Pesti Napló, 1894. május (45. évfolyam, 120-149. szám)

1894-05-27 / 145. szám

145. szám, Budapest, vasárnap __________PESTI NAPLÓ,__________ 1894. május 27.­­ Az agitáció leghatalmasabb eszközei a pénzin­tézetek. Az igazgatósági tanácsba belevonják a vi­déki pópákat és tanítókat, akik az ülésben való rész­vételért dijat kapnak. Ezek terjesztik azután a vi­déken azokat az eszméket, amelyeket itt magukba szívtak. Ez intézetek részvényese csak oláh lehet. Olyan a szervezetük, hogy részvényt csak az kaphat, aki­nek az igazgatóság engedélyt ad rá. Ha valaki rész­vényt elad, illetőleg vesz, köteles az igazgatóságnak bejelenteni s az igazgatóság megtartja, vagyis kifi­zeti a részvény értékét, ha a vevő nem oláh. Az osztalék egy részét kizárólag román iskolai és egy­házi célokra fordítják. Oda iparkodnak, hogy az oláh iparosinasok számát szaporítsák, hogy ha lassan is, de idővel az iparos osztály is oláh legyen, így készítik elő a jö­vőt. És az utolsó évtizedben meglehetősen megszapo­rodott az intelligenciájuk. Törvénybe ütköző dolgot nem követnek el. So­hasem lehet rajtakapni őket valamin, ami büntethető. Csöndes előkészítése a jövő aspirációk talajának: ez a közvetetlen céleszköz. A szászok inkább a magyarokkal tartanak, mert félnek az oláhok szupremációjától. Az iskolákban sok oláh tanul itt, köztük né­hány kiváló tehetség. Ezek mind oláh agitátorok lesznek és annál veszedelmesebbek, mert mind tudnak magyarul. Különben Szászvárosban a nemzetiségi kérdés élére állítva nincs. Magyarnak, szásznak, oláhnak kü­lön kaszinója, külön pénzintézete van, ide sokszor egymásra vagyunk utalva s akkor közös egyetértés­sel járunk el, mert egyik nemzetiség sem elég erős arra, hogy a másik kettő fölött fölényt gyakorol­hasson.* Egy szász ember, aki előkelő megyehivatalnok, kiköt­vén, hogy a nevét ki nem írom, mert kellemetlenségtől fél, így nyilatkozott: Az a legnagyobb baj, hogy szaporodik az oláh intelligencia. Nem kellene annyi iskola. Most min­denki megtanul olvasni és olvassa­­ a Tribunát. Szép dolog a kultúra, de az oláhoknak ez hatalmas fegyvert ad a kezükbe. Most még csöndesek, mert nincsen fegyverük. De az első alkalom, mely zavart hoz az országra, fegyveres ellenállásra bírja majd az oláhokat. Azért őrizni kell a katonai raktárakat, nehogy fegyverhez jussanak. Baj az is, hogy a katonaság itt román nemzetiségű. A román ezredeket el kellene helyezni innét még akkor is, ha nem pendülnének egy húron a néppel. El kell őket helyezni azért, nehogy a népet vakmerővé tegye az a jogos vagy jogosulatlan, nem kutatom, de tényleg létező hit, hogy a döntő percben a katonaság vére lesz. Az oláh takarékpénztáraknak is veszedelmes politikájuk van. A legszívesebben adnak kölcsönt magyar földbirtokra, még ha tudják is, hogy az adós nem jól szituált. Sőt akkor még inkább. Mert amikor nem tud fizetni, megveszik a birtokot, így összevá­sárolnak a vidéken rengeteg sok birtokot, hogy a föld az ő kezükben legyen. Azért a kormánynak ren­deznie kellene a hitelviszonyokat, nehogy a magya­rok az oláhok politikájának áldozatai legyenek. Ami bennünket szászokat illet, mi az oláhokkal nem tudunk rokonszenvezni. Todor Gyula szászvárosi főszolgabíró. Tegnap beszéltem Todor Gyulával, Szászváros fő­szolgabírójával, aki a következőkben mondta el véleményét az oláh kérdésről: Nézete szerint a választási törvény reformálása és a közigazgatás államosítása javítana a helyzeten. Ha a cenzus kisebbedik, több oláh választó lesz. Ezek oláh képviselőket fognak választani, ami jó lenne. Egyrészt Budapesten hamar lejárnák magukat az oláhok, másrészt a kormány megnyerhetné a magyar állameszme számára ezeket az elemeket. Ebben az esetben kevesebb lenne Erdélyben az izgató és az oláhok is elégedettebbek lennének. Több lenne az oláh képviselő a szászok rovására, akiknek képviselete a parlamentben megfogyatkoznék. Szükség van az államosításra, hogy a hivatal­nokok állása biztos legyen s mindenki szavazhasson meggyőződése szerint. Zavargások mindenfelé. Gyulafehérvár, május 26. Sólyom Ferenc lozsárdi körjegyző ijedten beszélte el nekem, hogy az éjjel a szomszédos oláh községek meg akarták támadni Lozsárd községet, melyben sok magyar lakik. A falu népe az éjszakát a szabadban töltötte, az asszonyok a szőlőbe bújtak. A főszolga­bíró csendőrségért telegrafált. A jegyző családjával haza ment Lozsárdra. Én kocsin követtem. Martinesd oláh községben a nép a házak előtt volt. Máskor a kaputos ember előtt az oláhok kalapot emelnek, most mogorván, némán köszöntés nélkül fogadnak. Feltűnt, hogy mind ott­hon van, noha rendes időben ilyenkor dologban van­nak az oláhok. Kocsink megállt. Amikor a jegyző leugrott a kocsiról, három szemközt jött oláh hirtelen befut a házába. A jegyző utánuk siet. Az egyik oláh hango­san igy szólt: — Szépek a magyarok, szépen öltözködnek, de gyengék és igy könnyen végzünk velük. Benn a házban az asszony már várta az urát. Az oláhok nyomtalanul eltűntek. Lozsárdon a magyarok izgatottan várták a jegyzőt, de megnyugodtak arra a hírre, hogy estére csendőrök jönnek. A jegyző házában ezután össze­gyűltek tanácskozásra Győrffy Ádám biró, Győrffy Lajos másodbiró és Zudor József birtokos. A bíró mesélte, hogy tegnap este hirte­len az a sli­k­kelt szárnyra, hogy Martinesd, Répás, Pád, Tamáspatak és Nagy-Denk­ közsé­gek, amelyek Lozsárdot körülveszik, közös tá­madást intéznek a magyarok ellen. Az asszonyok sírtak, remegtek, a férfiak pedig nem tudták, hogy mihez fogjanak? Nincs a faluban egyetlen egy fegy­ver sem. Az asszonyok és a gyermekek a szőlőkbe bújtak s ott töltötték az éjszakát. A férfiak reggelig őrködtek a faluban. Zudor József beszélte el azután a következő dolgokat: A hatóságok lanyhasága és a magyarság közömbössége bátorítja az oláhokat. Nemrég valame­lyik oláh magyarul beszélt, a mire egy Petru nevű oláh megjegyezte: — Száradjon el a nyelve annak, aki a magyar nyelvet beszéli. Tegnapelőtt egy oláh ezekkel a szavakkal fo­gadta a cselédemet: — Most a nyavalya kotor titeket, magyarokat, a félelemtől. A másodbíró beszélte: Feltűnt volt, hogy éjjel az őrök egyetlen egy oláhot sem láttak. Máskor min­dig cirkálnak az utcákon. A bátrabb férfiak egész éjszaka vasvillával cirkáltak. Fekete Sándorné elbeszélte tegnapi ijedelmét. Könyörögtem — úgymond — hogy jöjjön a csendőr­ség. A bíró jelenlétemben összehívta a magyarokat, hogy szervezkedjenek. Zudor vezénylete alatt egész éjjel tíz ember őrködjék, a többiek aludhatnak. Tizen­egykor jött a csendőrség.* A Memorandum-perben hozott ítéletet a magya­rok nagy megelégedéssel fogadták. A legmegbízha­tóbb forrásból megtudtam a következőket: Szászvárosban a Görz vendéglőben minden este együtt vacsoráznak Gregid Temisztokles nyu­galmazott őrnagy, Bolgya nyugalmazott kapitány, közös hadseregbeli uniformisban, továbbá Moldován ügyvéd, Mincza, egy nyomda betűszedője és Ardelán pénzintézeti könyvelő. Az őrnagyot májusban nyug­díjazták. Egy tiszti mulatságon ugyanis Moldován üdvözölte tisztban s az őrnagyot állítólag e tisztra mondott válaszáért nyugdíjazták oly hirtelen. A memorandum-per után, Kolozsvár, május 26. úgy beszélik, hogy Lucaciu ügyében átteszik az iratokat az ügyészséghez és kiadják ellene az el­fogató parancsot. Lucaciu ugyanis a tárgyalás alatt ,,Abzug a király, éljen a császár!" kiáltásokkal iz­gatta a népet. Attól félnek, hogy az elitéltek kiszöknek Ma­gyarországból. Bukarestien július elején az oláh liga nagy gyűlést tart válaszképpen a memorandum-pörre. Ott lesznek az elitéltek is és szónoklatokat mondanak. Risztics a memorandum-pörről. Herkulesfürdő, május 26. Néhány nappal a szerb államcsíny előtt elegáns or­sóval frakker állt meg a fürdő irodája előtt. A kocsiban Risztics János, a volt szerb régens, a felesége és a fia ült. Amikor nevét a vendégkönyvbe beírták, tréfásan je­gyezte meg, hogy inkább szerette volna, ha nevét nem hozzák nyilvánosságra, mert egészen visszavonulva akarna élni, hogy kipihenje magát. Megjegyzése azonban ké­sőn volt. Engem kezelő orvosa, dr. Németi mutatott be az öreg urnak, amikor diner után, a rendes pihenő időben, be­jött a korszalonba és Gyorgyevits követtel egy félreeső asztalkához ült egy játszma dominója. Beszélgetésünk kezdetén informáltatta magát a me­morandum-perről, miután épp az erről szóló tudósítást olvasta. Az a megjegyzésem, hogy orosz kéz és orosz pénz működik közre az erdélyi oláhság dolgában, Riszticset meglepte. — Biztosítom önt, mondotta a russofil hírében álló ex-régens. Oroszországnak eszébe sem jut az, hogy eszméinek rubeleivel Bukarest közvetítésével Magyarországban propagandát csináljon. Mese az egész, amely a Krím-háború után következő években keletkezett és azóta minden alap nélkül folytonosan kisért. A beszélgetés további folyamán az exregens a ma­­gyarországi nemzetiségek viszonyairól és a délmagyaror­szági sajtóról kimerítő felvilágosítást kért és amikor a Mo­csonyi által újabban alapított Dreptatea lapról beszéltünk, megjegyezte: — Nekem azt mondották, hogy Mocsonyi egyik rokona magyar miniszter!... — Gróf Bethlen András, a magyar földmivelésügyi miniszter felesége csakugyan Mocsonyi leány, de ez a kö­rülmény éppen a magyarság politikai lojalitása mellett bizonyít. A család küszöbén nem jutnak át a politikai ellentétek. A román Irredenta még egyszer szóba került s ez alkalommal azt kérdezte, hogy a fürdőhelynek melyik ré­sze az, amelyet a román intranzigensek maguknak köve­telnek. Mikor megmondottam, hogy ez a Gr­ama balpartja, megjegyezte: — Nincs is rossz ízlésük. Ez a szebb és gaz­dagabb partrész. Az által a megjegyzésem által, hogy Garasanin az­előtt a fürdőhely rendes vendége volt, Szerbia ügyeire fordult a beszélgetés. Risztics elutasító mozdulattal mon­dotta : — Megelőzöm kérdését. Egy esztendő óta nem veszek részt Szerbia ügyeiben s éppen azért a király legutóbbi elhatározásáról és annak következményeiről még találgatásokba sem bocsátkozom. — Mindazonáltal excellenciád az ön által terve­zett alkotmány helyreállítása által nagy elégtételben ré­szesült ? — Ez bizonyos értelemben igaz lehet, de nem szabad olyan csalóka reményekben bízni, hogy a radikális szabad alkotmánytól ilyen sokkal szigorúbb törvényekre való visszaesés sokáig megmarad. Az 1888-iki alkotmány népünknek nagyon is sokat en­gedett, az 1869-diki ma már nagyon kevés. Bizonyára találnak alkalmas középutat, amelylyel állandóan sza­bályozott állapotot teremtenek. Ezzel Risztics, aki kétszer volt régens és háromszor miniszterelnök Szerbiában, barátságosan elbúcsúzott tőlem. PESTI NAPLÓ. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy lejáró előfizetésüket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Egyúttal figyelmeztetjük tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamációhoz, lakóhelyváltozás bejelentéséhez és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb felszólalásokhoz egy-egy címzálogot mellékelni szíveskedjenek. A Pesti Napló reggeli kiadásának, mely az előző napon beérkezett összes híreket magában foglalja, tehát a teljes Pesti Napló­nak előfizetési ára Budapesten és a vidéken, korán és pontosan házhoz juttatva, az esti lap küldése nélkül: Egész évre............. 14 frt — kr. Fél évre......................... 7 „ — „ Negyed évre................ 3 „ 50 „ Egy hónapra................. 1 „ 20 „ Esti és reggeli lap együtt, egyszerre küldve a vidékre: Egész évre................ . 18 frt— kr. Fél évre ......... 9 „ Negyed évre................. 4 *50 „ Egy hónapra ....... 1 „60 „ Naponkint kétszer, reggeli és esti kiadás külön­­külön házhoz vagy postán küldve: Budapesten: Vidéken: Egész évre . 18 frt — kr. Egész évre . 20 frt— kr Fél évre . . 9 „ — „ Fél évre . . 10 „ 1f Negyed évre 4 „ 50 „ Negyedévre. 5 »V Egy hónapra 1 „ 60 „ Egy hónapra 1 *70 «. A Pesti Napló esti lapjára külön is elfog­a­dunk előfizetéseket, úgy, hogy ha valaki más újságot járat és megszokott újságától megválni nem akar, előfizethet a Pesti Napló esti lap­jára, vidéken negyedévenkint 2 frt 30 krral, Budapesten 2 forinttal. A Festi Napló kiadóhivatala. (Ferenciek tere, Bazár-épület.) KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, május 26. — Lapunk legközelebbi száma hétfőn délután jelenik meg. — Személyi hirek. Koburg Klementina hercegasszony tegnap este Kóburgból Bécsbe utazott. — Eötvös Károly és gróf Károlyi Gábor, országgyűlési képviselők, ma este a gyorsvonattal Bécsre utaztak. — Nász a királyi családban. Erzsébet király­­asszonyt a holnapi eljegyzésen Stefánia trónörökösné fogja helyettesíteni. Mária Terézia főhercegnő elutazott Bécsből. A trónörökös asszony holnap ugyanazt a gyönyörű jelöltet

Next