Pesti napló, 1894. december (45. évfolyam, 332-360. szám)

1894-12-12 / 343. szám

8 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1894. december 12. 343. szám. sodelnök választása. 4. Titkári jelentés a mait évről. 5. Pénztári kimutatás. A választáshoz legalább husz tag je­lenléte szükséges. Egyesületek. *** Az elraktározott árvizek. A Magyar Mér­nök- és Építész Egyesületben ma este Cholnoky Jenő az ár­vizek raktározásáról olvasott fel. A felolvasó felsorolja az árvizek ellen való védekezés módjait s ezek között külö­­nösen azzal a védekezési móddal foglalkozik, amely mű­szaki megjelöléssel az árvíz raktározása név alatt ismere­tes. Ennek a módszerek az a lényege, hogy nagyobb fo­lyók mentén az árvíznek levezetésére természetes gyűjtő­­medencéket használnak, vagy mesterséges medencéket lé­­tesítenek. Elméleti számítások azt bizonyítják, hogy na­gyobb folyók árvizeinek raktározására vagy nincs elegendő tér, vagy pedig ilyen medencének a létesítése olyan költ­séges, hogy az elérhető eredménynyel nincs arányban. Még olyan nagyságú természetes medencék is, mint a badeni vagy a genfi tó sem elégségesek nagyobb árvizek megszüntetésére. A felolvasó oda konkludál, hogy a hazai viszonyokra alkalmazva, határozottan nem helyeselhető az a rendszer, amelyet például a Tisza árvizei ellen való vé­dekezésben követtek, s amely abból áll, hogy a gátak egyszerű mellőzésével árterületeket, vagyis árvíz­raktáro­kat létesítettek. Ez a védekezés helytelen, sokkal célsze­rűbb volna arról gondoskodni, hogy az árvizek gyorsan lefolyhassanak. *** Szegény gyermekek ruházása. A terézvárosi jótékony egyesület tegnap a kerület több iskolájának sze­génysorán tanulóit látta el téli ruhákkal. Az ünneplés ki­osztásnál a kerület számos előkelő polgára jelent meg. Az egyesület javára legújabban a­­következők adakoztak: Krauszné Wahrmann Bené 100 forintot, Jálics Géza, Breitner Zsigmond 50—50 forintot, Mendl István 25 fo­rintot, dr. Feleki Béláné 20 forintot, Németh Titusz 10 forintot, és a Terézvárosi Kaszinó 100 forintot. Ezenfelül még télikendők vásárlására küldtek: Kraus­né-Wahrmann Bené 20 forintot, Popper István, Aser Róbertné 10—10 forintot, dr. Neumann Árminná, dr. Fülöp Károlyné 5—5 forintot. Az egyesület téliruhákért összesen 1400 forintot költött. Farsang­. * (Az Egyetemi Koronz-Egyesület bálja.) Az Egyetemi Kórház­ Egyesületének a Somossy Mulatóban rende­zendő elite álarcosbáljára a nagy bizottságot megalakították. Tagjai: Elnök: gróf Szápáry Pál; alelnökök: dr. Eötvös Bálint, dr. Hody Lajos, Liptay Béla, Kétly Lajos, B. Burger Ernő, Bottlik József, Paresetich László, Reiszig Ede, Gebhardt Ferenc, Péterffy Jenő; pénztárnokok: D. Brüll Mór, Csiky János, Zimmermann Károly; főintéző: Balassa Antal; ellenőrök: Bettsz Frigyes, Solcz János, Zboray János; háznagyok: Somsich­ Miklós, Vécsey Tamás, Kiss Kálmán, Helénia Gyula, Szilágyi Viktor, K. Beutter; jegyzők: Zimmermann Alajos, Véghely Aladár, Pálffy Fe­renc. Mindazok, akik a rendezőbizottságba belépni akar­nak, gróf Szapáry Pál elnöknél jelentkezzenek. Felvilágo­sítást az egyesület hivatalos helyiségében (Központi Egye­tem) délután két és három óra között ad Balassa Antal irodaigazgató. Előjegyzéseket gróf Szapáry Pál fogad el, de csak a második emeleti helyekre, mert az emeleti páho­lyokat már lefoglalták. * (Az Országos Nemzeti­ Egyesület) alaptőkéje javára január 19-én a Vigadóban táncestet rendez. A ren­ REGENY. F U I M U S. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — .ja (E regény lenyomtatása vagy fordítása törvénybe ütközik.) — Öregen születtem, mint öreg halok meg ... Sohasem akartam változtatni ezen. Az ember egész jövőjével együtt születik. Nagyjából elő van írva az útja . . . Tán változtatnak valamit rajta külső körülményei, sokat mindenesetre nem ... A vég­ponthoz csak a vére viszi. Nevelőkben nem bíztam soha ... emberbarátokban se sokat. Reformátorokban meg éppen nem hiszek. — Hogyan? — Nos igen. A reformátorok, akkor midőn születnek, a kor szüli őket. Nem ők a kort. Lári­­fári, összeteszem a két kezem s nem akarok változ­tatni semmin. Nem ítélek el semmit, csak gyönyör­ködöm ... — De abban, amit itt látsz, tán csak nem? — Ebben jobban, mint másban. Végre is még jobban érdekel mint más, mert ugyanaz az anyag, amelyből magam vagyok. Nem akarok az ellen küz­deni, hogy egyszer el fogok pusztulni, ez ostobaság lenne. Miért küzdenek hát az ellen, hogy a társa­dalmi tér, amelynek egyik kinövése én vagyok, el­pusztuljon. A világon minden csak azért jött létre, hogy végül e pusztuljon. Gábor komolyan hallgatta. Érezte, hogy neki is igaza van, érezte, hogy egy más hang ennek éppen az ellenkezőjét mondja a lelke mélyén. Melyiknek higgyen ? — Nézd, Poldi, nem hiszed, hogy vannak em­berek, akik annak, amit most elmondtál, épp az el­lenkezőjét vallják? — Atléták viadala. Az Atlétikai Klub tegnap tartotta nagy­közönség jelenlétében szokásos házi viadalát. A változatos műsor legérdekesebb pontja a műkerékpáro­­zás és a boxverseny volt. Ez utóbbiban az Atlétikai Klub boxolóin kívül a budapesti Tornaklub négy tagja is részt vett és pedig jelentékeny eredménynyel, amennyiben hár­— Nem sértettél meg. Rinocérus-bőröm van. Meg nem is akartál sérteni, tudom ... Te, tudod hány szeretője volt Bálványossynénak ? — kérdte hirtelen s arca eltorzult a nevetéstől. Gábor megle­petve nézett reá. — Nem, de miért kérded ezt? — Hét s ezek között „az atyád volt az utolsó — még a házassága előtt. Ő még a tett embere volt. Kacagott tompán s egyet lódítva egész testén, felugrott ülőhelyéből s lengő hajjal lefelé kúszott a szakadék keskeny sziklautján. Gábor elszomorodva ment az öreg kutya után. Egyszerre Poldi ismét megállt. — Mici húgom. Ő tudja, mit akar s halad ezen az útón .. . „Ch ette petite vie mesquine de Buda­pest m’étouffe“ mondta Poldi utánozva Mici hangját. — O ’will halt a Weanerin sein. Tudod, hogy bámu­lom e kis cinegét. Ennek van ereje ... hidd el. El fogja vétetni Lőrinccel Júliát, Tomit kinevezteti va­lami fő-fő udvari méltóságra, be fog jutni a bécsi leg­­selektebb társaságba s gyermekeit... tönkre teszi. — De hisz ez az asszony nem a mi húsúnk, vérünk. — Nem-e? Ugyanaz a faj, mint a legalsóbbak, csak más formában. Tót katuska ez is! Minden nyaf­­kaságával, ravaszságával, alattomosságával, a tót minden kicsinyességével. . . Idősebb nénje a Niki bácsinak. — De, szólalt meg Gábor határozott erős han­gon — de hát most azt mond meg, én mit tegyek? — De hát édes öcsém, mit akarsz te tulajdon­képpen tenni? — Nem ismered atyám végrendeletét? — Hogyne ismerném. No és? — De hát, már ezért is kell valamit tennem. — Nos, tudod mit ajánlok én neked? Vágy el egy jó, erős, anyának született alföldi vagy dunán­túli nemes kisasszonyt, akinek családja egész biz­tossággal nincs a mieinkkel összekeverve. Vedd el, mondom, aztán telepedj le falun. Gazdálkodjál, nézd, hogy nő a fa . . . s szüless újjá a szerelmedben . . . (Vége következik) hező bizottságnak, amelynek élén a négy politikai párt vezére, báró Podmaniczky Frigyes, Justh Gyula, Péchy Tamás és Horánszky Nándor áll, december 12-én a Vi­gadó kistermében ismerkedő estéje lesz. Az elnökökön ki­inl a bálbizottság tagjai: Dr. Ragályi Lajos, dr. Bochkor Károly, gróf Hunyady László, dr. Barthos Andor és Al­­mási-Balogh Lóránt alelnökök, Győry Lóránt, Hah­ner Aurél, Kulcsár József és dr. Fálk Zsigmond jegyzők, Edeskuthy Jenő, Király Kálmán és Jung Károly pénztá­rosok, Kalina Oszkár titkár, Beuszek E. Jenő és Végh Árpád háznagyok, ifjabb Pápay István és Ertsey Pál el­lenőrök. Törvényszék. fől Bírósági kinevezések. A király, mint értesü­lünk, az igazságügyminiszter előterjesztésére, Lallosevits János temesvári ítélőtáblas elnöki titkárt a temesvári ki­rályi ítélőtáblához bíróvá nevezte ki.­­ Az Atzél-Karsai-párbaj. Báró Atzél Bélának Karsai Sándorral vívott párbajügyében a budapesti kirá­lyi törvényszék a jövő évi január 22-ikére tűzte ki a vég­tárgyalást. A tárgyaláson Bruchmann Antal biró fog elnökölni.­­ Vétkes bukás. Sohr Arthur 1892. decemberben megbukott s negyvennégyezer forint passzívával csődbe került. Miután kiderült, hogy Sohrnak az utolsó hat hó­napban 7313 forint igazolatlan passzívája volt, vád alá helyezték s a törvényszék a mai végtárgyaláson Baumgar­­ten Izidor elnöklete alatt Deuthon Ferenc alügyész indít­ványa után vétkes bukásért két havi fogházra ítélte Sohrt, úgy a közvádló, mint az elítélt felebbezést jelen­ett be.­­ Halálos céllövés. Peck Nándor és Heinrich Károly fizető pincérek tavaly kirándultak Mária-Remetére s ott vígan mulatoztak, mig este felé betértek Dvorszky Miklós céllövő bódéjába. Dvorszky künn állott a céltáblá­nál s számlálgatta azokat a lövéseket, amelyek a célba találtak. Éppen Pöck célzott s Heinrich Károly paj­tásságból meglökte. A fegyver elsült s Dvorszky holtan rogyott össze. A­­pestvidéki törvényszék úgy Pockot, mint Reinrichet gondatlanság által okozott emberölés miatt vád alá helyezte. A határozat ellen Pöck védője dr. Füredi Mór felebbezett, s habár a halált okozott lövést Pöck tette, ma a királyi Tábla Pöck Nándor ellenében az eljárást megszüntette s csak Heinrich ellen hagyta helyben a vád­határozatot.­­ A visszautasított biztosítás, Rosenthal Béla kereskedő halál esetére biztosítani akarta magát s Güns­­berger Lajos, pécsi kőszénbánya-bérlő közbenjárt a Gres­­­mm-nál s e közbenjárása fejében előre felvett száz­­huszonöt forintot Rosenthaltól. A biztosításnak a megkö­tése nem sikerült , mert Rosenthal a pénzét nem kapta vissza, sikkasztás miatt panaszt emelt Günsberger ellen. A vádlott azzal védekezett, hogy a társaság titkárának engedélyével provízió fejében tartotta meg az összeget. A törvényszék több tanút kihallgatott s a védő meghallga­tása után, a vádlottat felmentette.­­ A párisi büntetőjogi kongresszus, Dr. Fekete Gyula budapesti büntető törvényszéki bírót nagy kitünte­tés érte. A jövő évre Párisba összehívott nemzetközi bün­tetőjogi kongresszus elnöksége felszólította, hogy szakmája körébe eső értekezéssel vegyen részt a tanácskozásban. Dr. Fekete Gyula, aki a gyermek­bűntettesekről már sok értékes tanulmányt írt, elfogadta a meghívást és közölte a kongresszus vezetőségével, hogy A csavargó és koldus gyermekek neveléséről szóló értekezést fog felolvasni. — Hogyan. Ugyanannyian vannak, mint azok, akik ezt állítják. Igazság nincs, csak egyéni véle­mény . . . — Az emberek között még vannak olyanok, akik meg vannak győződve. Ez a fiatalabb, erősebb része az emberiségnek. Ezek a küzdők. Vannak olyanok, akik gyönyörödnek, ezek mi vagyunk, — mondta Poldi mosolyogva. — De én küzdeni akarok! — Ezt nem akarja az ember, hanem teszi. Te fiam még cinikusabb vagy (kedvenc szavam, ne vedd rossz néven, ha rád is alkalmazom), mint én, úgy hiszem a legokosabb úgy élni, mint ahogy én élek. Én az úgynevezett igazság ezen oldaláról körülbelül meg vagyok győződve. Te? meg vagy arról is győződve, amit én mondok. Meg ennek éppen az ellen­kezőjéről is. Te fiam . . . küzdeni! Ugyan ülj le, fáradt vagy, pihenj meg. Te nagyon is sok állomást tartanál még addig is . . . mig csak irányodat meg­találnád. Tudod, ki küzd az egész családunkban, ki az egyetlen? — Nos? — Mond, hát ambiciózus vagy? — Bárcsak az lennék! — Nos, hát akkor mit akarsz ? Akkor úgy se csinálnál semmit, biztosítalak. Csak elnyomnának azok, ha a legjobb akarattal esküdnél is neki a do­lognak, akiket kapaszkodási tehetséggel áldott meg a sors. Az emberiség halad, halad előre s minket csak seper maga előtt. — De te festesz. — Én festek. Magam sem tudom, hogy miért. Tán ezzel elfelejtem, hogy élek. Festek... mert azt hiszem, ez vigasztal. — Ah há, tehát szenvedsz? Az öreg bölcs végig tekintett kék szemeivel egy percig rajta, aztán felkacagott: — Beszélj csak a saját bajaidról, attól felmen­telek, hogy az enyémeket is végig hallgasd ... no rajta, beszélj ! — Poldi, bocsánat ! . Halálos itélst. Bracher Ferenc harminc éves kőfejtő szeptember 4-én Linz mellett egy erdőben leszúrta és kirabolta egy munkástársát. A linzi törvényszék ezért ma kötél­ által való halálra ítélte a rablógyilkost. A Csebinácz-per. — A Pesti Napló tudósítójának távirata. — Belgrád, december 11. Ma folytatták a Csebinácz-per végtárgyalását. A vád­irat felolvasása után Csebinácz Mihály vádlott kihallgatá­sát kezdte meg a törvényszék. Elmondta, hogy családi tradícióinál fogva hive a Karagyorgyevicsoknak s ezért vádlott társaival megegyezett, hogy trónválságot fog elő­idézni Szerbiában. Sokat beszéltek erről a dologról egymás közt, mondá Csebinácz, de sem biztos tervük, sem pénzük és fegyverük nem volt. Radivojevic elnök: A vádlottakon kívül voltak mások is az összeesküvésbe avatva? Csebinácz: Nem akarok még másokat is pörbe ke­verni, tehát nem nevezek meg senkit. A mostani vádlotta­kat sem neveztem volna meg, ha ők engem kémnek nem deklarálnak. Felolvasták ezután a vizsgálati jegyzőkönyveket. Ezek tanúsága szerint Csebinácz azt állítja, hogy Djakovicz vádlottnak feladata lett volna egy fegyveres felkeléshez fegyvereket és eleséget szerezni, Zujevic vádlott pedig maga ajánlkozott, hogy Sándor király ellen egy vadászati kirándulás alkalmával merényletet követ el. Beszélt még Csebinácz Karagyorgyevics Péter herceggel Bécsben történt összejöveteléről, továbbá arról, hogy Tajszics Bankó vo­nakodott a felkelés mellett állást foglalni azért, mert tar­tott Ausztria-Magyarország intervenciójától. Felolvasták ezután Csebinácznak Karagyorgyevics herceghez intézett levelét, amelyet Csebinácz kabátjába varrva találtak, amikor éppen Bécsbe akart utazni. A levél így hangzik: „Fontos közlendőim vannak fenségeddel. Tajszics is szeretne fenségeddel találkozni. Ha valaki, úgy ő tehetne ügyünk érdekében sokat a népnél. Fenséged levelét várom a következő címen: Marko Celebia, Bécs, Hotel London.“ Délután egy órakor félbeszakították a tárgyalást A per, amely iránt roppant érdeklődés nyilvánul, hosszabb időt fog igénybe venni. Belgrád, december 11. Két nap óta a helyőrség csapatait és az egész rend­őrséget készenlétben tartják, minthogy a kormány olyan értesüléseket kapott, amelyek szerint nagyobbszámú fel­fegyverkezett paraszt készül a fővárosba betörni, hogy a felségsértéssel vádolt Csebináczot és társait kiszabadítsák Az igazságügy miniszter kegyelmi indítványt tett a királynak, amelynek értelmében valamennyi politikai el­ítéltnek megkegyelmeznének, illetőleg a folyamatban levő összes politikai pereket beszüntetnék. Sport.

Next