Pesti Napló, 1895. február (46. évfolyam, 32-58. szám)
1895-02-14 / 44. szám
A mdíóságos néppárt, Budapest, február 13. (bp.) Az IMI/emmi-javaslatnak mai tárgyalása a főrendiházban megszólaltatta ismét azt az egyházpolitikai ellenzéket, amely a szabadelvű reformok ellen múlt nyár óta hadilábon áll s a székesfehérvári nagygyűlésen néppártnak nyilvánította magát. A nemzet törvényes képviseletében hiába keressük e párt nyomát, a képviselőház, amely a pártélet minden árnyéklatát hivatva van befogadni, ez új képződményről mindeddig nem tud s a benne működő pártszervezetek azzal semmi közösségben nem állnak. A méltóságos főrendeké a dicsőség, hogy törvényhozásunk keretébe ezt a képződményt beállították, bár elmondhatni, hogy az aulikus szellemű nagyurak ellenzékére a néppárt elnevezés vajmi humorosan illik. Általában anomáliának tartjuk, hogy nálunk az országgyűlés első kamarájában a tárgyias mérlegelés és bírálat helyét bármely pártálláspont szubjektív szempontjai foglalják el. A főrendiháznak létjogosultságot éppen az ad, hogy a pártélet fluktuációinak nincs alávetve és annak befolyásai ellen védve van. Neki az államélet körében az állandóságot, az ügymenet folytonosságát s az államérdek egyetemességét kellene képviselnie, szemben a képviselőház változékony pártalakulásaival. A jogalapot taszítja ki maga alól az a főrendiház, amely nemcsak a pártok fölött megállani nem tud, hanem külön pártéletet indít önmagából, amely az államügyek kontinuitásának ellentáll s az államérdekek egyetemességét felekezeti vagy osztályérdekek proklamálásával tagadja meg. De elvégre a néppárt ott ül már a főrendiházban, s bár jogosultságát kereken tagadjuk, számolnunk kell mai ténykedésével. Első dolga az volt, hogy visszaszívta azt a föltételes bizalmat, amelylyel az új kormányt első bemutatkozásakor fogadta. Senkinek nem lehet ez ellen kifogása, aminthogy semmi kormánynak nem lehetne ez idő szerint az ügyek élén maradása, ha az a baleset érné, hogy a méltóságos néppárt benne föltétlenül megbíznék. De igenis, van szavunk a megokoláshoz, amely a bizalmatlansági kijelentést kísérte, s az alkalomhoz, amelylyel ez történt. Az egyik méltóságos népvezér a föltételes bizalomhoz — állítólag — azt a reményt kötötte, hogy az új kormány a kedélyek pacifikációjában el fog menni a fegyverletételig, vagyis a revízióig, s miután e föltevés nem vált be, a feltételes bizalom is megszűnt nála funkcionálni. De vájjon mit műveltek ép érzékei e méltóságos népvezérnek a hosszú kormányválság alatt, hogy az új kormány alakulásából és programmjából az egyházpolitikai törvények revízióját vélte jóhiszeműleg következtethetni. Hát vak volt ez a méltóságos úr három héten át, mialatt még csírájában is elhalt idétlenül minden oly kísérlet és törekvés, amely akár a megalkotott reformot, akár az azt alkotó szabadelvű pártot bármiképp is dezavuálni igyekeznék ? Vakok voltak-e a méltóságos urak a koronatanács izgalmas napjaiban, mikor a király minden oly kormányt kizárt a kombinációk köréből, amely nem az egyházpolitikai programja alapján alakul. •És mikor ez a tény szolgált minden megoldás bázisául, mint az egyetlen szilárd pont, annyi kontroverzió közepett, amelyhez sem kétség, sem vita nem fér? Vagy talán süket volt a méltóságos népvezér, amikor a megalakult kormány elnöke az új kabinet programmját az egész főrendiház színe előtt, tehát a méltóságos néppárt jelenlétében is ép fülekkel hallhatólag előadta? Hisz abban a programaiban világosan benne áll a szentesített egyházpolitikai törvényeknek nem a revíziója, hanem a csonkítatlan végrehajtása, a függőben lévő javaslatokra nézve pedig az elvek integritásához való ragaszkodás. Ily világos és érthető kijelentéseket visszájáról magyarázni s ily fonák magyarázat alapján feltételes bizalmakat szenvelegni sem a józan elme, sem a jóhiszeműség nem képes. Hogy a méltóságos népvezérnél melyikben esett nagyobb fogyatkozás e kettő közül, annak eldöntésére nem vállalkozvagy amaz az otthoniak közül. Káplár Papp, aki asszonyt, két iskolás gyereket hagyott itthon, talált is a Cadinje Brdo fenyős tetején egy bosnyák házban két apró fiút, olyat, hogy megesküdött volna rá, hogy az övé mind a kettő. Annál csodálatosabb volt ez az apró öregfejű gyerek a többi között, az ő magába vonult szótalanságával, hallgató szájával. Csak a szeme volt neki véghetetlen beszédes. Gyakran láttuk, mert egyetlen mulatságunk volt nekünk is, ha beültünk Antonióhoz, az albánhoz, akinek az útszélen volt a csárdája, és lestük az után a kószáló utastörököket, akiken legalább volt mit nézni, gyönyörű régi fegyvereket hordván valamennyi. Fönt mindjárt, ahogy a maródi lovak istállójánál nekikanyarodott az út a Cadinje-hegynek, kezdődött a Szmail bég kertje, akit közönségesen török grófnak neveztek a táborban. Régi nemes família, amely valaha szerb volt a nagy Dusán alatt, azután törökké vedlett, s nagy úr volt a környéken nagyon, mert rajta kívül csak egy civil aga akadt még az egész Priepoljén. Ennek a feleségeihez volt beosztva Ibrahim, onnan szaladgált le naponkint többször az albánhoz, hogy az ő grand magazinjából selyemszalagot, cukrot, egyéb tetszetős dolgot vásároljon a Szmail bég asszonyainak. A Limben gyerekek fürödtek nyaranta egész nap, azok okvetetlenül meghajigálták az üreg fiút, akit nem vettek be maguk közé. Szomorúan nézett végig rajtuk, s a szeme égett mint a parázs, s olyan fáradt, öreges futással szaladt előlük, mint amikor egy vén embert kergetnek. Kicsi homlokán ráncok voltak, az tette olyan öreggé. Vékony hangján köszöntötte be a mez habát a boltba. — Hogy vagy, Ibró ?luxunk, mert konstatálni nem tudjuk. De nincs is szükségünk rá; elég rámutatnunk a dilemmára, amelybe a méltóságos néppárt az ő vezérének mindjárt első politikai tényével jutott. Még súlyosabb kifogásunk van az alkalom ellen, amelyet a méltóságos néppárt arra felhasználni látott jónak, hogy a bizalmatlansági kérdést a főrendiházban megpendítse. Alkotmányjogi sarkigazság, hogy a főrendiház az objektív bírálat és nem a politikai bizalom funkcióját végzi. Bizalmi kérdések nem eme kamara elé valók, s ha mégis felvettetnek, annak parlamentáris következése nincs és meg sem tűrhető. A főrendek elvethetnek bármely javaslatot, visszautasíthatják magát a költségvetést is dologi okokból, a tárgyias bírálatok adatolásával, de ha ily okok nem léteznek, ezeket bizalmatlansági motívummal helyettesítniök nem szabad. Ha megtennék, az jogkörük túllépése s így forradalmi állapot kezdeményezése volna az alkotmány ellen felülről intézve. E tétel igazságát eléggé megvilágítja az a tény, hogy a többséguralmon alapuló parlamenti kormányzatnak bizalmi forrása csak a korona s a képviselőház lehet; a főrendek, akik a korona bizalmát biró s a képviselőház többsége által támogatott kormány ellen frontot csinálnak, a bizalmatlanságukkal összeütközésbe jönnek nemcsak a képviselőház többsége, hanem a korona irányában is, s míg hasonló összeütközés a korona és a képviselőház többsége közt alkotmányjogilag megkorrigálható a választási jogra való hivatkozással, a korona és a főrendiház között fennforgó összeütközéseknek alkotmányjogi korrektúrája nincs, ezért jogosultsága sincs. Ami a magyar főrendiházban egy év óta végbemegy, hogy a korona bizalmával felruházott kormányok ellenében az állandóság és kontinuitás törvényhozási képviselői nyilvánítnak bizalmatlanságot s fejtenek ki ellentállást, az egyszerűen közjogi abszurditás, mely kütforrása közéletünk megannyi kórságainak. Hogy pedig ez mekkora abszurdum, nyilvánvalóvá lett a mai alkalommal, midőn a bizalmatlansági nyilatkozat A vállait megrántotta egy kicsit s nagy egykedvűséggel felelt, csakhogy éppen mondjon valamit: — Bás . . . Soha senki sem látta játszani, de nem is kellett ő a többinek s olyan sivár volt ennek a gyermeknek az élete mint maga a priepoljei kősziklás tájék. — Ibrahim, akarsz dohányt? — Nem . . . mondta lassan, a jatagánon úgy támaszkodva a könyökével, mintha asztal volna. — Szépek a bej feleségei? Valami fáradt, kötelességszerű fölháborodással lépett hátra s fenyegetően, ami végtelen furcsán hangzott az ő kis eunuchtorkából, szólt a kérdezőre : — Ne beszélj, mert leszúrtak. Ha a jól megtermett katonák, akik félkézzel a levegőbe dobhatták volna minden jatagánostul a kicsi háremőrt, megnevették ezt az erélyes föllépést, halvány arcára némi pir ült ki. Kern szerette senki, nem szeretett senkit, üres óráiban a hegyen mászkált és fújta a tárogatót. (Mert ott lent még most is megvan ez a csodálatos furulya, hiába tüzeltették föl annak idején Magyarországon valamennyit.) A cigányok Novibazárban is a város szélén laknak, kovács valamennyi, rajtuk túl már nincs egyéb, csak a koldusok. Sorba ülnek és énekelnek. Ennek a nyomorult sornak a szélén ült egy lány, szerb volt és nyomorék, kék ruhában, fehér kendő a fején. Nem tudom, mint támadt a vélemény, hogy olyan, mint egy izgalmas néne. Sohasem kért semmit, csak tilt szótalanul nyomorék lábain, sápadt arcát a földnek hajlítva. Mert hogy semmit sem kért senkitől, ő kapott legtöbb alamizsnát, amint már szokása az adakozónak, hogy elkerüli a lármás koldust. TÁRCA A szegény kis Ibrahim. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Tömörkény István. Az ember, ha egyéb dolga nincs, szívesen lovagol régi emlékein, amelyek mindig érnek annyit mint az újak. Idő múltával az emlékekből lassan kipusztul minden keserűség, szomorú hangulat s csak a jó dolgok maradnak meg, hasznos alkalmatosságul arra, hogy a délutáni csibukfüstben felmerülve, elimbolyogjanak a szobában, ahol az ember a gondolataival egymagára van. Így bújik föl nekem a trebinjei kék füstjéből néha, mintha a rokon dohány mérges zamatával akarna egybevegyülni, egy csodálatosan száraz, nagy égőszemű gyermekfej, piros, kékbojtos fezzel a borotvált kicsi koponyáján, fapapucsokban, vézna, öregesen görnyedt termetén fehér ing, fehér salavári, piros selyem öv — kopottas bizony — a derekán, abban feszeng aztán, helyét nem találva, egy rettenetes nagy handsár, nagyobb, mint az egész kicsinyke férfiú. Török gyermekek közt csodálatos szépeket lehet látni. A leánygyerek, ha a szél elfújja néha a fejéről oldalt a fátyolt, amit buzgó anyja a Korán törvényét megelőzve, már kiskorában reáerőszakol, oly arcot mutat, amelyet megnézhetne akármely lelkesebb ifjú költőnk, aki leírásaiban szereti úsztatni teher tejben a halvány-piros rózsát. Pufók, kedves képű baba valamennyi. Messze idegenben a hazátlan, kicsapott katona, ha gyereket látott az után, elévődött rajta (tudom magamról), hogy ugyan melyikre hasonlít ez N negyvenhatodik évfolyam. A reggeli fő! esti kiadás együtt, egyszerre küldve Budapesten is a vidéken: Egész évre 14 frt — kr. FélévTP _7 „ — „ Negyedévre — —. 3 „ 50 „ Egy hónapra — 1 5, 20 „ A reggeli és esti kiadás külüsi* külön házhoz vagy portán küldi« Budapesten és a vidéken: Egész évre------18 frt — kr. Félévre —. — — 9 „ — » Negyedévre — — A „ BO n Egy hónapra — 1 » CO n Egy szám ára a vidéken Reggeli kiadás ...-------6kt Esti kiadás—------— 4„ RkddlavaUlt Egy szám ára Budapesten: Reggeli kiadás.. 4kr. Esti kiadás 3 „ Szerkesztőség: IV., Ferenciek tere 3. Mha iaeurQ-opOlsLA, fártók díj III, MHtk 44. sz. Budapest, csütörtök, február 14. 1895. Mai számunk tizenhat oldal