Pesti Napló esti kiadás, 1892. február (43. évfolyam, 32-60. szám)

1892-02-23 / 54. szám

Budapest, 1892. 54. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Kedd, február 23. Budapest, február 23. Sándor czár Berlinben. Pétervárott hire jár s a hirt német lapoknak ismételve megtáviratozták, hogy III. Sándor orosz czár május hó folyamán látogatást fog tenni Berlinben Vilmos császárnál. A czár tavaszi úti programmja e hírek szerint ak­ként van megállapítva, hogy először is Krímbe megy beteg fiát, György nagyherczeget meg­látogatni. Krímből azután Dániába utazik, hogy a dán királyi pár aranylakodalmán jelen le­gyen. Minthogy ez utat szárazon fogja meg­tenni, a német fővárost is érintenie kell, mely alkalomból ott mint az udvar vendége egy­két napot fog tölteni. A német sajtó a láto­gatás hírét egyszerűen visszautasítja, de más­különben a legcsekélyebb figyelemben nem ré­szesíti. Ellenben orosz lapok folyton feszegetik az orosz-német közeledés kérdését, sőt a »No­­vosti« nagylelkűen arról biztosítja Németországot, hogy Oroszország sohasem táplált irányában rossz szándékot. Ez azt mutatja, hogy az oroszok maguk is érezik, hogy Sándor czárta, ki a múlt őszszel oly durva módon kerülte a Vilmos császárral való találkozást, a mostani berlini látogatásnak némi­leg Canossa-szerű jellege lenne. De tekintve, hogy a czári birodalom belügyei a legzűrzavarosabban alakulnak, végre sincs kizárva a lehetőség, hogy Pétervártt jobb viszonyba igyekeznek helyezkedni a nyugati szomszédokkal s hogy ennek bevezetése a czár berlini látogatása lesz. Két kitüntetett miniszter. A hivatalos lap mai száma közli, hogy 10 császári és apostoli királyi Felsége I. évi február 16-án kelt legf. kéziratával: Josipovich Imre horvát-szlavon-dalmát mi­niszternek, valamint gróf Bethlen András föld­művelésügyi magyar miniszternek — a titkos taná­csosi méltóságot díjmentesen legki adományozni méltóztatott.« Az osztrák magyar bank kormányzója. Mint a »N. P. J.« értesül, már eldöntetett az a kérdés, hogy ki legyen az osztrák-magyar bank kormány­zója. A tárgyalások, melyeket a két pénzügymi­niszter és a bank Kautz Gyulával, az eddigi al­kormányzóval folytatott, eredményre vezettek. Kautz késznek nyilatkozott a kormányzói állás elfogadására , a kinevezés tehát legközelebb meg­történik. A függetlenségi és 48-as párt holnap (szerda) délután 6 órakor értekezletet tart. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése február 23-án. A képviselőház mai ülésén a képviselők be­nyújtották megbízó leveleiket. A mandátumok be­nyújtása után az osztályok kisorsoltattak. Holnap reggel az osztályok összeülnek és igazolnak, a holnapután lesz az elnökválasztás. Pénteken az alelnökök és jegyzők választása. Korelnök: Janicsáry Sándor. Körjegyzők: Gr. Csáky István, dr. Ke­mény Ákos, Nánássy Ödön, Putnoky Mór. A miniszteri padokon jelen van­nak: Gr. Szapáry Gyula miniszterelnök, Ba­ross Gábor, gr. Csáky Albin, Josipovich Imre, gróf Bethlen András, Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső. Elnök jelenti a háznak, hogy kérvények Áb­rányi Kornél, b. Fejérváry Géza, Pulszky Ágoston és Arany László képviselő urak választása ellen adattak be. Ezen kérvények az illető osztályoknak fog­nak kiadatni. Felolvastatott a főrendiház üzenete és annak kapcsán a királyi leirat, a­mely szerint báró V­a­y Miklós koronaőr a főrendiház elnökévé, Sz­­­á­vy József koronaőr és gróf Károlyi Tibor pedig annak alelnökeivé neveztetnek ki. Tudomásul vétetik. Bemutatja továbbá a horvát-szlavón-dalmát országgyűlés elnökének átiratát, a­mely a magyar országgyűlésbe megválasztott horvát képviselők névsorát tartalmazza. A névsor a következő: Barlovics István, Binicski Antal, Czernko­­vich Miklós, Cirk­ Izidor, Derdovics György, Egersdorfer Sándor, Feric Ferencz, Francisei Henrik, Gallius Lajos, Gyurgyevics Vazul, Gyur­­kovich György, Gelics György, Jankovich Péter, Josipovich Géza, Josipovich Imre, Josipovich Ist­ván, Kolarics Miksa, Kresztics György, Kritovácz Vazul, Krsnjavi Izidor, Loncsarics Márk, Mandics Péter, Markovics András, Maseg Lipót, Matrnci Márton, Milekics Czirill, Paukovics Vazul, Pávics Ármin, Pintarics Mór, Popovics István, Riffer Károly, Rukavina József, Seitz Vincze, Levics János, Sk­epcsevics Péter, Sorok Péter, Sperecz Ferencz, Stekovics János, Thanhoffer Milán, Vu­­kotinovich Lajos. (Felkiáltások a szélsőbalon : Halljuk az átiratot!) Polonyi Géza szót kér. Gr. Csáky István körjegyző felolvassa az átiratot. Korelnök : Tudomásul szolgál. Következik a napirend szerint a megbízó levelek beadása. Felkéri a t. képviselő urakat, hogy a meg­bízó leveleket gr. Csáky István és Putnoky Mór körjegyző uraknak méltóztassanak átadni és pedig akkor, mikor nevük fel fog olvastatni. Ha valamely képviselő úr meg van bízva azzal, hogy másnak megbízó levelét adja át, ezt akkor tegye, mikor az illető megbízó képviselő urnak neve fel fog olvastatni. Előbb a magyarországi, aztán a horvátországi képviselők nevei fognak olvastatni. A távollévőket P­á­l­f­f­y-D­a­u­n Vilmos gróf és S­z­i­l­y Pongrácz körjegyző urak jegyzik. A névsort Nánássy Ödön körjegyző fogja olvasni. Nánássy Ödön körjegyző: (Olvassa a névsort.) A megbízó levelek beadása után 15 perc­ szünet következik, amely alatt a beadott megbízó levelek olvastatnak össze. Korelnök szünet után jelenti, hogy összesen 396 magyarországi, 38 horvátországi megbízó levél adatott ki. Jut tehát magyarországi képvi­selő minden osztályba 44, horvátországi az első négy osztályba 5—5, az V., VI., VII. és VIII. osz­tályba 4—4, a IX. osztályba­ 2 képviselő. Következik a képviselők osztályokba való sorolása. Az eredmény a következő: I. osztály: Pogány Sándor, Zay Adolf, Bálla Gyula, Lukács László, gróf Eszterházy Mi­hály, Körösi Sándor, Kállay Lipót, Kálmán Já­nos, Mikszáth Kálmán, Helfy Ignácz, Ivády Béla, Farbaky István, Szalay Károly, Szerb György, Fabiny Teofil, Vadnay Károly, Serbán Miklós, Horváth Gyula, Sigmond Dezső, Horváth Ádám, Tibád Antal, Gaál Jenő, Bottlik Lajos, Stajevits János, Matkovich Tivadar, Schwarcz Gyula, Niedry Lőrincz, Horváth Lajos, Deésy Zoltán, Istóczy Győző, Kubinyi Géza, Lits Gyula, Pogány Károlyt, Beksics Gusztáv, Isaák Dezső, Lehóczky Egyed, Madarász Imre, Vincz Gyula, Polónyi Géza, Farkas Balázs, Jókai M­ór, Nagy János, gr. Zichy Herman, Kubinyi György. II. osztály: Fluger Károlyt, Illyés Bálint, Király Ferencz, Apáthy Péter, Bethlen Balázs gróf, Hegedűs Sándor, Andreánszky Gábor báró, Feszt Lajos, Beöthy László, Pogrányi József, Ba­lázs Antal, Hentaller Lajos, Tódor József, Tho­­roczkay Miklós gróf, Szentiványi Kálmán, Eszter­házy Kálmán gróf, Kaiser János, Nagy Gyula, Barabás Béla, Scheffer Dezső, Zsámbokréthy Jó­zsef, Csáky Kálmán gróf, Hoitsy Pál, Beöthy Ákos, Királyi Pál, Hadik Endre gróf, Nedeczey Já­nos, Vuja Péter, Kiss Albert, Podmaniczky Fr. dr., Schwicker Henrik, Helley János, Tisza László, Kammerer Ernő, b. Fejérváry Géza, Molnár An­tal, Thold Dániel, Wahrmann Mór, Földváry Miklós, Boda Vilmos, Nagy István, Prileszky Tádé, gr. Szapáry László, Papp Béla. III. osztály: Gróf Bethlen Gergely, Simó Lajos, Nedeczky Jenő, Ivanovics Iván, Perczel Dezső, Bánó József, Bernáth Béla, Dániel Gábor, Bernáth Dezső, Popovics Vazul, Komjáthy Béla, Latkóczy Imre, dr. Popper Ármin, Halassy Gyula, Hévizy János, Holló Lajos, Bogdán Virgil, Nyáry Béla br., Pantocsek Rezső, Putnoky Mór, Sporzon Ernő, Péchy Tamás, Gutenau Károly, Terényi La­jos, Csáky Gyula, Papp Elek, Karuch József, Ba­logh János, Kolozsváry Kiss István, Márkus Jó­zsef, Bujanovich Sándor,­­Vojnich István, Atzél Béla br., Beniczky Miksa, Ábrányi Kornél, Huszár Károly br., Szacsvay Sándor, Molnár Józsiás, Beth­len András gr., Justh György, Sturman György, Magyari Kossa Géza, Melczer Géza, Baross Gábor. IV. osztály: Horváth-Tholdy Lajos gróf, Jeszenszky Ferencz, Sipeky Sándor, Visontai Soma, Láng Lajos, Irányi Dániel, Gull József, Perényi Zsigmond br., Nagy Sándor, Hieronymi Károly, Vargics Imre, Károlyi István gróf, Ra­­kovszky Géza, Szász Károly, Rozenberg Gyula, Dörr Soma, Meszlényi Lajos, Kürthy Sándor, Zse­­lénszky Róbert gr., Dókus Ernő, Baky István, Veres János, Károlyi,Sándor gr., Kék Lajos, Ug­rón Zoltán, Pulszky Ágost, Noszlopy Gyula, Papp Géza, Neményi Ambrus, Onody Géza, Fern­bach József, Szuhányi Ferencz, Babó Emil, Szemere Huba, Kemény János báró, Kovács Jó­zsef, Rohonczy Gedeon, Zákó Milán, Tisza La­jos gróf, Szabó Imre, Schuster József, Förster Ottó, Pap Samu, Schober Ernő. V. osztály: Szilágyi Dezső, Széll Ákos, Dániel Pál, Zsámbokréthy Emil, Pálffy-Daun Vil­mos gróf, Károlyi Gábor gróf, Bokros Elek, Sal­mon Jenő báró, Reviczky Károly, Fenyvessy Fe­rencz, Szluha István, Ragályi Lajos, Urányi Imre, Jósika Gábor báró, Konkoly-Thege József, Teleki Domokos gróf, Drakulics Pál, Sima Ferencz, Ke­mény Endre báró, Veres József, Zay Albert gróf, Beles János, Berger Ignácz, Ugrón Ákos, Endrey Gyula, Teleki Árpád gróf, Demkó Pál, Majthényi István, Janicsáry Sándor, Andrássy Sándor gróf, Darányi Ignácz, Olay La­jos, Bethlen Bálint gróf, Kabos Ferencz, Antal Gyula, Antunovics József, Vermes Béla, Tolnay Lajos, Lakatos Miklós, Neumann Ármin, Lévay Antal, Münnich Aurél, Kiss Pál, Miklós Gyula. VI. osztály: Pályi János, Belicska Béni, Chernel Gyula, Králitz Béla, Nikolics Fedor báró, Vajay István, Ugrón Gábor, Perczel Benő, Pon­grácz Károly gróf, Zeyk Dániel, Mohay Sándor, Gromon Dezső, Matuska Péter, Mikó Árpád, Sza­lay Ödön, Reitter János, Molnár József, Zichy Jenő gr., Szende Béla, Teleszky István, Tóth János, Ürményi Bernát, Solymossy László, Forn­­szek Sándor, Latinovics Ernő, Boros Béni, Mak­­falvay Géza, Smialovszky Valér, Batthyány Tiva­dar gr., Tóth Ernő, Wenckheim Frigyes gr., Csá­­vosy Béla, Harkányi Frigyes, Chorin Ferencz, Barcsay Kálmán, Lónyay Géza, Nopcsa Elek­­, Csáky István gr., Kemény Pál, Probstner Arthur, Teleki Géza gr., Szalay Imre, Szentiványi Árpád, Szalavszky Gyula. VII. osztály: Tomcsányi László, Teleki József gr., Gencsy Albert, Szinay Gyula, Rezei Sylvius, Ivánka Oszkár, Lukács Béla, Lázár Ár­pád, Kende Mihály, Rigó Lajos, Horváth Béla, Pálfy Elemér, Kun Miklós, Almássy Imre gr., Vá­­rady Károly, Frey Ferencz, Kobek István, Hajós József, Rakovszky István, Dégen Gusztáv, Gyürky Ábrahám gr., Neiszidler Károly, Hodossy Imre, Meltzl Oszkár, Klobusiczky János, Szily Pongrácz, Ambrózy Béla b., Bethlen Gábor gr., Rudnay Béla, Veszter Imre, Csávolszky Lajos, Andrássy Gyula gr., Horánszky Nándor, Tompa Antal, Wittmann János, Vécsey Endre, Andrássy Géza gr., Urba­­novszky Ernő, Pázmándy Dénes, Remete Géza, Wekerle Sándor, Szájhelyi Gyula, Bölönyi Ödön, Horváth Géza. VIII. osz­t­á­l­y: Sréter Alfréd, Madarász Jó­zsef, Vikár István, Molnár Béla, Bárányi Ödön, Baich Miklós b., Görgey Béla, Teleki Sándor gr., Mandel Pál, Csigó Pál, Károlyi László gr., Ná­nássy Ödön, Csanády Sándor, Bessenyey Ferencz, Radvánszky György, Szederkényi Nándor, Bánffy Dezső b., Bethlen Ödön gr., Nákó Kálmán gr., Ka­­potsfy Jenő, Apponyi Albert gr., Festetich Andor gr., Szapáry Gyula gr., Eötvös Géza, Hortoványi József, Hock János, Uray Imre, Széll Kálmán, Tu­ba János, Bozzay János, Fáy Gyula, Mérey Lajos, Morzsányi Károly, Rónay János, Busbach Péter, Bornemisza István, Andrássy Tivadar gr., Perényi Péter br., Véghső Gellért, Dániel Ernő, Filtsch József, Amon Ede, Asbóth János, Konkoly-Thege Sándor. IX. Osztály: Arany László, Károlyi Ist­ván gr., Miklós Ödön, Szilágyi István, Berzeviczy Albert, Issekutz Győző, Heckenast György, Eöt­vös Károly, Krajtsik Ferencz, Atzél Péter, Bausz­­nern Guidó, Jósika Sámuel br., Kubinyi Árpád, Kemény Ákos br., Kemény Gábor br., Tisza Kál­mán,Gulner Gyula,Széchényi Tivadar gr., Schreiber Frigyes, Kállay Ferencz, Luppa Péter, Beöthy Al­gernon, Purgly János,Szabó László,Óváry Ferencz, Simonfay János, Mihályi Péter, Jelinek Arthur, Bolgár Ferencz, Bornemisza Lajos, Bartha Miklós, Beniczky Árpád, Thaly Kálmán, Kulina József, Markovics Kálmán, Okolicsányi László, Balogh Géza, Bornemisza Ádám, László Mihály, Györffy Gyula, Tóth Aladár, Boncza Miklós, Teleki Sámuel gróf, Bobula János, Barcsay Domokos. Horvát képviselők. I. osztály: Josipovich István, Kolarics Miksa, Paukovics Vazul, Steko­­vich János, Kresztics György.­­ II. osztály: Masey Lipót, Pávics Ármin, Josipovich Géza, Ma­trnci Márton, Levics János. — III. osztály: Markovics András, Kritovácz Vazul, Ferics Fe­rencz, Gallius Lajos. — IV. osztály: Popovics István, Josipovich Imre, Gelich György, Lon­csarics Márk. — V. osztály: Seitz Vin­cze, Mandics Péter, Milekics Czirill, Francisei Henrik. VI. osztály: Sorák Péter, Jankovich Péter, Riffer Károly, Czernkovich Miklós. VII. osztály: Sk­epcsevics Péter, Gyurkovich György, Pintarics Mór, Vukotinovich Lajos. VIII. osz­tály: Dedovics György, Cirics Izidor, Gyurgye­vics Vazul, Binicski Antal. IX. osztály: Than­hoffer Milán, Krsnyavi Izidor, Egersdorfer Sándor, Barlovics István. Korelnök felhívja a képviselőket, hogy holnap délelőtt 10 órakor az osztályaik számára kijelölt helyiségekben megalakulás czéljából megjelenni szíveskedjenek. A megbízólevelek a házszabá­lyok értelmében az elnöki szobában fognak az osz­tályokhoz utólagosan beosztatni. A legközelebbi ülés csütörtökön d. e. 10 óra­kor tartatik meg, a­mikor az osztályok jelentésé­nek beterjesztése után, a ház tisztviselői fognak megválasztatni. Ezzel az ülés d. u. 1 órakor véget ért. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Az uj Fortunatus herczeg. — Black Williamtól. — 29 Angolból fordította : Szigeth­yné Szalay Erzsi. Attól tart, hogy a rókák prédául ejthetnék ma éjjel azt a becses vadat; ez okból is szeretné már mielőbb biztonságban látni lent a vadásziak­ban ; aztán meg, hogy a szarvas fejét kidolgozás végett azonnal elküldhesse Invernessbe, nehogy összevegyüljön a többi sok szarvas agancscsal, mi­dőn majd a nagy vadászatok megkezdődnek az időségekben. Nos, kitaláltam-e? — Ön valóságos tündér, — felelte Lionel, — vagy talán maga is vadászott szarvasra, hogy így bele tudja képzelni magát másnak e lelkületébe. De lássa Miss Hornor, beismerem, nagyon élvezetes kirándulás az olyan, mint a tegnapi volt és két­ségtelenül valamely büszke, elégült érzés lepi meg az embert, mikor az elejtett szarvast ott lát­juk feküdni magunk előtt a földön, de azért nem hinném, hogy állandó foglalkozás­ként vágyódnám utána, még ha mindig szerencsé­vel vadásznék is. Nekem az túlságosan heves és izgató élvezet lenne. Hanem tekintsünk végig a lazaczos tó partján, — folytatá az ügyes fiatal ember. — Ott tökéletes béke és nyugalom uralko­dik ... kivéve természetesen, mikor ön veszi üldö­zőbe a lazaczot Részemről nem vágyom a tuliz­­gató gyönyörök után. Nem, én szívesebben nézem az ön halászatát, kivált mikor látom, hogy min­den rendben megy ... s hogy még Róbert is elé­gült. Én azalatt nyugodtan gyönyörködhetek a táj szépségében s élvezhetem a magány és a nyu­galom jótékony örömét; ez nyújt igazi boldogsá­got nekem a zajos londoni élet elfoglaltságai után. Nagyon összebarátkoztam már ezzel a folyóval, úgy tetszik nekem, mintha egész életemen át jó ismerősök lettünk volna, és higgje el, mikor a múlt este haza jövet elhagytuk azt a vadont s a mély csendben a Geinig üdvözlő pocsogása foga­dott, az a legkellemesebb hangként, mit valaha hallottam, ütötte meg fülemet. — Most éppen a Geinighoz megyünk, — szólt a fiatal leány, ki teljesen figyelmen kívül hagyta az érzelgős beszédnek tulajdonképpeni rejtett czélját. — Megígértem, hogy Mr. Lestran­­genak engedem át az egész aivroni tavat. De ha ön talán még fáradt volna Mr. Moore a tegnapi járástól és fél a Bad Steptől, akkor ne erőltesse a dolgot. De a Bad Step megmászása, menetelés lévén a meredek, nem volt túlságosan nehéz, a csúcsára felérve pedig gyönyörű látványt nyújtott a vadon Assent hegységig messze kiterjedő táj, de annál nehezebb és veszedelmesebb volt lemenni a túlol­dalon lévő keskeny sötét hasadékon. Mind­azonáltal valahogyan sikerült végre Lionelnek is lejutni a tekervényes ösvényen s teljes épségben értek le a mély völgybe; honnan az­tán már sokkal biztosabb ösvényen haladhattak az Aivront uraló meredek lejtőnek; majd újra le­felé kanyarodtak a folyó oldalán, mire egyszerre bársonypuha pázsiton haladhattak csupa mogyoró és nyírfákból álló lombos erdőségben. Midőn ebből az erdőből kiérve a szép zöld réteken áthaladtak, elérkeztek ahhoz a Poolhoz, hol a Geinig és az Aivron összefolyik. A nap már fényesen sütött, kényelmesen leültek tehát a partra várva a felhőt; az öreg Róbert ezalatt a legyet igazította rá horogra. Egyikük se látszott nagyon beszédes kedvűnek, de hogy is lehetne beszédre gon­dolni egy hegyvidéki folyó partján, midőn annak változatosan csillámló, majd elhomályosuló hullá­mait látjuk és folytonos moraját s pocsogását hall­gathatjuk. A csevegés elvonja a figyelmet. Már­pedig a folyónak ez a része határozottan igen szép. A fényes nap sugaraival se perlekedhettek azért, hogy aranysugarai felcsillámlottak a tiszta de sekélyebb víz fenekének barnás homokjáról, és ha már a felhőtlen ég tétlenségre kárhoztatta is őket, az égboltnak átlátszó s tündöklő fényben úszó kéksége mégis mindeniket meghatotta. A ragyogó égbolt, a vízben visszatükröződő zöld lombok látása, mind mind fokozta a merengő han­gulatot. Miről is beszélhetett volna együtt az a két fiatal lény ? Annyira jól érezték magukat tétlenségük­ben, hogy midőn Róbert végre figyelmeztette őket, hogy legyenek készen, mert felhő közeledik s alkalmasint át kell gázolni az Aivronnak ár­nyékba eső részét, Lionel nem valami jó kedvvel kelt fel helyéből, az a hallgatag csendes együttlét a folyamnak kellemes moraját hallgatva, sokkal jótékonyabb hatással volt lelkére, mint az, hogy a vizet egy tizenhét láb hosszú rúddal kipuhatolja. De azért férfiasan hozzálátott feladatához és mivel meglehetős távolságba gázolhatott be a víz­be, nem sokat gondolkozott. És ellesve az öreg Róbert szakavatottságát, elég ügyesen is végezte dolgát. — Ej, Mr. Moore, ön igen szépen halászik — kiáltotta feléje Cunyngham Hornor, kinek hangja dallamos zeneként csengett Lionel fülébe, mert őszintén bevallva, az az ügyeskedő újoncz valóság­gal próbaelőadást tartott előtte. De bizony minden igyekezete sikertelen maradt, nem talált semmit; midőn pedig a már mélyebb viz a partra vissza­­kényszerité, készséggel adta át halászpóznáját bájos társának, ki akkor már a partról is halász­hatott. Lionel újra leült álmodozni. De azért mégis el akarta hitetni magával, hogy nem a szép fiatal halásznő jelenléte képezi a folyónak s az együtt ott töltött pár órának fővarázsát reá nézve, ha­nem csak a hozzá beszélő víznek pocsogása bűvölte el annyira. Egészen megbarátkozott a víznek majd suttogó, majd hangosan felkaczogó titokzatos mo­rajával és locscsanásával. S annyira elandalodott, hogy utóbb úgy érzé, mintha a távoli világ zaja örökre eltűnnék előle. — Pompás volt, Miss Homnor! — kiáltott fel az öreg Róbert egyszerre. Lionel hirtelen felriadt álmodozásából s meg­­pillantá a folyó túlpartjára átcsapott s a vizet fel­­locscsantó hálót. — Az ám, Róbert, — felesé Miss Homnor, de nem igen látszik az a hal hajlandónak arra, hogy kihúzassa magát. — Mr. Moore — kiáltott fel a szép leány további rövid küzdelem után, — fogja fel kérem a rudat és gázoljon be a vízbe, nem merem messzebbre beereszteni a háló kötelét... de gyorsan, gyorsan­ siessen! — Ha Mr. Moore itt nem volna, Miss Hornor képes lenne maga bemenni a vízbe, — jegyze meg az öreg Róbert mosolyogva. De még mielőtt Lionel kezébe adhatták vol­na a póznát, a lazacz megváltoztatta taktikáját. Olyan sebesen úszott a hal az aivroni oldal köze­lébe, hogy attól lehetett tartani, hogy a két folyót szétválasztó földnyelv és üldözője közé kerül, ott aztán majd meglapul. — Róbert, — kiáltott fel kétségbeesetten Miss Honnor, — ha még egy méternyire elúszik, három belekerül a bokorba s akkor mit tegyünk ? — Fogja a rudat, Sir és menjen be vele amennyire csak lehet, — szólt Lionelhez Róbert s ő maga a gázlón át megkerülte a partot és sike­rült neki a háló fonalát kibontani a bokor gályái közül. Azután visszahúzódott, leguggolt s addig mászott, mignem a hal csaknem a lábai alatt volt; ekkor hirtelen kiegyenesedett s mind a két karját kinymjtotta. Ez tökéletesen elég volt a lazacznak. Egyszerre átcsapott a viz folyását lefelé követve a túloldalnak; ott azonban már a vízben álló Lio­nel lesett rá. De az elérhetetlen halat üldözve újra sekélyebb helyre s végre a partra jutott, hol újra örömmel adta vissza a rudat miss Hom­or kezébe, mivel a hal akkor már csaknem az előtt úszott a meder közepén. Még meglehetősen sokáig tartott a küzdelem, de végre mégis csak horogra került a szabadságát makacsul védő lazacz, mert az öreg Róbert lesújtó szigony döfése folytán partra szállíthatták a tizen­öt fontos halat. Róbert elégülten mosolygott úrnője diadala felett, s a kis társaság újra elindult hazafelé a Geinig völgyén át. A táj ugyanaz a vadregényes táj volt, me­lyen az előtte való nap a szarvas vadászat után Lio­nel hazafelé lovagolt. — Látja ön azt a ködöt, mely amott arra a magas csúcsra ereszkedett? — kérdezé társától Miss Hornor. — Ott szakad az eső, nagyon való­színűleg nemsokára mi is kapunk belőle, miután pedig önnek nincs esőköpenye, jó lenne valami fedél alá jutnunk, hol egy kissé falatozhatnánk. Ismerek én egy csinos kis üreget ott fent éppen a Gering Pool fölött; kellemes változatosság volna rám nézve, ha most társaságban reggelizhetnék ott, hol rendesen csak egyedül ülve szoktam el­költeni reggelimet a vidéket bámulva, mindent megfigyelve, úgy hogy ma már a téglaégető guny­­hó minden kövét s a túlsó part minden egyes fű­szálát ismerem. Miss Hornor szavait hatalmas dörgés sza­kította félbe, az eső gyémántcseppjei pedig kezd­tek itt-ott már csillogni a füvön. Majd hideg szél kerekedett, az egész égbolt elsötétedett, végül, éppen mire a téglaégető melletti lombozathoz ér­tek, kitört a vihar s körös körül olyan égi háború dühöngött, hogy szinte örülhettek, hogy kicsiny menhelyük, alá juthattak. Hanem hát csak futó zápor volt az egész. Az átalános dörgés és villám­lás hamar lecsillapult, a jég megenyhült újra s az égbolton feltűnt a gyönyörű szivárvány boltozata; mire kitekintettek a sűrü bokrok és fák lombjai alól, már ismét kék volt felettük az ég s az eső teljesen megszűnt. Az öreg Róbert ekkor leteritette a vízmentes pokróczot a földre ülőhelyül Miss Honnor számára; előszedte a fehér papírba takart kicsiny csomagot, továbbá egy palac­k tejet és két ezüst ivó poha­rat ; midőn aztán már mindent gondosan elrende­zett, átadta Lionelnek a kiürített vadásztarisz­­nyát, hogy arra üljön; azután tiszteletteljesen visszavonult, de úgy, hogy ha szállítanák elég, kö­zelben legyen. És ugyan mit gondolhatott Lionel, kit a fiatal bájos halászleányka bevezetett titkos rejte­kébe ? Nos tehát, az igazat megvallva nagy zavar­ban volt. Először is rettenetesen félt, nehogy Miss Homnor hirtelen mást gondoljon és megbosszan­kodjék a Pál és Virginiáéhoz hasonló helyzet miatt, melyet nem ő idézett elő. Vagy talán a­mi még sokkal rosszabb lenne, ha nevetne fölötte. Nem bírta elodázni a gondolatot, hogy helyzetük­ben valami határozottan veszélyes, csaknem nevet­séges van, sőt talán a divatból kiment szentimentá­­lisság látszatával is bírt. A magános lombos kis bar­lang s a két fiatal lény, a görnyedt helyzet regényes­sége a színpadi jelenetekre és színpadi mizériákra emlékeztette önkénytelenül Lionelt, ki meg nem foghatta, miképpen merülhetnek fel emlékében afféle visszaemlékezések éppen Ross-shire vadon magányában s nagyon félt, nehogy hasonló ösz­­szehasonlítás megvillanása fellázítsa, sőt mi még rémítőbb lenne, kaczajra hangolja Miss Homnort. Miss Cunyngham azonban egész nyugalom­mal költötte el az ízletes sandwicheseket és az eczetes salátát; ebben semmiféle külvilági gon­dolat sem zavarta meg. — Arra gondolt ta­lán, hogy a zuhogó zápor után melegen süt ki majd újra a nap, hogy a nyírek ezüs­tös levelei mily szép ellentétet képeznek az ég azúr kék szinével; — s hogy az esőcsep­pek majd milyen szépen, mint megannyi gyé­mánt csillognak a földön és a lombokon. De bár­milyen poetikus gondolatai lehettek is, arról okvetlen meg volt győződve Miss Honnor, hogy az eczetes salátás sandwiches kitűnő. — Gyakran jár ön ide ? — kérdezé végre Lionel. — Ez az én kedvencz bűvhelyem, — felesé Miss Honnor. (Folyt. köv.) KÜLÖNFÉLÉK. — febr. 23. A fi­v. lapból. A miniszter elismerése. A földmive­­lésügyi miniszter 11­u­s­­­o­n József marczaltői lakosnak, a Pápán létesítendő földmivelés-iskola javára ké évre kiterjedőleg tett évi 150 frtnyi alapítványáért köszöne­tét és elismerését fejezte ki. Kinevezések: M­o­c­s­á­n Tamás I. oszt. pénzügyi fogalmazót és h­elyszinelési be­llőbiztost, II oszt. pénz­ügyi titkárrá és földadó-nyilvántartási biztossá, — He­ge­d­e­ö­s Miklós kir. segédmérnököt, a m. kir. folyam­­mérnöki hivatalok személyzeti létszámába III. oszt. kir. mérnökké, — Szekeres Dezső girálti lakos végzett joghallgatót, a kassai kir. Ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornokká, — Harsányi Gyula ügyvédjelöltet és Szakolczay Lajos végzett joghallgatót, a nagy­váradi Ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokokká, — Dénes Ádám zsibói kir. járásbirósági joggyakorno­kot, a debreczeni kir. Ítélőtábla kerületéből a temesvári kir. Ítélőtábla kerületébe és szolgálattételre a temesvári kir. törvényszékhez kinevezték. Uj gazdasági tudósító, V­i­c­k Ede kisbéri lakost és ménesbirtok-igazgatót, Komárom vármegye gesztesi já­rására nézve az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bízták meg. Névmagyarosítások: Kiskorú Klein Ármin (Jó­­szef) (Budapest) »Kovácsyra, kiskorú Ka­cser Albert és kiskorú P­o­ll­á­k Ármin (Budapest) »Petőf­re, Farszky János (Budapest), valamint Hona nevű kis­korú gyermeke »Farkas«-ra változtatták nevüket. Mária Valéria főherczegnő állapotáról ma a következő orvosi jelentést adták ki: A főherczegnő a tegnapi napot és éjjelt nyugodtan töltötte. Hő­­mérsék 37.2°. Az izzadmány felszívódása lassan előbbre halad. A beteg állapota egészben teljesen kielégítő. A leendő ház­elnök lovagias ügye. A ház folyo­sóján ma suttogták, hogy Ugrón Zoltán vízak­nai képviselő ma lovagias elégtételt kért Bánffy Dezső bárótól. A párbajra okot Bánffynak egy Ugrón Zoltánra a választások alkalmával tett megjegyzése szolgáltatott okot. Ugrón Zoltán segédei Ugrón Gábor és gróf Bethlen Ger­gely, báró B­á­n­f­f­y , báró Atzél Bála és gróf Teleki Döme. A tárgyalások a segédek közt most folynak. Megtámadott mandátumok. Mai napon még a következő képviselők mandátumai ellen adattak be kérvények : Thold Dániel, Sima Ferencz, Hock János, Purgly János és Papp Béla. Tüntetések a képviselőházban. A képviselőház mai ülésén történt meg a mandátumok benyújtása. Janicsáry Sándor mint korelnök már egészen beletanult az elnökségbe és minden fennakadás nélkül enuncziálja a teendőket. A mai napon csak­is a horvát országgyűlés átiratát felejtette el felol­vastatni, de az ellenzék figyelmeztetésére ez is megtörtént, s ezután kezdetét vette a névsor-olva­sás. A névsort a függetlenségi párti körjegyző, Nánássy Ödön olvasta fel, erős érc­es hangon, mely máris rokonszenvesen tűnt föl a képviselőház­­ban. Amint a mandátum benyújtásának sora Apponyira került, az összes ellenzék dör­gő és hatalmas éljenzésben tört ki, mely egé­szen addig tartott, míg Apponyi vissza nem ült helyére. A kormánypárt e tüntetést azzal viszonozta, hogy mikor Baross Gáborra került a sor, a kormánypárt szintén éljenzésbe tört ki és elismerjük, hogy az éljenzés elég intenzív és erő­teljes volt. Nemsokára báró Bánffy Dezső, az új elnökjelölt következett, de már ennek csak szór­ványosan jutott az éljenzés. Nem túlságos erős, de a Bánffyénál sokkal erősebb volt az az éljen, melyet gróf Bethlen András kapott. E közben az ellenzék gróf Bethlen Gábort és gróf Bethlen Gergelyt éljenezte meg. Báró F­e­­j­é­r­v­á­r­y Géza nevének felolvasására egy hang sem éljenzett. A miniszter nem is volt jelen, s megbízó levelét Gromon államtitkár nyújtot­ta be. Erősen és hosszan éljenzett az ellen­zék Irányi Dánielnek, ki­után a kormánypárt Jókai Mórt éljenezte meg. A legnagyobb éljenzés azonban akkor tört ki, mikor a háznak volt elnöke Péchy Tamás nyújtotta be mandátumát. Az ellenzék éljenzett és tapsolt és a kormánypártból is többen élje­nezték Péchy Tamást. Ezután a kor­mánypárt b. Podmaniczky Frigyest éljenezte. Most következett gróf Szapáry Gyula miniszter­­elnök, ki mellett a kormánypárt szükségét érezte a zajos tüntetésnek. De az éljenzés még­sem volt oly intenzív, mint az, melyet Baross kapott. És ebben annyira kimerült a kormánypárt, hogy Szilágyi Dezső igazságügyminiszternek már csak szór­vány­os és igen el­őltetett él­jenzés jutott. Még egyszer fölhangzott a kor­mánypárt éljenzése, midőn Tisza Kálmánra ke­rült a sor. Ez is tüntetés volt, s az éljenzés volt olyan kaliberű, mint a Szapáryé. Erre válaszul az ellenzék harsányan megéljenezte Ugron Zoltánt, a­ki Vízaknán Tisza Istvánt buktatta meg. Azután volt a kormánypárt részéről még egy igazi és me­leg éljenzés, mely nem volt se csinálva, se erőltet­ve, hanem őszintén hangzott.Ez Wekerle pénz­ügyminiszternek szólott. Mulatságos epizódja volt még a mai ülésnek, hogy Hegedűs Sán­dor mindjárt az első neveknél két grófi man­dátumot nyújtott be, és az ellenzék rögtön el­nevezte őt »gróf Hegedűsnek.« A képviselők száma. A kettes és hármas vá­lasztások következtében — írja a »Bad. Corr.« — tényleg csak 403 képviselő van megválasztva 413 helyett és igy a horvátokkal együtt, ha az összes megválasztott képviselők megjelennének, a ház alakulásánál csak 443 képviselő lehetne jelen, ill.­

Next