Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-20 / 321. szám

321. szám. Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1894. november 20. továbbá dr. Petz István és Peresei István budapesti törvény­­széki joggyakornokokat a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez, dr. Eisler Zsigmond budapesti ügy­védet a pestvidéki törvényszékhez, Sztojanovics Andor esztergomi joggyakornokot az esztergomi, László Jenő Pál joggyakornokot a munkácsi Derecskei János jog­gyakornokot a Szentendre, végre Pederdy Kálmán jog­gyakornokot, a módosi járásbírósághoz aljegyzőkké Ra­­kovszky Imre törvényszéki írnokot a vágujhelyi járásbí­rósághoz segédtelekkönyvvezetővé és Lippner Hermann kiszolgált igazolványos altisztet a szabadkai törvényszékhez írnokká nevezte ki.­­ Coroianu pere, Coroianu Gyulának, az ismert oláh agitátor okirathamisítási perének tárgyalását, mint kolozsvári tudósítónk táviratozza, e hónap 27-ikére tűzték ki.­­ Giolitti a törvényszék előtt. A Riforma, mint Rómából táviratozzák, azt a h­írt közli, hogy Giolittit és Rosan­ot ma este, vagy legkésőbb holnap megidézi a vizs­gálóbíró a Banka Bontana okmányainak dolgában.­­ Ügyvédek gyűlése. A budapesti ügyvédi köre hó 29-ik­ére tűzte ki rendes évi közgyűlését.­­ Testvérgyilkosság. A pestvidéki törvényszék ma két évi börtönre ítélte Juhász Sándor pátyi gazdát, aki az apai örökség miatt keletkezett civódás közben vaslapát­tal testvérét agyonütötte. Gróf Gyulay panasza. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, november 19. Pár hónap előtt gróf Gyulay Sámuel nagybirtokos csalás miatt jelentette föl Schwartz Samu és Stern Ignác pénzágenseket, akik közül az előbbi azóta Amerikába szö­kött, nem hagyva hátra mást, mint egy levelet, amelyben nagylelkűen magára veszi a bűnösséget, és cimboráját ár­tatlannak mondja. Schwartz azzal áltatta a grófot, hogy a berlini Born és Busse bankháztól 500,000 márkás kölcsönt szerez neki és hogy nagyobb hitelt adjon szavainak, másnap be­mutatta neki Sternt, mint a berlini cég képviselőjét. A gróf bízott bennük és előleges költségek cimén 8250 fo­rintot fizetett a csalóknak, akiknek eszük ágában sem volt a kölcsönt megszerezni. Utóbb még az is kisült, hogy a berlini cég nem is ismerte a jeles urakat. A meg nem szökött Stern ellenében ma tartották meg a főtárgyalást a budapesti büntető törvényszéknél Vargha Ferenc elnöklete alatt. A vádhatóságot Kuszka alügyész képviselte, a vádlott védelmét dr. Guthi Soma vállalta el. Kihallgatták gróf Gyulay Sámuel huszonhét éves nagybirtokost, aki előadta, hogy előbb Schwartzcal érint­kezett. Ez azt állította, hogy elhozza lakására a Born és Busse cég képviselőjét. Stern másnap meg is jelent vele s miután megcsinálták a félmilliós kölcsön ideiglenes szer­ződését, átadott Sternnek kamatra és bélyegekre 8250 forintot. Az elnök: Mondotta ekkor maga Stern is, hogy ő a cég megbízottja? A panaszos: Nem, de Schwartz az előző alkalommal így beszélt róla. Az elnök: Megerősítette a gróf urat valami egyéb is e feltevésében? A panaszos: Igen, még pedig az, hogy a szerződés papírjára rá volt nyomtatva a bank cégfelirása. Stern Ignác 28 éves pénzágens, a vádlott, elismeri, hogy a kölcsönnek Berlinben való megszerzését magára vállalta, de sem a Bonn és Busse­ bank meghatalmazottjá­nak magát nem mondotta, sem annak papírját az ügylet megkötésénél nem használta. Ő egyszerűen Schwartztól kikötött siker esetére 2000 forintot s az sem áll, hogy ő vette át a gróftól a 8250 forintot. Kuszka ügyész: A Bern és Busse-cég önt nem is­meri s ön erre hivatkozott! A vádlott: Tehettem, mert ha ők nem emlékeznek is, voltam velük összeköttetésben, amikor Schwarzenberg herceg 250,000 forintos kölcsönét közvetitettem. Az elnök: S ez az ügylet sikerült? A vádlott: Meghiúsult az utolsó percben. Gróf Gyulay Sámuel megmarad előbbi vallomása mellett, de a vádlott megbüntetését, mivel kárából időköz­ben 3000 forintot megtérített, nem kívánja. Különben is a főbű­nösnek Schwartzot tartja. Gyurkovich Gyula ügyvéd, a gróf jogtanácsosa vallja, hogy a két ügynök rimánkodott előtte, hogy ne tegyen ellenük feljelentést. Beismerték bűnüket, azt mondták, hogy a pénzt nem adhatják vissza, mert azt hirtelen egy nagyobb bajuk, a Puky-féle eset elsimítására kellett for­dítani. A vádlott, Schwartz letérdelt könyörögni, de én akkor is azt mondtam, hogy a pénzből egy krajcárt sem láttam. A tanú: Erre nem emlékszem. A törvényszék a büntetőtörvénykönyv 381. §. 2. pontja alapján bűnösnek mondta Sternt a csalásban, ame­lyet meghatalmazotti minőségben követett el, és ezért őt másfél évi börtönre ítélte. Az elitélt felebbezett. Fül M . S. — Justh. Zsigmond hátrahagyott regénye. —­ ­ a (E regény lenyomtatása vagy fordítása törvénybe ütközik.) — Változtatni? Ki? Minek? —nevetett Poldi, — hány száz év tradícióját, hány generáció vérét kellene megváltoztatnod. Típus és szokás megcsonto­sodott. Egy nagy vihar, amely tövéből tépne ki mindent, változtathatna itt csak. Ezek már úgy halnak el, örökös veszekedésben, elégedetlenségben s azért nem tudnának ám egymás nélkül élni. Tudod mi volna a négy lányra a legnagyobb csapás ? — Ha a Stefi házinyulai elpusztulnának, ugy­e ? — tréfált Lőrinc. — Nem. Komolyan beszélek. Ha Adelgundát legyintené meg egy szép reggelen a szél. Nem tud­nának kivel küzdeni, jobblétre szenderülésének, azt hiszem, ők is ... de hallod ? Most csukják be hiva­talosan a vaskaput. Mintha csak egy érckoporsó födelét, csapták volna be, akkorát rengett az ősidőkből hátra ma­radt ajtó. — A kalitka zárva . . . tüstént messze száll­nak a madarak ... — Mit mondasz ? tán csak nem ? — Figyeljetek. Látjátok ott azt az üvegajtót, amely a terraszra nyílik? — Hogyne látnám. — Nos, figyeljetek ... és pedig elébb a külön­böző neszekre. Csitt, csend, hallom az elsőt... Halk, csoszogó léptektől hangzott fel a folyosó. A léptek azután elhangzottak, egy ajtó a távolban felnyílt, majd becsapódott. — Ez az Adelgunda volt, megy a bácsihoz. Úgy látszik, ma éjjel ő nem kívánkozik a „szabadságb­a. Hetenkint kétszer-háromszor a tiszt­tartónál mulat. Szereti a változatosságot. Látod, most az ajtó nyílik, látod ott az árnyat ? hallod ... ez mezítlábas csoszogás. Egy szolgáló... ez a faluba megy táncolni. Ennek ... legalább tegyük fel, tisztességes a szándéka. Most csend ... de még­se ... a toronyszobából jönnek lefelé. Ezek a szobák, ahol lakunk, azért mulatságosak . . . olyanok, mint a csillagász torony. Ide szokták a fiatal urakat szál­lásolni, mert hisz ezek úgy sem figyelnek éjszakán­­ként arra, hogy mi történik odakinn. Ezeknek más dolguk akad. Ahá, hallod, most a toronyszoba ajtaja csikorog ... ez a legenda kisértete. Az öreg kul­csárad fehérben ... ez azonban, nyugodjatok meg, nem légyottra megy. Dehogy­ ilyenkor átnézi s lepecsételi a tejet, amelyet a Niki bácsi háta mögött a piacra küld. Persze, idegen név alatt, egy unoka­­lunga az árusnő, az itt lopott jószágokon ad túl. Van már a vén Pepinek annyi pénze, hogy Besztercén házat vett rajta, „becsületes, ha öreg cseléd, csak hát forint fizetése van“, szokta mondani Niki bácsi, „látjátok nincs párját vincselidnek!“ . .. Furcsa világ ez lesz nagyon. De hogyan akarnál változtatni rajta? Változtathatsz te valamit, Gábor, az éneden ? Képes vagy véredet megváltoztatni, annak más utat előírni, mint ahogy kering? Ezeket mind a lét kicsinyes bajai, kézzel fogható kicsinyességet foglalják el. Ezért aggódnak, ezért harcolnak, ezért fárasztják, emésztik magukat. Minket­ a saját lelkünk górcsövi szalagai érdekel­nek. Azért a mi lelkeinkben a „harc, a küzdés csak úgy örökletes, mint náluk. Ők egymással, mi a saját lelkünk ellentétes képleteivel harcolunk, ahelyett, hogy mint őseink rablókalandokra indul­nánk. Te is, Lőrinc is, én is csak olyan szőrszál­hasogatók vagyunk, mint ezek, csak másképp. Az edény ugyanaz, mint nálunk, csak más folyadék kering benne, ez az egész. Nyikorog azért nálunk is minden, mint náluk. Az intézmények is ugyan­azok, mint századok előtt voltak. És tán ez a ba­juk ... ez a szemeink előtt keringő kis világ, a középkor patriarkális családja. Akkor még szüksé­ges volt, hogy egy védelmezze meg mind a többit. Ma már nincs s talán épp azért, mert nincs, azért mutat az egész intézmény modern keretében torz­ képet. Amazok még tudnak parancsolni, Niki pát­riárkánk csak nyöszörögni s vihogni tud . . . Aztán vegyük a dolgokat, ahogy vannak. Hiszen Lőrinc­­nél is, ha meg nem házasodik s nem vesz el egy derék, egyenes lelkű alföldi vagy dunántúli leányt feleségül, csak így lesz minden... az udvara is ilyen formát fog ölteni. Ki lesz az Adelgundád, Lonci? Lőrinc mélyen elpirult, azonban nem sértette az, amit Poldi mondott, mert tudta, hogy Poldi maga nem érzékeny. — Ugyan, Poldikám, nem lehet mindent egy­szerre megváltoztatni! — Én azt hiszem, egyszerre vagy soha, — szólalt fel határozott hangon Gábor. — És, már bocsáss meg, de ebben Poldinak adok igazat. Ezt szeretettel mondta és mégis Lőrinc zokon vette neki, elnémult s mogorván maga elé nézve, hallgatta, amit a másik két fiú beszélt. — Nézd, Loncim, folytatta Poldi szavait Gábor, ma még egy more patk­ó megy nálad minden. Hol­nap azonban megházasodhatsz. Azt hiszed, feleséged bele fog abba nyugodni, hogy téged mindig négy-öt ember társaságában lásson ? Ha szeret, bizonyára nem. De ez a dolog „költői“ oldala, van még ezenkívül egy praktikus is. Azt hiszed, egy modern gondolko­dású leány bele fogja magát ezekbe a viszonyokba találni ? Minél előbb változtatni kell otthonodon . .. Ugy­e, Loncim, rá fogsz fanyalodni már az öre­­gebbed kedvéért is ? — sürgette Gábor szenvedélyes hangon . . . Ugy­e nem haragszol, hogy így magya­rán kimondtam az igazságot? — Már hogy haragudnék, édes öregem! Mit gondolsz!— felelt rá kissé fanyaran Lőrinc. — Én megtenném, — mondta Poldi röviden — pedig azt mondják, én nem vagyok praktikus ember. Pedig ez is csak rágalom. Lehet-e praktikusabb annál az embernél, kinek nincs semmije, amit féltsen. Úgy érzem, az­által, hogy napról-napra élek, hogy nincs vagyonom, szabadabb vagyok, mint a madár . . . — Na, a te praktikusságod megint más­kor TÁVIRATOK. Az osztrák képviselőház. Bécs, november 19. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A képviselőház mai ülésén megkezdte a vég­eladásokról szóló törvény tárgyalását. Dr. Gross az ipari bizottság nevében elfogadásra ajánlotta a javaslatot. A vita folyamán Wurmbrand kereskedelmi miniszter is fel­szólalt és kijelentette, hogy a javaslat intézkedései csak az irreális üzleteket akarja sújtani. A becsü­letes konkurenciát lehetővé teszi és csak a végel­adás hangzatos jelszava alatt a közönséget elbolondító kereskedőket akarja sújtani a javaslat. A miniszter hozzá­járult a kisebbségnek azon indítványához, hogy a végel­adási illeték eltöröltessék. Végül hangsúlyozta, hogy a szezoneladások nem esnek a végeladások fogalma alá és azokra a törvény ki nem terjed. A törvényjavaslat ellen szólott Lueger, aki azt állította, hogy a törvény csak a zsidó kereskedőknek fog használni. Még Leicher előadó szó­lalt fel, aki ismételve ajánlotta a törvényjavaslatot. A részletes tárgyalásnál az első öt szakaszt változatlanul elfogadták. A folytatólagos tárgyalás szerdán lesz. Oroszország és Anglia, London, november 19. A „Daily Telegraphic" je­lentése szerint az Oroszország és Anglia közti Afganisz­­tára vonatkozó megegyezést nem írták még ugyan alá, de azért végleg megkötöttnek tekinthető. Az osztrák választási reform, Bécs, november 19. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A kabinet tagjai és a két ház elnökei délután tárgyalásokat folytattak az egyesült pártok vezérférfiaival a választási reform ügyében. Ováció a német kancellárnak. Straszburg, november 19. Hohenlohe herceg biro­dalmi kancellár tegnap este 6 óra 30 perckor elutazott Baden-Badenbe. A kancellárt ez alkalommal nagyszerű ovációkban részesítették. A helytartói palotától a vasúti állomásig körülbelül kétszáz egyesület, Straszburgból és az egész országból, zászlókkal s számtalan fáklyával és lampionnal, továbbá a diákság és a tanulóifjúság vont kettős sorfalat. Tízezer főnél nagyobb sokaság vett részt az ünneplésben, öt óra után hétszáz dalos szerenádot adott a kancellárnak a palota udvarán. Ezután a kancellár az ünnepi bizottságot fogadta. Back polgármester beszédére a birodalmi kancellár mélyen meghatva válaszolt. Az egész út mentén, amerre a kancellár a vasúthoz hajtatott, a lakos­ság sűrű tömegben állott a sorfalak mögött. Minden ház fel volt lobogózva, minden ablak tele közönséggel. Zajos K­oeh-kiáltások kisérték a kocsit, amelyben a herceg és neje ültek. A második kocsiban Sándor örökös herceg és Hohenlohe Erzsébet hercegnő követték őket. A pályaudva­ron fényes ováció volt, amelyet a herceg a császári szo­bából fogadott. Felvonult az egész menet, amely a kocsit kisérte. Dörgő hach-kiáltásokkal éltették a herceget és vé­gül elénekelték a „Deutschland, Deutschland über Alles“ éneket. A rend és a lakosság magatartása példás volt. Az urakháza ülése. Bécs, november 19. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Az urakháza az ujoncmegajánlásról szóló tör­vényjavaslatot második és harmadik olvasásban elfogadta. Harc Lombokban. Amsterdam, november 19. A Niews van den Dag távirata jelenti Lombokból. Öt zászlóalj megtámadta Tjakra Negara-t, elfoglalta azt és elkeseredett küzdelem közt a rajah palotájáig hatolt. A hollandiaknak 150 halottuk és sebesültjük volt; az ellenségnek több száz embere esett el. Sem a rajaht, sem kincseit nem találták meg. Haaga, november 19. Hivatalos jelentés szerint, Tjakra Negarát tegnap négy hadoszlop megtámadta. Az erődöket lépésről-lépésre foglalták el, éppúgy a rajah pa­lotájával szemben levő két megerősített hadállást. Az ope­rációkat ma folytatják. Az ellenség vesztesége igen jelen­tékeny. A hollandiak 29 halottat és 112 sebesültet vesztettek. Közgazdasági táviratok. Belgrád, november 19. Az itteni érték- és termény­­tőzsde ez év december 3-ikán fog megalakulni. Frankfurt, november 19. (A Pesti Napló tudósítójá­nak távirata.) Esti forgalom. Hitelrészvény 308.50, állam- Vasút 311.25, déli vasút—.—, magyar aranyjáradék—, magyar koronajáradék —.—, osztrák ezüstjáradék —.—, bécsi bankegyesület 123.—, alpesi bányarészvény 84.30. Az irányzat erős. Pária, november 19. Sándor cár temetése al­kalmából ma nem lesz boulevardforgalom, Berlin, november 19. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Esti forgalom. Négyszázalékos magyar arany­járadék 100.50, magyar koronajáradék 93.10, hitelrészvény 235.40, államvasút 156.50, déli vasút 44.10, északnyugati

Next