Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-22 / 292. szám

4 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ 1894. október 22. 292. szám. ivadékai (akik vérbeli hercegek), ha huszonöt évüket be­töltötték, a korona beleegyezése nélkül is megnősülhetnek, ha e szándékukat egy évvel előre bejelentették és ha ez év leforgása alatt a parlament két háza nem nyilatkozott a kérdéses házasság ellen. Minthogy Teck Adolf herceg II. György királynak egyenes ivadéka, mert fia a Cambridgei hercegnek, aki III. Györgynek tizedik gyermeke volt, rendes körülmények közt, ha a koronával ellenkezésbe jönni nem akart, szüksége volt arra az engedélyre, ame­lyet annak rendje és módja szerint most meg is kapott. — Az uj romániai követ, Károly román király, mint Bukarestből táviratozzál­, tegnap fogadta a pelesi kastélyban gróf Welsersheimb Rudolfot, az uj osztrák-ma­gyar követet és gróf Goluchowski Agenort, az eddigi kö­vetet, aki visszahívó levelét adta át. A váltott beszédek jellege nagyon barátságos volt. A fogadás után az új és a volt követ feleségükkel együtt udvari villásreggelin vettek részt. Gróf Welsersheimb Rudolf csaknem harminc éve mű­ködik a diplomáciai pályán és ez idő alatt alkalma nyilt a diplomáciai szolgálat minden ágával alaposan megismer­kedni. A konstantinápolyi, berlini és pétervári nagykövet­ségeknél volt alkalmazásban, mígnem 1888-ban a brazíliai osztrák-magyar követség vezetésével bízták meg. Ismétel­ten beosztották a külügyminisztériumba s 1890-től mos­­tanig a második osztályfőnöki állást töltötte be. Wel­sersheimb a porosz származású Üchtritz Hildegardot birja feleségül. Gróf Goluchovszki Agenor, az eddigi bukaresti követ 1870-ben lépett a diplomáciai szolgálatba. Pályája első éveiben a berlini és párisi nagykövetségeknél szolgált, és miután egy évig a központba működött, újra a párisi nagy­­követséghez nevezték ki tanácsosi ranggal. 1887-ben ne­vezték ki bukaresti követté. Ez állásától való távozása még nem jelenti végleges nyugdíjazását, de egyelőre nagykiter­­jedésű birtokára vonul vissza. — Kis főhercegnők kalandja. Frigyes főherceg pozsonyi hadtestparancsnok családja jelenleg Weilburgban van látogatóban, ahonnan a következő mulatságos történet­két írják: A főherceg négy leánykája nevelőnőjük kísére­tében szüretelni járt egy szomszéd faluban, Weikersdorf­­ban és onnan egy-egy kis kosárka szőlővel a karjukon gyalog mentek a szőlőkön keresztül haza. Egyszerre csak előttük termett a csősz, s hangosan reájuk förmedt. Diadal­masan jelentette ki, hogy végre valahára elcsípi a tolva­jokat, akik a szőlőt régóta dézsmálják és hogy nagyon jól ismeri őket, mert már napok óta leskelődik rájuk. A négy kis főhercegnő és az aja megmondották a buzgó csősz­nek, hogy ők most járnak erre először, és hogy a szőlőt ajándékba kapták, de a kötelességtudó ember minden áron be akarta őket kisérni a polgármesteri hivatalba. Szeren­csére egy weikersdorfi polgár jött arra, aki megismerte a főhercegnőket és felvilágosította a csőszt tévedéséről. A csősz erre térdre esve kért bocsánatot. A társaság jókedvűen folytatta útját haza felé, ahol a víg kaland elbeszélésével nagy derültséget okozott. — Justh Zsigmond temetése. Tegnap temették el Szabad-Szent-Tornyán a Cannesban elhunyt Justh Zsig­­mondok A gyászszertartásról tudósítónk a következőket táviratozza: A tegnapi nap folyamán körülbelül kétezer ember gyülekezett össze Szabad-Szent-Tornyán, hogy a végső tisztességet megadja a fiatalon elhunyt írónak, a szeretett földesurnak, a hűséges barátnak. A szomszédos faluk lakossága teljes számban megjelent, sokan jöttek Budapestről is, közöttük Veress József és Endrey Gyula országgyűlési képviselők. A bánfalvai és szenttanyai ol­vasóegyesületek tagjai fekete zászló alatt gyülekeztek a halottasház előtt. A ravatal az első emeleten fekete posz­tóval bevont szobában volt felállítva s fekete posztó borí­totta a lépcsőház falait is. A gyászszertartás délután négy órakor kezdődött, óriás tömeg kísérte a koporsót a sírig, amelyet a halott által épített görög színház nézőterének közepén ástak. Justh Zsigmond páholyának helyét már tegnap kőkereszt jelezte. E kőkereszt körül halmozták föl a tömér­­dek koszorút. Koszorút küldöttek: gróf Batthyány Lajos és felesége (Felejthetetlen barátunknak,) Hubay Jenő és felesége (Justh Zsigmondnak, a lánglelkű költőnek és legjobb barátunknak,) Czóbel Minka, Zakorszka Repasine, báró Révay Gizella (Őszinte részvét­­eléül,) Szenttornya község elüljárósága (Justh Zsigmondnak, szeretett dísztag­­jának, Bánfalvi Olvasó­kör, Wohl Janka (Elvesztettünk, de nekünk nem haltál meg!) báró Révai Simon (Legjobb ba­rátomnak,) az Országos függetlenségi és 48-as párt, a szenttornyai olvasókör és bérlő társaság. A család koszo­rúinak felirása a következő volt: „Justh Zsigmondnak» felejthetetlen forrón szeretett fiunknak — István és Ma­­tild,“ Matild néni „Szeretett Zsigámnak,“ „A felejthetetlen testvérnek és sógornak — Gyula és Vilma,“ „Forrón sze­retett Zsiga bácsinak — Matild, János, Elza, Lipót, Mar­git.“ A sírnál Czóbel István mondott megható beszédet. — A vakok feltevője. Az utóbbi napokban halt meg Brightonban dr. William Moon, a vakok számára való nyomtatás feltalálója. Dr. Moon 1840-ben, mialatt papi pályára készült, elvesztette szemevilágát. Brightonban az­után menedékházat alapított vakok számára s föltalálta és tökéletesítette azt a módszert, amely a vakoknak lehetővé teszi, hogy a tapintás érzékének segítségével olvassanak. A Moon-féle nyomtatás máig 476 nyelven és nyelvjárásban van használatban. — Egy főispán esküvője. Mint lapunknak írják, Lányai Sándornak, Ugocsa megye főispánjának tegnap volt az esküvője Nagyszőllősön a református templomban tas­­nád-szántói Becsky Emil leányával, Idával. Az eskető szer­tartáson jelen voltak: Lányai János Máramaros megye volt főispánja, továbbá idősb Lányai Sándor, Meliorisz Miklós Szentpáli István alispán és Hagara Viktor, mint tanult. A padokat Ugocsa megye gégész tisztikara és előkelő kö­zönség foglalta el. — A Kereskedelmi és Iparcsarnok bankettje. Az Országos Kereskedelmi és Iparcsarnok tegnap fényes lakomával avatta fel uj helyiségeit. A banketten jelen vol­tak többek között: Matlekovics Sándor és Bessenyei­ Ferenc országgyűlési képviselők, Brázay Kálmán, Saxlehner Árpád, Weisz Bertold, Fürst Jakab, Fischer Ignác, Kanczer Kál­mán, Szterényi iparfelügyelő. Az első felköszöntőt Matle­kovics Sándor mondotta, aki a csarnok és a magyar keres­kedelem és ipar felvirágzására emelte poharát. Dr. Herzfeld Matlekovics Sándort, mint a csarnok elnökét és megterem­tőjét s mint a magyar közgazdaság egyik kitűnő vezérét éltette. A csarnok iránta való ragaszkodásának azzal is kifejezést akar adni, hogy mellszobrát a csarnok számára megrendelte. Szóltak még dr. Schulhoff, Bessenyei Ferenc, Brázay Kálmán, Fürst Jakab, Weisz Bertold és többen. A társaság éjfélutánig együtt maradt jó hangulatban. — Mi a vasút ? Német alapossággal és velősséggel felel meg erre a­­kérdésre a német Reichsgerichtnek egy polgári ügyekben hozott következő döntvénye: A vasút személyeknek, vagy tárgyaknak nem egé­szen jelentéktelen térbeli távolságokra, fém-alapzaton való ismételt tovamozgatására irányuló vállalat, mely alapzat a maga tömörségénél, összealkotásánál fogva nagy súlytö­­megek szállítását, illetőleg a szállításra irányuló mozgás aránylag jelentékeny gyorsaságának elérését van hivatva lehetővé tenni és eme sajátossága következtében, kapcso­latban az azonkívül a tovaszállítást célzó mozgás előidé­zéséhez fölhasznált természeti erőkkel (gőz, villamosság, állati avagy emberi izom­tevékenység, lejtős pálya-síkon a szállításra használt edények — kocsik — és azok rako­mányának már saját súlya is) a vállalat üzemben tartásá­nál arra hatalmas (a körülményekhez képest csakis az el­érni kívánt módon hasznos, avagy emberéletet is megsem­misítő és az emberi egészségre kártékony­ befolyást gya­korolni képes. — Semmi sem új a nap alatt. Egy német filo­lógus kisütötte, hogy a most oly lelkesedéssel és áldozatra­készséggel felkapott szérum-orvosság épp oly kevéssé új mint bármi is, ami ezen a sártekén látható és feltalálható. A tudós filológus szerint a szérumot már Augusztus császár korában melegen ajánlotta valaki, akinek a neve, habár nem ezen a réven is, fenmaradt a késő utókorra. Ovidius a Remedia amoris című művében ezt mondja egy helyen: Principiis obsta, sero medicina paratur — azaz: Vedd elejét (a bajnak).-­szérumból készül az orvosság. Dr. Publius Ovidius Nasonak ez az utasítása egybevág a mai orvosoknak azzal a­­megfigyelésével, hogy a szérum különösen azokban az esetekben hathatós, mikor a baj még nem mérgesedett el, ezért mondja: principiis obsta! Minthogy a franciák erővel Rouxnak, a németek pedig ugyanolyan nemzeti makacssággal Behringnek tulajdonítják az emberiség emez „új“ mentőszerét, a francia-német há­ború újabb kitörésének is eleje van véve azzal, hogy az igazi fölfedező egyike azoknak a klasszikusoknak, akik előtt a művelt nemzetek egyiránt fejet hajtanak.­­ Az épülő Fiume. Fiume városa, különösen az utolsó időben, rohamosan épül. Aki pár évig nem látta a város egyes részeit, alig ismerne reájuk. Különösen a nyugati oldal felé épül, keleti irányban a horvát határt jelölő Fiumára gátat vet terjedésének. A népesség szapo­rodásával alig képesek az új építkezések lépést­ tartani; dacára a gombamódra keletkező bérházaknak, még mindig nagy a lakáshiány. A Corsia Deák­on most több nagy bérház épül, a város felső részén, a Corsóval párhuzamo­san haladó nagy körúton pedig már legközelebb hatalmas magánépületek építését kezdik meg. József főherceg villája és a kormányzói palota szintén most épül. Susákon a Tersatto felé épített nagy körutat már nagyrészt elkészí­tették; e körúton fog épülni a Fiuméból áthelyezendő hor­vát gimnázium is. — Beteg katonák fosztogatója. A kassai katona­ kórházban, mint levelezőnk írja, régóta űzött levélfoszto­gatásnak jöttek a nyomára. Valahogy kiderült, hogy a beteg katonáknak érkezett ajánlott levelekből a pénz el­tűnik, a károsultak azonban nem mertek jelentést tenni. A vizsgálatot úgy a posta, mint a kórház alkalmazottai ellen megindították, de eredményt nem értek el. Az egyik ke­zelő postatisztnek azután az az ötlete támadt, hogy egy megjelölt pénzzel, terhelt ajánlott levéllel kell a tolvajt megfogni. A főposta főnöke ennélfogva Eperjesen fel is adatta a katonai kórház egy nem létező betegére címezve az ajánlott levelet s ezzel a tolvaj meg is került. Kitűnt, hogy a szegény beteg katonákat, akik ajánlott levélben akartak maguknak pénzt becsempészni a kórházba, egy kezelő altiszt károsította rendesen, bízva abban, hogy fel­jelentést ellene senki sem mer tenni. Ilyen módon nagyon tekintélyes összeget harácsolt össze. Most fogságban van. — Leány rablás Utvin, temesmegyei községben, mint levele­ink írja, Bukovitsán Mária, a főszolgabírónál elpanaszolta, hogy a huszonhárom esztendős Popesku Juon vasárnapra virradó éjszaka leányát, Ferszidát Saágon ágyából kiragadta, s kocsin elrabolta. Popesku szülei az elrablott leányt külön szobába zárták, s fiukkal titokban meg akarják házasítani. A bíróság a legerélyesebb intéz­kedéseket tette meg. — Felhőszakadás a fővárosban. Az enyhe nyá­rias időt, amely szombaton és tegnap délelőtt utcára csalta a főváros lakosságát, tegnap este mennydörgés, villámlás kíséretében felhőszakadás követte. Mogyorónyi jégdarabok verdesték az ablakokat és a járókelőket. A csatornák csak­hamar megteltek vízzel, s több helyen ki is öntöttek s az alacsonyabban fekvő lakásokat és utcákat elárasztották, így különösen a Bökk-Szilárd-, a Szerecsen-, a Wesselé­nyi-, a Hunyadi- és a Ferenc-utcát, a vizzel megtelt he­lyiségeket a tűzoltók szivattyúi hozták rendbe. — Felségfolyamodó az utcán. Mikor a király és királyné tegnap délben, a keleti pályaudvarról a budai várba hajtattak, a Kerepesi-út és a Sip­ utca sarkán érdekes epizód játszódott le. Az udvari kocsik közeledésekor, a tömegből egy csinos, intelligensen öltözött fiatalember vált ki s az utca közepére ugrott. Kezében kérvényt tartott, amelyet a király felé nyújtott. A király észrevette őt, kihajolt a kocsiból s átvette a kérvényt. A fiatalember a következő pillanatban eltűnt a tömeg között. — Öngyilkos tűzoltóparancsnok. Mint siófoki levelezőnk írja, Karlberger Gyula tűzoltófőparancsnok teg­­nap öngyilkosságot követett el. A revolveréből szivébe lőtt golyó azonnal megölte. Halálos elkeseredésének oka isme­retlen; gazdag ember volt a rendezett viszonyok között élt. Tulajdonosa volt a török Tahicsge-rendnek és a szolgálati ezüst éremnek. — Halálozások. Dr. Blau István fővárosi szemor­vost tegnap temették el a Dessewffy­ utca 5. számú házba. A temetésen nagy közönség jelent meg. — Csikmádéfalvi Ferenczy Ferenc nyugalmazott legfőbb ítélőszéki bíró, a Lipót-rend lovagkeresztjének tulajdonosa, október 21-én nyolcvanhatéves korában meghalt. — Szerencsétlenség a fiumei dockban. Sajnálatos szerencsétlenségről értesít bennünket fiumei levelezőnk. Az úszó dockban hetek óta javítják a Glenberine nevű angol gőzöst, amelyet egy fiumei konzorcium vett meg néhány hónap előtt. Az egyik munkás nagy vasszeget akart beverni egy gerendába, de a szeg kicsúszott a kezéből, s a szegnek szánt hatalmas kalapácsütés egy Posnik nevű társának tes­tét érte. A szegény ember, aki négy gyermek atyja, azon­nal összeesett. A kórházban, ahova ájultan elvitték, azt hiszik, nem éri meg a holnapot. — Vasúti baleset. A knéd-kápolnai vasúti állo­máson, mint levelezőnk írja, tegnap reggel heves vonat­­összeütközés volt. Egy tehervonat tolatás közben nekiment a kezelő gépnek s a szeneskocsiját ledöntötte a vágányok­ról Az összerongált szeneskocsi elzárta a sűtőházból ki­induló két lokomotív útját, amiért hét óra tíz perckor a Kaál-Kápolnáról Kis-Újszállás felé járó vonat nem közle­kedhetett. A megrekedt utasok csak a déli vonattal utaz­hattak tovább. A vizsgálatot megindították. — Elgázolt munkás. Brassóban, mint levelezőnk írja, vasárnap délután a Magyar Államvasutak kezelése alatt levő brassó-háromszéki vasutak gőzvasutja a bel­városi klastrom­ utcában elgázolt egy öreg munkást. A kerekek csaknem teljesen kettémetszették a szerencsétlen ember törzsét. — Verekedő aratók. Nagy verekedésbe keveredett a napokban Ibrány községben harmincöt arató, akiket Roschán nagy-dobronyi földbirtokos a nyári és őszi mun­kákra szerződtetett. Mint levelezőnk irja, már hazafelé készültek s bucsumulatságra gyűltek össze a nagykorcs­mában. A pálinkától verekedő kedvük támadt s búcsú fejé­ben össze-vissza dorongolták egymást. Sok sebesült és egy halott, Szanyi János maradt a rögtönzött csatatéren. A gyilkosokat elfogták. — Erőszakoskodó dalmát hajósok. Különös ügy foglalkoztatja most, mint levelezőnk írja, a fiumei rév­kapitányságot. Tegnapelőtt történt, hogy az Ottavio nevű chioggiota halászbárka a giani-i révből kifelé igyekezett- A legénységnek nagyon meggyűlt a baja az erős széllel- Egy rendkívül erős szélroham a bárkát ellenállhatatlan erő­vel egy dalmát trabaccolónak hajtotta. Az Ottavio kor­­mányrúdja átcsapott a trabaccoló fedélzetére és az ott heverő hordók közül egyet megrongált, úgy hogy abból a bor a tengerbe folyt. Az Ottavio parancsnoka, Manerin Federico, teljes kárpótlást ígért a felbőszült dalmatáknak, késznek nyilatkozott a kár megtérítésére, amint a fiumei révhivatal megítéli. A dalmaták azonban nem egyeztek ebbe, hanem fegyvert ragadtak és arra kényszerítették a megrémült chioggiotákat, hogy mindaddig, amíg a kárt meg nem térítik, adják zálogul az Ottavio papírjait s s ezenfelül — túszul magát a parancsnokot. Az olaszok kénytelek voltak az erőszaknak engedni s Manerin padro­­nét a hajópapirokkal együtt visszahagyták a dalmaták kezében, azután pedig átvitorláztak Fiuméba, ahol a botrá­nyos esetet följelentették a királyi révkapitányságnak. — Megégett gyermek. Csúcs aradmegyei község­ben Szirkucán Ádám földmives feleségével valami mulat­ságba ment és Zsófi nevű kis leányát egyedül hagyta otthon. A gyermek a tűzhely közelében játszott s a ki­pattanó szikrák meggyujtották a ruháját és bár kiáltásaira a szomszédok oda siettek s a tüzet eloltották, a gyermek égési sebeiben még aznap meghalt. — A ménesi rablógyilkosság. Megírtuk már, hogy a ménesi rablógyilkossággal gyanúsított Szabó Géza borbélylegényt és Szabó Sándor kovácslegényt elfogták. A két vádlott azonban ártatlannak bizonyult s ennélfogva a nyomozást más irányba terelték. A rablógyilkosság tet­teseinek sátoros cigányokat tartanak, akik abban az idő-­ ben azon a vidéken vándoroltak.

Next