Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-10 / 280. szám

8 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ. — Tűz a nyugati pályaudvaron. A nyugati pályaudvaron ma este ismét tűz volt. A 22. számú rak­tárban egy üres petróleumhordó meggyuladt, amitől a raktárban levő faanyag is lákot vetett. A tüzet az ötödik kerületi tüzőrség oltotta el. Ugyanebben a raktárban ezelőtt két héttel szintén tűz volt. Akkor még egy üveg benzin robbant fel, de nagyobb baj akkor sem történt. — Nagy vasúti szerencsétlenség. Chartum kö­zelében, a délkeleti vasúton, mint Othfordból táviratozzák, ma egy tehervonat összeütközött egy munkásvonattal, amelyet teljesen összerombolt. A katasztrófának öt ember­élet esett áldozatul, számosan pedig súlyosan megsebesültek. — A kolera Lengyelországban. Egy lem­­bergi telegrammunk szerint Krakóban újra kitört a kolera. Ma négy betegedés és két haláleset történt. — Felrobbantott kaszárnya. Egy new-yorki távirat jelenti, hogy a granadai (Nicaragua államban) kaszárnyát ma felrobbantották. A halottak száma, az eddigi megálla­­pítás szerint, több kétszáznál. — Öngyilkos szerelmes. Balla József kereskedő­segéd, mint levelezőnk, írja Békés­ Gyulán szerelmi bána­tában öngyilkossá lett. Budapestről jövel a Komló-fogadóba szállt s szobájába zárkózva forgópisztolylyal halántékon lőtte magát. Leveleket irt szüleinek, leányismerőseinek és barátainak, melyekben azt adja halála okául, hogy édesapja nem engedte meg, hogy szive választottját feleségül vegye. Leveleiben meghagyta, hogy vőfélyek és nyoszolyó leányok kísérjék ki a temetőbe; a fiatal emberek fehér keztyűt és nyakkendőt viseljenek, a leányok pedig bokrétát vigyenek. A fogadósnak tíz forintot hagyott, a pincérnek pedig öt forintot. — Titokzatos gyilkosság. Az orosháza-mezőhe­­gyesi vasútnak Kardoskut és Takaros nevű megállóhelyei között, mint hódmezővásárhelyi levelezőnk írja, a munká­sok a sínek mentén egy éktelenül megcsonkított, haldokló fiatalembert találtak, aki még hörgött, de szólani már nem birt. Mikor a közel levő Tót-Komlósra vitték, már halott volt. A vásárhelyi rendőrség és az orosházai szolga­­biróság erélyes nyomozást indított, de eddig semmit sem tudott kideríteni. A törvényszéki bontás gyilkosságot állapit meg s az a feltevés is ki van zárva, hogy a fiatalembert, akinek kilétét nem tudják, a vonat gázolta el, minthogy abban az időben, amikor az eset megtörténhetett volna, vonat nem járt a pályán. A vizsgálatot dr. Bencsik János aljárásbíró vezeti. — Kutatás egy bankó-gyárosnál, Horváth- Kákán József ellen, aki csak nemrég szabadult ki a bör­tönből, újabb feljelentés érkezett. A csendőrség kiküldöttei — mint pécsi levelezőnk írja — este megjelentek Kókán vitéz­ utcai telepén, letartóztatták és hozzáláttak a kuta­táshoz. Két egész napig kerestek, össze-vissza ásták a kertet, de semmit sem találtak. Kókánt aztán feloldották a zár alól. — Gyilkosság. Dinnye-Berki baranyai községben keddre virradóra meggyilkolva találták Fodor Annát saját lakásában. A csendőrség azonnal megindította a nyomozást. Nagyon valószínű, hogy a szerencsétlen asszonyt saját férje gyilkolta meg. — Monte-Carlo áldozatai. Nizzából táviratozzák, hogy egy játékos, aki 90,000 forintot vesztett el Monte- Carloban, a vesztett lépések csarnokában főbe lőtte magát. — Franciaország déli vasutainak pénztárosa, Benjan, aki társulatát 80,000 frankig megkárosította s a sikkasztott REGÉNY. Bladne. — Francia regény. — 43 — Ha szeretném, én kértem volna, hogy Ro­­doszban kikössünk... De igy — az a szegény halott pár óra múlva csak két nagy sértésnek lehet ré­szemről kitéve; részemről, akit annyira szeretett: vagy elmegyek a sirja mellett, s félrefordulok, hogy ne lássam, vagy rózsát és liliomot hintek rá — ha­zug hódolatát oly szívnek, amely más érzésektől do­bog. Melyik kisebb bántalom ? Lonoy grófné úgy találta, hogy Pattinak igaza van. Arcáról meglátszott, hogy őszintén beszél, s hogy ha szeret valakit, az nem Ariadne. — Tudom, hogy mit kell tennem — monda gyöngéden. Soha senki sem bánta még meg, hogy megajándékozott a bizalmával. Paul összerezzent erre a szóra. Hát bizalmá­ban részesítette ő Sonoy grófnét és apját? Igaz,nem csalta meg őket, mert hiszen csak elhallgatta azt a múltat, amelyben nem játszott valami felséges szere­pet. De éppen ez a hallgatás tüntette föl olyan szín­ben, amely nem a valóság volt. Nem itt volna-e az ideje, hogy szóljon? De sem bátorsága, sem ideje nem volt hozzá. Hiszen majd szólhat még. Pár perccel utóbb Marnix tudatta a kapitány­nyal, hogy megváltoztatta szándékát, mert Konstan­tinápolyban várják őket az ismerőseik. Tartson tehát a Thémisz egyenesen a Dardanellákba. Három nappal utóbb Konstantinápolyban voltak, ahol a társasélet azonnal lefoglalta Sonoy grófnét, ki maga is szinte kereste a zajt, mintha menekülni akarna valami elől. A fiatal francia diplomaták és más nemzetbeli magas állású utazók folytonosan kö­rülre voltak, meghívták, sétáltatták. A­ hajóra csak este tért vissza, s egész napokon át nem látta Neuvillarst. A Thémisz minden héten kirándult egyszer hol a Boszporuszba, hol a Fekete-tengerre. A fedélzet ilyenkor megtelt a meghívott férfivendégekkel, akik Paul iránt azt a nyájas udvariasságot tanúsították, melyet a főállásnak az alsóbbrendű­ekkel szemben tanúsítani szoktak. Ha nem zaklatták kérdésekkel, fesztelenül beszéltek előtte a Solange bájairól, mintha észre sem vennék a jelenlétét. De csakhamar még nehezebb megpróbáltatás következett Paulra. Egy fiatal orosz diplomata, X. herceg, szerelmes lett Solangeba, s vizen és szá­razon lankadatlanul udvarolt neki. A hajó egész vi­rágoskert lett, az édességek, illatszerek, cigarettek csakúgy özönlöttek; kocsi, ló, kaik, gyaloghintó foly­vást rendelkezésre állott, ha Solange menni akart valahova, ahova a herceg, mint kitűnő cicerone, ve­zette. Pazarul költekezett. Egy intésére megnyílt előtte minden ajtó és kapu. Egy hét alatt a herceg teljesen magának foglalta le Senoy grófnét és atyját. Párában, a pletyka eme székvárosában, csak­hamar híre kelt, hogy a herceg és a grófné milyen szerelmesek egymásba. Marnix, aki folyvást együtt volt leányával, semmit sem tudott a kalandosnál ka­landosabb híresztelésekről, de Neuvillars mindenről értesült egykori tengerész­társaitól, akik látogatóba jártak hozzá a yachtra. — Mit fog csinálni a gazda? Megtartja-e a hajóját, ha férjhez adta a leányát? Persze, a fiatal párt majd ön viszi nászútra, mi? Szerencsés legény! Mennyi ajándékra van kilátása a kapitánynak! Képzelhetni, hogy Paul mennyire örült ezeknek a kilátásban levő ajándékoknak, és hogy milyen örömmel fogott kezet a herceggel, aki leereszkedő nyájassággal bánt vele. Amennyire imádta Solanget, annyira gyűlölte ezt az embert. S ha eszébe jutott, hogy csakugyan meg fogják bízni, hogy nászútra vigye a „fiatal párt“, a boldogtalan azt mormolta magában, kezét ökölre szorítva: — Inkább a levegőbe röpítem ezt a hajót! Történt, hogy a Boszporuson regatta-verseny volt. A díjak egyikét, bizánci mivit ódon kelyhet, a herceg tűzte ki, a Konstantinápolyban időző yach­tok versenyére. Természetesen azt szerette volna, hogy a kehely a Solangeé legyen, és a grófné közölte is a kapitányával, hogy mennyire óhajtaná, hogy a Thé­misz győzzön. Neuvillars éppen nem lelkesedett a tervért s még kevésbbé volt ínyére az, midőn a grófné azt adta értésére, hogy őt szeretné a ver­senyző csalnak vezetőjéül látni. — Szokás szerint az ilyesmi a másod-tiszt dolga, — mondá Paul. — Jó — viszonzá Solange, ujjaival az asztalon dobolva, — akkor hát ő kapja kezemből a virágot, melyet a győztesnek szántam. Nem mondott többet, de képzelhetni, hogy töb­bet gondolt, és Neuvillars — más véleményre tért. Csillogó szemmel mondá: — Én fogom vezetni a csolnakját... és az ön csolnakja lesz a győztes! És másnap hozzálátott kiválasztott embereinek a begyakorlásához. Egy heti szorgalmas gyakorlat és gondos ügyelet után, mely még a táplálkozásra is ki­terjedt, a Thémisz legényei biztosak lehettek a győ­zelem felől. És győztek is. Ki tudná megmondani, hogy mi lett volna Paulból, ha a szerencse ellene fordul! So­lange annyira érezte ennek a győzelemnek a szüksé­gességét, hogy aggodalomtól elhalványodott arccal nézte a versenyt. Mikor pedig vége volt, arca piros lett az örömtől, s Paul látva mosolyát és szeme csil­logását, életének egyik legnagyobb örömét élvezte. Solange, mialatt a sokaság rivalgása közben átadta neki a virágcsokrot, ezt a szót suttogta: — Köszönöm? Paul nem tűnődött azon, hogy mit köszönt meg; ő csak azt látta, hogy Solange finom keztyűs ujjaival kiszakított a nekiadott bokrétából egy ró­zsát, hogy a keblére tűzze, — és ebben a pillanatban csalóiém­ boldog volt. De boldogsága nem tartott Sokáig. (Folyt. köv.) pénzzel szintén Monte-Carloban próbált szerencsét, a roulette-en mindenét elvesztette s azután önként jelentke­zett a hatóságnál. — Öngyilkos kisbiró. Mint levelezőnk irja, Ju­hász János kis-kun­lacházai kisbiró tegnap este a község­háza egyik mellékhelyiségében nadrágszijára felakasztotta magát. Mire megtalálták, halva volt. A negyvenötéves feleséges, családos embert családi és anyagi bajok kerget­ték a halálba. Hirdető rovatunkat olvasóközönségünk szíves figyelmébe ajánljuk. Fő­v­á­r­os. * Budapest virilistái. Az igazoló választmánynak ma délutáni gyűlésén mutatták be a főváros legtöbb adót­­fizető polgárainak névjegyzékét. A jegyzékben vannak: dr. Wagner Géza 28,089 fo­rint 10 krajcárral (kétszeresen számítva), megyeri Krausz Lajos 18,526 forinttal (kétszeresen), dr. Emmer Kornél 18,081 forint 60 krajcárral (kétszeresen), dr. Brády Zsig­­mond 17,214 forint 12 krajcárral (kétszeresen), Luczen­­bacher Pál 16,256 forint 50 krajcárral, Popper Samu 14,107 forint 60 krajcárral, hatvani Deutsch Sándor 12,052 forint 56 krajcárral (kétszeresen), dr. Keleti Gyula 11,757 forint 38 krajcárral (kétszeresen), Török József 10,246 forint 92 krajcárral (kétszeresen), Kammer Ernő 10,160 forint 72 krajcárral, dr. Gerti Lajos 9879 forint 2 kraj­cárral (kétszeresen), Tamássy József 9491 forint 4 kraj­cárral, Kiss Károly 9363 forint 10 krajcárral (kétszeresen), Steiger Gyula 8931 forint 68 krajcárral (kétszeresen), Lánczy Leó, 8306 forint 48 krajcárral (kétszeresen), dr. Ened Adolf 8186 forint 30 krajcárral (kétszeresen), Ráth Károly (fő­polgármester) 7833 forint 46 krajcárral (kétszeresen), Hein­rich Ferenc, 7592 forint 28 krajcárral (kétszeresen), dr. Krausz Ede 7502 forint 66 krajcárral, Brázay Kálmán 7375 forint 26 krajcárral, dr. Tóth László 7326 forinttal (kétszeresen), Kollerich Pál 7267 forint 73 krajcárral, Édeskuthy Lajos, 7106 forint 27 krajcárral, Machlrtp Ede, 7020 forint 33 krajcárral. Az 1200 legtöbb adót fizetők közül ezúttal a legutolsó helyen Gemeiner István szerepel 389 forint adóval. A bizottság határozata szerint a névjegyzéket októ­ber 13-tól 20-ig nyilvánosan kifüggesztik a régi városhá­zán. Reklamációkat csakis írásban lehet beadni. A kilépő és benmaradó virilisták névjegyzékét most fogja a bizott­ság összeállítani és a közgyűlésnek bemutatni. Színház és zene. * Sztojanovics Jenő operája. A Magyar Királyi Operában novemberben kerül szinre Sztojanovics Jenő Ninon című­ kétfelvonásos operája, amelynek szövegét Ábrányi Emil írta. A szerepeket a következőképpen osz­­tották ki: Susanne (Ninon) — Ábrányiné W. Margit. Philippe — Arányi­, marquis — Takács­, pap — Ney. * A cremonai hegedűs. Hubay Jenő operája, az Cremonai hegedűs, mint értesülünk, az idei téli évadban Színre kerül az Operában. A termékeny zeneszerző most egy másik operán dolgozik, amelynek első felvonásával már el is készült. Az írt opera címe: A falu rossza. * Gassi Ferenc mint zeneszerző. Gassi Ferenc, a magyar királyi Opera volt tagja, mióta a színpadtól visszavonult, a zeneszerzésre adta magát. Az új zene­szerző, mint értesülünk, öttételű vonósnégyest fejezett be, amelyet a hangversenyévad alatt valamelyik koncert­­ben a közönségnek is be fog mutatni. 1894. október 10. 280. szám. * Pályázat operaszövegre. A Kisfaludy-társaság függőben levő pályázatai közül e hónap 30-ikán jár le a Lukács Xszítva-alapból eredeti operaszövegre kitűzött ötszáz forintos pályadíj. A Snévi tisztán lírikus szövegnek, a pályázat feltételei szerint, egész estét kell betöltenie s lehet víg opera is. Tárgyát korlátlanul merítheti a magyar történelemből, a magyar mondából, a magyar társadalmi vagy népéletből. A szövegben lehetnek prózai részek is s a verselésre kiváló gond fordítandó. A pályamunkák a Kisfaludy-társaság titkárához, Beöthy Zsolthoz, (Arany János­ utca 1. szám.) e hónap végéig küldendők be. * A Népszínház új pénztára. A Népszínház új jegypénztára, amelyet a közönség kényelmére és a torló­dás megszüntetése végett állítottak föl, már megkezdte működését, s így a Kerepesi-út felé eső pénztárban csak az aznap esti előadásra lehet jegyet váltani, míg a más­napra és a vasárnap délutáni előadásokra szóló jegyeket a Népszínház­ utca felé eső pénztárban árulják. Egyúttal azok számára, akik esti nyolc óra után jönnek színházba, a Népszínház földszinti ruhatárában kisegítő­ jegypénztárt állítottak föl, s így mindazok, akik későn jönnek, itt vált­hatják meg jegyüket. * Konti operette Bécsben. Konti József Citerája, melyet a bécsi An der Wien színház előadásra elfogadott, február hónapban kerül ott szinre. Az operette címét át­keresztelték Prímásra és új szöveget írattak hozzá. * Vonósnégyes társulatok. A Grü­nfeld-Willmouth­­féle vonósnégyes-társulat az idén is több hangversenyt fog adni, a Krancsevics-Burger-féle négyes társulat azon­ban az idei hang­verseny évadban nem fog játszani. Tudomány, irodalom. (*) Kossuth fogsága és Pest vármegye rendel. Székely József, Pestvármegye főlevéltárosa, a megyei levél­tárban őrzött adatok nyomán érdekes füzetet irt Kossuth fogsága és Pestvármegye rendel címen. A tudós szerző érdekes okiratokból összeállítja azt a küzdelmet, amelyet Pestvármegye rendel a központi hatalom ellen folytattak a közszabadság és a nyilvánossági jog érdekében. Ugyanez a központi államhatalom volt az, amely a Kossuth Lajos ellen elkövetett erőszakoskodásokkal, majd elfogatásával oly durván megsértette a megye rendeit. A történelmi előzmények rövid felsorolása után közli a füzet a Kossuth elfogatása ügyében tartott vármegyei közgyűlésekről fel­vett jegyzőkönyveket, a királyhoz intézett feliratot és még több becses okmányt, amely erre az ügyre vonatkozik. Végül sikerült fakszimilében közli Kossuth Lajosnak 1845- ben Pestvármegyéhez intézett sajátkezű beadványát. A jeles krosi­r az Athenaeum kiadásában jelent meg s egy koronába kerül. (*) Lejáró regénypályázat. A Kisfaludy-Társa­­ságnál e hónap végén a függő pályázatok közül lejár a Szél­er Árpád-féle jutalom, amelyet regényre tűztek ki. A regény kisebb terjedelmű is lehet; jutalma ötszáz forint. A pályázathirdetésnek megfelelően kiállított pályaművek október 31-ikéig Beöthy Zsolthoz, a társaság főtitkárához (Budapest V., Arany János­ utca 1. szám) küldendők be. (*) Házasságok: Sas Ede újságíró kollégánk, a Nagyvárad szerkesztője Házasságok címmel új könyvet fog kiadni karácsonyra. A modern házasságkötésről és a házaséletről lesznek benne elbeszélések és kultúrképek. A könyvre, amely Grill Károly kiadásában fog megjelenni, elő lehet fizetni egy forintjával a szerzőnél.

Next