Pesti Napló, 1893. február (44. évfolyam, 37-64. szám)

1893-02-08 / 44. szám

4. A fegyházi lelkészek ügye.. .5. A h­orvát-szlavon­országi protestánsok ügye. 6. A jótékony intézetek. 7. A nagy egyházpolitikai kérdések. Babtik Frigyes liptó­szentmiklósi püspök szólalt fel ezután és annak a meggyőződésének adott kifejezést, mely szerint egy közös ügyes szerv az evangélikusok immár szén­­tesítés alatt levő törvénykönyvébe sehogy se volna bele­illeszthető. Éppen azért nem látja szükségét annak, hogy ez az ügy zsinati törvény által intéztessék el, hanem tö­kéletesen elégségesnek tartja, ha arra a zsinat jegyző­könyvi határozatot hoz, és közigazgatási úton intézkedik mindannyiszor, mennyiszer az intézkedésnek szükségét látja-Péchy Tamás megnyugtatja a liptó-szent-mikdósi püspököt, hogy egy delegációra senki sem gondol és ha létesíttetik is bizonyos összekötő szervezet ez sem az egyik, sem a másik egyház jogainak csorbítására nem fog szol­gálni. Báró Prónay a legfontosabb tárgynak tartja a két protestáns egyház egymáshoz való viszonyát és ebben a bizalmas körben bizalmasan nyilvánítja ki, hogy ő ezt vi­szonyt minél bensőbbé, minél mélyebbé óhajtja tenni. (Általános éljenzés.) Azt is óhajtja azonban, hogy eme benső viszonynak látható külső jelei is légynek. Hi­vatkozik Európa más államaiban élő protestánsokra, kik az egyesülés szükségét szintén átérezték, hivatkozik külö­nösen arra, hogy 1791-ben is egészen ezen a mostani ala­pon egyesültek az evangélikusok a reformátusokkal és hogy ennek az egyesülésnek bizonyos látható szerve is volt­­igaz, hogy a reformátusok vegyes bizottsága bizonyos hi­degséggel fogadta az evangélikusok javaslatát, de ezt an­nak tulaj­doní­tj­a, hogy akkor a láthatár tisztább volt, azóta az ég ha be nem is borult, de azon terhes felhők nyo­multak elő és ennek lehet tulajdonítani, hogy a re­formátusok zsinata már komolyabban fontolóra vette a dolgot. Szép, megragadó vonásokkal és költői idé­zetekkel bizonyítja az egyesülés szükségét és ajánlja, hogy bizonyos látható kapocs létesittessék legalább a közös ügyeket illetőleg, mely látható kapocs a zsinat törvényho­zása által és ne közigazgatási uton létesittessék. Báró Prónaynak e a nagy hatást keltett szép be­széde után az értekezlet elhatározta, hogy a megkezdett ú­ton tovább halad és a zsinaton oda fog hatni, hogy az utasítsa a kiküldött bizottságot a szükséges konkrét javas­lat elkészítésére. Megyék és városok.­ ­ (Zalamegye árvaszékének ügyforgalma.) Zala­­megye árvaszékének 1892. évi ügyforgalmáról a követke-­­zőket jelenti tudósítónk: Gyámság alatt volt 27.616 ember, felszabadult 2125; gondnokság alatt volt 284, felszabadul. 9. Gyám- és gondnokság alatt volt 13.823, a­kik közül fölmen­tettek 484-et. A gyámpénztárban készpénzben, adóslevél­ben, értékpapírban és drágaságokban 1.032.759 írt volt elhelyezve, kiadtak 890.413 irtot, melyből magánfeleknél kamatozás végett 802.841 irtot helyeztek el. Az árvaszék­hez beérkezett 33.974 ügydarab, ebből feldolgoztak 33.317 darabot, maradt hátralék 657 ügydarab.­­ (Nagy­ Kanizsa a tanügyért.) A nagykanizsa városi iskolaszék, mint levelezőnk írja, legutóbbi gyűlésén véglegesen elhatározta, hogy — miután a régi leányiskolai épület az újonnan szervezett polgári leányiskola befogadá­sára nem bizonyult elég alkalmasnak — a régi leányiskola helyett egy, a modern igényeknek teljesen megfelelő új emeletes iskolai épület felállítását fogja sürgetni. Ez körül­­belül 50—60 ezer forint költséggel fog ugyan járni, de azért a képviselői körök hangulata határozottan az iskola­szék határozata mellett van s igy valószínű, hogy az épít­kezést júniusban már megkezdik.­­ (A hévízi fürdő bérbeadása.) A keszthely­­hévizi fürdőt, mint nekünk írják, gróf Festetich Taszilótól bérbe vette Bozzay Pál, a keszthelyi Amazon fogadó tu­lajdonosa. — (Hány cigány van Nagykanizsán ?) A mi­niszteri rendelet értelmében — mint tudósítónk írja — Nagykanizsa város hatósága is összeiratta a város terüle­tén levő cigányokat. Az összeírással megbízott Farkas Ferenc rendőr-alkapitány már beterjesztette a cigány-nép­számlálás eredményét, melyből kitűnik, hogy Nagykanizsa város területén összesen harmincegy cigánycsalád van. A 119 tagot számláló nagy cigány famíliából 61 férfi és 58 nő. Érdekes a dologban mindenesetre az, hogy két szegény cigánylegény magyar földműves családból nősült, a­minek oka bizonyára abban a ritka körülményben található, hogy a nők kevesebben vannak, mint a férfiak. A cigánycsaládok egyébiránt Nagykanizsán állandóan megtelepedtek és mu­zsikálással foglalkoznak.­­ (Szatm­ár város közgyűlése.) Szatmár város törvényhatósága, mint levelezőnk írja, tegnap tartotta meg rendes havi közgyűlését Ujfalussy főispán elnöklete alatt. A főispánt, ki ezúttal elnökölt először, úgy megérkezése­kor, mint távozásakor lelkesen megéljenezték, a­mi világos bizonyítéka annak, hogy az az erős ellenszenv, melylyel Ujfalussy kinevezését fogadták, immár nemcsak múlófélben van, hanem úgyszólván teljesen elenyészett. A közgyűlés számos apróbb tárgya közt a piactér parkozása iránt be­adott javaslat volt a legérdekesebb. Szatmárnak ugyanis ritka szép főtere van, csak az a baj, hogy a hetivásárokat is itt tartják, a­mi miatt a térnek soha sincs tiszta, egysé­ges, pormentes levegője. A múlt esztendőben hat méteres asz­­faltjáróval szegélyezték körül, most pedig a gazdasági szak­osztály azt a javaslatot terjesztette a közgyűlés elé, hogy szépítési és közegészségi szempontból mondja ki annak parkozását. Az indítványt sokan ellenezték, különböző oko­kat hozva fel, melyek közt a legnyomósabb az, hogy mivel — Üdvözlő küldöttség a prímásnál. Keszthely város képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy a város szülöttjét, Vaszary Kolos hercegprímást, bi­­bornok­ká történt kinevezése alkalmából küldöttségileg fogja üdvözölni. A bibornok-prímás erről tudomást nyervén, ér­tesítette „kedves földjeit“, hogy február hónapban budavári palotájában szívesen látja a keszthelyieket. A küldöttséget dr­. Dunst Ferenc apátplébános fogja vezetni. — A király határozata. Olaszország királynéját, Margheritát, „világszép“ jelzővel emlegették még csak négy-öt éve is, ma azonban már szívesebben használják róla az „érdekes“ jelzőt. Benne van már abban a korban, mikor inkább a gyermekeit emlegeti, mint a toaletjeit és az ékszereit, mikor több gondot okoz neki a magános ősz haj­szálak gondos eltávolítása, mint, a szép frizura felépítése. Ilyen korban néha-néha eszébe jut a szép asszonyoknak a múlandóság örök törvénye, melynek — sajnos —­ ők is alá vannak vetve s ilyenkor gyakran fogja el az asszonyokat a melankólia érzése. Ilyenféle hangulatban szólt Margherita királyné nemrég a királyhoz. — Én már, azt hiszem, sokkal öregebb vagyok, sem­hogy ma is még fehér ruhában járjak. Már ideje lesz rá­térni a sötétre. A király nem mondott ellent, csak annyit mondott mosolyogva: — Ne határozzunk ilyen gyorsan, az első gondolat után. Két heti gondolkodási időre lesz szükség, ennek a fontos ügynek az eldöntésére. Elmúlt a két hét. S az utolsó napján a kitűzött ter­minusnak, hatalmas láda érkezett a Quirinálba. A király­iénak volt cimezve a csomag s benne hat remek munkájú pompás — fehér öltözék. A sok pompához mellékelve volt Umbertó király névjegye, rajta ezzel a határozattal: „A király igy döntött.“ — Halálozás. Csesznék Lajos cs. és kir. sorhajó­hadnagy, a polai cs. és kir. tengerészeti akadémia jeles tanára, néhai Csesznék László, gróf Festetics Tasziló volt kormányzójának fia, február 1-én 32. éves korában, Polá­­ban elhunyt. A boldogultban Csesznek Miklós nagykanizsai törvényszéki bíró testvérét, Balázs Árpád magyaróvári gazdasági akadémiai igazgató s dr. Kossutány Tamás ottani akadémiai tanár sógorát gyászolja. • ■ —Lap’eáa Leó herceg — mint Lembergből távira­tozzék — meghalt. A herceg 1853. május 30-án született és Sapieha-Kodenszky Ádám lengyel hercegnek volt a fia. Felesége Pot­licka Erzsébet grófnő. — A hadgyakorlat áldozata. E hónap 6-án, hétfőn, Zengváron, Zseglasz Ferdinánd, a hat­vanhatodik gyalogezred kapitánya, a mint ezredével a nagy hidegben a fáradságos hadgyakorlatról haza­­menet a városba érkezett, lováról leesett és nyomban meghalt. — Földrengés. Athénból érkező távirati jelentés szerint Zante szigetén újabb erős földrengés volt. Patrasz­­ból és Keftalóniából is erős földrázkódásokat jelentenek — A cseregyer­ekek. Ver­sec és vidéke magyar nyelv­­terjesztő egyesülete — mint levelezőnk írja — e hónap 5-én, vasárnap tartotta nyolcadik évi közgyűlését, melyen az egyesület védnöke, Hudnai Nikolits Sándor főispán is jelen volt. Az egyesület hétévi fennállása alatt négyezer forintot fordított céljaira: a magyar színtársulatok segélye­zésére, magyar könyvek vásárlására, a magyar nyelv elsa­játításában szép előmenetelt tanúsított tanulók megjutal­­mazására. Az egyesület főkép a gyermekcserét akarja elő­segíteni, mert ez hathatós eszköze a magyarosításnak­. Eddig közel ötven verses német, szerb és román anyanyelvű ta­nulónak eszközölt ki cserét az alföldi magyar városokban, s n­agy lelkesedéssel fogadta a közgyűlés Lukács Béla keres­kedelemügyi miniszternek azt a határozatát, hogy az egylet által közvetített cseregyermekek és azok kísérői az ország összes vasutain ötven százalék átengedéssel utazhatnak.­­ A vasutak és a háború. Wendrich ezredes, az orosz közlekedési minisztérium vasúti osztályának főnöke Pét már­ott a vezérkari törzstisztek előtt e napokban arról olvasott fel, hogy készülődjenek a vasúti igazgatóságok a háborúra? A felolvasáson Wladimir nagyherceg is jelen volt. A felolvasó kifejtette, hogy Poroszország vasúti háló­zata tizennégyszer, Magyarország és Ausztria hálózata pedig nyolcszor oly st­rit, mint Oroszországé. Épp ily arányban áll a két szomszéd országgal Oroszország kocsi készlete és a vasúti személyzete. A katonai vonatok továbbítására Oroszországban legkedvezőtlenebbek a viszo­nyok. Végül a felolvasó óhajtja, hogy az orosz vasutak kezelésében jobb szervezetet tremtsen az állam. — A talált liszt. Német-Nagy-Szent-Miklóson a minap Faszbinder Gergely odavaló lakos csomagot talált az Utcán. Hazavitte, átadta feleségének, a­ki a csomagban talált fehér port lisztnek nézte és másnap fel is használta a főzésnél. A család már ebédközben rosszul lett és gör­csöket kapott. A lisztnek nézett fehér por ugyanis patkány méreg volt. Faszbinder pár órára rá meghalt s a család többi tagjának felgyógyulásához sem kötnek reményt. — Németország bűnei. A német császári statisz­tikai hivatal az 1890. esztendőben elkövetett bűnesetekről­­ a minap érdekes kimutatást közölt. E kimutatást az 1882— 1890. évig terjedő bűnügyi statisztika előzi meg, a­mely­ből kitűnik, hogy az utóbbi nyolc év alatt elitélteknek ötven százalék­át a visszaesők teszik. Az 1890. év bűnügyi statisztikájából közöljük az érdekesebb adatokat. Az elitél­tek személyi viszonyait illetőleg az elitéltek között volt. Nőtlen, hajadon, özvegy és elvált: 21 éves egész 40 évesig 94213 40 „ „ 60 „ 16446 60 „ és idősebb 3992 Házas volt: 21 éves egész 40 évesig 96210 40 „ ,­ 60 „ 59367 60 „ és idősebb 6394 Foglalkozás szerint volt az elítéltek között: Gazdász 102,103 Iparos 153,821 Kereskedő 45,019 Cseléd 6,544 Vallás szerint volt az elítéltek között: Evangélikus 221,446 Katolikus 150,853 Egyéb keresztények 372,644 Zsidó 3,546 — Kolumbus szakálnövesztő szere. Az ameri­kai Egyesült­ Államokban az idén új levélbélyegeket hasz­nálnak, olyanokat, melyeken Amerika felfedezése van ké­pes ábrázolatban feltüntetve. Ezek a bélyegek a négyszáz éves emlékünnep alkalmatosságából készültek s igazán mű­vészettel megcsinált, gyönyörű szép képek vannak rajtuk. Az egy cent­es bélyegen az a jelenet van feltüntetve, mi­kor Kolumbus Kristóf a hajója orrán állva, megpillantja az Indiák földjét; a két centesen a hajó népe partra száll és kitűzi a zászlót Amerika földjén; az öt centesen az indián népek meghódolnak a félisten előtt, a­ki tüzet fúj egy vas­­csőből s messzire küldi a halált. Művészies képek ezek, csakhogy egy kis tréfa megesett rajtuk. Az egy centes bélyegen ugyanis a földet megpillantó Kolombus si­mára borotvált férfin, a­kinek se bajusza, se sza­kák, a két centesen ellenben, a­hol partra száll, hatalmas körszakát övezi az állát. Az persze nem történhetett meg csuda nélkül, hogy Kolombus Kristófnak az alatt a pár perc alatt, mely a föld megpillantása és a partraszállás közt letelt, hatalmas körszakára nőtt. S Amerika nem volna Amerika s nem volna méltó négyszázados tradíciói­hoz, ha ezt a kis tévedést fel nem használta volna a maga módja szerint. Meg is jelent hamarosan a hirdetés az ame­rikai lapokban: „Azt a csudaszert, a­mely Kolombus Kristóf sza­kálét pár pillanat alatt megnövesztette Én James Gould találtam fel. A szakálnövesztő szer még mindig kapható nálam, Westmans-street 28.“ — A koporsó. A koporsó az egyetlen bútordarab, melyet szomorít hivatásán kívül senki sem használ profán célokra. Nem is igen szokták megrendelni, csak a végső szükség esetén, mikor szegény jövendő lakója már örök álomra csukta le szemeit. Barcelonában egy gazdag polgár­nak az a bolond ötlete támadt, hogy ő még életében meg­csináltatja a maga koporsóját. A halálhoz úgy is nagyon közel állt. Hetek óta fekszik súlyos betegen ágyában, min­den remény nélkül az életre, legalább meg akarta hallgatni,hogy szögezik odakünn koporsóját.. A koporsó elkészült, de a beteg semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy koporsóját használja is. Nap nap után egészségesebb lett, a szegény asz­talosmester nagy bosszúságára, ki jövedelmét látta vesze­delemben. Az asztalosmesternek kellett a pénz s huzakodva, vonakodva még­is csak bekopogtatott a gazdag emberhez. — Uram, van önnek tudomása arról, hogy meghalt? — Engedelmével, még élek. — Meg merne ön erre esküdni? — Esküszöm az égre! — Már­pedig ön uram hiába beszél nekem. Én el­készítettem az ön koporsóját — fizesse ki ! — Én csak nem tehetek arról, hogy nem haltam meg, de feltéve, hogy meg is haltam, hol hallotta én azt uram, hogy valaki a saját koporsóját kifizeti? A szegény asztalosmester könyörgésre fogta a dol­got, de a gazdag ember haj­thatatlan maradt. — Akkor hát jó lesz ez a koporsó nekem ! Szólt, befeküdt a koporsóba, zsebéből hosszú kést hú­zott ki és torkát keresztü­lmetszette. A gazdag ember akkor kezdte észrevenni, hogy nem tréfa az egész, mikor a szegény asztalosmester vérében feküdt . . . — Leégett zsinagógák. Római levelezőnk óriási tűzesetről küld jelentést, melynek öt zsinagóga lett mar­talékává. A tűz a Piazza Cencin levő h­ázkomplexusban ütött ki, melybe öt zsinagóga van építve, a kellő szertá­rakkal és lakásokkal. A tűz oly gyorsan terjedt, hogy mentésről szó sem lehetett. A kivonult katonaság és tűz­oltók minden erejüket megfeszítették, nehogy a lángok átcsapjanak a szomszédos városrészbe. A kár óriási. A zsinagógák teljesen porrá égtek, velük a becses könyvtár, az összes templomi szerelvények és ruhák, régi unikumok kéziratok, bibliák. E zsinagógákban századokon át gyűj­töttek össze drágaságokat és becses, pótolhatlan relikviákat, melyek most mind elpusztultak. Elégett néhány lakóház is, úgy, hogy sok család mindenét elvesztette. Emberéletben nem esett kár. A király azonnal elküldte szárnysegédjét a tűz színhelyére, hogy jelentést hozzon. ■----------------------- KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, február 8. PESTI NAPLÓ, 1893. február 8. 44. szám. ez a tér a forgalmi és kereskedelmi gócpont, a forgalom érzékeny károsítása nélkül nem lehet a teret puszta séta­térré átalakítani. Többen szólottak ugyan a parkozás mel­lett is, de a szavazás alkalmával a többség mégis elvetette a szakosztály javaslatát, tehát a szép tér marad továbbra is úgy, a­mint van.

Next