Pesti Napló, 1892. december (43. évfolyam, 332-370. szám)
1892-12-29 / 366. szám
8 / Budapest, csütörtök PESTI TXAJPT RO. 1892. december 29. 366. szám. 900 forint túlkiadást a közgyűlés engedélyezte, s a központi vásárcsarnok céljaira a Csepel-rakparti 6. számú háznak megszerzését kisajátítási egyezség útján elrendelte. A sajtó-esküdtek jövő évi szolgálati lajstromát a közgyűlés tudomásul vette, valamint hozzájárult a tanácsnak ahhoz a javaslatához, hogy a kórházi személyzet szervezését arra az időre halaszszák, amikor a főváros által építendő kórházak számát és terjedelmét véglegesen megállapítják. Az ülés végén Gerlóczy Károly alpolgármester a főfőváros tisztviselői kara nevében köszönetet mondott a közgyűlés tagjainak az elmúlt évben való támogatásukért. Színház és zene. Ilka és a huszártoborzó. Az operában holnap, december 29-én kerül előadásra új betanulással Doppler Ferenc „Ilka és a huszártoborzó“ című 3 felvonásos dalműve- E nap éppen 43-ik évfordulója a mű legelső előadásának. 1849. dec. 29-én adták először a nemzeti színházban. — Az akkori szereposztás a következő volt: Podagrássy Lázár földes ur . , Kőszeghy K. Bátor János, huszárőmester . , Füredi Ilka, árvaleány.......................... Hollósy K. István, Podagrássy ispánja . , Steger F. Miska, „ gazdája , , Benza Zitta, cigányasszony .... Csillag R. Az opera egész 1881-ig állandó repertoir-darabja volt a nemzeti színháznak. 1878-tól új betanulásban adták a következő szereposztással: Podagrássy ........ Kőszeghy K. János .............................................. Odry L. Hira .......... Nádayné István.......................... Pauli R. Miska .......... Zajongky Zitta............................... Saxlehner E. Utoljára 1881. junius 2-án adták, a mely napig öszszesen 81 előállást ért meg s 35703 frt 57 kv napi bruttó bevételt (a bélietet nem számítva) hozott, vagyis előadásonként átlag 440 frtot. — Az operában holnap a mű a következő szereptisztással kerül színre. Altiszt............................................... Veress L. A magyar színészet hódítása. A temesvári magyar szingyámolitó egylet, mint levelezőnk jelen karácsony másodnaigján tartotta meg évi rendes közgyűlését, melyen Molnár Viktor főispán elnökölt. Az elnöki megnyitó után Bániz Ármin szerkesztő és egyleti főtitkár olvasta fel évi jlentését mely részletesen ismerteti az egylet akcióját és sikereit fennállásának tíz évében A város, a megye s a zsolyi kulturegyletek hozzájárulásával mintegy 45.000 frtot fordítottak Temesvárott a magyar színészet segélyezésiére s ebből a szingyámolitó egylet egymaga 12,000 frtot adott- e mellett még 8000 frtnyi törzsvagyont is gyűjtött. A jelentés rámutat a magyar színészet folytonos hódításaira s azt mondja: „Tíz év után ma már úgy áll a dolog Temesvárott, hogy a közönség, még a nem magyar ajkú is, egész szívvel odahúz a magyar színházhoz, amit legjobban mutatnak a vasárnapi és ünnepi népies előadások, melyeket mindenkor telt házak előtt tanának. A lakosság minden rétegét áthatotta immár az a tudat, hogy a temesvári színházban ezentúl állandóan a magyar színészet van otthon, a német csak vendégnek tekintendő“. A jelentést, mely Krecsányi színigazgató működését méltatva, rámutatott a vonzó újdonságok híjjából eredő játékrendi nehézségekre is, a közgyűlés megéljenezte. A tisztikar egyhangú választás útján a következőleg alakult meg: elnök Molnár Viktor főispán; alelnök: dr. Tellisz Károly; főtitkár: Barát Ármin; másodtitkár: dr. Fáy Ignác; pénztáros: Gokler Antal; ellenőr Steiner Ferenc; ügyész: dr. Bartha Ignác. Bassaffle Budapesten Lassalle, a párisi nagy opera világhírű balaton-énekese, Budapestre jön és január huszadikán hangversenyt rendez a vigadóban. A kiváló művész egyelőre csak hangversenyben akarja hallatni fenomenális baritonját, de ha már fővárosunkba jön, valószínűnek tartjuk, hogy az operaszínház intendánsa meg fogja nyerni néhány vendégjátékra is. Lassalle a hangversenyterem dobogóján sem lesz kisebb, de igazi terrénuma, ahol nagy művészetét kifejtheti, mégis csak a színpad. Keglevich István gróf intendánssága alatt hatszor lépett föl az operaházban. Bécsi ünnepnapok. A bécsi Carl-színházban hat képből álló telivér osztrák bohózatot adtak elő Bécsi ünnepnapok Simen Wimmertől, a bécsiek egyik legtermékenyebb Posee-írójától, akiben sok van Nestroy burleszk szelleméből. Az új énekes bohózat Bécs legnépszerűbb ünnepnapjain foglalja össze. Sorjában elvonulnak a néző szemei előtte, húsvét a hernalsi Kálvárián, az úrnapi körmenet, a pünkösdi bérmáltak a Práterben, a karácsonyi vásár stb. Az egyes tablókat tánc és muzsikaszó kíséri és az egészabban a jóízű lokális „hamar“-ban van föleresztve, mely a bécsi közönségnek aímult, tetszik. A darabban Blazel játsza a főszerepet, ami magában véve is biztosítja a siker teljességét. Bellincioni asszony, mint lapunknak Berlinből jelentik, hétfőn fejezte be vendégjátékai sorát a Kroll-színházban. A berlini közönség, mely Bellincioni minden föllépésére tádult a színházba, rendkívüli ovácziókkal árasztotta ela művésznőt. A bucsu-fellépéskor annyira tapsolták, hogy kénytelen volt két beszédet intézni a közönséghez. A második beszéd végén nem a rivedercivel, hanem német szavakkal : Auf Wiedersehen nel) bucsúzott, amire még tombolóbb tapsvihar támadt. A híres művésznő, férjével, a gyöngélkedő Stagnával, Olaszországba utazott, Bierotti magyarsága. Sasvári László, az opera szöveg-mestere, annak a kijelentésére kér föl bennünket. PodagráfEv.................................... Szendrőy L. János .......... Takáts M. Ilka .......... Bianchi B. István ............................................... Kiss B. Miska .......... Hegedűs F. Zitta............................................. Ilfigermann L. 1 hogy noha Perotti szépen halad a magyar szavak helyes kiejtésében, Toldi szerepét mégis az ő segítségével tanulja, mert ily nagyobb terjedelmű szerepek betanulását egyelőre nem meri elvállalni nyelvmester támogatása nélkül. Schröftter Frigyes kamaraénekes, a bécsiek kedvelt lírai tenorja, közre fog működni a vasárnapi népszerű hangversenyen. A művész bizonyára ezúttal is úgy meg fogja hódítani hallgatóit, mint mikor a filharmóniai társulatnál vendégszerepeit. Jegyek kaphatók Rózsavölgyi és társa zenemű-kereskedésében. A Garai-pályázat sorsa. — Saját tudósítónktól. — Budapest, dec. 28. Ötvenhárman pályáztak a Garai-dija, melyet a nemzeti színház magyar tárgyú vígjátékra vagy bohózatra tűzött ki — tehát elég szép arány, ha ebből a biráló bizottság ötöt a dicsőségre és egyet a díjra érdemesnek talált. A jury, mely Paulai Ede, Parádi Antal, Silberstein Adolf, Keszler József és Nádai Ferenc bírálókból állt, ma este két óra hosszat tanácskozott s mindenekelőtt kijelentette, hogy a pályaművek nagy része irodalmi niveum áll — ami az akadémiai pályázatoknál nem mindig mondható — hat pedig határozottan nyeresége lesz a nemzeti színháznak. A hat darab, név szerint a „Mai divat“, „Miniszteri tárcsa“, „A hozomány“, „Ipám uram“, ,,A baba“, „A papa“ — teljesen egyforma értékű; egyenlő mértékben vannak felosztva bennük a hibák és a jó tulajdonságok. A bírálóbizottság ilyenkor sajnálni szokta, hogy nem áll több 1500 forint rendelkezésére, s a hat közül öt kénytelen a dicsőséggel megelégedni. Hosszú élénk vita keletkezett, mikor arról volt szó, melyik legyen a hat közül a szerencsés nyerő? Roppant jóízű darabnak találták az „Ipám uram“at, mely a Kneip-kurát hozza a színpadra bohózatos formában. Csak egy kicsit kényes természetű dolog, hogy a szereplők mezítláb járjanak-keljenek a közönség előtt. A „papa“ pedig oly szellemes, eredeti, teljesen francia genre-ben megírt vígjáték, hogy a bíráló bizottság kételkedik eredetiségében s azt sejti, hogy mögötte valamely új, a bírálók előtt ismeretlen francia színdarab lappang. „A babára“ és „A hozományra“ is igen sok dicsérő szót találtak. Leghevesebb volt a vita a „Miniszteri tárca“ és a „Mai divat“ jelige alatt két pártra szakadt bírálók között. Annyi bizonyos volt, hogy a kettő közül az egyik kapja meg a díjat és hogy mind a kettő a többi között legérdemesebb rá. Több mint egy óráig tartott a vitatkozás — a nemzeti színházban már ekkor csöngettek az első felvonásra — míg végre az egy szótöbbséget a „Mai divat“ négy felvonásos társadalmi vígjáték kapta meg. Szerzője, mint a jeligés levélből kitűnt, Bérczik Árpád, régi ismerőse a nemzeti színház közönségének. Az öt dicséretre méltatott színdarab közül három színre kerül a nemzeti színházban, kettőt pedig visszaadnak szerzőjüknek, hogy egy pár kevésbé fontos részletet megváltoztassanak. A bizottság nemsokára még egy ülést tart, melyen a pályázati jelentést hivatalosan elkészítik. Tudomány, irodalom. Halló város története. Irta Reizner János, a szegedi Somogyi-könyvtár igazgatója. Nem tartozik a nagyobb lélegzetű városi monográfiák közé, melyek sokszor tárgyuk közé csoportosítják az egész ország, vagy legalább egy országrész történetét. Reizner csak Makóról beszél s kötetében Csanád vármegye és Makó város levéltári anyagából, továbbá a kiadott indexes oklevél-gyűjtemények adataiból világos képét rajzolja az ősmagyar telep ezeréves történetének. Hadtörténelmi Közlemények. Rónai Horváth Jenő szerkesztésében megjelent az évi folyamot lezáró V. füzet. Első közleménye egyszerű átvétel Thaly Kálmán „A székesi gróf Bercsényi család“ czimű már megjelent III. kötetéből. Utána Kőszegiiy Sándor Zsigmond királynak két honvédelmi szabályzatát nyomatta le rövid bevezetés kíséretében. Gömöry Gusztáv Székesfehérvár hadtörténelmi múltjából közöl egy alaposan megirt részletet. Thury József a várnai csatáról ír s Czimer Károly „Cserni Iván cár Szegeden“ című értekezésével zárja be a különben érdekes sorozatot, mely után még több hadtörténeti apróságot és könyvismertetést is kap az olvasó. A „Budapesti Biologiai Társaság“ szokásos évzáró közgyűlését megtartotta. Ponori Thewrewk Emil elnöki megnyitó beszédében a külföldön felmerült újabb filológiai mozgalmakat ismertette. Fináczy Ernő titkár röviden a társaság évi működéséről számolt be, utána pedig a pénztárvizsgáló bizottság jelentése alapján Cserhalmi pénztáros megkapta felmentését. Az új választások szerint elnök Ponori Thewrewk, alelnök Heinrich Gusztáv, pénztáros Cserhalmi Samu maradt. A választmány szintén újból alakult. A helybeliek közül Radics Ferenc, Bayer József, Bermüller Ferenc, Csengeri János, Fröhlich Róbert, Gyomlai Gyula, Hegedűs István, Maywald József, Némethy Géza, Pozder Károly, Reményi Ede, Vári Rezső, — a vidékiek közül Bászel Aurél, Bodiss Jusztin, Dóczi Imre, Geréb József, Nátafalussy Kornél, Pecz Vilmos, Petrovich Ferencz, Pirehala Imre, Spitkó Lajos, Szendrei János, ifj. Szinnyey József, Veress Ignác kaptak szavazattöbbséget. A társulat folyóiratának szerkesztésével a két tavalyi szerkesztőt, Petz Gedeont és Némethy Gézát bízták meg. Végül, mint az ülés legérdekesebb tárgyát, megemlítjük, hogy" a jelenvoltak nagy lelkesedéssel megválasztották tiszteleti tagokul Gyulai Pált, Nogáll Jánost és Brassai Sámuelt. Képzőművészet. A művészi forradalom. A téli kiállítás alkalmából a művészek között támadt mozgalomnak a megejtett szavazás dacára se szakadt vége. A reformpárt a választás eredményében megnyugszik ugyan, de reformáló törekvéseit nem adta föl. Szakítani akar a műcsarnok konzervatív állapotával s szélesebb mederbe akarja terelni a működést. A reformpárt fölvette programmjába, hogy a műcsarnok bevételeit célszerű módon eszközlendő propagandával nagyobbítja, s a fölösleges kiadásoktól az intézetet megszabadítsa. Célja továbbá egy erős, képzett s életrevaló művészi nemzedék fejlesztése. A reformpárt teljesen kidolgozott programmal lép a legközelebbi közgyűlés elé. A „Kissis Versians“ kiállítása. — A Pesti Napló kiküldött tudósítójától. ■— Bécs, december 27. A bécsi „Künstlerhaus“ képleállítása, nyilván tekintettel a dualizmusra, épp oly silány mint a mienk. Összesen 398 művet állítottak ki, néhány rajzot, sőt a helybőség arra bírta a vezetőséget, hogy a kiállításra meg nem szerezhető festmények fényképeit is kiállítsa. A kiállítás nagyon kellemetlen hatást tesz a szemlélőre, ki fiatal, ismeretlen szerzők kezdetleges műveivel találkozik, mintha nem a „szalonéban, hanem valamely mesteriskolában lenne, hol a fiatal növendékek első szárnypróbálgatásait tekinti meg. Ez lehet az oka annak, hogy Pécsben az idén nincs salon des refusés, mert nem volt leit visszautasítani. Találkozunk itt ugyan néhány jeles névvel is, de oly gyéren, hogy a sokaságban elenyésznek. A kitűnőségek közt első helyen említendő Lenbach Ferenc, a híres müncheni művész, ki néhány arcképet állított ki. Ezek között a legjobb Koburg Klementina hercegnőnek, a bolgár fejedelem anyjának arcképe, egy kitűnő disztinkcióval festett mű, melynek minden vonása előkelőségre törekszik. Határozott jellemvonásai nyíltan hirdetik az akaraterőt, melyet e főrangú hölgy a Balkán politikájában be is bizonyított. Igazi mestermű, mely méltán sorolható Lenbach legjobb alkotásai közé. Másik képe Liszt Ferencet ábrázolja, de itt már művészi vénája nem segítette fel a mestert a magaslatra. Liszt szellemi nagyságát semmikép sem jellemzi. Jó muzsikus-arc, semmi más! Egy másik festménye Stuck Ferenc müncheni festőt, a Münchener Fliegende Blätter humoros rajzolóját ábrázolja, kinek komoly, gondolkodó arca semmikép sem árulja el a jeles humoristát. Stuck maga is vagy 40 rajzot, olajfestményt és szoborművet állított ki, melyek nemcsak Stuck sokoldalúságát bizonyítják, hanem azt is, hogy Stuck az ecsettel, trónnal és vésővel egyaránt kitűnő humorista. Tárgyára nézve nem válogató, a közélet minden rétegéből veszi alakjait és jeleneteit mindig karikáivá adja. A humoros pointe-et mindig a közvetlenség erejével és humorával festi meg. A Ferenc régi aquarell-jei még mindig kitűnőek. Pausinger Ferenc rajzai a vadászok kedvenc zsákmányait, az erdő lakóit ábrázolják. Matejko Jan, a krakói mester 44 eredeti rajzban mutatja be „Lengyelország királyait és uralkodóit“, persze sokkal szélesebb kezeléssel, mint azt a mostani iskola felmutatja. Max-Ehrler L. (München) „Egy sürgöny“ cím alatt megható genre-képet mutat be. Egy szép fiatal hölgy ül az Íróasztalnál, melynek fiókjai nyitva vannak, — előtte hever a sürgöny s vörösre sirt szemeivel reá tekint. Tűnődni látszik, vájjon nincs-e menekvés s ezalatt kezében szorongatja a revolvert, mely minden bánatnak, keservnek egy pillanat alatt vet véget. Ügyesen megfestett kép, igaz lélektani jellemzéssel. Wisinger-Florian Olga virágképe, Berkes-Peres József állatképei, Tito Ettore „Velencei alpesei“, Kaufmann Hugónak Defregger modorában festett genre-művei és Blaas Gyula „Lóvásár Magyarországon“ című festménye mind a jobb alkotások közé tartoznak. Achenbach Oszvald festménye, „D’Estevilla Tivoli mellett“ a kiállítás gyöngye. Talán még sohasem festett oly remek művet az agg mester, mint ez a festmény. Nem a tradicionális, verőfényes, élénk színű olasz táj, hanem mély színekkel van festve, némileg közeledik Böcklin modorához, de teljesen független. A művésznők között két új névvel találkozunk, Weber Elláéval és Horsetzky Melanieéval; mindkettő szobrász s csinos művekkel igazolják szép reményekre jogosító tehetségüket. N. S. Törvényszék: Befolyásos összeköttetések. Banovits Emil bűnperében, melyet tegnap kezdett tárgyalni a budapesti büntető törvényszék, ma kellett volna folytatni a tárgyalást. Minthogy azonban a koros vádlott időközben szivgürcsöket kapott és a törvényszék előtt is csak két fogházőrre támaszkodva jelenhetett meg, a bíróság egy napi pihenést engedélyezett neki. Holnap ismét folytatják atárgyalást. Kibékült ellenfelek: Horváth Móric, Szabadka volt országgyűlési képviselője Törley Antal szabadkai földbirtokos ellen sajtópert indított, melyet holnap kellett volna