Pesti Napló, 1890. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1890-12-11 / 339. szám

kultúra és politika függő kérdéseinek rende­zésére. Ezt az utasítást adta az olasz nép újon­nan választott képviselőinek s a szellem, mely a novemberi választásokban kifejezést nyert, első­sorban a kormányt befolyásolta. Ez idézte föl a legutóbbi válságot, mely tisztán finan­­cziális és budgetügyek körül forgott s mely a legcsekélyebb kapcsolatban sem áll Olasz­ország külső viszonyaival. Ezt az utasítást tartja szemmel Umberto király mai trónbeszéde is, melynek súlypont­ja a belügyekben fekszik, a mint ez máskép nem volt képzelhető. A trónbeszéd bőven foglalkozik a külügyekkel.De amit Umberto király az európai béke kilátásairól mond, az igen fontos és érdekes ugyan, de újat alig tartalmaz s csak megerősíti más nagyhatal­mak uralkodóinak nem rég kifejezett hasonló nézeteit és reményeit. Kétségkívül igen fon­tos az is, mit a trónbeszéd Olaszország viszo­nyáról a közép-európai szövetséghez mond s bizonyára élénk megnyugvást fog kelteni a béke barátainál az a határozott hang, mely­­lyel Umberto király ragaszkodását elvállalt kötelezettségeihez kifejezi. Csakhogy ebben sem kételkedett senki, főleg az olasz válasz­tók legutóbbi nagyszerű manifesztácziója után, mely a szövetségi politikának nem re­mélt diadalt szerzett. Egészben a trónbeszéd külügyi fejtegetései élénk megnyugvást kelt­hetnek ugyan, de a beszéd súlypontja mégis a belügyi programmban keresendő, melynek részletes kivitele lesz a Crispi-kormány jö­vendőbeli feladata. A belügyek fogják tehát dominálni az új ülésszakot s minthogy a belügyekben a Crispi kabinetnek programmja nem oly vilá­gos, nem oly határozott, mint a külügyek­­ben, megeshetik, hogy az ülésszak folya­mán a kormánynak néha néha igen bajos helyzete lesz. Crispi személyét s pozíczióját nem fenyegeti veszély; neki egész kivételes módon fejezte ki bizalmát az olasz nép s nincs az olasz politikai világban senki, a­ki azzal biztathatná magát, hogy reménye van Crispi helyére lépni. Miniszterei azonban nin­csenek ily kivételes helyzetben, nem élvezik a nemzet adományozta immunitást, melyet ő is csak hosszú munka árán szerzett meg. Ne­kik a bizalmat még csak ezután kell kiviv­­niok s ügyességüktől, tapintatuktól függ, ké­pesek lesznek e állásukat ellenfeleik roham­­támadásai ellen megvédeni. Közoktatásügyünk állapota. A képviselőház közoktatási bizottsága Firczák Gyula elnöklete alatt tegnap este ülést tartott, mely­­ban folytatta a közoktatásügy állapotára vonatkozó miniszteri jelentésnek, és pedig mindenek előtt a szakiskolákra és szaktanfolyamokra vonatkozó részének tárgyalását. Jónás Ödön előadó indítványozza, fejezze ki a bizottság az az óhaját, hogy iparos tanon­­czokká csak az elemi iskola 4 osztályát végzett ifjak legyenek felvehetők és hogy a tanoncziskolák kizárólag a közoktatási kormány hatáskörébe vonas­sanak. Az államsegély észszerűbb felhasználása czél­­jából pedig indítványozza: kérje fel a bizottság a közoktatási kormányt, hogy az iparos tanoncziskolák­­ban az évi értesítők kötelező kiadását szüntesse be. Az ipar-tanműhelyek s az iskolai házi­ ipar­oktatásnál sajnálattal konstatálja, hogy e téren visszaesés mutatkozik, a­mennyiben 7 ipartanműhely és mintegy 135 népiskolai házi iparoktatás szűnt meg. Felhívja a kormányt ezen hasznos intézmény­nek tovább­fejlesztésére, különös tekintettel a hegyvi­dékekre. A budapesti állami középipartanodánál bár elismerésre méltónak látja annak tovább fejlesztését és működését, de tekintve ezen intézet tulajdonképeni hivatását, magasabb képzettségű munkásokat és mű­vezetőket képezni,­­ nem helyesli a túlságosan elmé­leti irányzatú törekvést és indítványozza, hogy kérje fel a bizottság a közoktatási kormányt, miszerint az ezen intézetben jelenleg fennálló felvételi szabályzat oly irányú változtatást nyerjen, hogy az intézetbe való felvétel az intelligens iparosoknak jóval meg­könnyítessék. A technológiai múzeumnál örömmel konstatálja szóló ezen intézménynek helyes irányú fokozatos és öntudatos fejlődését. A kereskedelmi kö­zépiskolák fejezeténél kiemeli szóló, hogy a kormány, engedve a bizottság múlt évben kifejezést adott óhajának, revízió alá vetette ezen iskolák tanterveit, hogy az azokban észlelt hiányok alaposan pótoltas­sanak, a­miért is a kormánynak köszönetet szavaz. Fenyvessy Ferencz indítványozza, mondja ki a bizottság hogy jelentésébe felvéteti azt az óhajt, hogy a közoktatás egyöntetűsége érdekében kívána­tos, hogy ama szakiskolák, melyek jelenleg nem a köz­oktatási kormány felügyelete alatt állanak, a közok­tatási kormánynyal közelebbi viszonyba hozassanak, jövőre pedig minden néven nevezett szakiskola kizá­rólag a közoktatási kormány alá helyeztessék. Schvarcz Gyula kívánatosnak tartja, hogy az új görög nyelv a kereskedelmi iskolákban taníttassék. Gr. Csáky minisztern­ek nincs kifogása az ellen, ha az előadó által kifejezett óhajtások a bizottsági je­lentésbe felvétetnek, valamint azt sem ellenzi, ha Fenyvessy indítványának lényege, úgy a­mint a múlt évben történt, az idén is a jelentésben kifejezést nyer. Az új görög nyelv tanításának kérdése megfontolás tárgyát képezheti. A kereskedelmi akadémián jelen­leg tanítják a török, szerb és román nyelveket. E három nyelv között leginkább a szerbre iratkoznak be a hallgatók. A bizottság a miniszter által előadottak értel­mében határozza megállapítandónak jelentése ide vo­natkozó részét. Tárgyalás alá került ezután a miniszteri jelen­tésnek a t­anítóképzésre vonatkozó része. Dániel Márton előadó az e téren mutatkozó hiányok orvoslását a növendékek nagyobb mérvű se­gélyezése, az internátusok szaporítása, a szakfelügye­let szervezése s a tanítói állás jobb javadalmazása ál­tal véli elérhetőnek. Azon reményének ad kifejezést, hogy a közoktatási kormány a képezdei tanárok ja­vadalmazásának rendezését a közel­jövőben már újabb intézkedésekkel fogja kiegészíteni, hogy meg fogja szüntetni az 5 - 600 forintos oktatói állásokat s a képezdei segédtanítónők és a fiképezdei segédta­nárok fizetését kellő arányban fel fogja emelni. Az országos képezdei tanáregyesületnek a tanterv módosítására, a felvételi feltételek szabályozá­­sára, a gyakorlóiskola szervezésére vonatkozó hatá­rozatait, úgyszintén magát az egyesületet, annak er­kölcsi és anyagi támogatását melegen ajánlja a mi­niszter figyelmébe. Ezzel kapcsolatosan ajánlja a tanítóképzők külön szakfelügyeletét, a tanítói állás tekintélyének emelését, a tanítók tovább­képzését s az egyetemes tanítógyűlések segélyezését. Felsorolja a polgári iskolai tanítóképzés még meglevő hiányait s a képezdei tanári tanfolyam érdekében ajánlja a mostani széles körű szakcsoportnak szűkebb tudo­mánykörre való szétválasztását, a behatóbb filozófiai képzést, a tanári kar kiegészítését, az intézet főiskolai jellegének megállapítását, és a szervezet kiegészítését a kereskedelmi póttanfolyamra való tekintettel. A polgári iskolai tanítónő és nevelőképző intézetre vonatkozólag, tekintettel a hazafias nemzeti irányban képzett nevelőnőkben mutatkozó nagy szükségletre, még egy vagy két állami tanítónőképző intézetnek nevelőnőképző intézetté leendő kiegészítését javasolja. Schwicker Henrik sajnálattal konstatálja, hogy a képezdei tanárok mindinkább szeparatisztikus tendencziákat mutatnak, külön egyesületet alakíta­nak, külön szaklapot adnak ki, pedig a tanítóképző tanárainak egyedül természetes helye a néptanítók sorában van. Kívánatos ezért, hogy a megyei tan­­felügyelők minél gyakrabban látogassák meg a hoz­zájuk tartozó tanítóképezdéket. Átalában szükséges a tanítóképzést a gyakorlati népiskolai élettel a leg­szorosabb összefüggésben tartani. Azért nem czél­­szerű, sőt káros hatású, a kormány azon intézkedése, mely a képezdei tanárságra való képesítés érdekében a budai Paedagogiumban külön tanfolyamot nyitott, melybe végzett polgári iskolai tanítójelöltek is belép­hetnek, s ezek mint leendő képezdei tanárok kerülnek onnan ki, a nélkül hogy előbb a népiskolákban szol­gáltak volna. Attól kell tartani, hogy ezen az úton a tanítóképzés puszta elméleti jelleget fog ölteni, a mi népoktatásunk felvirágoztatására igen sajnos hatás­sal volna. Berzeviczy államtitkár Schwickernek vá­laszolva ismerteti a képezdei tanári tanfolyam termé­szetét, hangsúlyozva, hogy ez által a leendő képezdei tanárok el nem szakittatnak a népiskolától. Dániel Márton előadó észrevételeivel részletesen foglalko­zik ; tanítóhiány ma csakugyan nincs, mert hisz tény, hogy okleveles tanítók foglalnak el körjegyzői és írnoki állásokat; de ha egyszer annyi tanítói állás lesz szervezve, a­mennyire törvény szerint szükség volna s valamennyi megfelelő dotáczióval lesz ellátva, ha a képesítetlen elemek egészen ki lesznek szorítva a tanítói pályáról, akkor csakhamar hiány fog mu­tatkozni okleveles tanítókban. A felekezeti képezdék­­kel szemben az 1868-iki törvény értelmében nem le­het mindazokat a következményeket érvényesíteni, a­melyek az állami képezdékre nézve fennállanak; a 4 éves tanfolyamot sem írja a törvény elő. A képez­­dék fölötti külön szakfelügyelet kérdésére megjegyzi, hogy a közoktatási tanácsnak módjában lesz az új szervezet értelmében a képezdék megvizsgálására is időről-időre szakférfiakat küldeni ki. A polgári iskola reformját kapcsolatba kell hozni a középiskola re­formjával, mert csak ez utóbbi fogja megmutatni, hogy melyek azok a szükségletek, a­melyeknek az új középiskola meg nem felel, s a­melyek kielégítéséről a polgári iskolák útján kell gondoskodni. A rajzta­nárképzés és képesítés kérdésével most egy ankét foglalkozik. A polgári iskolai tanítóképzés továbbfej­lesztésére nézve az előadó nézeteivel szemben fönn­tartja azokat, a­miket a jelenlegi rendszer mellett már a múlt évi vita alkalmával felhozott. Gróf Csáky miniszter azok után, a­miket az államtitkár elmondott, csakis a polgári iskolák kér­désében tartja szükségesnek nyilatkozni. Ellentétben az előadó felfogásával azt tartja, hogy a polgári iskola csakis kiegészítő része lehet a középiskoláknak. Ha majd az egységes középiskolákra vonatkozó javaslata a bizottság előtt lesz, részletesebben lehet foglalkoz­ni a polgári iskolák kérdésével is. A polgári iskola szóló nézete szerint akként szervezendő, hogy mintegy levezető csatornája legyen az egységes középiskolá­nak. Mert az egységes középiskola voltaképen a tu­dományos, illetőleg magasabb képzésre való. Az ala­kítandó egységes középiskolát bizonyos szempontból egyöntetűvé kell tenni a polgári iskolával, hogy an­nak alsó osztályaiból azok, a­kik a magasabb okta­tásra nem hivatvák, átmehessenek a polgári iskolába, — és viszont. Ily szempontból a középiskola első négy osztálya és a polgári iskola közt alig volna különbség teendő. K­­­a m­a­r­­­k miniszteri tanácsos a középis­kola és a polgári iskola kérdésére vonatkozólag meg­jegyzi, hogy a mostani polgári iskola tantervének megalkotásánál is tekintettel voltak a középiskolai tantervre és pedig a tanulók átlépésének megkönnyí­tése érdekéből; mindamellett a polgári iskola és a középiskola tanterveinek egyező részleteinél is lehet lényeges különbség, t.­­ módszerbeli különbség, mely megóvja a polgári iskola czélját. Ezek után a miniszteri jelentés tárgyalás alatt levő részét tudomásul vették, mire az ülés véget ért. Fővárosi ügyek. A fővárosi vízművekhez jövő évre szükséges kü­lönféle vasöntvények, lágy ólom, vas fejcsővel, záró­csapok, gépkenő olaj és rézöntvények szállítása iránt ma tartották meg az árlejtést. A különféle vasöntvé­nyek szállítását a Ganz vállalati szövetke­zet kapta. Ez ajánlat szerint a legnagyobb szük­séglet 16907 forintba kerül.­­ A lágy ólom szállítá­sára az Urban és Nagelczég ajánlata a legolcsóbb. Meg is kapta a c­ég a szállítást azzal a megszorítással, hogy a hatóság a 150 miliméternél nagyobb csövek tömítéséhez más ólmot használhas­son.­­ Az öntött­vas fejcsövek és zárócsapok szállí­tására a Ganz vállalat ajánlatát tartják leg­előnyösebbnek. — A gépkenő olaj szállítására négy ajánlatot adtak be. A beérkezett mintaolajokat kiad­ják a vízvezetéki igazgatóságnak, hogy azok minősé­géről a házi bizottság meghallgatása után véleményt adjon. — A különféle rézöntvények szállítására a Zellerin Mátyás ajánlatát fogadták el, mely sze­rint a legnagyobb szükséglet 4125 frt. Jótékonyság és kegyelet. Szombaton a belvárosi főplébánia-templomban néhai Kaszelik Ferenczért tartott requiem alkalmából az elhunytnak fia, Kasze­lik Jenő, mint más években, úgy az idén is a követ­kező adományokkal rótta le a jótékonyság és a kegye­let adóját: A budapesti gyermekmenhelynek 200 frt; a terézvárosi szürkenénikék árváinak 200 frt; a so­­roksári­ úti Mária-intézetnek 200 frt; a budai legény­­egyletnek 100 frt; a budapesti központi legényegy­letnek 100 frt; a Szt.­Vincze-egyletnek 100 frt; a bukaresti angol kisasszonyok árvaintézetbeli magyar gyermekeknek 100 frt; s végre a belvárosi prépost­plébános kezéhez a szegények számára 100 frt. A budapesti angolkisasszonyok intézetéhez a prímás Bomeiser József belvárosi prépost-plébá­nost nevezte ki érseki vizitátornak. A lipótvárosi bazilika építése lassan ugyan, de folyton halad. A díszes épület külseje már kibonta­kozott az állványok tömkelegéből s a munka most a templom belsejében folyik. Hogy az mikor lesz ké­szen, azt maga az építész sem tudja megmondani s ha a roppant nagy munkaterületen állandóan csak összesen 30 ember fog dolgozni, a­mint az most tör­ténik, úgy még sok esztendő kell, míg a templom át lesz adható rendeltetésének. Az utóbbi hónapok munkálatainak eredménye a négy támpillér által ké­pezett négy mellékkápolna menyezetén látható. E menyezetek krusztírozása az aranyozás kivételével teljesen készen áll.A nagy kupola munkálatai most szü­­netelnek.Az épület mellékhelyiségében most mintázzák a főoltár fölötti menyezet gipszornamentumait s a fülkékbe való szobrokat. A munkálatokat a szüksé­ges mennyiségű pénz hiánya késlelteti. Van ugyan még rendelkezésre 300,000 frt, de ez kevés, mert a templom belső részének elkészítése átlagos százallás s­zerint még vagy egy millióba fog kerülni. A főváros közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — A törvényhatósági bizottság mai közgyűlésének egyik legérdekesebb tárgya Tisza Kálmán lemon­dása volt a bizottsági tagságról, amit a közgyűlés elnökéhez intézett levelében azzal indokolt, hogy miután megszűnt a főváros I-ső kerületének lakója lenni, eljöttnek látja az időt arra, hogy lemondjon azon tisztről, amelyre őt az I-ső kerület választotta meg. Kijelenti egyébiránt, hogy jövőre is meg fog tenni mindent, amit »szép és derék fővárosunk« ér­dekében megtennie lehetene. A napirendre kitűzve volt ügyek nem keltettek nagyobb érdeket s a tanács javaslatait a közgyűlés csekély kivétellel magáévá tette. Az ülés lefolyásáról adjuk a következő tudó­sítást : R­á­t­h Károly főpolgármester az ülést d. u. 4 órakor megnyitván, bejelenti, hogy a király leg­utóbbi itt tartózkodása alkalmából négyezer forintot küldött a főváros közönségének, hogy azt szegényei között oszsza ki. (Zajos és lelkes éljenzés.) Bejelentette továbbá, hogy Popper Armin bizott­sági tag arany lakodalma alkalmából 300 frtot, B­i­s­c­h­i­t­z Dávidné Hirsch báró adományából 200 frtot s U­d­­ Károly egy hangversenyének jövedelmé­ből 222 frtot küldött a törvényhatósághoz segélyké­­peis kiosztásra. Ezután felolvasták Tisza Kálmán levelét, a­melyben a bizottsági tagságról lemond. A lemondást a közgyűlés sajnálattal veszi tu­domásul, Tisza Kálmán helyére S­z­a­l­a­y Pál leg­több szavazatot kapott póttagot hívják be. Elnök indítványára elhatározzák, hogy a leg­közelebbi közgyűlés a karácsonyi ünnepek miatt e hó 23-án legyen. E közgyűlésen fogják választás útján betölteni a közigazgatási bizottságból kilépő öt s az igazoló választmányból kilépő nyolc­ tag helyét. A napirend tárgyalása előtt dr. H­e­­­f­e­r Vilmos kérdést intézett a polgármesterhez, mikor szándé­kozik a tanács a közgyűlésnek jelentést tenni a Koch­­féle gyógymód tanulmányozása czéljából történt ki­küldetés eredményéről, mely kérdésre a polgármes­ter megnyugtató választ adott. Az álalmilag segélyezett mechanikai tanműhely részére a Kőbányai-úton a Ganz-féle gépgyár mellett 1065 négyszögöl területet engednek át kedvezményes áron. Az új gyár technikai, me­chanikai, meteorológiai és fizikai műszereket állít elő, melyeket eddig külföldről szereztek be. A budapest-zimonyi vasút »Budapest« ki­térőjének meghosszabbítására 835 négyszögöl városi területet adnak át. A lipótmezei katonai lövölde kibő­vítéséhez a közgyűlés hozzájárul. A lövöldét, mely most 26,956 négyszögméter nagyságú lesz, 15,620 négyszögméterrel bővítik ki. A jövő évben szedendő partbérek meg­állapítását a tanács javaslatára elfogadják. A városi követelések után felszámítandó vég­rehajtási költségeket a tanács a következő­­kép akarja megállapítani: intési illeték czimén 5— 10 kv, zálogolási illeték czimén a hátralék minden forintja után 2 kr, árverési illeték czímén pedig 3 kr szedendő. Dezsényi József nem fogadja el a tanács ja­vaslatát. Pártos Béla indítványozza, hogy a zálogolási illeték egy krban, az árverési illeték pedig másfél krban állapíttassék meg. A közgyűlés Pártos Bélának a tanács javasla­tát módosító indítványát fogadja el. Az országos magyar színészegye­­s­ü­l­e­t­n­e­k megengedi a közgyűlés, hogy épülő nyug­díj­palotájára 85 ezer frtos kölcsönt vehessen fel min­den tulajdonjogi korlátozás nélkül. Most felolvassák M­e­d­r­e­y Zsigmond ismere­tes indítványát az Orczy-kert használata ügyében. Kiadják a tanácsnak, mely a honvédelmi miniszter leiratával kapcsolatosan terjeszti majd elő javaslatát. A Mayer-fiárvaházi alapnál fölmerült 900 forintos túlkiadást megszavazzák. Az I. ker. szegény gyermekeket felruházó egye­sületnek 50 frt, a II. kerületi egyesületnek 100 frt s a vakok országos önsegélyző egyesületének 200 frt segélyt szavaz meg a közgyűlés. A II. ker. elöljáróságnak köztisztasági czélokra 3245 frt s a IX. ker. elöljáróságnak 1404 frtos póthitelt engedélyeznek. A tanács előterjesztését a sertésszemle érdekében teendő intézkedésekről tudomásul veszik. A nagykörúti villamos vasút vonalán a Szondy­­utczától az osztrák-magyar államvasút pályaudvaráig a második vágány lefektetését engedélyezik. Több felebbezés elintézése után a közgyűlés a Kolozsvárott felállítandó »Mátyás«-szoborra 500 frtot szavazott meg. A mostani szabályzat értelmében a tanitó vagy tanár előléptetése esetén elveszti előbbeni állásával egybekötött kárpótlékát s igy megeshetik az, hogy előléptetés esetén kevesebb fizetése lesz. Ennek elke­rülése véget javasolja a tanács, hogy az előléptetett tanárnak vagy tanítónak szavaztassák meg a külön­bözet s jövendőbeli korpótléka ne az előléptetéstől számítódjék, hanem folytatólagosan a volt korpótlé­kok határideje vétessék alapul. Ezzel szemben a köz­oktatási bizottság javasolja, hogy az előléptetett azon összes kárpótlékát kapja továbbra is, a­melynek élve­zete előbbi állásával egybekötve volt. Felsmann József, Hindy Kálmán és Stojanovics István bizottsági tagok szólanak a kérdéshez. Mind a hárman a tanács javaslata ellené­ben a közoktatási bizottság javaslatát pártolják. Elnök szavazásra bocsátja a két javaslatot s a szavazás eredménye az, hogy a tanács javaslata mel­lett huszonketten s a közoktatási bizottság ja­vaslata mellett ugyanannyian szavaztak. Az elnök szavazata döntötte el a vitát, a­ki a közoktatási bizottság javaslatát fogadta el. N­é­m­e­t­h­y József volt belvárosi káplán meg­írta a belvárosi plébánia­templom tör­ténetét s a jeles munka kiadására a főváros se­gélykép 300 frtot szavaz meg. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, deczember II A képviselőház ülése d. e. 10 órakor. — Az igazságügyminiszter fogad délután 4 óra­kor. — A honvédelmi miniszter fogad délután 1—2 óra között. — A vallás és közoktatásügyi miniszter fogad déli 12 — 1 óra között. — A földmive­­l­é­s­i miniszter fogad délután 4 órakor. — A kereske­delmi miniszter fogad délu­tn 2 órakor. — A S­z­e­n­t­ László társulat közgyűlése délelőtt 9­/1 órakor a központi papnöveldében. — A magyar földrajzi társaság felolvasó ülése délután 5 órakor az akadémi havi üléstermében. — A magyarorsz. kárpát­egyesület közgyűlése délután 5 órakor az egyetem fizikai intézetében. — A VI—VII. ker. kör sétahang­versenye este 6 órakor. — Nemzeti múzeum: ter­mészet és néprajzi tár nyitva d. e. 9—d. u. 1. — A mú­zeum többi tárai megtekinthetők 50 kv belépő mellett. — Nyilvános könyvtárak: egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, akadémiai d. e. 9— d. u. 1, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. — Állatkert nyitva egész nap. — Belépti dij 30 krajczár. l­apunk mai számáh­oz egy fél iv »Közgazdasági melléklet« van csatolva. — decz. 10. Személyi hírek. Dr. Haynald Lajos kalocsai bí­boros érsek, a pápának a karácsony alkalmából nyolczezer frankot küldött péterfillérként. — Báró Steineck tengernagy, ma Fiuméba érkezett és megvizsgálta a tengerészeti akadémiát; innen a »Greif« yachton a dalmát vizeken levő hajóraj gya­korlatainak megszemlélésére megy a tengernagy. — Curtius Ernő tanár, mint a berlini »Reichsanzeiger« jelenti, a tudományos akadémia titkára, a tudomá­nyosság megjutalmazására szánt arany érdemrendet kapta. A magasabb tábornoki karban újabban változá­sok várhatók. Traunsteinburgi báró Teu­­che­rt-Kauffmann hír szerint nyugalomba vo­nulni szándékozik. Utódjául az innsbrucki 14. had­test, továbbá Tirol és Vorarlberg parancsnokságában, a zágrábi 13. hadtest parancsnokát, Reicher Jó­zsef altábornagyot emlegetik, kinek helyére ismét a budapesti 32. gyaloghadosztály parancsnoka, gróf Vexka 11 lépne.­­ Báró Teuchert régebben hosszabb ideig volt galicziai hadosztályparancsnok, később pedig a prágai parancsnok-tábornok he­lyettese. Parlamenti ebéd. E hó 14-én délután este 6 órakor a »Hungária« szállodában a szabadelvű párt­nak évenként szokásos közös lakomája lesz, melyre a miniszterek is megígérték megjelenésüket. A czár nagybátyja halálán. A »Köln. Ztg.« pé­­tervári jelentése szerint, Nikolajevics Miklós nagy­­herczeg halálán van. A honvédség körébül. A m. kir. honvédség 72-ik számú rendeleti közlönyje a következőket közli: A szolgálaton kívüli viszonyba helyeztetnek: Montbach Sándor, Mészáros Ignácz, Domanovszky Zoltán, Lipóczy Norbert, Rudnay Béla, Strausz Dávid, tar­talékos hadnagyok és herczeg Odeschalchi Géza hon­védhuszár hadnagy; dr. Lamos Kálmán, Simon Sve­­tozár, Szerdahelyi Károly, Brandeisz Károly és Wartha Antal szintén tartalékos honvéd hadnagyok. A honvédség kötelékéből elbocsáttatnak : Tóth Ró­bert, Mattyók Kálmán tartalékos főhadnagyok, Dö­mötör Iván Miklós, dr. Kemény Miklós, Boh­danovics Sándor, Péchy László, Minich Jaroszláv, Blaskovich Ödön, Pintér Mihály honvéd tartalékos hadnagyok, továbbá Keller János, Csizy József, dr. Zornberg Vilmos, Nagy Miklós szolgálaton kívüli hadnagyok, Gerz Gyula hadnagy kezelőtiszt, végre Fischer Sa­lamon élelmezési járulnok, Mayer Győző építészeti számjárulnok és Marialaky Jenő I-fő osztályú állatorvos. A tüdővész gyógyítása. A rókusi harmadik or­­vosi osztályon dr. Farkas László és dr. Novotny másodorvos által gyógykezelt és beoltott altesti­ tu­­berkulózisban szenvedő betegek közül a 2 mgrmma beoltásra csak D o 11 e n z Francziskánál állott be reakczió. A beteg 40 fokú lázt kapott és légzési ne­hézségekkel küzdött. Ma már állapota normális s holnap több uj beteggel együtt beoltják. — A lupu­­szos betegek feltűnően gyógyulnak. A tüdővészesek­nél fokozatos a javulás. — Berlinből jelenti egy mai táviratunk: Koch tanár és Pfuhl törzsorvos üdülés végett tizennégy napi szabadságra ismeretlen helyre elutaztak. — Szófiá­ból sürgönyzik. Pavlovics és Tesernov or­vosok a kormány megbízásából a Koch-féle gyógyel­­járás tanulmányozása végett Berlinbe utaztak. Búcsúzó főispán: Trencsénből távírják: Tren­­csén megye törvényhatósági bizottságának tegnap tar­tott közgyűlésében vett búcsút a vármegye közönsége volt főispánjától K­u­b­i­c­z­a Pál valóságos belső titkos tanácsostól. K­u­b­i­n­y­i György orsz. képvi­selő s bizottsági tag emlékezett meg a távozó főis­pán áldásos működéséről s indítványozta, hogy bucsu­­irat átnyujtásával vegyen tőle búcsút a vármegye kö­zönsége. Az indítványt elfogadták s a bucsuirat fel­olvasása után a bizottsági tagok Rakovszky Géza orsz. képviselő s bizottsági tag vezetése alatt a volt főispán lakására mentek. Majd a vármegyei tisztikar s egyéb testületek tisztelegtek nála. A holnap tartandó közgyűlésen megy végbe Marsovszky Jenőnek a vármegye uj főispánjának ünnepélyes be­iktatása. Trencsén városa ez alkalomra nagyszerű előkészületeket tesz; a házak s utczák már ma is ün­nepi díszben pompáznak. Nagy jogilleték-csorbitás. A »P. L.«-nak írják Nyitráról: Az O­c­s­k­a­y Rezső-féle szeszfőzdében e napokban feljelentés következtében, a­mely szerint Lichtenstein bérlő csalárd manipulác­ió által az állam tetemes összegre rugó kárt szenvedett, egy e czélra kiküldött bizottság vizsgálatot indított. Ki­tűnt, hogy egy helyiségből a másikba esőt alkalmaz­tak, a­melyen spirituszt vezettek le, a­nélkül, hogy a megfelelő adót lefizették volna érte. Kiszámították, hogy az állam 12,798 forint kárt szenvedett; ennyi illetéki kihágásért 102,384 forint büntetést szabnak ki. Minden a bérjószágon található vagyont rögtön zár alá vetettek s mivel a gyanúperrel élt bérlő összes marhaállományát Pöstyénre, Galgóczra s más he­lyekre szállította át, az átcsempészett jószágot csendőr­fedezet mellett kutatták fel s szállították vissza. Egy verbói kovácsot, ki az említett cső­készü­léket csinálta, tanúként kihallgatta s az illető azt vallotta, hogy a titkos vezetők munkájáért Lichten­­steintől 300 forintot s ezenkívül évi 100 forintot ka­pott. Az eset megyeszerte nagy feltűnést keltett. Az ev. ref. tanítók orsz. állandó választmánya dr. Kiss Áron elnöklete alatt ma tartotta első ér­demleges gyűlését, melyen az elnök első­sorban kifej­tette az okokat, melyek a református tanítóságot ar­ra bírták, hogy külön is tömörüljenek. Ezután elha­tározták, hogy az augusztusi országos tanítógyűlésen elfogadott memorandumot kellő számú példányokban kinyomatják s lehető széles körben elterjesztik. Tu­domásul vették ezután, hogy dr. Kerékgyártó Elek szerkesztésében újévtől kezdve »Magyar ref. népta­nító« cz. hetilap fog megindulni, mely teljesen a re­formátus tanitóság érdekeit fogja szolgálni. A zsinat­hoz fölterjesztendő memorandumban világosan meg­határozták, hogy a tanítói fizetés minimuma — az állami támogatás hozzávételével — 600 írtban álla­píttassék meg. A pénztári jelentés tudomásul vétele után a gyűlés véget ért. Ellinger József, a nemzeti színház veterán mű­vésze — mint sajnálattal értesülünk — egy újabb szélhűdés következtében súlyos betegen fekszik leá­nya, Maleczky Vilmosné újpesti villájában. A tanfelügyelők, Sebesztha Károly úrtól, Zólyom vármegye tanfelügyelőjétől a következő nyi­latkozat közlésére kérettünk meg: »A közokt. költ­ségvetési vita alkalmával Benedek Elek képviselő úr az országházban a tanfelügyelőkről mondott be­szédében az én több év előtt írott »Népisk. Tanfel­ügyeletünk« ez. füzetemre is hivatkozott. Ki kell je­lentenem, hogy e füzet azon több év előtti mély elke­seredésnek volt szülötte, melyet bennünk, tanárokból kinevezett tanfelügyelőkben, akkori miniszterünknek az országházban mondott azon nyilatkozata keltett, hogy a nem tanemberekből kinevezett tanfelügyelők feladatuknak még jobban megfelelnek, mint mi, mert, mint mondotta, azokkal soha sincs baj; ajánlva volt e füzet Berzeviczy Albert akkori új államtitkár úr­nak, kitől mi az állapotok javítását reméltük és vártuk. Nem ámítom magam azzal, hogy a minisztérium eljárására s a helyzet javítására a füzetben kimondott keserű igazságok fölsorolása kihatással bírt, de tény az, hogy az idő óta a tanfelügyelői kinevezések minden tekintetben kifogástalanok, miért is az akkor elmon­dottakat a mai viszonyokra alkalmazni nem lehet.« E nyilatkozatra — az igazság érdekében — csak annyit jegyzünk meg, hogy maga Benedek Elek is, a közokt. miniszternek adott viszonválaszában elismerte, hogy a tanfelügyelők kinevezése tekinteté­ben, mióta Csáky gr. a közokt. miniszter, hatá­rozott javulás vehető észre. Nagy tűz Szerajevóban. Mint Szerajevóból sür­gönyzik, az ottani városház és konak közelében nagy tűz ütött ki. A tűzoltóság nagy erőfeszítéssel dolgo­zik, úgy hogy a csendes idő mellett remélhető, hogy a tűz lokalizálása sikerülni fog. Hogy mi gyulladt ki, azt a távirat nem említi. — Egy később érkezett táv­irat a következőket jelenti: A tí­z lokalizálva van. Óriási erőmegfeszítéssel sikerült a veszedelmet elhá­­rítani. Az újonnan készült vízvezetéknek most bizo­nyult be a nagy haszna. A lakosság dicsérettel hal­mozza el K­á 11­a­y Béni minisztert, a vízvezetékek létesítőjét. Monaco és az oroszok. Az orosz czár megtil­totta az összes oroszoknak, hogy Monacóba mehes­senek. E tilalomnak oka állítólag az, hogy rendkívül sok orosz megy tönkre a játék következtében. Aczárt az bírta most hirtelen ily elhatározásra, hogy leg­utóbb egy orosz ember Monacóban rengeteg sokat vesztet­t azután szélhüdés következtében meghalt. Nihilista orvostanhallgatónő. Pétervári táviratok szerint az ott most tárgyalás alatt levő legújabb ni­hilista-pár főalakja, Ivanovszky Olga or­vostanhallgatónő, unokahuga Illinszky titkos taná­csosnak, a szent szinódus főnökének, kinek lakásán a leány — míg nagybátyja távol volt — nihilista­összejöveteleket tartott. A rendőrség Illinszky laká­sán forradalmi proklamácziókat, röp­­iratokat és dinamitot, továbbá orosz és kül­földi nihilistákkal folytatott levelezést fedezett fel, ami számos letartóztatást tett lehetővé. A halálra ítélt Günsburg Zsófia benső barátnője volt Ivanovszky Olgának. Tréfás gyilkos. Farkasd torontálmegyei község­ben tegnap Matin Vaszu juhász mulatott az idvari csárdában. Borozgatás közben a nála volt forgó­­pisztolylyal hol a vendégekre, hol önmagára czélo­­zott mindaddig, mig az csakugyan eldördült. A golyó Jaku­s Trivu korcsmáros fejébe fúródott, a­ki ször­nyet halt. A csendőrség a vizsgálat során kiderítette, hogy Matin Vaszu a tréfa köntösében, a vé­­letlenség palástja alatt, előre megfon­tolt szándékból ölte meg a korcsmárt őst, a­kinek a feleségét szerette. A juhászt átkisérték a kikindai törvényszék fogházába. Borzasztó katasztrófa. San­ Franciscoból jelenti egy tegnapi távirat. Egy robbanás következtében az a lőporgyár, melyből Kina szükségleteit fedezi, légbe repült. Ezer ház dőlt romba s háromszáz ember életét vesztette a robbanás követ­keztében. Szeretetreméltó alkudozók. Kereskedő: Nem akarom uraságodat türelmetlenné tenni. Önnek, de csakis önnek átengedem száz forintért. — Vevő: Bocsánat, ezen az áron én engedem át önnek. Színház és művészet. A nemzeti színházban ma nagy közönséget tar­tott folytonos derültségben a »Napam asszony« elő­adása. A czímszerepben Helvey Laura ez alkalom­mal is élénk tetszést aratott. Legtöbbet azonban a közönség N­á­d­a­y kitűnő Thévenot-jának tapsolt. A mai előadás folyamán kis szerepváltozás is történt: a beteg P­á­l­f­y szerepét R­á­t­h­o­n­y­i vette át. Kifo­gástalan könnyedséggel mozgott és néhány szavát elegánsan mondta el. Stavenhagen Bernet magánhangversenye ma este fényes sikerrel ment végbe a vigadó kis termé­ben, mely zsúfolásig megtelt díszes közönséggel. Szűnni nem akaró tapsokkal halmozták el a kitűnő művészt, kinek ez idő szerint alig van vetélytársa, főleg a­mi a játék melegségét költőiségét és plaszti­­czitását illeti, mert ez a valódi eleme. A zongora elsőrendű lyrikusait és romantikusait, minek Chopin, Schubert, Schumann, annyi bájjal, gyöngédséggel és melegséggel tudja értelmezni, hogy Liszt és Rubin­stein óta hasonló magyarázójuk nem igen akadt. Mint Liszt műveinek magyarázója is az elsők közt foglal helyet, mit semmivel sem igazolt be inkább, mint annak a moll szonátájával, mely mai műsorá­nak első számát képezte. Ez a rengeteg nehéz­ségekkel és felfogási árnyalatokkal teli szonáta nem anynyira, mint zongorára írt éposz oly felada­tokat tűz az értelmező elé, melyeket csak a leg­­perfektebb technikával felbonczoló frazírozások­kal és az ellentétességeknek mélyreható feltün­tetésével lehet megoldani. Stavenhagen mindezt oly mesterileg tudta elénk állítani, hogy az egész hallgatóság mintegy elbűvölten hallgatta a legmé­lyebb csöndben, mint revolúczióját egy világgéniusz­nak, ki e sphinx-szerű műben saját magát, egész éle­tét, múltját, szörnyű harcaival, diadalaival és egész külön érzelmi világával apotheizálta. Stavenhagen mindent felszínre hozott e démoni és angyali epopeá­­ból, a­mi csak lehetséges. A közönség — daczára annak, hogy a mű nehezen érthető — ellenállhatatlan tapsokba tört ki utána, a­mi leginkább bizonyító.

Next