Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-27 / 297. szám

st. r negyvenötödik évfolyam» A reggeli és esti kiadás bil­ön* kutyn házhoz vagy postán küldve Budapesten és a vidéken: Egész évre--------18 frt — kr. Félévre-------— 9 „ — » Negyedévre------- 4 „ 60 „ Egy hónapra — 1 „ 60 „ Egy szám ára a vidéken: Reggeli kiadás— — 5kr. Esti kiadás----------------- 4„ Kiadóhivatal:­­„ Ferenciek tere 4. ti., I. emelet. A reggeli és esti kiadás együtt, egyszerre küldve Budapesten és a vidéken: Egész évre_____14 frt — kr. Félévre------------- 7 „ - „ Negyedévre — —. 3 „ 50 „ Egy hónapra — 1 „ 20 „ Egy szám ára Budapesten: Reggeli kiadás :_____ 4 kr. Esti kiadás .„ 3 „ Szerkesztőség: DL Ferenciek tan 3. Athenaeum-épület« 297. sz. Budapest, szombat, október 27. 1894. Caprivi lemondása. Budapest, október 27. Caprivi lemondása s a demisszió elfogadásának hire, mint ez táviratainkból kiviláglik, Németorszá­got csakúgy meglepte, mint a külföldet. Az okokat kutatgatják mindenfelé, de ennek a kutatgatásnak mindeddig nem sikerült bizonyosságra szert tenni. Csak sejtenek és találgatnak és kombinálnak. Egy dolgot azonban bizonyosnak tart mindenki: azt, hogy a kancellár-változás a német birodalom külpolitiká­ját egy szemernyivel sem fogja megváltoztatni. A válságról ma a következő táviratokat kaptuk: Berlin, október 27. A lapok általánosan a következő államférfiakat jelölik a kancellári állásra: herceg Hohenlohe hely­tartót, gróf Eulenburg Fülöp bécsi nagykövetet és Rado­witz madridi követet. Berlin, október 27. A császár ma a pályaudvarra hajtatott, hogy onnan a vasúton érkező herceg Hohenlohét magával vigye. Habár más jelölteket is emlegetnek, mint Wedell stockholmi követet, Walderseet és Radowitzot, elsősorban mégis csak Hohenlohe jön tekintetbe. Berlin, október 27. A­ lapok általános meglepetéssel szólnak a beállott válságról. Főképp a kancellárválsággal foglalkoznak és el­ismerik gróf Caprivi kiváló személyes tulajdonságait. A Nationalzeitung azt hiszi, hogy a válság következtében újra egyesíteni fogják a birodalmi kancellárságot és a porosz miniszterelnökséget és úgy véli, hogy egyéb változás a porosz állami minisztériumban nem lesz. A Vossische Zeitung sze­rint most többről van szó, nem csupán a szociáldemo­krácia ellen teendő intézkedésekről. A Berliner Tage­blatt azt mondja, hogy a válság Caprivi és Eulen­­burg barátait és elleneit egyaránt meglepte. Arról, hogy ki lesz a birodalmi kancellár utódja, a lapok különféle kombinációkat közölnek. Emlegetik Brensart mostani hadügyminisztert, továbbá gróf Walderseet, herceg Hohenlohe helytartót, Miguel pénzügyminisztert, Bennigsent és gróf Zedlitz volt kultuszminisztert. Berlin, október 27. A császár herceg Hohenlohe f­elszász-lotharingiai helytartót ma magához hivatta. Általán azt hiszik, hogy ő lesz Caprivi utódja, habár nem bizonyos, hogy Hohenlohe, tekintettel magas korára, el fogja-e fogadni a kancellárságot. Herceg Hohenlohe Klodvig 1819-ben született. London, október 27. A reggeli lapok meglepetésüket fejezik ki a német­­országi válság felett. A Times azt mondja, hogy bármi legyen is a válság oka, remélhető, hogy a válság nem je­lenti a császári politika teljes változását. Daily News azt véli, hogy a válság nem lesz hatással a külpolitikára és tisztán német ügy. A Standard azt mondja, hogy a szociáldemokrácia terjedése kétségkívül komoly dolog, de sajnálatos, hogy válságra engedték jutni a dolgot. Pakis, október 27. A lapok általában azon a nézeten vannak, hogy a miniszterválság Németországban, dacára annak, hogy Sándor cár betegségével összeesik, nem jelent válto­zást a külügyi politikában, mert ennek igazi és kor­látlan vezetője mindig Vilmos császár volt. — A JOC­A. A Nemzeti Szalon megnyitása. — A Festi Napló eredeti tárcája. — A magyar képzőművészek és műbarátok egye­sületének kiállítása ma nyílt meg a József-körut és a József-utca sarkán, a Baross-kávéház fölött. Hatvan magyar művész vesz benne részt 166 műtárgygyal. Ez a kezdet, s azt lehet mondani, hogy elég jól kez­dődik. A közönség nem talál elsőrendű alkotásokat, hanem egy csomó jó képet, talán gyöngébbecskéket is. De ez nem a művészek arénája, az a Műcsarnok marad. Itt állandó kiállítást rendeznek a festők és szobrászok, ami bemutatásra kerül, az egyszersmind eladó is. Annyi festményt és néhány szobrot állítot­tak ki, amennyi elfért. Minden genre képviselve van, nagyobb és kisebb művekben. A kis- és miniatűr ké­peket leginkább keresi a közönség, szalonjai szá­mára. Talál bő választékot ezekből is. Semmi kétség, hogy koronkint kitűnő művek szintén meg­fordulnak itt, most azokat a nemsokára meg­nyíló Műcsarnok számára tartogatják. A megnyíló kiállítás mégis érdemes, változatos s mutatja, hogy a magyar festők egyre dolgoznak. Éppen azért szük­séges, hogy a közönség tudomást vegyen azokról s ami megtetszik neki belőlük, meg is szerezhesse. A művészek ha nem is műveik legjobbjait küldték el, de olyat, amelyért helyt állnak. Nemzeti Szalon kiállítását semmi esetre se azzal a szemmel nézze a közönség, mint a Műcsar­nokét. Sokkal kisebb, sokkal igénytelenebb. A célja sem az, hogy kiváló alkotásokat gyűjtsön össze, ha­nem hogy a festők munkáit hozza nyilvánosságra és megbízható műtárgyakat áruljon. Ilyen intézetnek a közönség épp úgy ín­ját érezte eddig, mint maguk a festők.­­ (Küldöttség Lukács Bélánál.) Lukács Béla kereskedelemügyi miniszternél ma Jásznagykun-Szolnok­­megye negyventagú küldöttsége tisztelgett Almássy Géza főispán vezetése alatt. A küldöttség a Mező­túr-Jászberény- Gyöngyös városokat összekötő nagy alföldi műút kiépítését kérelmezte. —­zínség Szolnok megyében.) Megírtuk, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye legutóbbi közgyűlésén gróf Szapáry Gyula indítványára a megye ínséges állapotára hivatkozva megbuktatták a millennium idejére tervezett nemzeti alapítvány szép eszméjét. Mint utólag kiderült, az ínségre való hivatkozás csak fogás volt a Szapáry-párttól, amely a kulturális célra tervezett egy százalékos pótadót perkorreskálta. Az alispán ugyanis rögtön körrendeletet adott ki a polgármesterekhez és főszolgabírákhoz, amely­ben jelentéstételre hívta fel őket a lakosság viszonyairól s intézkedett szükség esetén a segélyezés módjáról. A jelentések már beérkeztek és a negyvenöt község jelenté­séből kiviláglott, hogy ínségről csak néhány megyei kép­viselő álmodott. Karcag városa és a jászsági járás négy községe valóságos indignációval utasította vissza a felesle­ges segélyt. Ahol kisebb Ínség mégis mutatkozott, ott is csak a tervezett állami utak kiépítését kérték, így nincs ugyan Ínség Szolnok megyében, ami nagyon örvendetes, de elmarad a kulturális alapítvány, ami eléggé szomorú. Magunk sem azzal a kritikával szólunk a ki­állításról, mely képzőművészetünk alkotásait keresi. Ismertetjük röviden a közönség tájékozására, az ő figyelmeztetésére. Hanem a teljes elismerést ki kell fejeznünk az egész kiállítás iránt, amely vonzó és sokoldalú s némely tehetséget teljes melegében, al­kotási kedvében mutat be, mint például báró Med­­nyánszkyt, e kitűnő tájképléstől. A régi művészek gárdájából Thán Mórt említ­jük először, aki történeti festészetünket egymaga képviseli Sapho végpercei című nagyobb képével. A boldogtalan költőnő a tengerparton egy sziklánál, utolszor szorítja kebléhez lantját. Még egy olasz leány is van a veterán festőtől, érdemes megszerezni való. Tejházi Ferenc egy életképe (lovas csősz a búza közt) és csendélete (szőlő és kehely); Brodszky táj­képei, s ezek közt egy nagyobb, a Traun tava és Mol­nár József képei a magyar festészet múlt évtizedei­nek művészeit képviselik itt, ahol többnyire az újabb generáció gyűlt össze. Koroknyai Ottóé az elsőség az arcképfestők közt Pulszky Ágost államtitkár portréjával, mely hű, nyugodt, jellegzetes. Pulszky az íróasztalnál ül és ír. Egyszerű, sallangok és drapériák nélkül festett kép, jó stílben tartva. Még egy kicsiny miniatűr genre­­képet is állított ki Koroknyai, ki pár év előtt a Munkácsy-díjat nyerte el. A kis kép egy pipázó paraszt humoros, büszke alakja. Báró Mednyánszky László legjobb táj festőink közül való, eredetiségben, friss benyomások dolgában, felfogásban kitűnő tehetség. Könnyen, biztosan jel­lemez; tartalom, gondolat vagy legalább kitűzött fel­adat nélkül soha sincs. Négy vagy öt tájképe van itt, mindenik a felvidékről, a Tátrából, s ezek­nek megszerzése minden műszeretőnek ambíciója lehet. Az utóbbi időkben szereti az előtért száraz bozóttal fedni, a kép többi része aztán a háttér ho­mályában van kiképezve. Némelyik a képek közül csak Budapest, október 27. — A királyi udvar Gödöllőn. A király, mint gödöllői levelezőnk írja, ma az egész napot dolgozó szobá­jában tölti s igy udvari vadászat nem lesz. A királyné szokott sétáit végzi s valószínűleg már november első nap­jaiban elmegy Gödöllőről. — Justh Zsigmond emlékezete. Mint orosházai levelezőnk írja, Szent-Tornya és a szomszédos faluk laká­­sainak viselkedése meghatóan bizonyítja, mennyire sze­rette az a nép Justh Zsigmondot. A legények azóta nem járnak táncba, a leányok fekete szalagot viselnek a ha­jukban és az asszonyok fekete kendővel kötik be a fejü­ket. S a síron, a görög színház közepén, összehalmozzák kis kertjük minden virágát. A holttesttel együtt jött meg Cannesből Justh hűséges, régi szolgája, Szentiványi István. Ez meséli, hogy amikor látta, mennyire rosszabbodik urá­nak állapota, többször kérte: vázlat, amelyen a művész egy-egy hangulat megadá­sát próbálja meg. Ilyen tanulmány a Folyó partján, nagy fehér kép, melyen a művész egy széles viz ké­pét festette le. Az előtérben part sincs, csak a viz­­széli nád és bozót szálai nyúlnak föl, aztán jön a viz, legfelül a homályos túlsó part s azon egy pár legelő ló elvesző körrajzával. A művészi érzék és tu­dás műve. Bravúrral van festve a Havazás a Tát­rában. Valóban a havas, szürke fátyol borul min­denre, melyen keresztül alig látszanak a hegyek, középen pedig a folyóvíz, de amint látszik, igaz és hű. Mednyánszky minden képén rajta a természet egy-egy sajátsága, a magány, a kopárság, a bércek imponáló fensége. Gazdag ispirációja szakadatlan s ennek birtokában van bátorsága szakítani a megszo­­kottsággal, a sablonokkal. Rippl Rónai József régebb idő óta Párisban tanul, s úgy látszik, kiváló érzéke van a bizarr iránt. Arcképeket látunk tőle, különös modorban festve, vér és hús nélkül való női arcokat, amelyek, ha csak­ugyan lehetségesek, akkor vagy átlátszó spiritista lények, vagy a kendőző szerek temetik el üdeségü­­ket, markirt tulajdonságaikat. A legrosszabb eset az, attól félünk, hogy a festő maga rejti el erőtlen, rideg krétaszínek alá, oly hidegen, mintha preparálná valami tudományos célra. E spiritista médiumok kö­zül egynek képe még feltüntet valami misztikusságot a századvégi hisztérikus asszonyokból, hanem már az ugyanazon falon levő másik asszony: még ki sem púderezte magát, hogy legalább arról a hólyagszerű szürkeségű vászonról valamiképpen kiváljon. Az ilyen lények semmiesetre sem ülnek a festőnek, hanem csak hipnotikus vagy spiritista séance-okban figyel­hetők meg, mint momentfölvételek. Az életnek és igazságnak semmi köze hozzájuk. A két női arckép­ből az egyik, a vérszegény leány képe, azonban en­nek a modornak nagyon figyelemre méltó műve. Felfogás dolgában ebbe az iskolába tartozik Megyék és városok. — (megsértett egyházközség.) Az orosházai ágostai hitvallású evangélikus egyházközség nemrég megünnepelte másfélszázados jubileumát. Nagy feltűnést keltett, hogy a jubileumi ünnepségektől a vármegye vezető emberei távol maradtak. Az egyháztanácsnak, mint levelezőnk írja, teg­napelőtt közgyűlése volt, amelyen sajnálatát fejezte ki, hogy a vármegye a jubileumban részt nem vett. Egyúttal elhatározta, hogy mivel Schlauch Lőrinc püspöknél annak idején Orosházán a főszolgabírói hivatal tisztelgett, to­vábbi miheztartás végett bizalmas kérdést intéz a fő­szolgabírói hivatalhoz, mi okból nem cselekedték meg az evangélikus püspökkel szemben ugyanazt az udvarias­ságot, amelylyel a katolikus püspöki megtisztelték. — (Borsodmegye uj föld.- Ha). Mint miskolci levelezőnk írja, Miklós Gyula már értesitette báró Rad­­vánszky Gézát, a borsodmegyei szabadelvű­párt elnökét főispánná való kineveztetéséről és arról, hogy ennek foly­­tán mandátumáról lemond. Báró Radvánszky az így meg­üresedett edelényi választókerület polgárait Edelénybe november hó 1-jére értekezletre hívja össze. Báró Vay Béla volt főispán a novemberi rendkívüli közgyűlésen búcsúzik el a megyétől. Ugyanakkor lesz az új főispán beiktatása. Lévay József, megyei főjegyző, helyettes alispán felszólította a megye tisztviselőit, hogy a jövő héten, szer­dán gyűljenek össze, mert a tisztikar a távozó Melczer Gyulától ünnepies búcsút vesz. Négy oldal, KÜLÖNFÉLÉK.

Next