Pesti Napló, 1893. május (44. évfolyam, 124-153. szám)
1893-05-17 / 140. szám
s Budapest, szerda FESTI WAIS 3LIO, 1893. május 17. 140. szám. Ma fiát és édesanyját életveszélyesen megsebesítette. Hogy a dinamit-bombák hogyan kerültek a tisztviselőtelepre, azt a rendőrség eddig nem tudta kideríteni. — A szegedi Raszkolnikov, Raszkolnikov, Dosztojevszky hőse, gyilkolt, hogy a gyilkosság herével tovább tanulhasson. Wolf Béla szegedi ügyvédsegéd meg lopott, hogy a pénzből könyveket vásárolhasson. Gazdáitól Wagner és Csere ügyvédektől lopott körülbelül 750 forintot. A pénzt apródonként csente el gyanútlan principálisai fiókjából. Tegnapelőtt Wolf ismét tíz forint áru lopott bélyeget küldött egy hordárral a bélyegkereskedésbe. A hordár azonban a bélyegeket egyenesen a principálisokhoz vitte. Wolf a vallatás alatt sírva ismerte be, hogy az összes eltűnt összegek az ő zsebébe vándoroltak és hogy azért lopott, mert jó könyveket akart olvasni és jogi tanulmányait is minden áron folytatni akarta. — Holttest a síneken. A szegedi tanyákon a Rózsa Sándorok délibábos honában minden hétre esik egyegy szenzációs gyilkosság. Ma hajnalban, mint szegedi levelezőnk távirja, a kenderkészitőgyár irányában, a 318. számú őrháztól körülbelül száz lépésre, a vasúti síneken egy ruhájától teljesen megfosztott férfi-holttestet találtak. A holttest rézsút feküdt a pályatesten s feje, mely a törzsről le volt vágva, a töltés oldalán feküdt. A férfi körülbelül harmincöt éves lehet s látszólag az úri osztályhoz tartozik. A kéz finom és puha, a bőr tiszta, de több helyen be van iszapolva. Hogy ez miként történhetett, eddig még nem tudni. A holttest mellén és arcán több szúrás látható. A megindított vizsgálat eddig csak annyit tudott kideríteni, hogy az ismeretlent megfojtva tették le a sinekre s a vonat kerekei metszették el a főt a törzstől. A holttestet száz és száz ember tekintette meg, de eddig még senki sem ismerte fel. Nagyon valószínű, hogy a meggyilkolt nem szegedi ember. A rejtélyes gyilkosság nagy izgatottságot keltett az egész városban. — Kiirtott család. Catanzaro délolaszországi helységből vérfagyasztó esetről hoz hírt a táviró. Egy Torfio nevű ember agyonlőtte feleségét és öt fiát, aztán öngyilkossá lett. A borzalmas tett okáról és egyéb részleteiről nem szól a távirat. — Asszony! ravaszság. Megcsalta az urát, szeretőket tartott, a férj megtudta és elűzte házából. Ez esett meg Kassán, Szklenár Lajosnéval, akinek viselt dolgaihoz mindennap újakat meg újakat tudtak mesélni a piacon. Szklenárné a legvidámabban fogta fel ezt a furcsa szalmaözvegységet és szerencsésen meg is fogott hálójába egy kassai legényt, aki a paradicsom boldogságát olvasta ki ravasz szemeiből. De sok-sok pénzbe kerül az elválás, a törvények pedig nem ismerik el a szív frigyét, hanem kegyetlenül megtiltják, hogy amíg férjének felesége, más embert is szeressen. Egyben bizonyos volt: férjétől minden áron szabadulnia kell. Szombaton felkereste urát és sírva rimánkodott, hogy fogadja vissza. Megesküdött az ég Istenére, hogy ezentúl hűséges felesége lesz. A jámbor férjet meghatotta a köny és édes szó és a megbocsátott feleségének. Ezt az örömnapot aztán meg is ülték annak rendje és módja szerint. Ittak és mulattak. Vasárnap éjjel, a mikor az italtól és szerelemtől mámoros férj javában aludt, Szklenárné fölkelt, elővett egy vastag karót s többször REGÉNY. A testvérek. — Francia regény. — 30 _— Igaz, igaz ... De mindezt el lehet intézni, ha mind a két fél beleegyezik. Már pedig, ha szeretik egymást, amint ön mondja, akkor egyetlen gondolatuk mindenesetre az, hogy egyesülhessenek. — Azt hiszi, hogy Mérgem beleegyeznék valaha annak a megalázásnak az elviselésébe, hogy az én jószántamból kapja meg a férjemet? Nem ismeri maga az ő büszkeségét. — A büszkeség egyike a legelső dolgoknak, melyeket a szerelem az emberi lélekből kiszorít. Edith kétkedően csóválta a fejét. — Akarja-e, hogy szóljak neki ? eresküdik Adrien. Az asszony pillái szélén könyvezgett. — Rettegés, önző rettegés fog el arra a gondolatra, hogy mindez mit vonna maga után. A gyűlöletes közvélemény, amely ellen küzködni kellene! És azután a magányos élet ... a René barátsága, a Méryem szeretete nélkül . . . — Azt hiszi, hogy a helyzet így tovább tarthat ? — Igen ... ha hallgatok. — Hát képes lesz rá? — Éppen ez az, amit nem hittem, mikor idejöttem. Az igazat megvallva, az volt a szándékom, hogy megkérem magát, menjen el hozzájuk és mondja meg nekik, hogy vége mindennek ... De most látom, hogy ezt nem tehetem . . . Micsoda különös gyengeség fűz engem ehhez a két emberi lényhez, akik így megcsaltak... nem tudom. De lehetetlen elszánnom magamat arra, hogy egyedül folytassam az utamat. — Ebben az esetben, édes barátnőm, nincs más mód, mint egyenesen a szemébe nézni a helyzetnek, mintha olyas,esetről volna szó, ami mással, idegennel történt. És akkor ezt fogja látni: ön nem szerelmes a férjébe . . . szerette-e csak valaha is? . . . Az imént olyasmit mondott, ami arra enged következtetni, hogy egyszerűen csak barátjának tekinti. Mit bánja tehát azt, hogy a barátja szereti az ön húgát s a húga is őt. Nem bánhatja.... Másrészt viszont ön teljesen bizonyos a Blackwell kisasszony tisztasága felől, becsületes embernek tudja Renét — hagyja hát elmúlni ezt a bolondságot, ne is gondoljon rá ... ne vegye tudomásul . . . Kevés örökkétartó szerelem van! . . . — Igaz, igaz ... ez az egyetlen út, amely gyávaságom előtt nyitva áll . . . Magának kétségtelenül igaza van. Hogy Mérgem szereti Renét, hogy René szereti őt, annak reám nézve épp olyan közönyösnek kellene lennie, mintha, például . . . magáról volna szó! . . . Lássa, van egy dolog, amit maga meg nem érthet, s ez az, hogy a nő előtt az a férfi, akié ő először — vagy, mint ebben az esetben, a másé sohasem is volt, minden más embertől teljesen eltérő lény . . . lehetséges, hogy az a nő nem akarja többé látni azt a férfit, hogy megveti, gyűlöli ... de megmarad köztük egy kötelék, amely nyúlik, vékonyodik, de soha el nem szakadhat . . . Tegnap sejtelmem sem volt még erről — ma már értem . . . Kinos dolog lehet, ha elrabolják valakitől a kedvesét, de a férjét . . . nem kinosabb-e ez, mikor bizonyos megalázás is jár vele? — Legjobban tenné, ha helyet változtatna, utazni menne, monda Adrien, kit a fiatal asszony növekvő izgatottsága nyugtalanított. — Hogy nekik több szabadságuk legyen, ugyebár? . . Erre én még nem is gondoltam ! . . Maga sokkal jobb, mint én . . . mert még most is imádja Mélyemet, bármit mondott is nekem erről ? . . Engem nem lehet már megcsalni. Együgyü voltam, de annak vége i S keserű, bántó kacajra fakadt, olyanra, mely az idegek megbomlottságát, az akaraterő megsemmisültét árulja el. Az emberi élet mély rázkódtatásai után aggasztó, mert vészjósló nyugalom szokott következni, melynek a folyamán függőben látszik lenni minden; a zsibbatagság időszaka ez, melyben külsőleg minden változatlan marad, s a rendes körülmények napról-napra ismétlődnek, a nélkül, hogy bármi is előfordulna, ami emlékezetes lenne. Így telt el a Montivelle-párnak és Méryemnek több hónapja. Edith egyre hallgatott. Kényszerítette magát, vagy legalább iparkodott rajta, hogy abból a szempontból tekintse húgának a szerelmét, amelyet Adrien jelzett. Mulatságokkal kábította, szakadatlan jövés-menéssel bágyasztotta magát. S mindennek az eredménye az volt, hogy ideges állapota súlyosbodott, ingerlő fájdalmai voltak, amelyeket hősiesen palástolgatott, és lassan kint egészen átváltozott a természete is. Gondolati közben néha dühös fölzendülés vett rajta erőt. Ilyenkor olyan közel volt ahhoz, hogy abbanhagyja a hallgatást, és férjének és húgának az arcukba vágja haragját és megvetését, hogy menekülnie kellett előlök, annyira érezte, hogy elveszti önuralmát. E válságok után aztán ingerlékeny, veszekedő volt, és semmi sem tetszett neki, ami körülötte történt. És a családi élet napról-napra jobban elmérgesedett. Mérgem és sógora nem vették azonnal észre Edith természetének ezt a megváltozását. Keveset ügyeltek ők a külső dolgokra, és csakis a saját érzéseikbe voltak elmerülve. Attól az estétől fogva, mikor másodszor csókolóztak össze, még pedig a szenvedélynek oly hevességével, mély felindulás maradt mind a kettőjükben. René úgy vágyakozott férgemre, mint soha még asszonyra. Az a csók oly boldogságnak a reményét gerjesztette benne, hogy semmi sem vethetett többé gátat akaratának, hogy azt a mámort megszerezze. Eleget szenvedtek ők már! (Folytatása következik.) fejbe vágta alvó férjét. A férj jajgatására elősiettek a szomszédok, akik Szklenárt vérbe borítva találták a földön. Az asszonyt a rendőrség még az éjjel letartóztatta. Valódi zsinti, fekete harisnyák és kötőfonalak Keyer Adolfnál a Vasdisznóhoz címzett kereskedésében IV. Szervita tér 8. Árjegyzék kívánatra bérmentve, Buzflg gyógyfürdő, a legerősebb eddig ismert vasasforrásokkal. Asszonya, leányok és gyermekek részére a a következő betegségeknél: vérszegénység, sápbór, idült gyomor és bélhurut, a légző szervek idült hurutja, hüvelyhurut, valamint az összes, ezekből származó betegségek. Prospektusok a fürdőigazgatóságnál: Buziási gyógyfürdőben. Vasúti állomás Lugos. Hirdetési rovatunkat olvasó közönségünk szíves figyelmébe ajánljuk. Főváros, * Az Andrássy-úti villamos-vasút. A Fővárosi Egyesület mai ülésén hosszasabban foglalkozott az Andrássyútra tervezett villamos-vasút ügyével. A terv kivitele ellen általában nem emeltek lényegesebb kifogást. Az Andrássyút végére tervezett sülyesztó-szerkezet helyett azonban az egyesület azt szeretné, hogy a villamosvasút sínpályája az egész Városligetet az Andrássy-út torkolatától az állatkertig körülövezze. * Szemétfuvarozó vasút a fővárosban. A Csényféle szemétfuvarozó vasút közigazgatási bejárása tegnap volt. A kereskedelemügyi minisztérium részéről: Balogh miniszteri osztálytanácsos, a főváros részéről: Vesztróczy István tanácsjegyző, dr. Gebhardt Lajos tiszti főorvos, Fülepp Kálmán tiszti ügyész, Heuffel Adolf főmérnök, dr. Virava József fővárosi bizottsági tag, Dobronyi János kerületi elöljáró, Pest megye részéről:_ Földvári Mihály alispán, Lángos Kálmán és Viczián Ádár a bizottsági tagok jelentek meg. A vállalatot ifjabb Cséry Lajos képviselte. A szemétrakodó nem az eredeti terv szerint épült ugyan, de rendeltetési céljainak mindamellett megfelel. A bizottság nagy megelégedéssel távozott a munkálatok helyéről. Szinez és zene, * Népszínház. A Népszínháznak az egész évad alatt alig volt érdekesebb estéje a mainál. Az írók és hírlapírók Otthon-köre javára adták A falu rossza- s az előadásnak azonfelül, hogy Blaha Lujza ma este lépett fel utoljára nyári szabadságideje előtt és Újházi játszotta legbriliánsabb alakításainak egyikét, az öreg Gonosz Pistát, még az a nagy érdekessége volt, hogy Márkus Emilia, a Nemzeti Színház kiváló Nórája és Francillonja, ma este játszott először parasztrokolyás szerepet: Bátki Tercsit. Az ilyen színházi estének a műélvezeten felül, melyet a művésznő alakítása nyújt, megvan egy bizonyos színházi goura anderiája is, s a mai est bizonyára feledhetetlen fog maradni azok előtt, akik végigélvezték. Hogy Márkus Emilia Bátki Tercsit, a szentimentális parasztszerelemnek ezt a kis Júliáját, igaz bensőséggel és nagy drámaisággal játszotta, azt azok után a drámai alakítások után, melyeket a Nemzeti Színház színpadán tőle ismerünk, szinte fölösleges megjegyezni, — de ami egyenes meglepetés számba ment ma este, az, hogy ez a par excellence szalon-drámai művésznő, mennyire el tudta tüntetni játékában rendes drámai stíljét s dacára annak, hogy mindvégig disztingvált maradt, egész egyéniségével teljesen felolvadt az egyszerű paraszt leánykában, akit megjátszott. Hangsúlyozásában, minden mozdulatában olyan igazi leánya volt a népnek, mintha születése óta mindig bokorugrós szoknyában járt volna s még híréből sem ismerne Shakespeare-t, Ibosen-t és Dumas-t, a kiknek nőalakjait oly természetes igazsággal tudja interpretálni. Márkus Emilia ma esti alakításának ez a legkimagaslóbb oldala s nem adhatunk a művésznőnek, mai első debütje után, nagyobb elismerést, mint mikor azt mondjuk, hogy éppúgy, mint ahogy a szalondrámának elsőrangú hősnője a magyar színpadon, éppúgy lehetne első hősnője a népszínműnek és a parasztdrámának is. A művésznő sűrűn aratta egész estén át a tapsokat s egy szép bokrétát is kapott. Blaha Lujza Finom Rózsijáról és Újházi Gonosz Pistájáról fölösleges bővebben szólani: olyan két kimagasló alakítás ez, mely minden időkre emlékezetes fog maradni; egyszóval: örökbecsű. Komáromi Mariska Feledi Boris szerepében tűzről pattant menyecske volt és nótáiban is volt népies zamat, úgy ő, mint Blaha Lujza szintén kaptak bokrétákat s osztoztak az est zajos sikerében. Kiss Göndör Sándorban túlságosan teatrális volt. Horváth az öreg Feledit és Szirmai a fiatalt sok természetiséggel játszotta. A színház terve volt. (SSs) Ábrányink Nagykanizsán: Nagykanizsáról táviratoztak. Ábrányink Wein Margit tegnap este a Sevillai borbélyból Antoinette dalát, a Bajazzók-ból a Madárdalt énekelte. A színházat megtöltő díszes közönség gyönyörű babérkoszorúval lepte meg a művésznőt. Előadás után fényes banker volt ! A Városligeti Színkörben holnap,szerdán, Az élet színfalai francia bohózatot adjak. A főbb szerepeket Závodszkyné, Follinuszné, Megyeri, Komjáthy játszák. Csütörtökön a Cigánybáró kerül színre. Alkalmi előadás a népszínházban. A Népszínházban vasárnap, a honvédszobor leleplezésének napján Rákod Viktor alkalmi egy felvonásos darabját a Zászlótartó-t mutatják be. Ezután Rátkay László Toborzás című népszínműve kerül színre. Egyesületek. **# Az E. JEL X. E. közgyűlése Az E. M. K. E. május 98-iki deési közgyűlése ügyében tegnap volt a százas rendező bizottság utolsó beszámoló gyűlése Szolnok- Doboka vármegyeházának közgyűlési termében, gróf Kornis Viktor és báró Bornemisza Károly főispán elnöklete alatt. A fogadó-, elszállásoló-, díszitő-, bankett- és estélyrendező bizottságok tették meg jelentésüket. Jakab Ödönnek a díszelőadásra írt prológját E. Kovács Gyula szavalja el. Május 26-án reggel 10 órakor lesz a bevonulás a városba, amelyet erre az alkalomra gazdagon fellobogóznak. A közgyűlés a református templomban lesz, mert ennél nagyobb helyiség a városban nincsen. A közgyűlésre gróf Bethlen Gábor elnök vezetése mellett május 23-án indulnak Kolozsvárról a rendes vonattal. Május 29-én és 30-án kirándulást rendeznek Erdély legszebb és legjárhatóbb vidékére. Törvényszék, ar A vádlott Tisza István. Négy órai tárgyalás után ma békés elintézést nyert az a konfliktus, amely Lukáts Gyula és Tisza István országgyűlési képviselők között keletkezett. Lukáts Gyula ugyanis rágalmazás és becsületsértés miatt panaszolta be Tisza Istvánt, mint aki őt csalónak és sikkasztónak mondta egy nagyszalontai egy