Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-22 / 323. szám

323. szám. Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1894. november 22. ) lerakó helyett és elhatározták, hogy a hídépítés kö­vetkeztében lerakodóhely nélkül maradt VIII. és IX. ke­rületek érdekében a Dunagőzhajós­ Társaságot kérik meg arra, hogy néhány fölösleges épületet távolítson el a part­ról s a szabadon maradó helyet engedje át hólerakodásra. Az ügyosztály javaslatba hozza, hogy szerveztessék egy köztisztasági tiszti állás, továbbá két segédtiszti és három kü­ldönci állás. A bizottság hozzájárult a tervezethez azzal, hogy a főtiszt fizetése 1800 forint, 500 forint lakópénz és három lótartási átalány; az egyik segédtiszt mint főnök­helyettes, 1300 forintot, a másik pedig 1100 forintot kap, a megfelelő lakáspénzzel; a küldöncnek fizetése 480 forint és 150 forint lakáspénz lesz. * A rossz építő­an­yagok. A rossz építkezések korlátozására a kereskedelemügyi miniszter a József­ Hiegyetemen egyelőre a középítkezéseknél felhasználandó építőanyagok minőségi, mechanikai és (a kövekre nézve) petrográfiai megvizsgálására kísérleti állomást szervezett. A miniszter figyelmezteti a kőbányatulajdonosokat, hogy ezután az állami és a törvényhatósági középítkezések né csak azokat a köveket fogadják el, amelyeket a kísérleti állomás megvizsgált s amelyeknek használhatóságát a kí­sérleti állomás bizonyítványnyal igazolja. * A jászberényi-út kikövezése. A főváros külte­rületének egyik legnagyobb és legélénkebb forgalmú útját, a jászberényi-utat, amely teljesen járhatatlan volt, a tanács most a közgyűlés utasítására gránitkockákkal burkoltatja. A kövezési munkálatokat még e héten megkezdik. A csata előtt. — A községi képviselőválasztások. — Budapest, november 21. Hetek óta tartó küzdelem után holnap szembeszáll­­nak egymással azok a pártok, amelyek a főváros törvény­­hatóságának újjáalakításában aktív szerepet követelnek maguknak. Soha nem tapasztalt elevenséggel és érdeklő­déssel készülődtek a választásokra, amelyeknek eredményé­től függ a főváros községi életének felpezsdü­lése. Vala­mennyi kerületben új pártok támadtak a régi klikkek megtörésére, nemes célokat tűztek zászlóikra, anélkül hogy soknak közülök igazi község­politikai programmjuk volna. Egyben megegyeznek az új pártok: valamennyi arra tö­rekszik, hogy a törvényhatóságból kiküszöbölje a magán­érdeket, a spekulációt, a tudatlanságot és azt a vállalkozó szellemet, amely a főváros minden dolgát magánhaszon céljaira akarja kihasználni. A kerületi pártok sokféle lisztájából ma még nem alkothatunk tiszta képet arról a változásról, amelyet a vá­lasztás esetleg előidézhet a törvényhatóságban. De azt örömmel konstatáljuk a megindult élénk mozgalmak után, hogy a mostani választás a főváros községi életében, akár­milyen legyen a választások eredménye, új korszaknak a beköszöntését jelenti. Az a közönyösség, amelylyel a főváros közönsége Budapest törvényhatóságának műkö­dése iránt viseltetett, úgy látszik, megszűnt. Min­denkit érdekelnek a választások, mert a törvény­­hatóság eddigi működésével senki sincs megelégedve. A főváros községi életéből eddig ki volt zárva az úyítás, a modern kor szelleme. Csökönyös öreg urak gon­dolkozása irányítja az ügyeket, akik a maguk házában nem látják a lakásmizériákat; hintóikból nem veszik észre a ronda, járhatatlan utakat; a terített asztal jó borai mellett ülve, nem tudnak semmit a vízmizériákról, a köz­­egészségügy, köztisztaság, közélelmezés elmaradott, elha­nyagolt voltáról. A tanácsra bíznak mindent, amely nekik akar kedvükben járni azzal, hogy nem kezdeményez semmit. Emellett a pazarlásig oktalanul költekeznek külső­ségekre és egyéni hiúságok kielégítésére, és nem törődnek azzal a fenyegető veszedelemmel, amely ma­holnap meg­akasztja fejlődésében a fővárost: az egyre növekedő de­ficittel. Száz, meg száz ok szól amellett az örömünk mellett, amelyet a választásokban mutatkozó élénk mozgalom felett érzünk. Egyelőre nem követelhetünk az új pártoktól hatá­rozott községi-politikai programmot. Már az a dolog maga is nagy változást jelent a főváros községi életében, hogy a kerületi érdekek és klikkcsoportok megbuktatására új pártok alakultak. A küzdelemben, amelyet holnap ezek a pártok vívnak, lehet, hogy győz a régi szellem, de maga a küzdelem nem marad hatás nélkül a főváros törvényha­tósági életére. A küzdőtérre vitt eszmék nagy része át­alakul a küzdelemben, sok elvesz az érdek harcában, de a legtöbb utat tör magának a megvalósulásra. A főváros ér­deke, fejlődésének legfőbb támasza, hogy a holnapi válasz­tások eredménye több legyen az eddig szokásos, formális választások eredményénél, és hogy a törvényhatóságban mandátumot kapjanak azok az új erők, akikről joggal feltehető, hogy meg is felelnek községi képviselői minő­ségüknek. Teljes erővel támogatjuk azt a törekvést, amely a főváros községi életébe új szellemet, friss erőket akar be­vinni, mert a törvényhatóság igazi újjáalakítása nemcsak a pártok és a kerületek, hanem az egész főváros egyete­mének érdeke.* A választási mozgalmakról a következőkben tu­dósítunk: Az új jelöltek. Két olyan kerülete van a fővárosnak, amely a vá­lasztási mozgalomból nem vette ki a részét: a Belváros és a Ferencváros. A Belvárosban egyezséget kötöttek a külön­böző pártok és közösen állapították meg a jelölteket. A Ferencvárosban pedig, egy-két disszidens választót nem számítva, ellenzék nem is mutatkozott. Annál nagyobb az érdeklődés a többi kerületben, amelyekben itt-ott három párt is áll egymással szemközt. Az I. kerületben­ a reform­párt és a Csorba-párt küzd egymással. A párt­lisztákon új tagoknak: Barabás József,­ Gyertyánffy István, Hegedűs János, Kasics Péter, Kiss Áron, Kovács Pál és Romy Béla jelöltetett. A II. kerületben­ a Kollár-Rupp-párt és a szabad polgári­ párt mérkőzik. Az új jelöltek: Ernyey Mór, Kanyó Sándor, Ludwigh János, Lukácsy Béla, Szávoszt Alfonz, Beck Tivadar, Dömötör Gedeon, Král László, Krinner Norbert és Olay Szilárd. A III. kerületben: az egyesült pártok új jelöltei: Czájlik Alajos, Gebhardt József, Halász Gyula, Ott Ádám, Palotai Rezső, Litz Károly. A IV. kerületben: a három egyesült párt az új kandidátusok közé: Bárány Ernőt, Boros Samut, Csemeghy Károlyt, Grötschel Imrét, Láng Lajost és Szivák Imrét vette föl. Az V. kerületben: a független polgári párt szervez­kedik a Lipótváros klub­csoportjai ellen. Az új községi képviselőjelöltek: Gundel János, Hajós Zsigmond, Jalics Kálmán, Auer Róbert, Brüll Ignác, Erős Zsigmond, Herz­­feld Samu, Pollák Illés. A VI. kerületben, a demokrata­ párttal szemben a polgári és kaszinó­párt áll. Az utóbbi két párt egyesíti magában a választók zömét, és az érdekcsoportokat. Az új jelöltek: Czighy János, Eötvös Károly, Feleky Béla, Kállay Gyula, Ludwigh Gyula, Wolfner József, Bartalffy János, Jókuthy Albert, Lakits Vendel, Kunz Ferenc, Wollák Soma, Vázsonyi Vilmos. A VII. kerületben­ szintén két párt küzd egymással A reform­párt és a régi uralkodó klikk. Az új jelöltek: Hartmann Elek, ifjabb Heidlberg Mór, Zilahi Simon, dr. Goldzieher Ignác, Hulitius János, Arányi Miksa, báró Splényi Ödön, Vörös László, Tóth­falussy Béla. A VIII. kerületben is érdekes küzdelem lesz. A Józsefvárosi Polgári Kör tagjai mérkőznek össze a Rémi Róbert táborával. Az új jelöltek: dr. Bentsik Ferenc, Fell­­mann Alajos, dr. Hamis Géza, Keppich Gyula, Madary Gábor, Novák Sándor, Urs Sándor, Berzeviczy Albert, Gajári Ödön, Grossmann Miksa, Krob Géza, Krizsán Mi­hály, Weinreisz Lajos. a IX— X. kerületnek együttes és csendes választása lesz. Az új jelöltek a IX. kerület részéről: Tolnay Lajos, Wagner Géza, Kleineisel Jakab, Tompa Antal, Wagner Jenő, Freszleder Nándor, Horváth József, Springer Ferenc, Berkes Antal; a X. kerület részéről: Prückler László, Bálintit Sándor, Eigl Nándor és Messmer Ferenc. A VI. kerületi demokrata­ pártnak ma népes köz­gyűlése volt, amelyen megállapították a párt jelöltjeinek névlajstromát. A gyűlés elején dr. Bácskai Albert beszélt azok ellen a visszaélések ellen, amelyek most a városházán rendszeresek. Utána dr. Vázsonyi Vilmos fejtegette a párt elveit és programmját. A párt a fővárost ki akarja szaba­dítani a mai szégyenletes állapotából, amikor néhány csa­lád és érdekcsoport uralkodik a városházán. R­ámutatott azokra az üzelmekre, amelyek a főváros érdekeivel szem­ben privát célokat szolgálnak. Végre egyetértésre és kitar­tásra buzdította polgártársait. A párt kandidáló bizottsága részéről a törvényható­sági bizottságba jelöltettek: Bartóffi János, dr. Feleki Béla, Jókuthy Albert, Kunz Ferenc, Bróui József, Ludwig Gyula, Német Titus, dr. Tencer Pál, Vázsonyi Vil­mos, dr. Weisz Jakab, Wollák Soma rendes, Forrai Gábor, Prindl Nándor, Stencz Gyula, Sümegi Vilmos és Thury Ferenc póttagok. A kerületi választmányba jelöltettek: Adámsz Arnold, Áprily János, Balázs József, Balla Árpád, Bán Zsigmond, dr. Bródy József, Czettel Dániel, Czuczor A. József, Fábián Ferenc, Futó Ferenc, Gerő Viktor, Gindert István, Juszt Péter, dr. Klein Fü­löp, dr. Klein Sándor, Kugler Ferenc, dr. Leitner Adolf, Pick Ede, Rosenthal H., Szalády Antal, Takács Gyula, Tsuk Sándor, Weisz Ármin, Weisz Lipót.* Választás előtt. F U I M U S. — t Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — (E regény lenyomtatása vagy a­ fordítása törvénybe ütközik.) Hát ez az eredménye annyi év tanulmányá­nak? Annyi könyvből szívott nagy bölcsességnek, annyi útnak, annyi hideg, elhagyatott órának a re­­zultátuma csak ez, hogy tudja, milyen veszedelmes járatlan útra jutottak és hogy milyen meredek a lejtő, amelyről hanyatt-homlok rohannak lefelé mind . . . mind! 30. Reggel a két testvér hallgatva öltözködött. Lő­rinc törte meg előbb a hosszas csendet. — Hová megyünk ma? — kérdezte, hogy ép­pen valamit kérdjen. — A­hová akarod, de tán ne menjünk a Káz­­mér bácsihoz. Jobb, ha előbb a Tomiékhoz me­gyünk át. — Igazad van, sértené őket, ha egyenesen Niki bácsitól jönnénk hozzájuk. Már így is rossz néven fogják venni, hogy előbb az öregnél voltunk. — De hát végre is az egyikhez csak elébb kellett mennünk! Egyszerre nem mehetünk vala­mennyihez ! — Igazad van, az »öregebb «-nek mindig igaza van. — Lonci, látod, ne nézz rám, te valamiért ne­heztelsz. — Én? Eszem ágában sincs. Miért neheztel­nék én te reád. Semmi okom sincs rá, bolond fiú. — Igazán nem? — Szavamra! — s a két fiú összenézett. — Édes öreg ,fiam, látod, okosodj meg . . . tudhatod, hogy én mindig érted, mindig csak a java­dat akarom. — Tudom, bízom benned . . . hidd el — s most egyszerre hangja meleg lett, közvetetlenü­l beszélt, ér­zett rajta, hogy szavai egyenesen a szive mélyéből jönnek. — Igyekezni fogok megérteni tanácsaidat. Tudom, te többet tapasztaltál, mint én és javamat akarod. Megfogadom a szót, amit mondasz. Bízzál bennem. És egyszerre mind akettő elmélázott. Nagy gyen­gédséggel néztek egymásra, de szólni egyik se bírt. Most, midőn minden érzéssé mosódott szét a Gábor lelkében, egyúttal tudatára ébredt annak is, hogy tulajdonképpen tanácsolni se mer neki semmit. Mert nem tudja, mi a helyes, nem tudja, melyik útra kell hogy térjen. Mi lesz vele ... mi velük? 31. A reggelinél a társaság megint együtt volt. Ott reggeliztek mind nyugodt, változatlan arccal, mintha csak semmi, de semmi se történt volna az éjszaka folyamán. Ott trónolt az asztalfőn az öreg Niki kék selyem sapkájában, extra csokoládéját fogyasztván el. Az asztal végén a leányok és Adel­­gunda, megannyian békésen reggeli főkötőkben. A megszokott éjszaka után elkövetkező megszokott reggelre ébredtek. Csak Poldi hiányzott. A két fiúnak tüstént fel­tűnt. — És Poldi, Niki bácsi, hol van? — kérdte Gábor, miután nagybátyjának köszönt. — He . . . he . . . Poldi? Árkon-bokron túl van az már, fiaim. Eltűnt, ahogy szokta. Váratlanul jő, váratlanul megy. Nála megszoktuk, bolondtól nem lehet felvenni. De csakis a tőle egyedül törjék el az ilyen fajta meglepetéseket. Nem szeretem, h­a nyu­galmamba háborgatnák. Elvárom, hogy az, aki meg akar látogatni, megtodákolja, otthon vagyok-e vagy nem. Különben azt hiszem, nem akar látni . . . (Niki körülbelül harminc éve nem halt kivfil kastélyán). — De ,ez a Poldi, hát ez ilyen bolond. Mit csináljak vele? Örülhetek, még ha eljő. Az ilyen fráter, ki bolond is, meg piktor is, sok bajt okoz! — Furcsa fiú ... , Mondta fél álomban Lőrinc. Választók és jelöltek ma fejtették ki minden erejü­ket, hogy a választási küzdelem holnapi napja teljes ké­szültségben találja őket. Minden pártnak kész a tisztája, amelyért holnap síkra száll. A választásokat vezető körök az utolsó pillanatban vették észre, hogy a Belváros kandi­dáló bizottsága az öreg Heinrich Istvánt kihagyta a viri­lista jelöltek közül. Az ellenzéki pártok ebben a véletlen­­ségben szándékos célt látnak s elhatározták, hogy a Heinrich István nevét minden virilista-szavazólapra ráírják. * Az I. kerületi reformpárt ebből a célból felhívást intézett valamennyi rokonpárthoz, hogy csak azzal a viri­lista szavazólappal szavazzanak, amelyen a Heinrich István neve rajta van.* A II. kerületi Rupp-Kollár-párt felszólítja a válasz­tóit, hogy lehetőleg már csütörtökön szavazzanak le. A — Furcsa ? Bolond annak a neve, fiam, bolond. Heteket kódorog el az erdőben. Ott alszik a sajto­­soknál, dolgozik velük, fát vág. Van egy paraszt családja az alföldön, kikkel tudom is én hol ismer­kedett meg s kikhez lejár inkognitóban. Ezek azt hiszik, valami vándorlólegény. Heteket tölt el velök, dolgozik mint egy paraszt, ő — egy Czobor Lipót unokája. Felfordul a világ, fiúk. Meglátjátok. Én már nem írem meg, hála az Urnak, de ti benne lesztek a felfordulásban. Mindenki más akarja lenni, mint a mi. Ez a fiú a zsíros parasztok életét irigyli, vágyik a közönségesre a bolond. A Tomi öcsénk, no ennek Bícs ártotta meg. A bécsire játsza magát, úgy öltö­zik mint egy fiákkeres, úgy, olyan nyafogva beszéli magyarul, mint valami éhenkórász kicsi stuccer. A felesége, a haldoklóvá játszá, magát s azért minden pressburger-bálon ott van. A húga á Lolly, no ez meg egy szakasztott lovász, csak hogy nem károm­kodik. Jemine, jemine, felfordul a világ, gyerekek, meglátjátok, felfordul . . . Még dörmögött egy darabig, aztán nyugodal­masan büszkén körültekintett. — No nálam minden more patria megy, hála Istennek. És a szüzek is, Adelgunda is édesen mosolyog­tak reá. A két fiú meg nem mert összenézni, csak hallgatott. Tízkor Lőrinc kocsija előállott. Niki karját a két fiúéba fűzve, lekísérte őket a kocsiig. — Hm, csinos fogat. Nagy ló, mind sárga. Persze, telivirek. Tudom, egypár ezer forintokban van az ekvipage. De hát egy Niffor, az teheti. Te Gábor te csak Márfay vagy. Te vigyázz, hogy Lóri öcséd el ne forgassa a fejedet. Te niked dolgoznod kell, ám azok töndökölni születtek. A mi fenyőnk a múlt­­ban van ... he ... he ... he. Hát hová mentek innen ? — Azt hiszem, a Tomihoz. —■ He . . . he . . . he. Hát még nem tudjátok bizonyosan. No bizony, tőlem ugyan mehettek át is

Next