Pesti Napló, 1894. február (45. évfolyam, 32-59. szám)

1894-02-17 / 48. szám

Ő Budapest, szombat 1894. február 17. 48. szám. Hock János és Dókus Ernő, az ezredéves parlamenti bizottság előadója, aki ismertette a bizottság álláspontját is, ellenezték Borovszky indítványát. Ugyanily értelemben szólt Balogh Pál. Az ünnepségeknek egy időben való koncentrálása, szólt,­ már azért is helyesebb, mert kérdés, nem változik-e meg a nemzetközi helyzet, így csöpp kedvünk sem lesz ünnepelni. A vita eredménye az volt, hogy az értekezlet Bo­rovszky indítványának első pontját mellőzve azt határozta, hogy a millenniumot 1896-ban tartja megünneplendőnek. Az elnöki enunciáció kapcsán Rákosi Jenő megjegyezte, hogy ez a határozat nem zárja ki azt, hogy a millennium után elkészülő műalkotások felavatása nagyobb ünnepek közt történjék. A második ponthoz szólva, Dókus Ernő utalt a par­lamenti bizottság idevonatkozó határozatára s a maga részéről elfogadta az indítványt, miután az a bizottság megállapodásával nincsen ellentétben. Többek felszólalása után az értekezlet a második pontot oly értelemben fogadta el, hogy az emlékműnél a nemzeti szempontok érvénye­süljenek. A honfoglalás történetére vonatkozó harmadik pontot vita nélkül fogadták el. Érdekesen fejtegette ezután Thaly Kálmán a maga álláspontját a vidéken állítandó emlékoszlopok dolgában. Hosszas megfontolás után választotta ő a parlamenti bi­zottság által is elfogadott hét helyet az emlékoszlopok­nak. A honfoglalás eseményei fűződnek Munkácshoz, a Zoborhegyhez, Pannonhalmához, Pusztaszerhez, a dévé­nyi, zimonyi várhoz és a brassói Denk-hegyhez, ahol azok a hatalmas gránitoszlopok nemcsak lelkesíteni fogják a magyarságot, de intő jelül szolgálnak majd a magyar ál­lamegység megbontására törekvő elemeknek. Thaly beszédét lelkesen megéljenezték, mire Borovszky visszavonta a maga indítványát, s az értekezlet Thaly álláspontját tette magáévá. Balogh Pál indítványára az értekezlet Árpád sírjának kutatását is országos feladat gyanánt jelölte meg és elfogadta Sziklay János javaslatát, hogy a megyék és a városok a honfoglalással kapcsolatos helyeken emléket állítsanak. Az ülés végén Erős Gyula azt javasolta, hogy az eskütéri Duna-híd, amely előreláthatólag díszesebb lesz a vámház­ téri hídnál, Árpád-hidja legyen, s az odavezető hosszú útvonal a központi pályaudvartól a Dunáig a hon­alapító vezér nevéről neveztessék el. Ezt az indítványt is egyhangúlag helyeselték, s ezzel az értekezlet befejezte tanácskozásait. Eötvös Károly figyel. — Újabb nyilatkozatok. — Budapest, február 16. Eötvös Károly országgyűlési képviselő, ma a félhiva­talos Országgyűlési Értesítő útján — válaszul a napokban megjelent nyilatkozatokra — a következő nyilatkozatot küldte meg a lapoknak: Eötvös Károly urnak. Tisztelt kartársunk ! Eljárásunk igazolása és a te megnyugtatásod okából, emlékezetedbe hozzuk, hogy a köz­ted és báró Kaas Ivor úr között felmerült ügynek fegyve­res elégtételadással történt befejezése után mi azon nézet­ben voltunk, hogy ez a befejezés egyúttal az Ivánka Osz­kár és Szentiványi Árpád urak ügyeinek is befejezése. Né­zetünk és az elfogadott szabályok szerint, egy ügy, tekin­tet nélkül, hogy abba mások is beleavatkoztak — egy elégtételadással vagy veréssel fejezendő be. Midőn mi határozott kívánságodra megbízásodat mégis elfogadtuk és nevedben a megnevezett uraktól elég­tételt kértünk, már akkor kijelentettük előtted, hogy mi ezen ügyeknek csak két megoldását fogadhatjuk el, vagy annak kimondását, hogy a báró Kaas Ivor úrnak adott fegyveres elégtétel által ezen ügyek is elintézést nyertek, vagy neked feltétlen elégtételt adnak. Ezen elfoglalt álláspontunkból kifolyólag — önként következik, hogy amidőn a megnevezett urak, mint olya­nok, kik téged megsérteni akartak és megsértettek — a feltétlen elégtétel megadását megtagadták, mi elvi szem­pontból a felállított feltételek tárgyalásába nem bocsátkoz­tunk, hanem az ügyet rád nézve befejezettnek jelentet­tük ki. Mi azon elvi álláspontunkból kifolyólag, hogy a sér­tők mindenkor a feltétlen elégtétel adására kötelezték, bár kimutatni tudtuk volna, hogy elintézetlennek mondott ügyeid elintézettek, nem tartottuk felhasználhatóknak az ál­talad rendelkezésünkre bocsájtott okmányokat. A Clair Vilmos és Vadnay Andor urak ügyeire vo­natkozó okmányokat tehát ide zárva ezennel visszaadjuk neked. Budapesten, 1894. február 14. Komjáthy Béla Hentaller Lajos távollevő Luby Géza és Uray Imre barátaink nevében is. * Az a két irat, amelyet Eötvös Károly segédeinek ren­delkezésére bocsátott, a következőleg hangzik. I. Nyilatkozat. Alulírottak fel lettünk Eötvös Károly képviselő úr által szólítva, hogy ügyét, a­mennyiben őt Clair Vilmos úr lovagias elégtételadásra szólította fel, képviseljük. Clair Vilmos arra vonatkozólag azonban a következők jutottak tudomásunkra: Rohonczy Gedeon képviselő úr kijelentette, hogy ő­­Clair Vilmost egy ízben a képviselőház folyosójáról két szolga által kivezettette. Másnap e miatt Clair Vilmosnak két se­gédje azzal a kérdéssel ment hozzá, sérteni akarta-e ezzel a ténynyel feleket? Rohonczy úr kijelentette, hogy Clair Vilmost sérteni már annálfogva sem akarta, mert embert, akinek lovagias elégtételt nem ad, sérteni nem szokott, de Clair Vilmost ki fogja vezettetni minden társaságból, ahol vele találkozni fog s elégtételt neki sem most, sem soha nem ad. Clair Vilmos elégtételt ezen ügyben Rohonczy úrtól mai napig sem kapott. Dessewffy Arisztid úr értesített, hogy Clair Vil­mos egy érvényesként felmutatott, de valójában érvény­telen nyugtára való hivatkozással vett fel egy összeget s ezt, noha becsületszavára fogadta, hogy egy hónap alatt megtéríti, két év lefolyása alatt sem fizette vissza mind e mai napig. Fenyő Sándor ur kinyilatkoztatta, hogy ő Clair Ist­ván ur által Clair Vilmosnak egy összeget adott át abból a célból, hogy a párbaja alkalmából kibérelt vívóteremért járó költséget belőle fedezze. Clair Vilmos ur ezt az össze­get fél esztendő lefolyása alatt sem juttatta rendeltetése helyére. Ezen tények felemlítésével kijelentettük alulírottak Clair Vilmos ur segédeinek, hogy megbízójukkal semmi­nemű lovagiassági ügy elintézésébe, sőt annak még csak pertraktációjába sem bocsátkozhatunk. Erről Eötvös Károly urat, ki kész minden tisztessé­ges úri­embernek elégtételt adni, aki Clair Vilmos úr ügyét magáévá teszi, oly megjegyzéssel tudósítjuk, hogy ezen ügy nem a lovagias eljárás terére, hanem a biróság elé tartozik. Budapesten, 1884. április hó 11-én. Olay Lajos, m. k. Iloitsy Pál, m. k.I II. Jegyzőkönyv. Felvétetett 1888. január 30-án Eötvös Károly és Vadnay Andor urak közt fenforgó lovagias ügyben. Jelenlevők nevezett felek alulirótt segédei. A tegnapi jegyzőkönyv határozata szerint az ott jelzett párbajbiró­­ságba Eötvös Károly részéről felkérettek gróf Gyürky Ábrahám és gróf Károlyi Gábor urak. Vadnay Andor ré­széről pedig gróf Horváth Toldy Lajos és Fáy László. A párbajbiróság elnökéül megválasztván Somssich Pál urat, a délután folyamában megalakult s a neki a tegnapi jegyzőkönyvben feltett kérdésre a következő határozatot hozta, mely nekünk szószerint azonnal igy hirdettetett ki: „A nélkül, hogy a párbajbiróság azon kérdésnek fe­­szegetésébe belebocsátkozott volna, hogy Eötvös Károly a bíróság előtt mint ügyvéd Vadnay Andor urat megsértette-e vagy nem? egész általánosságban kimondja azon vélemé­­ményét, illetve határozatát, hogy az ügyvéd azért, amit, mint ilyen, a bíróság előtt tett vágy’ mondott, magánelég­tételt adni nem tartozik.“ Ekként az ügy befejeztetvén, a jegyzőkönyvnek egy­­egy példánya a feleknek átadatott. Kelt mint fent. Beöthy Algernon, s. k. mint Vadnay Andor segédje. Kisba­ri Kiss Ferenc, s. k. Pázmándy Dénes, s. k. Szlávy Olivér s. k. mint Eötvös Károly segédei, mint Vadnay Andor segédje. * Az éjjeli órákban a következő nyilatkozat közzététe­lére kérettünk fel: Nyilatkozat. Késő éjjeli órákban értesülök, hogy állítólag elinté­zetlen ügyeim szellőztetése végett, Eötvös Károly ország­gyűlési képviselő nyilatkozatait küldözi szét a lapokhoz a kormány félhivatalos lapja, az Országgyűlési Értesítő. Most nem vagyok abban a helyzetben, hogy az elintézési okiratokat nyomban közölhetném. Tehát csak röviden jelen­tem ki, hogy holnap közzé fogom tenni segédeimnek az Eötvös-ügyben 1884. ápril 11-én kiadott nyilatkozatát és egy becsületbirósági határozatot, mely Eötvös vádjaival szemben lovagias elégtételadásra és verésre való jogosult­ságomat egy későbbi lovagias ügyem alkalmából minden kétségen kívül elismeri. Budapest, 1894. február 16-án, éjjeli 1 órakor. Clair Vilmos: F­ő­v­á­r­o­s. * Köztisztasági bajok. A köztisztasági bizottság­nak Haberh­auer János tanácsos elnöklete alatt tartott mai ülésén felolvasták a belügyminiszternek azt a leiratát, amelyben határozott rosszalását nyilvánítja a fővárosban uralkodó köztisztasági mizériák miatt. Haberh­auer tanácsos azzal mentegette a bizottságot, hogy a főváros nagyon ke­veset áldoz a köztisztaság fentartására, viszont elismerte, hogy a leiratban említett hiányokon csakugyan segíteni kell mielőbb. Ezután elkészítették azokat a terveket, ame­lyeket az utcák, terek s a Dunapartok tisztántartásának javítására vonatkozólag a tanács elé terjesztenek. Elhatá­rozták azt is, hogy ezután 134 locsolóval öntöztetik a fő­város utcáit. Végül Máttyus Arisztid követelte, hogy a tanács erélyesen lásson a köztisztaság megjavításához és eddigi fukarságával éppen ennél a fontos ügynél hagy­jon fel. Kamerm­ayer Károly polgármester pedig az utcák tisztántartására vonatkozólag ma a következő rendeletet adta ki: Panasz tárgyát képezi, hogy a székes főváros utai, utcái és terei az utóbbi időben botrányosan tisztátalanok. Ennélfogva szigorúan utasítom az L, II., III.,­ VI., VII., VIII., IX. és X. kerületi elöljáróságokat, valamint a tűz­oltó parancsnokot, hogy a köztisztaság erélyes és fokozott mérvben való kezelésére a legnagyobb gondot fordítsák s minden rendelkezésükre álló erő célszerű alkalmazásával és fölhasználásával oda hassanak, hogy jövőre a tisztítás a leggondosabban történjék, az összesöpört hulladékot és szemetet a kerületbeli vállalkozók fogatai a szemétrako­dóra rendesen kifuvarozzák, szóval olyképp intézkedjenek, hogy e tekintetben panaszra okot ne szolgáltassanak. Amennyiben pedig a köztisztaság fokozottabb végrehajtása az eddig rendelkezésre álló munka­erővel és rendes fuvar­eszközökkel teljesíthető nem volna, elrendelem, hogy a ke­rületi elöljárók, valamint a tűzoltó főparancsnok 24 óra alatt írásbeli jelentést téve a kerületek köztisztasági álla­potáról, előterjesztéssel éljenek az iránt, mennyivel volna a munka­erő szaporítandó s hány rendkívüli szemét fuvarozó kocsit kell e célból alkalmazni, természetesen mindig az észszerű takarékosság szem előtt tartásával. * A fővárosi közkutak. A főváros pályázatot írt ki nagy és kis kutak felállítására. A pályázat eredménye­képpen a Tarnóczy-féle tű­zoltószer- és gépgyár-részvény­társaság kapta meg a szállítást három évre. * A főváros középítő bizottságának ma dél­után Kun Gyula tanácsos elnöklete alatt ülése volt. Hoz­zájárult a bizottság ahhoz, hogy az Állomás-utcát maka­­dám-burkolattal lássák el s a Zugló- és maglódi-utat kikövezzék, továbbá, hogy a budavári úri-utcában villamos kábelt fektessenek. Elfogadta a bizottság a kőbányai köz­temetői vasútnak (amely most gőzerejű) villamos vasúttá való alakításának tervezetét.­­ A középítési igazgató elő­terjeszti a főmérnöki hivatal jelentéseit arra nézve, hogy az újonnan építendő kaszárnyákat városrendezési szempontok­ból, tekintetbe véve a katonai vezetőség kivonatát is, hol kellene elhelyezni. Ezt az előterjesztést lényegtelen módo­sításokkal elfogadták. Ide vonatkozólag a bizottság egyik kívánsága az, hogy a gubacsi határban levő új fegyver­gyár mögül a lőportárakat eltávolítsák. További kí­vánsága az, hogy az Újépület területét a megha­tározott határidőnél előbb adják át. A bizottság ez­után az új Dunahidak építésével járó mellékutcák és terek s­abályozását tárgyalta. Nagy Dezső mű­egyetemi tanár azt indítványozta, hogy a Sebestyén-utcánál levő elhajlásnál a Kúria-épület egy részét és a Sebestyén­­utcának a Kúria felől levő egész oldalát sajátítsák ki és ebből a területből a Rózsa­ térrel együtt nagy teret csinál­janak. A Hatvani­ utca elhajlása így beleolvad az új térbe és esztétikailag is szebb lesz. A bizottság ezután kimon­dotta, hogy a városház-utca szabályozását egyelőre függő­ben hagyja; a piaristák épülete érintetlenül marad s amennyiben térre lesz szükség, eltávolítják a templom kö­rül levő bazárokat; a belvárosi katonai kaszárnya helyéül a Sebestyén- és Rózsa-tér, a Zöldfa-, Lipót- és Kalap-utca között fekvő házcsoportot jelölték ki; ide esik az Irányi Dániel­ utca is, amely érintetlenül marad. A bizottság ülése ennek a tervnek az elfogadásával véget ért Színház és zene. * Hangverseny. A Liszt­ Ferenc-társaságnak ma este volt saját helyiségében a negyedik házi hangversenye érdekes műsorral s előkelő művészi erők közreműködésé­vel. A társaság nagytermét igen disztingvált közönség töltötte meg, köztük a művészet és irodalom számos ki­tűnősége. A kilenc számból összeállított kissé terjedel­mes műsoron több újdonság is szerepelt amelyet ezúttal először mutattak be. Ilyenek voltak: Tóth Lajos Ga­votte-ja és Valse-ja, amelyek szellemes szerzemények. Maga a szerző játszotta s velük méltó tapsokat aratott. Uj volt D’Amant Leo hegedű-fantáziája is Hummel egy régi témája felett, amelyet a jeles hegedűs Kladivkó Vilmos játszott, de az utána előadott Hubay Csárdajelenetében inkább nyílt alkalma játékát érvényesíteni, mint a régi kaptára szabott újdonsággal. Új lett volna még ugyancsak ennek a szerző­nek egy dala is, de az R. Schiff Etelka indispozíciója kö­vetkeztében elmaradt. Elmaradt a Doppler F. Erdei Ma­dara is, fuvolára, négy kürt kísérettel s még így is majd tizenegy órakor ért véget a hangverseny. Érde­kes száma volt a műsornak Mosshammer Román hárfa­játéka, valamint Chovan Kálmán négykézre írt han­gulatos pusztai magyar képei, amelyeket a szerző és Thoman István adtak elő virtuóz precizitással. A közönség a szerzőt többször kitapsolta az emelvényre. Tetszettek a Veres Sándor magyar királyi operai tag által énekelt magyar dalok is, amelyekbe, mint rendesen, ma is igazi magyar érzést tudott önteni. Végül Grosz Gizella a magyar királyi Zeneakadémia egyik tehetséges növendéke s Thoman István tanítványa játszotta mesterével két zongorán Liszt Ábrándját Schubert Wandererje felett s már is szépen fejlett technikájáról s élénk zenészeti tem­peramentumáról tett bizonyságot. A közreműködők mind­egyike meg lehetett elégedve a tapsokkal, valamint a buzgó, előretörő társaság is a sikerrel, amelyet mai estélyével is kivívott magának. A hangversenyt táncmulatság követte. (i. i.) * Pailleron új darabja. Tegnap került színre a Comédie Frangaiseban Pailleron várva-várt új vígjátéka, melynek meséjét már közöltük. A premiere teljesen

Next