Pesti Napló, 1893. március (44. évfolyam, 65-94. szám)

1893-03-04 / 68. szám

68. szám. Budapest, szombat ____________PESTI NAPLÓ.______________ 1893. március 4. 3 Pap Géza a legnagyobb elismeréssel adózik a kul­túrmérnöki intézménynek. Az a haszon, melyet ez az intézmény az országban teremtett, nemzetgazdaságilag, közegészségügyileg és kulturtermészeti szempontból igen fontos. Nem ad igazat Terényinek abban, hogy Magyaror­szágon semmi sem történik a belvízrendezés terén. Elfo­gadja a tételt. A tételt megszavazzák. Az átmeneti kiadásoknál Lukáts Gyula felhívja a miniszter figyelmét, hogy tegyenek próbát azzal az új olasz szerrel, mely állítólag jobb a szénkénegnél, melyet a b­rini egyetemen jó ered­ménynyel vizsgáltak s mely rendkívül olcsó is. (Helyeslés a baloldalon.) Feltalálója Peroccino tanár, kinek hírneve, komolysága elég garanciát nyújt. Ne mi legyünk az utol­sók, kik e szert észrevesszük. (Élénk helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Gróf Bethlen miniszter megígéri, hogy el fogja ren­delni a kísérletet. Atzél Péter kevesli az előirányzott összeget; az a 39.000 frt többlet még szóra se érdemes, mikor 500 mil­liónyi értékű vagyon megmentéséről kell gondoskodnunk. Bár a filokszéra számos év óta pusztít, szőlőbirtokosaink még ma sincsenek tisztában a védekezéssel. Elmondja sa­ját szőlőiben tett kísérleteit és Franciaországban szerzett tapasztalatait. Franciaországban az oltványtelepek társula­tok, vagy magánosok kezében vannak s nézete szerint nem az állam feladata az oltvány telepek létesítése, hanem az, hogy a magánosokat és szövetkezeteket ily telepek létesítésére buzdítsa s azokat kamatnélküli kölcsönökkel támogassa. Gondoskodni kell a kormánynak arról, hogy a szőlőtulaj­donos, a­kinek a rekonstrukcióra nincs pénze, a szükséges kiadásokra kölcsönt kapjon, mert anomália az, hogy Ma­gyarországon nincs pénzintézet, a­mely szőlőre csak­ egy krajcárt is adna. A világ borpiacán az a nemzet fog do­minálni, a­mely leghamarább lesz kész rekonstrukciójával. A következő határozati javaslatot nyújtja be: „Utasítsa a ház a földművelési minisztert, hogy 1. lehető rövid idő alatt iparkodjék Magyarország és társországai szőlőterületének talaját az amerikai szőlő­­veszszők adoptációja szempontjából vegyelemeztetni. (He­lyeslés balfelől.) 2. a fent jelzett célból a heterogén szőlőterületeken kísérleti telepek létesítését előmozdítani. 3. az oltványok nagy mértékben való előállítása cél­jából akár évi segélyezés, akár egyszer­ mindenkorra kamat nélküli kölcsönökkel oltványtelepek létesítésére egyeseket, akár pedig városokat, vagy gazdasági egyesületeket buzdí­tani s e célra a jövő évi költségvetésben 500.000 forintot előirányozni. (Helyeslés balfelől.) végre 4. akár egy gazdasági bank létesítésével, akár más módon odahatni, hogy­ a fillokszéra által elpusztult szőlők tulajdonosai alkalmas kölcsönök által a rekonstruálásban se­gélyezt­essenek.“ (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal­oldalon.) Péchy Tamás elismeri, hogy a kormány a fillékszérű­­vész által sújtott lakosság helyzetén segített egygyel-mással, így pl. felállított kísérleti telepeket, de ezek feladatuknak nem igen feleltek meg. Kéri tehát a minisztert, foglalkozzék e kérdéssel intenzívebben. A maga részéről pártolja Atzél Péter javaslatát. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Eötvös Károly hozzájárul Atzél javaslatához és kéri a kormányt, venné fontolóra, hogy a birtokba veendő ho­moki területekre, a különben veszendőbe menő veszszőket minél nagyobb, 50—100—200 milliónyi mennyiségben gyűjtse össze és ezt olcsó pénzért adja; továbbá gondos­kodjék arról, hogy legalább a homoki területek tulajdono­sai megfelelő minőségű, gyökeres vesszőket olcsó áron kap­janak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Gróf Károlyi Sándor: T. ház! Az itt fölvetett kér­dés igen fontos és érdekes. Legyen szabad nekem is pár szóval hozzászólnom s röviden jeleznem álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Hogy az állam a szőlőtermelés regenerációja érdeké­ben mentől több szőlőiskola-telepet állítson, a­hol a szőlő­fajok kipróbáltassanak, ez természetes következménye a helyzetnek. Ez nem is lehet máskép, ezt a minisztérium­nak meg kell tennie. Hogy az állam azután ezeket a ki­próbált szőlőfajokat tenyésztéssé és szaporíttassá, az szintén természetes folyománya az előbbinek. Hogy azonban ezeket a kipróbált szőlővesszőket azután az állam ingyen vagy ne ingyen osztogassa, az más kérdés. Azt úgy hiszem, nem követelhetjük, hogy ingyen adja, de azt igenis kívánhatjuk, hogy olcsón, nagyon olcsó áron engedje át. Ez most nem történik, így például az arad­­megyei területen, a­hol a ripáriával tesznek kísérletet, a ripária-gyökérben nemesített vesszőt drágán, ezerét 100—120 forintért adják. Ez olyan súlyos, nagy ár, hogy ezen az áron lehetetlen annak elterjedését remélni. (úgy van! Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Meglehet, hogy e vessző olcsón nem kapható, de ez mégis oly magas ár, hogy a vesszők nagyobb elterjedésére így* számítani nem lehet. Óhajtom tehát, hogy a kormány számítson vesszőt lehető olcsón még úgy is, ha rá kell fizetnie. (Helyeslés.) A másik, amit szintén lényegesnek kell tartanom, az a helyzet, mely előáll, ha olcsó vesszőt is adnának a ter­melőnek és ez pedig az, hogy annak elültetésére pénzre is van szüksége. (ügy van­ a bal- és szélső baloldalon.) Én abban a hiedelemben vagyok, hogy lassanként oda lehet fejleszteni a dolgot, hogy az állam direkt vagy indirekt beavatkozása következtében lehet szőlővidékeken oly szö­vetkezeteket létesíteni, melyek a szőlőtelepítést előmozdít­ják és akkor az a pénzösszeg, mely egyeseknek az állam által vagy az állam közvetítésével egy pénzintézet útján adatnék, nem lesz többé, h­a szövetkezetek útján adatnék, úgy kockáztatva, mint anélkül. (Helyeslés balfelől.) Az én gondolatom szerint az a pénz, mely egy vidéken szüksé­ges, egy szövetkezetnek adassák, ezen szövetkezet sok­kal inkább van azon helyzetben, hogy saját tagjainak viszonyait ismerje, mint az állam, vagy bármely pénz­intézet, így azt a pénzt, a­melylyel egy vidéken segítve lesz, a szövetkezet fogja egyenként szétosztogatni és az egyiknek többet, a másiknak kevesebbet ad hiteléhez, munkájához, gazdasági képességéhez mérten. Ezt az állam, vagy egyes pénzintézet soha nem teheti, hanem csakis a szövetkezet. (úgy van! Úgy van! balfelől.) A cél érdekében tehát szükséges ezen szövetkezetek alakítása. De, hogy megalakuljanak, arra nézve a t. kor-Hiánynak kell megtenni a szükségeseket. Kell tehát oly embereknek lenni, a­kik magukra vállalják a szö­vetkezetek szervezési munkáját a vidéken, a­kik kapa­citásnak s a kormány tekintélyével lépnek föl; kellenek oly közegek, a­kik iránt ott bizalom van. Ezek aztán elő­segíthetik a szövetkezetek megalkotását. (Helyeslés balfe­lől.) Mert ma már ez a szó: „szövetkezet“ sok helyütt elég arra, hogy szétugraszsza azokat, is, a­kik különben érdek­lődnének az ügy iránt. A bizalmatlanságot csak úgy lehet eloszlatni, ha kormány-auktoritás közbenjöttével lehet hatni. A­mi továbbá a homoki szőlőtermelést illeti, annak ter­jesztése ellen, nézetem szerint, gátakat emelni nem kell, de hogy az állam azokat, egyes kivételes viszonyok kivételé­vel, különösebben protegálja, azt feleslegesnek találom. (He­lyeslés balfelől.) Mert a homoki szőlő úgy is rossz, vagy legfel­­ebb középminőségű­ bort ad, és ha majd megtaláljuk — és reméem, hogy meg fogjuk találni a módját, hogy ripa­­riával és egyátalán amerikai alanyokkal a hegyi vidéke­ket újból betelepíthessük, akkor magától következik, hogy nagymérvű telepítéseket oly homoki területeken, a­hol bő termés nem várható, ne is létesítsünk. (Helyeslés bal­felől.) Ezeket voltam bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. Különben Atzél Péter képviselőtársam határozati javasla­tát elfogadom. (Élénk helyeslés balfelől.) Bániéi Ernő előadó azt tartja, hogy Atzél javasla­tának elfogadása ellenkeznék a költségvetés parlamenti úton való megállapításának elvével s ezért kéri a házat, hogy a határozati javaslatot el ne fogadja, vagy, ha egyes részeit el­ is­ fogadná, legalább azt a részét ne, mely arra vonat­kozik, hogy a jövő 1894. évi költségvetésben egy 500.000 fitos tétel­ben foglaltassék. (Helyeslés jobbfelől.) Wekerle Sándor miniszterelnök kifejti, hogy a kor­mány az elpusztult szőlők érdekében minden tőle telhetőt megtett. Senkinek sem lehet ma már az iránt kétsége, hogy legfinomabb szőlőfajaink, a­melyeket a jövőnek meg kellett menteni, teljesen meg is vannak óva; fájdalom, hogy ez csak a fajokra és nem a szőlőhegyekre is áll. Az állam támogatta a homoki szőlőtelepeket, és elősegí­tette a szőlővesszők olcsó megszerzését. Atzél Péter határozati javaslatának első két pontjához hozzájá­rni. A harmadik és negyedik pont mellőzését kéri. A kormány a jövő évi költségvetésbe a mutatkozó szük­séghez képest tetemesen nagyobb összeget fog felvenni (Élénk helyeslés.) A bankra vonatkozólag nem tartaná cél­szerűnek külön bank létesítését, de a kormány feladatának tekinti, hogy a hitelviszonyok létesítésénél hasson oda, hogy a szőlőbirtokokra is lehessen bizonyos körülmények között nagyobb mérvben hitelt kapni. (Élénk helyeslés.) A ház a határozati javaslat két első pontját elfo­gadja, a negyediket pedig mellőzi. A harmadikat Atzél Péter visszavonta. A ragadós tüdőlob kiirtására felvett költségeknél Kerey Lajos arra kéri a minisztert, hogy utasítsa az állatorvosi akadémia igazgatóját, hogy ne tagadja meg a szakértő kiküldését, ha a gazdák védőoltással akarják maguktól­ ,elhárítani a­ bajt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kincstári birtokon éló telepítés céljaira elvett 20.000 írtnál Gróf Sztáray Ispán azt bizonyítgatja, hogy az áttelepítés a felvidékről az Alfödre se nemzetgazda­sági, se pénzügyi szempontból nem helyes. A kivándor­lás szőkébb térre szorul, ha az állam Indusztriát alapit a felvidéken s az iparvállalatokat szerződésileg kötelezi arra, hogy a munkásokat a környékbeli lakosságból vegyék. A földbirtokos osztály pedig egyesítse az erőket szövetke­zetek és társulatok segítségével, mert csak így lehet kilá­tás arra, hogy az országot a kultúrának azon fokára emel­jük, a­mely minket megillet. (Élénk helyeslés.) A tételt elfogadják. Elnök: Megszavaztatik. T. ház! Ezzel a földművelésügyi tárca költségvetésé­nek tárgyalása be van fejezve. (Általános zajos éljenzés.) Ezzel kapcsolatban azonban még a földmivelésügyi minisz­ter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszter in­dítványozza, hogy a meteorológiai intézetre előirányzott tételek a vallás- és közoktatásügyi miniszter budgetjéből a földmivelésügyi miniszter budgetjének megfelelő helyére­­átessenek át. (Általános helyeslés.) Koltsy Pál arra kéri a minisztert, hogy a meteo­rológiai intézet által kiadott kártyákat adja olcsóbban. Le­gyen az előfizetési ár 10—12 frt és ekkor pénzügyileg is kedvezőbb volna az eredmény. Polónyi Géza nincs ellene a miniszter indítványának, de azt­ hiszi, hogy ez a leghe­lyesebben csak akkor lesz elfogadható, ha a kultuszmi­­nisztérium költségvetésének tárgyalásakor ez a tétel napi­rendre kerül. Hegedűs Sándor és gróf Bethlen miniszter megjegyzése után a ház kimondja, hogy elvileg helyesli az áthelyezést, de az indítványt az illető tételnél fogja tárgyalni. Következik a pénzügyi bizottság jelentése az ország­gyűlési képviselők tiszteletdíjának átalányösszegben leendő megállapítása tárgyában. Kemény­ Ambrus ismerteti a pénzügyi bizottság álláspontját. E bizottság ajánlja a háznak, hogy a „kép­viselői napidíjak“ helyett jövőre mindig ez a kifejezés: „képviselői tiszteletdíj“ használtassák. A tiszteletdíjat a pénzügyi bizottság 2200 írtban megállapítani javasolja, a képviselőház tagjai által eddig élvezett 800 frtnyi lakbér­illetmény továbbra is megmaradna. Ezenkívül indítványozza a bizottság, hogy a háznagy és a jegyzők tiszteletdíja szintén ezen törvényben évi 1200 forinttal megállapíttas­­sék. Kéri a t. házat, hogy a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében változatlanul fogadja el. (He­lyeslés.) Tisza István: (Szólásra jelentkezik.) Molnár Antal,jegyző: Polónyi Géza! (Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk előbb Tisza Istvánt!) Polónyi Géza: Tessék kérem! (Derültség.) Elnök: Polónyi Géza képviselő urat illeti a szó, ő volt feliratkozva, Tisza István képviselő úr nem volt fel­iratkozva. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza­ kijelenti, hogy a maga részéről ad­­­­dig, míg a néptanítók helyzetén gyökeresen javítva nincs, ily javaslatot meg nem szavaz. Óhajtja, hogy előbb a tanu­­­­tók fizetésjavítására vonatkozó javaslatot tűzzék napirendre. Tisza István hansúlyozza, hogy egyetért azokkal, a­kik a napidíjakat felemelni kívánják és a­kiknek az a né­zete, hogy a képviselői állást az ország minden polgára számára hozzáférhetővé kell tenni. A kérdés csak az, szük­séges-e mélhatlanul az illetménynek felemelése. Hock János: Nem szükséges, ha bankokat csinálnak a képviselők. (Derültség­ a baloldalon. Mozgás és zaj jobb­felől.) Tisza István: Nem értettem a közbeszólást, nagyon lekötelezné a képviselő úr, ha ismételné. Hock János: Bankokat kell csinálni a képviselőknek, akkor nem szükséges! (Mozgás és zaj!) Tisza István: A­kinek olyan ruhája van, a­mely sérthetetlenné teszi, a­mely minden sértést megtorolhatat­­lanná tesz, az gondolja meg, mit beszél. (Helyeslés jobb­felől. Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Hock János: Semmi sértés! (Mozgás és zaj a szélső­baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Tisza István: Nézetem szerint arra, te­hát, hogy itt a közérdek szempontjából valóban hasznos munkát végez­hessünk, az első az, hogy kölcsönösen feltételezzük egy­másban a tiszta szándékot és ne keverjünk bele erőszako­san odiózus, személyes momentumokat. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, te­hát, a képviselői illetmények he­lyes mértéke abban rejlik, hogy ezen képviselői illetmé­nyek — hogy úgy mondjam — kárpótlást képeznek azon költségtöbbletért, amelylyel mindenkire nézve a képviselő­ség jár, kész kiadásokért s az illető munkaereje legna­gyobb, vagy jelentékeny részének igénybevételéért. Remete Géza: Mi nem kapunk a központból pénzt választásokra! (Mozgás és zaj.) Gróf Károlyi Gábor: A papa megszavaztatta magá­nak a penziót. (Derültség a szélsőbaloldalon. Hosszantartó mozgás és zaj.) Tisza István: A közbeszóló t. képviselőtársam itt önvallomást tett, de azt hiszem, nem kívánja tőlem, hogy ezt tréfánál egyébnek tekintsem. Azt mondta t. i. a t. kép­viselő úr, hogy a választási célokra nem kapnak a köz­pontból pénzt. Kérdem, hát azért kívánják a képviselő urak a magasabb napidíjakat, hogy a választásoknál több pénzt költhessenek el? Mert ebből ez következik. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) A kontemplált összeget nem tartja soknak, de nézete szerint e javaslat tárgyalása ma nem időszerű. Ander György: Hát a miniszteri nyugdíj időszerű volt!? (Zaj.) Tisza István: Ha nem akarunk visszaesni a régi pénzügyi bajokba, még a jogosult igényeknek is a vissza­szorítására kell törekednünk. Gróf Károlyi Gábor: A ki nem ehetik kenyeret, egyék piskótát ! (Zaj: Egy hang a szélsőbalon : Halljuk ! Legyen már vége egyszer!) Tisza István : Ha a t. képviselő urak nem za­­jonganának, már régen bevégeztem volna. (Felkiáltá­sok a szélsőbalon : Önök is zajonganak, mikor mi beszélünk.) Nem időszerű ez a javaslat éppen most, a­mikor nem vihető keresztül, hogy az ülések ideje megh­osszabbíttassék. Fél attól, hogy csorbát fog ejteni azon a tiszteleten, melylyel, hogy a piata minden polgára felekezeti és nemzeti különbség nélkül ragaszkodjék parla­mentáris intézményeinkhez életszükséglet reánk nézve. És mert e tisztelet fokozását tartja a mai politikai körülmé­nyek között első­sorban szükségesnek, nincs abban a hely­zetben, hogy a javaslatot elfogadja. (Helyeslések.) Wekerle Sándor miniszterelnök abból a felfogásból indul ki, hogy a képviselők napidíjainak szabályozása a háznak oly sajátos joga, melylyel szemben a kormánynak nem kötelessége állást foglalni mindaddig, míg a kívánal­mak oly keretben mozognak, hogy azok ellen sem finan­­cializer, sem politikailag kifogást tenni nem lehet. (Általá­nos helyeslés.) Polónyi képviselő azon javaslatával szem­ben, hogy e törvényjavaslat a napirendről levétetvén, a tanítói­ fizetés szabályozása után tárgyaltassék, megjegyzi, hogy a tanítók fizetését szabályozó törvényjavaslat csak a költségvetés letárgyalása után kerülhet napirendre, mert az 1893-iki költségvetésben nyilvánulni még alig fog. A fölött a kérdés fölött, hogy időszerű-e a javaslatot tár­gyalni, vagy nem, már a múlt esztendőben határozott a ház s így ma nem tesz mást, mint egyszerűen ezen határoza­tát foganatosítja. Tekintve azt, hogy a képviselői napidíjak és a kép­viselők illetményei oly régen állapíttattak meg, hogy azok a mai szükségletekhez és társadalmi viszonyokhoz képest nem képesek ellenszolgálmányt nyújtani, nem a képviselői tevékenységért, hanem az azzal összekötött ál­dozatokért; és akkor, midőn mindinkább utalva vagyunk arra, hogy ezt az állást olyanoknak is hozzáférhetővé te­gyük, kiknek magán­viszonyai jelentékenyebb áldozatok viselését nem engedik meg, a képviselői illetményeknek mérsékelt emelésétől el nem zárkózik. S mivel nézete sze­rint a pénzügyi bizottság által megállapított összeg az a határ, mely számot vet a mai viszonyokkal, és a pénz­ügyi eredménynyel, ezért a pénzügyi bizottság által előké­szített javaslatot a háznak elfogadás végett ajánlja. (Álta­lános helyeslés.) Ugron Gábor utal arra, hogy a közbejött kedvezőt­len pénzügyi viszonyok következtében a képviselők maguk is vártak majdnem 20 éven keresztül a napidíjak feleme­lésére. Most az ország pénzügyi helyzete akként vál­tozott, hogy szemrehányás nélkül lehet azon csekély­­fokú emelést, a­melyet a benyújtott törvényjavaslat tar­talmaz, indítványozni. Egy jóravaló kereskedőház másod­könyvvezetője is kap annyi javadalmazást, a­mennyit egy jelenlegi országgyűlési képviselő, holott annak nem kell hordozni azokat a társadalmi terheket, a­melyekkel lépten­­nyomon igénybe veszik a képviselő tárcáját. Senki se higyye az országban, hogy a képviselői állás keresetforrás; az egy áldozat mindenkire nézve, akár van az illetőnek valamije, akár pedig munkakedvvel bír és munkaképessé­gét értékesíteni akarja. Szemrehányás tétezik azért, hogy miért akarjuk a képviselők javadalmazását fokozni, a­midőn a tanácskozá­soknak 3 óráig való kiterjesztését nem fogadtuk el. A­ki ily váddal sújtja a képviselőket és a képviselőházat, igen lekötelezte volna a házat avval, hogy kitartó munkásságra

Next