Pesti Napló, 1893. május (44. évfolyam, 124-153. szám)
1893-05-17 / 140. szám
IO Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1893. május 17. 140. szám. " A zágrábi választás. Zágráb, május 16. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Az I. kerület nemzeti párti választóinak már ma este volt a nagygyűlésük, a melyen a jelölt, Pliverics rektor kifejtette programmját. Mig ő mondta a többi közt a közélet terén működni fog, mindaddig hive marad a kiegyezésnek, amely Horvátország boldogulásának egyedüli biztosítéka. A horvát és magyar nemzet története bizonyítja, hogy a két nép nyolcszáz esztendeje barátságban és egymással 1848-ban is hangsúlyozták a horvátok részéről a Magyarországgal való jó viszony fentartását, de a fékevesztett szenvedélyek kerekedtek felül. 1861-ben Ausztria magához csábítgatta a horvátokat, de ezek Magyarország mellé állottak és nem hiába, mert Magyarország a kiegyezéssel teljesítette kívánalmaik legjavát Horvátország a kiegyezés révén nagyobb vívmányokra tett szert, mint Magyarország, mely előzékenyen járt el vele szemben. A kiegyezés biztosítja Horvátországnak a területi épségét, hozzácsatolta a határőrvidéket és kilátásba helyezte, hogy Dalmácia vele egyesülni fog. A kiegyezés sértetlenül őrködik Horvátország nemzeti nyelve, autonómiája felett közigazgatás három fontos terén, miáltal Horvátország úrrá lett a saját házában. Érthetetlen, hogy az ellenzék aláásni akarja a kiegyezés épületének fundamentumát, amikor maga is dolgozott ezen az épületen. Ily eljárás csak árthat a hazának. Horvátország ma sem köthetne rá nézve előnyösebb kiegyezést a mostaninál, amely megadja kulturális haladásának összes feltételeit. Ezeknek az elveknek hódol tizenkét esztendeje s tiltakozik ama rágalom ellen, hogy egoisztikus okokból változtatta meg nézetét. Horvátország mindig meg tudott a maga lábán állani, s ma sincs szüksége idegen tanácsadókra, akik különben sem őszinték s nem is önzetlenek. Az isten óvja meg a hazát újabb harcoktól; jóban, balsorsban barátja marad Magyarország. Viharos zsió kiáltások közt fejezte be Pliverics beszédét, aztán egyhangúlag kikiáltották jelöltnek. A párisi dinamitosok, Paris, május 16. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A rendőrség egy öt tagból álló veszedelmes anarkista bandát tett ma ártalmatlanná. Nagy óvatossággal fogtak hozzá a banda letartóztatásához, azt hitték, hogy a legkétségbeesettebb ellenállásra találnak. Ma reggel végre elfogták az öt anarkistát, és pedig vér és minden ellenszegülés nélkül. Nyomukra merő véletlenségből jutott a rendőrség. Egy detektív észrevette ugyanis a múlt szombaton Spannagel Emil ismert anarkistát, amint a rendőrprefektúrán éppen helyrajzi szemlét tartott, s fürkészve haladt át az egyik folyosón. Utána ment, s amint kikutatta lakását, megtudta azt is, hogy Spannagel több anarkistával áll folytonos összeköttetésben. Ettől fogva erős őrizet alatt tartották Spannagelt. Csakhamar észrevették, hogy barátai nagy mennyiségű vegyi szereket vásárolnak s a veszedelmes portékát egy Bondon nevű anarkistának Páris egyik külvárosában levő lakására hordják. Bondonról eddig nem tudták, hogy anarkista, de az utolsó napokban folyton szaporodtak ellene a gyamokok, amikor pedig a rendőrség megjelent lakásán, nála találta Vinchon anarkistát, a banda fejét. A házkutatás alkalmával nagyon sok kompromittáló levelet talált a rendőrség, ezen kívül a bombakészítésre alkalmas vegyi szereknek nagy halmazát s a betörő szerszámoknak egész arzenálját fedezte föl. A rendőrök már el akartak távozni az elfogottakkal, amikor az egyik rendőrbiztos hirtelen egy friss földhányást vett észre. Ásni kezdtek s csakhamar egy kosárra akadtak, benne három kész és három félig kész bombával. A bombákat azonnal a törvényszéki laboratóriumba vitték, ahol Girard vegyész az anarkisták előtt és Lozé rendőrfőnök jelenlétében kezdte meg a vizsgálatot. A bombák elkészítésére konzervszelencéket használtak. Girard véleménye szerint a bombákat utcai használatra gyártották és nagy tömegeknek voltak szánva. Ebből látszik, milyen borzasztó lehetett volna a hatásuk. Különben nagy ügyességgel gyártották a bombákat, ezt elismeri Girard is. (N. Fr. Pr.) A casus belli, London, május 16. (A Pesti Napló távirata.) A Standard pétervári távirata szerint ott azt beszélik, hogy a kievi és odesszai ezredek nemrég azt a parancsot kapták, hogy készülődjenek Bulgária megszállására. A hármas szövetség képviselői erről értesülve, kijelentették, hogy e készülődést kormányaik casus belli-nek tekintenék, mire a parancsot visszavonták. Közgazdasági táviratok. New York, május 16. (A Pesti Napló távirata.) Búza május 78.—, június 79.—, Július 80.75. augusztus 82 .0. december 87.50. Tengeri május 54.25. Chicago, május 16. (A Pesti Napló távirata.) Búza ájusi 73.25. Tengeri májusi 43. KÖZGAZDASÁG. A millenniumi kiállítás. — Kereskedelem, pénzügy, hitelügy. — Budapest, május 16. Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás ama csoport-bizottsága, mely a kereskedelmet, a pénz- és hitelügyet öleli fel, nevezetes és érdekesnek ígérkező nyitás. A bizottság e hó 15-én alakult meg a kereskedelmi minisztérium tanácstermében, dr. Fálk Miksa és Lukács Antal elnöklete alatt. Az ülés a legnépesebbek egyike volt, melyeket addig a kiállítás ügyében tartottak, és az illető szakköröknek szép eredményekkel kecsegtető érdeklődéséről tanúskodik. A bizottság tagjai majdnem teljes számban jelentek meg. Ott voltak: Beck Miksa, Beck Nándor, Engel Pál, Gretschl Imre, Hevesi Ödön, Lánczy Leo, Schwarz Félix, igazgatók, Hollán Sándor miniszteri tanácsos, a postatakarékpénztár igazgatója , a nagyobb iparvállalatok részéről Adler Mór, Bacher Emil, igazgatók, Rebly Adolf a polg. kereskedelmi testület elnöke, a kassai, budapesti, aradi, debreceni, soproni, szegedi, marosvásárhelyi, nagyváradi és pécsi kereskedelmi kamarák, valamint a budapesti áru és értéktőzsde titkárai, több közgazdasági író és sok elsőrangú budapesti cég főnöke. Az ülést Falk Miksa elnök nyitotta meg azzal a javaslattal, hogy tekintettel a csoportba utalt tárgyak óriási körére, a csoport alakuljon megfelelő számú alcsoportokká. Németh Imre igazgató előterjesztette a hosszas előzetes tanácskozások során tárgyalt beosztási tervet, a csoport elnöksége továbbá az alcsoportok működési köre, elnökei és előadói tekintetében. A csoport elnökei: dr. Fálk Miksa országgyűlési képviselő és Lukács Antal a magyar földhitelintézet igazgatója; alelnökei: Jeliének Henrik, Kornfeld Zsigmond, Lánczy Leó, Lévay Henrik, ifjabb Ztuczenbacher Pál, Weiss Bertold; előadói: dr. Kovács Gyula, a kereskedelmi múzeum aligazgatója és Mende Bódog közgazdasági író; jegyzői : dr. Félegyházi Ágost, dr. Mandelló Gyula, Schlesinger Pál és Zachár Gyula. Az alcsoportok beosztásánál, illetve a működési Programm kereteinek megállapításánál jelentékeny nehézségek merültek fel, mert a kereskedelem mint ilyen, még eddig önállóan semmiféle kiállításon sem szerepelt és így sem a csoport tárgyai, sem a kiállítás módozatai tekintetében minta vagy precedens nem létezik. A beható értekezések eredményéhez képest a csoport két főosztályra fog oszlani; az első osztály fel fogja tüntetni a cikkeket, melyek Magyarország bel- és külkereskedelmének tárgyai voltak 1848 előtt és 1867-ben és lesz 1896-ban. A közbeeső időszakok fejlődési menetét statisztikai kimutatásokban és grafikai táblázatokban tüntetik fel. A beosztásnál nem annyira az áruforgalmi statisztika árucsoportjai voltak mérvadók, mint inkább az, hogy a kereskedelem egyes főágai milyen cikkeket ölelnek fel. A bizottság, a kiállítás igazgatójának javaslatához képest, a beosztást, illetve a rendezendő kereskedelmi kiállítás kereteit megállapította és megválasztotta; az egyes alcsoportokba az alább megnevezett elnököket: I. főosztály: A hazai kereskedelem tárgyai: 1. Kereskedelem élő állatokkal (Leipziger V.) 2. Mezőgazdasági és állati termékek (Szávoszt Alfonz). 3. Építési anyagok (Popper István). 4. Bányászat, fém- és fémáruk, gépek és géprészek (Tömöry Károly). 5. Bor, szesz és egyéb italok (Jálics Kálmán). 6. Dohány és dohány termékek (Herzog Péter). 7. Ruházati cikkek (Mezey Gyula). 8. Kézműáruk, gyapot, selyem (Fürst Jakab). 9. Bőr, szőrme, gyapjú, len, és kender (Kolner Ágost.) 10. Papír, könyv, mű- és zeneművek, hangszerek (Hoffmann Aladár). 11. Gyarmatáru és élelmi cikkek (Brázay Kálmán és Tschegl Henrik). 12. Ásványvizek (Édeskuthy Lajos). 13. Fa és szén (ifj. Luczenbacher Pál). 14. Faipar (Kramer Samu.) 15. Kő, agyag és üveg ipar (Hüttl Tivadar). 16. Vegyészeti szerek (Strobentz Károly). 17. Rövidáruk és pipere áruk. (Marton Alajos.) II. főosztály: a kereskedelem segédeszközei 1848 előtt, 1867-ben és 1896-ban. Ez a főosztály eredetiben, vagy mintákban a következő tárgyakat fogja föltüntetni, a jelzett három időszakban észlelhető fejlődésükben: 1. kereskedelmi irodák berendezési és felszerelési tárgyai; 2. raktárak és elárusító helyiségek és ezek felszerelései; a raktározás eszközei és módjai; 3. csomagolás; 4. reklámeszközök; 5. szállítási eszközök és módok; a szállítást közvetítő intézmények; 6. vásárügy; 7. kereskedelmi utazók; 8. pénz- és és hitelügy ; pénz- és hitelintézetek ; 9. tőzsdék, áru- és gabonacsarnokok; 10. a kereskedelem érdekeinek előmozdítására szolgáló intézmények, (kereskedelmi kamarák, kereskedelmi testületek, kereskedelmi múzeum, tudakozó irodák stb.); a hitelezők érdekeinek megóvására szolgáló intézmények. Az elnök még kijelentette, hogy a bizottság ama tagjai, akik egyik vagy másik alcsoport iránt érdeklődnek, jelentkezhetnek és közreműködésüket a bizottság igen szívesen fogja venni. Végül felkéri az elnök az alcsoportok elnökeit és előadóit, hogy dolgozzák ki a megfelelő alcsoportok tüzetes programmját az egyes osztályok kiállításánál követendő rendszerre, valamint ama területre nézve, melyet igénybe venni óhajtanak. * A kiállítás történeti főcsoportjának 4-ik csoportbizottsága (az oktatás és tudomány története) e hó 12-én tartotta alakuló ülését. Jelen voltak: Fehér Ipoly főapát, elnök, Böhm Károly ev. gim. igazgató, Csaplár Benedek, dr. Czobor Béla főcsoport-bizottsági előadó, id. Dániel Gábor főispán, Farbaky István orsz. képviselő, dr. Kohn Sámuel főrabbi, dr. Kiss Áron, Schwicker Henrik, Kammerer Ernő bizottsági előadó. A bizottság megalakulása után, beható eszmecsere alapján a csoport saját kiállítási anyagának végső időpontjául az 1867-ik évet mondotta ki. A kisdedóvás, népoktatás, középiskolai oktatás, felsőbb tanintézetek, szakiskolák, az emberbaráti intézetek, az internátusok, mind e csoportba tartoznak. Az útbaigazító körlevél szerkesztésére albizottságot küldtek ki, mely a küszöbön álló szünidők alatt elkészíti munkálatát s a legelső őszi ülésen bemutatja. Megállapította egyúttal a bizottság az érdekeltekkel való érintkezés módját is. A jelenkori kiállítás tanügyi csoportbizottsággal folytonos kontaktusban kíván maradni. A középkori iskoláztatás történetének (régi egyetemeink, főiskoláink, papnevelő intézeteink stb.) megvilágítására szolgáló levéltári kutatások végzésére dr. Fraknói Vilmost kérik fel . A kiállítási kerületi bizottságok országszerte megkezdték az alakulást. A pécsi kerületi bizottság — mint tudósítónk írja, — május 14-én tartotta alakuló ülését Kardos Kálmán főispán elnöklete alatt. Elhatározták, hogy helyi bizottságokat egyelőre az ipartestületek székhelyein alakítanak. Az alakítással dr. Záray Károly bizottsági előadót bízták meg. A műbőr a képviselőházban. — A mesterséges bor gyártásának eltiltásáról szóló javaslat. — Budapest, május 16. Tizenhét esztendő óta vajúdik az a kérdés, amelyet ma a képviselőház a mesterséges bor gyártásának és forgalmának eltiltásáról szóló javaslat elfogadásával megoldott. Szalay Imre már 1876-ban kész javaslatot terjesztett ebben a dologban a törvényhozás elé. De akkor még virágzott a magyar bortermelés és termelőink nincsenek elkényeztetve abban a tekintetben, hogy nálunk a bajokat megelőznék. Vártak tehát, amíg a filloxéra pusztításával lépést tartott a műbőr gyártása és árulása és mind akettővel borkereskedésünk tekintélyének hanyatlása. Most azután, hogy nemsokára nem lesz már megvédeni való természetes korunk, megalkották sok minden készülődés után ezt a törvényt. De jobb későn mint soha. A képviselőháznak a javaslat dolgában történt mai vitájában gróf Batthyány Tivadar volt az első szónok, ki mint előadó elfogadásra ajánlotta a kormány előterjesztését. A javaslat úgyis csak az elveket mondja ki, a részleteket a végrehajtási rendelet fogja megállapítani. Az előadó után Gaál Jenő szólalt fel és igen alapos érvekkel védte meg a javaslatban gyökerező tilalmi elvet. Célszerűségi szempontból fogadja el a javaslatot és meg van róla győződve, hogy az egészséges, szolid borkereskedésnek a tilalom nem fog ártani. A szolid kereskedést védi az az intézkedés, hogy nem lehet mindenféle kotyvalékot a leghangzatosabb nevek, a legjobb borvidékek cége alatt eladni. Nagyon helyesen jegyezte meg Gaál Jenő, hogy nem kell attól félni, hogy a mi kiviteli borkereskedésünket most már Ausztria fogja magához ragadni. Mert a külföld bizalmát csak fokozza az a tudat, hogy Magyarországon a borhamisítás meg van tiltva. Ezekből az okokból készséggel fogadja el a javaslatot. A következő szónok, Szalay Imre csak köszönetet mondott a kormánynak, amiért beterjesztette a javaslatot, amelyet tizenhét esztendő óta minden lehető alkalommal sürgetett. Elfogadta a javaslatot Szederkényi Nándor is, aki hozzájárulását megpótolta egy óhajtással, hogy a javaslatot miharabb bővítsék és ahol intézkedései enyhék, tegyék szigorúbbá. Az általános vita ezzel bevégződött. A részletes vita során a 4-ik szakasznál felszólalt Balázs Antal. Aggodalmai vannak abban a tekintetben, hogy ez a szakasz alkalmat ad a vegyítés útján a hegyi borok meghamisítására. Kéri tehát ennek a szakasznak a törlését. Ehhez a felszólaláshoz csatlakozott Mezei Mór is. Atzél Péter a következőképpen akarná a 4-ik szakaszt módosítani: „Különböző vidéken termett borok keverése esetén az összeházasított bor oly vidékűnek jelezhető, amelyen az összeházasított boranyag túlnyomó részben termeltetett, úgy szintén különböző szőlőfajokból készült borok keverése esetén az összeházasított bor olyan szőlőfajból valónak jelezhető, amelynek túlnyomó fajbora szerint az tényleg megfelel.“ Ezt a módosítást pártolta Szalay Imre. Lukács Béla kereskedelmi miniszter az eredeti szakasz fentartását kéri. Gróf Károlyi Sándor csatlakozik Atzél Péter módosításához. Gróf Bethlen Andrásnak az eredeti szöveget pártoló felszólalása után az elnök elrendelte a szavazást, amelynek az az eredménye, hogy a Ház hét szavazattöbbséggel megtartotta a szakasz eredeti szövegét. Az 5-ik szakasznál a javaslat büntető határozatainak súlyosbítása végett Rónay Gyula azt indítványozta, hogy ezt a pontot újból való szövegezés végett utasítsák vissza a közgazdasági bizottsághoz. Szederkényi is kevesli a büntetés 300 frtos maximumát. De a többség Lukács miniszter felszólalása után az eredeti rendelkezést fogadta el. Ezután a miniszter a következő két új szakaszt ajánlotta a Háznak a javaslat 13. és 14-ik §-ai gyanánt. Az 1892. XV. törvénycikknek a mesterséges borra vonatkozó rendelkezései hatályon kivül helyeztetnek. Az a ki a jelen törvény 5. §-ának 3. pontjában és a 6. §-ban felsorolt kihágások miatt pénzbüntetéssel büntettetik, ezen pénzbüntetésen kívül még a mesterségesnek ítélt bor egész mennyiségéért e természetes bor után járó állami borital adót, Horvát-Szlavónországokban a bor italmérési adót is megfizetni tartozik. A képviselőház ezt a két új szakaszt elfogadta és ezzel befejezte a javaslat részletes tárgyalását is.