Pesti Napló, 1890. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1890-11-08 / 307. szám

külsőségek után ítélnek, sem maradhat hatás nélkül. Caprivi birodalmi kanczellár bizo­nyára nem óhajtott volna személyesen meg­ismerkedni olyan államfői fiúval, kinek őszin­tesége, nem óhajtott volna tisztelegni olyan udvarnál, melynek megbízhatósága iránt a legcsekélyebb kétségei lehetnének. A német-olasz barátság valóban túl fogja élni azon időket, midőn minden komoly meg­erőltetés, vagy áldozat nélkül érvényesül­het. Szívünkből óhajtjuk, hogy ez a barátság minél távolabb időben változzék vérkereszt­­séggel tényleges fegyverbarátsággá, de hogy Olaszország békében és háborúban híven tel­jesíteni fogja elvállalt kötelezettségeit, abban a milánói találkozás után tovább is kételked­ni már egyszerűen bárgyúság. De a német­olasz viszonyok alakulata Olaszország hely­zetét a hármas szövetségben is megvilágítja. Hasztalan hajszolják az olasz népet monar­chiánk ellen; az irredentizmus sajnos jelen­ség ugyan s épp oly elfajulása a nemzeti aspiráczióknak, mint a pánszlávizmus. De mint ez, úgy amaz is csak akkor emelkedhe­­tik bármi fontosságra, ha a mérvadó körök részéről nyílt vagy titkos támogatást nyer. A pánszlávizmus számbavehetetlen társadal­mi jelenség volt mindaddig, míg az orosz kormány magaviselete politikai hatalommá nem avatta. Ő nevelte nagyra, mert politi­­tikai törekvéseihez alkalmas segédeszközül igyekszik használni. Sem Umberto király­ról, sem Crispiről nem állíthatni ilyesmit. E tekintetben Crispi minden gyanú fölött áll ; magatartása kifogástalan, bármi sok bajt okoz neki ez a beteges nemzeti áram­lat. De bátran, férfiasan szembe száll vele s eljárása Seismit-Doda volt pénzügymi­niszter esetében bebizonyította, hogy e téren nem érti a tréfát , hogy ez az áramlat nem befolyásolja akár kül-, akár belpolitikájá­nak irányát. A hármas szövetség szilárdságának és a szövetségesek benső egyetértésének bizonyí­téka tehát a milánói találkozás, mely sokkal értékesebb kezessége az európai békének, mint minden orosz vagy franczia biztatás, melyet lehetetlen bizonyos fentartással nem fogadni. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház bizottságai most serényen dol­goznak. Ma három is tartott ülést : a közgazdasági, a mentelmi és a véderőbizottság. Ez ülésekről a tu­dósításokat az alábbiakban adjuk : A képviselőház közgazdasági bizottsága Falk Miksa elnöklete alatt tartott ülésén tárgyalás alá vette a szőlőterületeknek adandó újabb állami kedvezményekről szóló tör­vényjavaslatot. E m­i­c­s előadó ismertetve a javaslat ren­delkezéseit, örömmel üdvözli a javaslatot, mint annak bizonyítékát, hogy a kormány e termelési ág iránt a legnagyobb érdeklődéssel viseltetik, s meny­nyire a pénzügyi helyzet megengedi, újabb impulzust óhajt adni annak. Szóló tekintettel arra, hogy hegy­vidékeken az oltványokkal való beültetés költsége­sebb, óhajtaná, hogy a földművelési miniszter saját tárc­ája keretében találjon módot arra, hogy a hegy­vidéki szőlők újból való betelepítésére - ha már nem adható ezeknek nagyobb adókedvezmény - esetleg praemiumokkal ösztönt nyújtson. Szükséges­nek véli továbbá, hogy szénkénegezési készületek ál­landóan álljanak az illetőknek rendelkezésére. A ja­vaslatot szóló elfogadásra ajánlja. Gr­a­u­­ Jenő (pécskai) elismeri, hogy a javaslat egészben véve helyes keretben mozog, kívánatos lett volna azonban, hogy a homoki szőlőtelepítések s az oltványokkal eszközlendő rekonstruálások közt kü­lönbség tétessék s az utóbbiaknak nagyobb kedvez­mény adassék.­­ Hegedűs Sándor utal arra, hogy az ily adókedvezményi javaslat ama szempont­ból ítélendő meg, hogy a birtokos ne fizessen az ül­tetvény után adót, míg az nem termel. Ehhez járul­ván a beültetés költségének kérdése is, hat évben kel­lett megállapítani az adóelengedést. Kétségtelen azonban, hogy van jogosultsága annak, a­miket előtte szóló mondott, mert a hegyi vidéken az oltványokkal való művelés csakugyan költségesebb. S talán az adótechnikai nehézségek daczára meg lehetne találni annak módját, hogy az nagyobb kedvezményben ré­­szesíttessék, nevezetesen azon feltétel alatt, hogy az illető terület kizárólag e művelési ágnak legyen szen­telve. Gróf Károlyi Sándor üdvözli ugyan a ja­vaslatot, mely a kormány legjobb intenczióit bizo­­nyítja, de ezt csak parc­iális intézkedésnek tekinti, ha Magyarországon a szőlőtermelést valóban rekon­struálni akarjuk. S nem tudja szóló, vájjon nem ko­­rai-e ezen intézkedés magában véve, míg a kormány által tervezett rendszabályok összegét nem ismerjük Szóló különösen annak szükségét hangsúlyozza, hogy a szőlőbirtokosság szövetkezetek alakítására buzdít­­tassék, s e szövetkezeteknek megfelelő intézkedések által megadassák az életképesség. Szóló is kívánatos­nak tartaná a homoki ültetés s a ripariával való oltás közti különbséget, s azt, hogy az utóbbi nagyobb adókedvezményben részesittessék. Azt a módot, hogy a szőlőterület egészen ugyanazon művelési nem alatt legyen, szőló is plauzibilisnak tartaná. Az 1883 . 44. t.-cz. azon rendelkezésében, mely szerint az adómen­tesség csak akkor adatik, ha egész dűlőket lepett el a vész, igazságtalannak tartja szóló s akként óhajtaná módosítni, hogy a birtokok vétessenek alapul és a ki­nek birtokát ellepte a vész, az nyerjen adóked­vezményt. W­e­k­e­r­­­e miniszter kiemeli, hogy e javaslat nem akarja azon intézkedések egész körét kimeríteni, melyek a kormány inten­cziója szerint a legközelebbi jövőben teendők. Itt csakis a szorosan vett pénzügyi teendőkről van szó; a többi intézkedések oly előfelté­telekhez vannak kötve, a­melyeket nem lehetett oly gyorsan előkészíteni. S a kormány nem tartotta az ügy érdekében levőnek addig várni e pénzügyi ked­vezményekkel, a­míg a szóban forgó előkészítés meg­történik. A­mi a felvetett nézeteket illeti, kijelenti szóló, hogy oly módosításhoz, miszerint a tisztán ojtott vesszőkkel beoltott területek valamivel nagyobb, tíz évi adókedvezményben részesíttessenek, hajlandó hozzájárulni. A­mit gr. Károlyi az egész dűlőkre vonatkozólag felhozott, arra nézve kiemelt szóló, hogy egyik alapelve pénzügyi törvényeinknek, hogy a spora­­dicre fenn levő károkért nem adatik adó­kedvezmény. Josipovich Géza elfogadja a törvényjavaslatot, megjegyzi azonban, hogy annak 6—7 .§-ai Horvát­országra nézve hatálylyal nem bírván, ennek világos kifejezésével módosítandók lesznek. Továbbá a végre­hajtás részben a földművelési minisztert illetvén, mi­után ennek teendőit Horvátországban a bán végzi, a végrehajtási klauzulában ez is kifejezendő lesz. — Ord­ódy Pál osztja a javaslatra nézve a pénzügy­­miniszter által kifejtett nézeteket, megjegyezvén, hogy a végrehajtási rendeletben figyelembe lehetne venni a végrehajtásra nézve a közgazdasági elő­adókat is. Gróf Bethlen miniszter utal arra, hogy a rekonstruálás a kormány feladata s voltaképen a le­hetőség is az által van megszabva, hogy az érdekel­tek mekkora aktivitást fejtenek ki. A­mit az állam tehet, az, hogy előmozdíthatja a szövetkezetek létesíté­sét és rendelkezésükre bocsáthatja a szakértelmet. A szőlővesszők megszerzése is nehézségekkel járt; a szóló azon van, hogy ez dec­entralizáltassék borvidékek szerint, s hogy az ál­­­lam a borszövetkezeteknek ingyen adjon egy szövetkezeti telepnek vesszőt. — Ha a rekon­struálás nagyobb arányban folyamatban lesz, nem kétli szóló, hogy a tőke is megfelelő módosítások mellett bővebben fel fogja keresni e­zért is. Ha a szö­vetkezeti tevékenység nagyobb mérveket ölt, nem kétli szóló, hogy az állam részéről is több áldozat lesz hozandó. A jelen javaslatban ez áldozatnak csak­is egy neméről van szó, a­melyre nézve szóló is indo­koltnak látja és elfogadja a Hegedűs által aján­lott módosítást. Z­a­y Adolf a földmivelési minisztertől nem hal­lott semmit a szénkénegezésről, pedig nagyon óhaj­tandó volna ennek előmozdítása is. A legnagyobb csapás, mely a szőlőtermelést fenyegeti, nem a fillo­xéra, hanem a kizárólagos jogon való regálebérlés. E tekintetben szóló a pénzügyminisztertől vár intéz­kedéseket. A javaslatot különben elfogadja. Gr. Bethlen miniszter válaszolja előtte szólónak, hogy mindazt, a­mi a szénkénegezés előmozdítása terén megtörténhetik, készséggel megteszi. Dr. K­á­r­o­l­yi Sándor a lényegét annak, a­mit a földművelési minisz­ter tenni szándékozik, a pénzkérdésben látja s éppen ezért kérdi a minisztertől,m­ módon remél hitelt nyújt­hatni a szövetkezeteknek. Óhajtandó volna, hogy a kormány gondolkozzék módokról, melyekkel főleg a filloxéra által elpusztított vidékek kivándorló lakos­ságát telepítések által visszatartja, nevezéshez. Az utóbbinak egyébiránt csekély jelentő- '■ sége van mindaddig, míg a zónás idő az egész világon, vagy legalább is annak nagyobb részén be nem hoza­­tik, mire egyelőre kevés a kilátás. Azonkívül ilyen alfabetikus rendben egymásra következő időbetűk legczélszerűbben maguk a számok által pótlandók. A zónás idő megkülönböztetésére a világidő római, vagy zárjel közti számokkal jelöltethetnének, például New- York (13) 8,1B, azaz 13, tehát T18 délután a világ vagy a greenwichi idő szerint, 1­8,1B reggel pedig a new-yorki idő szerint. E kisegítő móddal az ezen kérdéssel régóta fog­lalkozó Schramm Róbert bécsi lakos nincs megelé­gedve. O a mellett kardoskodik, hogy a 24 zónás név úgy választassék, hogy ezek kezdőbetűje alfabetikus rendben egymásra következzenek. Véleménye szerint a svéd, német, osztrák és Olaszország délköre az »Adria idővel« jelöltetnek, mert ezen országokat meghatározó 15. délkör az Adriai-tengert metszi át Azután következnének Balkán, Chaldoa, Daria stb. nevek. Ilyképpen legalább a zónás idők neveivel bír­nánk, ámbár az alkalom még sokáig fog hiányozni, hogy ezeket használhassuk. Időközben a magy. államvasút kezdemé­nyezése folytán a német vasúti egylet 1. évi julius 30-án Drezdában tartott közgyűlésén következő határozatot hozott: 1. hogy a zónás idő a vasút belszolgálatában a legközelebbi nyári menettervi időszaktól (1891) kezdve behozandó; 2. hogy a zónás időnek a polgári életbe leendő általános behozatala igen ajánlható. 3) hogy az ehhez hasonló a közönségnek szol­gáló menettervekben kiejeendő időbeli adatokra vo­natkozó nyilatkozattétel mindaddig függőben tartandó, míg az e képen ajánlott időszámítás a polgári életben is általánossá nem válik. A legfontosabb 3-ik pont végleges elintézése természetesen a német kormá­nyoktól függ. Hogy ezen kérdés eldöntése iránt mennyire ér­deklődik a közönség, kitűnik már abból is, hogy a né­metországi menetrendi könyv új térkép kiadása ellen tiltakozás létetett és kártérítési igényekkel álltak elő, m­it a térképen a zónai idők meghatárolva és mert a hosszfokok a zónai és helyi idők kényelmesebb össze­hasonlítása czéljából egy-egy órai (15 fok) 10 —10, (2x/2 fok) és 2—2 percznyi (’/2 fok) csoportokban vannak kitüntetve. Ezen eljárás által állítólag 3-ik személyek jogai csorbát szenvednek, mert az 1885. évben egy-egy percznyi időbeosztással ké­szített térkép Bécsben megjelent, mely a német­­országi menetrendbeli térképpel szemben elsőbb­séggel bir. Azonkívül ama térkép kiadója az 1889. évben egy oly műtani készülékre kapott szabadalmat, mely által az időbeli különbözetek két — egy hengerre i­llesztett órai felosztással ellátott Mer­­cator-féle földabrosz félretolása által kényelmesen kipuhatolhatók. Ezen kártérítési igényt annyival inkább el kellett utasítani, minthogy a délkör időbeli adatokkal a szokásos fokbeli számok helyett való megjelölése korántsem új. A greenwichi délkörtől kezdődő órai beosztás már az ismeretes Perthes-féle világabroszon évek óta létezik. A régibb német birodalmi menetrendbeli térkép már 1881. óta a fokbeli számok helyett a Berlintől kezdődő időkülönbözetet tünteti fel. A német vasúti egylet említett határozatai annyiban elleneztetnek, a­mennyiben az egységes idő­számítás külszolgálatbani behozatala mindaddig füg­gőben tartandó, míg az a polgári életben is alkalma­zandó leend, ez­által az egész üdvös újítás nagyon késedelmezhetik. E szemrehányás azonban csak azon vasutak ellen irányul, melyeken a közönséggel való forgalomban a helyi idő érvényes. Hogy egyébiránt a zóna-időszámítás már a legrövidebb idő előtt behoza­­tik, abból is kitűnik, hogy hír szerint ilyen törvény­javaslat a legközelebbi német birodalmi tanács elé fog terjesztetni. Végre nagy visszásságot szülne, ha ama vasutakon, a­hol most már a szabványos (nor­mális) időszámítás alkalmaztatik, a 15. délkör idejét ugyan a belszolgálatban, de korántsem a külszolgá­latban tüntetnék ki. Mert alig gondolható, hogy Ausztria-Magyarországban a pesti és prágai időnek egyesítése az által volna eszközölhető, hogy a bel­­szolgálatban e két időszámítás mellé még egy harma­dikat is behozzanak, a­mi bizonyára nagy és igen veszélyes zűrzavart okozna. A legújabb hír szerint az egységes időnek a belszolgálatban való behozatala iránt az osztr. állam­vasutak vezérigazgatósága részéről a cs. kir. kereske­delmi minisztériumnak előterjesztés létetett, mire nézve ez a magyar kormánynyal már érintkezésbe is lépett. Gróf Bethlen András miniszter válaszolja, hogy mindezen kérdésekkel foglalkozik, de ismeri a telepítés czélszerű és organikus eszközlésének útjában álló nehézségeket is. Hiszi azonban, hogy a filloxéra által elpusztított területek jóravaló szőlőmivelő ele­meiből lehetséges lesz czélszerű telepítéseket eszkö­zölni s hogy a szolid internaczionális tőke itt jövedel­mező elhelyezést fog találni. P­e­r­l­a­ky üdvözli a törvényjavaslatot, óhajtja azonban, hogy a régi szőlők is különös gondozásban részesüljenek. A bizottság ezek után átalánosságban elfogadta a törvényjavaslatot. A 2. §. Hegedűs indítványára megtoldan­­dónak határoztatott a következő rendelkezéssel: »Ki­zárólag amerikai alanyba ojtott hazai szőlőfajokkal eszközölt és összefüggő területet képező ültet­vények tíz évi adómentességben részesülnek.« — A 4-ik §-ba Josipovich indítványára felvetetett, hogy az adó elengedésénél követendő eljárást a pénz­ügyminiszter a földművelési miniszterrel,illetőleg Hor­­vát-Szlavonországokra nézve a bánnal egyetértőleg rendeleti úton állapítja meg. A 7-ik §. után a köz­ségi és törvényhatósági adók megfelelő elengedése tárgyában a pénzügyi bizottság által indítványozott új szakasz elfogadtatott. A 8. §-ba felvétetett, hogy a pénzügyminiszter Horvát-Szlavónországra nézve a bánnal egyetértőleg jár el. Ezzel a törvényjavaslat tárgyalása befejeztet­vén, az ülés véget ért. A képviselőház mentelmi bizottsága C­h­o­r­i­n Ferencz elnöklete alatt s Konka­­­y-Thege­­Sán­dor előadása mellett tárgyalta a Szeniczey Ödön, Tarnóczy Gusztáv, Bos­sányi László, O­r­a­y Lajos és Horváth Ádám képviselők mentelmi ügyeit. A bizottság hosszabb tanácskozás után Szeni­czey, Tarnóczy és Bossányi képviselők mentelmi jo­gának felfüggesztése ellen, Olay Lajosra nézve a felfüggesztés mellett nyilatkozott, valamint Horváth Ádám mentelmi jogát is, a reá párviadal vétségéért kiszabott 8 napi államfogház kitöltése czéljából felfüggesztendőnek határozta. A képviselőház véderő-bizottsága Tisza László elnöklete alatt tartotta ülését, melyben tárgyalás alá vette a honvédelmi miniszter jelentését az 1890. 23. t.-cz. 7. §-a értelmében a honvédségi Lu­­dovika Akadémia állapotáról az 1890. évre. M ü n n i­c­h előadó a jelentést tudomásul vé­telre ajánlja. Tóth Ernő egészben meg van elégedve az eredménynyel, de azt tapasztalja, hogy az akadémia növendékeinek egy része túlságosan úrnak van ne­velve. Kérdi szóló, hogy ha ezentúl az egyévi önkén­tesek az egyes kerületekben lesznek kiképezve, vájjon az nem fog-e az egyöntetű kiképzésnek rovására történni. Egyébként szóló a jelentést tudomásul veszi. Gróf Pongrácz Károly azt tartja, hogy ha az il­letők a szolgálati igényeknek megfelelnek, az u. n. uralkodás, a­mit előtte szóló megrótt s a mi voltaké­­pen csak uriós fellépést jelent, egyáltalán nem válik hátrányukra. Gróf C­s­á­k­y Kálmán sem lát e körül­ményben kifogásolni valót, ha egyébként az illetők kellő katonai nevelést nyernek. Nagy István szin­tén örömmel tudomásul veszi a jelentést, de az idén is hangsúlyozza azon óhajt, hogy a nevelés az akadé­miában olcsóbbá tétessék s bizonyos összhangba ho­zassák a közös hadseregbeli hadapród iskolák nevelési költségeivel. — Báró Fejérváry Géza miniszter kétségtelennek tartja, hogy ott, hova a társadalom különböző osztályaiból jönnek össze a növendékek, igen különböző nézeteket hoznak magukkal, a melye­ket a leggondosabb nevelés sem képes teljesen ki­irtani. Az ilyesmit kellő mederbe szorítani a fölebb­­valók s az idősb bajtársak dolga s ezért nem szükséges az intézetben külön rendszabályokat létesíteni. Külön­ben is mindezt lassan kint mérséklik az élet súrlódásai. Az egyéves önkéntesi tanfolyamnál a dec­entralizálás után is biztosítja az egyöntetűséget az oktatási és az eljárási szabályok pontos megtartása. Az egyévi ön­kéntesekre nézve is kellemesebb lesz, ha szűkebb ott­honukhoz közelebb lakhatnak. A­mi a nevelési költ­ségek leszállítását illeti, arra nézve megjegyzi szóló, hogy oly ellátás mellett, a minőben ott részesülnek, nem lehet a költségeket leszállítani, abba pedig, hogy az ellátásból valami elvonassék, valószínűleg maguk a szülők sem egyeznének bele. Tekintettel a jelent­kezők nagy számára, ily rendszabály szüksége, leg­alább egyelőre, nem is forog fenn. — A bizott­ság tudomásul veendőnek határozta a jelentést. — Tárgyalás alá került ezután a honvédelmi mi­niszter 1890-dik évi jelentése a közös hadsereg katonai nevelő- és képző intézeteiben magyar állami alapítványi helyekre elhelyezett ifjakról. M­ü­n­n­i­c­h előadó a jelentést — tartalmának ismertetése után — tudomásul veendőnek ajánlja. Nagy István tudo­másul veszi ugyan a jelentést, de csekély ered­mény az, hogy az idén a közös hadseregbeli magyar tisztek száma 13-mal szaporodott s ezen arány csak akkor fog kedvezőbbé alakulni, ha Magyar­­országon magyar tannyelvvel — a német nyelvnek is kellő művelése mellett — ka­­tonai akadémiát állítanak fel. Báró Fejérváry miniszter válaszolja, hogy itt csak az állami alapítványi helyen levőkről van szó, s ezeken kívül is több magyar tiszttel szaporodott a hadsereg. Kívánatos lenne bizonyára, hogy ez nagyobb szám­mal történjék, a­minek alkalmas módja lenne új ala­pítványi helyek rendszeresítése. Mert a­hol alapít­ványi helyek betöltéséről van szó, ott mindig nagy a jelentkezők száma. Szóló ezt az utat tartaná helyes­nek. A jelentés tudomásulvételével az ülés véget ért. Fővárosi ügyek. A középítési bizottság ma délután ülést tartott Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt, melyen a következő fontosabb tárgyakat intézték el: A magyar államvasutnak a bu­­dapest-zimonyi vasút mentén a kitérő megnagyobbí­­tására az államvasutak által kért fővárosi telket a bizottság átengedi.­­ A városligeti bizottság java­solja, hogy az István-útnak a Csömöri­­ú­t­i­g terjedő részét megnyissák. A mérnöki hivata kimutatja, hogy a megnyitásra szükséges teleknek csak a fele a főváros tulajdona, a másik fele pe­dig magánosok birtokában van. A bizottság el­határozta, hogy ez útrész megnyitását elhalasztja addig, míg a telkeket a magánosoktól a főváros meg nem szerzi.­­ A kultuszminiszter leiratban kéri a fővárost, hogy a Ferencz József finevel­ő­­intézet előtti útvonal egy részét parkírozásra en­gedje át az intézetnek. A bizottság a kérelem meg­adását javasolja. Következett a budai végleges temető helyének kijelölése. A mostani budai temető, a németvölgyi csak ideiglenes s a temető gond­nokságának jelentése szerint már a jövő évben megte­­lik.Az új temető helyének kijelölésére a főváros bizottsá­got küldött ki, mely a mérnöki hivatal utasításai alap­ján járt el. A bizottság két helyet is hoz javaslatba. Az első a németvölgyi temető kibővítése, a másik pedig a Farkas­ rét. A németvölgyi temető kibővíté­sét azonban nem nagyon pártolja, mert ez meggá­tolná a fővárosnak fejlődését. A középítési bizottság azonban a végleges temető helyéül a farkasréti terü­letet jelölte ki, de felszólítja a mérnöki hiva­t nov. 7. Személyi hírek. Kvassay István konstantinápo­lyi osztrák-magyar főkonzul tegnap a török főváros­ból Budapestre érkezett. — Tisza Kálmán orsz. kép­viselő ma leánya b. Radvánszky Béláné látogatására Vadnára utazott. — Sál Ferencz kir. tanácsos, Nagy­várad város polgármestere a fővárosba érkezett. Milán király utazgatásai. Párisból jelenti egy mai táviratunk: Milán király hétfőn vagy kedden ideérkezik. Innét Angliába utazik, hol több hétig marad, hogy részt vegyen a vadászatokon. Uj tanársegédek az orvosegyetemen. Az orvos­­egyetem tanári kara a napokban nevezte ki az idei iskolai évre az új tanársegédeket. Az élettani­ inté­zetnél második tanársegéd lett Landauer Ármin szigorló orvos; az I. boncztani intézetnél első tanár­segéd dr. Wettengl Károly, második tanársegéd W­e­i­s­z Ede szigorló orvos; a II. boncztani intézet­nél első tanársegéd dr. M­a­r­t­i­n­y Kálmán; a kór­­boncztani intézetnél első tanársegéd dr. A­c­z­é­l Ká­roly, második tanársegéd dr. Wohl József; az első belgyógyászati klinikán tanársegédekké dr. Terray Pált és dr. Korányi Sándort nevezték ki. A tör­vényszéki orvostani intézetnél díjazott gyakornok lett P­a­tt­a­y Dezső, díjtalan gyakornokokká pedig Kos­­t­y­á­r Géza, Ki­i­m­e­s Zsigmond, Garay Géza és C­s­e­r­e­y László választottak meg. Orth János sorsáról az est folyamán érkezett híreink kedvezőbben hangzanak. A trieszti »Piccolo« egy levelet tesz közzé, mely Dornbusch október 28-iki kelettel »Floating Cargoes List«, a tengeren levő ha­jók rakományainak jegyzéke után megjegyzi,hogy szep­tember 15-én egy »Margaretha« nevű német hajó Chiliből Falmouthba, vagy Queenstownba vitorlázott. Minthogy a tonnaszám egyezik, azt hiszi a levél be­küldője, hogy e »Szt« szó sajtóhiba következtében maradt ki, miből azt a reményt vonja le, hogy Orth János valahol a nyílt tengeren folytatja útját. Egy másik trieszti táviratunk szerint az ott megjelenő »Mattino« ezt jelenti Fiuméból: Soli­eh kapitány ide érkezett. Nem hiszi, hogy a hajó elmerült, hanem azt gyanítja, hogy Orth János Patagónia felé út­ban van. A Joannovics-ü­gy, Joannovics Sebő vadászön­kéntes ügyében a múlt héten terjesztették fel az összes iratokat Bécsbe az »Oberster Militär Gerichts­­hof«-hoz. Joannovicsot a budapesti úgynevezett »Untergericht« 14 napi fogházra ítélte, a­mely ítéle­tet azonban a térparancsnokság nem erősítette meg. Erre az iratokat felterjesztették a »Militär- Obergerichtshof«-hoz, mely az alsó bíróság ítéletét megváltoztatva, Joannovicsot négy havi fog­házra ítélte s büntetéséből egy hónapot kitöl­töttnek vett. Ez az ítélet jogerős volt ugyan, Joanoo­­vics azonban jogával élve, a revíziót kéri s most hivatalból küldték fel az iratokat a bécsi legfőbb katonai bírósághoz, a­honnan az iratok csak két­­három hét múlva érkeznek vissza. A legfelsőbb bíró­ság megerősítheti és feloldhatja az ítéle­tet. Mint a »Magyar Híradó« értesül, Joannovicscsal a »Garnison-Arrest"-ben igen kíméletesen bánnak. G­ü­n­d­i­s­c­h őrnagy, a katonai törvényszék elnöke ugyanis elrendelte, hogy a fogolylyal jól bánjanak, sőt azt is megengedte, hogy az önkéntes saját költ­ségén élelmezhesse magát. Nem felel meg a valóság­nak az a hir, mintha Joannovicsot elitéltetése után vasra verték volna s hogy büntetését böjttel szigo­rították. Letartóztatott postatiszt. A budapesti kir. tör­vényszékhez ma délután beidézték Nagy Sándor posta- és távirdatisztet, kire a sikkasztás gya­nú­j­a irányult. Nagy Sándor mégis jelent a vizs­gálóbíró előtt, ki őt kihallgatván azonnal vizs­gálati fogságba helyezte. Arad város a nemzeti múzeumnak. Sala­cz Gyula Arad város polgármestere tegnap küldte be a nemzeti múzeumnak a vértanú-szobor arany-emlék­­érmét.A gyönyörű kivitelben készült érem 37 aranyat nyom. A múzeum igazgatósága már el is helyezte az érmet a régiségtárnak abban a szekrényében, hol az aradi vértanuk hátrahagyott tárgyai vannak köz­szemlére kitéve. Felrobbant lőporraktár. A Reuter-ügynökségnek Sanghaiból azt jelentik, hogy Taiphingban a kormány lőporraktára felrobbant s a szerencsétlenség­nél sok ember vesztette életét. A dunántúli közművelődési egyletnek e hó 20-ára Budapesten tartandó alakuló közgyűlésen Veszprém­ből tekintélyes küldöttség fog megjelenni. A megye alispánjának, V­é­g­h­e­l­y­i Dezső kir. tanácsosnak vezetése alatt a népes közgyűlés által erre fölkért következő bizottsági tagok vesznek részt a küldött­ségben : Ányos László, André Gyula, dr. Bezerédj Viktor, Bezerédj Lajos, Bezerédj Iván, Barthalos István, Bibó Dénes, Bohn Gyula, gróf Esterházy Ferencz, Fischer Károly, Horváth Lajos, Hunkár J­ezső, Heidinger Gusztáv, Ihász Lajos, dr. Jávory Ágoston, Koritschoner Lipót, Kemény Andor, Ko­­lozsváry Kálmán, Kovács Imre, Kemenes Ferencz, Lakat Mihály, Neger Ágoston, dr. Óváry Ferencz, Pados Lajos, dr. Purgly Sándor, Pongrácz Jenő, Reé Jenő, Ruttner Sándor, Szabadhegyi Kálmán, Szalatkay István, Tóth Ede, Valla Gyula, Wertheim Ármin és gróf Zichy István, valamint fölkérték a vármegye országgyűlési képviselőit, hogy az értekez­leten és alakuló az ülésen Veszprém vármegye közönsé­gét képviseljék. A budapesti orvosok czim- és lakjegyzéke jele­nik meg deczember hónapban. E mű, mely több mint 900 pontos lakczimet tartalmaz, évenkint két­szer a jelentékenyebb bérnegyedek (május és no­vember) után fog sajtó alól kikerülni és az ily féle kézikönyvek felületességétől eltérőleg, nemcsak a név­es lakjegyzéket, hanem az illető orvosoktól beszerzett adatok nyomán azok hatáskörének körül­írását fogja tartalmazni. Értesítéseket nyújt és az orvosoktól szívesen elfogad az Orvosi czím- és lakjegyzék kiadóhivatala. (V. Lipót körút 24.) Nagy szélvihar. Londonból jelenti egy más táviratunk. Az éjjel és ma nagy északnyugati szél­vihar dühöngött az angol partokon. A vihar a ten­gert iszonyúan felkorbácsolta. A nyugati parton több hajótörés történt, melyeknek emberélet is esett áldozatul. A szárazföldön a táviróösszekötte­­tés sok helyütt meg van zavarva. Rejtélyes merénylet. Oxfordból rejtélyes gyilkossági kísérletet jelentenek. Egy körülbelül 45 éves, tisztességesen öltözött nő tegnap dr. Bright egyetemi igazgatónál megjelent és vele beszélni kí­vánt. A­mint Bright az előszobában megjelent, a n­ő két lövést intézett reá, melyek közül az egyik golyó Bright altestébe fúródott. A merénylő nő erre elmenekült, útközben eldobva a revolvert. A tett oka, valamint a nő kiléte eddig ismeretlen. Bright sebe nem életveszélyes. A tüdővész gyógyítása. A berlini lapok szerint Vilmos császár nagy érdeklődést tanusít Koch tanár bakteriologikus vizsgálódásai iránt s már jelentést tétetett magának az ügy állásáról. Mint orvosi kö­rökben hallatszik, nincs kizárva, hogy a császár azért tétetett magának jelentést az egész ügyről, mert Koch tanárnak valami tiszteletbeli dotácziót akarnak adni a porosz állam részéről. A védhimlőoltás ellen. A párisi orvosi akadé­miában e hét elején egy bordeauxi orvos értekezését olvasták fel, mely annak bebizonyításával foglalko­zik, hogy a tüdővészt az oltás idézi elő a legtöbb esetben, mert az oltóanyag által a tüdővészes állatok betegsége átvitetik az emberi szer­vezetbe. A bordeauxi orvos ennélfogva az oltás jelen­legi módjának eltiltását javasolja. A munkálatot egy szakbizottságnak adták ki tanulmányozás czéljából. Az »Árpád magyar asztaltársaság« november 9-én este 6 órakor, saját helyiségében, VIII. Rock Szilárd­ utcza 29. sz. alatt a szegény gyermekek öl­­töztetési ünnepélyét tartja, táncz és tombolával egybekötve. Öngyilkos postatiszt. Mint Komáromból távir­­ják, Waldenburg Győző volt huszárhadnagy, legutóbb az ottani posta- és távirdahivatal tisztviselője, fel­akasztotta magát. Mire tettét észrevették, már a ha­lálé volt. — Öngyilkosságának okáról nem szól táviratunk. tart , hogy a temetőhöz vezető út általános tervét és a részleges költségvetést mutassa be. — A II. ker. országút rendezési tervé­hez a bizottság hozzájárul. — Krsztinkovich Béla fővárosi mérnök az Eiffel-torony mintájára egy személyszállító elevátort akar felállítani Budapesten. Az elevátor a budai oldalon épülne a Gellérthegy közelében, s legfelső emeletéről hídon lehetne a Gellérthegyre jutni. Magára az elevátorra emelő­gép vinné a közönséget. A bizottság az ele­vátor felállítását egyhangúlag ellenezte, mert azt nem tartja sem czélszerűnek, sem olyannak, mely a főváros szépítésére szolgálna. A bizottság vé­gül még több telek­ felosztást engedélyezett. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, november 8. A miniszterek nem fogadnak. A budapesti lövészegylet estélye az „István főherczegi szállodában este 8 órakor. Gróf Csáky Albinna irodalmi estélye Eöt­­vös-tér 7. sz. a. lakásán. A magyar műkedvelő ifjak körének köz­gyűlése este 8 órakor a dalszínház­ utczai bodegában. A magyar földrajzi társaság könyvtára nyitva d. u. 5—7 óráig. Nemzeti muzeum, ásványtár, nyitva d. e. 9— d. u. 1. A többi tárak megtekinthetők 50 kr belépti jegy mellett. A mézkiállitás a városligeti iparcsarnokban nyitva d. e. 9—12-ig és d. u. 3—6 ig. Agancs-kiállitás a hatvani­ ut­cza 9. sz. alatt. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. e. 9— d. u.1, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, muzeum d. e. 9— d. u. 1 óráig. Kereskedelmi múzeum a városligeti ipar­csarnokban szabad bemenet mellett naponkint nyitva d. e. 9—12 óráig, d. u. 8—6 óráig. Vasár- és ünnepnap délután 20 kr belép­ti dij. Technológiai iparmúzeum nyitva d. e. 9—12 óráig. Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár Színház és művészet. Nemzeti színház. A nemzeti színháznak ma fényes estéje volt, pedig nem »pre­mi­ert« hoztak színre. C­s­i­k­y Gergelynek »Örök törvény« czímű drámáját adták telt ház mellett, de oly művé­szi gonddal, hogy ezt külön is ki kell emelnünk. Csiky e drámájának főalakja Sylvia, valódi stu­­dium-szerep , oly szövevényesen egymásra halmozott lélektani problémákból építve, hogy labirintnak is beválik. A legkomorabb társadalmi összeütközéseket vezeti és tükrözteti Csiky e szerepben egy ártatlan leánynak szivén keresztül, s oly változatok közt, mint midőn egy vidám erdei patak gyors egy­másutánban jut oly mély szakadékokhoz, melyeknek sziklái közt zúgva törik össze. E szerepnek ösz­­sz­e a lélektani árnyalatait Csillag Teréz oly zsenialitással és inspiráczióval magyarázta meg, hogy nemcsak a felvonások után, hanem nyílt je­lenetekben is frenetikus tapsvihar jutalmazta művé­szetét s főként azt a drámai erőt, mely mai játékában impozáns erővel nyilatkozott. A második felvonás után háromszor hívták a lámpák elé. Mellette a mél­tatlanul vádolt anyának szerepében H­e­­­v­e­y Laura állt művészi magaslaton s főként, a harmadik felvo­násban, hol az anyai szeretet és forrása elemi erővel töri át az inkognitónak mesterséges medrét s ára­dozva ömlik igazi medrébe, melyből száműzetett. — Náday Mányija ismert remek genre-alak, mely minden mozdulatával hangosan nevettetett. Lend­­vayné, Nagy Ibolya, Gyenes, Gabányi, Szacsvay, Mihályi­­, Zilahy játszták a darab kisebb szerepeit. Erkel Ferencz ünnepeltetése. A filharmóniai tár­sulat ma esti rendkívüli hangversenye, melyet Erkel Ferencz tiszteletére és 80 ik születése napjának meg­­ününneplésére rendezett a vigadó nagy termében,fénye­sen sikerült. Az egész terem, valamint a karzatok és az állóhelyek is mind zsúfoltak voltak közönséggel. A főváros zenevilága és műszerető értelmisége úgy­szólván teljes számban jelent meg, hogy őszinte elisme­résével kitüntesse a magyar zene legérdemdúsabb nesz­torát, kit midőn »Báthory Mária« operájának nyitánya vezényletére a karnagyi emelvényen megjelent, per­­czekig tartó tapsokkal s éljenzésekkel fogadott. Az ősz maestro, ki fia, Erkel Sándor karján jelent meg, látható megindulással fogadta a lelkes ovácziót; ez még fokozottabban tört ki, midőn a nagyhatású nyi­tány véget ért, melyet egész ifjúi hévvel igazgatott. Broulik, Odry, Takács és Szendrői, ope­ránk ez elsőrendű tagjai léptek aztán a sorompóba, hogy b­mutassák az opera teljes énekkarának közre­működése mellett, ugyancsak ez opera magánnégye­sét, mely mindvégig lekötötte a közönség figyel­mét. Ezt követte P. Bartolucci Viktorina éneke. »Dózsa György« operából énekelte a költő dalait azzal a szép erőteljes és rokonszenves alt-hangjával, mely őt egykoron operánk kedvenczévé tette. A közönség, úgy megjelenésekor, mint a dalok végeztével zajos tapsaival tüntette ki. Ezután követ­kezett az est legérdekfeszítőbb száma: Mozart D-naoll zongor­aversenye, melyet az ősz mester értelmezett a zongorán. Már a részletek közben fölhalmozott a taps, és ez elementáris erővel tört ki a saját szerzeményű nagy kadenczia után. Nem volt kéz, mely részt ne vett volna a tüntetésben, mely nemcsak az előadót, ha­nem a mű klasszikus szellemének teljesen is meg­felelő zeneköltőt is illette. — A mostani nem­zedék, mely Erkel Ferenczet ma zongorázni hallotta, fogalmat nyerhetett arról a bevégzett mes­teri zongorajátékról, mely eminens virtuóz­ fénykorá­ban sajátja volt. Még ma is oly egyenlően gyöngyöze­­tesek a skálái és futamai s hangütése, klasszikus ki­fejezése ma is oly mintaszerű, hogy e részben bárme­lyik mai első virtuózzal is fölveszi a keztyüt. Nincs oly zeneakadémia a világon, melynek 80 éve da­czára még ma is díszére ne válhatnék. Mészá-

Next