Pesti Napló, 1893. május (44. évfolyam, 124-153. szám)

1893-05-17 / 140. szám

IO Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1893. május 17. 140. szám. " A zágrábi választás. Zágráb, május 16. (A Pesti Napló tudósítójá­nak távirata.) Az I. kerület nemzeti párti választói­nak már ma este volt a nagygyűlésük, a melyen a jelölt, Pliverics rektor kifejtette programmját. Mig ő mondta a többi közt a közélet terén működni fog, mindaddig hive marad a kiegyezésnek, a­mely Hor­vátország boldogulásának egyedüli biztosítéka. A horvát­ és magyar nemzet története bizonyítja, hogy a két nép nyolcszáz esztendeje barátságban és egymással 1848-ban is hangsúlyozták a horvátok részéről a Ma­gyarországgal való jó viszony fentartását, de a fé­kevesztett szenvedélyek kerekedtek felül. 1861-ben Ausz­tria magához csábítgatta a horvátokat, de ezek Magyar­ország mellé állottak és nem hiába, mert Magyarország a kiegyezéssel teljesítette kívánalmaik legjavát Horvátország a kiegyezés révén nagyobb vívmányokra tett szert, mint Magyarország, mely előzékenyen járt el vele szemben. A kiegyezés biztosítja Horvátországnak a területi épségét, hozzácsatolta a határőrvidéket és kilátásba helyezte, hogy Dalmácia vele egyesülni fog. A kiegyezés sértetlenül őrkö­dik Hor­vátország nemzeti nyelve, autonómiája felett közigazgatás három fontos terén, mi­által Horvát­ország­ úrrá lett a saját házában. Érthetetlen, hogy az ellenzék aláásni akarja a kiegyezés épületének funda­mentumát, a­mikor maga is dolgozott ezen az épületen. Ily eljárás csak árthat a hazának. Horvátország ma sem köt­hetne rá nézve előnyösebb kiegyezést a mostaninál, a­mely megadja kulturális haladásának összes feltételeit. Ezeknek az elveknek hódol tizenkét esztendeje s tiltakozik ama rá­galom ellen, hogy egoisztikus okokból változtatta meg né­zetét. Horvátország mindig meg tudott a maga lábán ál­­lani, s ma sincs szüksége idegen tanácsadókra, a­kik kü­lönben sem őszinték s nem is önzetlenek. Az isten óvja meg a hazát újabb harcoktól; jóban, balsorsban barátja marad Magyarország. Viharos zsi­­ó­ kiáltások közt fejezte be Plive­rics beszédét, aztán egyhangúlag kikiáltották jelöltnek. A párisi dinamitosok, Paris, május 16. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A rendőrség egy öt tagból álló veszedel­mes anarkista bandát tett ma ártalmatlanná. Nagy óvatossággal fogtak hozzá a banda letartóztatásához, azt hitték, hogy a legkétségbeesettebb ellenállásra találnak. Ma reggel végre elfogták az öt anarkis­tát, és pedig vér és minden ellenszegülés nélkül. Nyomukra merő véletlenségből jutott a rendőrség. Egy detektív észrevette ugyanis a múlt szombaton Spannagel Emil ismert anarkistát, a­mint a rendőr­­prefektúrán éppen helyrajzi szemlét tartott, s fürkészve haladt át az egyik folyosón. Utána ment, s a­mint kiku­tatta lakását, megtudta azt is, hogy Spannagel több anarkistával áll folytonos összeköttetésben. Ettől fogva erős őrizet alatt tartották Spannagelt. Csakhamar észrevették, hogy barátai nagy mennyiségű vegyi sze­reket vásárolnak s a veszedelmes portékát egy Bon­­don nevű anarkistának Páris egyik külvárosában levő lakására hordják. Bondonról eddig nem tudták, hogy anarkista, de az utolsó napokban folyton szaporodtak ellene a gyam­okok, a­mikor pedig a rendőrség meg­jelent lakásán, nála találta Vinchon anarkistát, a banda fejét. A házkutatás alkalmával nagyon sok kompro­mittáló levelet talált a rendőrség, ezen kívül a bomba­­készítésre alkalmas vegyi szereknek nagy halmazát s a betörő szerszámoknak egész arzenálját fedezte föl. A rendőrök már el akartak távozni az elfogottakkal, a­mikor az egyik rendőrbiztos hirtelen egy friss föld­­hányást vett észre. Ásni kezdtek s csakhamar egy kosárra akadtak, benne három kész és három félig kész bombával. A bombákat azonnal a törvényszéki laboratóriumba vitték, ahol Girard vegyész az anar­­kisták előtt és Lozé rendőrfőnök jelenlétében kezdte meg a vizsgálatot. A bombák elkészítésére konzerv­­szelencéket használtak. Girard véleménye szerint a bombákat utcai használatra gyártották és nagy tö­megeknek voltak szánva. Ebből látszik, milyen bor­zasztó lehetett volna a hatásuk. Különben nagy ügyességgel gyártották a bombákat, ezt elismeri Gi­rard is. (N. Fr. Pr.) A casus belli, London, május 16. (A Pesti Napló távirata.) A Standard pétervári távirata szerint ott azt be­szélik, hogy a kievi és odesszai ezredek nemrég azt a parancsot kapták, hogy készülődjenek Bulgária megszállására. A hármas­ szövetség képviselői erről ér­tesülve, kijelentették, hogy e készülődést kormányaik casus belli-nek tekintenék, mire a parancsot vissza­vonták. Közgazdasági táviratok. New­ York, május 16. (A Pesti Napló távirata.) Búza május 78.—, június 79.—, Július 80.75. augusztus 82 .0. december 87.50. Tengeri május 54.25. Chicago, május 16. (A Pesti Napló távirata.) Búza ájusi 73.25. Tengeri májusi 43. KÖZGAZDASÁG. A millenniumi kiállítás. — Kereskedelem, pénzügy, hitelü­gy. — Budapest, május 16. Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás ama cso­port-bizottsága, mely a kereskedelmet, a pénz- és hitel­­ügyet öleli fel, nevezetes és érdekesnek ígérkező nyitás. A bizottság e hó 15-én alakult meg a kereskedelmi miniszté­rium tanácstermében, dr. Fálk Miksa és Lukács Antal el­nöklete alatt. Az ülés a legnépesebbek egyike volt, melye­ket addig a kiállítás ügyében tartottak, és az illető szak­köröknek szép eredményekkel kecsegtető érdeklődéséről ta­núskodik. A bizottság tagjai majdnem teljes számban je­lentek meg. Ott voltak: Beck Miksa, Beck Nándor, Engel Pál, Gretschl Imre, Hevesi Ödön, Lánczy Leo, Schwarz Félix, igazgatók, Hollán Sándor miniszteri tanácsos, a postata­karékpénztár igazgatója , a nagyobb iparvállalatok részé­ről Adler Mór, Bacher Emil, igazgatók, Rebly Adolf a polg. kereskedelmi testület elnöke, a kassai, budapesti, aradi, debreceni, soproni, szegedi, marosvásárhelyi, nagy­váradi és pécsi kereskedelmi kamarák, valamint a buda­pesti áru és értéktőzsde titkárai, több közgazdasági író és sok elsőrangú budapesti cég főnöke. Az ülést Falk Miksa elnök nyitotta meg azzal a ja­vaslattal, hogy tekintettel a csoportba utalt tárgyak óriási körére, a csoport alakuljon megfelelő számú alcsoportokká. Németh Imre igazgató előterjesztette a hosszas előzetes tanácskozások során tárgyalt beosztási tervet, a csoport el­nöksége továbbá az alcsoportok működési köre, elnökei és előadói tekintetében. A csoport elnökei: dr. Fálk Miksa or­szággyűlési képviselő és Lukács Antal a magyar földhi­telintézet igazgatója; alelnökei: Jeliének Henrik, Kornfeld Zsigmond, Lánczy­ Leó, Lévay Henrik, ifjabb Ztuczenbacher Pál, Weiss Bertold; előadói: dr. Kovács Gyula, a kereske­delmi múzeum aligazgatója és Mende Bódog közgazdasági író; jegyzői : dr. Félegyházi Ágost, dr. Mandelló Gyula, Schlesinger Pál és Zachár Gyula. Az alcsoportok beosztásánál, illetve a működési Pro­gramm kereteinek megállapításánál jelentékeny nehézségek merültek fel, mert a kereskedelem mint ilyen, még eddig önállóan semmiféle kiállításon sem szerepelt és így sem a csoport tárgyai, sem a kiállítás módozatai tekintetében minta vagy precedens nem létezik. A beható értekezések eredményéhez képest a csoport két főosztályra fog oszlani; az első osztály fel fogja tün­tetni a cikkeket, melyek Magyarország bel- és külkereske­delmének tárgyai voltak 1848 előtt és 1867-ben és lesz 1896-ban. A közbeeső időszakok fejlődési menetét statisz­tikai kimutatásokban és grafikai táblázatokban tüntetik fel. A beosztásnál nem annyira az áruforgalmi statisztika áru­csoportjai voltak mérvadók, mint inkább az, hogy a keres­kedelem egyes főágai milyen cikkeket ölelnek fel. A bizottság, a kiállítás igazgatójának javaslatához képest, a beosztást, illetve a rendezendő kereskedelmi ki­állítás kereteit megállapította és megválasztotta;­ az egyes alcsoportokba az alább megnevezett elnököket: I. főosztály: A hazai kereskedelem tárgyai: 1. Keres­kedelem élő állatokkal (Leipziger V.) 2. Mezőgazdasági és állati termékek (Szávoszt Alfonz). 3. Építési anyagok (Pop­per István). 4. Bányászat, fém- és fémáruk, gépek és gép­részek (Tömöry Károly). 5. Bor, szesz és egyéb italok (Jálics Kálmán). 6. Dohány és doh­ány term­ékek (Herzog Péter). 7. Ruházati cikkek (Mezey Gyula). 8. Kézműáruk, gyapot, selyem (Fürst­ Jakab). 9. Bőr, szőrme, gyapjú, len, és kender (Kol­ner Ágost.) 10. Papír, könyv, mű- és zene­művek, hangszerek (Hoffmann Aladár). 11. Gyarmatáru és élelmi cikkek (Brázay Kálmán és Tschegl Henrik). 12. Ásványvizek (Édeskuthy Lajos). 13. Fa és szén (ifj. Lu­­czenbacher Pál). 14. Faipar (Kramer Samu.) 15. Kő, agyag és üveg ipar (Hüttl Tivadar). 16. Vegyészeti szerek (Strobentz Károly). 17. Rövidáruk és pipere áruk. (Marton Alajos.) II. főosztály: a kereskedelem segédeszközei 1848 előtt, 1867-ben és 1896-ban. Ez a főosztály eredetiben, vagy mintákban a követ­kező tárgyakat fogja föltüntetni, a jelzett három időszak­ban észlelhető fejlődésükben: 1. kereskedelmi irodák be­rendezési és felszerelési tárgyai; 2. raktárak és elárusító helyiségek és ezek felszerelései; a raktározás eszközei és módjai; 3. csomagolás; 4. reklámeszközök; 5. szállítási esz­közök és módok; a szállítást közvetítő intézmények;­­ 6. vásár­ügy; 7. kereskedelmi utazók; 8. pénz- és és hitelügy ; pénz- és hitelintézetek ; 9. tőzsdék, áru- és gabonacsarnokok; 10. a kereskedelem érde­keinek előmozdítására szolgáló intézmények, (kereske­delmi kamarák, kereskedelmi testületek, kereskedelmi mú­zeum, tudakozó irodák stb.); a hitelezők érdekeinek meg­óvására szolgáló intézmények. Az elnök még kijelentette, hogy a bizottság ama tagjai, a­kik egyik vagy másik alcsoport iránt érdeklőd­nek, jelentkezhetnek és közreműködésüket a bizottság igen szívesen fogja venni. Végül felkéri az elnök az alcsoportok elnökeit és előadóit, hogy dolgozzák ki a megfelelő alcso­portok tüzetes programmját az egyes osztályok kiállításá­nál követendő rendszerre, valamint ama területre nézve, melyet igénybe venni óhajtanak. * A kiállítás történeti főcsoportjának 4-ik csoportbizott­sága (az oktatás és tudomány története) e hó 12-én tartotta alakuló ülését. Jelen voltak: Fehér Ipoly főapát, elnök, Böhm Károly ev. gim. igazgató, Csaplár Benedek, dr. Czobor Béla főcsoport-bizottsági előadó, id. Dániel Gábor főispán, Farbaky István orsz. képviselő, dr. Kohn Sámuel főrabbi, dr. Kiss Áron, Schwicker Henrik, Kammerer Ernő bizottsági előadó. A bizottság megalakulása után, beható eszmecsere alapján a csoport saját kiállítási anyagának végső időpontjául az 1867-ik évet mondotta ki. A kisded­­óvás, népoktatás, középiskolai oktatás, felsőbb tanintézetek, szakiskolák, az emberbaráti intézetek, az internátusok, mind e csoportba tartoznak. Az útbaigazító körlevél szerkesztésére albizottságot küld­tek ki, mely a küszöbön álló szünidők alatt elkészíti munkála­tát s a legelső őszi ülésen bemutatja. Megállapította egy­úttal a bizottság az érdekeltekkel való érintkezés módját is. A jelenkori kiállítás tanügyi csoportbizottsággal folyto­nos kontaktusban kíván maradni. A középkori iskoláztatás történetének (régi egyetemeink, főiskoláink, papnevelő inté­zeteink stb.) megvilágítására szolgáló levéltári kutatások végzésére dr. Fraknói Vilmost kérik fel . A kiállítási kerületi bizottságok országszerte meg­kezdték az alakulást. A pécsi kerületi bizottság — mint tu­dósítónk írja, — május 14-én tartotta alakuló ülését Kar­dos Kálmán főispán elnöklete alatt. Elhatározták, hogy helyi bizottságokat egyelőre az ipartestületek székhelyein alakítanak. Az alakítással dr. Záray Károly bizottsági előadót bízták meg. A műbőr a képviselőházban. — A mesterséges bor gyártásának eltiltásáról szóló javaslat. — Budapest, május 16. Tizenhét esztendő óta vajúdik az a kérdés, a­melyet ma a képviselőház a mesterséges bor gyártásának és forgal­mának eltiltásáról szóló javaslat elfogadásával megoldott. Szalay Imre már 1876-ban kész javaslatot terjesztett ebben a dologban a törvényhozás elé. De akkor még virágzott a magyar bortermelés és termelőink nincsenek elkényeztetve abban a tekintetben, hogy nálunk a bajokat megelőznék. Vártak tehát, a­míg a filloxéra pusztításával lépést tartott a műbőr gyártása és árulása és mind akettővel borkereske­désünk tekintélyének hanyatlása. Most azután, hogy nem­sokára nem lesz már megvédeni való természetes korunk, megalkották sok minden készülődés után ezt a törvényt. De jobb későn mint soha. A képviselőháznak a javaslat dolgában történt mai vitájában gróf Batthyány Tivadar volt az első szónok, ki mint előadó elfogadásra ajánlotta a kormány előterjeszté­sét. A javaslat úgyis csak az elveket mondja ki, a részle­teket a végrehajtási rendelet fogja megállapítani. Az előadó után Gaál Jenő szólalt fel és igen alapos érvekkel védte meg a javaslatban gyökerező tilalmi elvet. Célszerűségi szempontból fogadja el a javaslatot és meg van róla győződve, hogy az egészséges, szolid borkeres­kedésnek a tilalom nem fog ártani. A szolid kereskedést védi az az intézkedés, hogy nem lehet mindenféle kotyva­­lékot a leghangzatosabb nevek, a legjobb borvidékek cége alatt eladni. Nagyon helyesen jegyezte meg Gaál Jenő, hogy nem kell attól félni, hogy a mi kiviteli borkereske­désünket most már Ausztria fogja magához ragadni. Mert a külföld bizalmát csak fokozza az a tudat, hogy Magyar­­országon a borhamisítás meg van tiltva. Ezekből az okok­ból készséggel fogadja el a javaslatot. A következő szónok, Szalay Imre csak köszönetet mondott a kormánynak, a­miért beterjesztette a javaslatot, a­melyet tizenhét esztendő óta minden lehető alkalommal sürgetett. Elfogadta a javaslatot Szederkényi Nándor is, aki hozzájárulását megpótolta egy óhajtással, hogy a javaslatot miharabb bővítsék és a­hol intézkedései enyhék, tegyék szigorúbbá. Az általános vita ezzel bevégződött. A részletes vita során a 4-ik szakasznál felszólalt Balázs Antal. Aggodal­mai vannak abban a tekintetben, hogy ez a szakasz alkal­mat ad a vegyítés útján a hegyi borok meghamisítására. Kéri tehát ennek a szakasznak a törlését. Ehhez a felszó­laláshoz csatlakozott Mezei Mór is. Atzél Péter a követ­kezőképpen akarná a 4-ik szakaszt módosítani: „Különböző vidéken termett borok keverése esetén az összeházasított bor oly vidékű­nek jelezhető, a­melyen az összeházasított boranyag túlnyomó részben termelte­tett, úgy szintén különböző szőlőfajokból készült borok keverése esetén az összeházasított bor olyan szőlőfajból valónak jelezhető, a­melynek túlnyomó fajbora szerint az tényleg megfelel.“ Ezt a módosítást pártolta Szalay Imre. Lukács Béla kereskedelmi miniszter az eredeti szakasz fentartását kéri. Gróf Károlyi Sándor csatlakozik Atzél Péter módosításá­hoz. Gróf Bethlen Andrásnak az eredeti szöveget pártoló felszólalása után az elnök elrendelte a szavazást, a­mely­nek az az eredménye, hogy a Ház hét szavazattöbbséggel megtartotta a szakasz eredeti szövegét. Az 5-ik szakasznál a javaslat büntető határozatainak súlyosbítása végett Rónay Gyula azt indítványozta, hogy ezt a pontot újból való szövegezés végett utasítsák vissza a közgazdasági bizottsághoz. Szederkényi is kevesli a bün­tetés 300 frtos maximumát. De a többség Lukács minisz­ter felszólalása után az eredeti rendelkezést fogadta el. Ezután a miniszter a következő két új szakaszt ajánlotta a Háznak a javaslat 13. és 14-ik §-ai gyanánt. Az 1892. XV. törvénycikknek a mesterséges borra vonatkozó rendelkezései hatályon kivü­l helyeztetnek. Az a ki a jelen törvény 5. §-ának 3. pontjában és a 6. §-ban felsorolt kihágások miatt pénzbüntetéssel bün­­tettetik, ezen pénzbüntetésen kívül még a mesterséges­nek ítélt bor egész mennyiségéért e természetes bor után járó állami borital adót, Horvát-Szlavónországokban a bor italmérési adót­ is megfizetni tartozik. A képviselőház ezt a két új szakaszt elfogadta és ezzel befejezte a javaslat részletes tárgyalását is.

Next