Pesti Napló, 1892. december (43. évfolyam, 332-370. szám)

1892-12-29 / 366. szám

8 / Budapest, csütörtök PESTI TXAJPT RO. 1892. december 29. 366. szám. 900­ forint túlkiadást a közgyűlés engedélyezte, s a köz­ponti vásárcsarnok céljaira a Csepel-rakparti 6. számú ház­nak megszerzését kisajátítási egyezség útján elrendelte. A sajtó-esküdtek jövő évi szolgálati lajstromát a közgyűlés tudomásul vette, valamint hozzájárult a tanácsnak ahhoz a javaslatához, hogy a kórházi személyzet szervezését arra az időre halaszszák, a­mikor a főváros által építendő kórhá­zak számát és terjedelmét véglegesen megállapítják. Az ülés végén Gerlóczy Károly alpolgármester a fő­­főváros tisztviselői kara nevében köszönetet mondott a köz­gyűlés tagjainak az elmúlt évben való támogatásukért. Színház és zene. Ilka és a h­uszártoborzó. Az operában holnap, de­cember 29-én kerül előadásra új betanulással Doppler Fe­renc „Ilka és a huszártoborzó“ című 3 felvonásos dalműve- E nap éppen 43-ik évfordulója a mű legelső előadásának. 1849. dec. 29-én adták először a nemzeti színházban. — Az akkori szereposztás a következő volt: Podagrássy Lázár földes ur . , Kő­szeghy K. Bátor János, h­uszárőmester . , Füredi Ilka, árvaleány.......................... Hollósy K. István, Podagrássy ispánja . , Steger F. Miska, „ gazdája , , Benza Zitta, cigányasszony .... Csillag R. Az opera egész 1881-ig állandó repertoir-darabja volt a nemzeti színháznak. 1878-tól új betanulásban adták a következő szereposztással: Podagrássy ........ Kő­szeghy K. János .............................................. Odry L. Hira .......... Nádayné­ István.......................... Pauli R. Miska .......... Zajongky Zitta............................... Saxlehner E. Utoljára 1881. junius 2-án adták, a mely napig ösz­­szesen 81 előállást ért meg s 35703 frt 57 kv napi bruttó bevételt (a béli­etet nem számítva) hozott, vagyis előadá­sonként átlag 440 frtot. — Az operában holnap a mű a kö­vetkező szereptisztással kerül színre. Altiszt............................................... Veress L. A magyar színészet hódítása. A temesvári ma­gyar szingyámolitó egylet, mint levelezőnk jelen kará­csony másodnaigján tartotta meg évi rendes közgyűlését, melyen Molnár Viktor főispán elnökölt. Az elnöki meg­nyitó után Bániz Ármin szerkesztő és egyleti főtitkár ol­vasta fel évi jlentését mely részletesen ismerteti az egy­let akcióját és sikereit fennállásának tíz évében A város, a megye s a zsolyi kulturegyletek hozzájárulásával mint­egy 45.000 frtot fordítottak Temesvárott a magyar színé­szet segélyezésiére s ebből a szingyámolitó egylet egymaga 12,000 frtot adott- e mellett még 8000 frtnyi törzsvagyont is gyűjtött. A jelentés rámutat a magyar színészet foly­tonos hódításaira s azt mondja: „Tíz év után ma már úgy áll a dolog Temesvárott, hogy a közönség, még a nem magyar ajkú is, egész szívvel odahúz a magyar színház­hoz, amit legjobban mutatnak a vasárnapi és ünnepi né­pies előadások, melyeket mindenkor telt házak előtt taná­nak. A lakosság minden rétegét áthatotta immár az a tu­dat, hogy a temesvári színházban ezentúl állandóan a ma­gyar színészet van otthon, a német csak vendégnek tekin­tendő“. A jelentést, mely Krecsányi színigazgató működését méltatva, rámutatott a vonzó újdonságok híjjából eredő já­tékrendi nehézségekre is,­­ a közgyűlés megéljenezte. A tisztikar egyhangú választás útján a következőleg alakult meg: elnök Molnár Viktor főispán; alelnök: dr. Tellisz Károly; főtitk­ár: Barát Ármin; másodtitkár: dr. Fáy Ig­nác; pénztáros: Gokler Antal; ellenőr Steiner Ferenc; ügyész: dr. Bartha Ignác. Bassaffle Budapesten Lassalle, a párisi nagy opera világhírű balaton-énekese, Budapestre jön és január husza­dikán hangversenyt rendez a vigadóban. A kiváló művész egyelőre csak hangversenyben akarja hallatni fenomenális baritonját, d­e ha már fővárosunkba jön, valószínűnek tart­juk, hogy az operaszínház intendánsa meg fogja nyerni néhány vendégjátékra is. Lassalle a hangversenyterem dobogóján sem lesz kisebb, de igazi terrénuma, ahol nagy művészetét kifejtheti, mégis csak a színpad. Keglevich István gróf intendánssága alatt hatszor lépett föl az opera­házban. Bécsi ünnepnapok. A bécsi Carl-szính­ázban hat képből álló telivér osztrák bohózatot adtak elő Bécsi ün­nepnapok Simen Wimmertől, a bécsiek egyik legterméke­nyebb Posee-írójától, a­kiben sok van Nestroy burleszk szelleméből. Az új énekes bohózat Bécs legnépszerűbb ün­nepnapjain foglalja össze. Sorjában elvonulnak a néző sze­mei előtt­e, húsvét a hernalsi Kálvárián, az úrnapi körme­net, a pünkösdi bérmáltak a Práterben, a karácsonyi vá­sár stb. Az egyes tablókat tánc és muzsikaszó kíséri és az egész­­abban a jóízű lokális „hamar“-ban van föleresztve, mely a b­écsi közönségnek aímult­, tetszik. A darabban Blazel játsza a főszerepet, a­mi magában véve is bizto­sítja a siker teljességét. B­ellincioni asszony, mint lapunknak Berlinből je­lentik, hétfőn fejezte be vendégjátékai sorát a Kroll-szín­­házban. A berlini közönség, mely Bellincioni minden föllé­pésére tádult a színházba, rendkívüli ovácziókkal árasz­totta el­­a művésznőt. A bucsu-fellépéskor annyira tapsolták, hogy kénytelen volt két beszédet intézni a közönséghez. A második beszéd végén nem a rivedercivel, hanem német szavakkal : Auf Wiedersehen­ nel) bucsúzott, a­mire még tombolób­b tapsvihar támadt. A híres művésznő, férjével, a gyöngélkedő Stagnával, Olaszországba utazott, Bierotti magyarsága. Sas­vári László, az opera szöveg-m­estere, annak a kijelentésére kér föl bennünket. PodagráfEv.................................... Szendrő­y L. János .......... Takáts M. Ilka .......... Bianchi B. István ............................................... Kiss B. Miska .......... Hegedűs F. Zitta............................................. Ilfigermann L. 1 hogy noha Perotti szépen halad a magyar szavak helyes kiejtésében, Toldi szerepét mégis az ő segítségével tanulja, mert ily nagyobb terjedelmű szerepek betanulását egyelőre nem meri elvállalni nyelvmester támogatása nélkül. Schröftter Frigyes kamaraénekes, a bécsiek kedvelt lírai tenorja, közre fog működni a vasárnapi népszerű hangversenyen. A művész bizonyára ezúttal is úgy meg fogja hódítani hallgatóit, mint mikor a filharmóniai társu­latnál vendégszerepeit. Jegyek kaphatók Rózsavölgyi és társa zenemű-kereskedésében. A Garai-pályázat sorsa. — Saját tudósítónktól. — Budapest, dec. 28. Ötvenhárman pályáztak a Garai-dija, melyet a nem­zeti színház magyar tárgyú vígjátékra vagy bohózatra tű­zött ki — tehát elég szép arány, ha ebből a biráló bizott­ság ötöt a dicsőségre és egyet a díjra érdemesnek talált. A jury, mely Paulai­ Ede, Parádi Antal, Silberstein Adolf, Keszler József és Nádai Ferenc bírálókból állt, ma este két óra hosszat tanácskozott s mindenekelőtt kijelen­tette, hogy a pályaművek nagy része irodalmi niveum­ áll — a­mi az akadémiai pályázatoknál nem mindig mond­ható — hat pedig határozottan nyeresége lesz a nemzeti színháznak. A hat darab, név szerint a „Mai divat“, „Miniszteri tárcsa“, „A hozomány“, „Ipám uram“, ,,A baba“, „A papa“ — teljesen egyforma értékű; egyenlő mértékben vannak felosztva bennük a hibák és a jó tulajdonságok. A bíráló­bizottság ilyenkor sajnálni szokta, hogy nem áll több 1500 forint rendelkezésére, s a hat közül öt kénytelen a dicsőséggel megelégedni. Hosszú élénk vita keletkezett, mikor arról volt szó, melyik legyen a hat közül a szerencsés nyerő? Roppant jóízű darabnak találták az „Ipám uram“­­at, mely a Kne­ip-kurát hozza a színpadra bohózatos for­mában. Csak egy kicsit kényes természetű dolog, hogy a szereplők mezítláb járjanak-keljenek a közönség előtt. A „papa“ pedig oly szellemes, eredeti, teljesen fran­cia genre-ben megírt vígjáték, hogy a bíráló bizottság ké­telkedik eredetiségében s azt sejti, hogy mögötte valamely új, a bírálók előtt ismeretlen francia színdarab lappang. „A babára“ és „A hozományra“ is igen sok dicsérő szót találtak. Leghevesebb volt a vita a „Miniszteri tárca“ és a „Mai divat“ jelige alatt két pártra szakadt bírálók között. Annyi bizonyos volt, hogy a kettő közül az egyik kapja meg a díjat és hogy mind a kettő a többi között legérde­mesebb rá. Több mint egy óráig tartott a vitatkozás — a nem­zeti színházban már ekkor csöngettek az első felvonásra — míg végre az egy szótöbbséget a „Mai divat“ négy fel­vonásos társadalmi vígjáték kapta meg. Szerzője, mint a jeligés levélből kitűnt, Bérczik Ár­pád, régi ismerőse a nemzeti színház közönségének. Az öt dicséretre méltatott színdarab közül három színre kerül a nemzeti színházban, kettőt pedig visszaad­nak szerzőjüknek, hogy egy pár kevés­bé fontos részletet megváltoztassanak. A bizottság nemsokára még egy ülést tart, melyen a pályázati jelentést hivatalosan elkészítik. Tudomány, irodalom. Halló város története. Irta Reizner János, a sze­gedi Somogyi-könyvtár igazgatója. Nem tartozik a nagyobb lélegzetű városi monográfiák közé, melyek sokszor tárgyuk közé csoportosítják az egész ország, vagy legalább egy or­szágrész történetét. Reizner csak Makóról beszél s köteté­ben Csanád vármegye és Makó város levéltári anyagából, továbbá a kiadott indexes oklevél-gyűjtemények adataiból világos képét rajzolja az ősmagyar telep ezeréves törté­netének. Hadtörténelmi Közlemények. Rónai Horváth Jenő szerkesztésében megjelent az évi folyamot lezáró V. füzet. Első közleménye egyszerű átvétel Thaly Kálmán „A szé­­kesi gróf Bercsényi család“ czimű már megjelent III. kö­tetéből. Utána Kőszegiiy Sándor Zsigmond királynak két honvédelmi szabályzatát nyomatta le rövid bevezetés kísé­retében. Gömöry Gusztáv Székesfehérvár hadtörténelmi múltjából közöl egy alaposan megirt részletet. Thury Jó­zsef a várnai csatáról ír s Czimer Károly „Cserni Iván cár Szegeden“ című­ értekezésével zárja be a különben ér­dekes sorozatot, mely után még több hadtörténeti aprósá­got és könyvismertetést is kap az olvasó. A „Budapesti B­iologiai Társaság“ szokásos év­záró közgyűlését megtartotta. Ponori Thewrewk Emil el­nöki megnyitó beszédében a külföldön felmerült újabb filo­lógiai mozgalmakat ismertette. Fináczy Ernő titkár röviden a társaság évi működéséről számolt be, utána pedig a pénztárvizsgáló bizottság jelentése alapján Cserhalmi pénz­táros megkapta felmentését. Az új választások szerint el­nök Ponori Thewrewk, alelnök Heinrich Gusztáv, pénztá­ros Cserhalmi Samu maradt. A választmány szintén újból alakult. A helybeliek közül Radics Ferenc, Bayer József, Ber­­müller Ferenc, Csengeri János, Fröhlich Róbert, Gyomlai Gyula, Hegedűs István, Maywald József, Némethy Géza, Pozder Károly, Reményi Ede, Vári Rezső, — a vidékiek közül Bászel Aurél, Bodiss Jusztin, Dóczi Imre, Geréb József, Nátafalussy Kornél, Pecz Vilmos, Petrovich Ferencz, Pir­­ehala Imre, Spitkó Lajos, Szendrei János, ifj. Szinnyey József, Veress Ignác kaptak szavazattöbbséget. A társulat folyóiratának szerkesztésével a két tavalyi szerkesztőt, Petz Gedeont és Némethy Gézát bízták meg. Végül, mint az ülés legérdekesebb tárgyát, megemlítjük, hogy" a jelenvoltak nagy lelkesedéssel megválasztották tiszteleti tagokul Gyulai Pált, Nogáll Jánost és Brassai Sámuelt. Képzőművészet. A művészi­ forradalom. A téli kiállítás alkalmából a művészek között támadt mozgalomnak a megejtett szava­zás dacára se szakadt vége. A reform­párt a választás ered­ményében megnyugszik ugyan, de reformáló törekvéseit nem adta föl. Szakítani akar a műcsarnok konzervatív ál­lapotával s szélesebb mederbe akarja terelni a működést. A reformpárt fölvette programmjába, hogy a műcsarnok bevételeit célszerű módon eszközlendő propagandával na­­gyobbítja, s a fölösleges kiadásoktól az intézetet megsza­badítsa. Célja továbbá egy erős, képzett s életrevaló művé­szi nemzedék fejlesztése. A reformpárt teljesen kidolgozott programmal lép a legközelebbi közgyűlés elé. A „Kissis Versians“ kiállítása. — A Pesti Napló kiküldött tudósítójától. ■— Bécs, december 27. A bécsi „Künstlerhaus“ képleállítása, nyilván tekin­tettel a dualizmusra, épp oly silány mint a mienk. Összesen 398 művet állítottak ki, néhány rajzot, sőt a helybőség arra bírta a vezetőséget, hogy a kiállításra meg nem szerezhető festmények fényképeit is kiállítsa. A kiállítás nagyon kellemetlen hatást tesz a szemlélőre, ki fiatal, ismeretlen szerzők kezdetleges műveivel találko­zik, mintha nem a „szalonéban, hanem valamely mester­­iskolában lenne, hol a fiatal növendékek első szárnypró­bálgatásait tekinti meg. Ez lehet az oka annak, hogy Pécs­ben az idén nincs salon des refusés, mert nem volt leit visszautasítani. Találkozunk itt ugyan néhány jeles névvel is, de oly gyéren, hogy a sokaságban elenyésznek. A kitűnőségek közt első helyen említendő Lenbach Ferenc, a híres mün­cheni művész, ki néhány arcképet állított ki. Ezek között a legjobb Koburg Klementina hercegnőnek, a bolgár feje­delem anyjának arcképe, egy kitűnő disztinkcióval festett mű, melynek minden vonása előkelőségre törekszik. Hatá­rozott jellemvonásai nyíltan hirdetik az akaraterőt, melyet e főrangú hölgy a Balkán politikájában be is bizonyított. Igazi mestermű, mely méltán sorolható Lenbach legjobb alkotásai közé. Másik képe Liszt Ferencet ábrázolja, de itt már mű­vészi vénája nem segítette fel a mestert a magaslatra. Liszt szellemi nagyságát semmikép sem jellemzi. Jó mu­zsikus-arc, semmi más! Egy másik festménye Stuck Ferenc müncheni festőt, a Münchener Fliegende Blätter humoros rajzolóját ábrá­zolja, kinek komoly, gondolkodó arca semmikép sem árulja el a jeles humoristát. Stuck maga is vagy 40 rajzot, olaj­­festményt és szoborművet állított ki, melyek nemcsak Stuck sokoldalúságát bizonyítják, hanem azt is, hogy Stuck az ecsettel, trónnal és vésővel egyaránt kitűnő humorista. Tárgyára nézve nem válogató, a közélet minden rétegéből veszi alakjait és jeleneteit mindig karikáivá adja. A hu­moros pointe-et mindig a közvetlenség erejével és humorá­val festi meg. A­ Ferenc régi aquarell-jei még mindig kitűnőek. Pausinger Ferenc rajzai a vadászok kedvenc zsákmányait, az erdő lakóit ábrázolják. Matejko Jan, a krakói mester 44 eredeti rajzban mutatja be „Lengyelország királyait és uralkodóit“, persze sokkal szélesebb kezeléssel, mint azt a mostani iskola fel­mutatja. Max-Ehrler L. (München) „Egy sürgöny“ cím alatt megható genre-képet mutat be. Egy szép fiatal hölgy ül az Íróasztalnál, melynek fiókjai nyitva vannak, — előtte hever a sürgöny s vörösre sirt szemeivel reá tekint. Tű­nődni látszik, vájjon nincs-e menekvés s ezalatt kezében szorongatja a revolvert, mely minden bánatnak, keservnek egy pillanat alatt vet véget. Ügyesen megfestett kép, igaz lélektani jellemzéssel. Wisinger-Florian Olga virágképe, Berkes-Peres József állatképei, Tito Ettore „Velencei alpesei“, Kaufmann Hugónak Defregger modorában festett genre-művei és Blaas Gyula „Lóvásár Magyarországon“ című festménye mind a jobb alkotások közé tartoznak. Achenbach Oszvald festménye, „D’Este­villa Tivoli mellett“­ a kiállítás gyöngye. Talán még sohasem festett oly remek művet az agg mester, mint ez a festmény­. Nem a tradicionális, verőfényes, élénk színű olasz táj,­­ ha­nem mély színekkel van festve, némileg közeledik Böcklin modorához, de teljesen független. A művésznők között két új névvel találkozunk, Weber Elláéval és Horsetzky Melanieéval; mindkettő szob­rász s csinos művekkel igazolják szép reményekre jogo­sító tehetségüket. N. S. Törvényszék: Befolyásos összeköttetések. Banovits Emil bűn­­perében, melyet tegnap kezdett tárgyalni a budapesti bün­tető törvényszék, ma kellett volna folytatni a tárgyalást. Minthogy azonban a koros vádlott időközben szivgürcsöket kapott és a törvényszék előtt is csak két fogházőrre tá­maszkodva jelenhetett meg, a bíróság egy napi pihenést engedélyezett neki. Holnap ismét folytatják a­­tárgyalást. Kibékült ellenfelek: Horváth Móric, Szabadka volt országgyűlési képviselője Törley Antal szabadkai földbir­tokos ellen sajtópert indított, melyet holnap kellett volna

Next