Pesti Napló, 1889. június (40. évfolyam, 150-177. szám)
1889-06-03 / 152. szám
152. szám. Budapest, 1889. Hétfő, junius 3. 40. évi folyam. ÜMflzsten feltételek A reggeli és esti kiadás postái, egyiszarre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 6 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. U* az esti kiadás post külbköldése kívántatik, postabélyegre bavonkád 35 kr., «»neeyedankó» 1 forint feltdlfinerendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Fe-sti Iapló* kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épilet, küldendők, Egyes számokr. PESTI KAPLÓ Politikai napilap. Szerkesztési Irodai Ferencziek-tere, Athenaeum-ép nlet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak és Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-ép iet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Egyes számokr. Budapest, június 2. A horvát pénzügyi egyezmény. A Horvát-Szlavon-Dalmátországgal megújítandó pénzügyi egyezmény létesítésére kiküldött magyar országos bizottság ma délelőtt 11 órától délután 2 óráig ülést tartott, melynek tárgya amaz észrevételeknek pontonként való tárgyalása volt, melyeket a horvát országos bizottság a magyar ellenmnéziumra tett. Minden oldalról konstatálták, hogy ez észrevételek közt sok olyan van, melyeket a magyar országos bizottság helyesnek el nem ismerhet, tehát azokhoz hozzá nem járulhat. Hogy azonban a tanácskozások ne nyújtassanak ki még hoszszabb időre, a magyar országos bizottság eltekint véleményének írásban való fejtegetésétől és azoknak a szóbeli tanácskozások alkalma- ■ val fog majd kifejezést adni. De nehogy a magyar országos bizottság e hallgatása félreértésre adjon alkalmat, a bizottság felkérendőnek határozta elnökét, hogy a horvát országos bizottság elnökéhez átiratot intézzen, melyben konstatálja a fenforgó nem éppen lényegtelen véleménykülönbségeket és egyúttal nyilatkoztassa ki, hogy csupán időkímélés szempontjából állott el a magyar országos bizottság a további írásbeli üzenetváltástól. A bizottság megállapodott ezután minden függőben levő kérdésre vonatkozólag amaz álláspontra nézve, melyet a horvát országos bizottsággal szemben a jövő kedden megkezdődő közös tanácskozmányokon elfoglalni szándékozik s egyúttal kimondta, hogy keddtől fogva a közös tanácskozások a lehető legnagyobb gyorsasággal fognak folytattatni, hogy azok lehetőleg a pünkösdi ünnepek előtt befejezést nyerhessenek. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt holnap, hétfőn, este hat órakor értekezletet tart. Sándor czár felköszöntője. Még mindig nem csökkent a szenzáczió, melyet Sándor czár ismert felköszöntője Európaszerte keltett. A berlini összes kormánypárti lapok folyton teljes tartózkodást tanúsítanak a czári manifesztáczióval szemben, de hallgatásukat általánosan jelentőségesnek tekintik. A független sajtó nézete egészben abban foglalható össze, hogy rossz szél fú Oroszország felől. A »Nationalong« így nyilatkozik: »Az első pillanatra a felköszöntő békés tünetnek látszik, mert egy olyan Oroszország, melynek Montenegro az egyedüli barátja, nem gondolhat harczias vállalatokra, melyekben legalább is két nagy katonai hatalommal kellene számolnia. Másrészt azonban a felköszöntő, minthogy az ily állapot Oroszországra hosszabb ideig elviselhetetlen, kevésbbé örvendetes kombináczióknak as tért enged, ha csak a czár sóhaját a békepolitikához való végleges rezignált áttérés előhírnökének nem lehet tekinteni.« A lap azután fölemlíti azon bécsi hírt, hogy egy orosz diplomata nézete szerint a toaszt alighanem hibásan jön lefordítva. Az »egyetlen« jó barát kifejezéssel a czár nem azt akarta mondani, hogy »egyesegyedül«, hanem hogy különösen megbízható barátja Montenegro Oroszországnak. E föltevés azonban ma már semmi alappal sem bír, mert ha a fordítás inkorrekt lett volna, három nap alatt rég megjöhetett volna Pétervárról a helyreigazítás. A legutóbbi eseményekkel szemben bizonyos feltűnést kelt a félhivatalos orosz »Nord« nyilatkozata a helyzetről. A brüsszeli lap, tudvalevőleg az orosz külügyi hivatal közlönye, Oroszországot mondja az európai béke őrének és igazi védőjének. A Berlinben Vilmos császár és Umberto király által tartott beszédekről a »Nord« azt mondja, hogy nem elég csupán a szuronyok hatalmával akarni biztosítani az európai békét. Elsősorban nem szabad oktalanul a nemzeti szenvedélyeket lángra lobbantani. Oroszország nem igy cselekszik s az ő eljárása sokkal helyesebb. A »Nord« azt is bizonyosnak tartja, hogy Umberto király csakugyan Strasszburgba akart utazni s csupán azért ejtette el a tervet, mert az Francziaországban olyan felháborodást keltett. Ez inczidens, jegyzi meg végül az orosz lap, csak fokozta a bizonytalanság és nyugtalanság érzelmét Európában. A spanyol válság. Madridi levelek végre teljes tájékozást nyújtanak ama zajos események okáról és lefolyásáról, melyek, mint távirataink jelentették, a képviselőházban lefolytak s az ülésszak felfüggesztésére vezettek. A kormánypárt egy részében összeesküvés létesült a kormány ellen s az »Összeesküvők« sorában volt Martos képviselőházi elnök, Lopez Dominguez, Romero Robledos több más ismert politikus is. A vihar először május 14-én tört ki a konzervatívok egy indítványa tárgyalásakor, mely a gabonavámok emelését sürgette. Canovas heves támadást intézett Lagasta miniszterelnök ellen . Martos már ekkor oly módon viselte magát, mely a többség körében nagy visszatetszést keltett, az igazi küzdelem azonban csak május 21-én vette kezdetét; azelőtt mindenféle kiegyezési kísérletek folytak, de eredménytelenül a konzervatívok már biztosra vették,hogy a teljes bomlásban levő kormánypárt ellenében diadalra fognak jutni. Ez nem történt ugyan, mert a május 22-ei ülésben a konzervatív indítvány óriási többséggel elvettetett. De ugyanekkor egy óriási botrány támadt a házban. Martos elnök, minthogy a kormány többségét előre látta, az alelnöknek adta át az elnökséget s az összeesküvőkkel eltávozott a teremből. Ezt a kormánypárt rendkívül rossz néven vette s zajosan kezdett tüntetni Martos ellen. Az izgatottság oly nagy volt, hogy a szavazás után az ülést nyomban be kellett rekeszteni. Sagasta a királynőhöz sietett s jelentést tett neki a helyzetről, azután pedig Martossal kezdett alkudozni, hogy valami kiegyezést hozzon létre. Martos azonban sem engedni, sem az elnöki állásról lemondani nem akart s másnap, május 23-án, ismét elfoglalta az elnöki széket. A konzervatívok és az összeesküvők nagy lelkesedéssel üdvözölték, a kormánypárt pedig leírhatatlan zsivajban tört ki s minthogy a nyugalmat nem lehetett helyreállítani, Martos egyszerűen berekesztette az ülést. Lagasta erre a királynőhöz sietett s kijelentette, hogy kész lemondását benyújtani. A királynő azonban nem fogadta el a lemondást, hanem felhatalmazta a kormányt, hogy a törvényhozás két házának üléseit bizonytalan időre elnapolja. Ez a május 24-ei ülésben meg is történt. Azóta alkudozások folynak Lagasra s a különböző párttöredékek közt, de hogy minő sikerrel, még nem tudni. Még mindig tartja magát a hír, hogy miniszterválság nélkül az ügyet rendezni nem lehet. Pénzügyi adminisztrációnk újjászervezése. Bármily nagyfontosságú kérdések megoldása álljon is napirenden, alig lehetne oly tárgyat elővenni, amely iránt nagyobb érdeklődés mutatkoznék a közönségnél,mint aminő a pénzügyi adminisztráció újjászervezése iránt országszerte mutatkozik. De ez természetes is, mert egyénileg mindegyikünknek zsebét közvetlenül érdekli ezen kérdés; magasabb hazafiús szempontból tekintve pedig, tudjuk, hogy hazánk felvirágozását és a közjólétet csak úgy érhetjük el, hogy ha állami pénzügyeinket rendezhetjük, márpedig ezen czélt fogyatékos adminisztráció mellett elérnünk soha sem lehet. Mindazáltal merjük állítani, hogy a szervezés iránti nagy érdeklődés ezen most érintett szempontokon kívül eső azon fő indokra vezethető vissza, melynek létoka a mi kellemetlen és sok esetben tűrhetetlen adóztatási és adózási viszonyainkban rejlik, egy szóval adókezelési rendszerünk mizériáiban jelentkezik. Hogy lehessen megbarátkozni azzal, hogy 1889. évi június hó elsején még nem lehet megtudnom, vájjon mennyit tesz ki az én folyó évi adótartozásom, holott a két első negyedévi adórészletem befizetésére — t. i. az előző évi adó előírásom arányában — már nemcsak felvntettem, de sőt meg is lettem zálogolva, sőt az első negyedévi adórészletemért már árverést is szenvedek eddigelé, hogyha azt késedelmi kamatokkal és zálogolási költségekkel egyetemben be nem fizettem volna. Hogy lehessen megbarátkozni azzal, hogy öt éven belül állandóul ki vagyunk téve úgy egyenes adótartozásunk, valamint illetékeink és fogyasztási adótartozásaink tekintetében a pótelőírások, vagyis utólagos adóztatás veszélyének, fennhagyatván számunkra a birtokon kívüli jogorvoslatok igénybe vehetésének élvezete. Hogy lehetne megbarátkozni azzal, hogy a mi pénzügyi törvényeink és törvény erejével bíró pénzügyi szabályaink, érvényben álló miniszteri rendeleteink , utasításaink száma oly nagy és tartalma annyira ellentmondó, hogy nincs az országban sem pénzügyi hivatalnok, sem ügyvéd, sem magánfél, aki ezeket mind tudná és rajtuk eligazodni képes volna s nincs oly komplikáltabb adó, vagy illetékügyi kérdés, melyet legalább is két-háromféleképen magyarázni és eldönteni nem lehetne. Ilyen viszonyok között az adózó nagyközönség a pénzügyi hivatalnokoknak teljesen ki van szolgáltatva és sorsa csak azon fordul, várjon értelmes és tisztességes pénzügyi tisztviselő kezeibe kerül-e ügye vagy sem, de ha rossz sorsa egy bornirt és erőszakos financz kezeibe dobta, akkor jobb lett volna az illetőnek nem születni. Nem lehet azonban tagadni, hogy viszonyaink a legközelebbi múltban már lényeges javuláson mentek át és pedig először is azért, mivel az adófizető közönség állami tartozásainak lerovása iránt mindig több-több öntudatossággal érdeklődik, másodszor pedig lényegesen javultak a viszonyok azért, mivel a pénzügyi tisztviselői karban a hazafias és intelligens elem folyton több-több tért hódít és lassan kint szorítja kifelé az intézőkörökből is azon régi, bürokrata gárdát, mely Magyarországot csupán meghódított gyarmatként, az adófizetőket pedig megnyitandó birkák gyanánt tekintette. És itt eljutottunk a dolog érdeméhez !".., hogy mire kell törekednie a pénzügyminiszternek elsősorban, hogyha az új szervezést az államkincstár hasznára és az adófizető közönség megnyugtatására óhajtja keresztül vinni. Epurálni kell az egész pénzügyi tisztikart felülről kezdve le végig. Kifejtem az okokat, hogy miért: egész mathematikai tárgyilagossággal és elfogulatlansággal. Midőn 1867-ben a magyar minisztérium átvette a pénzügyek kezelését, kénytelen volt átvenni az idegen érzelmű pénzügyi hivatalnokok legnagyobb részét is, mert e téren képzett és hivataloskodásra képesített hazai tisztviselőkkel még nem rendelkezett a nemzet. Lónyay pénzügyminiszter volt az első, aki úgy a pénzügyminisztériumban, mint a külső pénzügyi hatóságoknál uj embereket is kezdett alkalmazni s egyáltalán súlyt kezdett fektetni mind a hazafias érzelmekre, mind az egyéni képesség méltatására és érvényesítésére, azonban az idegen bürokratikus ligát nem sikerült megtörhelni sem neki, sem utódainak egész a mai napig, úgyhogy valamint a pénzügyi törvényjavaslatok szerkesztésénél, úgy a pénzügyi hivatalok adminisztrálásánál, de különösen a magasabb pénzügyi hivatali állások betöltésénél folytonosan a bürokratikus liga preponderált és preponderál még mai napig is elannyira, hogy a modernebb nézetek, és tisztességesebb s hazafias nemzeti elem mai napig is háttérbe van szorítva a rideg beamteri erkölcsöknek azon megkérgesedett érdekszövetkezete által, melynek tagjai nem csupán a budai várban laknak és élnek (homo budensis) hanem fölös számmal találhatók az ország minden részében minden rangú és rendű pénzügyi hivataloknál. Ezen embereknek nincs sem nemzetisége, sem hazája, ezeknek világa a diéten classe, rangsorozat, magasabb fizetésbe való előlépés, személyi pótlék — adjutum és remuneráczió, az adózó közönség s ennek érdekei? — ez előttük ismeretlen világ, hiszen egész múltjuk, jelenük arra volt alapítva, hogy a publikumot tudták szekirozni és sarczolni. Ezen bürokratikus ligán és ennek féktelenkedésein az 1876. évi VI. törvényczikk ütötte az első rést, midőn az egyenes adóügyeket és az adófelügyelőt a megyei közigazgatási bizottságok hatáskörébe vonta — és a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat van hivatva megadni neki a végső döfést, mely a pénzügyigazgatóságokat és ezeknek ügyeit is az alkotmányos állami közigazgatás keretébe vonja. Hogyha ezen törvény életbe lép, megtörik a varázs — és megszűnik a lidéretnyomás, mely pénzügyi adminisztrációnkat és pénzügyi tisztviselőinknek liberálisan gondolkodó elemeit nyomta, és habár az első szervezés nem is fog sikerülni személyi kinevezések tekintetében, a publikum érdekei és jogosult igényei iránt fogékonytalanokat idők folytán meg fogja semmisíteni a nyilvánosság olvasztóerejet mint a tavaszi napsugár a jeget. Ha azonban a pénzügyminiszter úr őszintén akarja elérni a jobbat mármost, amit kétségbe vonni jogunk nincsen, akkor ne várja az időtől orvoslását annak, amit meggyógyíthat már ma s ne engedje magát szemben a nagy czéllal kicsinyes áldozatok, avagy — megengedjük — egyénileg kellemetlen személyi tekintetek miatt eltereltetni a valódi czéltől, mely tulajdonképpen nem lehet más, mint jobb adminisztráczió jobb személyzettel. Ma az alkotmányos kormányzatnak huszonegyedik évében azon kellemes helyzetben van a pénzügyminiszter, hogy a pénzügyi szolgálat terén egy hazafias, intelligens s tanult és gyakorlott tisztikarral rendelkezik és pedig olyan tisztviselői karral, mely hosszú évek során kitartó odaadással azon jóremény fejében szolgálja a magyar állam érdekeit, hogy ma vagy holnap be fog reá következni az elismerés és jutalmaztatás ideje is ? Ezen a teremet nem szabad tovább is böjtöltetni, ennek tért kell nyitni, mind állami, mind nemzeti magasabb szempontból. Nem szabad fillérezni — és felül kell emelkedni minden személyi tekinteteken, ha kell nyugalmazni mindazokat, akik a mai modernebb és nemzeti alkotmányos hivataloskodásra alkalmatlanok és képtelenek. Meg kell kezdeni a nyugalmazást legfelül és folytatni kell azokon a miniszteri és királyi tanácsosokon, minisztériumi és pénzügyi titkárokon és tárnokokon, akik már 35—40. évet kiszolgáltak, s ma már csupán azért óhajtanak megmaradni a szolgálatban, mivel délelőttjeiket nem tudnák a hivatalos szobán kívül másutt eltölteni, akik a ma megkívántató munkára azonban már sem avult nézeteik, sem szellemi képességeiknél fogva nem alkalmasak. Hogyha ezt megteszi a pénzügyminiszter, az újon szervezendő pénzügyigazgatói állásokat pedig az arra képesített új elemekből fogja betölteni, akkor az alkotmányos kormányzat 23. évében az adóadminisztráció is nemzetivé fog válni; az adófizető közönségre pedig felmerül a rég várt új aera, midőn t. i. az állam érdekeivel szemben az adófizetők méltányos igényei is figyelemben részeltetnek, tehát le fog ideje járni a hallgatni és fizetni korszakának. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése szerdán számos apró tárgy közt a következő fontosabbakat fogja elintézni: a budai kórház telke ; a kórházi tartalékalapok; a Rókus és üllői úti kórház ez évi budgetje ; próbaszivvattyúzások K.-Megyeren ; a Gerzon-féle szűrők ; vízvezeték kiterjesztése a győri útra ; telekvétel a murányi-utczai iskola kibővítéséhez ; a kőbányai kisdedóvó-egylet kérvénye helyiségért ; a VI. ker. polgári fiúiskolához szervezett tanári állás ; a közig. bizottság féléves jelentése stb. A csömöri- és István-úti közúti vasúti vonalakra vonatkozó szerződést a közúti vaspálya társaság aláírta s az építést azonnal meg is kezdi. Siketnémák vizsgája. A Frimm Antal-féle siketnéma magánintézetben (Népszínház utcza 28. szám; ma tartották meg az évi zárvizsgákat. Az intézetnek nyolcz fiú és két leány növendéke van s mind igen jól vizsgázott. A vizsgálat eredményével a jelen voltak mind teljesen meg voltak elégedve. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, június 3. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. A magyar tudományos akadémia ülése d u. 5 órakor. Felolvasók: Heinrich Gusztáv és Kunoss Ignácz. Nemzetközi evezőverseny este 6 órakor a nemzeti hajós-egylet vándordijára. Nemzeti múzeum: term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1. Többi tárai 50 kr beléptidij mellett megtekinthetők. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—5 egyetemi d. e. 10—12 és d. u 4—8, múzeumi d. a. 9— d. u 1 óráig. A Margitszigetre indul hajó félóránkint. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti díj 30 kr. — június 2. A hiv. lapból. Kinevezések. A budapesti Ítélőtábla elnöke a vezetése alatt álló Ítélőtáblához : kubai és eőrvistyei Zeenka Lajos végzett joghallgatót, díjtalan joggyakornokká; a marosvásárhelyi törvényszék elnöke a felügyelete alatti marosvásárhelyi járásbírósághoz: Gulya László végzett jogászt, díjas joggyakornokká ; a pozsonyi törvényszék elnöke: Csermák Pál törvényszéki díjtalan joggyakornokot, a nagyszombati járásbírósághoz díjas joggyakornokká, a szegedi törvényszék elnöke ; Ghiba Illyés ügyvédjelöltet, a nagylaki járásbírósághoz segélydíjas joggyakornokká ; a szegedi pénzügyigazgatóság ; Onyaki Miklós vámgyakornokjelöltet, a szegedi fővámhivatalhoz díjas vámgyakornokká ; és a zágrábi pénzügyigazgatóság. Böhm Károly díjtalan számgyakornokot és Przibi Milán számgyakornok-jelöltet, segélydíjas számgyakornokokká nevezte ki. Az ügyvédi kamarákból. Az aradi ügyvédi kamara Duttkay Béla b.-gyulai ügyvédet lajstromából törölte ; a pozsonyi ügyvédi kamara Zsámbokréthy Miklós trencséni ügyvédet az ügyvédség gyakorlatába visszahelyezte. Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter : Constantinescu Dániel oláh-ivánfalvi és Stef Gábor taczkonyai gör. kel. román lelkészek részére egyenként 50 forint államsegélyt engedélyezett. Az udvar köréből, Királynénk egészségi állapotáról a legkedvezőbb hírek érkeznek. A wiesbadeni fürdőzés jótékony hatással volt a királyné egészségére s a lainzi tartózkodás szintén örvendetesen hozzájárult a javuláshoz. A felséges asszony mind a melett folytatja a massage-gyógymód használatát, dr. Kerzl törzsorvos vezetése mellett és Valéria főherczegnővel naponként jelentékeny gyalogsétákat tesz a lainzi állatkertben. A sétákon gyakran részt vesz a főherczegnő vőlegénye, Ferencz Salvator főherczeg is. Valéria és Salvator Ferencz esküvőjére vonatkozólag még nem történt végleges megállapodás. Annyi kétségtelen, hogy az esküvő semmiesetre sem fog a gyászév letelte előtt végbemenni. Valószínű, hogy csak a jövő év márczius havában történik meg. Az sincs megállapítva, hogy a főherczegi pár hol fog majd lakni. Mindjárt az eljegyzési ünnepély után fölmerült ez a kérdés, de Valéria főherczegnő — így beszélik az udvari körökben — a következőkép nyilatkozott felséges szülei előtt: »Katonához megyek nőül, s mint ilyennek, mindenesetre gyakran kell majd férjemnek helyőrségi állomást cserélni. Én mindig ott leszek, ahova férjemet a kötelesség szólítja. Ha pedig Bécsbe jövünk, reményem, hogy a Hofburgban majd csak akad számunkra egy zugocska, a hol meghúzhassuk magunkat s ez a zug drágább lesz előttünk, mint bármily önálló hajlék. A király azonban végre is úgy határozott, hogy gondoskodni fog külön palotáról a főherczegi pár számára. Alkalmas helyet a Favoriten-Strassén találtak s e telek tulajdonosával már február havában megkezdődtek az alkudozások, melyek azonban Rudolf trónörökös halála következtében félbenszakadtak. A főherczegnő kelengyéjére vonatkozólag még semmiféle végleges intézkedés nem történt. Változások a belügyminisztériumban. A király ő Felsége Krancz József czimzetes miniszteri osztálytanácsost valóságos miniszteri tanácsossá, Krizsik Sándor czimzetes osztálytanácsost és Huszár Péter miniszteri titkárt valóságos osztálytanácsosokká, Kanócz István, Kaffka László és Szabó László czimzetes miniszteri titkárokat, valóságos miniszteri titkárokká, Márkus Sándor, Széll Ignácz és Stesser József belügyminiszteri osztálytanácsosokat pedig czimzetes miniszteri tanácsosokká nevezte ki. Czimadományozás. A király ő Felsége Fackh Károlynak, a magyar nyugati vasút volt vezérigazgatójának, a vasutügy terén szerzett érdemei elismeréséül a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget díjmentesen adományozta. Az ellenzék lakomája. A képviselőházi tárgyalások végükhöz közeledvén, a képviselőház két ellenzéki pártja holnap, hétfőn a Margit-sziget alsó vendéglőjében közös lakomát rendez, mely délután 3 órakor fog kezdődni. A közös lakomára mindkét ellenzéki pártból igen sokan jegyezték alá magukat. A képviselők a holnapi ülés után a */a3 órai rendes helyi gőzössel fognak a Margit-szigetre menni. Nemesség átruházása. A király ő Felsége megengedte, hogy Libertini József korponai járásbiró családnevét, magyar nemességét és czimerét az örökbefogadott Ujházy Árpád és Ujházy Zoltán fiaira átruházhassa. Az akadémia főtitkári állása tudvalevőleg üresedésbe jött Fraknói Vilmosnak másodelnökké történt megválasztása által, ki azt tizenkét éven át viselte. A főtitkári hivatal vezetését tegnap vette át ideiglenesen dr. Szabó József egyetemi tanár s az akadémia harmadik osztályának osztálytitkára. Az akadémia június 24-iki összes ülésén fogják elhatározni, hogy az új főtitkárt mikor választják. Jelöltekül a főtitkári állásra az akadémikusok Beöthy Zsoltot és Sziy Kálmánt emlegetik. Az első magyar bibliafordító, Károli Gáspár emlékének megünneplésére az összes hazai református egyházak nagyban készülnek. A budapesti egyházhoz most érkezett a mozgalom élén álló sárospataki theologiai kar javaslata, melynek pontjai a következők: 1. Az ünnepet a Tiszáninneni kerület rendezi. 2. Felhívást intéz az egyházkerületekhez és megyékhez. 3. Végrehajtó bizottságot szervez a kerületek püspökeiből, főgondnokaiból s kiváló egyházi férfiakból. 4. A pénzkezelésről intézkedik. 5. Károli élet és jellemrajzának megírására 500 frt jutalmat tűz ki. A művet a Protestáns Irodalmi Társaság fogja megbírálni. 6. A Károli-alap kamataiból minden három, öt vagy tíz évben theologiai pályamunkát jutalmaz. 7. Bibliákat vásárol a szegényebb sorsú hívek közt való kiosztásra. 8. A gönczi és vizsolyi egyházaknál 200—200 frtos alapítványt tesz, melynek kamatait évzáró vizsgák alkalmával jutalomdíj vagy könyvek alakjában osztja ki. A millennium és az ifjúság. A tud. egyetem olvasókörének földrajztörténelmi szakosztályán szóba került az a kérdés, hogy nem kellene-e az ifjúságnak még ez évben megünnepelnie a magyarok bejövetelének ezredes évfordulóját, mivel számos régibb és újabb történettudósunk, mint pl. Katona, Horváth Mihály, Szabó Károly, Kerékgyártó Árpád stb., a 889-ik évet jelöli meg, mint a bejövetel évét. Az indítvány tárgyalását azonban az olvasó kör évzáró közgyűlése őszre halasztotta, mikor az ifjúság teljes számmal lesz a fővárosban. Hírlapírók banketje. Mintegy hatvan hírlapíró ma délben a Margitszigeti felső vendéglőben banketre gyűlt össze. A lakomát a magyar hírlapírók nyugdíjintézete rendezte pótlásául a márcziusban elmaradt közgyűlési bankernök. A magyar és német, ellenzéki és kormánypárti hírlapírók otthon hagyva tollaikat, a terített asztalnál mint egyetértő kartársak foglaltak helyet és a hangulat kezdettől fogva fesztelen és vidám volt. Hogy később még fokozódott, abban Reinprecht vendéglős jó menüjének volt nagy része. Az első pohárköszöntőt Ős Imre nyugdíjintézeti alelnök mondotta. Hivatkozva a nyolcz év előtti hangulatra, mely a hírlapírók közt uralkodott a nyugdíjintézet iránt, megjegyezte, hogy a mai fényes eredményre még a legvérmesebb reménységnek sem számítottak. De egyről különösen meggyőzött mindenkit ezen egyesület létrehozása, arról, hogy az egyesülés eszméje győzedelmeskedik minden ellentétes áramlat felett. Erre a kortársi egyetértésre emeli poharát. Az éljenzés csillapultával Kaas Ivor báró emelt poharat. »T. ház« megszólítással kezdte toasztját, szellemesen czélozva az épülő intézeti palotára, mely fényes bizonysága a hírlapírók kollegiális összetartásának. Eszmegazdag toasztjának végén Visi Imrét, az egyesület buzgó alelnökét éltette. Zajos éljenzéssel fogadott szavai után Bölsics Gusztáv a távollevő elnököt, Fálk Miksát és Tors Kálmánt éltette, míg Gelléri Mór a’szintén »czéhbeli« Kossuth Lajos és Jókai Mór egészségére ürített poharat. Kenedy Géza felköszöntötte Láng Lajos államtitkárt, mire Láng Lajos államtitkár emelt poharat, kiemelve, hogy eddigi sikereit élete pályáján főleg annak köszöni, hogy újságíró volt, mert ott tanulta meg a munkát, a sok munka fáradhatatlan elvégzését. Ezért élteti a hírlapírókat. Ezután Viss Imre Quittner Zsigmond műépítészt, a nyugdíj-intézeti palota tervezőjét köszöntette fel, kit zajosan megéljeneztek, dr. He 1ta J . Ferencz egyesületi titkár a jelen levő Gajáry Ödön országgyűlési képviselőre emelte poharát, Mezei Ernő pedig ifj. Ábrányi Kornélra, Kaas Ivorra, Viss Imrére és Beksics Gusztávra, mint becsületes meggyőződésből — ami a magyar hírlapírókat mind jellemzi — a publicisztika terén ellenfelekre, különben szives kollegákra emelte poharát. — Szatmári Mór Kossuth Lajos egészségére mondott toasztot és ezenkívül még sok más felköszöntőt mondtak. A lakoma délután fél 4 órakor ért véget, de a társaság még sokáig együtt maradt a szigeten. Szapáry Gyula gróf ezüst lakodalma. Szapáry Gyula gróf miniszter, május hó 30-án családi körében ezüst lakodalmát ünnepelte meg taskonyi birtokán. Huszonöt éve, hogy Szapáry Gyula gróf oltárhoz vezette Festetich Karola grófnőt, s a boldog házasságból öt gyermeke származott: Ilona és Emma grófnők, György és József huszárhadnagyok és Lőrincz, keleti akadémiai növendék. A tanítói Eötvös-alap. A magyarországi tanítók Eötvös-alap intézete augusztus 20-án tartja évi közgyűlését, melyen kiosztják az ösztöndíjakat és segélyeket. Öngyilkos külügyminiszteri titkár. Bécsből jelentik, hogy hatházai Gombos Gergely, udvari és külügyminiszteri titkár tegnap este nyolc óra tájban forgópisztolylyal véget vetett életének. Gombos a múlt évi november óta a Tiefer Graben 7. számú házában lakott. Agglegény volt s rendezett viszonyok közt élt. Az utóbbi napokban feltűnően lehangoltnak látszott, de barátainak nem mondotta meg búskomorsága okát. Tegnap délután hivatalos teendői végeztével lakására ment, majd csakhamar eltávozott hazulról, hogy kevéssel rá ismét visszatérjen. Gazdasszonyának, Holly Magdolnának meghagyta, hogy úti bőröndjeit a szalonba hozza. Ez megtörtént s Gombos csomagoláshoz látott, mintha el akart volna utazni. De az utolsó pillanatban mást gondolt s mialatt a gazdasszony az előszobába ment, lövés dördült el. Hollyné a szalonba sietett s a terem közepén a parqueten elterülve s vérrel elborítva találta a miniszteri titkárt. Mellette revolver hevert, melylyel Gombos jobb fülébe golyót röpített volt. Csakhamar megjelentek a mentők, de minden mentési kísérlet hiábavalónak bizonyult. Gombos halva volt s a golyó az agyon keresztül fúródva, a bal koponyacsontban akadt meg. Kilencz órakor rendőri bizottság jelent meg a helyszínen s miután jegyzőkönyvet vett fel, a holttestet a halottasházba szállíttatta s a lakást zár alá vette. Gombos Gergely Újvidéken született s 45 évet élt. Birtokosa volt a hadiéremnek, a szász Albert-rendnek és a belga Lipót-rendnek. Az öngyilkosság oka ismeretlen. Rejtélyes léghajós. Bécsből írják, hogy ott sokat beszélnek Weyer Adolf léghajós és felesége rejtélyes légi útjáról. A léghajós Obermeidlingben tegnap akarta próbakép bemutatni művészetét egy kiküldött rendőrbizottság jelenlétében. Abban a pillanatban, midőn a bizottság megérkezett, a léghajós elvágta a kötelet s nejével együtt csakhamar eltűnt a magasban. Egy verzió szerint a léghajós hitelezői elől menekült, más hír szerint pedig anyagi gondok következtében öngyilkossá akart lenni nejével együtt. Az eltűnt léghajósról mindeddig Bécs környékéből semmi hír sem érkezett.