Pesti Napló, 1893. február (44. évfolyam, 37-64. szám)
1893-02-22 / 58. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1893. február 22. 8 88. száza. Szinház és zene. * Az idegen nő. A Nemzeti Színházban ma este adták zsúfolt ház e ezt másodszor az Idegen nőt igen szép, összevágó előadásban. A művészek, művésznők ma már egészen belemelegedtele szerepükbe és nagy hatással tolmácsolták Dumas szellemét s ötletes dialógjait. Nádainak úgy látszik a tegnapi előadás csak főpróba volt, ma indispozició nélkül játszotta el Sepmonte herceget s egészen művészi alakítást nyújtott. Nem is csoda, hogy tegnap Nádai indisponálva volt. Lánya eljegyzési ünnepéről ment a színházba s dacára annak, hogy kitűnő színész, mégse tudta meghatottságát teljesen a festék mögé rejteni. Császár mint Gerard ma is modoros volt, habár elárulta törekvését, hogy a szerepet szimpatikussá akarja tenni. De megfejthetetlen talány marad, mit kém kezében örökösen a cilinder ? A főszereplők közül Márkus Emilia, Jászai Mari és Gyenes ma is igen nagy művészettel oldották meg nehéz feladatukat, a többiek közül Lendvaynét, Bercsényit, Szigeti Imrét és Horváth Zoltánt emeljük ki. A darab vonzó ereje úgy látszik állandó most. * Az operahásfean ma hosszabb pihentetés után Maillart Villára dragonyosai című víg operája került színre részben új szereposztással, mely csak előnyére vált. Pricket Rózsit Ábrányinál Wein Margit, Georgettet pedig Gálos Nelli énekelte, míg utóbbi szerep ma is azok kezében volt, akik e finomabb szövetű operettet három év előtt mutatták be először még a megelőző operai regime alatt A főszerepet, Frieker Rózsit, azelőtt Bianchi Bianka személyesítette. A mai csere minden tekintetben előnyösebbnek bizonyult. A.Wein Margit nemcsak ének, hanem játék, szóbeszéd s alakítás tekintetében is teljesen eltalálta e hálás szerep jellegét, mely szerencsés vegyülete a pajzán humor, a naivitás és a népies szentimentalizmus váltakozó hangulatának. Természetes volt mozdulataiban s közvetlen melegség áradt énekéből. Egyikét nyerte benne legjobb szerepeinek. A szépszámú közönség sokat tapsolt neki s nyílt jelenetekben is kitüntette. Gábos Nelli is jól megfelelt feladatának. Az egész előadás általában Rebicsek karnagy vezetése alatt szabatosan egybevágott. Hegedűs egészséges humorral játszott- Takács kifejezően énekelt s viselkedett mint dragonyos káplár. Ki kell emelnünk Kiss Bélát Hylvain szerepében, aki ma nemcsak különösen jól volt disponálva, hanem előhaladásának is élénk jelét adta. Hangja sokat nyert kifejezésben és frazirozói simaságban s játéka is megfelelt az érzelgő parasztlegény jellemének. Szendrei tipikus protestáns lelkipásztor-alakot nyújtott. (i. 1.) Cenzúra a népszínházban. A Próbaházasság mai előadásán általánosan föltűnt, hogy Sólymosi nem énekelte azokat a kuplékat, melyekkel a bohózat két első előadásán nagy tetszést keltett a közönség körében. A darab harmadik felvonásában ugyanis a kitűnő komikus több magyar ritmusa kuplét adott elő, melyeknek végső sorai, egy-egy ismertebb operetteből véve, igen frappánsul fejezték be az egyes strófákat. Mint a színházban ma este beszélték, e kupiék közül kettőt, az előadás előtt betiltottak. Ezek az inkriminált kupiék a következők: „Nagy az öröm Szerbiában a mién, Hogy nejével összebékült a Milán, Kis király is örül, hogy már nincs hiba, S férjet kapott újra a szép kismama. El Parisból Biarritzba visz az út, • Ott adónak kölcsönösen randevút, A szerelem, régi béke visszatért, S ha valaki azt kérdezi, hogy miért? . . . . . . Csak azért, csak azért, csak azért“. Ez az utolsó sor, mint olvasóink előtt ismeretes, a Madarász-hól való. A második kuplé így hangzik: „Egyre-egyre ámítgatjuk önmagunk, Hogy mi milyen liberálisok vagyunk, A polgári házasság meg nem terem, Pedig grasszál a polgári szerelem. Szép szavakból éldegélünk hasztalan, Éltetik a szabadságot hangosan, Vasra vernek egy katonát azalatt, Mert, hogy dalolt, mit dalolni nem szabad.“ A kuplé végéhez Solymosi szöveg nélkül a Kossuth Lajos azt üzente című dal melódiáját dúdolta. A népszínházi bizottság, mely a darab főpróbáját végignézte, abszolúte nem talált kifogást e két kuplé ellen. Annál különösebb volna, ha a főkapitány avatkozik az ilyesmibe, a magunk részéről alig hihetjük el, de a színházban az a hír volt elterjedve, hogy dr. Sélley Sándor a főkapitány, tiltotta el a kuplék éneklését. Különösnek találnék, ha a főkapitány legálisabb volna, mint az a bizottság, melynek a Népszínház előadásaira hivatalból ügyelnie kell. Mi nem igen tudjuk belátni, micsoda bonyodalmak származhatnak az osztrák-magyar és szerb államok jó viszonyára abból, ha a Népszínház színpadán egy tréfás kuplét énekelnek Milánról ? Dr. Sélley úr, ha ez a hír igaz, úgy látszik csakugyan magára vállalta a rend fenntartásán kívül a Nemzetközi Viszonyok Politikai Főfelügyelőségének bokros teendőit is. Ami a Kossuth-nóta eléneklését illeti, afelől még csak beszélni is fölösleges. A lejalitásnak ez a foka már egyszerűen nevetséges. A betiltó hatóság valószínűleg attól tart, hogy a Solymosi nótájának eléneklése után a földszint, a páholyok, a karzat közönsége hirtelen glédába sorakozik s meg sem áll, mig Lengyelországot föl nem szabadítja. Ha ezt mégsem gondolja, ugyan nem lenne szives megmagyarázni nekünk, micsoda okból tiltotta be ezt az ártatlan nótát? A kolozsvári színház ügye. A kolozsvári Nemzeti Színház sorsa fölött már döntött a belügyminiszter. E szerint a jelenlegi igazgató, Ditrói Mór még egy évig állásában marad. Ez idő alatt keresztül viszik a színház államosítását s a következő két évre ő lesz az állam részéről a színház további vezetésével megbízva. — Ennek kapcsán megemlítjük, hogy a kolozsvári Nemzeti Színházban egymást váltják fel az újdonságok s reprimek. Az idei saison nevezetesebb újdonságai voltak: Bocskay István, Színi tanoda, Erzsébet királyné, Boszorkányvár, Két szerelem, Szoknyás hősük, Apja leánya, A Kapivár, A szultán, Thermidor. A legnagyobb hatást érte el a Thermidor s A szultán. Új betanulással játszották a következő darabokat: Fekete gyémántok, IV. László, Lear király, III. Rikchárd, Bánk bán, Jártas-költés legény (a XVIII. századból), Arany ember, Szigetvári vértanuk, Közönyt közönynyel, Csongor és Tünde, Vizkereszt, Othello, Szerelem iskolája, Figaró házassága, Brankovits György, Téli rege, Ármány és szerelem, Orleansi szűz, Coriolanus. Operák közül: Parasztbecsület, Troubadour, Faust, Zsidónő, Álarcos bál. Legnevezetesebb mozzanata volt a színház életének az erdélyi magyar színészet fennállásának száz éves évfordulója. A Breler-nővéreknek február 22-én este fél nyolckor hangversenye lesz a vigadó kistermében. A hangverseny műsora a következő: 1. Saint-Saens: Zongora négyes Op. 41. 2. Molique Andante II. tétel hangversenyből és Popper D. Spanischer Carneval; 3. Svendsen — Romance és Vieuxtemps — Tarantella; 4. Rheinberger: Zongora négyes Es-dur: I Bélibábok. A Népszínház legközelebbi újdonsága Kazaliczky Antalnak a Garai-pályázaton dicséretet nyert három felvonásos Délibábok című népszínműve lesz. A darabból ma tartották az első színpadi próbát. Az első előadást március negyedikére tűzték ki. A jelentkező!. A Garai népszínmű-pályázaton megdicsért darabok közül az Ismeretlen- Bányai Géza református pap, A pribék-et Andor Ferenc könyvkereskedő, Az egri lány-t Füredi József színész, A fogadott lány-t Hantos Imre (egy kolozsvári újság szerint Fóris István színész), Szarka Miská-t Törköly József iskolai igazgató, A múlt árnyá-t Zachariásné Kallós Ilonka asszony, Béri Julis-t Sonnenschein Manó bécsi könyvvezető írta, a Mascagni Berlinben. A hírneves zeneszerző kiadójának, Sonzogno-nak társaságában múlt pénteken érkezett meg Berlinbe, hogy személyesen vezesse A Rantzauk végső próbáit, mely jövő vasárnap kerül először színre a berlini operaházban kedden a parasztbecsületet, szerdán A Fritzbarátot adják elő s mind a két alkalommal maga Mascagni fogja vezényelni a zenekart. Az opera magánékesei és a kar szólistái olasz nyelven is betanulták szerepeiket hogy a fiatal zeneszerzőt kellemes meglepetésben részesítsék. Liszt Ferenc-társaság. A Liszt Ferenc-társaság e hónap 22-én, szerdán este 8 órakor saját helyiségében házi hangversenyt rendez, melyen Chován Kálmán és Szendy Árpád zeneakadémiai tanárok, Griitzmacher Frigyes és Kerner István, a magyar királyi Opera tagjai, Durer Cecilia és Rott Ernesztina kisasszony fognak közreműködni REGÉNY. A hivatalos feleség. — Regény. — Irta: Savage Hikhárd Henrik. 47 ------, HARMADIK RÉSZ. — Ezredes úr, bocsásson meg, ha nyíltan beszélek. Lehetetlen bárkit is befogadnunk, akinek az útlevele hiányos. A rendőrség utasításai szigorúan tiltják ezt. — Hiányos? — kiáltottam föl, felháborodást erőltetve magamra. — Ön ezt az útlevelet hiányosnak nevezi? Akkor kénytelen leszek elküldeni báró Friedrich barátomért. Az ő kezessége, úgy hiszem, elegendő lesz? — Tökéletesen, — mormola a titkár. — Bocsásson meg, ezredes úr, ha nehézségeket támasztok, de a rendőrségtől kapott utasításaink szigorúak. Előhívott egy fiút s azzal aztán néhány sort küldtem az én mindenható barátomnak, egyszerűen felkérve őt, hogy mihelyt csak teheti, jöjjön el hozzám a fogadóba. Azután visszatértem Helénhez. Karomba öltötte a kezét s én elmondtam neki, hogy mi történt. — Igen bölcs dolgot cselekedett, suttogó, — azzal, hogy báró Friedrichért küldött. Ez azt fogja neki bizonyítani, hogy minden gyanún felől állóknak tekintjük magunkat. Félórával utóbb báró Friedrich berobogott s kifürkészhetetlen mosolylyal köszöntött bennünket kék pápaszemén keresztül. — Ah, kedves Lenox! kiáltott föl melegen, — és ő nagysága is . . . talán még nem érezte magát elég jól ahhoz, hogy ma elutazzék ? ‘És tágra — ’ úgy véltem, nagyon is tágra — nyitott a szemét meglepődésében, mikor elmondtam neki, hogy az útlevelünkre nem akartak jegyeket adni. — Ah, bizonyosan valami tévedése lesz azoknak a bamba vasúti barmoknak! Egy-egy útlevél tiz kézen is keresztülmegy s akármelyiknek a tévedése tönkreteszi az egész dolgot, Souse nyugtalankodjék, kedves Lenox, egy-két nap alatt rendbe lesz hozva minden. Jól vigyázzon arra a szép feleségére. Talán jobb is, hogy ő nagysága nem utazik most mindjárt. — De, nevetett Helén kedves durcáskodással, — ezzel az útlevéllel nem akarnak beereszteni a lakásunkba, ha csak ön nem kezeskedik értünk. — Micsoda! kiáltott föl báró Friedrich, és pohos kis alakja csakúgy reszketett a fölháborodástól, amint neki ment a gürnyedező titkárnak és olyan szidásban részesítette, a milyet soha és sehol sem hallottam Oroszországon és Törökországon kívül, hol az emberek az alárendeltjeikkel úgy bánnak, mint a barmokkal. — Jól gondját viseld a barátaimnak, te fogadós kutyája! kiáltott rá. — Nagyon jól gondjukat viseld! Ami a legjobb a házban, azzal szolgálj nekik! Azután hozzánk fordult: — És most, kedves Lenox, dolgom van. Önök egy-két nappal tovább fognak mulatni Péterváron. Vigye el ő nagyságát az operába. Mulassanak jól ma este. Bon jour! Melegen búcsúzott el tőlünk, több ízben megcsókolva a Helén keztyűs kezét, s azután elsietett. Alázatos lakájok vezettek vissza bennünket a lakosztályunkba s mikor podgyászunk rendben volt és magunkra maradtunk, suttogva kérdeztem Heléntől: — Gondolja-e, hogy gyanakszik ránk? — Attól félek, igen — viszonza Helén. Nagyon is meglepettnek látszott. Azután hirtelen azt kérdezte: — El tudja ön képzelni, hogy mi támaszthatta föl benne ellenem a gyanút? Azt feleltem: „Nem,“ de most jónak láttam értesíteni őt a francia nevelőnővel való különös találkozásomról a bál után. — Nem hiszem, hogy ez a körülmény bele játszanék a dologba — viszonzá Helén. Az a francia leány egyszerűen csak féltékeny Szására ... És ön is féltékeny reá . . . féltékeny egy orosz emberre?! És elnevette magát. Azután nyomatékosan mondd— De meglehet, hogy végre is akad majd egy kis dolgom a mademoiselle számára! ... S azután hozzálátott a kicsomagoláshoz. Fél órával azután betoppant hozzánk Szasa meg Palicin hercegné. — Kimentem a vonathoz, hogy elbúcsúzzam önöktől s ott hallottam, hogy nem utaznak el — hála legyen a jó Istennek! — így aztán, szakitá félbe Palicin hercegné,— eljöttünk megkérni önöket, hogy jöjjenek velünk ma este a Mihály-szinházba. A szórakozás jót fog tenni mind a kettőjüknek. Egyikök sem látszik valami túlságosan boldognak! — •Valóban nem, viszonzom. — A betegápoló szerepe sehogy sincs ínyemre. — Nekem pedig a beteg szerepe nem tetszik, mosolygott Helén. — Így hát megegyeztünk: eljönnek. Semmi esetre sem fogadok el kedves rokonaimtól visszautasító választ! kiáltott föl Szasa. Én készséggel egyeztem bele, mert bármi is jobb volt, mint ez az örökös várakozási várakozás a lezuhanó pallosra. Azután elmentek s én, ha az idegeim megengedték volna, most csaknem boldog lettem volna, mert Helén, aki két nappal ezelőtt olyan hideg volt hozzám s gúnyolt, lenézett, tegnap meg éppen azt mondta, hogy gyűlöl, most gyöngéden rokonszenves volt, minden pillanatban odajött, hozzám, könyörögve, hogy bocsássák meg neki, hogy életemet megsemmisítette — habár ezek a kérések nem voltak idegrendszeremre nézve megnyugtatók, s én összeborzadva bocsátottam meg neki. — Elmegyek a követségre, megnézni, hogy nincs-e levelem, mondom, mert úgy éreztem, hogy a jelen körülmények közt a tétlenségnél bármi is jobb. — Idejében fogok visszajönni ahhoz, hogy színházba menjünk. Amint ki akartam lépni az ajtón, Helén viszkivott és azt súgta: — A revolvert, melyet a múlt éjjel elvett tőlem . . . (Folytatása következik.) Közoktatás. (Az internátusok kérdése.) A tanítóképző-intézeti tanárok egyesületében tegnap választmányi ülés volt. Az ülésen két fontos kérdést tárgyaltak: az internátusok általánosítását és a néppszichológia rendszeres tanítását. Az internátusokról Margittay József Csáktornyai igazgató olvasott fel egy tanulmányt. Ebben a tanulmányában feltétlenül szükségesnek mondja az internátusok létesítését a tanítóképezdékben, hogy a növendékek a családias életet, rendet, pontosságot mennél inkább megszokják. Utánna György Aladár a lélektani oktatásról olvasott fel. Szerinte a néppszichológiát kellene a néptanítóknak ismerni, mert ideje már, hogy szakítsanak az eddigi német rendszerrel. A felolvasott javaslatokat a jövő ülésen fogják tárgyalni. (Protestáns tanárképző és teológiai kar.) A protestáns egyetemes zsinat múlt év április 2-án tartott ülésében határozottan kimondotta, hogy „egy, a debreceni főiskolával kapcsolatban álló teljes bölcsészeti kar, mint középiskolai tanárképző intézet és egy, esetleg a kolozsvári