Pesti Napló, 1891. február (42. évfolyam, 32-58. szám)
1891-02-14 / 44. szám
szokott, sőt szükséges nyilvános ellenőrzésre és hírlapi bírálatra, hanem a császár személyét és vele a korona tekintélyét érintik. Ez pedig oly monarchikus érzésű népnél, mint a német, méltán visszatetszést kelt. Bármi kiváló érdemeket szerzett a múltban Bismarck herczeg, azok nem adhatnak neki jogcímet arra, hogy kerülő utakon és mindenféle ürügyek alatt olyan irányt kövessen, mely sokban közeledik a szoczialistákéhoz, amennyiben legalább is nem igen válhatik előnyére a trón tekintélyének. És ha Bismarck herczeg legalább személyesen, ha a hozzá illő fórumon, a törvényhozásban gyakorolná a kritikát a birodalmi politika iránya és vezetése felett, akkor bizonyára párthívekre, talán a parlament többségére is számíthatna, Így azonban a háttérből folytatja az agitácziót, mely természetesen a felsőbb körökben nem szülhet mást, mint elkeseredést, a közvéleményben pedig csodálkozást vagy visszatetszést. A főbaj azonban, melyben az exkancellár sajtójának támadásai és kifakadásai leledzenek, az, hogy egyáltalában indokolatlanok és gyakran rosszindulatúak. Ismeretes, milyen zajt csaptak lapjai akkor, midőn a német-osztrák-magyar kereskedelmi szerződési tárgyalások megindultak s minő illetlen gyanúsításokkal árasztották el monarchiánkat. Azt állították, hogy évi tributumot akar magának fizettetni Németországgal, pedig ismeretes, hogy a német gazdasági életre legalább is oly fontos az eddigi lappangó vámháboru megszüntetése, mint reánk vagy az osztrákokra. És oly igaztalan az, hogy Caprivi Angliával szemben túlságos áldozatokat hoz s tényekkel van bebizonyítva, hogy Bismarck herczeg ez irányban néha — mert nem egyszer a másik szélsőséghez közeledett — továbbment, mint a mostani kanczellár teszi. Lapjainak vádjai és heves támadásai nem győznek meg senkit, mert az elfogultság és szenvedély sugallja azokat. De azért a támadások naprólnapra ismétlődnek, a polémia egyre hevesebb lesz s a küzdelemben mindinkább háttérbe lépnek a közérdek szempontjai. De sem Vilmos császár, sem Caprivi tábornok nem fognak e furcsa háborútól megijedni, annál kevésbbé, mert a közvélemény bizalommal támogatja őket reformtörekvéseik keresztülvitelében. Ezek a támadások és gyanúsítások legfölebb siettetni fogják azt,hogy az államéletből mindaz végképp kiküszöböltessék, mi a Bismarck-rendszerben rossz, az egész nemzet érdekeivel ellenkező volt. Pedig hogy volt benne ilyen is elég, azt az exkancellár legrajongóbb tisztelői sem tagadhatják. Fővárosi ügyek: A középítési bizottság ma délután ülést tartott Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt. Az ülésen a bizottság a következő ügyeket intézte el Bejelentették, hogy a Népszínház utca szabályozási tervéhez a közmunka-tanács hozzájárult, de kikötötte, hogy a Csokonai- és Nagyfuvaros-utczák sarkán levő közkutakat távolítsák el. A bizottság ezt el is fogadta. A köztemető-úti vasút vágányait a Népszínház-utczában a József-körút táján éppen a vízvezetéki cső felett rakták le. A mérnöki hivatal most azt az előterjesztést teszi, hogy a vízvezetéki csöveket a vasút vágányain túl helyezzék el, nehogy a sokszor előforduló csőjavítási munkálatok megakadályozzák a vasút közlekedését. A javaslatot a bizottság elfogadja s ezzel kapcsolatban kimondja a nézve, de egyszersmind a legmagasztosabb zeneműveknek is, melyekben géniusza a tökély legmagasabb színvonalára emelkedett s melyekben megragadólag ecseteli lelkének nagy háborgásait, az élet örömeiről való lemondás feletti égető fájdalmát s viharos lelkiküzdelmeit, mig végre sikerül kivívnia a diadalt zaklatott szive fölött s visszaszereznie dúlt lelkének az óhajtott harmóniát, vigaszt s megnyugvást találva a szent természet ölén és saját magasztos belvilágában. A többit nem említve a kimagasló C-moll s F-dúr szimfónia (pastorale) képezik e korszak és érzelmek fenséges apotheozisát. Méltán lehetne föltételezni, hogyha egy oly szellemóriás s hozzá egy oly nemes szív, minő a Beethovené volt, olykor leszállva egészben szárnyaló lelkével a földre, egy »gyarló nőre« veti tekintetét: ez a nő, legyen bár szépség tekintetében a legtökéletesebb s rangban is épp oly magasan álló, büszkének s boldognak fogja magát vallani, ha egy Beethoven által szive eszményéül választatik s a neki fölajánlott kezet lelkesülten fogadja el ? Ki gondolná, hogy egy ily félistenhez hasonló lény boldogsága hajótörést szenvedhet egy igénytelen nővel szemben ? S mégis úgy volt. A nagy Beethoven nem tudta megnyerni a Ma 1 f a 11 i Teréz szivét, mert Beethoven nem volt eléggé szép! s az éretlen gondolkodású fiatal leány szemében modora sem volt eléggé tetszetős. De az olyan leánynak, ki választásában a külsőre fekteti a fősúlyt,, Beethoven csakugyan nem tetszhetett, hiszen kinézése nem felelt meg a szó mindennapi értelmében vett szépség követelményeinek. Termete alacsony és izmos, arcza pedig vörös és himlőhelyes volt. Voltak azonban feltűnő szépségei is: érzelem- és gondolatteljes csodás kifejezésű szemek, plasztikailag szép s gondolatterhes homlok s dúsan hullámzó, kékes-feketébe játszó hajzat, melyet az akkori divat ellenére soha paróka alá nem rejtett, valamint hogy öltözékében sem hódolt föltétlenül az uralkodó szokásnak, sőt rendesen (főkép későbbi éveiben) inkább bizonyos zseniális hanyagság jellemző külsejét. Klöbler festész, kinek Beethoven megengedte, hogy őt élet után learczképezhesse, így írja le a nagy zeneköltőt: »Beethovennek mindig komoly kinézése van. Szemei rendkívüli benső életet árulnak el; kissé sötét s nyomott kifejezésü tekintete többnyire fölfelé van irányozva — tekintetét szent ihlettel ama régiókhoz emelve, honnan a bűbájos mennyei hangokat csalja le, az elámult hallgatók elragadtatására — s én e kifejezést igyekeztem visszaadni képemen. Zárt ajkainak kifejezése nyájasnak mondható.« Ennek ellenében Malfatti Teréz — jómódú bécsi nemesi család tagja — Beethoven szive válasz- tottja, tizenhét tavasz bájában ragyogó, életvidor, kissé szilaj, heves véralkatú szépség volt, fénylő fekete szemek, haj s üde barna arczbőrrel, kipillangó módjára röpködött az élet örömei közt, a boldog ifjúság gondtalanságával élvezvén azokat. Sok zenei tehetséggel birt s épp ez vonzotta Beethovent legelőbb is hozzá; szépen zongorázott, énekelt (s halhatatlan imádója az ő számára több Goethe költeményt zenésített meg) s későbben, főleg Beethoven műveinek jeles előadása által tüntette ki magát. A Malfatti család igen müveit s kellemes család hírében állt, hol sokat zenéltek, mindig vidor életkedv uralkodott, sok eszes és nevezetes ember fordult meg s hol Beethoven is mindig kiválóan érezte magát. Télen át minden este rendes látogatója volt szalonjuknak, nyáron is gyakran fölkeresvén őket badeni nyaralójukban. Beethoven szive mind nagyobb bensőséggel csüggött a bájos leányon s mind hevesebb lett a vágy lelkében őt egész életére magához fűzni. De úgy Teréz szülei, mint annak sógora Gleichenstein (Beethoven barátja) határozottan ellene voltak az akkor már jóformán süket és beteges mesterrel való házasságnak, kinek anyagi viszonyai sem voltak rendezettek. Az addigi oly szoros baráti viszony aztán hirtelen lazulni kezdett, mit Beethoven jól érezvén, erre vonatkozólag fájdalmas elkeseredésében igy írt barátjához Gleichensteinhoz: »Értesítésed az elragadtatás legmagasabb régióiból ismét mélyen a földre rántott. Mire való abbeli megjegyzésed, hogy tudatni fogod velem, ha majd a család körében ismét zenélés lesz? Nem vagyok tehát már’, mint a te, vagy a többiek muzsikusa? Legalább ezt lehet belőle kimagyarázni. — Ismét csak saját keblemben kell hát a nyugpontot keresnem, mert másutt nem létezik számomra ilyen. Legyen! Számodra, szegény Beethoven, a külvilág nem nyújt boldogságot: magadban kell mindent megteremtened s csak az eszményi világban találhatsz barátokat!« Kevéssel ezután egészen le kellett tennie a szeretett leány hirhatásának minden reményéről. A világ újra elsötétült körülte. A szerelem melegítő napja letűnt egéről, hogy aztán csak annál fenségesebben, annál tündöklőbben emelkedjék ki a teremtő géniuszának örök ragyogása. A megnyugvást, az égi vigaszt, az örök szép és jóba vetett hitnek lett örökös hirdetője a zene nyelvén, mely isteni békét hint a szenvedők szivébe s fölemeli a lelkeket a magasba. A világ ő benne a legmagasztosabb eszmék s érzelmek apostolát, tolmácsolóját dicsőíti s bámulja. Beethoven az egyetemes emberiség művészeti eszményképe fog maradni örökkön örökké. . A.Katona Klementina. Népszinház-utczának a Vig-utczáig való szabályozását. A kultuszminiszter leiratot intézett a fővároshoz, melyben az ipariskola előtt a Népszinház-utcza faburkolását sürgeti meg. A bizottság már foglalkozott ez ügygyel s azt határozta el, hogy az útgerincz kivételével az utcza két oldalát a járdáig látja csak el faburkolattal. A kultuszminiszter az egész úttest faburkolását kérelmezi, de a bizottság megmaradt régi határozata mellett. A házépítő tisztviselő-egyesületnek megengedik, hogy saját költségén befásíthassa a telep utczáit. — A Horváth-féle kertben egy gyermekjátszó helyet állítanak fel. Költsége 150 frt. A vinczellér-képezde igazgatósága folyamodott a fővároshoz, hogy az intézethez egy utat építsen. A mérnöki hivatal terve szerint az úttest kiépítése 11 ezer forintba kerülne s ezenkívül még több kisajátítást is kellene eszközölni. A bizottság határozatához képest a terveket visszaadják a mérnöki hivatalnak azzal az utasítással, hogy a kisajátítás költségeiről is tegyen számítást. A X. ker. Czeglédi- és Grém-utczák burkolási tervét a bizottság elfogadja. Hasonlóképen hozzájárul a bizottság az I. kerületi Promontori-út befásítási tervéhez, melynek költsége 420 frt. Végül elhatározta a bizottság, hogy a Váczi-úttól a Lőportárdűlőig egy ideiglenes vízvezetéki csövet fektet le. Az általános csatornázás ügyében kiküldött bizottság tegnap tartott ülésében a szivattyútelepnél tervezett műtárgyak, föld, vas, kőműves és kőfaragó munkának, valamint a főgyűjtőcsatorna első szakasza kiépítésének részletes terveit egészen letárgyalta és megállapította. Védekezés az árvíz ellen. A tűzoltó főparancsnokság, melynek gondozására vannak bízva a dunai zsilipek, már felfogadta az összes gépészeket és fűtőket, akik a szivattyúknál felváltva inspekciót tartanak. A zsilipek annyira rendben vannak, hogy egy óra alatt mindkét parton meg lehet kezdeni a szivattyúzást. A veszedelem különben már-már fenyeget. A Duna vízállása jelenleg 3 méter, ami magas, ha tekintetbe vesszük, hogy még jég is borítja , hogy rendes körülmények között alig haladta meg más télen az egy métert. Megemlítjük itt, hogy a Pittoni nyug. honvédezredes által feltalált tábori konyhakocsival, melyen menet közben is lehet négyszáz embernek főzni, a központi árvízbizottság a jövő hét első napjaiban próbafőzést rendez. Lóhúskimérés. Az országos állatorvos egyesület tegnap tartott választmányi ülésében foglalkozott a lóhúskimérés kérdésével, mely a húsárak magassága és kilátásban levő emelkedése miatt vált aktuális érdekűvé. A választmány határozata értelmében meg fogja keresni a főváros tanácsát, hogy más nagy városok példájára, hol a lóhús a szegény néposztály táplálkozásában oly nagy szerepet játszik, a lovaknak közfogyasztás czéljából való vágására és a lóhús kimérésére adja meg az engedélyt. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, február 14. A miniszterek nem fogadnak. — Gyógyszerészbál a vigadó nagy termében. — A magyarországi kereskedelmi utazók egyesületének jelmezestélye a VI— VII. ker. körben. — Nemzeti muzeum, képtár, nyitva d. e. 9 d. u. 1 óráig. (Délután 1 —3-ig 50 krajczár belépti dij.) A múzeum többi tárai megtekinthetők 60 kr belépti dij mellett. — Nyilvános könyvtárak: múzeumi d. e. 9—d. u. 1., akadémiai d. u. 37, egyetemi d. e. 10—12 óráig. — Állat, kert nyitva egész nap. Belépti dij 30 kr. — febr. 13. Személyi dir. József Ágost és László főherczegek ma reggel 8 óra 45 perczkor a fővárosból Alcsuthra utaztak. Az udvar Budapesten. A királyi pár meglehetősen visszavonultan tölti napjait. Ma sem a király, sem a királyné nem távozott hazulról. Ő Felségeik naponkint csak a királyi palota kertjében sétálgatnak. A palotában most már javában folynak az előkészületek a jövő csütörtöki udvari estélyre, melyen részt fog venni József főherczeg családja s meg lesznek híva az arisztokráczia tagjai s közéletünk kitűnőségei. Ybl Miklós emlékezete. Amagyar mérnök- és építészegylet legutóbbi választmányi ülésén elhatározta, hogy nagy nevű alelnökének arczképét az egyesület ülésterme számára lefesteti, mozgalmat indít egy maradandó Ybl-emlék létesítése érdekében és ezenkívül egy Ybl-emlékünnepélyt rendez, melyen az elhunyt nagy műépítész működését és érdemeit méltatni fogják. — Megemlítjük egyúttal, hogy a »Deutscher polytechnischer Verein in Böhmen« és az »Oestr. Ingenieuren- und Architekten-Verein« meleg hangú levelekben adtak kifejezést Ybl Miklós elhunyta feletti részvétüknek. Koch tanár Kairóban. Koch tanár, mint egy kairói távirat jelenti, ma oda érkezett. Márczius tizenötödikét az idén is megülik a fővárosban a különböző testületek. A Táncsics-bizottság márczius tizenötödikén ünnepélyt rendez a fővárosi vigadóban. A rendezésre száz tagú férfi és negyvennyolc tagú hölgybizottság alakul. A hölgybizottság e hó 15 én, vasárnap délután fél négykor tartja alakuló gyűlését a soroksári utczai »Két korona« fogadóban. Balassa-Gyarmat város tegnap tartott közgyűlésén Reményi Károly ügyvéd (a hegedűművész öccse) egyhangúlag újból főbírónak, Sinkovits Samu helyettes bírónak, Hudecz Zsigmond ügyvéd közgyámnak, Burnusz Gyula pénztárnok, Opitz Károly, Trajbár János, Kohn Ignácz, Sebján Károly, Wolff Adolf és Dvoratsek János tanácsosoknak választottak meg. Egy író ünnepeltetése. Rátkay László népszínműíró tiszteletére abból az alkalomból, hogy »Árvalányhaj« czímű népszínműve nagy sikerrel került előadásra a népszínházban, a dunaföldvári leányok százhatvan terítékű banketet rendeztek, melyen Dunaföldvár és vidékének egész előkelősége részt vett. Felköszöntőket mondtak az ünnepeltre Daróczi Tamás, Széllő Zsigmond járásbíró, dr. Ragályi Lajos, dr. Scheffer Sándor, Rotter Lajos és még többen. Rátkay meleg szavakban köszönte meg ünnepeltetését, melyet — úgymond — most még nem érdemel meg, de melyet biztatásnak vesz arra, hogy minél több jó népszínművet írjon. Crispi mint ügyvéd. Olaszországban még nem hozták be a miniszteri nyugdíjak üdvös intézményét s ezért — mint már említettük — Crispi újra visszatért oda, ahonnan kiindult — ügyvédi irodát nyitott. Klientelája, ha az eddigi jelekből ítélni lehet, valószínűleg egyike lesz a legfényesebbeknek, így legújabban Milánóból azt sürgönyzik, hogy a »Naviganzne Generale Italiana« (olasz hajózási társaság) jogtanácsosának választotta s ezért Crispi évenkint 50,000 frtnyi tiszteletdíjat kap. Zólyom megye közigazgatási bizottsága e hó 10-én tartotta havi ülését dr. Radvánszky Béla elnöklete alatt, melyen Csipkay Károly alispán bejelentette, hogy a megye lakossága a múlt népszámlálás óta 9817 lélekkel szaporodott. A letárgyalt ügydarabok közül nagy érdeklődést keltett a pénzügyminiszternek a regále váltságok kiutalványozására vonatkozó leirata, melyben a miniszter tudatja, hogy valamennyi község számára kiutalványozta már az összegeket. Heves vitát idézett elő a pénzügyigazgató előterjesztése több községnek adóilletékére vonatkozólag. Kiss József ügyész elvi szempontból helyteleníti az igazgatóság amaz eljárását, hogy a fogyasztási összegeket ráutalja a községekre s ha az összeg be nem folyik, a községen hajtják be. A törvény nem kívánja a hiányzó összeggel a nem fogyasztó lakosokkat terhelni. A hosszú vitának csak akkor lett vége, midőn az alispán indítványozta, hogy e visszaélésekről értesítsék a pénzügyminisztert. Ez előterjesztés elkészítésével az alispánt, a királyi és megyei ügyészt bízták meg. Ismét a hasfelmetsző. A whitechapeli szörnyeteget szóval már legalább ötször elfogták, tényleg már elég gyakran szünetelt, de igazában — úgy látszik — még nem hagyott fel kegyetlen passziójával. Whitechapel újra lázban van — az elmúlt éjjel újra találtak egy embertelenül meggyilkolt asszonyszemélyt. A távirat, mely Jack újabb bűntényét jelenti, így hangzik : Egy rendőrhivatalnok az elmúlt éjjel a whitechapeli kerületben a vasúti viadukt alatt egy nőszemély holttestére akadt, melynek feje törzsétől e volt várva. A rendőrség azt hiszi, hogyTack újabb bűnténye forog fenn. Forgalmi akadály. Tegnap délután az osztrákmagyar államvasút Esztergom-Nána és Kövesd állomásai között hét sin eltörött, úgy hogy a Bécsbe jövő személyvonat csak három órai késéssel érkezhetett be Budapestre. Gyárégés. Mint Győrből sürgönyzik, az ottani néhány hónap előtt alakult kétszersült gyár földig leégett. Valamennyi gépezet és az összes árukészletek összeégtek, a kár jelentékeny. A nagy épületcsoportból csak a gépház, az irodai helyiség és az igazgató lakása maradt érintetlenül. A tűz keletkezésének oka ismeretlen. Többen a tűzvész következtében kenyerüket vesztették el, de a gyár maga biztosítva volt. Nagy kazánrobbanás. Quebeckből jelenti egy tegnapi távirat: ‘Egy idevaló posztószövő-gyárban nagy kazánrobbanás történt, melynek következtében majdnem az egész gyár tönkre ment. Több száz munkás veszett a romok alá. Eddig is már harmincz holttestet hoztak napvilágra. Három évig Szibériában. Amerikai lapok különös hírt hoznak. Morris kapitány három évi távollét után most érkezett vissza hazájába, Bostonba s csodálatos dolgokat mesél. Annak idején legénységére a Behring-tenger orosz részében halászott s egy orosz hadihajó egész legénységével együtt foglyul ejtette. A szerencsétlen foglyoknak rettenetes hidegben három éjszakán át kellett szabad ég alatt aludniok, mig végre megindították ellenük tilos halászat miatt az eljárást. Három évi szibériai kényszermunkára ítélték s szomorú alkalmunk nyilt meggyőződni, hogy milyen ez a kényszermunka. A kapitány három évig dolgozott földalatti bányában ; ez idő alatt emberi arczot nem látott. Eleinte össze volt lánczolva egy lengye fogolylyal. Ez azonban rövid idő múlva meghalt s ekkor a kapitánynak a hozzája lánczolt holttestté kellett vonszolnia a targonczát. Végre negyednap már nem bírta tovább s kettévágván a holttestet, a felhúzó kosárral felküldte a napvilágra. E félre nem érthető értesítés után leküldtek neki egy kalapácsot és reszelőt, hogy szabadítsa meg magát lánczaitól. Ezután még nagyon sokáig tartott kínlódása, míg végre a három év letelte után kiszabadult. Rossz hírbe hozott bankház, Frankfurtból sürgönyzik .A Gattoni Silo és társa római bankház a »Frankfurter Zeitung« és ennek levelezője ellen annak idején pert indított, mert e lapban a bankárra nézve hátrányos pénzügyi hír jelent meg. A ma tartott tárgyaláson a törvényszék úgy ítélt, hogy a kezességi kötelezettség csakis rosszhiszeműség fenforgása esetében állana be. A törvényszék ennélfogva elutasította a keresetet és felperest elmarasztalta a költségek megtérítésében az esetben,’ ha az alperejótékonyczélű botrány az operaházban. Csak a legnyíltabb megbotránkozás nyilvánítása a fényes közönség nevében is, lehet méltó visszhang ama skandalózus merényletre, melyet a királyi operaházban ma, a király ‘jelenlétében, a »Fe- tér-keresz t« egylet javára rendezett hangversenyen, a»Víg czimborák« czímű operett színrehozatala által elkövettek e hangverseny rendezői. S nem is tudjuk, vajon elsősorban a közjóizlés sértetett-e meg legérzékenyebben ilyen előadása által ? Vagy a jótékony czélra áldozó nagy közönség, mely ünnepi díszben jelent meg s teljes számban társadalmunk legelőkelőbb köreiből, hogy magas szellemi élvezetben részesüljön? Vagy az uralkodónak legtiszteltebb személye, aki minden figyelmes körültekintést megkövetel, hogy a színházban töltött ideje kellemes szórakozásául szolgáljon, s művészetünk oly kitelhetőn nemes és gyönyörködtető mutatványával szolgáljunk a királyi vendégnek, hogy ez vonzerőt gyakoroljon jövőre is, üdülést keresni az országos gondok után a nemzet szellemének világában, a művészetben, s hogy a Felség legalább ne érezze magát idegenül a fényes csarnokban, s ne kívánjon onnan elmenekülni, a melyet királyi bőkezűsége hozott létre és tart fenn, s ahol leginkább otthon kellene éreznie magát? Vagy a művészet maga sértetett-e meg legjobban e kritikán aluli rettentő együgyűség produkcziójával, vagy végül egész »nemzeti géniuszunk«, a magyar jellemet, társadalmi viszonyokat egész képtelen bornírtságban, pórias durvaságban mutatván be? Képzeljék el ama olvasóink, kik nem voltak szerencsések az előadást végig élvezhetni, e rég méltó feledésbe merült s most előkapart darab tárgyát, annak rövid előadásából. A Huber zenéje legkevésbbé rovandó meg benne, mert a zene a darabban a legkevesebb. A darab maga már annál fogva, hogy mint fentebb mondtuk, a magyar typusokat és szokásokat összehalmozott pórias és durva alakban tünteti föl, feltétlenül visszatetszett volna a jelen volt díszes és intelligens közönségnek, még akkor is, ha az előadást az inkognito páholyban maga a király nem nézte volna. De képzelje el bárki azt a kínos hangulatot, mely a közönség minden tagját lenyűgözte, midőn a darabnak együgyü durvaságain kívül még azt is éreznie kellett, hogy az ízléstelenségen kívül mekkora tapintatlanság történik itt szemben a király jelenlétével. A darab azzal kezdődik, hogy két lump czimbora, a magyar jurátus kosztümben, erőfös ásítások közt fetreng a divánokon, inartikulált hangokon kurjongatva és lábaival karszékeket döntve föl, ezzel mulattatván az udvari etiquettehez szoktatott Felségnek udvarias és figyelmes tekintetét, — mialatt a két részre osztott színpadnak második szakaszában az egyik varróleány panaszos sirámokban kesereg több versben édesanyjának halála és valamelyik ősének hősi elvérzése fölött, — ezzel vezetvén be a színlapon ígért »víg operát« Aztán képzelje el bárki ily kezdet után annak a mindinkább kifejlődő pozitív tudatnak kiűző erejét, hogy e kezdethez teljesen hasonló lesz a többi és hogy semmi remény nincs arra, hogy engesztelő mozzanatok felejtessék el a kirivő ízléstelenségeket. És nem is merült föl enyhítő körülmény az egész darabban, habár egy óránál tovább tartott is. Végre tömérdek duhajkodás, ölelkezés, minden ízlés és szellem nélküli triviális élcelődés után, még megtörténik az is, hogy egy csatornából fölszedett alakokból álló lármás tömeg lép be a színpadra, oda hozván legotrombább alakjában az antiszemitizmust, szemben egy oly közönséggel, mely jótékony czél oltárára tette le belépti diját, s melyben a társadalomnak minden rétege képviselve volt. Egy legordinárébb megjelenésű uzsorásbanda lép be s prezentál nyalábszámra uzsorás váltókat a magyar ifjaknak, élükön egy zsidóval, a kit midőn az egyik urfi »becsületes zsidónak« nevez: a feletti extázisában német nyelven, de saját jargonjában ujongva tör ki, hogy ilyet még soha sem mondtak neki; és azt is hozzá teszi, hogy örömében mintha a mellét zsírral kennék, még pedig libazsírral! S méltó fináléul a két hölgy mint menyasszony vörös bort iszik és koczczintgat nemes magyar vőlegényeivel, egy nagybácsival és az egész uzsorás násznéppel! És hogy az élvezet még nagyobb legyen, tehát történik mindez oly szituáczióban, melyben a közönségnek, még csak kifejeznie sem lehet megbotránkozását, mert a király jelen van, s a közönségnek úgy kell magát viselni, mintha a legfinomabb színpadi termékben gyönyörködnék. Végtelen hosszú idő után végre a darab bevégződött, és a király fölkelt és kiment páholyából. A közönség érezte, hogy a király nem fog visszatérni, és tényleg úgy is történt. Természetes tehát, hogy ez a kínos érzés a közönséget nyomta az előadás végéig, és soha többé nem tudott föllelkesedni egész szívre . Gr. Zichy Géza zenedarabjai,melyek nemcsak szépen voltak előadva, hanem költői szépségekben is bővelkednek, nem tudták fölmelegíteni a zsenirozott közönséget. És csak Náday pompás humorának sikerült egy szalon-jelenetben, a »Fekete frakkban«, vidám mosolyt varázsolni a konsternált vonások közé. Megemlítjük még itt, hogy a hangverseny első száma Jászay Mari szavallata volt, s Kozma Andor prológját még ő zavartalan tetszés közt adhatta elő. Ezek után föl kell tenni a kérdést: ki a felelős ezért ? Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk,hogy e hangverseny programmját már a múlt év deczember havában megállapították igy. A hangverseny ideje január hóra volt kitűzve és gróf Zichy Géza csakis azon feltétel alatt engedte át zeneműveit, hogy azok még január hóban, tehát intendánsi székfoglalása előtt fognak előadatni az operaházban. A hangverseny azután januárról elhalasztatott februárra , és gróf Zichy Géza midőn intendánssá lett, már mint bevégzett tényt talál Ita a február 13-ra kitűzött hangversenyt, mely mint obligó maradt reá, úgy értesülünk, hogy gróf Zichy Géza a tegnapi főpróbán már elszörnyedt a vig operettől és lépéseket is tett arra nézve, hogy ez operett előbb adassák, mint a király megjelenése történik; de a király, a ki nemcsak a Stefánia főherczegnő védnöksége alatt álló »Fehér kereszt-egyet«, de a nemzeti színház nyugdíjintézete iránt is érdeklődik, az ezen czélokért rendezett hangversenynek már kezdetére elment és igy a kinos jelnetnek meg kellett történnie. Gróf Zichy Gézát tehát ezek után nem tehetjük felelőssé, miután ő maga is cak vendég volt ma az operánál. Hanem igenis felelőssé kell tennünk egyáltalában azt a rendszert, mely avatatlan tényezők közbelépésével a jótékony czélokat ízléstelenségek kolportálására használja fel, és discreditálják nemcsak a jótékony czélokat, hanem a művészi erőket is, kiket ilyen kényes helyzetbe hoznak, mint a mai előadás jobb sorsra méltó szereplőit is. De gróf Zichy Géza mindenestre okult ebből az esetből, melybe igazán önhibáján kivül került bele, és a mai szomorú tapasztalásból legalább azt a vigaszt és reményt meríthetjük, hogy ilyenektől jövőben nemcsak a közönség lesz megkímélve, hanem az operaház és művészetünk s művészeink reputácziója is. S ha ezek után nem kutatjuk, hogy kik voltak a mai programm tervezői és összeállítói, ezt azért tesz- szük, mert ha ők nem gyakoroltak jótékonyságot az előadással, mi akarjuk velük tenni azt, habár arra érdemetlenek. sok leteszik a nekik kínált esküt arra nézve, hogy a távirat elküldésénél, illetve felvételénél nem tudtak a közzétett tények valótlan voltáról. Helyi hírek. A nemzeti tornaegylet e hó 14-én este 8 órakor a Szentkirályi utczai tornacsarnokban tornász-estélyt rendez. A csarnokban étkezni is lehet , az estélyt táncz fejezi be. Böjti prédikácziók. A belvárosi főplébániatemplomban a nagyböjti időszak alatt minden pénteken délután fél négy órakor lesznek a böjti prédikácziók. A békés megyei kör e hó 15-én este 8 órakor társasvacsorát rendez a Reuter-féle vendéglő egyik külön termében. Ugyanez alkalommal értekezletet tart a kör vigalmi bizottsága, melyen az e hó 25-ikén tartandó hangverseny és tánczvigalom módozatait beszélik meg. Színház és művészet. Nemzeti színház. »Az aradi hősnők«-et ma adták negyedszer. A közönség, mely az ötödik előadás iránt rendkívül érdeklődik, a mai előadáson egyáltalában nem jelent meg. Sauer Emil, a kitűnő zongoraművész, ki már a legutóbbi filharmóniai hangverseny alkalmával is oly nagy feltűnést keltett, ma este tartotta önálló hangversenyét a vigadó kis termében, mely egészen megtelt. A hatás, melyet ma minden tekintetben eminens játékával és értelmezésével keltett, igazán frenetikusnak mondható. Minden száma után kitört az általános taps, mely nem is szűnt meg addig, míg valami újabb ráadással nem szolgált. Mai műsora méltó volt művészetéhez. Beethoven C-dúr sonátája (op. 53.) Schumann Tacentája s egyik poetikus éjiképet, Roff geniális »Rigaudon«-ja, Chopin F-dúr Nocturneje és rendkívül brilliáns változatai (op. 12.) saját mesés gyorsaságot igénylő Concert-etűdeje, Sgambati hangulatteljes »Vecchio minuettje« , Rubinstein boszorkánytánczhoz hasonló »Staccato-tanulmánya«, s végül Liszt »Norma ábrándja«,mit még annak »Pesti carneválá«-val is megtoldott; ezek mind olyan darabok voltak, melyek úgy a technika netovábbját, mint az értelmezés és kifejezés legfinomabb árnyalatait képviselik, szóval: Sauer ma a zongorairodalom legkimagaslóbb berosainak oly magas színvonalú magyarázójául mutatta be magát, hogy manapság kevés pályatársa vetélkedhetik vele. Lágyság, erő, szenvedély s költői ihlet egyesül az ő játékában, nem is szólva fenomenálisan egyenletes ujjgyorsaságáról és kitartásáról, mely kifáradást nem ismer. Leginkább ámulatba ejtette a hallgatóságot Liszt korona-átiratával, mely ma már úgyszólván a mesék világába tartozik, de a melynek minden képzelhető technikát agyonvágó iminens nehézségeit oly perfektül győzte le, hogy ha a nagy mester feltámadva hallotta volna, gigászi fénykorára emlékeztethette volna. — De e titáni erőt igénylő mammuth zongoraátirathoz valóban egy oly aczélszerkezetü hangszer is kellett, mint az a Bösendorfer volt, melyen exequálta (s melyet a román királyné meghívására a művész Bukarestbe is magával visz) s mely minden erőfokozatnak ellentállni volt képes. Midőn elvégezte, zugó tapsvihar keletkezett, mely nem is szűnt meg addig, mig a pesti karnevállal le nem csillapította. A zongoraművészet teljes diadala volt ez az este s még jó sokáig fogunk várhatni, mig hasonlót fogunk hallani. (i. 1.) Az orsz. képzőművészeti társulat választmánya tegnap este Harkányi Frigyes elnöklete alatt ülést tartott, melyen Benkő Kálmán h. igazgató olvasta fel az igazgatóság jelentését. A jelentés elsősorban melegen emlékszik meg Simor János herczegprímás és Ybl Miklós elhunytáról, kik a társulatnak pártfogó tagjai voltak, valamint Meissonier,a világhírű franczia művész és báró Schmidt Frigyes bécsi domépítő haláláról, kiknek elhunytéval a képzőművészet az egész művelt világon gyászolt veszteséget szenvedett. A választmány e fájdalmas gyászesetek fölött érzett részvétét jegyzőkönyvileg örökítette meg s felkérte az elnökséget, hogy a társulat nevében Simor János herczegprímás elhunyta alkalmából az esztergomi káptalanhoz és Ybl Miklós gyászoló családjához részvétiratot intézzen. A téli kiállításnak kedvező eredményéről az igazgatóság jelentését a választmány örömmel és tetszéssel fogadta. E szerint november 25-től január 25-ig belépti jegyekből, tárgymutatókból és ruhatári jegyekből összesen 10,134 frt 25 kr volt a bevétel. Még kedvezőbb volt a vásárlások eredménye. A magánvásárlások összege 88 műtárgy után 27,885 frt és a téli s vele kapcsolatos karácsony-újévi kiállításból elkelt összesen 128 műtárgy 52,375 írton. A gróf Dessewffy Aurélné elnöklete alatt megalakult »Műbarátok köre« tagjai javára a téli és karácsonyi tárlatból szintén vásárolt öt műtárgyat kisorsolásra 1400 írton. A választmány örömét fejezte ki a fölött, hogy az a nem régen alakult kör a műpártolásnak legczélszerűbb módját, a vásárlást, mindjárt működése kezdetén szintén feladatának ismerte. A berlini kiállítás magyar osztályának lehetőleg gazdag létrehozása az igazgatóságnak egyik legfőbb törekvése. A berliniek a legnagyobb előzékenységet tanúsítják, hogy a magyar művészet méltó helyet foglalhasson el e nagy fontosságú kiállításon. Megküldték a nagy kiállítási palota tervrajzát, s a szerint a magyar osztálynak a középső felülvilágított dísztermet engedték át, Ausztria, Németország és Olaszország szomszédságában. A társulat most már abban