Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-06 / 307. szám

307. szám. Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1894. november 6. , dr. Szivák Imre, dr. Alexander Bernát egyetemi tanár és akadémiai tag neveivel stb. Az Országos Nemzeti Egyesület hivatalos helyisége: IX., Pipa­ utca 20. szám, ahol bármily felvilágosítással készségesen szolgál a titkárság. Üléseit a bizottság minden szerdán és szombaton, este nyolc órakor tarja. *** Az Otthon felavatása. Az Otthon felavató áldomásán, amely november 11-ikén, délután hat órakor lesz, Wekerle Sándor miniszterelnökön, Lukács Béla és báró Eötvös Lóránt minisztereken kívül jelen lesznek, mint értesülünk, Ráth Károly főpolgármester, Kammermayer Károly, Gerlóczy Károly és Márkus József polgármesterek, azonkívül az irodalmi társaságok elnökségei, hírneves publicisták és az irodalom és művészet előkelőségei. Közegészség. )( A vérsavó. Hieronymi Károly belügyminiszter, mint értesülünk, két kiváló szakérőt, dr. Preusz Hugót, az állami bakteriológiai intézet elnökét és Raisz Gedeon egészségügyi felügyelőt jelölte ki, hogy a párisi Pasteur­­intézetben a vérsavó előállításának módját és az eddigi kísérletek eredményét Roux tanár útmutatása alapján ta­nulmányozzák. Hazatérésük után nagyszabású kísérleteket tesznek, a vérsavót nagy mennyiségben előállítják s az ország valamennyi orvosát ellátják a gyógyítószerrel. A vér­savót az állatorvosi akadémiában levő bakteriológiai intézetben fogják készíteni, amely tudományos kutatásokra teljesen föl van szerelve s a körülötte lévő istállókkal erre a célra külö­nösen alkalmas lesz. Az intézet egyébként Ausztria-Ma­­gyarországban az egyetlen, amelyben az állatorvosok szá­mára való mallein-t gyártják. A kiküldöttek holnap, kedden utaznak el. — Gróf Apponyi Lajos Nagy-Apponyban fen­­tartott Hargit-kórházában, amelyet feleségéről nevezett el, az orvosok, mint levelezőnk írja, meglepő eredményeket érnek el. A gróf mindjárt kezdetben nagymennyiségű vér­savóval látta el kórházát. )( A vérsavó ára. A Beh­ring-féle szé­rum árát Ausztriában már miniszteri rendelet sza­bályozza. Pontosan kiszámítja a rendelet, hogy a gyárak mennyiért szállítják az anyagot s ehhez ké­pest megállapítja, hogy az I. számú 4 forint 50, a II. számú 8 forint 20, a III. számú anyag 12 forintba kerülhet. Ennél olcsóbban lehet a szérumot szállí­tani, de drágábban nem szabad. Törvényszék.­ ­ Elítélt szocialista. Párisból táviratozzák, hogy az esküdtszék egy esztendei fogságra és háromezer frank pénzbüntetésre ítélte Gérault Rikh­árd szocialistát, aki Casimir Férrer köztársasági elnök ellen sértő cikket irt. «­ A doktor úr. A napilapok nemrégiben ősúnyán lelepleztek egy Sussmann Zsigmond nevű boltos­legényt, aki doktornak adva ki magát, egész ügyvédi irodát rendezett be, és sokat rutul rászedett. Különösen a fogteknikusokat zsákmányolta ki azzal az ígérettel, hogy foghúzási enge­délyeket fog nekik szerezni, és ezen a címen több száz forint előleget vett fel tőlük. Kellemetlen emléket hagyott hátra a házalók egyesületében is, akik őt titkárukká választották. Sussmann Zsigmond e leleplezések következtében Kunvári F U I M U 3. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. —­ ­ (E regény lenyomtatása vagy •LO fordítása törvénybe ütközik.) — He ... he ... he. Még a napot is tudjuk... Páter, jó emlékező tehetségünk van. — Utóljára pedig húsvéthétfőjén ebédeltem a grófnénál. A vasárnapot mindig itt, a méltóságos urnát szoktam tölteni, — folytatta mély meghajtással. — Az ebédről, amelyet náluk megevett, többet tudná szent­atyánk elmondani . . . nos, atyus, jól evett náluk? — Bár francia szakácsot tart a grófi h­áz, nem hiszem, hogy ezt a páva­pecsenyét úgy el tudná ké­szíteni, mint méltóságának a pátriában született udvari szakácsa, Bafranyec mester, kit mi mindannyian úgy tisztelünk . . . Ezzel elkezdett hahotázni, de nevetett úgy, hogy vastag dereka majd csak hogy fel nem emelte a súlyos tölgyfaasztalt. — Furcsa világ lesz az, az Ujváry grófnál — szólalt meg Jakatb. — A francia szakács alig győzi már etetni azt a rengeteg vendéget. Az uradalom gyér jövedelmét is ők eszik meg, a grófék meg majd csak hogy bele nem fúlnak adósságaik tengerébe. Azután észrevéve, hogy ez a téma úgy látszik, a fiatal uraknak nem tetszik, más tárgyra csapott át, amely tán kedvesebb lesz nekik: — Ott van most a Lolly kontesz is, az az­után a kedves jószág, akár csak egy cukkerli, olyan aranyos! De már erre a négy Márfay-nővér legidősebbje is megszólalt: — Olyan éppen, mint egy cukkerli. Annyi er­kölcsi értéke is van csak, mint egy cukorkának. Olyan cifra, tarka-barka, nézni való az, mint egy bábu. Sajnálom azt a férfit, aki el fogja venni. — Mi is, mi is — sipogta a másik három, akik Belgrád, november 5. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A liberálisok az új kormányt nem fogják támo­gatni, mert külügyi politikáját nem helyeslik, a belügyek­­ben követendő eljárásával szemben várakozó állásba helyez­kednek, a pénzügyi politikáját pedig határozottan meg­támadni fogják, kimért bókot vágott s kiment az ajtón. Három húga összenézett s aztán egyet gondolva, követték nénjöket. Miklós bácsi feszengeni kezdett székén. Izgett, mozgott, köhintett, a pipáját igazgatta, simogatta a tarkóját, aztán elkezdett dünnyögni. — Hm, hm. Péter, he ? Péter, mit gondolsz ? Bánfalussy Péter felriadt a kérdésre, ijedve, bámul­­tan körül­nézett: — Bizonyára, domine spektabilis, amint gondolni méltóztatol, folytatta alázatos hangon. — Talán induljak fogatni? — Nem, fráter, beszélek a lányokkal, engedje­tek meg, fiuk . . . csak egy percre . . . Ezzel vette világoskék selyem sapkáját és kisietett az ajtón a lánykák után. A három fiú összenézett, ismerte már jól e házi jeleneteket. Most Adelgunda kisasszony szó­lalt meg: — Oh Sie sind unausstehlich, die gnädigen Fräu­lein, was der arme, liebe gute Onkel muss von ihnen leiden, ist unaussprechlich! Aztán folytatta németül, irtóztató tótos kiejtés­sel, minden é­ t­i-nek mondva. Koronként az égnek forgatta savószínű szemeit, arca a dühtől már karmazsinpiros lett. Csontos, hosszú ujjaival fenye­gető mozdulatokkal kísérte a leánykák kegyetlen­ségéről elmondott hőskölteményt. Péter bácsi pedig egy irtóztató hosszú csibukot, szopogatva, koronkint helyeslől­eg bólintott fejével. Ő az Adelgunda pártján állt, lévén a házikisasszony és a négy Márfay-szűz harminc éve háborúskodásban egymással. Péter bácsi azonban az első pillanattól fogva Adelgundával tar­tott, lévén neki az éléstár­s minden egyéb felett teljhatalma. Tudta, mit csinált. A három fiú csak hallgatta az Adelgunda mo­nológját , amelyet Péter oly kifejező arcjátékkal kisért s amelyre az Adelgunda háta mögött ülő kis papocska néha nemtetszését fejezte ki. Ő a lány­kákkal tartott, kiknek egész életükben egyéb foglal­kozásuk sem volt, mint a márfai templom számára hímezni. (Folytatása következik.) Miklós hírlapíró ellen, aki őt leghevesebben támadta meg lap­jában, sajtópert indított és a sajtóbíróság ez ügyben november 22-ikére tűzte ki az esküdtszéki tárgyalást. A vádlott hír­lapíró védője, dr. Füredi Mór azonban egy beadványban felhívta a sajtóbíróság figyelmét arra, hogy Sussmann ellen a budapesti büntető törvényszéknél a fogtechnikusok pa­­naszára csalás miatt büntető eljárás van folyamatban, minél­­fogva a büntető ügy jogérvényes befejezéséig a sajtóper felfüg­gesztését kérte. A sajtóbíróság erre való tekintettel csak­ugyan felfüggesztette az eljárást, minélfogva a november 22-ikére kitűzött esküdtszéki tárgyalás elmarad.­­ Megfojtott csecsemő. A budapesti büntetőtör­vényszék ma kilenc évi börtönre ítélte Mathias Mária cse­lédleányt, aki újszülött gyermekét megfojtotta, csak hogy szégyenét elrejthesse. A szökés vége. — Törvényszéki tárgyalás. — Budapest, november 5. Egy kis bohó leány ült ma a vádlottak padján. Mikor még csupa lomb volt a Városliget s minden ma­dár énekelt, az ő vágyó szivecskéjében is megcsendült egy édes-bájos dallam. Csodásan meleg, behízelgő termé­szetű nóta volt az, úgy ellágyult tőle a szive, olyan for­róság öntötte el, amikor azt a dalt megértette, úgy nevezik ezt a szép nótát, hogy szerelem. Az a rossz tulajdonsága van pedig ennek a nótának, hogy aki egyszer meghallja, okvetetlenül valami kolosszá­lis bolondságot követ el. Attól függ, milyen a természete- Az egyik főbe lövi magát, a másik megszökik, a harma­dik­­ megházasodik. Van persze még egy tulajdonsága, hogy csak duett­ben lehet énekelni s addig, amig a második zenész meg nem érkezik, bele sem kezd az ember a dalolásba. Ezt a második személyt a Gizikó tragédiájában Jónás Izsónak nevezik és szabad óráiban teknikus. A duettet nagyon kedélyesnek találták, csak éppen ttjokban állott egy kicsit a papa, Deutsch Hermann, s igy mit tehettek mást, egyet gondoltak, s megszöktek Bécsbe. Bécsben egy hotelbe szállottak s legelső dolguk az volt, hogy levelet írtak a papának. Kedves Papa! Mire e levél kezeidhez jut, mi már törvényszéki hul­lák vagyunk. Nagyon szeretjük egymást, s úgy érez­zük, jobb szerető szívvel elhalálozni, mint egy min­dennapi életet élni. Ne kerestess, mert úgy is hiába, és ne haragudj ránk, hiszen mi nagyon, de nagyon boldogan hunytunk el. Isten veled, tiszteljük az otthonlevőket. Szerető gyermekeid Gizike és Izsó. A két keresztnevet szépen begyászkeretelték, s az­után tovább szerették egymást. Deutsch Hermann elsírta könyeit, amikor ezt a levelet megkapta. A bécsi rendőrség minden öngyilkos pár arcképét megkü­ldötte neki, s hiába, még csak hasonlókra sem bukkant, így múlt el gyászban négy hét. A lapok a nehéz nyári évadra való tekintettel hosszú és szomorú krónikák­ban siratták el a szerető szíveket, amikor abban a bizonyos rendesen csak mint nővérük kórusa s visszhangja szoktak szerepelni. — Én igen kedves, okos leánynak tartom — szólalt meg Lőrinc, egy oldalpillantással Gáborra — ki bárkit is boldoggá tehetne. Persze, modora kissé elüt attól, amihez mi ezen a vidéken szoktunk . . . De hát ez csak külsőség . . . — Csák. Azt hiszem jószivü lány, legalább azt mondják, sokakra pazarolta a szivét. Sokat ígér . . . he . . . he. A négy lány lesütötte a szemét . . . Pár perc múltán az ebéd is véget ért. A fekete kávénál nagy disputa támadt. Márfay Miklós kijelentette, hogy Lőrincet, aki a három fiú közül legtöbbet ért a gazdasághoz, körülviszi a majorjaiban.­­­— És? — kérdte élesen Márfay Stefi, ki fel­­ocsúdt, hála a sok bor s a fekete kávé izgató hatá­sának, folytonos hallgatásából. Niki bácsi megsimitva haját, félénk pillantást vetett a négy lány felé, akik összenéztek s akiknek rendesen lesütött szemei szikrát hánytak. — Elvinnélek benneteket is, de hát a kis fotonra csak nem tértek, az omnibuszszal meg nem lehet a majorokat bejárni . . . — Voltunk mi már elégszer a nagy omnibusz­ban is a majorokban s nem történt bajunk, — szó­lalt meg Lóri s hevesen tépegetni kezdte a csipkés zsebrevalóját. — Na bizony, te otthon maradhatsz, te úgyis tegnap voltál a bácsival, — replikázott Stefi, a leg­fiatalabb. — Vagy mind, vagy egy se, — határozta el Lizi. — Különben nem érdemes a szót pazarolni rá. Jertek, lányok, forduljunk egyet. Csak nem untatjuk könyörgéseinkkel a bácsit. Utolsó szavait már savó savanyúsággal mon­dotta, hosszú, keskeny derekát kifeszítette, lilapánt­­likás hegyes fejében igazított egyet, a derekát kö­rül­övező aranyláncot feszesre húzta, aztán felemel­kedett ülőhelyéből, a társaságnak egy mély, de igen bécsi hotelben két szerető szív arra a furcsa tapasztalatra jutott, hogy a szerelemhez a mai prózai világban nem elégséges két lángoló szív, hanem okvetetlenül megkívánta­­tik bizonyos mennyiségű bank- vagy államjegy is. Ezeknek pedig nagy híjával voltak. Éppen annyijuk volt, hogy haza tudtak jönni Budapestre, s miután közben egy kicsit a szerelem is elköltözködött szívekből, éppen nem volt okuk rá, hogy öngyilkosokká legyenek. S most következik a dolog prózaiasan szo­morú vége. Az esetet az apa feljelentette a rendőrségnél, igy az ifjú pár első látogatásával kénytelen volt a rendőrséget megtisztelni Az elkeseredett apa itt Jónás Izsót naplopónak cí­mezte. Jónás Gizikére apellált. — Bizony svindler maga — erősítette Giziké. És ezért került ma a vádlottak padjára Giziké is, meg a papája is. A papa kényelmesen ül a padon, Giziké sze­­pegve simul hozzá, csak a panaszos érzi magát egy kicsit furcsán. — Béküljenek ki, — kapacitálja őket Beze­­rédzs bire. — Ha sajnálkozásukat fejezik ki, hajlandó vagyok visszavonni a panaszt — kap az alkalmon Jónás. — Én nem sajnálom,amit mondtam,mondtam.Kérem, biró úr, tessék engem megbüntetni A biró tovább békíti őket. Végre Gizike megszólal: — Kérem, biró úr, ha elég az én sajnálkozásom, én igazán sajnálom a történteket. — Bizony sajnálhatod is, — mondja az apa. A panaszos megkönnyebbülten vonja vissza panaszát Csak az apa marad hajthatatlan. — Kérem, biró úr, tessék engem megbüntetni, én nem sajnálkoztam. De hát hiába, a panaszos visszavonta a vádat s ilyen esetben még a legkeményebb szivű bíró sem szabhat ki büntetést. TÁVIRATOK. Új pétervári olasz nagykövet, Róma, november 5. Báró Marocetti pétervári olasz nagykövet ettől az állásától legközelebb megválik, dacára annak, hogy az erre vonatkozó híreket ismételten megcá­folták. A nagykövet utódául gróf Formelli, ez idő szerint londoni nagykövet van kiszemelve, akinek neje orosz arisz­tokrata­ családból származik. A szerb liberálisok.

Next