Pesti Napló esti kiadás, 1892. november (43. évfolyam, 303-331. szám)

1892-11-08 / 309. szám

Fertőtlenített Budapest, 1892. Kedd, november 8. 309 szám­i. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, november 8. térbe léptek a személyes érdekek, megindultak az apró fondorlatok és nagy cselszövények, melyeknek Crispi csakhamar áldozatul esett. Most te­hát az a kérdés, nem ismétlődik-e majd az ő esete ? A mostani kormánynak is olyan sok a barátja, hogy attól lehet tartani, hogy a kormánypárti lobogó ez­úttal is sok részben dugárut fedez, hogy a sok ál­lítólagos jó barát közt sok gyanús elem lappang, mely nem a nemzeti, hanem az egyéni érdekek ki­elégítését tartja szem előtt s ha czéljától nem éri, ismét oly engedetlen lesz, mint a Crispi-féle kor­mánypárt. Giolittinál sem a többség számbeli nagysága a döntő körülmény. Neki többet használ a roppant többségnél, mely fegyelmezetlen, a kis többség, mely szervezve van, mely egyöntetű s személyes ambíc­iók nélkül támogatja az ő pro­­grammjának valósítását. Mert ez a programm va­lóban megérdemli a komoly támogatást. Tűzhet-e ki magának kabinet olyan országban, melynek pénzügyi egyensúlya alaposan meg van zavarva, mely évek óta fájdalmas gazdasági válsággal küzd, hazafiasabb feladatot az államháztartás rende­zésénél, még­pedig minden adóemelés és közteherszaporítás vagy kölcsön felvétele nél­kül ? És a Giolitti-minisztérium ezt a fel­adatot nemcsak elméletileg tűzte maga elé, ha­nem nyolcz havi gyakorlati működése alatt rész­ben már megoldotta, vagy legalább kimutatta ab­beli képességét, hogy rövid idő alatt, valószínűleg még a jövő évben megoldhatja. Ma pedig a pénz­ügyi kérdés dominálja az olasz politikai életet s maga Giolitti nem is foglalkozott programmbeszé­­dében egyébbel, mint a pénzügyi és a gazda­sági helyzettel, míg a külügyek fejtegetését teljesen a külügyminiszternek, ki még előtte beszélt, engedte át. A külpolitika ezúttal alig szerepelt a küzdelemben, mert erről az olasz nemzet józan és óriási többsége már két év­vel ezelőtt félreérthetetlenül nyilatkozott. — E tekintetben a Giolitti-kormány hű végrehajtója a nemzet akaratának s a külföld teljes bizalommal viseltetik szándékai őszintesége iránt. E szempont­ból is megnyugtató tehát, hogy megkapta a parla­menti többséget. Csakhogy azután ez a többség figyelmeztető és összetartható legyen s pár hónap múlva ne bomoljék szét elemeire, mint a Crispié­­val történt. A vasárnapi nap veszélyein az olasz kabinet szerencsésen átvergődött. De az igazi veszélyek majd csak akkor állanak be, ha az új képviselőház megkezdi tevékenységét. Gladstone miniszterelnök, mint távirataink je­lentették, nem vesz részt a minden esztendőben, nov. - én tartott híres »halebéden«, a londoni lordmayori banketen, melyen évtizedek óta min­dig megjelent a kabinet feje s rendesen nagy fon­tosságú politikai beszédet tartott. Az idén a mi­niszterelnök nem lesz ott, mert orvosai egészségére való tekintetből az otthonmaradást ajánlották neki. Ez azonban csak ürügy . Londonban már régóta tudták, hogy Gladstone nem megy el az ebédre, még pedig azért nem, mert a City község­tanácsa olyan határozottan ellenzéki vagy­is kon­zervatív, hogy a miniszterelnök nem akar körében megjelenni, hol esetleg a szónokok megtámadják az ő politikáját. De nemcsak a miniszterelnök, ha­nem Roseberry lord külügyminiszter, Harcourt, Morley és Trevelyan, a mostani politika fóvivői is bejelentették, hogy nem jöhetnek el az ebédre, me­lyen tehát csak az apróbb emberek fogják a kabi­netet képviselni. 6'í, í, 'í v " A válság. Félhivatalosan jelentik Bécsből mai kelettel. A magyar miniszter válság ez idő­­szerinti állásáról nincsenek authentikus jelentések. Itteni lapok, köztük a »Fremdenblatt«, határozot­tan jelentik . Szapáry dr. tegnap formális lemon­dási kérvényt hagyott itt, melyre vonatkozólag a korona még nem döntött, mivel a szabadelvű párt szerdán tartandó értekezletének eredményét és kiváló parlamenti férfiak nézetét kívánja előbb is­merni. E czélból Tisza Kálmánt és Andrássy Ti­vadar grófot már Bécsbe hívták volna. Emlegeti továbbá, hogy még Wekerlét, Szélit és Bánffyt is Bécsbe fogják hivni. E szerint tehát a válság meg­oldása még némi időt igényelne. A »Bud. Korr.« irja: A politikai helyzet most végre gyorsan a tisztázódás felé halad, a­mi tekintettel arra, hogy az év vége közeledik és még indemnitási tör­vényünk sincsen, felette szükséges is. A sza­badelvű párt holnapi értekezlete teljes világossá­got fog deríteni a kormány és a szabadelvű párt magatartására az egyházpolitikai kérdés­ben, s ezen értekezlet után — értesülésünk szerint — B­á­n­f­f­y Dezső báró, a képviselőház elnöke, valamint Tisza Kálmán és Széll Kálmán kép­viselők legfelsőbb meghívásra Bécsbe utaznak. Már csak nagyon rövid idő választ el a hiva­talos nyilatkozattól , hogy azonban addig is megelőzzünk különféle magyarázatokat, melyek téves közlésekből eredhetnek, utalnunk kell arra, — a­nélkül, hogy közelebbi részletekbe bocsátkoz­nánk — hogy a »Pester Lloyd« tegnapelőtti és mai közlései a helyzetről a tényeknek nem felel­nek meg. Kiváltképpen egy dolog az, melyet külön is helyre kell igazítanunk. A »Pester Lloyd« ugyan­is ezt mondja: »az a tény bizonyos, hogy egyetlen egy mi­niszter sem ragaszkodott a kötelező polgári házas­ság kijelentéséhez, egy miniszter sem tette ott, a­hol ilyen nyilatkozat egyedül van helyén, azt a nyilatkozatot, hogy állását a polgári házassághoz való hozzájárulás követeléséhez köti.« Ezzel szemben C­s­á­k­y Albin gr. vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmazott annak ki­jelentésére, hogy ez a mondat nyilván téves infor­­mác­ión alapul és már csak azért sem felelhet meg a tényeknek, mert Cs­áky gróf miniszter a kötelező polgári házasság kinyilatkoztatását kezdettől fogva követelte és írásban is megtette azt a nyilatkoza­tot, hogy állását a polgári házassághoz való hozzá­járuláshoz köti. Az ellenzék együttes konferencziájáról ad hírt néhány kormánypárti lap. —­ A nemzeti pártnak erre vonatkozó c­áfolata holnap fog megjelenni. A főrendiház folyó évi november hó 9-én d. u. 1 órakor ülést tart. Az olasz képviselőválasztások. Tegnapelőtt, va­sárnap dőlt el az olasz választási tusa. Néhány heti, nem valami túlságosan heves mozgalom után ekkor szavazott az olasz nép s minthogy ezúttal is­mét a kerületenkinti választás lépett érvénybe, a ezúttal végleg el is dőlt a küzdelem, mert a szűkebb választások száma nem oly nagy, hogy a végeredményt módosíthatná. A harcr azonban már eldőlt, mielőtt tulajdonképen megkezdődött volna. A Giolitti-kormánynak alapjában véve nem is igen voltak ellenségei, a baloldalra támaszkodik ugyan­­­­gy pártkormány, de azért még a jobbol­dal vezérei is oly barátságosan nyilatkoztak róla program­­beszédeikben, hogy elvi szempontból őket sem igen lehet ellenségnek tekinteni. A küz­delem végeredményét e sorok írásakor még nem tudjuk ugyan, de kétségtelennek látszik, hogy Giolitti teljes diadalt aratott s hogy az uj háznak mintegy kétharmadára számit s csak egy harmad­rész, az 508 képviselő közül mintegy 150 — 170 fog az ellenzék különböző, jobboldali, szélső és forradalmi töredékei közé tartozni. A miniszterek mind újra megválasztottak, úgyszintén Crispi és Rudini urak, az irredentista Barzilai is kapott mandá­tumot, ellenben a szélső Cavallotti megbukott. A kormánynak tehát meg lesz a többsége. S csak az a kérdés, egyönte­tűbb, összetartóbb lesz-e ez a többség az előbbi­nél? Olaszországban ritkán bukik kormány a vá­lasztásokban. Válságok csak később, a parlamenti ülésszak folyamán a frakc­iók fondorkodásai kö­vetkeztében szoktak beállani, a­mint azt Crispi esete a legszembetűnőbben bizonyítja. Az ő idején választott képviselő­házba alig ötven ellenzéki, vagyis olyan képviselő jutott be, a­ki a fenforgó nagy politikai kérdésekben elvi ellensége lett vol­na. Az 508 tagból álló háznak mintegy 450 tagja többé-kevésbbé az ő elvi álláspontján állt, főleg a külpolitika kérdésében, mely körül akkor a vá­lasztási h­arcz első­sorban forgott és a melyre nézve határozott akaratnyilvánítást követeltek az olasz nemzettől. A nemzet megadta a kellő választ, megadta oly világosan és érthetően, hogy többé nem lehetett akaratában kételkedni. Föltétlenül szentesítette Crispi külpolitikáját, ki olyan óriási többséggel vonult be az uj képviselőházba, mint ott még talán sohasem sereglett a kormány köré. Mindazonáltal Crispi három hónap múlva bukott ember volt s vissza kellett lépnie. Nem a többség politikai meggyőződései változtak meg e három hónap alatt s nem elvi ellentétek okozták Crispi bukását. Alig hogy a különböző frakcziók, melyek száma Olaszországban az 1860. előtti állapotok káros maradványaképen túlságosan nagy, a Crispi lobogója alatt mandátumhoz jutottak s mint a kormány hívei elfoglalták széköket, nyomban elő­_______________* /._________^­ ~_­_ ■___ v ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése november 8-án. A főrendiház ma délelőtt S­z­­­á­v­y József koronaőr elnöklet­e alatt rövid ülést tartott, melyen a képviselőházban legutóbb elfogadott kisebb ja­vaslatokat és jelentéseket vették tudomásul. Az ülésen gr. Szapáry Gyula miniszterelnök is je­len volt s hosszasabban beszélgetett a főrendiház elnökével, ki Szapáry kívánságára bejelentette a főrendeknek, hogy holnap d. u. 1 órakor, köz­vetlenül a képviselőház ülése után, a főrendiház is ülést fog tartani. A miniszterelnök — az elterjedt hírek szerint — nemcsak a képviselőház­­ban, hanem a főrendek előtt is nyi­­latkozni akar. Elnök: Szlávy József koronaőr. Jegyző: Gáli József. A kormány részéről jelen vannak : gróf Szapáry Gyula, Szilágyi Dezső, gróf Bethlen András, gr. Csáky Albin. Az elnök bemutatja a miniszterelnök átira­tát, mely szerint ő Felsége a főrendeknek hozzá­juttatott szerencsekivánatait köszönettel fogadta. Hódolattal veszik tudomásul. Jelenti továbbá,hogy Szögyény-Marich László berlini nagykövetté, báró Fejérváry Géza pedig ő­felsége személye körüli miniszterré neveztet­tek ki. Tudomásul szolgál. Az erdélyi színészet jubileumának rendező bizottsága meghívta a főrendeket, a jubileumi ün­nepélyekre. A főrendeket az ünnepélyeken a ház Erdély­ben időző tagjai fogják képviselni. A­kik még meg akarnak jelenni a jubileumon, a főrendiház ház­nagyánál jelentkezhetnek. Következik a napirend: a fogház- és elzárás­­büntetés végrehajtása és a pénzbüntetésekből be­folyó összegek felhasználásáról, továbbá a tör­vényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. t.-czikk némely rendelkezéseinek módosításáról szóló tör­vényjavaslatok a közjogi és törvénykezésügyi bi­zottsági jelentések alapján vita nélkül elfogad­tatnak. Hasonlókép vita nélkül veszik tudomásul az állami számvevőszéknek a törvényhozás által en­gedélyezett évi hitellel szemben az 1891-iki szám­adási év IV. negyedében előfordult s az előbbeni évnegyedekről áthozott túlkiadások és hitelátru­házásokról szóló jelentését. A főrendiház e határozatairól a képviselőház a szokott módon értesíttetni fog. A pénzügyminiszter átiratban értesíti a fő­­­ rendiház elnökét, hogy az állampénztárnál 2000­­ db új húsz koronás arany a főrendek számára be-­­­váltás czéljából rendelkezésre áll. Az elnök kijelenti, hogy a­ki az új pénzek­ből bizonyos összeget be akar váltani, a háznagy­nál jelentkezhetik. A jegyzőkönyv hitelesíttetvén, elnök beje­lenti, hogy a legközelebbi ülés holnap h. u.­l órakor lesz. Ülés vége 11 óra 40 perczkor. Megyék és városok. Zárszó. Szabadkáról »egy pap« aláírással levelet kaptunk, mely a lapunk okt. 29-iki számá­ban megjelent kalocsai levél némely pontjára reflektál. A szabadkai Himnusz-ügyben lapunk nem foglalt állást, ennélfogvva tárgyilagosan kö­zölte a fölmerült ellentétes nézeteket. Mind a két ol­dalról kellőleg kimerítettnek véljük a polémia tár­gyát s a magunk részéről e legújabb sorok közlé­sével a vitás ügyet befejezettnek nyilvánítjuk, an­nál is inkább, mert a szabadkai levél írója a nyi­latkozat végén maga is kijelenti, hogy a kerület­ben az ügyet befejezettnek tekintik s remélik a megzavart béke teljes helyreállítását. A hozzánk beküldött levél lényeges pontjai így hangzanak: »Ismerve a t. szerkesztőségnek nevezett ügy­ben tanúsított nemes és békülékeny intenczióját, bátor vagyok a kalocsai közleményre vonatkozó­lag néhány felvilágosítást nyújtani. Mindenekelőtt rektifikálandó az, hogy a sza­badkai katholikus alesperesi kerület papsága egy szálig szabadkai s egy szálig bunyevácz (szláv) származású. A kerület hívei jelesen lévén, a kö­zöttük működő papok is jelesen magyar és bunye­vácz származásúak. Rektifikálandó továbbá, hogy a jelenlegi szabadkai és kerületbeli papok b. em­lékű Haynald bibornok idejéből valók s ama re­gime alatt disponáltattak jelenlegi állásaikra. A kerületben köztudomású, hogy azok közül töb­ben csakis az érseki széküresedés és a jelenlegi ke­gyes főpásztor idejében kaptak a szabadkai kerü­letbe kiküldetést. A szabadkai alesperesi kerület nem vádolható hazafiatlan, szeparatisztikus ten­­dencziákkal, annál kevésbé azzal, hogy e tenden­­cziák keresztülvitelében az egyház köpenyébe ta­karóznék. Itt nyilvános az, hogy a kerület jegy­zőjénél, Matkovich Bertalannál, Bajmakon, a nem­zeti párt képviselőjelöltje (most már képviselő) a legbiztatóbb és legkitüntetőbb fogadtatásban ré­szesült. Az sem titok Szabadkán, hogy a kerület plébánosai és káplánjai nagyobbrészt ellenzéki ér­­zületűek. Ez pedig nem lehet a hazafiatlanság, ha­nem az alkotmányhoz való hűségnek kritériuma. Igaz, hogy a kerület, a szabadkai prépostnak és esperesnek az őszi koronán részvétét fejezte ki és úgy baráti mint elvbeli szimpátiáiról biztosítani kívánta, de a kerület legkevésbbé kivánt a kegyes főpásztor határozata ellen revoltálni. A szokott en­gedelmességgel hajlik meg illetékes ítélete előtt. Lelkéből örül, hogy a kellemetlen ügy illetékes he­lyen ily nyugodt elintézést nyert s ha a prépost­­esperest, a ki az egyháztól ráruházott kötelességet a legjobb akarata és lelkiismerete szerint vélte teljesíteni, szimpátiáiról biztosí­totta, azt nem szabad egyébre magyarázni, mint hogy a kerület a főpásztor és az esperes iránt ta­núsított ama két érzelmet összeegyeztethetőnek és nem ellentétesnek tartotta. A prépost-esperes eljá­rásának jóhiszeműségét még a legilletékesebb hely­ről sem vonták kétségbe, ellenkezőleg azt kellőkép méltányolják. Ugyanazt a kerület minden egyes papja kétségen felülinek tartotta. S ha ennek, az őszi koronán, kifejezést adott, akkor sem nem de­monstrált, sem föl nem lázadt, hanem az ő el­ő papját csakis megvigasztalni sietett. A kerület mindenesetre az ügyet befejezettnek te­kinti. A »kitiltott« himnusz ellen a templomban szavát egyik sem fogja ezentúl felemelni, ellenke­zőleg azt, mert engedélyezve van, a közönség­gel együtt énekelni kész. Remélhető, hogy a megzavart béke ilyen után a legteljeseb­ben helyre fog állani, s annak érdekében minden érdekelt tényező meg fogja tenni a tőle telhetőt. KÜLÖNFÉLÉK. A hiv. lapból. A miniszter köszönete. A vallás- és közoktatásügyi miniszter. Özv. gróf Kálnoky Felix­­né szül. Bess Ludmilla bárónőnek, ki Kőröspatak köz­ségben egy róm. kath. leányiskola és kisdedóvoda ré­szére 22,000 írton díszes intézetet emelt, az intézet ve­zetését a szathmári Szt. Vinczéről nevezett nénékre bízta és fentartásáról 30,000 forintnyi alapítvány által gondoskodott, d­e hazafias áldozatkészségéért elismerő köszönetet nyilvánította. Rendjeladományozás. A király Bombaner Tiva­dar rio de janeiroi kereskedőnek, az ottani főkonzulátus ügyeinek ellátása körül tett hasznos szolgálatai elisme­réséül, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adomá­nyozta. Kinevezések. Hadzsy Pál posta- és távirdafel­­ügyelőt, végleges minőségű posta- és távirdaigazgatósági titkárrá; — Mészáros Károly posta- és távirdaigaz­­gatósági fogalmazót, czimzetes posta- és távirdafelügye­­lőt, végleges minőségű posta- és távirdafelügyelővé; — Hajdinovics Mihály posta- és távirdaigazgatósági segédfogalmazót, végleges minőségű posta- és távirda­­igazgatósági fogalmazóvá, — Boslaw Adolf, G­öt­te­s­m­a­n­n H­nrik, Orsanics József, Kuhárszky Andor, P­e­r­c­z­e­r Kálmán, Csiszár Kálmán, Böhm Imre, Rosenberg Samu, Büchler Sándor, R­ó­t­h Adolf, C­s­e­r­e­y János, Fröhlich Pál, Singer Ár­min, Szokol János, Krpán Lajos és R­é­t­h­y Károly posta- és távirdasegédtisztjelölteket ideiglenes minőségű posta- és távirdasegédtisztekké,­­ és Kovács Ernő futárt a Felség körüli miniszteri­m kapusává nevez­ték ki. A király a móriczföldi önkéntes tűzoltó-egylet részére 100, az »Ifj. gróf Ráday Gedeon agyhar­­czos jótékony-egylet« női osztályának 80 forintnyi és a gyógyult elmebetegeket segélyző egyesület­nek 100 forint segélyt adományozott. A vallás és tanulmányalap bizottsága. A király S­z­­­á­v­y Józsefet, a vallás- és tanulmányi ala­pokra felügyelő s azoknak kezelését ellenőrző idő­leges bizottság eddigi elnökét, V­a­s­z­a­r­y Kolozs herczegprim­ás és esztergomi érseket, a bizottság eddigi társelnökét és báró Rudnyánszky Jó­zsefet, a bizottság eddigi előadóját, a folyó évi november hó 1-étől számítandó újabb három év tartamára, e tisztségükben megerősítette; továbbá gróf Andrássy Aladárt, Bossányi Lászlót, Horánszky Nándort, gróf Károlyi Tibort, dr. Lechner Ágostont, Lukács Antalt, dr. Samassa Józsefet, dr. Schlauch Lőrinczet, gróf Szap­áry Gézát, dr. Szivák Imrét, Vér­te­s­s­y Sándort és gróf Zichy Nándort e bizott­ság tagjaivá, ugyanez idő tartamára, kinevezte: Skobelev tábornok halála. Az oroszok közt plevnai hősnek nevezett Skobelev tábornok több évvel ezelőtt tudvalevőleg igen sajátságos körül­mények között halt meg Moszkvában. Egy ottani nem igen jó hírben álló hölgy lakásán találták meg halva s akkor az a hir terjedt el, hogy a tá­bornokot agyszélhüdés érte és pedig egy nagy mu­latozás közben, melyben ama hölgy több vendége is részt vett. A párisi »Figaro« legutóbb érke­zett számában Adam asszony most egyszerre azzal a felfedezéssel lepi meg a francziákat, hogy Skobelev tábornok nem természetes ha­lállal halt meg, hanem abban a társa­ságban agyonverték, miután előbb kezeit tréfából összekötözték. Adam asszony még azt is hozzáteszi, hogy a gyil­kosság Bismarck rendeletére történt, a­ki rette­gett attól a lehetőségtől, hogy egy Németország és Oroszország között kitörő háború esetében Sko­belev tábornok lesz az orosz hadsereg fővezére. Párisban óriási szenzácziót keltett ez a felfedezés s az ottani politikai viszonyok között nem is lehet csodálni, hogy el is hiszik azt, a­mit Adam asz­­szony Skobelev halálát illetőleg — álmodott. A múzeumból. A múzeum egyes tárlatait a múlt hónapban összesen 28,668 ember látogatta, kik közül a képtárban 10,266-an, a természet- és néprajzi tárban 3864-en, a régiségtárban 5665-en fordultak meg.­­ A könyvtárt 3883-an vették igénybe, kik közül 1556-an 3671 nyomtatványt, 1846-an 2510 kéziratot, 154-en 414 hírlapot és 12 oklevelet használtak. Erkölcstelen osztrák képviselő: Bécsből táv­­írják: Dr. Medela birodalom-gyűlési képviselőt a schönbergi kerületi törvényszék (Morvaországban) szemérem ellen elkövetett súlyos bűn miatt üldözi. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy Medela több helyütt követett el erkölcstelen kihágást. A kép­viselőházban eddig elé nem tettek az esetről hiva­talos jelentést, de azért mindenki tud róla. A Coronini-kör fel fogja szólítani, hogy rögtön tegye le mandátumát. A divatárusnő számlája. Érdekes pert tárgyalt a párisi törvényszék e hét elején. Egy ottani di­vatárusnő nemrég csődöt mondott és a tömeg­­gondnok kezdte behajtani a számlakönyvben ki­tüntetett adósságokat. Ezek között szerepelt egy ismert színésznőnek, Bach kisasszonynak tartozása. A könyv szerint a divatárusnő a legutóbb egy báli öltözéket szállított a kisasszonynak; e mellett egy fehér gaze gilet, továbbá egy rózsaszín moire­ és egy kék satinruha szerepel a számlán. Mindennek ára kereken potom 6000 frank. Mikor Bach kis­asszonyt a fizetésre felszólították, ez kijelentette, hogy ő egy fillérrel sem tartozik Rodrigues divatárusnőnek. »Rodrigues asszony — így szólt a kisasszony — nekem ingyen szállí­totta a ruhákat, melyeket én reklám czél­jából hordtam a szinpadon és másutt.« — A biróság erre elrendelte a bizonyítást. A kiküldött biró kihallgatta egyebek között Hadamard kis­asszonyt, a Comédie Frangaise tagját, a­ki el­mondta, hogy ugyanaz a divatárusnő valóság­gal üldözte ajánlataival, hogy ingyen szállít neki ruhát, csak hordja azokat. Mikor Hadamard kis­asszony ezt az ajánlatot visszautasította, a divat­árusnő arra kérte, hogy akkor fizessen a ru­hákért valami csekélységet, egy ruháért pl. száz frankot. De a ruhák, melyeket Hadamard kisasz­­szony kapott, oly rosszul állottak, hogy még e nevetséges olcsó áron sem fogadta el azokat. A divatárusnő egy elárusítónője, Mathild kis­asszony azt vallotta, hogy Bach kisasszony­nak a divatárusnő csakugyan ingyen szállított ruhákat reklám czéljából és több színésznő is van Párisban, a­kik ugyani­ly módon kaptak ruhát. Chouski úr, a­ki Bach kisasszonynak több mint húsz év óta hűséges udvarlója, megesküdött rá, hogy Rodrigues asszony gyakran mondogatta előtte, mily hírnevet szerez az ő üzletének Bach kisasszony; ugyanígy nyilatkozott Bach kisasszony­nak egy másik barátja, Bazinghem gróf, a­ki nem ugyan húsz, de azért mégis több mint tizenhárom éve udvarol a csinos színésznőnek. A biróság ily körülmények között elutasította a tömeggondnok keresetét s kijelentette, hogy Bach k. a. a ruha­számlát megfizetni nem tartozik. A Vll. kerületi iskolák. A főváros Vll-ik kerü­lete iskolák tekintetében mostohán van ellátva. Kaschnitz Gyula iskolaszéki elnök hivatalból be­szerzett adatokkal mutatta ki, hogy 256 gyermek jár a szomszéd kerületek legközelebb fekvő népis­koláiba és legalább ugyanannyi csavarog az utczá­­kon, a­kik hiába kopogtattak az iskolák ajtain, hely hiányában elutasították őket. Az iskolák tö­­möttsége miatt ismét a félnapos tanítási rendszert kellett életbeléptetni. Bár a tanév elején osztották meg a Rottenbiller utczai iskolát, mégis 20 válta­kozó osztályt kellet­t nyitni az első hetekben. Az iskolaszék mindezeknél fogva fölterjesztésben kér­te a tanácsot, hogy a VII. kerületben új iskola megnyitásáról gondoskodjék. Kérte egyszersmind, hogy a Rottenbiller-utczában újonnan épült is­kolát válaszsza ketté, s amint az tervezve volt. Komikus tragédia. Nagy népesődület volt múlt szombaton este Páris egyik utczájában. Mindenün­nen azt kiabálták: gyilkos­ gyilkos i s csak­hamar megjelent egy rendőrbiztos, a­ki csinos, de nagyon tragikus arczu hölgyet kisért a legköze­lebbi rendőrállomásra. A hölgy vörös ruhába volt öltözve s kezében villogó kést tartott, melynek széles pengéjén megtörtek a hold sugarai. A tömeg egyre növekedett s fenyegető kiáltások voltak hall­hatók a hölgy ellen, a­ki komor arczc­al haladt a rendőrbiztos mellett. Egy munkásember követte őket, a­ki folyton azt lármázta, hogy a nő meg akarta gyilkolni. A rendőrállomáson csakhamar kiderült a tragédiának komikuma. A hölgy Leroy kisasszony volt, a Comédie frangaise egyik tragi­­kája, kinek arcza oly komor a színpadon kívül is, hogy az ember azt hihetné, még mosolyogni sem tud. Csakhogy a kisasszony nemcsak a színpadon ér­vényesíti tehetségeit, hanem szenvedélyes festő is. Berendezett műterme van abban a házban, melyben lakik, épen lakása fölött. Szombaton este épen mű­termébe készült felmenni, kezében a festő-palettá­val s azzal a széles pengéjű késsel, melylyel a fes­téket szokták a palettáról eltávolítani. Egy mun­kás, a­ki éppen akkor jött ki a szomszédlakásból, annyira megijedt Leroy kisasszony tragikus arcz­­vonásaitól s a kezében levő késtől, hogy mikor lát­ta feléje jönni, iszonyatos lármát csapott, mert azt hitte, hogy a kés neki van szánva, így keletkezett a népcsődület. A rendőrbiztos jegyzőkönyvet vett fel az esetről, Leroy kisasszony pedig megfogadta, hogy ha már tragikus arczvonásaitól nem tud megszabadulni, a széles pengéjű kést műtermében fogja hagyni, nehogy még egyszer akaratlan hős­nője legyen egy tragédiának, mely akkor is kelle­metlen, hogy ha komikusan végződik. A pesti szr. hitközség képviselőtestületének köz­gyűlését tegnap tartotta meg a hitközség középü­letének dísztermében. A gyűlés főtárgyát a hit­község elnökének s elöljáróságának megválasztása, úgy a választmánynak 24 taggal való kiegészítése képezvén, a választás titkos szavazás útján ejtetett meg következő eredménynyel: Megválasztatott egyhangúlag: elnökké Wahrm­ann Mór orsz. képviselő, szertartási elöljáróvá Deutsch Sá­muel, oktatásügyi elöljáróvá Schweiger Már­ton, jótékonysági elöljáróvá Adler Lajos, pénz­tári elöljáróvá Pfeiffer Ignácz, gazdasági elöl­járóvá Grünbaum Miksa. A választmányt a következő tagokkal egészítették ki: Atlasz Sámuel, csángóhétfalusi Baranyi Benedek, Baumgarten La­jos, Bloch Mór, Breitner L. Zsigmond, hatvani Deutsch Bernát, Ehrlich Mózes, Fleischl Samu, Fleischmann Ede, megyeri Krausz Lajos, Löwy Mór, Mandl Ignácz J., Mezei Márk, Münz Sámuel, Neumann Antal dr., Neumann Ármin dr., Reusz Károly, Schermann Adolf dr., Schlesinger Ignácz (nyomdász), Schreyer Jakab dr., Zimonyi Schwarcz Ármin, Sternthal Adolf, Tenczer Pál, erényi Ull­­mann Imre. Ezután Kunewalder M. L. vezetése alatt egy 11 tagú küldöttség az újonnan megválasz­tott elöljáróságot a közgyűlésbe hívta, ahol megje­lenésük után Tenczer Pál üdvözölte az elöljáró­kat. Deutsch Sámuel alelnök mondott köszöne­tet megválasztatásukért. Ezzel az ülés véget ért. Társas vacsora. A budapesti V. ker. polgári kör az évenkint megtartani szokott társasvacsoráit az idén is minden szerdán tartja. A legközelebbi f. hó 9-én lesz. Tolvaj vasúti kalauz. A trieszti rendőrség a múlt hó 30-án egy Marcsing Ferencz nevű vasúti kalauzt tartóztatott le, a ki 1887. óta azzal foglalkozott, hogy a Trieszt felé haladó vonatokon feladott koffereket kinyitogatta, a bennük talált ékszereket kilopta s azután újra bezárta, úgy hogy a megkárosultak podgyászuk átvétele alkalmával semmit észre nem vettek. A trieszti rendőrség most a budapesti főkapitányság útján is keresi azokat, a­kik a jelzett vonalon ily módon megká­rosodtak, mivel az elfogott Marcingnál igen érté­kes ékszereket találtak. Az angol ügyvéd villásreggelije. Az angol ügy­védet a tiszteletdíjon kívül, melyet rendszerint akkor vesz fel, mikor az ügyet elvállalja, a tárgya­lás napján villásreggeli illeti meg, melynek ára a főtörvényszék palotájában meglehetősen borsos. Ebből azután az a szokás fejlődött ki, hogy az ügyvédek annyi villásreggelit számítanak fel, ahány tárgyaláson résztvettek s megtörténik, ha egy napon három felet képviselnek, mind a há­rommal megfizettetik azt az egy villásreggelit, melyet elköltenek. Legalább ezt a gyakorlatot kö­vette London egyik hírneves ügyvéde,­ akinek egyik kliense azért vonakodott a villásreggeli árát megfizetni, mert ügyvéde az­nap három ügyet tárgyalt s a másik két féllel már két villás­­reggelit fizettetett magának. A dolog a biróság elé került, mely a leglelkiismeretesebben keresz­tülvitt bizonyítási eljárás utján megállapította, hogy az ügyvéd, bár igen jó étvágya szokott lenni, de rendszerint csak egy villásreggelit eszik s azon napon sem evett ennél többet. A lordfőbiró, aki előtt e per tárgyaltatott, e tényálláshoz képest hozta meg az ítéletet, kimondván, hogy ha ba lett volna bizonyítva az, hogy az ügyvéd az­nap három ízben villásreggelizett, mindegyiket joga lett volna klienseivel megfizettetnie, de ennek ellenkezője derülvén ki, az ügyvédet a harmadik villásreggeli ára iránt indított követelésével egyszerűen eluta­sította. Népesedési mozgalom a fővárosban. A lefolyt hé­ten a fővárosban élve született 355 gyermek, elhalt 304 személy, a születések tehát 41 esettel múlják fe­lül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 252 tör­vényes, 103 törvénytelen, nemre nézve 173 fiú, 102 leány Halva született 25 gyermek, köztük 14 törvényes, 11 törvénytelen A halottak közt volt 183 finomü, 121 nő­nemű. Egy éven aluli gyermekek száma —. Az év 42 hetében élve született összesen 14.373 gyermek, elhalt 11.055 egyén, a születések többlete tehát 3318. — nov. 8. . Fővárosi ügyek. A kiállítás helye. A fővárosi nagyiparosok bi­zottságának egy küldöttsége tisztelgett ma dél­előtt Kamermayer polgármesternél. A kül­döttség, melynek tagjai megyeri Krausz Lajos vezetése alatt pápai K­ö­­­b­e­r Fülöp, Bálint Sándor, M­a­k­l­á­r­y Gyula, Rausch Ferencz és Bachruch Adolf tagokból állott, arra kérte a polgármestert, hogy a kiállítás helyének megvá­lasztásában legelső sorban az iparosság leg­főbb érdekeit támogassák. A küldöttség veze­tője megyeri Krausz Lajos hivatkozva arra hogy már a holnapi közgyűlés tárgyalhatja a miniszter leiratával kapcsolatban a helykér­dést­, kiemeli, hogy csak a nagy áldozatot hozó iparosok legnagyobb sérelmével lehetne a ki­állítást a városligeten túl fekvő területre he­lyezni. Kéri, hogy a Stefánia-úttól jobbra és balra fekvő terület átengedése iránti mozgalmukat támogassa s a maga és iparos polgártársai nevében ígéri, hogy mint fővárosi polgárok is azon lesznek, hogy a közönség igényei ne csorbuljanak s az elfoglalt területért esetleg az

Next