Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-23 / 293. szám

293 szám. Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1894. október 23. 0 bajánál fogva az orvos eltiltotta mindentől, ami idegeit felizgathatná. A könnyelmű fiatalember apja megjelent, és ügyvé­det is hozott magával dr. Bentsik József személyében. Ez­zel szemben a vádlott fiatalember, aki keserű panaszokban fakadt ki atyja ellen, kijelentette, hogy neki nem tellett ügyvédje és így maga fog védekezni. Kálosy József elnök kérdésére ifjabb Egan Lajos vádlott elmondta, hogy az első 4500 forintos váltót, mikor már az anyja neve is rajta volt, Ötvös Károly egye­temi tisztviselővel is aláíratta, azután átadta érté­kesítés végett Stern Ignác ügynöknek, aki egyelőre 100 forintot adott neki. A másik két váltót azért készí­tette, mert az első le volt kötve. Brandl, miután az egyik váltóra nagyobb összeget adott, már lejáratkor pert indí­tott. Ettől megijedt s Hermannal, aki mindössze 50 forin­tot adott a 4500 forintos váltóra s 600 forintos kötelez­vénye volt nála, anyjához utazott. Az elnöki Nemde, ez időben hívták önt a had­gyakorlatokra? — Igen s atyám, aki előbb oly helyzetben hagyott, hogy a testi nélkülözésektől összeszem a Muzeum-körúton.... — Kérem, ne nagyon emlegesse ezt, mert ha meg­kapott 50—100 forintot egy ágenstől, tüstént elvacsorázta feslett kisasszonyokkal. — Nem tagadom. De el kell mondanom, hogy atyám nekem, a tisztnek, 15 forintot küldött hadgyakorlati költségekre. Az elnök: Hogyan fogadta anyja, mikor Hermannal megjelentek birtokán? — Megijedt s mert pénze nem volt, húgommal ösz­­szehordták ékszereiket, hogy segítsenek rajtam. A vádlott ezután elmondja, hogy az ékszereket nem fogadta el, mert eszébe jutott, hogy anyja előzőleg azt írta, nem szabad rajta segítenie, mert atyja „elválás terhe alatt“ megtiltotta azt. Visszajőve a fővárosba, Hermann, kinek ekkor 90 forinttal tartozott s 600 forintos kötelez­vény volt kezében, most már 850 forintot követelt tőle.­ A Pásztélyi főhadnagy nevére hamisított 200 forintos vál­tót illetőleg tagadja a hamisítást, azt más két 150 forin­tossal egyszerre kapta Pásztélyitól. Sélley ügyész: Miért vádolná önt Pá­sztélyi főhad­nagy, ki a többi váltóval ezt is kifizette? — Tévedésből. Nem emlékszik rá nyilván, mert ál­mosan, ágyban írta alá. — A szakértők is azt mondják, hogy ezen a 200 forintos váltón az ön kezétől ered az aláírás. — A szakértők ezt mondták a 4500 forintos vál­tóknál is. Az elnök: No, ez igaz. Most idősb­ogán Lajost jelenleg bihar megyei föld­­birtokost, a vádlott atyját hallgatták ki. Azon kezdi előadnivalóját, hogy fia erkölcsi beteg és csak sajnálja, hogy a orvosok, mikor elmeállapotát meg­figyelték, őt nem hívták meg. Az elnök: Mit ért ön „erkölcsi beteg“ alatt? — Hogy sokat hazudik. (Derültség.) — Ez nem elmebaj. Haupt biró: Igaz, hogy ön tizenegy hónapig nem segítette fiát? — Igaz. Még pedig azért nem, mert ezreket fizettem érte, nem is egyszer s utoljára becsületemre fogadtam előtte, hogy többet nem teszem. Ötvös Károly műegyetemi irodatiszt, tanú vallja, hogy valami vállalat eszméjét vetvén fel Egan előtt, ez késznek nyilatkozott, hogy arra pénzt teremt. Nehány nap múlva aztán jött a 4500 forint váltóval, melyet ő szívesen aláirt, mivel rajta volt Eganné aláírása s ezt a vádlott valódi­nak állitotta. Hosszasan mondja el ezután az ügynökökkel való bajoskodást. TÁVIRATOK Nagykövetünk a pápánál. Róma, október 22. A pápa ma fogadta az osztrák-magyar nagykövetet, aki szabadságáról vissza­tért állomására. Ugyancsak ma fogadta a pápa a po­rosz követet is. Az új bukaresti követ, Bukarest, október 22. (A Pesti Napló tudó­sítójának távirata.) Gróf Welsersheimb, Ausztria- Magyarország új követe, aki tegnap adta át Károly királynak akkreditáló levelét, legközelebb több heti szabadságidőre megy és csak a kamara összeillésekor, november 27-ikén foglalja el újra állását. Az osztrák képviselőházból. Bécs, október 22. A büntetőtörvény reformjának tárgyalására kiküldött bizottság jelentésének tárgyalásánál Kopp előadó beismeri, hogy bár 217 ülést tartott a bizott­ság, olyan törvényt alkotni, amely mindenkit kielégítene, nem lehetséges. Haladásnak mondja a büntetések elhalasz­tására és a pénzbüntetésre vonatkozó intézkedéseket. Sla­vik farizeus szellemet lát a javaslatban s nem fogadja azt el. Végül előterjesztették az ipar­üzemek vasárnapi munka­szünetéről, s munkásbizottságok és egyeztető hivatalok létesítéséről szóló törvényjavaslatokat. A német birodalmi gyűlés megnyitása, Berlin, október 22. Mint a lapok jelentik, a biro­dalmi gyűlést november 22-én nyitják meg a birodalmi gyűlés új palotájában. A japán-kínai háború, London, október 22. A Reuter-ügynökségnek jelentik Tien-Csinból mai kelettel. Megbízható hely­ről nyert értesülés szerint Szöulban békealkudozás van folyamatban Japán és Kína közt. Berlin, október 22. (A Pesti Napló tudósító­jának távirata.) A Reuter-ügynökségnek Kína és Japán közt folyó békealkudozásokról szóló jelentése teljesen alap nélkül való. Kína nem gondol a békére, már azért sem, mert a harctér Kínára nézve kezd kedvezőbben alakulni. Japánnak pedig a tél beálltá­val kezdődnek csak leküzdhetetlen nehézségei. London, október 22. A Reuter-ügynökségnek jelentik Chemulpóból, hogy Thonghaka magatartása Szoul déli részén nyugtalan. A nyugtalankodókat csak a fegyverek hiánya tartja vissza attól, hogy fellázadjanak és észak felé előrenyomuljanak. A kínaiak nagy haderőt mozgósítanak Kurenbe és Pow-Ting-Fuba. A koreai király második fia, külön követi minőségben elhagyta Chemulpot, hogy a mi­­kadónak ajándékot vigyen. A japán hatóságok az európaiakhoz intézett levelek nagy részét felbontot­ták. Az angol konzulnak szóló postazsákot három hó­napon át visszatartották. Chemulpoban 18,000 japán sebesültet ápolnak. Loeulban is sok sebesült van, 2100 sebesültet hazájukba szállítottak. A szocialista­ egyesületek feloszlatása, Róma, október 22. Az összes tartományokból beér­kezett távirati jelentések szerint a­ szocialista­ egyesületek feloszlatása iránt intézkedő rendeletet mindenütt végre­hajtották, így Rómában és környékén is. Este 7 órakor az egyesületek feloszlatása mindenütt megtörtént. Az ira­tokat, tagsági jegyzékeket és egyesületi jelvényeket lefog­­lalták s az egyesületek kiválóbb tagjainál házkutatást tartottak. Az elkobzott iratok közt nagyobb fontosságúak is vannak. Néhány tiltakozás történt, de a rendet sehol sem zavarták meg. Milanóban 55 egyesületet oszlattak fel, köztük az úgynevezett­­ Munkás konzulátust is. Grosetto, Reggio-Calabria és Sardinia tartományokban nem történt feloszlatás, mert ott nincsenek egyesületek, valamint Szi­­cíliiában és Massa-Carrarában sem, ahol a szocialista­­egyesületeket már az ostromállapot alatt feloszlatták. A puskaporárulás eltiltása. London, október 22. Konstantinápolyból jelentik, hogy a török kormány megtiltotta a puskapor és egyéb robbanószerek árusítását. E rendszabályra nyilván az össze­esküvésektől való félelem adott okot. F U I M U S. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. —­ ­ (E regény lenyomtatása vagy a formája törvénybe ütközik.) Pár percig hallgatott, azután lassú, mély hangon kezdett beszélni, kedvenc tudományá­ról, a biológiáról. A családi viszonyainkat h­osz­­szan fejtegette, beszélt utazásairól. Majd tíz évvel volt idősebb nálam, mesteremnek tekintettem. Mes­terem, akinek mindent köszönhetek: nyugodt, bol­dog életemet s mindazt az örömet, amelyet a munka okoz nekem. Én is csak olyanféle tésztából voltam gyúrva, mint fiatal uraink szoktak gyúrva lenni. Lovagláson, vadászaton járt csak az eszem, az élet­nek csak a felszínét láttam ... Egy ízben — de ezt még nem mondtam el neked, pár év előtt még tán meg sem értettél volna tökéletesen, ma . . . meg fogsz érteni. Gábor közelebb húzta a támlásszéket Ádám­­hoz, feszült figyelemmel hallgatta. Lehetett volna érdekesebb tárgy a világon annál, mint midőn gyámja édesatyjáról beszél neki? — Nos — folytatta Ádám, felszítva pipája tüzét — a téli időben történt. Vadászni voltunk Ujvárit, a Nifforoknál. Halálosan beleszerettem egy leányba; nevét nem mondom, minek mondanám. Öreg asszony ma már, megviselte az élet. Talán a szenve­dés meg is tisztította a lelkét azóta. Akkor még szennyes volt. Én bomlottam utána, jártam városról­­városra a nyomában. Képzelhetetlen dolgokat követ­tem el érte. Adósságokat csináltam, kis vagyonom egy része ráment a bolondságomra. Ez a szenvedély Vitt, vitt feltartóztathatatlanul s a leány csak bolondi­­tott szinte egy álló esztendeig. Egy év múlva aztán máshoz ment, ki gazdagabb volt mint én, s kevesebb bolondságot követett el érte. Azt hittem, tönkre me­gyek; az ivásra adtam magamat. Igen, Gábor, ahogy itt látsz, egy féléven keresztül minden éjjel korcsmáz­tam és jártam a bolondját. Egy ilyen éjjel — úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna — a galgóci korcsmában ittam egész éjjel, két banda húzta oldala­mon a körmeszakadtáig. Talán a tizedik üveg bornál jártam, az üres cilindereket hogy kiittam, egymás­után a korcsma ablakaiba hánytam. Már egy se volt ép . . . — Te, Ádám bácsi, te? — Igen, én, fiam. Látod, látod, igy változik az ember ... de figyelj, úgy éjfél után két órakor le­hetett. Egy négyes fogat állott meg a csapszék elő­tt. Apád volt, aki egy kocsin igyekezett Nyitra felő­l Máriára, Miklósékhoz. Magam se tudtam miért, de mindig szerettem apádat, olyan derék, jó ember volt. Megértett mindig, oly elnéző volt velem szemben, pedig bizony akkoriban nem igen érdemeltem meg. Nagyon elszégyeltem magamat, amidőn belépett az ajtón. Mintha csak látnám! Szerettem volna a föld alá bújni. Ilyen szégyen! Nem tudtam, mit mondjak neki, nem tudtam szólni, nem tudtam, felálljak, vagy ülve maradjak . . . Nagy kamasz voltam pedig már több huszonkét évesnél. A cigá­nyok csak húzták, húzták. Csitítottam volna őket, de megakadt a szó a torkomon. Becsületérzés volt már akkor is bennem ... aztán meg szegény apád nem tudhatta, miért cselekszem igy. Emlékszem, ügygyel-bajjal felkeltem s hebegve, ostoba észszel igy szóltam hozzá: „Ugy­e későre jár az idő, Gábor bátyám ?“ Ő ... nem szidott, nem korholt, mint hit­tem. Komolyan megállt a korcsma küszöbén s hatá­rozott hangon igy szólalt meg: „Küldd el a bandát, Ádi, késő van, kettőre jár az idő“. Én, szinte meg­­igézve tekintetétől, elküldtem őket, s e perctől kez­dődik életem, hisz addig jóformán nem is éltem. Gábor villogó szemmel hallgatta Ádám szavait, ki egy pillanatig elhallgatott, megigazította a kan­dalló hamvadó tüzét, végigsimitotta homlokát, mintha csak e mozdulattal fájó emléket s vele előbbeni éle­tét akarta volna eltürülni. — Azután — folytatta — az én komoly, nagy tudományú, szeretett Gábor bátyám nem átallotta, odaült velem szembe, a bortól csepegő piszkos asztal szélére, nem átallott velem e percben szóba állani. „Ádám, édes pajtásom, öcsém — szólt a szívemhez — figyelj reám. Tudom, bánat nyomja a lelkedet, tudom.“ Egy percig némán a szemébe néztem, azután a jó Isten tudja mi fogott el, de azt hittem, odaborulok a vállára és zokogni kez­dek. Nem tettem, e percben még nem mertem volna megtenni. Csak odakönyökölve az asztalra, bután belebámultam a lámpába, szólni nem tudtam semmit. De minek is szóltam volna . . . úgy is meg­értett. „Figyelj fiam“, folytatta szavait, „boldogta­lannak érzed magad e percben, tudom. Tanuld meg azonban, édes öcsém, hogy a szenvedés tisztábbá, nemesebbé teszi az ember lelkét. Férfinak születtél, ne add oda hát magad a szerelemnek egészen. Ha ebben szerencsétlennek érzed magadat, tekints fel, emeld fel fejedet s keresd más célokban a megelé­gedést . . .“ — „De miben, hogyan“, kérdem hal­kan, lekonyult fővel. „Igyekezzél társadalmunkat szolgálni s ezáltal a hazát.“ E percben emlékszem, a cigányok a Rákóczy-induló hangjaival igyekeztek hazafelé, ezzel akartak urok s parancsolójuknak kedveskedni. Az induló — a magyar hősiesség, bátorság diadal-himnusza — hangzott s elnyomta szivemben a szerelmi dalok visszhangját. Atyád sza­vai összevegyültek a nagy Rákóczy nótájával, szi­vemben megrezdült valami, úgy éreztem csodás, előt­tem ismeretlen világ tárult fel, amely vonz, visz ma­gával; éreztem, hogy mint a mindenség egy paránya is, használhatok valamit. Úgy éreztem, hályog hull le szemeimről, látok. Atyád megérttette velem az éle­tet. Éreztem, a szenvedést nem azért kapjuk osztály­részül, hogy ezáltal tönkre menjünk, hanem hogy új életerőt szívjunk belőle. Csak hallgatom, hallgattam atyád szavait. Feltárta előttem társadalmunk hibáit, amelyeket azonosaknak éreztem önmagaméival. Egy­úttal erőt éreztem magamban: — tenni, küzdeni, megváltozni... és ... (Folytatása következik.) Délután 2 óra volt már ekkor s a rendőrség még sem tudta előtalálni Hermann vádlottat, ki miatt a tár­gyalás folytatását holnapra halasztották. nyilt tér. Az e rovat alatt közlötteknek sem tartalmáért, sem alakjáért nem felelős a szerkesztőség). A LEGSZEBB VIRÁGHAGYMÁKAT, valamint legjobb minőségű bogyó termésű gyümölcsfajtákat, a­melyek most lesznek ültetve, bárhová is, TUnklo Vilmos U(*v- szállító Temesvár, átállás mellett, legolcsóbban szállít MUU10 "luk­Uo Árjegyzékek kiv. ingyen Biam­urány- Salgó-Tarjáni vasmű­ részvénytársaság. Folyó évi október 13-án tartott közgyűlés határozata ér­­rtelmében az 1893/94. üzleti évre vonatkozó HVT 13-ik szelvénye­olyó évi november 1-től kezdve JLA forintjával av­é, és pedig: Budapesten, a társulat főpénztáránál Andrássy-ut 2. szám (fonótéra palota.) Bécsben: a Wiener Bankvereinnál Prágában: a Wiener Bankverein fiókjánál Grácban:a „ „ „ Stifrnben­: a „ „ „ As igazgatóság. (Utánnyomás nem dijaztatik.) 6949 Nagfél­­raeBn­jisogy tiszta ■acilatira papiros helyszűke miatt sürgősen eladó. Bővebbet a kiadó­hivatalban.

Next