Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-19 / 289. szám
6 Budapest, péntek 1894. október 19. 189. szám. _____________FESTI NAPLÓ, amit megkeresnek. Beszélt a magyarok csodálatos hőstetteiről, felséges csatákról, a budapesti és szegedi leányok eszményi szépségéről. Olykor megszakította a szót, hogy a zongorához üljön és tüzes, bizarr csárdást játszszék, amelynek akkordjai összevegyülnek, mint valami őrületes táncnak a figurái, majd ismét ellágyul és édessé lesz, mintha menyegzős zsolozsma volna, hirtelen pedig a keringő ütemeibe csapott át, isteni, érzéki keringőbe! Havasok a Hortobágyon. — A legújabb világcsoda. — Budapest, október 18. Tegnap egy régi iskolatársam keresett föl váratlanul a lakásomon. Valaha kopott, ügyefogyott fiú volt, most tömör, háromszögletes szakállt viselt és csodálatosan megférfiasodott. Angol cilinderét letette a szőnyegre és kissé hűvösen, de annál elegánsabbul adott kifejezést abbeli örömének, hogy annyi év múlva újólag találkozhatik velem. — Voltaképpen üzleti dologban jövök, mondta, — mert vizitelésre bizony nem szakíthatnék,,időt. Hiszen tudod, hogy reggeltől estig alig van egy szabad pillanatom. Internacionális állásom majd ide, majd oda kényszerít, úgyszólván pihenés nélkül jövök Pétervárról Konstantinápolyba, vagy Madridból Budapestre. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy az év négyötödrészében a Grands Express Européennes étkezőkocsijában ebédelek. Mindezt potom busz- vagy huszonötezer tiszta jövedelemért, — becsületszavamra, ez nem bolondság. — És mi az az internacionális állás? Vendégem elővett egy névjegyet haragoszöld, arany-Sarkos tárcájából, — a névjegyén ezek a sorok állottak. Nagy Viktor a Nemzetközi Gletser-Részvénytársulat főtitkára. 0^ Csak 1000 méteren felül. 'W — Nemzetközi Gletser-Részvénytársulat? szóltam bámulva. Hírét sem hallottam mindeddig. Viktor mosolyogva nézett rám. — Székhelyünk Luzernben van, mondta, — és részvényeseink többnyire olasz és francia vállalkozóit. Részvénytőkénk több mint tíz millió, de a kibocsátó ár rövid öt év alatt közel négyszeresére emelkedett Ma már bélyeges folyamodással sem juthatsz többé egyetlen akcióhoz. — És mi a vállalat célja? — Valószínüleg olvastad a Daudet Alfonz Tartarinjének életrajzát, aki Svájcban fölfedezte a kulissza-havasokat. Az egész Svájc állítólag csupa kulissza: vászonhegyek, vászonhavasok, vászonszakadékok az égbenyúló vászoncsúcsok aljában. A svájci köztársaság egy élelmes vállalkozóé, aki ilyen módon húz hasznot a hegymászók nevetséges hóbortjából. Igazi Svájc nincsen is, az egész csupa kulissza. Ez a Daudet regényének a veleje, — amint láthatod, a tréfa zseniális. A mi vállalatunk azonban konkrét dolgokat csinál s ha jövetelem célját meghallgatod, jó pénzért jó szóért, — bizonyára magad is rendelkezésünkre állsz. — Hát mi a jöveteled célja? — Megcsináljuk a Mont-Blancot a magyar Hortobágyra. Észrevette, hogy megdöbbenve nézem végig s a székét nyájasan közelebb húzta. — Ne félj, szólt nevetve — nem bolondultam meg. Ez egy reális vállalat, részvény társulatunknak meg lesz belőle a maga haszna. Hiszen tudod, hogy rohamosan szaporodik azoknak az embereknek a száma, akik ezer vagy kétezer méternyi magasságból szeretnek végigtekinteni a világon. De ezer vagy kétezer métert még a legfanatikusabb Alpineri-klubban sem mászik még szívesen. Mi tehát kényelmesen, úgyszólván minden fáradság nélkül felröpítjük a Mont-Blanc, a Csavalagiri csúcsára, akár ki sem kell mozdulnia Hajdumegye határából. — Fogaskerekű vasúton? — Oh, dehogy. A nemzetközi Gletser-Részvénytársulat akár a Rákos mezejére elhozza neked a Fopokatepetlt vagy a Csimborasszót, s rögtön föl is visz a tetejére, anélkül hogy a saját lábadat megerőltetnéd. — És hogy történik mindez ? — A dolog egyszerűbb, mint gondolnád. Láttál-e már egy közönséges kaucsuk-vánkost? — Hogyne ! — A kaucsuk vánkost kényelmesen eldughatod a mellényzsebedbe, — de ha fölfújod, nagyszerűen alhatsz rajta. Ami gletsereink a kaucsuk-vánkosok mintájára készültek, s az összehajtott Csavalagirit, Mont-Blancot, Popocatepetl könnyű szerrel elviheted egy óriás faládában. De ha a finom, földhöz erősített kaucsuk-burkolatot szintiltig teleszivattyúzod levegővel, akár a Rákoson vagy a Hortobágyon megdagad másfélezer vagy kétezer méternyire. A kaucsuk-burkolat a legutolsó kis domborulatig hiven visszaadja a mintául szolgáló hegyet, az összes csúcsok, hegyhátak, szakadékok ott aötétlenek előtted a kékellő messzeségben. — De hol vesztek ennyi levegőt? — Tízezer köbméter levegőt könnyű szerrel előállít a részvénytársulat egy-egy gőzfuttatója. Hat gőzfuttató például telided teli megtölti az egész kaucsuk Mont- Blancot . . . — Zseniális . . . Viktor diadalmasan ütött a vállamra. — Lám, ugye már kezded pedzeni a Gletser Részvény-Társulat nagyszerű célját? Az összehajtogatott Csavalagiri vagy Popokatepetlen minden nagyobb fáradság nélkül helyet foglalhatnak mindazok, akik az égbetörő csúcsokra vágyakoznak. Akár a pitvarajtóból fölléphetnek a kétezer méteres hegyoromra, mert ez a hegyöröm a szivattyúzás előtt ott hever a lábuk előtt a sík föld felületén. De a gőzfuttatók működése mindinkább megdagasztja az óriás kaucsuk-hegységet, s a turisták lassan, alig észrevehető ringással emelkednek föl a horizont végtelenségébe. Háromnegyed óra alatt kényelmesen odafenn vannak a harmadfélezer lábnyi beláthatatlan magasságban. — S a leszállás ? — Kinyitunk pár észrevehetetlen szellentyűt s a Csavalagiri úgy összelapul, mint egy megrepedt luftballon .... — Ez az egész, — folytatta Viktor, s amint láthatod, nincs benne semmi boszorkányság. A vállalat hol itt, hol ott állítja föl a maga égbetörő hegyóriásait, mint a panorámás mester az ő érdekes ponyvasátrát. Most, miként az imént említettem előtted, a Mont-Blancot akarjuk idevarázsolni a Hortobágy kellős-kellő közepére. — És miben lehetek a szolgálatodra? — A részvénytársulat mindig szerződtet egy-két srót, aki a vállalatra a nagyközönség figyelmét felhívja. Ezúttal téged szemeltünk ki, s ha a megbízást elvállalnád, szívesen kifizetem a négyezer forintnyi honoráriumot. — Négyezer forintot? — ügy van. Ha parancsolod, rögtön átadhatom az összeget. Elővette a haragoszöld pénzestárcát s udvariasan letette a négyezer forintot az alacsony dohányzó asztalra. Minthogy rendes körülmények között csak háromezer forintot kapok egy hasonló terjedelmű cikkért, a Viktor felhívásának szívesen eleget tettem, s ime, ezennel van szerencsém felhívni a közönség becses figyelmét a hortobágyi Mont-Blancra, amely már legközelebb látható lesz. Pán. Főváros. * A tisztviselők fizetésrendszere. A fővárosi tisztviselők fizetésének rendezésére vonatkozó javaslatot a belügyminiszter több változtatás után jóváhagyta, de jóváhagyásához újra kikötött egy a javaslaton teendő változtatást. Nevezetesen azt követeli a jóváhagyásról szóló leiratában, hogy a főváros a kerületi elöljárókat a tanácsosokkal tegye egy rangba és javadalmaiba, amint ezt az elöljáróságról szóló törvény is rendeli. A miniszteri leirat különben szó szerint való szövegében a következő: A székesfőváros tisztviselői és hivatalnokai illetményeinek rendezése ügyében a törvényhatósági bizottság folyó évi szeptember hónap 19-ikén és 20-ikán tartott közgyűlésében hozott határozatot ezennel jóváhagyom, ama megszorítással mindazonáltal, hogy a határozat 11-ik pontja második bekezdésének mellőzésével, az első bekezdésben a tanácsosi fizetés két osztályára nézve tett intézkedés akként értendő, hogy a tanácsosok és kerületi elöljárók fizetése törvény szerinti azonosságánál fogva a magasabb fizetési osztályba a tanácsosok és elöljárók egyaránt akként jutnak, hogy nem húsz tisztviselő rangsor szerinti legidősebb mindenkori egynegyede élvezi a magasabb fizetési osztály illetményeit. Nem volt pedig a közgyűlési határozat 11-ik pontja változatlanul jóváhagyható, mert a kerületi elöljáróságokról szóló 1893. XXXII. törvénycikk 7. szakasza világosan rendeli, hogy a kerületi elöljárók fizetése és lakbére a tanácsosokéval egyenlő; amennyiben tehát a tanácsosok fizetése két osztályzattal állapíttatott meg, a kerületi elöljárók a tanácsosi magasabb fizetési osztályzatba való jutástól a törvény megsértése nélkül elvileg ki nem zárhatók; minthogy pedig a közgyűlési határozat a magasabb fizetési osztályba való jutást a rangidősséghez köti, a törvény határozott rendelkezésének eleget tenni csak akként lehet, ha kimondatik, hogy a tanácsosok szolgálati idejének rangsorába a kerületi elüljárók is fölvétetnek s amennyiben a sor reájuk esik, a magasabb fizetési osztályba a törvény értelmében előlépnek. Felhívta a székesfőváros közönségét, hogy a kérdéses határozat 11-dik pontjának megfelelő módosítása mellett, a tisztviselők és hivatalnokok illetményeit véglegesen állapítsa meg s hozandó határozatát hozzám terjeszsze föl. Érdekek harca. — A főváros közgyűlése. — Budapest, október 18. Budapest törvényhatóságának mai közgyűlésén az a régóta hangoztatott érdek és pártharc, amely sok jobb sorsra méltó ügyet temetett már el, a maga leplezetlen valóságában tört ki. Nagy kivételképpen a közgyűlés mai második napján is nagy számban jelentek meg a bizottsági tagok, amit azonban megmagyarázott az, hogy a Rákospalota és Kőbánya között építendő villamos vasút ügye volt a napirenden. Rácz Károly, a budai rész X. kerületének képviselője, nem ugyan a vasút építése ellen, hanem az ellen a forma ellen tört ki, hogy az építés ügyébe maga a főváros szóljon bele. A felszólalásra megindult a pesti kerületek mozgalma és a szenvedélyes hangok Ráczot akkor indították közbeszólásra, amikor Polónyi Géza beszélt. — Az érdekeltek beszélnek — szólt közbe Rácz Károly. Polónyi Géza magánkívül kiáltotta Rácz felé: — Ki itt az érdekelt? Ki az? Nevezze meg! — Meg fogom nevezni, mondta Rácz, csak ne érzékenykedjék. — De igenis, érzékenykedem — érzékenykedett Polónyi, — ha itt ebben a teremben érdekeltekről beszélnek. Akarom tudni, hogy ki az érdekelt. — Igenis! Ki az érdekelt? zúgta rá a IX. kerület. — Akarják tudni? — kérdezte Rácz Károly. — Hát éppen önök, a X-ik kerület, meg a többi. Ez a végszavam. Erre a kijelentésre kitört avihar, amely minden mérgével a szókimondó Rácz Károlynak zúdult. Szerencsére közbevetette magát a polgármester és elsimította az egyre szenvedélyesebbé váló szóharcot. Ámde Buda és Pest mindvégig haragos pillantásokkal méregette egymást. Az ülés lefolyása a következő volt: * Ráth Károly főpolgármester helyett Kamermayer Károly polgármester elnökölt a közgyűlésen. Mindenekelőtt az adóhivatalok újjászervezésére vonatkozó javaslatot tárgyalták. A javaslathoz tegnap Heltai Ferenc módosításokat adott be, amely miatt a javaslatot a módosítások tárgyalása végett a közgyűlés tegnap visszaadta a tanácsnak. Ennek folytán a tanács ma azt az előterjesztést tette, hogy a módosítások a reform életbeléptethetése végett mellőzendők. Csupán azt fogadták el, hogy az árverésekre a kerületi elüljárók részéről kiküldött bizalmi férfiak menjenek a végrehajtókkal. Heltai maga is hozzájárult az előterjesztéshez s egyúttal azt indítványozta, hogy az állásokra a pályázatot már ebből a közgyűlésből írják ki. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. A Rákospalota és Kőbánya között szükségessé vált villamos vasúti vonal meghosszabbítása tárgyában éles vita támadt, amelynek végén elhatározták, hogy a villamos vasúttársaságot felszólítják, tegye megfontolás tárgyává az összeköttetés ügyét s a vonal kiépítésére mutassa be a terveket. Rácz Károly halasztó indítványát elvetették. Következett a lóvasutnak a villamosvasútra leendő átalakításának kérdése. A közúti lóvasút-társaság felterjesztést intézett a fővároshoz aziránt, hogy útvonalait záros határidő alatt villamos üzemre akarja berendezni. A tanács elvben elfogadta az előterjesztést és a közgyűlés elé a következő javaslatot adta be: 1. Mondja ki a közgyűlés, hogy a székesfőváros területén felállított és lőerőre berendezett közúti vasút összes vonalainak villamos üzemre való átalakításához elvben hozzájárni és a budapesti közúti vaspálya-társaság által e célból bemutatott terveket a további tárgyalások alapjául elfogadva, azokat további törvényszerű tárgyalás végett a fővárosi közmunkák tanácsához küldi. 2. A közgyűlés a mérnöki hivatalnak a középítési bizottság által is pártolt javaslata alapján már most elhatározza, hogy mindazok a vonalak, amelyek a mérnöki hivatali jelentés I. 1—8. pontjai alatt (a belső vonalak) vannak felsorolva, az átalakításra vonatkozó engedély kiadása után az alsó vezetékű rendszer szerint, míg ellenben azok a vonalak, amelyek a mérnöki hivatali jelentés II. 1—8. (a külső vonalak) pontjaiban vannak elősorolva, az átalakításra vonatkozó engedély kiadása után azonnal a felső vezetékű rendszer szerint lesznek kiépítendők, megjegyezvén ez utóbbi vonalra nézve azt, miszerint ezen vonalak is az esetre, ha az útvonalak a jövőben rendeztetnének és kőburkolattal láttatnának el, a hatóság egyszerű felhívására szintén alsó vezetékűekké alakítandók át, végül, hogy azok a vonalak, amelyek a mérnöki hivatali jelentés III. 1—4. pontjaiban megemlítvék s amelyek egyelőre ugyan a felső vezetéki rendszer szerint kiépíthetők, már a legközelebbi jövőben, az úttestek rendezése alkalmával, az alsó vezetéki rendszerre átépítendők lesznek. 3. A közgyűlés továbbá az átalakítás feltételéül megállapítja, hogy a közúti vasút vonalain alkalmazásban levő sínek helyébe a Haarmann-féle rendszerű sínek lesznek alkalmazandók, kimondja egyidejűleg, hogy az átalakítás további módozataira nézve az egyéb műszaki, valamint ezúttal nem érintett pénzügyi feltételek és kikötések megállapítását a megtartandó közigazgatási bejárás alapján a későbbi tárgyalásoknak tartja fenn. 4. Végül utasítja a tanácsot, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa átiratának beérkezése után a közigazgatási bejárás elrendelését a kereskedelemügyi miniszter úrnál közvetetlenül kérelmezze. Havass Rezső elismeri, hogy a vasút átalakítása előbb-utóbb nélkülözhetetlenné válik. De az előterjesztést, amely pénzügyi és műszaki szempontból hiányos, még elvben sem fogadja el. Azt indítványozza, hogy az előterjesztést utasítsák vissza, kérelmezzék a kereskedelmi minisztertől a közigazgatási bejárás elrendelését, azután szólítsák fel a társaságot, hogy pénzügyi és műszaki szempontból teljesen felszerelt terveket adjon be a fővárosnak. Rácz Károly mindenekelőtt kifogásolja a fővárosi adminisztráció lanyhaságát, amelynél nyolc hónapig hevert ez az ügy, anélkül, hogy teljesen előkészíttette volna, azután azt indítványozza, hogy az ügyet adják vissza a tanácsnak, amely azt a vasútügyi bizottságnak adja ki tárgyalásra. Lechner Lajos középítő igazgató felvilágosító szavai után Havass Rezső kijelenti, hogy leginkább amiatt van ellene a tanácsi előterjesztésnek, mert abban világosan ki van mondva, hogy a már fennálló lóvasúttársaságnak adja meg a vonalak átalakítására a hozzájárulást, pedig megtörténhetik, hogy a villamos vasúti berendezésre sokkal előnyösebb feltételeket kaphatnak esetleg más vállalattól. A vita azonban ekkor még nem ért véget. A közgyűlés nagy része Havasi indítványát fogadta volna el, ámde a szavazás sorrendje miatt újra összezavarták a kérdést. Előbb arról volt szó, hogy a tanács előterjesztését nem fogadják el egyáltalán, mert maga a tanács is kijelentette, hogy a közúti vasúttársaság beadványa minden tekintetben hiányos. Mikor pedig az elnök pontonként akarta megszavaztatni a tanácsi javaslatot, hogy a mű-