Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-19 / 289. szám

6 Budapest, péntek 1894. október 19. 189. szám. _____________FESTI NAPLÓ, amit megkeresnek. Beszélt a magyarok csodálatos hőstet­teiről, felséges csatákról, a budapesti és szegedi leányok eszményi szépségéről. Olykor megszakította a szót, hogy a zongorához üljön és tüzes, bizarr csárdást játszszék, amelynek akkordjai összevegyülnek, mint valami őrületes táncnak a figurái, majd ismét ellágyul és édessé lesz, mintha menyegzős zsolozsma volna, hirtelen pedig a keringő ütemeibe csapott át, isteni, érzéki keringőbe! Havasok a Hortobágyon. — A legújabb világcsoda. — Budapest, október 18. Tegnap egy régi iskolatársam keresett föl váratla­nul a lakásomon. Valaha kopott, ü­gyefogyott fiú volt, most tömör, háromszögletes szakállt viselt és csodálatosan meg­­férfiasodott. Angol cilinderét letette a szőnyegre és kissé hűvösen, de annál elegánsabbul adott kifejezést abbeli örö­mének, hogy annyi év múlva újólag találkozhatik velem. — Voltaképpen üzleti dologban jövök, mondta, — mert vizitelésre bizony nem szakíthatnék,,időt. Hiszen tudod, hogy reggeltől estig alig van egy szabad pil­lanatom. Internacionális állásom majd ide, majd oda kényszerít, úgyszólván pihenés nélkül jövök Péter­­várról Konstantinápolyba, vagy Madridból Budapestre. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy az év négy­ötöd­részében a Grands Express Européennes étkező­kocsi­jában ebédelek. Mindezt potom busz- vagy huszonöt­­ezer tiszta jövedelemért, — becsületszavamra, ez nem bo­londság. — És mi az az internacionális állás? Vendégem elővett egy névjegyet haragoszöld, arany-Sarkos tárcájából, — a névjegyén ezek a sorok állottak. Nagy Viktor a Nemzetközi Gletser-Részvénytársulat főtitkára. 0^ Csak 1000 méteren felül. 'W — Nemzetközi Gletser-Részvény­társulat? szóltam bámulva. Hírét sem hallottam mindeddig. Viktor mosolyogva nézett rám. — Székhelyünk Luzernben van, mondta, — és részvé­nyeseink többnyire olasz és francia vállalkozóit. Részvény­­tőkénk több mint tíz millió, de a kibocsátó ár rövid öt év alatt közel négyszeresére emelkedett Ma már bélyeges folyamodással sem juthatsz többé egyetlen akcióhoz. — És mi a vállalat célja? — Valószínüleg olvastad a Daudet Alfonz Tartarin­­jének életrajzát, aki Svájcban fölfedezte a kulissza-hava­sokat. Az egész Svájc állítólag csupa kulissza: vászon­­hegyek, vászonhavasok, vászonszakadékok az égbenyúló vászoncsúcsok aljában. A svájci köztársaság egy élelmes vállalkozóé, aki ilyen módon h­úz hasznot a hegymászók nevetséges hóbortjából. Igazi Svájc nincsen is, az egész csupa kulissza. Ez a Daudet regényének a veleje, — amint láthatod, a tréfa zseniális. A mi vállalatunk azonban konkrét dolgokat csinál s ha jövetelem célját meghallga­tod, jó pénzért jó szóért, — bizonyára magad is rendel­kezésünkre állsz. — Hát mi a jöveteled célja? — Megcsináljuk a Mont-Blancot a magyar Hor­­tobágyra. Észrevette, hogy megdöbbenve nézem végig s a székét nyájasan közelebb húzta. — Ne félj, szólt nevetve — nem bolondultam meg. Ez egy reális vállalat, részvény társulatunknak meg lesz belőle a maga haszna. Hiszen tudod, hogy rohamosan szaporodik azoknak az embereknek a száma, akik ezer vagy kétezer méternyi magasságból szeretnek végigtekin­teni a világon. De ezer vagy kétezer métert még a leg­fanatikusabb Alpineri-klubban sem mászik még szívesen. Mi tehát kényelmesen, úgyszólván minden fáradság nélkül felröpítjü­k a Mont-Blanc, a Csavalagiri csúcsára, akár ki sem kell mozdulnia Hajdumegye határából. — Fogaskerekű vasúton? — Oh, dehogy. A nemzetközi Gletser-Részvénytár­sulat akár a Rákos mezejére elhozza neked a Fopokatepetlt vagy a Csimborasszót, s rögtön föl is visz a tetejére, anélkül hogy a saját lábadat megerőltetnéd. — És hogy történik mindez ? — A dolog egyszerűbb, mint gondolnád. Láttál-e már egy közönséges kaucsuk-vánkost? — Hogyne ! — A kaucsuk vánkost kényelmesen eldughatod a mellényzsebedbe, — de ha fölfújod, nagyszerűen alhatsz rajta. Ami gletsereink a kaucsuk-vánkosok mintájára készültek, s az összehajtott Csavalagirit, Mont-Blancot, Popocatepetl könnyű szerrel elviheted egy óriás faládá­ban. De ha a finom, földhöz erősített kaucsuk-burkolatot szintiltig teleszivattyúzod levegővel, akár a Rákoson vagy a Hortobágyon megdagad másfélezer vagy kétezer méter­nyire. A kaucsuk-burkolat a legutolsó kis domborulatig hiven visszaadja a mintául szolgáló hegyet, az összes csú­­csok, hegyhátak, szakadékok ott aötétlenek előtted a kékellő messzeségben. — De hol vesztek ennyi levegőt? — Tízezer köbméter levegőt könnyű szerrel előállít a részvénytársulat egy-egy gőzfuttatója. Hat gőzfuttató például telided teli megtölti az egész kaucsuk Mont- Blancot . . . — Zseniális . . . Viktor diadalmasan ütött a vállamra. — Lám, ugy­e már kezded pedzeni a Gletser Részvény-Társulat nagyszerű célját? Az összehajtoga­tott Csavalagiri vagy Popokatepetl­en minden nagyobb fáradság nélkül helyet foglalhatnak mindazok, akik az égbetörő csúcsokra vágyakoznak. Akár a pitvarajtó­­ból fölléphetnek a kétezer méteres hegyoromra, mert ez a hegyöröm a szivattyúzás előtt ott hever a lábuk előtt a sík föld felületén. De a gőzfuttatók működése mindinkább megdagasztja az óriás kaucsuk-hegységet, s a turisták lassan, alig észrevehető ringással emelkednek föl a horizont végtelenségébe. Háromnegyed óra alatt kényel­mesen odafenn vannak a harmadfélezer lábnyi beláthatat­lan magasságban. — S a leszállás ? — Kinyitunk pár észrevehetetlen szellentyűt s a Csa­valagiri úgy összelapul, mint egy megrepedt luftballon .... — Ez az egész, — folytatta Viktor, s amint láthatod, nincs benne semmi boszorkányság. A vállalat hol itt, hol ott állítja föl a maga égbetörő hegyóriásait, mint a pano­­rámás­ mester az ő érdekes ponyvasátrát. Most, miként az imént említettem előtted, a Mont-Blancot akarjuk ide­varázsolni a Hortobágy kellős-kellő közepére. — És miben lehetek a szolgálatodra? — A részvénytársulat mindig szerződtet egy-két srót, aki a vállalatra a nagyközönség figyelmét felhívja. Ezúttal téged szemeltünk ki, s ha a megbízást elvállalnád, szívesen kifizetem a négyezer forintnyi honoráriumot. — Négyezer forintot? — ügy van. Ha parancsolod, rögtön átadhatom az összeget. Elővette a haragoszöld pénzestárcát s udvariasan letette a négyezer forintot az alacsony dohányzó asztalra. Minthogy rendes körülmények között csak háromezer fo­rintot kapok egy hasonló terjedelmű cikkért, a Viktor felhívásának szívesen eleget tettem, s im­e, ezennel van szerencsém felhívni a közönség becses figyelmét a horto­bágyi Mont-Blancra, amely már legközelebb láth­ató lesz. Pán. F­ő­v­á­r­o­s. * A tisztvisel­ők fizetésrendszere. A fővárosi tiszt­viselők fizetésének rendezésére vonatkozó javaslatot a bel­ügyminiszter több változtatás után jóváhagyta, de jóváha­gyásához újra kikötött egy a javaslaton teendő változta­­tást. Nevezetesen azt követeli a jóváhagyásról szóló leira­tában, hogy a főváros a kerületi elöljárókat a tanácsosok­kal tegye egy rangba és javadalmaiba, amint ezt az elöl­járóságról szóló törvény is rendeli. A miniszteri leirat kü­lönben szó szerint való szövegében a következő: A székes­főváros tisztviselői és hivatalnokai illetmé­nyeinek rendezése ügyében a törvényhatósági bizottság folyó évi szeptember hónap 19-ikén és 20-ikán tartott közgyűlésében hozott határozatot ezennel jóváhagyom, ama megszorítással mindazonáltal, hogy a határozat 11-ik pontja második bekez­désének mellőzésével, az első bekezdésben a tanácsosi fizetés két osztályára nézve tett intézkedés akként értendő, hogy a tanácsosok és kerületi elöljárók fizetése törvény szerinti azonosságánál fogva a magasabb fizetési osztályba a ta­nácsosok és elöljárók egyaránt akként jutnak, hogy nem húsz tisztviselő rangsor szerinti legidősebb mindenkori egy­negyede élvezi a magasabb fizetési osztály illet­ményeit. Nem volt pedig a közgyűlési határozat 11-ik pontja változatlanul jóváhagyható, mert a kerületi elöljáróságok­ról szóló 1893. XXXII. törvénycikk 7. szakasza világo­san rendeli, hogy a kerületi elöljárók fizetése és lakbére a tanácsosokéval egyenlő; amennyiben tehát a tanácsosok fizetése két osztályzattal állapíttatott meg, a kerületi elöl­járók a tanácsosi magasabb fizetési osztályzatba való jutás­tól a törvény megsértése nélkül elvileg ki nem zárhatók; minthogy pedig a közgyűlési határozat a magasabb fize­tési osztályba való jutást a rangidős­séghez köti, a tör­vény határozott rendelkezésének eleget tenni csak akként lehet, ha kimondatik, hogy a tanácsosok szolgálati idejé­nek rangsorába a kerületi elüljárók is fölvétetnek s amennyiben a sor reájuk esik, a magasabb fizetési osz­tályba a törvény értelmében előlépnek. Felhív­ta a székes­főváros közönségét, hogy a kérdéses határozat 11-dik pontjának megfelelő módosítása mellett, a tisztviselők és hivatalnokok illetményeit véglegesen állapítsa meg s ho­zandó határozatát hozzám terjeszsze föl. Érdekek harca. — A főváros közgyűlése. — Budapest, október 18. Budapest törvényhatóságának mai közgyűlésén az a régóta hangoztatott érdek és pártharc, amely sok jobb sorsra méltó ügyet temetett már el, a maga leplezetlen való­ságában tört ki. Nagy kivételképpen a közgyűlés mai má­sodik napján is nagy számban jelentek meg a bizottsági tagok, amit azonban megmagyarázott az, hogy a Rákos­palota és Kőbánya között építendő villamos vasút ügye volt a napirenden. Rácz Károly, a budai rész X. kerületének képvise­lője, nem ugyan a vasút építése ellen, hanem az ellen a forma ellen tört ki, hogy az építés ügyébe maga a főváros szóljon bele. A felszólalásra megindult a pesti kerületek mozgalma és a szenvedélyes hangok Ráczot akkor indítot­ták közbeszólásra, amikor Polónyi Géza beszélt. — Az érdekeltek beszélnek — szólt közbe Rácz Károly. Polónyi Géza magánkívül kiáltotta Rácz felé: — Ki itt az érdekelt? Ki az? Nevezze meg! — Meg fogom nevezni, mondta Rácz, csak ne érzé­kenykedjék. — De igenis, érzékenykedem — érzékenykedett Polónyi, — ha itt ebben a teremben érdekeltekről beszél­nek. Akarom tudni, hogy ki az érdekelt. — Igenis! Ki az érdekelt? zúgta rá a IX. kerület. — Akarják tudni? — kérdezte Rácz Károly. — Hát éppen önök, a X-ik kerület, meg a többi. Ez a vég­szavam. Erre a kijelentésre kitört a­­vihar, amely minden mérgével a szókimondó Rácz Károlynak zúdult. Szerencsére közbevetette magát a polgármester és elsimította az egyre szenvedélyesebbé váló szóharcot. Ámde Buda és Pest mind­végig haragos pillantásokkal méregette egymást. Az ülés lefolyása a következő volt: * Ráth Károly főpolgármester helyett Kamermayer Károly polgármester elnökölt a közgyűlésen. Mindenekelőtt az adóhivatalok újjászervezésére vo­natkozó javaslatot tárgyalták. A javaslathoz tegnap Heltai Ferenc módosításokat adott be, amely miatt a javaslatot a módosítások tárgyalása végett a közgyűlés tegnap vissza­adta a tanácsnak. Ennek folytán a tanács ma azt az elő­terjesztést tette, hogy a módosítások a reform életbelép­­tethetése végett mellőzendők. Csupán azt fogadták el, hogy az árverésekre a kerületi elüljárók részéről kiküldött bi­zalmi férfiak menjenek a végrehajtókkal. Heltai maga is hozzájárult az előterjesztéshez s egyúttal azt indítvá­nyozta, hogy az állásokra a pályázatot már ebből a köz­gyűlésből írják ki. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. A Rákospalota és Kőbánya között szükségessé vált villamos vasúti vonal meghosszabbítása tárgyában éles vita támadt, amelynek végén elhatározták, hogy a villamos vasúttársaságot felszólítják, tegye megfontolás tárgyává az összeköttetés ügyét s a vonal kiépítésére mutassa be a terveket. Rácz Károly halasztó indítványát elvetették. Következett a lóvasutnak a villamosvasútra leendő átalakításának kérdése. A közúti lóvasút-társaság felter­jesztést intézett a fővároshoz aziránt, hogy útvonalait záros határidő alatt villamos üzemre akarja berendezni. A tanács elvben elfogadta az előterjesztést és a közgyűlés elé a következő javaslatot adta be: 1. Mondja ki a közgyűlés, hogy a székes­főváros területén felállított és lőerőre berendezett közúti vasút összes vonalainak villamos üzemre való átalakításához elvben hozzájárni és a budapesti közúti vaspálya-társaság által e célból bemutatott terveket a további tárgyalások alapjául elfogadva, azokat további törvényszerű tárgyalás végett a fővárosi közmunkák tanácsához küldi. 2. A közgyűlés a mérnöki hivatalnak a középítési bizottság által is pártolt javaslata alapján már most el­határozza, hogy mindazok a vonalak, amelyek a mérnöki hivatali jelentés I. 1—8. pontjai alatt (a belső vonalak) vannak felsorolva, az átalakításra vonatkozó engedély ki­adása után az alsó vezetékű rendszer szerint, míg ellen­ben azok a vonalak, amelyek a mérnöki hivatali jelentés II. 1—8. (a külső vonalak) pontjaiban vannak elősorolva, az átalakításra vonatkozó engedély kiadása után azonnal a felső vezetékű rendszer szerint lesznek kiépítendők, megjegyezvén ez utóbbi vonalra nézve azt, miszerint ezen vonalak is az esetre, ha az útvonalak a jövőben rendez­­tetnének és kőburkolattal láttatnának el, a hatóság egy­szerű felhívására szintén alsó vezetékűekké alakítandók át, végül, hogy azok a vonalak, amelyek a mérnöki hiva­tali jelentés III. 1—4. pontjaiban megemlítvék s amelyek egyelőre ugyan a felső vezetéki rendszer szerint kiépíthe­tők, már a legközelebbi jövőben, az úttestek rendezése alkalmával, az alsó vezetéki rendszerre átépítendők lesznek. 3. A közgyűlés továbbá az átalakítás feltételéül megállapítja, hogy a közúti vasút vonalain alkalmazásban levő sínek helyébe a Haarmann-féle rendszerű sínek lesz­nek alkalmazandók, kimondja egyidejűleg, hogy az átalakítás további módozataira nézve az egyéb műszaki, valamint ezúttal nem érintett pénzügyi feltételek és kikötések meg­állapítását a megtartandó közigazgatási bejárás alapján a későbbi tárgyalásoknak tartja fenn. 4. Végül utasítja a tanácsot, hogy a fővárosi köz­munkák tanácsa átiratának beérkezése után a közigazgatási bejárás elrendelését a kereskedelemügyi miniszter úrnál közvetetlenül kérelmezze. Havass Rezső elismeri, hogy a vasút átalakítása előbb-utóbb nélkülözhetetlenné válik. De az előterjesztést, amely pénzügyi és műszaki szempontból hiányos, még elv­ben sem fogadja el. Azt indítványozza, hogy az előterjesz­tést utasítsák vissza, kérelmezzék a kereskedelmi minisz­tertől a közigazgatási bejárás elrendelését, azután szólítsák fel a társaságot, hogy pénzügyi és műszaki szempontból teljesen felszerelt terveket adjon be a fővárosnak. Rácz Károly mindenekelőtt kifogásolja a fővárosi adminisztráció lanyhaságát, amelynél nyolc hónapig hevert ez az ügy, anélkül, hogy teljesen előkészíttette volna, az­után azt indítványozza, hogy az ügyet adják vissza a ta­nácsnak, amely azt a vasútügyi bizottságnak adja ki tár­gyalásra. Lechner Lajos középítő igazgató felvilágosító szavai után Havass Rezső kijelenti, hogy leginkább amiatt van ellene a tanácsi előterjesztésnek, mert abban világosan ki van mondva, hogy a már fennálló lóvasúttársaságnak adja meg a vonalak átalakítására a hozzájárulást, pedig megtörténhetik, hogy a villamos vasúti berendezésre sok­kal előnyösebb feltételeket kaphatnak esetleg más vál­lalattól. A vita azonban ekkor még nem ért véget. A köz­gyűlés nagy része Havasi indítványát fogadta volna el, ámde a szavazás sorrendje miatt újra összezavarták a kérdést. Előbb arról volt szó, hogy a tanács előterjeszté­sét nem fogadják el egyáltalán, mert maga a tanács is kijelentette, hogy a közúti vasúttársaság beadványa min­den tekintetben hiányos. Mikor pedig az elnök pontonként akarta megszavaztatni a tanácsi javaslatot, hogy a mű-

Next