassék, mert ezzel a hadseregnek is nagy szolgálatot tesznek, mert a második év folytonos rekriminácziókra fog alkalmat adni, és azok, akik e miatt szenvedni fognak, a hadsereg iránti méltatlan antipathiát fogják terjeszteni. (Helyeslés a baloldalon.) Madarász József azt remélte, hogy a többség, midőn hozzájárult a szőnyegen forgó indítványnak a véderőbizottság alá való bocsájtásához, azt akarta dokumentálni, hogy maga is enyhíteni akar azokon a terheken, melyeket a 25. § szal a nemzet ifjúságára róttak. Nem érti azt az ellenszenvet, melyet a többség az ifjúság irányában tanúsít, midőn nem akarja neki megengedni, hogy legalább a második esztendőben folytathassa polgári tanulmányait. Ha a többség meggondolná, hogy a második évvel azok fognak fúttatni, kik németül nem tudnak, akkor nem tagadná meg tőlük legalább azt a kis elégtételt, melyet számukra Nagy István biztosítani szeretne. Pártolja Nagy István indítványát. Gr. Andrássy Manó csodálkozva látja, hogy az ellenzék, mely annak idején nem ütközött meg azon, hogy az ifjúság karrierjét a doktorátussal meghoszszabították, most úgy felháborodik azon, hogy a katonaságnál egy évvel elvonják tanulmányaitól. Ez az a régi elv: »vitám et sanguinem,sed, avenam non.« Akik a demokrácziának szószólói, ne feledkezzenek meg arról, hogy a terhek viselésében bizonyos egyenlőségnek kell lennie. Neki csak egy fia van; ez tizennégy éves koráig egy szót sem tudott németül; a katonasághoz adta s hagyja, hogy szolgáljon. Hagyja pedig azért, mert meg van győződve arról, hogy rend, fegyelem és lovagiasság tekintetében nincsen jobb iskola, mint a katonaság. Kéri a szakasz változatlan elfogadását. Helfy Ignácz néhány megjegyzéssel tartozik gr. Andrássynak. Konstatálja először is, hogy a függetlenségi párt igenis tiltakozott az ifjúság karrierjének a doktorátus által való meghosszabbítása ellen. Megengedi, hogy egy grófi sarj a katonaságnál több rendet, fegyelmet és lovagiasságot tanul, mint a grófi család körében (Nagy derültség), de a szegény ifjaknál nem áll így a dolog. A grófi sarj, ha a katonaságtól hazatér, érintetlenül találja exisztencziáját, melyet meg sem kellett szereznie, ellenben a szegény ifjú, ki már fáradozott exisztencziája megteremtésén, a katonaságnál elzüllik, s hazatérve, kezdheti élőbről fáradozását, ha ugyan tudja újra kezdeni. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Pártolja Nagy István indítványát. Apponyi Albert gr.: T. ház! (Halljuk ! (Halljuk!) Tudom, hogy az elő megjegyzés, amit tennem kell, ismét azzal a rendes és szokásos válaszszal fog találkozni, hogy mindenki akkor szól, h a mikor nem tetszik s így a miniszter is, a mikor szükségesnek látja. De midőn kifogást emelek az ellen, hogy ily fontos indítvány tárgyalásánál a kormány részéről nyilatkozat nem történik a vita bezárásáig, akkor én nem valami írott törvényre, hanem a helyes parlamenti eljárásnak szabályaira teljes joggal hivatkozhatom. (Igaz! Úgy van ! balfelől.) T. képviselőház! Nem tréfa dolog, hanem igen fontos tárgy az, amelylyel ma foglalkozunk. (Igaz ! Úgy van! balfelől.) Ez az utolsó kísérlet, amely békülékeny szellemben történik erről az oldalról arra nézve, hogy az ellenzésnek daczára a ház által megszavazott szakasznak rossz, kellemetlen, kemény következményeit enyhítsük. (Élénk helyeslés balfelől.) Midőn ilyen kísérlettel foglalkozik a ház, midőn az annak elérésére vonatkozó indítvány tárgyilagos komoly érvekkel támogattatik, akkor — hivatkozhatom a világ bármely országára és a helyes parlamenti eljárásnak elemeiben jártas komoly férfiakra — igen helytelen az, hogy ha a kormány részéről az ellenérvek csak akkor hozatnak fel, midőn a házszabályok szerint azokra már senki sem válaszolhat. (Úgy van balfelől.) De, t. hát, a kormány eljárásának ezen hiányosságát némileg pótolja gróf Andrássy Manó J. képviselőtársam, aki felszólalt egy általa képzelt, megtámadott szakasz védelmére, mert az ő beszédének utolsó szavai szerint ítélve, azt látszik gondolni, hogy még mindig egy, a kormány javaslatában foglalt szakasz módosításáról van szó, holott most új szakasz indítványoztatott. — De mellőzve ezt a botlást — beszédének intencziója az volt, hogy ezen új szakasz mellőztessék és maradjon minden úgy, amint az a ház utolsó szavazásai szerint alakult. Ezen álláspontnak támogatására 1. képviselőtársam felhozott több igen helyes és szép dolgot, csakhogy a legtávolabbról sem bírom sejteni: minő összefüggésben állanak az általa felhozottak azzal a tárgygyal, amely ma a ház napirendjén van ? (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársam felhozta azt, hogy Mária Terézia idejében azt mondották : »Vitám et sanguinem, sed avenam non!« (Közbekiáltások a bal és szélsőbaloldalon: Nem Mária Teréziának mondták, hanem Ferencz császárnak! Erre én nem fektetek súlyt, de ha ezzel arra a logikátlanságra akar ezérlozni, mely abban rejlik, hogy ha valamely nemzet, vagy annak képviselete, ember- és véráldozatokra kész, de az ahhoz szükséges anyagi áldozatokat megtagadja, akkor azt kérdem a képviselő úrtól, hogy: kivel polemizált ő tulajdonképen, mikor ilyen precedensre hivatkozott ? (Helyeslés a bal és szélsőbaloldalon Halljuk! Halljuk!) Az ellenzékkel? Hát találkozott-e az ellenzék részén bárki, aki a javaslatban felhozott anyagi áldozatok mértéke ellen felszólalt ? (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) Nem mutatta-e ezen vita inkább azt a majdnem példátlan tüneményt, hogy midőn itt hatalmas ellenzés merült fel egy katonai javaslat ellen közjogi, és nemzeti szempontból, akkor másrészről a monarchia védelmére követelt legsúlyosabb áldozatok mértéke és felemelése ellen egyetlenegy szó sem emelkedett. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Hát, t. uraim a túloldalon, ha arra súlyt fektetnek, hogy ezen nemzeti áldozatkészség és a monarchia ebben rejlő erejének hitele a külföldön ne csökkentessék, akkor méltóztassanak erre a jelenségre felhívni a külföld figyelmét (Helyeslés balfelől) s ne méltóztassanak abból a szándékból, hogy az ellenzék befeketítessék, az ellenzék ellen vádat emelni s az önöktől függő tudósításokat mind akként szerkeztetni, hogy azokból a mi dolgunkban járatlan külföld csakugyan azon impressziót meríthesse, mintha itt a katonai kívánalmak találnának ellenzésre. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) És én joggal kérdem, hogy azon ezélzat,melyet 1. képviselőtársam a »vitám et sangionem sed avenam non« idézéssel akar elénk tárni, hová irányul, mit akart azzal elérni, mit akart bizonyítani ? (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert az egész vita alatt egyetlen egy mozzanat sem fordult elő, mely ily c célt at felhozatalát indokolttá, sőt megengedhetővé tenné (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) és teljesen minden összefüggésen kívül áll azon indítványnyal, melyet most tárgyaltunk. Mert miről van most szó ? Arról van szó főleg, mert ezen indítvány súlypontja a 3-ik pontban fekszik, hogy azon egyévi önkénteseknek, akik a már elfogadott 25. §. értelmében kénytelenek lesznek még egy évet szolgálni, engedjük meg polgári tanulmányaik folytatását. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Tehát, kifejtettük, hogy abba az esetben, ha őszinték azon nyilatkozatok, melyeket a minisztérium ezen második szolgálati évnek czéljára nézve tett, ha ez csakugyan nem akar semmi egyéb lenni, mint »szelíd nyomás« a tisztelt honvédelmi miniszter úr kifejezése szerint arra nézve, hogy az önkéntesek a tiszti vizsga letételére iparkodjanak, törekedjenek, — ha mondom — mindezen nyilatkozatok őszinték , akkor még az önök által elfogadott szakasznak czélját sem alterálja azon új szakasz rendelkezése, melyet Nagy István. barátom javasolt. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon) holott másrészről azok az önök által sem tagadott társadalmi bajok, és ellenszenvre, agitáczióra, veszedelmes hangulatokra alkalmat adó következmények , melyek a 25-ik §. intézkedéseiből származnak. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Igen nagy mértékben enyhülnének az indítványozott új szakasz felvételével. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon. Hát t, uraim, ha akarják a béke és csend helyreállítását, ha akarják önök elhárítani a hadseregtől azt, ami a hadseregre nézve nem kevésbbé veszedelmes, mint a szükséges anyagi eszközök megtagadása; ha akarják elhárítani a hadseregtől azon indokolatlan, általa meg nem érdemelt, mert a kormány által okozott, de gyakorlatilag mégis a hadseregre visszaeső ellenszenveket és erkölcsi veszedelmeket. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon) és ha komolyak voltak azon előbb hivatott miniszteri nyilatkozatok, amelyeknek értelmével ezen indítvány ellentétben nem áll, akkor fogadják el ezt az indítványt. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezzel jót tesznek a hadseregnek, jót tesznek az intelligenciának, jót tesznek a magyar társadalomnak, jót tesznek önmaguknak, mert tetemesen leszállítják azt az ódiumot, mely háramlik arra a parlamentre és arra a többségre, mely a 25. §-t megszavazta. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nincs az a tényező, melynek ártanának vele, minden ismert tényezőinek jót tesznek. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ily körülmények közt annak ellenzése és el nem fogadása mi által is volna indokolható ? Csak az erőpróbának folytatása, csak a »justament nicht« politikájával. Más komolyan számba veshető érv e tekintethez nincs (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.)