Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-27 / 297. szám
st. r negyvenötödik évfolyam» A reggeli és esti kiadás bilön* kutyn házhoz vagy postán küldve Budapesten és a vidéken: Egész évre--------18 frt — kr. Félévre-------— 9 „ — » Negyedévre------- 4 „ 60 „ Egy hónapra — 1 „ 60 „ Egy szám ára a vidéken: Reggeli kiadás— — 5kr. Esti kiadás----------------- 4„ Kiadóhivatal:„ Ferenciek tere 4. ti., I. emelet. A reggeli és esti kiadás együtt, egyszerre küldve Budapesten és a vidéken: Egész évre_____14 frt — kr. Félévre------------- 7 „ - „ Negyedévre — —. 3 „ 50 „ Egy hónapra — 1 „ 20 „ Egy szám ára Budapesten: Reggeli kiadás :_____ 4 kr. Esti kiadás .„ 3 „ Szerkesztőség: DL Ferenciek tan 3. Athenaeum-épület« 297. sz. Budapest, szombat, október 27. 1894. Caprivi lemondása. Budapest, október 27. Caprivi lemondása s a demisszió elfogadásának hire, mint ez táviratainkból kiviláglik, Németországot csakúgy meglepte, mint a külföldet. Az okokat kutatgatják mindenfelé, de ennek a kutatgatásnak mindeddig nem sikerült bizonyosságra szert tenni. Csak sejtenek és találgatnak és kombinálnak. Egy dolgot azonban bizonyosnak tart mindenki: azt, hogy a kancellár-változás a német birodalom külpolitikáját egy szemernyivel sem fogja megváltoztatni. A válságról ma a következő táviratokat kaptuk: Berlin, október 27. A lapok általánosan a következő államférfiakat jelölik a kancellári állásra: herceg Hohenlohe helytartót, gróf Eulenburg Fülöp bécsi nagykövetet és Radowitz madridi követet. Berlin, október 27. A császár ma a pályaudvarra hajtatott, hogy onnan a vasúton érkező herceg Hohenlohét magával vigye. Habár más jelölteket is emlegetnek, mint Wedell stockholmi követet, Walderseet és Radowitzot, elsősorban mégis csak Hohenlohe jön tekintetbe. Berlin, október 27. A lapok általános meglepetéssel szólnak a beállott válságról. Főképp a kancellárválsággal foglalkoznak és elismerik gróf Caprivi kiváló személyes tulajdonságait. A Nationalzeitung azt hiszi, hogy a válság következtében újra egyesíteni fogják a birodalmi kancellárságot és a porosz miniszterelnökséget és úgy véli, hogy egyéb változás a porosz állami minisztériumban nem lesz. A Vossische Zeitung szerint most többről van szó, nem csupán a szociáldemokrácia ellen teendő intézkedésekről. A Berliner Tageblatt azt mondja, hogy a válság Caprivi és Eulenburg barátait és elleneit egyaránt meglepte. Arról, hogy ki lesz a birodalmi kancellár utódja, a lapok különféle kombinációkat közölnek. Emlegetik Brensart mostani hadügyminisztert, továbbá gróf Walderseet, herceg Hohenlohe helytartót, Miguel pénzügyminisztert, Bennigsent és gróf Zedlitz volt kultuszminisztert. Berlin, október 27. A császár herceg Hohenlohe felszász-lotharingiai helytartót ma magához hivatta. Általán azt hiszik, hogy ő lesz Caprivi utódja, habár nem bizonyos, hogy Hohenlohe, tekintettel magas korára, el fogja-e fogadni a kancellárságot. Herceg Hohenlohe Klodvig 1819-ben született. London, október 27. A reggeli lapok meglepetésüket fejezik ki a németországi válság felett. A Times azt mondja, hogy bármi legyen is a válság oka, remélhető, hogy a válság nem jelenti a császári politika teljes változását. Daily News azt véli, hogy a válság nem lesz hatással a külpolitikára és tisztán német ügy. A Standard azt mondja, hogy a szociáldemokrácia terjedése kétségkívül komoly dolog, de sajnálatos, hogy válságra engedték jutni a dolgot. Pakis, október 27. A lapok általában azon a nézeten vannak, hogy a miniszterválság Németországban, dacára annak, hogy Sándor cár betegségével összeesik, nem jelent változást a külügyi politikában, mert ennek igazi és korlátlan vezetője mindig Vilmos császár volt. — A JOCA. A Nemzeti Szalon megnyitása. — A Festi Napló eredeti tárcája. — A magyar képzőművészek és műbarátok egyesületének kiállítása ma nyílt meg a József-körut és a József-utca sarkán, a Baross-kávéház fölött. Hatvan magyar művész vesz benne részt 166 műtárgygyal. Ez a kezdet, s azt lehet mondani, hogy elég jól kezdődik. A közönség nem talál elsőrendű alkotásokat, hanem egy csomó jó képet, talán gyöngébbecskéket is. De ez nem a művészek arénája, az a Műcsarnok marad. Itt állandó kiállítást rendeznek a festők és szobrászok, ami bemutatásra kerül, az egyszersmind eladó is. Annyi festményt és néhány szobrot állítottak ki, amennyi elfért. Minden genre képviselve van, nagyobb és kisebb művekben. A kis- és miniatűr képeket leginkább keresi a közönség, szalonjai számára. Talál bő választékot ezekből is. Semmi kétség, hogy koronkint kitűnő művek szintén megfordulnak itt, most azokat a nemsokára megnyíló Műcsarnok számára tartogatják. A megnyíló kiállítás mégis érdemes, változatos s mutatja, hogy a magyar festők egyre dolgoznak. Éppen azért szükséges, hogy a közönség tudomást vegyen azokról s ami megtetszik neki belőlük, meg is szerezhesse. A művészek ha nem is műveik legjobbjait küldték el, de olyat, amelyért helyt állnak. Nemzeti Szalon kiállítását semmi esetre se azzal a szemmel nézze a közönség, mint a Műcsarnokét. Sokkal kisebb, sokkal igénytelenebb. A célja sem az, hogy kiváló alkotásokat gyűjtsön össze, hanem hogy a festők munkáit hozza nyilvánosságra és megbízható műtárgyakat áruljon. Ilyen intézetnek a közönség épp úgy ínját érezte eddig, mint maguk a festők. (Küldöttség Lukács Bélánál.) Lukács Béla kereskedelemügyi miniszternél ma Jásznagykun-Szolnokmegye negyventagú küldöttsége tisztelgett Almássy Géza főispán vezetése alatt. A küldöttség a Mezőtúr-Jászberény- Gyöngyös városokat összekötő nagy alföldi műút kiépítését kérelmezte. —zínség Szolnok megyében.) Megírtuk, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye legutóbbi közgyűlésén gróf Szapáry Gyula indítványára a megye ínséges állapotára hivatkozva megbuktatták a millennium idejére tervezett nemzeti alapítvány szép eszméjét. Mint utólag kiderült, az ínségre való hivatkozás csak fogás volt a Szapáry-párttól, amely a kulturális célra tervezett egy százalékos pótadót perkorreskálta. Az alispán ugyanis rögtön körrendeletet adott ki a polgármesterekhez és főszolgabírákhoz, amelyben jelentéstételre hívta fel őket a lakosság viszonyairól s intézkedett szükség esetén a segélyezés módjáról. A jelentések már beérkeztek és a negyvenöt község jelentéséből kiviláglott, hogy ínségről csak néhány megyei képviselő álmodott. Karcag városa és a jászsági járás négy községe valóságos indignációval utasította vissza a felesleges segélyt. Ahol kisebb Ínség mégis mutatkozott, ott is csak a tervezett állami utak kiépítését kérték, így nincs ugyan Ínség Szolnok megyében, ami nagyon örvendetes, de elmarad a kulturális alapítvány, ami eléggé szomorú. Magunk sem azzal a kritikával szólunk a kiállításról, mely képzőművészetünk alkotásait keresi. Ismertetjük röviden a közönség tájékozására, az ő figyelmeztetésére. Hanem a teljes elismerést ki kell fejeznünk az egész kiállítás iránt, amely vonzó és sokoldalú s némely tehetséget teljes melegében, alkotási kedvében mutat be, mint például báró Mednyánszkyt, e kitűnő tájképléstől. A régi művészek gárdájából Thán Mórt említjük először, aki történeti festészetünket egymaga képviseli Sapho végpercei című nagyobb képével. A boldogtalan költőnő a tengerparton egy sziklánál, utolszor szorítja kebléhez lantját. Még egy olasz leány is van a veterán festőtől, érdemes megszerezni való. Tejházi Ferenc egy életképe (lovas csősz a búza közt) és csendélete (szőlő és kehely); Brodszky tájképei, s ezek közt egy nagyobb, a Traun tava és Molnár József képei a magyar festészet múlt évtizedeinek művészeit képviselik itt, ahol többnyire az újabb generáció gyűlt össze. Koroknyai Ottóé az elsőség az arcképfestők közt Pulszky Ágost államtitkár portréjával, mely hű, nyugodt, jellegzetes. Pulszky az íróasztalnál ül és ír. Egyszerű, sallangok és drapériák nélkül festett kép, jó stílben tartva. Még egy kicsiny miniatűr genreképet is állított ki Koroknyai, ki pár év előtt a Munkácsy-díjat nyerte el. A kis kép egy pipázó paraszt humoros, büszke alakja. Báró Mednyánszky László legjobb táj festőink közül való, eredetiségben, friss benyomások dolgában, felfogásban kitűnő tehetség. Könnyen, biztosan jellemez; tartalom, gondolat vagy legalább kitűzött feladat nélkül soha sincs. Négy vagy öt tájképe van itt, mindenik a felvidékről, a Tátrából, s ezeknek megszerzése minden műszeretőnek ambíciója lehet. Az utóbbi időkben szereti az előtért száraz bozóttal fedni, a kép többi része aztán a háttér homályában van kiképezve. Némelyik a képek közül csak Budapest, október 27. — A királyi udvar Gödöllőn. A király, mint gödöllői levelezőnk írja, ma az egész napot dolgozó szobájában tölti s igy udvari vadászat nem lesz. A királyné szokott sétáit végzi s valószínűleg már november első napjaiban elmegy Gödöllőről. — Justh Zsigmond emlékezete. Mint orosházai levelezőnk írja, Szent-Tornya és a szomszédos faluk lakásainak viselkedése meghatóan bizonyítja, mennyire szerette az a nép Justh Zsigmondot. A legények azóta nem járnak táncba, a leányok fekete szalagot viselnek a hajukban és az asszonyok fekete kendővel kötik be a fejüket. S a síron, a görög színház közepén, összehalmozzák kis kertjük minden virágát. A holttesttel együtt jött meg Cannesből Justh hűséges, régi szolgája, Szentiványi István. Ez meséli, hogy amikor látta, mennyire rosszabbodik urának állapota, többször kérte: vázlat, amelyen a művész egy-egy hangulat megadását próbálja meg. Ilyen tanulmány a Folyó partján, nagy fehér kép, melyen a művész egy széles viz képét festette le. Az előtérben part sincs, csak a vizszéli nád és bozót szálai nyúlnak föl, aztán jön a viz, legfelül a homályos túlsó part s azon egy pár legelő ló elvesző körrajzával. A művészi érzék és tudás műve. Bravúrral van festve a Havazás a Tátrában. Valóban a havas, szürke fátyol borul mindenre, melyen keresztül alig látszanak a hegyek, középen pedig a folyóvíz, de amint látszik, igaz és hű. Mednyánszky minden képén rajta a természet egy-egy sajátsága, a magány, a kopárság, a bércek imponáló fensége. Gazdag ispirációja szakadatlan s ennek birtokában van bátorsága szakítani a megszokottsággal, a sablonokkal. Rippl Rónai József régebb idő óta Párisban tanul, s úgy látszik, kiváló érzéke van a bizarr iránt. Arcképeket látunk tőle, különös modorban festve, vér és hús nélkül való női arcokat, amelyek, ha csakugyan lehetségesek, akkor vagy átlátszó spiritista lények, vagy a kendőző szerek temetik el üdeségüket, markirt tulajdonságaikat. A legrosszabb eset az, attól félünk, hogy a festő maga rejti el erőtlen, rideg krétaszínek alá, oly hidegen, mintha preparálná valami tudományos célra. E spiritista médiumok közül egynek képe még feltüntet valami misztikusságot a századvégi hisztérikus asszonyokból, hanem már az ugyanazon falon levő másik asszony: még ki sem púderezte magát, hogy legalább arról a hólyagszerű szürkeségű vászonról valamiképpen kiváljon. Az ilyen lények semmiesetre sem ülnek a festőnek, hanem csak hipnotikus vagy spiritista séance-okban figyelhetők meg, mint momentfölvételek. Az életnek és igazságnak semmi köze hozzájuk. A két női arcképből az egyik, a vérszegény leány képe, azonban ennek a modornak nagyon figyelemre méltó műve. Felfogás dolgában ebbe az iskolába tartozik Megyék és városok. — (megsértett egyházközség.) Az orosházai ágostai hitvallású evangélikus egyházközség nemrég megünnepelte másfélszázados jubileumát. Nagy feltűnést keltett, hogy a jubileumi ünnepségektől a vármegye vezető emberei távol maradtak. Az egyháztanácsnak, mint levelezőnk írja, tegnapelőtt közgyűlése volt, amelyen sajnálatát fejezte ki, hogy a vármegye a jubileumban részt nem vett. Egyúttal elhatározta, hogy mivel Schlauch Lőrinc püspöknél annak idején Orosházán a főszolgabírói hivatal tisztelgett, további miheztartás végett bizalmas kérdést intéz a főszolgabírói hivatalhoz, mi okból nem cselekedték meg az evangélikus püspökkel szemben ugyanazt az udvariasságot, amelylyel a katolikus püspöki megtisztelték. — (Borsodmegye uj föld.- Ha). Mint miskolci levelezőnk írja, Miklós Gyula már értesitette báró Radvánszky Gézát, a borsodmegyei szabadelvűpárt elnökét főispánná való kineveztetéséről és arról, hogy ennek folytán mandátumáról lemond. Báró Radvánszky az így megüresedett edelényi választókerület polgárait Edelénybe november hó 1-jére értekezletre hívja össze. Báró Vay Béla volt főispán a novemberi rendkívüli közgyűlésen búcsúzik el a megyétől. Ugyanakkor lesz az új főispán beiktatása. Lévay József, megyei főjegyző, helyettes alispán felszólította a megye tisztviselőit, hogy a jövő héten, szerdán gyűljenek össze, mert a tisztikar a távozó Melczer Gyulától ünnepies búcsút vesz. Négy oldal, KÜLÖNFÉLÉK.