Pesti Napló, 1889. június (40. évfolyam, 150-177. szám)

1889-06-03 / 152. szám

152. szám. Budapest, 1889. Hétfő, junius 3. 40. évi folyam. ÜMflzsten feltételek­­ A reggeli és esti kiadás postái, egyiszarre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 6 hónapra 4 fr­t 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. U* az esti kiadás post kül­b­köldése kívántatik, postabélyegre bavonkád­ 35 kr., «»neeyedankó»­ 1 forint feltdlfinerendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Fe-sti I­apló* kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épi­let, küldendők, Egyes szám­o­kr. PESTI KAPLÓ Politikai napilap. Szerkesztési Irodai Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p n­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak és Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p i­­­­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Egyes szám­o­kr. Budapest, június 2. A horvát pénzügyi egyezmény. A Horvát-Szla­­von-Dalmátországgal megújítandó pénzügyi egyez­mény létesítésére kiküldött magyar országos bizott­ság ma délelőtt 11 órától délután 2 óráig ülést tar­tott, melynek tárgya amaz észrevételeknek ponton­ként való tárgyalása volt, melyeket a horvát országos bizottság a magyar ellenm­néziumra tett. Minden ol­dalról konstatálták, hogy ez észrevételek közt sok olyan van, melyeket a magyar országos bi­zottság helyesnek el nem ismerhet, te­hát azokhoz hozzá nem járulhat. Hogy azon­ban a tanácskozások ne nyújtassanak ki még hosz­­szabb időre, a magyar országos bizottság elte­kint véleményének írásban való fejtegetésétől és azoknak a szóbeli tanácskozások alkalma- ■ val fog majd kifejezést adni. De nehogy a ma­gyar országos bizottság e hallgatása félreértésre adjon alkalmat, a bizottság felkérendőnek határozta elnökét, hogy a horvát országos bizottság elnökéhez átiratot intézzen, melyben konstatálja a fen­­forgó nem éppen lényegtelen vélemény­­különbségeket és egyúttal nyilatkoztassa ki, hogy csupán időkímélés szempontjából állott el a magyar országos bizottság a további írásbeli üzenet­­váltástól. A bizottság megállapodott ezután minden függőben levő kérdésre vonatkozólag amaz állás­pontra nézve, melyet a horvát országos bizottsággal szemben a jövő kedden megkezdődő közös tanácskoz­­mányokon elfoglalni szándékozik s egyúttal kimondta, hogy keddtől fogva a közös tanácskozások a lehető­­ legnagyobb gyorsasággal fognak folytattatni, hogy­­ azok lehetőleg a pünkösdi ünnepek előtt befejezést­­ nyerhessenek. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt holnap, hétfőn, este hat órakor értekezletet tart. Sándor czár felköszöntője. Még mindig nem csökkent a szenzáczió, melyet Sándor czár ismert fel­köszöntője Európaszerte keltett. A berlini összes kormánypárti lapok folyton teljes tartózkodást tanú­sítanak a czári manifesztáczióval szemben, de hallga­tásukat általánosan jelentőségesnek tekintik. A füg­getlen sajtó nézete egészben abban foglalható össze, hogy rossz szél fú Oroszország felől. A »National­­­ong« így nyilatkozik: »Az első pillanatra a felkö­szöntő békés tünetnek látszik, mert egy olyan Oroszország, melynek Montenegro az egyedüli barát­ja, nem gondolhat harczias vállalatokra, melyekben legalább is két nagy katonai hatalommal kellene szá­molnia. Másrészt azonban a felköszöntő, minthogy az­­ ily állapot Oroszországra hosszabb ideig elviselhetet­len, kevésbbé­ örvendetes kombinácziók­­nak as tért enged, ha csak a czár sóhaját a béke­politikához való végleges rezignált áttérés előhírnöké­nek nem lehet tekinteni.« A lap azután fölemlíti azon bécsi hírt, hogy egy orosz diplomata nézete szerint a toaszt alighanem hibásan jön lefordítva. Az »egyet­len« jó barát kifejezéssel a czár nem azt akarta mon­dani, hogy »egyesegyedül«, hanem hogy különösen megbízható barátja Montenegro Oroszországnak. E föltevés azonban ma már semmi alappal sem bír, mert ha a fordítás inkorrekt lett volna, három nap alatt rég megjöhetett volna Pétervárról a helyre­igazítás. A legutóbbi eseményekkel szemben bi­zonyos feltűnést kelt a félhivatalos orosz »Nord« nyilatkozata a helyzetről. A brüsszeli lap, tud­valevőleg az orosz külügyi hivatal közlönye, Oroszországot mondja az európai béke őrének és igazi védőjének. A Berlinben Vilmos császár és Umberto király által tartott beszé­dekről a »Nord« azt mondja, hogy nem elég csupán a szuronyok hatalmával akarni biztosítani az európai békét. Első­sorban nem szabad oktalanul a nemzeti szenvedélyeket lángra lobbantani. Oroszország nem igy cselekszik s az ő eljárása sokkal helyesebb. A »Nord« azt is bizonyosnak tartja, hogy Umberto király csakugyan Strasszburgba akart utazni s csu­pán azért ejtette el a tervet, mert az Francziaor­­szágban olyan felháborodást keltett. Ez inczidens, jegyzi meg végül az orosz lap, csak fokozta a bizony­talanság és nyugtalanság érzelmét Európában. A spanyol válság. Madridi levelek végre teljes tájékozást nyújtanak ama zajos események okáról és lefolyásáról, melyek, mint távirataink jelentették, a képviselőházban lefolytak s az ülésszak felfüggeszté­sére vezettek. A kormánypárt egy részében összees­küvés létesült a kormány ellen s az »Összeesküvők« sorában volt Martos képviselőházi elnök, Lopez Do­minguez, Romero Robledo­s több más ismert politi­kus is. A vihar először május 14-én tört ki a konzer­­vatívok egy indítványa tárgyalásakor, mely a gabo­navámok emelését sürgette. Canovas heves támadást intézett Lagasta miniszterelnök ellen . Martos már ekkor oly módon viselte magát, mely a többség köré­ben nagy visszatetszést keltett, az igazi küzdelem azonban csak május 21-én vette kezdetét; azelőtt mindenféle kiegyezési kísérletek folytak, de ered­ménytelenül­­ a konzervatívok már biztosra vették,hogy a teljes bomlásban levő kormánypárt ellenében dia­dalra fognak jutni. Ez nem történt ugyan, mert a május 22-ei ülésben a konzervatív indítvány óriási többséggel elvettetett. De ugyanekkor egy óriási bot­rány támadt a házban. Martos elnök, minthogy a kor­mány többségét előre látta, az alelnöknek adta át az elnökséget s az összeesküvőkkel eltávozott a terem­ből. Ezt a kormánypárt rendkívül rossz néven vette s zajosan kezdett tüntetni Martos ellen. Az izgatottság oly nagy volt, hogy a szavazás után az ülést nyomban be kellett rekeszteni. Sagasta a királynőhöz sietett s jelentést tett neki a helyzetről, azután pedig Martossal kezdett alkudozni, hogy valami kiegyezést hozzon létre.­­ Martos azonban sem engedni, sem az elnöki állás­ról lemondani nem akart s másnap, május 23-án, ismét elfoglalta az elnöki széket. A konzerva­tívok és az összeesküvők nagy lelkesedéssel üdvö­zölték, a kormánypárt pedig leírhatatlan zsivajban tört ki s minthogy a nyugalmat nem lehetett helyre­állítani, Martos egyszerűen berekesztette az ülést. Lagasta erre a királynőhöz sietett s kijelentette, hogy kész lemondását benyújtani. A királynő azonban nem fogadta el a lemondást, hanem felhatalmazta a kor­mányt, hogy a törvényhozás két házának üléseit bi­zonytalan időre elnapolja. Ez a május 24-ei ülésben meg is történt. Azóta alkudozások folynak Lagasra s a különböző párttöredékek közt, de hogy minő si­kerrel, még nem tudni. Még mindig tartja magát a hír, hogy miniszterválság nélkül az ügyet rendezni nem lehet. Pénzügyi adminisztrác­iónk újjászervezése. Bármily nagyfontosságú kérdések megoldása álljon is napirenden, alig lehetne oly tárgyat elő­venni, a­mely iránt nagyobb érdeklődés mutatkoz­nék a közönségnél,mint a­minő a pénzügyi adminisztrá­­c­ió újjászervezése iránt országszerte mutatkozik. De ez természetes is, mert egyénileg mindegyikünknek zsebét közvetlenül érdekli ezen kérdés; magasabb hazafiús szempontból tekintve pedig, tudjuk, hogy hazánk felvirágozását és a közjólétet csak úgy érhet­jük el, hogy ha állami pénzügyeinket rendezhetjük,­­ már­pedig ezen czélt fogyatékos adminisztrác­ió mellett elérnünk soha sem lehet. Mindazáltal merjük állítani, hogy a szervezés iránti nagy érdeklődés ezen most érintett szemponto­kon kívül eső azon fő indokra vezethető vissza, mely­nek létoka a mi kellemetlen és sok esetben tűrhetet­len adóztatási és adózási viszonyaink­ban rejlik, egy szóval adókezelési rendsze­rünk mizériáiban jelentkezik. Hogy lehessen megbarátkozni azzal, hogy 1889. évi június hó elsején még nem lehet megtud­nom, vájjon mennyit tesz ki az én fo­lyó évi adótartozásom, holott a két első ne­gyedévi adórészletem befizetésére — t. i. az előző évi adó előírásom arányában — már nemcsak fel­vntettem, de sőt meg is lettem zálogol­­v­a, sőt az első negyedévi adó­részletemért már ár­verést is szenvedek eddigelé, hogyha azt késedel­mi kamatokkal és zálogolási költségekkel egyetem­ben be nem fizettem volna. Hogy lehessen megbarátkozni azzal, hogy öt éven belül állandóul ki vagyunk téve úgy egyenes adótar­tozásunk, valamint illetékeink és fogyasztási adó­tartozásaink tekintetében a pótelőírások, vagyis utólagos adóztatás veszélyének, fennhagyatván szá­munkra a birtokon kívüli jogorvoslatok igénybe vehe­­tésének élvezete. Hogy lehetne megbarátkozni azzal, hogy a mi pénzügyi törvényeink és törvény erejével bíró pénz­ügyi szabályaink, érvényben álló miniszteri rendele­­teink , utasításaink száma oly nagy és tar­talma annyira ellentmondó, hogy nincs az országban sem pénzügyi hivatal­nok, sem ügyvéd, sem magánfél, a­ki ezeket mind tudná és rajtuk eligazodni képes volna s nincs oly komplikáltabb adó, vagy illeték­ügyi kérdés, melyet legalább is két-há­­romféleképen magyarázni és eldön­teni nem lehetne. Ilyen viszonyok között az adózó nagy­közönség a pénzügyi hivatalnokoknak teljesen ki van szolgál­tatva és sorsa csak azon fordul, várjon értelmes és tisztességes pénzügyi tisztviselő kezeibe kerül-e ügye vagy sem, de ha rossz sorsa egy bornirt és erőszakos financz kezeibe dobta, akkor jobb lett volna az ille­tőnek nem születni. Nem lehet azonban tagadni, hogy viszonyaink a legközelebbi múltban már lényeges javuláson men­tek át és pedig először is azért, mivel az adófizető közönség állami tartozásainak lerovása iránt mindig több-több öntudatossággal érdeklődik, másodszor pe­dig lényegesen javultak a viszonyok azért, mivel a pénzügyi tisztviselői karban a hazafias és intel­­ligens elem folyton több-több tért hó­dít és lassan kint szorítja kifelé az in­­tézőkörökből is azon régi, bürokrata gárdát, mely Magyarországot csupán meghódított gyarmatként, az adófizető­ket pedig megnyitandó birkák gyanánt tekintette. És itt eljutottunk a dolog érdeméhez !".­­., hogy mire kell törekednie a pénzügyminisz­ternek első­sorban, hogyha az új szer­vezést az államkincstár hasznára és az adófizető közönség megnyugtatására óhajtja keresztül vinni. Epurálni kell az egész pénzügyi tisztikart felülről kezdve le végig. Ki­fejtem az okokat, hogy miért: egész mathematikai tárgyilagossággal és elfogulatlansággal. Midőn 1867-ben a magyar minisztérium át­vette a pénzügyek kezelését, kénytelen volt átvenni az idegen érzelmű pénzügyi hiva­talnokok legnagyobb részét is, mert e téren képzett és hivataloskodásra képesített hazai tisztviselőkkel még nem rendelkezett a nemzet. L­ó­n­y­a­y pénzügyminiszter volt az első, a­ki úgy a pénzügyminisztériumban, mint a külső pénzügyi hatóságoknál uj embereket is kezdett alkalmazni s egyáltalán súlyt kezdett fektetni mind a hazafias ér­zelmekre, mind az egyéni képesség méltatására és érvényesítésére,­­ azonban az idegen bürokratikus ligát nem sikerült megtörhelni sem neki, sem utódai­nak egész a mai napig, úgy­hogy valamint a pénzügyi törvényjavaslatok szerkesztésénél, úgy a pénzügyi hi­vatalok adminisztrálásánál, de különösen a magasabb pénzügyi hivatali állások betöltésénél folytonosan a bürokratikus liga preponderált és preponderál még mai napig is elannyira, hogy a modernebb nézetek, és tisztességesebb s hazafias nemzeti elem mai napig is háttérbe van szorítva a rideg beamteri erkölcsöknek azon megkérgesedett érdekszövetkezete által, melynek tagjai nem csupán a budai várban laknak és élnek (homo budensis) hanem fölös számmal találha­tók az ország minden részében minden rangú és ren­dű pénzügyi hivataloknál. Ezen embereknek nincs sem nemzetisége, sem hazája, ezeknek világa a diéten classe, rangsorozat, magasabb fizetésbe való előlépés, sze­mélyi pótlék — adjutum és remuneráczió, az adózó közönség s ennek érdekei? — ez­ előttük ismeretlen világ, hiszen egész múltjuk, jele­nük arra volt alapítva, hogy a publikumot tudták szekirozni és sarczolni. Ezen bürokratikus ligán és ennek fék­­telenkedésein az 1876. évi VI. törvényczikk ütötte az első rést, midőn az egyenes adóügye­ket és az adófelügyelőt a megyei közigazgatási bizottságok hatáskörébe vonta — és a most tár­gyalás alatt álló tör­v­ény­j­a­va­sl­a­t va­n hivatva megadni neki a végső döfést, mely a pénzügyigazgatóságokat és ezek­nek ügyeit is az alkotmányos állami közigazgatás keretébe vonja. Hogyha ezen törvény életbe lép, meg­törik a varázs — és megszűnik a lidéretnyomás, mely pénzügyi adminisztrác­iónkat és pénzügyi tisztvise­lőinknek liberálisan gondolkodó elemeit nyomta,­­ és habár az első szervezés nem is fog si­kerülni személyi kinevezések tekintetében, a pub­­likum érdekei és jogosult igényei iránt fogékonytalanokat idők folytán meg fogja semmisíteni a nyilvánosság olvasztóerejet mint a tavaszi napsugár a jeget. Ha azonban a pénzügyminiszter úr őszin­tén akarja elérni a jobbat mármost, a­mit kétségbe vonni jogunk nincsen, akkor ne várja az időtől orvoslását annak, amit meggyógyíthat már ma s ne engedje magát szemben a nagy czéllal kicsi­nyes áldozatok, avagy — megengedjük — egyénileg kellemetlen személyi tekin­tetek miatt eltereltetni a valódi czél­től, mely tulajdonképpen nem lehet más, mint jobb adminisztráczió jobb személyzettel. Ma az alkotmányos kormányzatnak huszon­egyedik évében azon kellemes helyzetben van a pénz­ügyminiszter, hogy a pénzügyi szolgálat terén egy ha­zafias, intelligens s tanult és gyakorlott tisztikarral rendelkezik és pedig olyan tisztviselői karral, mely hosszú évek során kitartó odaadással azon jó­­remény fejében szolgálja a magyar állam érdekeit, hogy ma vagy holnap be fog reá következni az el­ismerés és jutalmaztatás ideje is ? Ezen a t­e­r­e­­met nem szabad tovább is böjtöltetni, ennek tért kell nyitni, mind állami, mind nemzeti magasabb szempontból. Nem szabad fillérezni — és felül kell emelkedni minden személyi tekinteteken, ha kell­ nyugalmazni mindazokat, a­kik a mai mo­dernebb és nemzeti alkotmányos hivataloskodásra alkalmatlanok és képtelenek. Meg kell kezdeni a nyugalmazást legfelül és folytatni kell azokon a miniszteri és királyi tanácso­sokon, minisztériumi és pénzügyi titkárokon és tár­nokokon, a­kik már 35—40. évet kiszolgáltak, s ma már csupán azért óhajtanak megmaradni a szolgálatban, mivel délelőttjeiket­ nem tudnák a hi­vatalos szobán kívül másutt eltölteni, a­kik a ma megkívántató munkára azonban már sem avult néze­teik, sem szellemi képességeiknél fog­va nem alkal­masak. Hogyha ezt megteszi a pénzügyminiszter, az újon szervezendő pénzügyigazgatói állásokat pedig az arra képesített új elemekből fogja betölteni, akkor az alkotmányos kormányzat 23. évében az adó­­adminisztrác­ió is nemzetivé fog válni; az adófizető közönségre pedig fel­merül a rég várt új aera, midőn t. i. az állam érdekeivel szemben az adófizetők méltá­nyos igényei is figyelemben részeltetnek, tehát le fog ideje járni a hallgatni és fizetni korszakának. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése szerdán számos apró tárgy közt a következő fontosabbakat fogja elintézni: a budai kórház telke ; a kórházi tartalékalapok; a Rókus és üllői­ úti kórház ez évi budgetje ; próba­­szivvattyúzások K.-Megyeren ; a Gerzon-féle szűrők ; vízvezeték kiterjesztése a győri útra ; telekvétel a murányi-utczai iskola kibővítéséhez ; a kőbányai kis­­dedóvó-egylet kérvénye helyiségért ; a VI. ker. pol­gári fiúiskolához szervezett tanári állás ; a közig. bizottság féléves jelentése stb. A csömöri- és István-úti közúti vasúti vonalak­ra vonatkozó szerződést a közúti vaspálya társaság aláírta s az építést azonnal meg is kezdi. Siketnémák vizsgája. A Frimm Antal-féle siket­néma magánintézetben (Népszínház­ utcza 28. szám; ma tartották meg az évi zárvizsgákat. Az intézetnek nyolcz fiú és két leány növendéke van s mind igen jól vizsgázott. A vizsgálat eredményével a jelen vol­tak mind teljesen meg voltak elégedve. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, június 3. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. A magyar tudományos akadémia ülése d u. 5 órakor. Felolvasók: Heinrich Gusztáv és Kunoss Ignácz. Nemzetközi evezőverseny este 6 óra­kor a nemzeti hajós-egylet vándordijára. Nemzeti múzeum: term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1. Többi tárai 50 kr beléptidij mellett megte­kinthetők. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—5 egyetemi d. e. 10—12 és d. u 4—8, múzeumi d. a. 9— d. u 1 óráig. A Margitszigetre indul hajó félóránkint. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti díj 30 kr. — június 2. A hiv. lapból. Kinevezések. A budapesti Ítélő­tábla elnöke a vezetése alatt álló Ítélőtáblához : kub­ai és eőrvistyei Z­e­­­e­n­k­a Lajos végzett joghallgatót, díjtalan joggyakornokká; a marosvásárhelyi törvényszék elnöke a felügyelete alatti marosvásárhelyi járásbírósághoz: G­u­l­­­y­a László végzett jogászt, díjas joggyakornokká ; a pozsonyi törvényszék elnöke: Csermák Pál tör­vényszéki díjtalan joggyakornokot, a nagyszombati já­rás­bírósághoz díjas joggyakornokká,­ a szegedi törvény­szék elnöke ; G­h­i­­­b­a Illyés ügyvédjelöltet, a nagylaki járásbírósághoz segélydíjas joggyakornokká ; a szegedi­­ pénzügyigazgatóság ; Onyaki Miklós vámgyakornok­­jelöltet, a szegedi fővámhivatalhoz díjas vámgyakor­nokká ; és a zágrábi pénzügyigazgatóság. Böhm Ká­roly díjtalan számgyakornokot és P­r­z­i­b­i­­ Milán szám­­gyakornok-jelöltet, segélydíjas számgyakornokokká ne­vezte ki. Az ügyvédi kamarákból. Az aradi ügy­védi kamara D­u­t­t­k­a­y Béla b.-gyulai ügyvédet laj­stromából törölte ; a pozsonyi ügyvédi kamara Z­s­á­m­­bokréthy Miklós trencséni ügyvédet az ügyvédség gyakorlatába visszahelyezte. Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter : Constantinescu Dániel oláh-ivánfalvi és S­t­e­f Gábor taczkonyai gör. kel. román lelkészek ré­szére egyenként 50 forint államsegélyt engedélyezett. Az udvar köréből, Királynénk egészségi állapo­táról a legkedvezőbb hírek érkeznek. A wiesbadeni fürdőzés jótékony hatással volt a királyné egészsé­gére s a lainzi tartózkodás szintén örvendetesen hozzá­járult a javuláshoz. A felséges asszony mind a mel­­ett folytatja a massage-gyógymód használatát, dr. Kerzl törzsorvos vezetése mellett és V­a­l­é­r­i­a fő­­herczegnővel naponként jelentékeny gyalogsétákat tesz a lainzi állatkertben. A sétákon gyakran részt vesz a főherczegnő vőlegénye, Ferencz Salvator főherczeg is. Valéria és Salvator Ferencz esküvőjére vonatkozólag még nem történt végleges megállapo­dás. Annyi kétségtelen, hogy az esküvő semmiesetre sem fog a gyászév letelte előtt végbemenni. Valószínű, hogy csak a jövő év márczius havá­ban történik meg. Az sincs megállapítva, hogy a főherczegi pár hol fog majd lakni. Mind­járt az eljegyzési ünnepély után fölmerült ez a kérdés, de Valéria főherczegnő — így beszélik az udvari körökben — a következőkép nyilatkozott fel­séges szülei előtt: »Katonához megyek nőül, s mint ilyennek, mindenesetre gyakran kell majd férjemnek helyőrségi állomást cserélni. Én mindig ott leszek, a­hova férjemet a kötelesség szólítja. Ha pedig Bécsbe jövünk, remény­em, hogy a Hofburgban majd csak akad számunkra egy zugocska, a hol meghúzhassuk magunkat s ez a zug drágább lesz előttünk, mint bármily önálló hajlék.­ A király azonban végre is úgy határozott, hogy gondoskodni fog külön palotáról a főherczegi pár számára. Alkalmas helyet a Favo­­riten-Strassén találtak s e telek tulajdonosával már február havában megkezdődtek az alkudozások, me­lyek azonban Rudolf trónörökös halála következté­ben félbenszakadtak. A főherczegnő kelengyéjére vo­natkozólag még semmiféle végleges intézkedés nem történt. Változások a belügyminisztériumban. A király ő Felsége K­r­a­n­c­z József czimzetes miniszteri osz­tálytanácsost valóságos miniszteri tanácsossá, K­r­i­­z­s­i­k Sándor czimzetes osztálytanácsost és H­u­s­z­á­r Péter miniszteri titkárt valóságos osztálytanácso­sokká, K­a­n­ó­c­z István, Kaffka László és S­z­a­b­ó László czimzetes miniszteri titkárokat, valóságos mi­niszteri titkárokká, Márkus Sándor, Széll Ignácz és Stesser József belügyminiszteri osztálytanácso­sokat pedig czimzetes miniszteri tanácsosokká ne­vezte ki. Czimadományozás. A király ő Felsége F­a­c­k­h Károlynak, a magyar nyugati vasút volt vezérigaz­gatójának, a vasutügy terén szerzett érdemei elisme­réséül a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget díj­mentesen adományozta. Az ellenzék lakomája. A képviselőházi tárgya­lások végükhöz közeledvén, a képviselőház két el­lenzéki pártja holnap, hétfőn a Margit-sziget alsó vendéglőjében közös lakomát rendez, mely délután 3 órakor fog kezdődni. A közös lakomára mindkét ellenzéki pártból igen sokan jegyezték alá magukat. A képviselők a holnapi ülés után a */a3 órai rendes helyi gőzössel fognak a Margit-szigetre menni. Nemesség átruházása. A király ő Felsége meg­engedte, hogy L­i­b­e­r­t­i­n­i József korponai járás­­biró családnevét, magyar nemességét és czimerét az örökbefogadott U­j­h­á­z­y Árpád és U­j­h­á­z­y Zol­tán fiaira átruházhassa. Az akadémia főtitkári állása tudvalevőleg üre­sedésbe jött Fraknói Vilmosnak másodelnökké történt megválasztása által, ki azt tizenkét éven át viselte. A főtitkári hivatal vezetését tegnap vette át ideiglenesen dr. Szabó József egyetemi tanár s az akadémia harmadik osztályának osztálytitkára. Az akadémia június 24-iki összes ülésén fogják elhatá­rozni, hogy az új főtitkárt mikor választják. Jelöl­tekül a főtitkári állásra az akadémikusok Beöthy Zsoltot és S­z­i­­­y Kálmánt emlegetik. Az első magyar biblia­fordító, Kár­oli Gás­pár emlékének megünneplésére az összes hazai re­formátus egyházak nagyban készülnek. A budapesti egyházhoz most érkezett a mozgalom élén álló sáros­pataki theologiai kar javaslata, melynek pontjai a következők: 1. Az ünnepet a Tiszáninneni kerület rendezi. 2. Felhívást intéz az egyházkerületekhez és megyékhez. 3. Végrehajtó bizottságot szervez a ke­rületek püspökeiből, főgondnokaiból s kiváló egyházi férfiakból. 4. A pénzkezelésről intézkedik. 5. Károli élet és jellemrajzának megírására 500 frt jutalmat tűz ki. A művet a Protestáns Irodalmi Társaság fogja megbírálni. 6. A Károli-alap kamataiból min­den három, öt vagy tíz évben theologiai pályamunkát jutalmaz. 7. Bibliákat vásárol a szegényebb sorsú hívek közt való kiosztásra. 8. A gönczi és vizsolyi egyházaknál 200—200 frtos alapítványt tesz, mely­nek kamatait évzáró vizsgák alkalmával jutalomdíj vagy könyvek alakjában osztja ki. A millennium és az ifjúság. A tud. egyetem ol­vasókörének földrajztörténelmi szakosztályán szóba került az a kérdés, hogy nem kellene-e az ifjúságnak még ez évben megünnepelnie a magyarok bejövetelé­nek ezredes évfordulóját, mivel számos régibb és újabb történettudósunk, mint pl. Katona, Horváth Mihály, Szabó Károly, Kerékgyártó Árpád stb., a 889-ik évet jelöli meg, mint a bejövetel évét. Az in­dítvány tárgyalását azonban az olvasó kör évzáró közgyűlése őszre halasztotta, mikor az ifjúság teljes számmal lesz a fővárosban. Hírlapírók banketje. Mintegy hatvan hírlapíró ma délben a Margitszigeti felső vendéglőben ban­­ketre gyűlt össze. A lakomát a magyar hírlapírók nyugdíjintézete rendezte pótlásául a márcziusban el­maradt közgyűlési bankernök. A magyar és német, ellenzéki és kormánypárti hírlapírók otthon hagyva tollaikat, a terített asztalnál mint egyetértő kartár­sak foglaltak helyet és a hangulat kezdettől fogva fesztelen és vidám volt. Hogy később még fokozó­dott, abban Reinprecht vendéglős jó menüjének volt nagy része. Az első pohárköszöntőt Ő­­­s­­ Imre nyug­­díjintézeti alelnök mondotta. Hivatkozva a nyolcz év előtti hangulatra, mely a hírlapírók közt uralkodott a nyugdíjintézet iránt, megjegyezte, hogy a mai fé­nyes eredményre még a legvérmesebb reménységnek sem számítottak. De egyről különösen meggyőzött mindenkit ezen egyesület létrehozása, arról, hogy az egyesülés eszméje győzedelmeskedik minden ellenté­tes áramlat felett. Erre a kortársi egyetértésre emeli poharát. Az éljenzés csillapultával K­a­a­s Ivor báró emelt poharat. »T. ház« megszólítással kezdte toasztját, szellemesen czélozva az épülő intézeti palotára, mely fényes bizonysága a hírlapírók kollegiális összetartásának. Eszmegazdag toasztjának végén Visi Imrét, az egyesület buzgó alelnökét él­tette. Zajos éljenzéssel fogadott szavai után B­ö­l­­s­i­c­s Gusztáv a távollevő elnököt, Fálk Miksát és Tors Kálmánt éltette, míg G­e­ll­é­r­i Mór a’szintén »czéhbeli« Kossuth Lajos és Jókai Mór egészségére ürített poharat. Kenedy Géza felköszöntötte Láng Lajos államtitkárt, mire Láng Lajos államtitkár emelt poharat, kiemelve, hogy eddigi sikereit élete pályáján főleg annak köszöni, hogy újságíró volt, mert ott tanulta meg a munkát, a sok munka fá­radhatatlan elvégzését. Ezért élteti a hírlapírókat. Ezután Viss Imre Quittner Zsigmond műépítészt, a nyugdíj-intézeti palota tervezőjét köszöntette fel, kit zajosan megéljeneztek, dr. H­e 1t­a J . Ferencz egyesületi titkár a jelen levő Gajáry Ödön or­szággyűlési képviselőre emelte poharát, Mezei Ernő pedig ifj. Ábrányi Kornélra, Kaas Ivorra, Viss Imrére és Beksics Gusztávra, mint becsü­letes meggyőződésből — a­mi a magyar hírlap­írókat mind jellemzi — a public­isztika terén ellen­felekre, különben szives kollegákra emelte poharát. — Szatmári Mór Kossuth Lajos egészségére mondott toasztot és ezenkívül még sok más felkö­szöntőt mondtak. A lakoma délután fél 4 órakor ért véget, de a társaság még sokáig együtt maradt a szigeten. Szapáry Gyula gróf ezüst lakodalma. Szapáry Gyula gróf miniszter, május hó 30-án családi körében ezüst lakodalmát ünnepelte meg taskonyi bir­tokán. Huszonöt éve, hogy Szapáry Gyula gróf oltár­hoz vezette Festetich Karola grófnőt, s a boldog házasságból öt gyermeke származott: Ilona és Emma grófnők, György és József huszárhadnagyok és Lő­­rincz, keleti akadémiai növendék. A tanítói Eötvös-alap. A magyarországi tanítók Eötvös-alap intézete augusztus 20-án tartja évi köz­gyűlését, melyen kiosztják az ösztöndíjakat és segé­lyeket. Öngyilkos külügyminiszteri titkár. Bécsből jelen­tik, hogy hatházai Gombos Gergely, udvari és külügyminiszteri titkár tegnap este nyolc­ óra tájban forgópisztolylyal véget vetett életének. Gombos a múlt évi november óta a Tiefer Graben 7. számú házában lakott. Agglegény volt s rendezett viszonyok közt élt. Az utóbbi napokban feltűnően lehangoltnak látszott, de barátainak nem mondotta meg búskomorsága okát. Tegnap délután hivatalos teendői végeztével lakására ment, majd csakhamar eltávozott hazulról, hogy ke­véssel rá ismét visszatérjen. Gazdasszonyának, Holly Magdolnának meghagyta, hogy úti bőröndjeit a sza­lonba hozza. Ez megtörtént s Gombos csomagoláshoz látott, mintha el akart volna utazni. De az utolsó pillanatban mást gondolt s mialatt a gazdasszony az előszobába ment, lövés dördült el. Hollyné a sza­lonba sietett s a terem közepén a parqueten elterülve s vérrel elborítva találta a miniszteri titkárt. Mellette revolver hevert, melylyel Gombos jobb fülébe golyót röpített volt. Csakhamar megjelentek a mentők, de minden mentési kísérlet hiábavalónak bizonyult. Gom­bos halva volt s a golyó az agyon keresztül fúródva, a bal koponyacsontban akadt meg. Kilencz órakor rendőri bizottság jelent meg a helyszínen s miután jegyzőkönyvet vett fel, a holttestet a halottasházba szállíttatta s a lakást zár alá vette. Gombos Gergely Újvidéken született s 45 évet élt. Birtokosa volt a hadiéremnek, a szász Albert-rendnek és a belga Li­­pót-rendnek. Az öngyilkosság oka ismeretlen. Rejtélyes léghajós. Bécsből írják, hogy ott sokat beszélnek Weyer Adolf léghajós és felesége rejtélyes légi útjáról. A léghajós Obermeidlingben tegnap akarta próbakép bemutatni művészetét egy kiküldött rendőrbizottság jelenlétében. Abban a pillanatban, midőn a bizottság megérkezett, a léghajós elvágta a kötelet s nejével együtt csakhamar eltűnt a magas­ban.­­ Egy verzió szerint a léghajós hitelezői elől menekült, más hír szerint pedig anyagi gondok kö­vetkeztében öngyilkossá akart lenni nejével együtt. Az eltűnt léghajósról mindeddig Bécs környékéből semmi hír sem érkezett.

Next