Pesti Napló, 1893. február (44. évfolyam, 37-64. szám)

1893-02-05 / 41. szám

41. szám. Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1893. február 5. , beszédet mondottak, a gyár kötelékéből elbocsátotta. Az igaz­gató a kifizetés alkalmával a munkásoknak' 'értésére adta,­ hogy a ki e hónap 6­ ikán csütörtök reggel munkába nem lép, azt a gyárból elbocsátják és munkáskönyvét az ipar­hatósághoz teszik át. Miután mindnyájan, a­kik megjelen­tek, fizetésüket megkapták, a munkások teljes rendben szétoszottak. Hétfőn délután a kerepesi­ úti Mozeszko-ven­­déglőben ismét gyűlés lesz, melyen a munkások helyzetü­ket meg fogják beszélni. Kahne igazgató tu­dósítónk előtt ma újra kijelentette, hogy engedményekre egyáltalán nem hajlandó. •­Meghalt 48-as honvéd.Bonyh­ádosi a napokban halt meg dr. Schmidt János ottani orvos,­ a­kivel ismét a „név­telen félistenek“ egyike dőlt a sírba. Dr. Schmidt Perczel Mór hadosztályában küzdötte végig­ a­ szabadságharcot s a világosi fegyverletétel alkalmával ott volt Görgey had­seregében. A szabadságharc leveretése után az orvosi pá­lyán működött, s mint orvos negyvenhárom éven át volt igazi enyhítője az emberi szenvedésnek. Az öreg honvé­det nagy részvét mellett temették el. — nyugdij Renan özvegyének, Parisból távira­tozzák, hogy a minisztertanácsnak ma az Elysedes-palotában ülése volt, melyen elhatározták, hogy Renan özvegyének hatezer frank évi nyugdijat adnak. A törvényjavaslatot legközelebb a képviselőház elé terjesztik, , , Eljegyzés. Tandlich Samu, a pesti magyar keres­kedelmi bank tisztviselője, ma eljegyezte Fenyő Gizella kisasz­­szony­t, Fenyő Sándornak, a Magyar Hírlap felelős szerkesztő­ének egyetlen nővérét. ( Kitüntetés. Mertens és társa Erzsébetté)• 7. sz. A fővárosban ismeretes jóhirnevü fényképészek, kiknek műtermét az uralkodóház tagjai és az arisztokracia gyakran tüntették ki megbízásaikkal jól kiérdemelt kitüntetésben részesültek. Ugyanis a felsége Mertens és társa fényképészeknek a „cs. és hír. udvari fényképészek- címét adományozta. M T. olvasóink figyelmét felhívjuk Ipper Ignácnak lapunk mai számában megjelent hirdetésére. E cég saját készít­­m­ényit ,Central“ cimbalmait híres művészek kitűnőknek ismer­ték el. Célszerűek ama tulajdonságuk által, hogy az örökös hangolás el van hárítva az által, hogy megóvatik a fenék re­pedése.­­ Hideg lábak ellen ismételve dicsérni hallottuk a Pain-Expellerrel való bedörzsöléseket; már az első bedörzsölés után kellemes melegség áll be. Meghűlések ellen, melyeket ne­vezetesen oly időben, mikor járványok pusztítanak, nem szabad elhanyagolni, ezek ellen biztos és gyors hatásunknak bizonyul­tak a Pain-Expellerrel való bedörzsölések. Éppen igy fájdalom­csillapító hatásúak csúznál és köszvénynél. A Pain-Expeller, melyről itten szólunk, a „Horgony“ védjegygyel el van látva, a miért is legjobb ezen rég jónak bizonyult szert a­ gyógyszertár­ban „Richter-féle Horgony Pain-Expeler“ elnevezés alatt kérni. Egy üveg ára 40., 70 kr. és 1 frt 20 kr. .. Tudomány, irodalom. (*) Jókai-jubileum. A nagyváradi Szigligeti­ Társaság mai választmányi ülésén elhatározta, hogy Jókai Mór ötven éves írói jubileumát szeptemberben diszüléssel ünnepük meg. Az ünnepelt írónak becses emléktárgyat nyújtanak át, tiszteletére díszlakomát és fáklyásmenetet, rendeznek. Az ünnep iránt széles körben nagy az érdeklődés. Szigligeti születése évfordulóján, március 18-án, a Szigligeti­ Társaság díszgyűlést tart.­­(*) Az Athenaeum kézi Lexikonja. Ennek a ki­tűnően szerkesztett enciklopédiának ma jelent meg a har­mincharmadik és harmincnegyedik füzete. E két füzet az S és Sz betű anyagát tartalmazza világosan és jó magyar­sággal megírva. A 33. füzet egyik melléklete a magyar irodalom történetét mutatja be táblázatos áttekintésben. A 34. füzethez Magyarország esőzési viszonyának térképe van csatolva négy nyomásban. Az adatok érdekes összeál­tá­­sáért és fáradságos gyűjtéséért az elismerés dr. Acsády Ignácot, a Lexicon gondos szerkesztőjét illeti meg. (*) Egészségügyi és néprajzi kongresszus. 1894. év szeptember hónap első felében lesz Budapesten a nem­zetközi egészségügyi és néprajzi kongresszus, melynek elő­készítő nagy bizottsága ma délután Kammermayer Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen el­határozták, hogy a királyt kérik fel a kongresszus védnö­kének. Elnöknek gróf Károlyi Istvánt, alelnöknek dr. Fodor Józsefet, főtitkárnak dr. Müller Kálmánt választották meg. Ezután elhatározták, hogy az összes magyar minisztériu­mot, a császári és királyi hadügyminisztériumot, a fő­papságot, a katonai és orvosi kart, valamint a sajtót is felkérik, hogy küldjenek képviselőket a bizottságba. A szervező bizottságot öt osztályra osztották, s Láng Lajost a néprajzi, dr. Korányi Frigyest a közegészségi, Gerlóczy Károlyt a fogadó bizottság, Tor­may Béla miniszteri taná­csost a kiállítási bizottság és Steiger Gyulát a pénzügyi bizottság elnökének kijelölték. A kongresszust előkészítő bizottságának a főváros kétezer forintot fog rendelkezésre bocsátani. A hol unatkoznak. — A Történelmi Társulat ülése. — Budapest, február 4. Az érdemekben gazdag Történelmi Társulat ma egy újítással próbálkozott meg, és szerencsésen belebukott. . A választmányi ülést, mely a hivatalos ügyek letár­­gyalásának Szahara-sivatagaival szokta remintgetni a társa­ság szívós beduinjait, ma összevonták a felolvasó ülés üde oázisával. Ennek a rettenetes gondolatnak keresztül vite­lére csakis Thaly Kálmán, a társaság kuruc-generálisa vállalkozhatott, a­ki rendíthetetlen nyugalommal bocsátko­zott bele az elnöki székbe, hogy onnan a további eshetősé­gek egész sorozatát intézze, és a nyilvános választmányi ülésre betévedt közönség türelméről felelősséget vállaljon. Elsőnek Szilágyi Sándor, a titkár, állott föl és el­­deklamálta az új alapítóik és évi fizetők ama hosszú név­sorát, melyet Hegedűs Sándor nyitott meg 100 forinttal. A valóban meglepő eredményért az elnök köszönetet sza­vazott. A" felidézett őszinte ürömét a jelenlévő Hegedűs azzal sietett megront­ani, hogy ő a maga részéről tulaj­­donkép becsapta a társaságot, mert míg közönséges évdíjas volt, lefizette rendes 5 forintját, a­mi a legmagasabb 4­/5%-kal­ számítva 117­ forintnak felel meg; holott ezután a lefizetett 100 forint 4 forint és 50 krajcárnyi kamat­jáért ugyanazokat az illetményeket fogja kapni, a­mit a nála kisebb finánc-kapacitások,kerek 5 forintért kapnak. — Éljen! — Dehogy is, — folytatta, — ebből a premisszából más következik. Az következik tudniillik, hogy mivel a régi százforintosok értéke csökkent, fel kell emelnünk a régi alapítók taksáját 111 forint 11 krra, azaz 100 forintjukat pótoltatni kell 11 forint 11 krajcárral, hogy ők is 5 forin­tos kamatért élvezzék azt, a­mit az évdíjasok élveznek. Én­­ a magamét pótlom azonnal. Ez ékes beszédet némelyek megéljenezték, mások mo­rogtak. Legnagyobb szenzációt természetesen id. Szinnyei József, a magyar irodalomtörténészek számítómestere kel­tett, mert Hegedűst buzgón megéljenezte. Ebből ugyanis kevés számítással az derült ki, hogy az öreg ur­a nem alapító. Thaly csengője figyelmeztette a rajongókat, hogy a választmányi ülésen csak unatkozni illk, azután Szilá­gyi folytatta a titkári jelentést, mely az éberebb hallga­tók állítása szerint egy óra hosszat húzódott. Mikor en­nek vége volt, következett .Nagy Gyula, a­ki mint jegyző, alaposan lefőzte a titkárt, mert a kőnyomatos állítása sze­rint két óráig bizonyítgatta azt, hogy a társaság 13,125 frt 96 krnyi bevételét az intéző köröktől telhető pontos­sággal fedi a kiadás. A nagy részletezésben természetesen benne volt az is, hogy ebből az összegből a tudósok honorálására csak 1536 forint jut (ha a tudománynyal tele­nyomatott ívet 32 forintjával számítjuk). Ezt még csak tűrték volna a jelen volt komor tudósok, ha a jegyző hamisan utána nem teszi, hogy sokkal szebb dolga van a tudósok körül segédkező három hivatalszolgának, mert ezek évente 144 forint tisztelet­díjat kapnak s hogy a titkár által kiosztott újévi ajándékok 66 forintos összeggel sze­­repelnek. Ez utóbbi tétel tavaly csak 51 frt volt, de most 15 forinttal megnövekedett, mert Szilágyi bácsi kapusa folyamodványban jelentette be, hogy ekkora összeg erejéig ő is érdekelve van. Némelyek összenéztek. (Mi köze van a világosságot kereső történetírásnak egy sötétben botorkáló "kapushoz?...) — Panaminót — kiáltotta Ordry Lipót lovag, a társaság hiteles taliánja. Thaly ismét csengetett, és ismét halotti lett a csend. Szendrey János, kit a régészek sokoldalúsága miatt törté­nésznek, a történészek műesztétikusnak tartanak, föltekin­tett­­ Dessewffy Emil függő szobrára és azt talál­gatta, hogy Petőfit vagy Greguss Ágostot ábrázolja-e; Óváry pedig, mivel az elnök csendet parancsolt, buzgó­­ságból a fiumei tengerről álmodott. Ilyen állapotok mel­lett aztán könnyű volt Szilágyi Sándornak, hogy még egyszer jelentsen; jelentse, hogy a néhai Szabó Ká­rolyt, Hahn Lajost és Csontos­ Jánost kik fogják az élők közül elbúcsúztatni. Az elsőre Szádeczky Lajos, a másodikra Márki Sándor, a harmadikra Réthy László fog mondani emlékbeszédet. Hogy azonban ezt a harmadik hosszú hivatalos je­lentést is ébren hallgattuk végig, ismét Óváry Lipótnak köszönhetjük, mert Nagy Gyula jelentése és a Szilágyi Sándor második jelentése közt formaliter­ű pad alá esett. Az­ álmodozóknak szóló rettenetes intés fogott, nevettünk, aztán a harmadik órában vígan kezdtük rá a tulajdon­­képeni felolvasó ülést. Csánki Dezső odalépett az elnök háta mögött kife­­szített térképhez és elolvasta rendkívül ügyes Baedeckeket, melyet a báró Walterskirchen hazai követ által ajándéko­zott 24 középkori oklevélből csinált. Egy 1272-ki ódon pergament alapján először Zsámbékon voltunk, hol a cham­­pagnei grófoktól eredő Arnard a ma már csak romjaiból ismert gyönyörű götstilti templomot építtette. Ez után Mátyáskori levelekre került a sor, melyek levezettek, a Fruskagora h hegy köré, hol a Teleki grófok és Tiszák ősei, a kőröstarcsai Vérek voltak rengeteg birodalmak urai. Itt került rendre az ülés második Panamája. Csánki ugyanis elbeszélte a Szatmár és Szabolcs vármegyékben, továbbá a Baranya és Kőrös vármegyékben garázdálkodó Matucsinai és Náprádi családok oklevélhamisításait és hamis pénzverési ügyeit,­­ ami a hozzáértők véleménye szerint 1486 körül nagy dolog volt. Végül Borovszkij Samu bemutatta báró Radvánszky Béla értekezését gróf Thurzó Szaniszló 1603-iki lakomái­ról. A béketűrő hölgyközönség megmosolyogta, tehát a leg­­illetékesebb szakértelem szerint is érdekes dolog volt. Csak a gyakorlottabb ülésjárók kezdték kifogásolni, hogy miért nem tesz úgy báró Radvánszky ezekkel a régi étlapokkal, mint Bartalus, Bogisich­ és Káldy a régi énekekkel. Az ét­lap olvasva éppen annyi, mint a kóta: se izűk, se hang­zik. Tetszett volna tehát ezt is végig játszani!­d én. Színház és zene. * Nemzeti Színház. Kisfaludy Károly darabjaiból évenként egyet-kettőt így február elején, mikor a Kisfa­­ludy­ Társaság ünnepélyes közgyűlését tartja, szokás­ föl­­eleveníteni a nemzeti­­színpadon. Ilyenkor aztán megbizo­nyosodik, amiben szinte kételkedik az ember, hogy a Nem­zeti Színház nézőtere is maradhat félig üresen. Mert hát a mai közönség nem sokat ad a kegyeletre, legalább a szí­­­­házban, a­hol mindenki élvezni, mulatni akar. Kisfaludy,­ Károly darabjai hetven évvel ezelőtt korszakot alkotók voltak és nagyapáink úgy gyönyörködtek bennük, mint a­­fin de siécle nemzedéke Hennequin vagy Bisson bohóságaiban. Akkor — hetven évvel ezelőtt — talán agyonütötték volna azt a szerzőt, a­ki olyan modorban akarta volna mulattatni­ őket, mint a mai bohózatírók. Akkor Kisfaludy szelleme, egyszerű észjárása, egészséges jókedve és primi­tív technikája kellett. Ma viszont derekasan ásítoznak e ko­pott, avult darabok láttára és legfeljebb a nyelvezetben gyönyörködnek itt-ott, mely igazán szellemes, zamatos és a korhadtság penész-szaga nélkül való. A korszakok árjá­ból csak a legmagasabb csúcsok emelkednek ki változatla­nul. Kisfaludy Károly nem tartozott ezek közé. De ha félig üresen marad is a színház, helyeseljük, hogy éven­ként egyszer megemlékeznek róla és a kiváló úttörőnek le­­róvják a kegyelet­­adóját. A Nemzeti Színháznak ez hivatása és kötelessége. Ma este a Hűség próbáját és a Pártütőket adták elő. Mind a kettőben Újházi, és Gabányi remekeltek komikus tollaikban, mint 70 évvel ezelőtt mondták. A komikum harmadik mestere, Vízváry,­ csak az elsőben jeleskedett, mint udvari bolond. A második darabban nem vett részt. Újházit, Gabányit és Vizváryt a nemzeti színház ifjabb gárdája vette körül pezsgő jókedv­vel, eleven játékkal. A kisasszonykák empire-toilettje igazi­­ futurét csinált és meghatva szemléltük Pintért, aki a Pártütök­ első felvonásában a Magyar Kurírt tartotta ke­zében.. Mind a két darabban voltak tapsok, sőt kihívá­sok is. * Színházak műsora. A Nemzeti Színházban: Hét­főn : Szódiy Mária. Kedden: A pezsgő. . Szerdán: A leg­szebb. (Új betanulással.) Csütörtökön: Stuart, Mária. Pén­teken­: Thermidor. Szombaton : A legszebb. Vasárnap: Az_ arany ember. (Bérletszünet.) A Várszínházban: Szerdán: Faust. Csütörtökön: Rosenkranz és Güldenstein. Vasárnap: Váljunk el. Az operaházban : kedden Ördög Róbert,­­csütörtökön : Sába királynője, pénteken India Rook, Bécsi keringő,­­ szombaton Mártha, vasárnap Parasztbecsület,­ 1 Tard. A Népszínházban vasárnap délután Szegény Johatna, Blaha Lujza asszonynyal és Hegyi Arankával este Ab­ohyi­­, népszínműve A lány asszony, hétfőn A lány asszony, kedden A szultán, szerdán Fanchon asszony leánya, csütörtökön A denevér, pénteken A szultán, szombaton A lány asszony,­­ Wagner-trilógia. Az Operaházban ma fejezték be a Wagner-trilógia előadását az Istenek alkonyával­­. hatalmas zenedrámával, mely méltó záróköve a szá­zad e monumentális zenealkotásának. A ciklust tehát min­den fenakadása, minden elodázás nélkül végigjátszhatta s ezzel az Opera bebizonyította, hogy magas európai ni­­veam­ áll, s hogy exekutív képessége is kiváló. Oly ese­mény e ciklus előadása zeneéletünkben, melyet nagyon ke­vés Operaház képes manapság utánozni. Méltó elis­merés illeti érte az igazgatóságot, melynek nem le­het komolyabb célja, minthogy: e niveaut továbbra is fentartsa a­mi azonban csak úgy lehetséges, ha az in­­­­tendatura az előadáshoz szükséges személyzetet állandósítja Broidik visszaszerződtetése most aktuálissá vált, mert, az ő vendégfellépése nélkül, alig lehetett volna a ciklust ily művészi sikerrel előadni. Különben is ő oly sokoldalú erő, hogy képességére mindig szüksége lesz az Operaháznak, de különösen a Wagner trilógiában. Vele együtt nagy elisme­rés illeti Szilágyi Arabellát is, ki valóban példás buzga­lommal és odaadással játszott. Ő ma is bebizonyította, hogy úgy ének, mint alakítás tekintetében méltóan megállhat­ a­ külföldi operaházak Breinhildjei mellett is. A közönség, mely majdnem egészen m­egtölte a nézőtért, bőkezű is volt, az elismerésben s Perottival együtt minden felvonás után­­ötször-hatszor hívta a lámpák elé. Velük együtt: Bollé­r ' Irma, Ney, Odry, Takács s a három Rajna-sellő kép­viselői: A. Wein Margit Sz. Bárdossy G. s Henszleir He­­lén, mindnyájan teljes művészi ambícióval működtek közre, hogy a Trilógia telj­es bemutatása ma este méltó befejezést nyerjen. Nem mulaszthatjuk el, szintén teljes elismeréssel adózni Erkel Sándornak és Bebicseknek, kik nagy feladatot, teljesítettek a zenekarral együtt, melynek minden Wag­­ner-operában anélkül is nagy szerepe van. A közössség, mely Wagner-estélyekben résztvett, csak óhajtani fogja hogy folytatás­u­k is­ legyen. (i. 1.) . A prófeaházasság. Ez a címe Gerő Károly új népszínművének, mely a Népszínház legközelebbi újdon­sága lesz. A főszerepeket Küry Klára, P. Lukács Juliska, Csongori Mariska, Siposné, M. Csatai Zsófi, Horváth V., Szirmai, Németh, Solymosi, Kiss Mihály, és Tollagi játszák. * Concert populaire. A tizennegyedik népszerű hangversenynek érdekes program­­ja lesz. A híres hegedűki­­rálynak, Joachimnak­ felesége, Joachim Amalia fog, éne­kelni Budapesten most először. A hangverseny kivételesen nem vasárnap, hanem szerdán, február 8-án este kilen­cedfél órakor lesz a Vigadóban.

Next