Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-27 / 328. szám

8 Budapest, kedd ____________PifiSTI NAPLÓ.________ Ferencet a pedagógia érdekelte leginkább. Pedagógiai kér­désekkel foglalkozott, a nevelés tudományának tanulmá­nyozását tűzte ki céljául, amikor a szabadságharc mozgal­mas ideje bekövetkezett. Lángoló szivű­ fiatal ember volt, s azonnal az uj tanoknak hívéül szegődött. Felhagyott a pedagógiai tanulmányokkal s kardot fogott, hogy a harc mezején szolgálja hazáját. Ez a lelkesült korszak, a szabadságharcban átélt élményei, mondja a szónok, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Salamon Ferencből történetivé vált. A szabadságharc befejezése után még nem szánta magát arra a pályára, amely neki oly sok megérdemlett dicsőséget hozott. Az orvosi pálya iránt érzett vonzalmat, de csakhamar igazi hivatása a hírlapírói pályára térítette. A báró Kemény Zsigmond által szerkesztett Pesti Napló munkatársa lett, ahol eleinte színházi kritikákat irt. Ezek­ben a kritikákban mindig a jó ízlést és az igazságot szol­gálta. Báró Kemény Zsigmond azonban csakhamar észre­vette, hogy nem ez az a tér, amelyen maradandó becsű­ dolgozatokat fog alkotni Salamon Ferenc s reá bízta a lap politikai rovatának vezetését. Ez az új hivatása megis­mertette a fiatal Salamon Ferencet az akkori politikai körök vezetőivel, s erre az időre esik első történelmi műve: A hódoltság története. Ez volt az első magyar történelmi munka, amely egy korszak történetét az európai politika áramlataiból magyarázza meg. Ezt a munkáját gyors egymásutánban követték a kisebb-nagyobb történelmi művei. Munkássága nem maradt elismerés nélkül, mert báró Eötvös József kinevezte a buzgó történetírót egyetemi tanárrá. Mint egyetemi tanárt bízta meg a főváros Budapest történetének a megírásával; később Salamon Ferenc szer­kesztője lett a Budapesti Szemlé­nek. Budapest történetét nem fejezhette be. A harmadik kötet elkészülése után a halál kiragadta kezéből a tollat. A lendületes emlékbeszédet a következő szavakkal fejezte be Szilágyi Sándor : „Történetírásunk ma még nem érte el azt az ideált, amit te annak feladatául kitűztél, de hogy elérje, annak útját te jelölted meg: ha el fogja érni, az oroszlánrész a tied lesz.“ Az éljenzés lecsillapultával, Szily Kálmán főtitkár bejelentette Ormós Zsigmond és dr. Barna Ignác levelező tagok halálát, majd arról számolt be, hogy a kecskeméti Hornyik-ünne­pen Vécsey Tamás képviselte az Akadémiát. Elhatározta továbbá az ülés, hogy az 1895. évben Londonban megtartandó nemzetközi földrajzi kongresszu­son az Akadémiát Vámbéri­ Annin és Lóczy Lajos fogják képviselni. Felolvassa azután gróf Teleki Gyula levelét amely­ben a gróf Teleki-nemzetség részéről megerősíti Heller Ágostot főkönyvtárnoki tisztében. Azután a főtitkár jelentést tesz a Lukács Krisztina féle 1000 forintos díjról, amelylyel az Akadémia a Magyar hang és alaktan című munkát jutalmazza. A jeligés leve­let felbontván, abból Simonyi Zsigmond és Balassa József reáliskolai tanár neve tűnt elő. Az akadémikusok lelkes tapsban és éljenzésben tör­tek ki, amikor Simonyi Zsigmond neve a jeligés levélkéből kibukkant. A kitűnő tudós, aki a külföldi litteratúrában is tekintélyes nevet szerzett magának, valóban büszkesége a magyar nyelvtudománynak, amely körül, fiatal kora dacára, oly sok érdemet szerzett már. Ez ugyanis már a kilencedik pályadíj, amelyet Simo­nyi Zsigmond az Akadémián nyert. Majdnem húsz évvel ezelőtt nyerte meg az első díjat, mint alig húsz éves fiatal­ember. Azóta megírta Szarvas Gáborral együtt a Nyelv­­történeti szótárt, amely hosszú időkig lesz forrásmunkája a magyar irodalomnak. Nagy mondattani munkái: a Ma­gyar kötőszókról és a Magyar határozókról akadémiai ko­szorúkban részesültek Kétkötetes műve, A magyar nyelvről a könyvkiadó vállalat egyik legszebb és legérdemesebb darabja. Tavaly jutalmazták meg Német­­magyar szólások című munkáját, amely most van sajtó alatt s a Franklin-társulat kiadásában jelenik meg. Nyelvtani kézikönyvei az egész országban el vannak ter­jedve. A Magyar hangtan és alaktan, amelyet az Akadémia ma ezerforintos díjjal jutalmazott, közel hatvan nyomtatott ívén tárgyalja a fölvetett kérdést nyelvtörténeti alapon. A munka hangtani részét Balassa József debreceni tanár írta. Végül bejelentette a főtitkár, hogy újabban Forster Gyula, oly munkák díjazására, amelyek a hazai mezőgaz­daság előmozdítására alkalmasak, 12,500 forintos,­­ Tö­möri Anasztáz pedig matematikai célokra 10,000 forintos alapítványt tett. Úgyszintén Fürst Jakab egy 1000 forin­tos alapítványt fizetett be a Krausz Mayer hagyatékából. Nagy Leander hagyatékából pedig 50 forint jutott az Aka­démiának. REGENY. F U l“M U S. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — QQ (E regény lenyomtatása vagy * fordítása törvénybe ütközik.) — Fáradt vagyok, három órát lovagoltam a Sámsont. Szörnyű kemény szája van. Ma is meg­ugrott volna velem, ha neki nem irányítom egy szántóföldnek, amelynek göröngyei aztán kifárasz­tották . .. úgy tíz percnyi száguldás után lassú ügetésbe csapott át s végre — tette hozzá felvillanó szemekkel — beadta a derekát. Hát maguk mikor jöttek? — kezdte most már egykedvű arccal. — Tán egy órája, éppen csak a Tominál vol­tunk fenn, meg az újításokat néztük meg. — Igen, még a sattel-kammert mutatom meg nekik, meg az új lovardát. Az egyik tán itt maradhatna velem. Tán maga, Gábor, Lőrinccel eleget élveztem már e téren... nevetett föl hangosan. Tomi és Lőrinc­­ (az utóbbi kissé sértődve) folytatták útjukat, Gábor meg leült melléje. Pár pil­lanatig, amíg amazoknak a léptei elhangzottak, hall­­gatott mind akettő, majd Lolly szólalt meg: — Rég nem láttam. — Innen-onnan két esztendeje. — Hosszú idő. Emlékezik, miről beszéltünk utolsó este, a Kázmér installációján? — Emlékszem. — Tudja-e, hogy akkor nekem sok mindent beszélt és pedig olyan nyelven — hogy akkor azt még nem érthettem. Ma már felnyíltak a szemeim... — A szerelemről beszéltem. — De nem a maga szerelméről, mondja, ismer ma már? — Nem tudom, mennyit változott. — Miért nem mondja, hogy nem tudja, meny­nyivel lettem jobb, mint voltam... Rosszabb lettem. Erőszakosabb vagyok, mint voltam, tele vagyok szeszélylyel. Ha férfinak születek, tán lesz belőlem valami. .. Asszonynak születni! .. . azt hiszi, mint fiatal leány, élek ? Élet ez ? Ezek nem értenek, s én erőtlen vagyok. — Nem értik? Hát értesse meg magát. — Kivel? — Azzal, akit majd megszeret. — Én szeretni? Ugyan kit? — kérdte büsz­kén kihúzva a derekát. — Én ... én? Azt hiszi, szeretni tudnék ? Hideg vagyok, mint a jég. . . néz­zen a szemembe, úgy nézek én ki, mintha­, szeretni tudnék ? — És szembenézett Gáborral. És Gábor úgy látta, mélységes szerelem beszél a szemeiből s amellett mégis úgy érezte, hogy az a lány, midőn hazugnak akarta volna feltüntetni magát, igazat mondott. Hidegnek hazudta magát s valóban az volt. — Nem ismeri önmagát. — Azt hiszi? — felett gúnyosan a lány s­arkának egyik szélét megvetően lehúzta. — Lássa, Gábor, maga érdekel, magának szívesen elmondanék egyet­­mást.. . . beszélnénk arról, amit én magamról és az életről hiszek . . . Ezek ? Untatnak. Adjon egy ciga­­rette­t. Köszönöm. Egyszer majd este beszélünk min­denről. Jöjjön, menjünk most utánuk, kiváncsi va­gyok, a sógor mi mindent hadart már azóta össze Lőrincnek . . . Azt úgy se fogja megbocsájtani, hogy magát egy pár percre lefoglaltam. Az uj lovardában találták meg őket. Tomi a porond közepén ágált, Lőrinc meg áhitatos arccal hallgatta. — No látjátok, fiuk, ez az uj lovarda ... Az a páholy ott szemben, a nézőknek van fentartva. Ha van kedvetek, rendezhetünk egyszer carousselt, Lolly pompásan lovagolja a magas iskolát, Hanzi kitűnő akrobata és reitspringer, Lőrinc ugrató iskola, én bohóc . . . — Igen, te bohóc leszsz, — mondta Lolly ne­vetve — érdekes, épületes látvány lesz, és Mici nem lép fel szintén? — Ugyan ne csúfolódj. Hisz te legjobban tud­hatod, hogy az ilyen carousselek most mennyire divat­ban vannak. Nézd a Molier-félét Parisban, az egész társaság részt vesz­ előadásain, hisz tudod, hogy Térésé hercegné is rendezett egyet tavaly Pardubitzban és te nevetsz ? Hiszen tudom, hogy te is lovagoltál egy­szer a bécsi carousselen. — Édesem, én nem cirkuszodon, hanem rajtad nevetek. — Ah, dear lady, ez már más... Ezt megbocsáj­­tom ... De tán menjünk, a Mici bizonynyal vár reánk. Menjünk, azóta tán már fel is öltözött. — Igaz­­, menjünk. Én hamarosan átöltözöm, aztán feljövök a szalonba. — Ezzel Lolly katonásan megcsóválva feje felett az ostort, üdvözölte a társa­ságot és kisietett a lovarda hátulsó ajtaján. Tomi meg a fiuk a kastély felé tartottak. A nagy terraszon óriás kasmir-kendőkbe bur­kolva Mici grófnő tűnt fel, aki meglátva őket, inte­getett nekik valamit. Mit? Nem értették meg. Felérve a terraszra, idegesen fogadta őket. (Folytatása következik.) Törvényszék.­ ­ Bírósági kinevezések. A király Biró Vilmos máramarosszigeti törvényszéki birót a szegedi ítélőtáblá­hoz bíróvá, Filleky Endre dunaszerdahelyi járásbirósági albirót a kapuvári járásbírósághoz járásbíróvá, Péter Gyula szegedi ítélőtáblát tanácsjegyző albirót a pancsovai tör­vényszékhez bíróvá, Megyery Dezső pécsi járásbirósági jegyzőt a gyönki, ifjabb Székács Pál mohácsi járásbíró­­sági jegyzőt a dárdai, Bányász József szolnoki járásbíró­­sági aljegyzőt a perlaszi és dr. Boán Árpád rózsahegyi gyakorló ügyvédet a perlaki járásbírósághoz albirákká nevezte ki.­­ A közjegyző fegyelmi ügye. A temesvári tör­vényszék fegyelmi tanácsa ma foglalkozott Bésán Mihály lugosi közjegyző fegyelmi ügyével, akit azzal vádolnak, hogy támadó cikket íratott Jakabfy főispán ellen. A cikk­ben többek közt az volt elmondva, hogy a főispán házi zsidókkal véteti körül magát és hogy rokonait ülteti be a hivatalokba. A mai fegyelmi tárgyalásra a vádlott köz­jegyző Komjáthy Béla védővel jelent meg. Bésánt a fe­gyelmi bizottság ötszáz forint bírságra ítélte.­­ Négyszeres bigamia. A budapesti törvényszék Schnitzer József 57 éves gyárfelügyelőt, aki egymásután ötször lépett házassági frigyre, négy rendbeli bigamia miatt tizenegy havi fogházra ítélte, a királyi Tábla hely­benhagyó ítéletét ma hirdették ki a soknejű ember védője dr. Schönfeld Arthur előtt. Maga a vádlott időközben is­meretlen helyre távozott.­­ Sikkasztás az Adriánál. Az Adria biztosító intézetnél elkövetett sikkasztások következtében a rendőr­ség letartóztatta Krausz Henrik intézeti tisztviselőt. A rendőrség kérelmére a királyi ügyészség hozzájárult ahhoz, 1894. november 27. 328. szám, hogy Krausz az előnyomozat tartama alatt továbbra is a rendőrség foglya maradjon.­­ A csőd. Vétkes bukás miatt vonta ma felelős­ségre a budapesti büntető törvényszék Grecsák István és Komjáti Jenő kereskedőket, a Grecsák és Komjáti bukott cég beltagjait. Azzal védekeztek, hogy nemcsak üzleti veszteségek érték őket, hanem egy nagyobb lopás is siet­tette bukásukat. A törvényszék a vádlottakat, akiket dr. Wolf Vilmos és dr. Farkas Ármin védett, fölmentette a vád alól.­­ Coroianu Kolozsvárott. Coroianu Gyula, aki tudvalevőleg a szegedi államfogházban tölti közel három­esztendei fogságát, ma, mint kolozsvári levelezőnk távira­­tozza, rövid tartózkodásra odaérkezett. Holnap lesz ugyanis okmányhazaisítási perének végtárgyalása, amelyet már több ízben elhalasztottak. Cordiánua nem látszik meg a rabság, sőt inkább feltűnően meghízott az államfogházban.­­. Vilmos császár kegyelme. Vilmos császár, mint Potsdamból táviratozzák, a maga jószántából, kegyelmi kér­vény nélkül megkegyelmezett Polstorfnak, a Kladderadatsch szerkesztőjének.­­ A Csebinác pör. Belgrádból megcáfolják azt a hírt, hogy a Csebinác pör vádlottjai, akiket tudvalévően fogva tartanak, szökést kísérlettek volna meg. Sport. X Grolf Batthyány Elemér utóda. A Ma­gyar Lovaregyesü­let december 10-ikén este tíz óra­kor ülést tart. Ezen az ülésen választják meg az állásáról leköszönt gróf Batthyány Elemér helyére a Lovaregyesület új elnökét.­­ Nemzetközi korcsolyaverseny Budapesten. Mint egy bécsi táviratunk jelenti, a bécsi Nemzetközi Kor­csolyázó Egyesület elhatározta, hogy az idei nemzetközi bajnokversenyt Budapesten fogja tartani és pedig január első napjain. A nemzetközi bajnokságot ezúttal Engelmann Ede bécsi és Ericson stockholmi korcsolyásoknak kell meg­védeniük. Az első versenynap január hatodikán, a második hetedikén lesz. A programm tehát részletesen meg volna állapítva, csak még azt nem tudni, hogy hol lesz voltaképpen a verseny, mert a városligeti tavon folyó építkezések miatt ezideig még korcsolyapályája sincs Budapestnek. Eddig legalább nem hallani új pályáról, s így úgy látszik, hogy az élelmes igazgatóság a Korcsolyázó Egyesület valamennyi hatezer tagját a szűk mesterséges jégpályára akarja szorítani.­­ Angol jockeyk Magyarországon. Amióta a versenydíjak nálunk is megnagyobbodtak, a legkiválóbb angol jockeyknak sem derogál, hogy otthagyva Epsomot, Newmarketet, Tatán, Alagon vagy Káposztásmegyeren vállaljanak szolgálatot. A híres Fred Barret után jövőre a még híresebb George Barret telepedik meg Magyar­­országon, aki hosszú évek óta mindig Anglia legelső jockeyi közt szerepel. Szemere Miklós szerződtette istálló­jához a világhírű lovast s igy Eltolinak, a Szemere-istálló Derby-krackjének kilátása nagyot emelkedett nemcsak a Derbyre, hanem a jövő év összes nagy versenyeire. Bar­ret 49 kilogrammal lovagolhat. A Péchy-Üchtritz-istállónak is Angliában keres jockeyt Milne trainer, és pedig a leg­kiválóbbak közül, mert Smith első­sorban a Fesztetich­­istállóhoz, másodsorban Blaskovich Miklós istállójához van szerződve. Egyedi Artur is Angliából pótolja a szolgála­tából megvált Pachet.

Next