Pesti Napló, 1893. március (44. évfolyam, 65-94. szám)
1893-03-04 / 68. szám
68. szám. Budapest, szombat ____________PESTI NAPLÓ.______________ 1893. március 4. 3 Pap Géza a legnagyobb elismeréssel adózik a kultúrmérnöki intézménynek. Az a haszon, melyet ez az intézmény az országban teremtett, nemzetgazdaságilag, közegészségügyileg és kulturtermészeti szempontból igen fontos. Nem ad igazat Terényinek abban, hogy Magyarországon semmi sem történik a belvízrendezés terén. Elfogadja a tételt. A tételt megszavazzák. Az átmeneti kiadásoknál Lukáts Gyula felhívja a miniszter figyelmét, hogy tegyenek próbát azzal az új olasz szerrel, mely állítólag jobb a szénkénegnél, melyet a brini egyetemen jó eredménynyel vizsgáltak s mely rendkívül olcsó is. (Helyeslés a baloldalon.) Feltalálója Peroccino tanár, kinek hírneve, komolysága elég garanciát nyújt. Ne mi legyünk az utolsók, kik e szert észrevesszük. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gróf Bethlen miniszter megígéri, hogy el fogja rendelni a kísérletet. Atzél Péter kevesli az előirányzott összeget; az a 39.000 frt többlet még szóra se érdemes, mikor 500 milliónyi értékű vagyon megmentéséről kell gondoskodnunk. Bár a filokszéra számos év óta pusztít, szőlőbirtokosaink még ma sincsenek tisztában a védekezéssel. Elmondja saját szőlőiben tett kísérleteit és Franciaországban szerzett tapasztalatait. Franciaországban az oltványtelepek társulatok, vagy magánosok kezében vannak s nézete szerint nem az állam feladata az oltvány telepek létesítése, hanem az, hogy a magánosokat és szövetkezeteket ily telepek létesítésére buzdítsa s azokat kamatnélküli kölcsönökkel támogassa. Gondoskodni kell a kormánynak arról, hogy a szőlőtulajdonos, akinek a rekonstrukcióra nincs pénze, a szükséges kiadásokra kölcsönt kapjon, mert anomália az, hogy Magyarországon nincs pénzintézet, amely szőlőre csak egy krajcárt is adna. A világ borpiacán az a nemzet fog dominálni, amely leghamarább lesz kész rekonstrukciójával. A következő határozati javaslatot nyújtja be: „Utasítsa a ház a földművelési minisztert, hogy 1. lehető rövid idő alatt iparkodjék Magyarország és társországai szőlőterületének talaját az amerikai szőlőveszszők adoptációja szempontjából vegyelemeztetni. (Helyeslés balfelől.) 2. a fent jelzett célból a heterogén szőlőterületeken kísérleti telepek létesítését előmozdítani. 3. az oltványok nagy mértékben való előállítása céljából akár évi segélyezés, akár egyszer mindenkorra kamat nélküli kölcsönökkel oltványtelepek létesítésére egyeseket, akár pedig városokat, vagy gazdasági egyesületeket buzdítani s e célra a jövő évi költségvetésben 500.000 forintot előirányozni. (Helyeslés balfelől.) végre 4. akár egy gazdasági bank létesítésével, akár más módon odahatni, hogy a fillokszéra által elpusztult szőlők tulajdonosai alkalmas kölcsönök által a rekonstruálásban segélyeztessenek.“ (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Péchy Tamás elismeri, hogy a kormány a fillékszérűvész által sújtott lakosság helyzetén segített egygyel-mással, így pl. felállított kísérleti telepeket, de ezek feladatuknak nem igen feleltek meg. Kéri tehát a minisztert, foglalkozzék e kérdéssel intenzívebben. A maga részéről pártolja Atzél Péter javaslatát. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Eötvös Károly hozzájárul Atzél javaslatához és kéri a kormányt, venné fontolóra, hogy a birtokba veendő homoki területekre, a különben veszendőbe menő veszszőket minél nagyobb, 50—100—200 milliónyi mennyiségben gyűjtse össze és ezt olcsó pénzért adja; továbbá gondoskodjék arról, hogy legalább a homoki területek tulajdonosai megfelelő minőségű, gyökeres vesszőket olcsó áron kapjanak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Gróf Károlyi Sándor: T. ház! Az itt fölvetett kérdés igen fontos és érdekes. Legyen szabad nekem is pár szóval hozzászólnom s röviden jeleznem álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Hogy az állam a szőlőtermelés regenerációja érdekében mentől több szőlőiskola-telepet állítson, ahol a szőlőfajok kipróbáltassanak, ez természetes következménye a helyzetnek. Ez nem is lehet máskép, ezt a minisztériumnak meg kell tennie. Hogy az állam azután ezeket a kipróbált szőlőfajokat tenyésztéssé és szaporíttassá, az szintén természetes folyománya az előbbinek. Hogy azonban ezeket a kipróbált szőlővesszőket azután az állam ingyen vagy ne ingyen osztogassa, az más kérdés. Azt úgy hiszem, nem követelhetjük, hogy ingyen adja, de azt igenis kívánhatjuk, hogy olcsón, nagyon olcsó áron engedje át. Ez most nem történik, így például az aradmegyei területen, ahol a ripáriával tesznek kísérletet, a ripária-gyökérben nemesített vesszőt drágán, ezerét 100—120 forintért adják. Ez olyan súlyos, nagy ár, hogy ezen az áron lehetetlen annak elterjedését remélni. (úgy van! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Meglehet, hogy e vessző olcsón nem kapható, de ez mégis oly magas ár, hogy a vesszők nagyobb elterjedésére így* számítani nem lehet. Óhajtom tehát, hogy a kormány számítson vesszőt lehető olcsón még úgy is, ha rá kell fizetnie. (Helyeslés.) A másik, amit szintén lényegesnek kell tartanom, az a helyzet, mely előáll, ha olcsó vesszőt is adnának a termelőnek és ez pedig az, hogy annak elültetésére pénzre is van szüksége. (ügy van a bal- és szélső baloldalon.) Én abban a hiedelemben vagyok, hogy lassanként oda lehet fejleszteni a dolgot, hogy az állam direkt vagy indirekt beavatkozása következtében lehet szőlővidékeken oly szövetkezeteket létesíteni, melyek a szőlőtelepítést előmozdítják és akkor az a pénzösszeg, mely egyeseknek az állam által vagy az állam közvetítésével egy pénzintézet útján adatnék, nem lesz többé, ha szövetkezetek útján adatnék, úgy kockáztatva, mint anélkül. (Helyeslés balfelől.) Az én gondolatom szerint az a pénz, mely egy vidéken szükséges, egy szövetkezetnek adassák, ezen szövetkezet sokkal inkább van azon helyzetben, hogy saját tagjainak viszonyait ismerje, mint az állam, vagy bármely pénzintézet, így azt a pénzt, amelylyel egy vidéken segítve lesz, a szövetkezet fogja egyenként szétosztogatni és az egyiknek többet, a másiknak kevesebbet ad hiteléhez, munkájához, gazdasági képességéhez mérten. Ezt az állam, vagy egyes pénzintézet soha nem teheti, hanem csakis a szövetkezet. (úgy van! Úgy van! balfelől.) A cél érdekében tehát szükséges ezen szövetkezetek alakítása. De, hogy megalakuljanak, arra nézve a t. kor-Hiánynak kell megtenni a szükségeseket. Kell tehát oly embereknek lenni, akik magukra vállalják a szövetkezetek szervezési munkáját a vidéken, akik kapacitásnak s a kormány tekintélyével lépnek föl; kellenek oly közegek, akik iránt ott bizalom van. Ezek aztán elősegíthetik a szövetkezetek megalkotását. (Helyeslés balfelől.) Mert ma már ez a szó: „szövetkezet“ sok helyütt elég arra, hogy szétugraszsza azokat, is, akik különben érdeklődnének az ügy iránt. A bizalmatlanságot csak úgy lehet eloszlatni, ha kormány-auktoritás közbenjöttével lehet hatni. Ami továbbá a homoki szőlőtermelést illeti, annak terjesztése ellen, nézetem szerint, gátakat emelni nem kell, de hogy az állam azokat, egyes kivételes viszonyok kivételével, különösebben protegálja, azt feleslegesnek találom. (Helyeslés balfelől.) Mert a homoki szőlő úgy is rossz, vagy legfelebb középminőségű bort ad, és ha majd megtaláljuk — és reméem, hogy meg fogjuk találni a módját, hogy ripariával és egyátalán amerikai alanyokkal a hegyi vidékeket újból betelepíthessük, akkor magától következik, hogy nagymérvű telepítéseket oly homoki területeken, ahol bő termés nem várható, ne is létesítsünk. (Helyeslés balfelől.) Ezeket voltam bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. Különben Atzél Péter képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés balfelől.) Bániéi Ernő előadó azt tartja, hogy Atzél javaslatának elfogadása ellenkeznék a költségvetés parlamenti úton való megállapításának elvével s ezért kéri a házat, hogy a határozati javaslatot el ne fogadja, vagy, ha egyes részeit el is fogadná, legalább azt a részét ne, mely arra vonatkozik, hogy a jövő 1894. évi költségvetésben egy 500.000 fitos tételben foglaltassék. (Helyeslés jobbfelől.) Wekerle Sándor miniszterelnök kifejti, hogy a kormány az elpusztult szőlők érdekében minden tőle telhetőt megtett. Senkinek sem lehet ma már az iránt kétsége, hogy legfinomabb szőlőfajaink, amelyeket a jövőnek meg kellett menteni, teljesen meg is vannak óva; fájdalom, hogy ez csak a fajokra és nem a szőlőhegyekre is áll. Az állam támogatta a homoki szőlőtelepeket, és elősegítette a szőlővesszők olcsó megszerzését. Atzél Péter határozati javaslatának első két pontjához hozzájárni. A harmadik és negyedik pont mellőzését kéri. A kormány a jövő évi költségvetésbe a mutatkozó szükséghez képest tetemesen nagyobb összeget fog felvenni (Élénk helyeslés.) A bankra vonatkozólag nem tartaná célszerűnek külön bank létesítését, de a kormány feladatának tekinti, hogy a hitelviszonyok létesítésénél hasson oda, hogy a szőlőbirtokokra is lehessen bizonyos körülmények között nagyobb mérvben hitelt kapni. (Élénk helyeslés.) A ház a határozati javaslat két első pontját elfogadja, a negyediket pedig mellőzi. A harmadikat Atzél Péter visszavonta. A ragadós tüdőlob kiirtására felvett költségeknél Kerey Lajos arra kéri a minisztert, hogy utasítsa az állatorvosi akadémia igazgatóját, hogy ne tagadja meg a szakértő kiküldését, ha a gazdák védőoltással akarják maguktól ,elhárítani a bajt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kincstári birtokon éló telepítés céljaira elvett 20.000 írtnál Gróf Sztáray Ispán azt bizonyítgatja, hogy az áttelepítés a felvidékről az Alfödre se nemzetgazdasági, se pénzügyi szempontból nem helyes. A kivándorlás szőkébb térre szorul, ha az állam Indusztriát alapit a felvidéken s az iparvállalatokat szerződésileg kötelezi arra, hogy a munkásokat a környékbeli lakosságból vegyék. A földbirtokos osztály pedig egyesítse az erőket szövetkezetek és társulatok segítségével, mert csak így lehet kilátás arra, hogy az országot a kultúrának azon fokára emeljük, amely minket megillet. (Élénk helyeslés.) A tételt elfogadják. Elnök: Megszavaztatik. T. ház! Ezzel a földművelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása be van fejezve. (Általános zajos éljenzés.) Ezzel kapcsolatban azonban még a földmivelésügyi miniszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszter indítványozza, hogy a meteorológiai intézetre előirányzott tételek a vallás- és közoktatásügyi miniszter budgetjéből a földmivelésügyi miniszter budgetjének megfelelő helyéreátessenek át. (Általános helyeslés.) Koltsy Pál arra kéri a minisztert, hogy a meteorológiai intézet által kiadott kártyákat adja olcsóbban. Legyen az előfizetési ár 10—12 frt és ekkor pénzügyileg is kedvezőbb volna az eredmény. Polónyi Géza nincs ellene a miniszter indítványának, de azt hiszi, hogy ez a leghelyesebben csak akkor lesz elfogadható, ha a kultuszminisztérium költségvetésének tárgyalásakor ez a tétel napirendre kerül. Hegedűs Sándor és gróf Bethlen miniszter megjegyzése után a ház kimondja, hogy elvileg helyesli az áthelyezést, de az indítványt az illető tételnél fogja tárgyalni. Következik a pénzügyi bizottság jelentése az országgyűlési képviselők tiszteletdíjának átalányösszegben leendő megállapítása tárgyában. Kemény Ambrus ismerteti a pénzügyi bizottság álláspontját. E bizottság ajánlja a háznak, hogy a „képviselői napidíjak“ helyett jövőre mindig ez a kifejezés: „képviselői tiszteletdíj“ használtassák. A tiszteletdíjat a pénzügyi bizottság 2200 írtban megállapítani javasolja, a képviselőház tagjai által eddig élvezett 800 frtnyi lakbérilletmény továbbra is megmaradna. Ezenkívül indítványozza a bizottság, hogy a háznagy és a jegyzők tiszteletdíja szintén ezen törvényben évi 1200 forinttal megállapíttassék. Kéri a t. házat, hogy a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében változatlanul fogadja el. (Helyeslés.) Tisza István: (Szólásra jelentkezik.) Molnár Antal,jegyző: Polónyi Géza! (Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk előbb Tisza Istvánt!) Polónyi Géza: Tessék kérem! (Derültség.) Elnök: Polónyi Géza képviselő urat illeti a szó, ő volt feliratkozva, Tisza István képviselő úr nem volt feliratkozva. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza kijelenti, hogy a maga részéről addig, míg a néptanítók helyzetén gyökeresen javítva nincs, ily javaslatot meg nem szavaz. Óhajtja, hogy előbb a tanutók fizetésjavítására vonatkozó javaslatot tűzzék napirendre. Tisza István hansúlyozza, hogy egyetért azokkal, akik a napidíjakat felemelni kívánják és akiknek az a nézete, hogy a képviselői állást az ország minden polgára számára hozzáférhetővé kell tenni. A kérdés csak az, szükséges-e mélhatlanul az illetménynek felemelése. Hock János: Nem szükséges, ha bankokat csinálnak a képviselők. (Derültség a baloldalon. Mozgás és zaj jobbfelől.) Tisza István: Nem értettem a közbeszólást, nagyon lekötelezné a képviselő úr, ha ismételné. Hock János: Bankokat kell csinálni a képviselőknek, akkor nem szükséges! (Mozgás és zaj!) Tisza István: Akinek olyan ruhája van, amely sérthetetlenné teszi, amely minden sértést megtorolhatatlanná tesz, az gondolja meg, mit beszél. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Hock János: Semmi sértés! (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Tisza István: Nézetem szerint arra, tehát, hogy itt a közérdek szempontjából valóban hasznos munkát végezhessünk, az első az, hogy kölcsönösen feltételezzük egymásban a tiszta szándékot és ne keverjünk bele erőszakosan odiózus, személyes momentumokat. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, tehát, a képviselői illetmények helyes mértéke abban rejlik, hogy ezen képviselői illetmények — hogy úgy mondjam — kárpótlást képeznek azon költségtöbbletért, amelylyel mindenkire nézve a képviselőség jár, kész kiadásokért s az illető munkaereje legnagyobb, vagy jelentékeny részének igénybevételéért. Remete Géza: Mi nem kapunk a központból pénzt választásokra! (Mozgás és zaj.) Gróf Károlyi Gábor: A papa megszavaztatta magának a penziót. (Derültség a szélsőbaloldalon. Hosszantartó mozgás és zaj.) Tisza István: A közbeszóló t. képviselőtársam itt önvallomást tett, de azt hiszem, nem kívánja tőlem, hogy ezt tréfánál egyébnek tekintsem. Azt mondta t. i. a t. képviselő úr, hogy a választási célokra nem kapnak a központból pénzt. Kérdem, hát azért kívánják a képviselő urak a magasabb napidíjakat, hogy a választásoknál több pénzt költhessenek el? Mert ebből ez következik. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) A kontemplált összeget nem tartja soknak, de nézete szerint e javaslat tárgyalása ma nem időszerű. Ander György: Hát a miniszteri nyugdíj időszerű volt!? (Zaj.) Tisza István: Ha nem akarunk visszaesni a régi pénzügyi bajokba, még a jogosult igényeknek is a visszaszorítására kell törekednünk. Gróf Károlyi Gábor: A ki nem ehetik kenyeret, egyék piskótát ! (Zaj: Egy hang a szélsőbalon : Halljuk ! Legyen már vége egyszer!) Tisza István : Ha a t. képviselő urak nem zajonganának, már régen bevégeztem volna. (Felkiáltások a szélsőbalon : Önök is zajonganak, mikor mi beszélünk.) Nem időszerű ez a javaslat éppen most, amikor nem vihető keresztül, hogy az ülések ideje meghosszabbíttassék. Fél attól, hogy csorbát fog ejteni azon a tiszteleten, melylyel, hogy a piata minden polgára felekezeti és nemzeti különbség nélkül ragaszkodjék parlamentáris intézményeinkhez életszükséglet reánk nézve. És mert e tisztelet fokozását tartja a mai politikai körülmények között elsősorban szükségesnek, nincs abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadja. (Helyeslések.) Wekerle Sándor miniszterelnök abból a felfogásból indul ki, hogy a képviselők napidíjainak szabályozása a háznak oly sajátos joga, melylyel szemben a kormánynak nem kötelessége állást foglalni mindaddig, míg a kívánalmak oly keretben mozognak, hogy azok ellen sem financializer, sem politikailag kifogást tenni nem lehet. (Általános helyeslés.) Polónyi képviselő azon javaslatával szemben, hogy e törvényjavaslat a napirendről levétetvén, a tanítói fizetés szabályozása után tárgyaltassék, megjegyzi, hogy a tanítók fizetését szabályozó törvényjavaslat csak a költségvetés letárgyalása után kerülhet napirendre, mert az 1893-iki költségvetésben nyilvánulni még alig fog. A fölött a kérdés fölött, hogy időszerű-e a javaslatot tárgyalni, vagy nem, már a múlt esztendőben határozott a ház s így ma nem tesz mást, mint egyszerűen ezen határozatát foganatosítja. Tekintve azt, hogy a képviselői napidíjak és a képviselők illetményei oly régen állapíttattak meg, hogy azok a mai szükségletekhez és társadalmi viszonyokhoz képest nem képesek ellenszolgálmányt nyújtani, nem a képviselői tevékenységért, hanem az azzal összekötött áldozatokért; és akkor, midőn mindinkább utalva vagyunk arra, hogy ezt az állást olyanoknak is hozzáférhetővé tegyük, kiknek magánviszonyai jelentékenyebb áldozatok viselését nem engedik meg, a képviselői illetményeknek mérsékelt emelésétől el nem zárkózik. S mivel nézete szerint a pénzügyi bizottság által megállapított összeg az a határ, mely számot vet a mai viszonyokkal, és a pénzügyi eredménynyel, ezért a pénzügyi bizottság által előkészített javaslatot a háznak elfogadás végett ajánlja. (Általános helyeslés.) Ugron Gábor utal arra, hogy a közbejött kedvezőtlen pénzügyi viszonyok következtében a képviselők maguk is vártak majdnem 20 éven keresztül a napidíjak felemelésére. Most az ország pénzügyi helyzete akként változott, hogy szemrehányás nélkül lehet azon csekélyfokú emelést, amelyet a benyújtott törvényjavaslat tartalmaz, indítványozni. Egy jóravaló kereskedőház másodkönyvvezetője is kap annyi javadalmazást, amennyit egy jelenlegi országgyűlési képviselő, holott annak nem kell hordozni azokat a társadalmi terheket, amelyekkel léptennyomon igénybe veszik a képviselő tárcáját. Senki se higyye az országban, hogy a képviselői állás keresetforrás; az egy áldozat mindenkire nézve, akár van az illetőnek valamije, akár pedig munkakedvvel bír és munkaképességét értékesíteni akarja. Szemrehányás tétezik azért, hogy miért akarjuk a képviselők javadalmazását fokozni, amidőn a tanácskozásoknak 3 óráig való kiterjesztését nem fogadtuk el. Aki ily váddal sújtja a képviselőket és a képviselőházat, igen lekötelezte volna a házat avval, hogy kitartó munkásságra