Pesti Napló esti kiadás, 1892. március (43. évfolyam, 61-91. szám)

1892-03-22 / 82. szám

fogadta. — Ezután kiegészítették a választmányt s az indítványok során Bossányi László aján­lotta, hogy a nagygyűlés — mint minden évben — ezúttal is szavazza meg a Péter-fillér összeget. (Általános helyeslés.) — Egy más indítványt, a­mely szerint a társulat adjon ki olcsó (20—80 kros) ének- és imakönyvet, a nagygyűlés tagjai tudomásul vették s a könyvkiadó bizottsághoz utalták. A herczegprimás ezután köszönetet mondva a megjelenteknek, az ülést zajos éljenzések közben feloszlatta. Budapest, márczius 22. A berlini Válság. Gróf Caprivi kanczellár vasár­nap Vilmos császár meghívására Hubertusstock vadászkastélyba ment, a miniszterválság ügyében értekezni. A kastély csak ötnegyedórányira van Eberswald vasúti állomáshoz, mely viszont csak 47 percznyire esik Berlinből. Caprivi­ur tehát még aznap visszatérhetett a fővárosba, de hogy mit hozott magával, azt e pillanatban még nem tudjuk. Mint távirataink jelentik, a tegnapi nap folyamán a legellentétesebb hírek keringtek Berlinben a válság megoldásáról. A­mi Caprivit illeti, a lapok többsége azt hitte ugyan, hogy visszavonta lemon­dását, de akadtak hangok, melyek szerint lekö­szönt s helyére Hatzfeld gróf fog lépni. Még ellen­tétesebbek a Zedlitz grófra vonatkozó jelentések; az egyik verzió szerint mindenesetre megy, a má­sik verzió szerint leköszön ugyan a közoktatási tárczáról, de belügyminiszterré fog kineveztetni. Egyes hangok meg azt akarják tudni, hogy ő is visszavonja lemondását. Ez ellentétes hírek da­czára azonban bizonyos, hogy Zedlitz gróf megy, ámbár épp oly bizonyos, hogy Vilmos császár nemcsak nem akart a népoktatási törvényja­vaslat elejtésével válságot felidézni, hanem pén­teken, mikor elutazott, Zedlitz gróf lemondá­sának sem tulajdonított fontosságot. Azt hitte, hogy formalitásról van szó, melynek nem lesz­nek további következményei. Csakis elutazása után vett a válság komolyabb fordulatot, midőn Caprivi gróf azonosította magát a közoktatási mi­niszterrel. Egyes lapok szerint ez azért történt, mert Caprivi­ur meg akarta ragadni az alkalmat a távozásra. A roppant munka nagyon kimerítette és idegessé tette s már szabadulni szeretne állása terheitől. Ellenségei viszont azt mondják, hogy ha meg is marad állásában, tekintélye a válság folya­mán súlyos csorbát szenvedett s igy előbb-utóbb még is csak távozni lesz kénytelen. A mi a csá­szárnak a népiskolai törvényjavaslat elleni állás­­foglalását illeti, a józanabb lapok mind a legör­­vendetesebbn veszik tudomásul. A »Köln. Zig« azt mondja, hogy a népnek teljes oka van hálás­nak lenni a császár iránt, ki a kellő időben, saját kezdeményéből hárított el egy újabb kul­­turharczot; az olyan kérdések megoldására, mint a közoktatásügy rendezése, a mostani idő nem alkalmas s azért helyén van a kérdést le­venni a napirendről. Hasonló szellemben nyi­latkozik a »Hat. Zeitung«, mely azt mondja, hogy a császár mostani beavatkozása nem sorolható a »személyes manifesztácziók« közé; itt a korona, mint a törvényhozás hivatott tényezője lépett közbe s valószínű, hogy a császár már két hónap­pal előbb ugyanazt teszi, mint most, ha a népok­tatási törvényjavaslatról kellően informálják s ha a kormány a javaslat jelentőségét kellően felis­meri. A mi Zedlitz grófot illeti, ő 1891. márczius 11-én neveztetett ki Goszler helyébe s igy éppen egy évig kezelte a tárczát. Egyéniségéről a lapok igen kedvezően nyilatkoznak, de politikáját na­gyon megróják. »Harczot akart folytatni — írja a »Frankf. Zrg« — az atheizmus ellen, de a fegyver, melyet hordott, a modern világnézet, a század szellemi és politikai vivmányai ellen volt fordítva s a század szelleme volt az, melynek föl kellett lázadni s mely csakugyan föllázadt ellene.« ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márcz. 22-én. A képviselőház ma befejezte a felirati vitát. Holnap kezdődnek a zárbeszédek és holnapután (vagy esetleg már holnap) megtörténhetik a sza­vazás. A mai ülés elején báró Ambrózy a Ho­­ránszky által felhozott visszaélésekre vonatko­zólag tett nyilatkozatot s erre Horánszky vá­laszolt. A vitát S­r­é­t­e­r Alfréd kormánypárti kezd­te ; beszéde a körül forgott, hogy nemcsak a kor­mánypárt követett el visszaéléseket, hanem az el­lenzék is és csatlakozott ugyanazon kvittelési thé­­zishez, melyet tegnap Miklós Gyula felállított. Utána Barth­a Miklós szólalt fel és igen szép és tárgyias szónoklatban foglalkozott azon közjogi theóriákkal, melyeket Tisza Kálmán és Wekerle pénzügyminiszter kevert a vitába. Kiváló részei voltak Bartha Miklós beszédének azok, me­lyekben az abrogáczió jogát fejtegette. Szólott még a 48-as pártból G­y­ö­r­f­fy Gyu­la és hasonlóképen Tisza Kálmán azon állítását utasította vissza, mintha az 1867. XII-ik törvény­­czikk a magyar országgyűlés szuverenitásáról le­mondott volna. Szólásra senki sem lévén feljegyezve, az el­nök már akkor be akarta rekeszteni a vitát, de még szót kért C­s­a­n­á­d­y Sándor és egy negyed­óráig dörgött a kormány felirati javaslata ellen, melyet Tisza Kálmán művének tartott. Csanády volt utolsó szónoka a felirati vitának, s utána több szónok nem lévén, elnök a vitát 12 óra 80 percz­­kor berekesztette. Jövő hétfőn fogja a ház a költségvetés álta­lános vitáját megkezdeni. Elnök: Dr. Bánffy Dezső. J­e­g­y­z­ő­k: Josipovich Géza, Schober Ernő, Sze­derkényi Nándor. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Szapáry Gyula, Baross Gábor, Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső, gróf Bethlen András. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitele­síttetik. Az elnök beterjeszti a beérkezett kérvényeket melyek kiadatnak a kérvényi bizottságnak. A felirati vita. Következik a napirend, a felirati vita álta­lános tárgyalásának folytatása. Dr. Ambrózy Béla személyes kérdésben vála­szol Horánszkynak, ki a lippai választást megtá­madta. Felolvassa a lippai nemzeti párt elnökének Szávics György jegyzőhöz intézett levelét, mely­ben a nemzeti párt jelöltjének támogatását kéri a szent ügy érdekében. Ezzel szóló azt kívánja il­lusztrálni, hogy a lippai választásnál befolyáshoz egyedül a nemzeti párt fordult. Horánszky Nándor nem tudja, mennyiben va­lódi a felolvasott levél, de ha elfogadja is valódi­nak, nem érti, hogy mit kíván dr. Ambrózy azzal bizonyítani, mert abban a levélben semmi olyan nincs, a­mi jogtalan befolyáshoz hasonlítana. Bizto­sítja az előtte szólót, hogy a­mit ő a lippai vissza­élésekről elmondott, az — Beöthy Ákos szavaival élve — kismiska ahhoz, a­mik ott tényleg történtek. Sréter Alfréd gr. Apponyi Albert beszédével foglalkozik. Gróf Apponyi rossznak nevezte azt a két paragrafusos törvényt, melyet a múlt ország­gyűlés elfogadott. A szabadelvű párt azonban e törvényt nem rossznak, hanem egy új hatalmas épület alapkövének tekinti, melyet ki is fog épí­teni legszívesebben gr. Apponyival együtt, de nélküle, sőt ha kell, ellene is. Foglalkozik ezután a ház általános hangulatával, mely szerinte alkal­mas volna a nagy reform-munkálatokra, ha az ellenzék nem keverne minden vitába személyeske­déseket. A szabadelvű párt most már mandátumot kapott a nemzettől a reformok keresztülvitelére s ha az ellenzék ezt most is tagadja, akkor minden­kinek eszébe juttatja a vadászmesék sorsát, me­lyeket előbb tréfából mondanak el, aztán a mesé­­lők maguk is hiszik s végre már meg is esküsznek reá. A bizottság felirati javaslatát fogadja el. Bartha Miklós ezúttal csak a Tisza Kálmán által felállított theóriáról kíván nyilatkozni. E tant Visontay Soma és Polonyi Géza már megczá­­folták s különösen fényesen czáfolta azt tegnap a nemzeti párt részéről Hodossy Imre. S ha szóló szeretné a vitatkozás ama módját, mely ugyan­azon párt tagjainak egymással ellenkező nézeteit állítja egymással szemben, akkor még ráolvashatná Tisza Kálmánra Beksics Gusztávnak szavait, mi­dőn azt mondja, hogy ő a leghatározottabban visz­­szautasítana minden oly inszinuácziót, mintha bármely más állam — hívják azt Ausztriának, vagy bárminek — ingerencziát gyakorolhatna Ma­gyarország közjogára s mintha Magyarország egy­­oldalulag nem hozhatna törvényeket, melyek a dualizmus intézkedéseivel ellenkeznek. De nem akar ebben a formában vitatkozni, hanem konkrét érvekkel c­áfolja azt a theóriát. Hosszasan foglal­kozik a magyar törvényekkel s azokból minden kétséget kizárólag kimutatja, hogy az osztrák tör­vényhozásnak sehol sem adatik meg az a jog, hogy a magyar közjogra ingerencziát gyakorolhasson. Majd a pénzügyminiszterrel polemizál s utal azokra a kiegyezésből folyó okokra, melyek hu­szonöt év óta megakadályozzák Magyarország tovább­fejlődését. Végül kijelenti, hogy Ugron Gábor határozati javaslatát pártolja. (Élénk he­lyeslések.) Györffy Gyula a vita előhaladott stádiumában is kénytelen a ház figyelmét kérni. Konstatálni kívánja, hogy a közjogi vitát nem ők vetették fel. Tiltakozik Tisza Kálmán és Beksics Gusztáv közjogi theoriája ellen, mely szerint nem lehetne visszasze­rezni a nemzet szuverenitását, melyről az 1867. XII. t.-cz.-ben lemondott. Bizonyítja a törvény szö­vegével,hogy e szuverenitásról lemondtunk és érti a kormányt, hogy ezt az álláspontot fenn akarja tar­tani , de mivel a törvény fentartja a szuverenitás jogát, tehát a nemzetnek joga van a törvényt meg­változtatni és ezért követeli, hogy nekik a megvál­toztatás követelésének jogosságát megengedjék. Beszédének végén kijelenti, hogy Ugrón határozati javaslatát pártolja. Elnök: Miután több szónok nincsen f­ö­l­j­e­g­y­e­z­v­e ... (Mozgás. Hangok : Csanády Sándor akar beszélni). Csanády Sándor visszautasítja Sréter Alfréd­nek azt a vádját, hogy a függetlenségi párt tagjai pénzáldozattal jutottak volna a parlamentbe. A függetlenségiek »elválasztása« nem került pénzbe. A tárgyalás alatt levő »királyi trónbeszédet« egy el­­hib­ázott, furfangos felirati javaslatnak tartja, mely a magyar nemzet szellemi és anyagi érdekeit tá­madja meg. (Derültség.) A felirat Tisza Kálmánnak műve. (Derült­ség.) Azé a Tisza Kálmáné, a ki ifjúkorában a ma­gyar nemzet önállóságáért küzdött s az osztrákok­kal szóba sem állott, most pedig hizelgő feliratok­kal s a magyar nemzet jogainak elárulásával fog­lalkozik. (Közbeszólások a kormánypárton: Oh­oh!) De úgy van az ! Nem csodálom, ha önöknek fájnak szavaim, mert önök Tisza Kálmánnal egy hajóban eveznek. A feliratot olyanok pártolják, a­kik Ausztria-Bécs kedvéért elárulják a nemzet al­kotmányos jogait. Még részletes tárgyalás alap­jául sem fogadja el a javaslatot, mert az oly téte­leket foglal magában, melyek valótlanok. Nem mondom, hogy hazugságok. (Derültség.) Valótlan az, hogy a nemzet most is tántorít­­hatlanul ragaszkodik a kiegyezéshez. A nagyravá­­gyás gonosz szelleme fogta el Tiszát, midőn elfo­gadta a miniszterelnökséget s elfogadta a kiegye­zést, mely Magyarországot osztrák tartománynyá sülyesztette. A felirati javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök a vitát, miután senki sem kí­ván szólani, berekeszti. Szólási joga van az előadónak s a javaslatok beterjesztőinek. Java­solja azonban, hogy a ház a tanácskozást csak hol­nap folytassa. (Élénk helyeslés.) Ülés vége 12 óra 30 perczkor. KÜLÖNFÉLÉK. — márczius 22. A hir. lapból. Kinevezések. Dr. Sz­endrődy Gá­bor bajai kir. járásbirósági albirót, a szegedi kir. ítélő­táblához tanácsjegyzővé, Koczkir Zsigmondot Hód­ságára kir. közjegyzővé, B­a­­­á­s Pált a karánsebesi kir. törvényszékhez aljegyzővé, Fridrich Gyulát a nagy­­kikindai kir. törvényszékhez irodatisztté, Balassa Sándort a kismartoni kir. járásbírósághoz és Lövey Bertalant a nyíregyházai kir. járásbírósághoz írnokokká, Mücke Henriket, a magyaróvári gazdasági akadémiá­hoz tanársegéddé, H­e­n­­­z Mátyást a deési törvényszéki fogházhoz fogházőrmesterré, Kőrössy Sándort VI. oszt. adótisztté, Zalka Zsigmondot a kassai gazdasági tanintézethez rendes tanárrá, C­z­a­k­ó-D­iósgy­őry Bélát a keszthelyi gazdasági tanintézethez tanárrá S­zentimrey Imrét, a kassai gazdasági tanintézethez ethez seintézővé, Gerlóczy Gézát, a kassai tanintéz­­gazdasági védtanárrá, Marton Andort a kassai taninté­zethez intéző­segéddé nevezte ki. — A m. kir. pénzügy­­miniszter : Ó­d­o­r Géza, M­a­g­y­a­r­y József, dr. Grünn János és dr. V­é­g­h Mihály pénzügyi fogalmazókat, mi­niszteri fogalmazókká ; továbbá dr. B­a­r­c­z­á­n Sándor m. kir. pénzügyminiszteri számtisztet és Mandello Gyulát, az államtudományok tudorát, ideiglenes minő­ségű miniszteri fogalmazókká; J­oanovich Pál pénz­ügyi fogalmazót, pénzügyminiszteri horvát fordítóvá ; báró Hammerstein Richárd tiszteletbeli min. fogal­mazósegédet pedig valóságos miniszteri fogalmazósegéddé nevezte ki. Magyar nemesség. A király a személye körüli ma­gyar miniszter előterjesztése folytán megengedte, hogy Z­e­­­i­n­k­a József nyitrai lakos családnevét, magyar nemességének épségben tartása mellett »Zentay«-ra át­változtassa. Áthelyezések. Hegyessy Barna nyíregyházai kir. járásbirósági írnokot az ottani kir. törvényszékhez, Se­regély István nyitrai kir. járásbirósági végrehajtót, a marczalii kir. járásbirósághoz, végre Csorba Gusz­távot, a kassai gazdasági tanintézet gazdasági intézőjét, hason minőségben a keszthelyi gazdasági tanintézethez áthelyezték. Alapszabályjóváhagyások. A Hódmez­ő-V­á­s­á­r­­h­e­l­y város külterületén levő mártélyi olvasókör alap­szabályait s a büdszentmihályi műkedvelő tár­sulat alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. Az igazságügyminiszteriumból. A király ő Fel­sége dr. Al­e­x­y Albert igazságügyminiszteri osz­tálytanácsosnak a miniszteri tanácsosi, — dr. Tőry Gusztáv miniszteri titkárnak pedig az osz­tálytanácsosi czimet és jelleget díjmentesen ado­mányozta, — továbbá Gyu­lányi Lajos osztály­tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott minisz­teri titkárt, valóságos osztálytanácsossá, dr. B­al­­­o­g­h Jenő budapesti ügyészségi alügyészt pedig miniszteri titkárrá kinevezte. A győri főispán beigtatása. Gróf Laszberg Rudolfot, Győr vármegye új főispánját tegnap ik­tatták hivatalába nagy ünnepségek mellett. Az ünnepély reggel kilencz órakor isteni tisztelettel kezdődött a szt. Benedekrendiek templomában. H­a­­­b­i­k Cyprián perjel mondta a Venisanctét. Ott volt az egész megye és a város intelligens kö­zönsége nagyszámban. Istentisztelet után rendkí­vüli közgyűlés volt, a­melyen az új főispán mint alispán búcsúzott el a vármegyétől, melynek nevé­ben Lippay Géza főjegyző üdvözölte. Az eskü le­tétele után nagy tetszéssel fogadott beszédet mon­dott az uj főispán. A városnál Zechm­eister Károly polgármester nyitotta meg a közgyűlést. Az uj fő­ispánt Kiss Ferencz főjegyző üdvözölte a város nevében. Délután 2 órakor 300 teritékű ban­kér volt. Gróf Zichy Ágost volt fiumei kormányzó, mint említettük, levélben búcsúzott el a hivatalnoki kartól. A levélnek különösen érdekes része az, melyben a fiumei hivatalnokok helyzetéről és hi­vatásáról megemlékezik. E passzus a »M. H .p« szerint a következő : S midőn most utólszor van alkalmam önök­höz szólhatni, különösen két dolgot kívánok fel­említeni . Az egyik az, hogy itteni oly hosszú évi tartózkodásom alatt saját tapasztalatom­­ból győződtem meg arról, mily mosto­ha sorsban kénytelen itt a magyar ál­lamhivatalnok élni. Távol szülőföldjétől, tá­vol rokonaitól, idegen ajkú lakosság közt új társa­dalmi viszonyokhoz, új éghajlathoz és életmódhoz kénytelen szokni; hozzájárul ehhez a lakások és élelmiszerek drágasága s azon elszigetelt hely­zet, melyben kétségkívül mindegyik fogja magát érezni, míg az itteni szokásokba bele nem éli ma­gát. Ismételten szólaltam fel ezért önök sorsa javítása érdekében s te­szem ezt mostan újra az egész ország hallatára, midőn búcsút veszek önöktől. S a legmelegebben ajánlom önök sorsát hivatalbeli utódom szíves figyelmébe és pártfogásába. A má­sodik dolog, melyre visszaemlékezni kívánok, azon politikai tapintat, mely mindenkor jellemezte önö­ket, s bizonyára valódi hazafias s nemzeti ér­zelmeik tiszta kifolyása volt. Valahányszor fonto­sabb politikai események kerültek napirendre, vagy bonyolultabb állapotok fordultak elő, önök mindenkor és pedig útbaigazítás nélkül találták el a helyes eljárást s könnyítették meg ezzel a kor­mányzó helyzetét. Teljes elismerésemet és hálás köszönetemet akarom, különösen ezért önöknek nyilvánítani, mert az összes állami hivatalnoki kar minden egyes tagja nemcsak egyszerű munkás itt, de politikai missziót is végez, me­lyet csak úgy old meg helyesen, ha egy szív és lé­lekkel cselekszik azzal, kinek közvetlen vezetése alatt áll. Főúri estély: Batthy­ány-Stratt­mann herczegné fényes estélyt adott unokahuga F­e­­j­é­r­v­á­r­y Irma bárókisasszony ifj. gróf K­o­r­n­i­s­s Károlylyal való esküvője alkalmából. A családon kívül az arisztokráczia csaknem teljes számmal volt jelen. Ott láttuk gróf Andrássy, Szapáry, Batthyány, Zichy, Károlyi, Pejacsevich, Lónyay, Csekonics, Teleki, Vay, Gerliczy, Bánhidy, Kor­­niss stb. stb. családokat, Végh Jánosnét leányával, Wohl Jankát; több idegent, mint Brusseles bárót, és bárónőt leányukkal és fiukkal, Von der Ausser­­burg grófnőt; a főkonzulok közül gróf Mouts-t, Tuginit, Cantacuzénet, Delaharret, Duckertset ne­jeikkel, Szilágyi és Bethlen András minisztereket, számos kitűnőséget: Szabó Miklóst, Vámbéryt, Justh Zsigmondot, báró Eötvös Lórándot, Ham­pelt, Marczali Henriket nejeikkel stb. stb. Különös érdeket kölcsönzött az estélynek a rendkívüli zene­élvezet, melyről a lelkes herczegné gondoskodott. Popper Dávid kitűnő művészünk, több ízben elragadta a hallgatóságot saját szerzeményeinek remek előadásával. Aggházy jeles zenetanárunk kisérte, ki­aoló-játékával szinte nagy hatást kel­tett. Egy jövendőbeli új »star« pedig, Rothstein k. a. valósággal ámulatba ejtette a hallgatóságot fenomenális énekével s hanganyagával, melyhez hozzáfoghatónak csak a híres Trebellié mondható. A hölgyek szemkápráztató ékszerdíszben jelentek meg, és gazdag buffet fejezte be az érdekes est változatos élvezeteit. A király és a pécsi választások. Érdekes epi­zódot közöl a »B. H.« mai száma, mely élénken bizonyítja, hogy a király mily érdeklődéssel visel­tetik a politikai mozgalmak iránt s hogy mily figyelemmel kiséri a napilapok tudósításait . Dr. Feszti Károly pécsi kanonok, kit a felség válasz­tott püspökké nevezett ki, ma érkezett vissza a fővárosból, hol ő Felségénél kihallgatáson volt, hogy kitüntetését megköszönje. A király igen nyá­jasan fogadta az agg főpapot és érdeklődéssel kér­dezősködött a pécsi választások után. A lapokban olvastam, hogy önök Barosst, majd pedig Fejér­­váry minisztert léptették föl. -- »Igen, felséges uram — válaszolt a főpap — de egyik miniszter sem fogadta el a jelöltséget.« — Tudom s ha jól emlékszem, most Erreth az egyedüli képviselője­lölt. Nos hogy vannak vele megelégedve ? — Kö­szönöm, Felség, mi igen meg vagyunk vele elé­gedve«, válaszolt Feszti kanonok. A Gellérthegy czitadellája.B.Podmaniczky Frigyes e czimen tárczát irt a »Nemzet« mai reg­geli számába. Az érdekes közlemény válasz »egy jogász« aláírásával hozzá intézett levélre : E napok egyikén — írja Podmaniczky — »egy jogász« aláírásával levelet vettem, amelynek tartalma, fővárosunk ügyeiről lelkes szavakban emlékezvén meg, — kellemesen meglepett. Arra nagyon sokat tartok, hogy minden egyes hozzám érkező levélre, — amennyi­ben az lehetséges, lehetőleg gyorsan válaszoljak is ; ezt követelik tőlünk a tisztesség­i rendszeretet. — Az »egy jogász« aláírással hozzám intézett sorokra azon­ban nem válaszolhatván levél alakjában, kötelességem­nek tartom a nyilvánosság terét választani feleletem megadására. Egészben véve egyetértek a levél író­jával arra nézve, hogy hova hamarább a gellérthegyi c­itadella helyén valamely díszes, országra szóló emlék hirdesse magyar hazánk dicsőségét; arra nézve azonban önmagammal még nem vagyok egészen tisztában, vajjon ez emlék legyen-e »a szabadság szobra«, vagy »a mill­­nium emléke«, vagy pedig végre más valamely kínálkozó alapelvekből fakadó s azokat megörökítő eszmének meg­testesítése. Az e fajta kérdések megvitatása igen nehéz feladat, a­mely átgondolást, némi időt s sok pénzt téte­lez fel s követel tőlünk. Egyre nézve azonban határozot­tan egyet nem érthetek a levél lelkes írójával s ez az az állí­tása, mely szerint alálirottnak csak »egy szagába« ke­rülne a czitedellának eltűnése s annak helyén valamely díszes emlék előállítása. — Az én szavam ugyanis na­gyon gyenge ily nagybecsű eszmék rögtöni megvalósí­tását illetőleg — s ez nagyon jól s helyesen van igy; ne is akarjuk soha, hogy egy fogyatékos ember szava dönthessen függetlenül s egyed-akarattal, — a közvéle­mény kikerülésével, bármely nevezetes ügyet illetőleg. — Hisz ez megsemmisítése volna az alkotmányosság szülte jelmondatnak ; »semmit rólunk, nélkülünk « Igaz, hogy e jelmondat szerinti eljárás sok esetben lassúbb, mint az önuralom bizonyos lázas jelleggel biró tevékeny­sége — de e lassúsággal szemben azzal a nagy előnynyel bir, hogy megnyugtató, önérzetes, gondolkozni tanít s végre megóv bennünket a fogyatékosságtól, a­mely min­dig mástól várja saját érdekeinek megóvását s a saját meggyőződésének megfelelő intézkedéseket. A közügyek iránti érdeklődés s a közügyek terén való közreműködés egyedüli egészséges kiinduló pontja s alapja a fokozatos, de biztos haladásnak. Hogy a c­itadella kérdésének vég­megoldása késik, azt nem hanyagságnak vagy érdeklő­dés hiányának lehet tulajdonítani, hanem egyedül an­nak, hogy a főváros és közmunkák tanácsa is túl van halmozva főfontosságú s nevezetes teendőkkel, a­melyek mind a főváros lakosságának, hogy úgy mondjam, élet­­szükségleteivel vannak szoros kapcsolatban. A végleges víz­­mű, az általános csatornázás, az árucsarnokok, a villanyvi­lágítás, mindezek oly főfontosságú kérdések, a­melyek elvi tisztázása s azután végrehajtása vasszorgalmat s önérzetes fáradságos munkálkodást tételez fel. Elnézve e főfontos­­ságú, életbevágó feladatok megoldásától, számtalan más, szintén nagy fontossággal bíró kérdések jutottak most már a végrehajtás stádiumába, a­melyek csakis megfe­szített szorgalommal s mindig megújuló érdeklődés és munka segélyével vezettethetnek jó s üdvös végre. Ily kérdéseknek tartom én: a Duna bal partját a Duna jobb partjával egybekötő hidat és a belváros szabályozásá­nak kérdését; az új épület eltávolítását s e nagy telek­tömb a közérdeknek s közegészségnek megfelelő sza­bályozását ; — az uj városháza elhelyezésének kér­dését ; a Krisztina- és Attila-körút szabályozásá­nak megkezdését ; — a Gellért-rakpart kiépítését; — az állandó kiállítási épület elhelyezését; — és végre valahára a főváros közlekedési érdekeinek megfe­lelő, közúti s villamos vasúti hálózat megállapítását. — Ha mind­ezekhez még hozzá­adom az új országház kör­nyéke szabályozásának égető kérdését, — úgy hiszem, ha képét nyijanám a névtelen levél írójának mindazok­nak a főfontosságú, főnevezetességü kérdéseknek, a me­lyek megoldása s rendes mederbe juttatása egyelőre kés­lelteti a gellérthegyi czitadella ügyének gyors megol­dását és lebonyolítását. Ennyit tartottam kötelességem­nek válaszul elmondani az »egy jogász« aláírással hoz­zám érkezett levél írójának. Podmaniczky Fr­igyes: A dohánytőzsdék vasárnapon. A pénzügymi­niszter a dohánygyártmányoknak ünnepeken és vasárnapokon való eladására vonatkozó h­atároz­­mányok módosítása tárgyában közrendelet bocsá­tott ki . E szerint a dohány- és dohánygyártmányok eladásával foglalkozóknak megengedtetik, hogy áruhelyiségeiket vasárnapokon Szent Ist­ván király napján délután 4 óráig zárva tarthassák; délutáni 4 órától 9 óráig azonban kötelesek vagy áruhelyiségeiket nyitva tartani, vagy legalább gondoskodni arról, hogy a fogyasztó közönség dohánygyártmányokat, (eset­leg bélyeget és váltó-űrlapokat) ugyanazon épü­letben, melyben az áruda elhelyezve van, köny­­nyen hozzáférhető helyen kaphasson, s a zárva tartott bolt ajtaján szembetűnő módon, magyar és az illető községben divó nyelven megjelölni, hogy az épület melyik részében lehet kapni a kincstár részéről áruba bocsátott czikkeket. Az iparművészeti társulat vasárnap délelőtt tartotta Vil­ik rendes évi közgyűlését Kegle­­v­­­e­r István gróf elnöklete alatt az iparművészeti muzeum tanácstermében. Az elnöki megnyitó be­széd bemutatja ezután a herczegprimásnak leve­lét, melyet a társulat üdvözlő feliratára küldött s bejelenti, hogy a párisi nőiparkiállítás rendezőbi­­zottsága felszólította a társulatot, hogy abban ve­gyen részt. Az elnök azt javasolja a közgyűlésnek, hogy e kiállításon vegyenek részt, s a Párisba küldendő tárgyakból rendezzenek itt a fővá­rosban egy időleges műipari kiállítást. Ezután Pasteiner Gyula társulati titkár felolvasta a választmánynak múlt évről szóló jelentését, mely szerint a társulatnak évi bevétele 3453 frt 73 krt tett ki, míg kiadása 3179 forint 20 kr volt. A fenn­maradó 274 frt 55 krt a jelen évi számlára vittek át. Az 1890-ik évre 3410 forintot irányzott elő, mely összeg fedezetéül 3493 frt 55 kt áll a társulat rendelkezésére. A költségelőirányzatnak ama pont­jánál, mely a tervező művészek szakosztályának czéljaira 900 irtot ajánl, nagyobb vita keletkezett, melyet azonban a közgyűlés változatlanul elfoga­dott s a választmánynak a felmentvényt megadta. Ezután megejtették a választásokat. Táviratok. Berlin, márcz. 22. Mint a »Berliner Po­litische Nachrichten« a miniszterválságra vonatkozólag írja, a függőben levő törvény­hozói, valamint személyes kérdések felett mára várható a királyi eldöntés. Zedlitz gróf elbúcsúzott társaitól az állam­miniszterium­­ban s Karlsbadba utazik. (M. É.) Berlin, márcz. 22. (A Pesti Napló távirata.) A miniszterválság előreláthatólag már legközelebb megoldást fog nyerni oly­­képen, hogy Caprivi gróf birodalmi kanczellár és porosz külügymi­niszter marad, de a porosz minisz­terelnöki állást nem tartja meg. Zedlitz gróf lemondása elfogadtatott. KÖZGAZDASÁG. A l­U­llapesti gabonatőzsdéről. Búzában tartós a lanyhaság, a kínálat gyönge volt és mindössze néhány kis tétel kelt el sokkal alacsonyabb árakon. Határidőüzlet lanyha volt. Búza márczius—áprilisra 1892. 9 56 pénz, 9.48 áru; május—júniusra 9.42 pénz, 9.34 áru ; szeptember­­októberre 8.64 pénz, 8.68 áru; tengeri május—júniusra 5.19 pénz, 5.17 áru; zab tavaszra 5.73 pénz, —.— áru; káposztarepcze augusztus—szept. —.— pénz, —.— áru. A kia-J.6 tulajdonos Athen­aeum irodalmi s nyomdai r. társulat betűivel. Budapest, barátok­ tere, Athenaeum-épület. A határidő-üzletben a déli tőzsde zárlatai a következők: Búza márczius—áprilisra 1892 9.48 pénz, 9.50 áru ; május—júniusra 9.33 pénz, 9.35 áru; szeptember —októberre 8.57 pénz, 8.59 áru ; tengeri május—jú­niusra 5.17 pénz, 5.18 áru; zab tavaszra 5.73 pénz, 5.74 áru; káposztarepcze aug.—szept.-ra 12.50 pénz, —.— áru. Mai hivatalos effektiv árak: Búza aj bánsági........... 75—80 klg 9.65 0.25 » » tiszavidéki . . . 75— 80 » 9 65 10.25 » » pestvidéki. . . . 75—80 » 9.60 10 20 » » fehérmegyei . . 75—80 » 9 65 10.25 » » bácskai 75 —80 » 9.65 10.25 » » északmagyarorsz. 75—80 » —..­­ .— Koks ............................... 70—72 » 9 — 9 20 Árpa » takarmány. . . . 60—62 — 5.90 6 10 » » égetni való . . . 62—64 » 6.25 6 70 » » serfőzdéi .... 64—66 » 6 90 8 10 K ab »............................. 39—41 » 5.80 6 20 Tengeri * bánsági ..... 75 » 5.30 6.35 a másnemű.............. 73 » 6 25 6.30 uj............. » » —.— — Köles..................................... . » » 5.80 6.20 Báposztarepisze................... » » — A b­udapesti teruién­yfi­r Miérél. Zsiráry üzlettelen. Szilva és szilvaiz szilárdabbak. Boszniai 85 darabos 17 írttal, szlavóniai szilvaiz 17.25 forinttal kelt. — Szesz csendes. Szesz nyers osz­talékok­ 19.25—19.75 forinton, élesztő szesz 22—22.50 forinton, szesz finomított 57___57.50 forinton 100 liter százalékonként. A budapesti értékUtaMWrftl. A tőzsde ma is üzlettelen volt a nemzetközi értékekben, bárha egyes papírok kissé javultak. A helyi piac­ hangulata nyomott. A valuták lany­hultak­. Hivatalos felszámolási árfolyam: osztrák hitelrészvény: 307.80, magyar arany jára­dék: 107.42­/,. A díjbiztosításoknál: osztr. hitelrész­vény holnapra: 1.50—2.—, 8 napra 5.----5.50, egy hóra 11.50—12.50. Az előtőzsdén: Osztrák hitelbank 307.50— 307.75 írton, magyar aranyjáradék 107.40 forinton, osztr. államvasuti részvények 279.50 278.75 forinton, rima­murányi 169.170 írton köttettek. Az esti tőzsdén: 1. 4 százalékos adómentes Magyarorsz. földt. kötv. 93.30 forinton, budapesti bank­­egyes. r. t. 129 forinton, magyar általános hitelbank 342.25—342.50 írton, osztrák hitelintézet április 4-ére 307.60—308 írton, pesti magyar kereskedelmi bank 1038 forinton, osztrák-magyar államvasut márcz. 31-re 278.75— 279 forinton, rima-murány-salgótarjáni vasmű részv. tár­saság 169.50—170.25 forinton köttettek. Kivonat a Budapesti Közlönyt­ől. — Márczius 22. — Árverések a fővárosban. Hajós­ utcza 7. sz. márcz. 24. Stojanovics Jenő ingós. 838 frt. — Naphegy­ u. 29. sz. márcz. 23. Scherhofer József ingós. 697 frt. — Kál­vária-tér 1. sz márcz. 24. Friedmann József ingós. 1417 frt. — Bálvány-utcza 26. sz. márcz. 24. Rotmüller Adolf ingós. 440 frt. — Bálvány-utcza 26. sz. márcz. 24. Rottmüller Adolf ingós. 410 frt. — Szervita-tér 5. sz. márcz. 24. Roth Dávid ingós. 501 frt. — Erzsébet­­körút 34. sz. márcz. 23 Steiner Vilmos ingós. 348 fo­rint. — Nefelejts­ utcza 7. sz. márcz. 23. Delbek Ferencz ingós. 511 frt. Árverések a vidéken. Karos, ápr. 5. Schwarcz Ig­­nácz ingatl. 2276 frt. — Técső, ápr. 1-én. Kacskovics Sámuel ingatl. 1632 frt. Pályázatok. A lugosi pénzügyigazgatóságnál VI. oszt. altiszti áll. 14 n. a. Vízállás, márczius 22 Színházak ma, márczius 23-én: A nem­zeti színházban: Erzsébet királyné. — A­z o­p­e­­raházban: Lammermoori Lucia. Egy álom választott­ja. — A várszínház: Zárva. — A népszínház­ban: Szökjünk ! Felelős szerkesztő: Ifj. ÁBRÁNYI KORNÉL Méter Méter Név­­— vÁltozik Név­­— : Változik szerint v szerint v fölött | alatti fölött-[alatt!_______ Duna Tisza Pozsony 2 01 — áradó M.-Sziget 0 76 — — Komárom 2.55 — áradó Vilament 4.09 — apadó Budapest, 2.50 — apadó Tokaj — — — Mohács 3.28 — áradó Szolnok 5 16 — áradó Vukovár — — — Szeged 4.99 — áradó Újvidék 2.99 — áradó Bodrog Pancsova 3.71 — áradó S.-Patak — —­­­Orsova S.92 — áradó Szamos* Szatmár 1.68 — apadó Kiír Ott Barcs 1.16 — apadó Gyoma 5 25 — apadó Eszék 2.20 — áradó Maros Száva Arad 5­ 20 - at,adó Sziszek 4 31 — apadó Végtt Mitrovica 5 28 — apaló Temesvár 0.44 — apadó Nyílt tér. (Az e rovat alatt közlötteknek sem tartalma sem alakjáért nen­ felelős a szerkesztőség.) A VOKOS KERESZT EUYEET ■ P •­S3 ES „Erzsébet"4 kórházának cognac-szállítója.­­A. G­IKÓIFI ESTERHÁZY GÉZA COGNAC orvosi tekintélyek által ajánlva felette kellemesen és jól ízlik, minőség tekintetében bár­melyik franczia gyárt­mány­nyal versenyezheti ár a pedig sokkal olcsóbb különlegesség * * * A mindenütt kapható. GYÁR : Megrendel­tek intézendők: Gróf Esterházy Géza gyári igazgatóságához (5264 Budapest, KülsőVáczi­ út 23. as 52TM £5--0 Cfc-5‹­­® © S3 a­­s o o & 19 g a 3 ?› ® O › © °\ ° t i M« ›fD ›D 1 05 I Ow IS .~ 9 Lipcse, 1892, nap arany éret

Next