Pesti Napló, 1895. március (46. évfolyam, 59-88. szám)

1895-03-16 / 74. szám

74. szám. Budapest, szombat _______ FESTI NAPLÓ, 1895. március 16. O — Revolveres asszony. A Bécs mellett levő perchtorsdorfi szanatóriumban az intézet tulajdonosnője Oelermann Mária az intézet vezető orvosára dr. Greisting Károlyra revolverrel rálőtt. Greitsing doktor a múlt év őszén vette át az intézet vezetését s oly sikeresen műkö­dött, hogy csakhamar szívbeteggé tette magát Oelermann Máriát. Az igazgatónő azonban féltékeny természetű volt s folyvást jeleneteket csinált a szerelmes doktornak. Teg­nap reggel Oelermann Mária hirtelen betoppant Greisting szobájába s az ágyban fekvő doktorra revolvert szegezve felszólította, hogy rögtön jöjjön Bécsbe, esküdjék meg vele, mert különben lelövi. A doktor kiugrott az ágyból s el akarta venni az asszonytól a revolvert. Dulakodás köz­ben a revolver elsült s a golyó a doktor arcát súrolta. A doktor kimenekült a szobából, a revolveres asszony pedig azonnal Bécsbe ment s jelentkezett az ügyészségnél. — A féltékenység száműz­öttje. Azok között a szerencsétlenek között, kiket a moszkvai számüzöttek bör­tönéből legközelebb Szibéria felé szállítanak, van Saizev törzskapitány is. A fiatal tiszt szenvedélyesen szerette szép nejét és a különben is idegbeteg emberen legutóbb az a rögeszme vett erőt, hogy nejének bájai mindenkire oly vonzóerőt gyakorolnak, mint ő reá, és ha az asszony valakivel néhány barátságos szót váltott, azonnal kész volt őt hűtlenséggel vádolni. Utoljára már szolgájára is gyanakodott, és mikor egy este a tiszti kaszinóból haza­térve, a szolgát neje szobájában találta, revolvert rántott és szó nélkül lelőtte. A törvényszék 15 évi kényszer­­munkára ítélte a féltékeny kapitányt, akinek szomorú sorsa most élénk részvét tárgyát képezi az orosz katonai körökben. — Osztrák-magyar-olasz bankó hamisítók. A trieszti rendőrség jelentésére ma Udinéban bankóhamisító bandát fedeztek föl. A banda osztrák-magyar és olasz bankjegyek hamisításával foglalkozott. Műhelyüket Sant Pedro Al Nativone faluban állították fel és sok osztrák­magyar ötöst, tízest és olasz tíz- és százlítást gyártottak. Eddig tizenkilenc embert tartóztattak le. — Apró hírek. Megrepedt vízvezetéki cső. Az éjjel a Vámház­ körút 7. számú ház előtt a kocsi­út alatt elvo­nuló vízvezetéki cső megrepedt, minek következtében a viz a talajba ömlött. A föld annyira meglazult, hogy egészen besüppedt s ma reggel óriás munkát adott a vízvezetéki szerelőknek, mig a repedést betömhették s a megrepedt csövet ujjal cserélhették ki. — Vizbefuladt ember. Poloka István, körtvélyesi lakos a hídról beleesett a Tarac-fo­­lyóba s nyomtalanul eltűnt. Holttestét mindez ideig nem találták meg.­­ Gazdák mindazt, amire gazdaságukban magvak és műtrágyákból szükségük van, a legmegbízhatóbb, legjobb minőség­ben és legjutányosabban Mauthner Ödön budapesti magkeres­kedéséből szerzik be, mely cég nagyszabású berendezéseinél fogva minden rendelést még beérkezése napján elintézi. Az erre vonatkozó árjegyzékét bárkinek ingyen és bérmentve megküldi. Hirdető rovatunkat olvasóközönségünk szíves figyelmébe ajánljuk. Március tizenötödike. Budapest, március 15. Szép, napsugaras idő, az első igazi tavaszi nap virradt ma március tizenödikére, s teljes összhangban ünnepelt az egész ország. Dicsőséges idők, nagy esz­mék megvalósításának emlékéhez méltó volt az ün­neplés úgy a külső dísz kifejezésében, mint az érzé­sek megnyilatkozásában. A szem mindenütt a nem­zeti lobogó eleven, ragyogó, hármas színeire akadt, s lelkes gyülekezetek buzdító szónoklatokat, hazafias énekeket hallgattak testületek, egyesületek, iskolák termeiben. Elüljárt az ünneplésben a főváros s minden kerületben több helyen voltak gyülekezé­sek. A városi középületeken, a magánházakon sűrűn lengtek a lobogók s különösen impozáns volt a Bel­város, ahol csaknem minden ablakba tűztek ki zászlót. Az Athenaeumom, a Pesti Első Hazai Takarékpénztár épületén, az Egyetem-utcai Károlyi-palotán, a Kecs­keméti-utcai Csekonics-palotán egész zászlóerdő lo­bogott. Esti lapunkban közölt tudósításunkat még a követ­kezőkkel egészítjük ki: . A fővárosban. Mint minden évben, az idén is az Egyetem-téren kezdődött a március tizenötödiki délután ünnepe. A háza­kat körös-körül nemzeti zászlók díszítették, az ablakok nézőközönséggel voltak tele, lent pedig ezer számra áll­tak az emberek és várták az ünnep megkezdését. Az Egyetem-tér közepén felállított szószéken először Szentki­rályi Béla jelent meg és nagy lelkesedés közt szavalta el Petőfi Nemzeti dalát. Ezután Martos Ferenc, az Egyetemi Kör elnöke lé­pett az emelvényre és a következő ünnepi beszédet mondta: Tisztelt ünneplő közönség! Március 15-ike! Két szó csupán, de hallatára gyorsab­ban kering a vér, tüzesebben lüktet a szív, és lelkesed és lángja sugárzik a szemekből! Negyvenhét éve már, hogy a tavaszi szellő érintésére nemcsak a jég olvadt meg, de csö­römpölve hullott szét a rabbilincs, amelyet zarnoki kéz egy szabad nemzetre akart verni, és az ifjú Magyarország, mint börtönéből szabadult sas, kéjjel tekintett végig a széles világon. Oly hosszú rabság után végre tiszta levegő! Oly hosszú tél után végre kikelet! 1848 márciusában fel­támadt az eszme, hogy az ország jogainak biztosításával egyidejűleg a kedvező alkalmat, gyökeres átalakítások ki­vívására is meg kell ragadni. És elhatározták az ellenzéki körben Petőfi Sándor, Jókai Mór és mások indítványára, hogy tizenkét pontból álló petíciót terjesztenek az ország­gyűlés elé, amelyben felsorolják, mit kíván a magyar nemzet. A magyar ifjúság Landerer nyomdájában kinyo­matta az első cenzúrától ment kiáltványt és Petőfi Nem­zeti dalát. Szép és emlékezetes tetteket mivelt március 15-én a magyar ifjúság, kezdetét ama nagy tettek so­rozatának, amelyek, mint a magyar nép függetlenségi harca, az újkor történetének legragyogóbb lapjaira van­nak írva. A honszeretetnek, az emberi érzés, az emberi büszke öntudat tökélyének dicső kora volt ez, amely a századok óta elnyomott kis nemzetet ily nagy tettekre, ily magasz­tos u­táni harcra tudott lelkesíteni. A nemzeti föllendülés, a szabadságnak a politika és a fegyver terén gyors egymásutánban aratott diadalai után a durva barbárság egy csapása alatt összeomlott a 48-as napoknak nagy műve, a szabad, modern államépület maga alá temette az élni, küzdeni vágyó, a márciusi szellő fugalmától újra megújult magyar nemzetet. A diadalmas küzdelmet követték a tetszhalálnak szomorít, csöndes napjai. Ott hevert a nemzet saját magasztos nagy művének romjai alatt, összezúzva a nyers erőtől, de magában hordva a nemzeti élet örök szikráját, a szikrát, amely az újra rá­lehelő szabadság szellőjétől hatalmas lángként csapott ki a romok közül. 1848-ban a szabadság előtt a régi elavult rendi al­kotmány önként nyitott utat; gátat csak a külföldről jövő nemzet- és haladásellenes irány vetett elébe, és ennek következménye volt két évi harc után tizenhét évi szen­vedés. 1867-ben a világot már át-meg átjárta a XIX-ik század szelleme, és amidőn újra fellobbant a láng, szabad téren, szabad hazában már nem gyújtott, csak fűtötte a gép kazánját, amely gép egy nemzet munkáját hajtja. Mi, utókor, mi, Magyarország ifjú nemzedéke, akik hivatva vagyunk e nagy gép egyes tengelyeit forgatni a jövőben, mi minden évben egy lélekemelő, szent ünnepen néma hódolattal borulunk le a régi Magyarország óriásai­nak emléke előtt. E nagy emlékek szent varázsa adjon nekünk erőt, adjon tehetséget, adjon bátorságot és lelkesedést nekünk, öntsön kiolthatatlan honszerelmet belénk, hogy mindezt letehessük büszke hódolattal a haza, a szabadság szent oltárára. Mert elpusztulhatnak nemzedékek, rombadőlhetnek államok és intézmények, megváltozhatik a kor felfogása, lejárhatnak divatok és szokások, de a természet örök sza­bályai nem változnak. Tél után jön a tavasz, havas decem­ber után verőfényes március. És amíg az emberi szív örülni tud tavasznak és napsugárnak, addig a te napod se hunyt le, dicső március! Percekig tartó éljenrivalgás követte Martos beszé­dét, valamint Dalmady Ödönnek szavalatát is, aki Ábrányi Emilnek alkalmi költeményét szavalta. Az Egyetem-téri ünnepségek ezzel véget értek és a nép, amely most már ezerekre nőtt, a Kecskeméti­ utcán, a Múzeum-körúton, Kossuth Lajos­ utcán keresztül a Petőfi szobra elé vonult. A Petőfi-téren még nagyobb embertömeg várta az ünnepet, mint az Egyetem­ téren. A nagy térség tele volt közönséggel, s a fellobogózott ablakokból is nagyon sokan nézték a kegyeletes ünnepet. Miután a Himnuszt eléne­kelték, Lotdorfer Károly lépett a szobor elé helyezett emelvényre és érces hangon, messzire hallhatóan szavalta el a Nemzeti dalt. Utána Baross János lépett a szószékre és nagy lelkesedés mellett a következő rövid, de hatásos emlékbeszédet mondta: Kedves társaira! Midőn most a legnagyobb magyar lirikus, és a ma­gyar szabadság egyik legnagyobb vértanújának szobra elé léptem, két koszorú ötlött a szemembe: a­z egyiknek virágai hervadtak és fakók, a másiknak minden levele üde és zöld; az egyiket elődeink tették le itt, az utóbbit ti hoztá­tok most ide. A fonnyadt koszorú örömmel üdvözli újon­nan érkezett társát, amely ismét tanúja annak, hogy a ma­gyar ifjúság még emlékszik múltjának nagyjaira, e koszo­rúk mindegyik levele egy-egy parányát képviseli annak az örök hálának, amelylyel őseink emlékének tartozunk. Midőn a zsibongó városból idejöttünk, e komor ércszobor lábai elé, alattunk a Duna hömpölygő árja, szemben a Gellért­hegy mogorva szín­jei, egy más légkörbe léptünk, eszünket más gondolatok, lelkünket más érzelmek lepik meg; a tavaszi szellő, mely itt susog a rügyezni kezdő fák között, nem a közelgő nyárról sző napfényes regéket, hanem a múlt idők viharát, véres történetét suttogja fülünkbe. Lapozzunk hátra a történelem lapjain, keressük azt az eszmét, amely annyi vészben és viharban nem hagyta csüggedni a nemzetet — és minden nagy tettének rugójául a haza és a szabadság szeretetét fog­juk találni. Ez a kettő az, amit örökül hagytak reánk őseink azért, hogy az elsőt nagygyá, virágzóvá és bol­doggá tegyük, a másikat, hogy férfiszívünk legféltettebb kincseként és büszkeségeként megőrizzük. A fiatal szónok így fejezte be szavait: Értsük meg a múlt idők szavát, amely mindenfelől felénk kiált. S most, midőn emelt fővel kezdünk bele az élet nehéz munkájába, és akkor, amikor elaggott öregek leszünk, kezdetben és végezetben egy legyen imánk: „Áldd meg Isten a magyar hazát.“ Ezzel a szónok leszállt az emelvényről, és friss, zöld koszorút tett a Petőfi-szobor talapzatára. Az ünnep­­zel véget ért és az ezerek lassan kint elvonultak a Petőfi­ térről. A VIII. kerületi községi főreáliskola szép ünnepet rendezett. Az ifjúság az intézetben gyülekezett, ahol Felsmann József igazgató megnyitója után két tanuló al­kalmi költeményeket szavalt, Vasvári Benő tanár pedig tartalmas beszédben ismertette a nap jelentőségét. A jól szervezett énekkar alkalmi dalokkal fejezte be a ke­­gyeletes ünnepet. A református főgimnáziumban Vámossy Mihály mon­­dott megnyitó beszédet, amely után hazafias ének és sza­valat következett. A díszterem egészen megtelt hallgató­sággal. A VI. kerületi középkereskedelmi iskola önképző köre alkalmi ülést tartott, amelyet ünnepi beszéddel nyitottak meg. Azután Breuer Oszkár, ódáját szavalta el, Képes N. pedig alkalmi elbeszélését olvasta fel. Az ülés a Talpra magyar elszavalásával ért véget. A VII. kerületi polgári fiúiskola ifjúsága előtt Lud Károly igazgató és Vaszkó György tanár méltatta a nap jelentőségét. Azonkívül az énekkar Erődi Ernő ve­­zetése alatt hazafias dalokat adott elő, több növendék pe­­dig szavalt. A VII. kerületi práter­ utcai leányiskolában is szép ünnep volt. A leányok szép ruhában gyűltek össze az intézet tornatermében, ahol Wittinger János igazgató lendületes megnyitó beszédet mondott, majd Vajdaffy Béla vezetése alatt a növendékek énekeltek, dr. Somogyi Ala­dár pedig március 15-ike fontosságáról szólott. Hoffmann Elza, negyedik osztályú növendék szavalata és karének fejezte be az ünnepet. A IX. kerületi polgári és kereskedelmi középiskolá­ban a daloskor nyitotta meg a műsort, Waldbauer József tanár vezetése alatt. Fillinger Károly igazgató lelkes szép szavakban emelte ki a nap jelentőségét, Palágyi Menyhért tanár pedig emelkedett szellemű ünnepi beszédet mondott A növendékek szavalatai után a daloskör a Kossuth nótát énekelte. A VIII. kerületi polgári iskolában Ullerich Gyula igazgató és Hortobágyi Antal tanár mondott lelkes beszé­det az ifjúsághoz. A daloskör Erődi tanár vezetése alatt hazafias dalokat énekelt. Végül szavalat következett. A terézvárosi polgári körben szintén szép ünnep volt a márciusi napok évfordulója alkalmából. Pósa Lajos ez alkalomra írt szép költeményét olvasta fel, dr. Balogh Béla pedig hazafias beszédben emlékezett meg a nagy nap jelentőségéről. A II. kerületi polgári leányiskolában szép ünnepies­ség volt március 15-ike alkalmából, amelyen a tanári ka­ron és az iskolaszék tagjain kívül díszes közönség jelent meg. A növendékek hazafias költeményeket szavaltak, Tahy Antal tanár pedig emlékbeszédet mondott. A vidéken: Pozsony, március 15. A városháza nagytermében díszes közönség gyűlt a szabadság mai ünnepére, amelyet a jogászifjúság rendezett nagy lelkesedéssel. A dalegyesület a Himnuszszal kezdte meg az ünnepet, azután Jankovich Marcell mondott szép emlékbeszédet március tizenötödikéről. Elszavalták még a Talpra magyart és Prém József Szabadság című ódáját. Végül Gesztessy Ferenc Petőfi forradalmi költészetéről értekezett. A színházban díszelőadás volt. Kolozsvár, március 15. Nagy lelkesedéssel folyt le ma délután a kolozsvári polgárságból alakult és húsz év óta működő hazafias bi­zottság márciusi ünnepe. A Redoute nagyterme teljesen megtelt ünneplő közönséggel, amely lelkesedve hallgatta Deáky Albert elnöki megnyitóját és a programm többi pontját képező dalokat és szavalatokat. Háry Béla árva­széki elnök mondta az alkalmi beszédet. Az iparosok és a város összes iskolái tartottak ünnepségeket. Debrecen, március 15. Kegyelettel ülte meg Debrecen lakossága március tizenötödikét. A honvédemlékhez zászlókkal vonultak ki az egyesületek, élükön tizenhárom öreg hovéddel, akik forradalmi zászlókat vittek, innen a honvédtemetőbe men­tek, ahol szavalatokkal, alkalmi beszédekkel és hazafias dalokkal ünnepelték a nagy napot. A református főiskola délelőtt szép ünnepet tartott, amelyben Csik­y tanár imá­val, Gulyás István szép emlékbeszéddel vett részt. A há­zakon nemzeti zászlók lengenek. Sopron, március 15. A városban több helyen ülték meg kegyelettel a szabadság napját. Az evangélikus líceumban és a kereske­delmi akadémiában felolvasások, szavalatok és hazafias dalok dicsőítették a nagy napot, este pedig a színházban díszelőadás volt, amelyen Komjáthy igazgató hazafias köl­teményt szavalt el, nagy lelkesedést keltve. Mohács, március 15. Mohács lakossága, mint mindig, az idén is nagy ünnepiességgel ülte meg március tizenötödikét. A mohácsi iparosok olvasóköre és a földmívesek egyesülete felolvasás­sal, szavalattal és énekkel egybekötött társasvacsorát ren­dezett. Mind a két helyen a lakosság színe-java jelent meg. Felköszöntőket mondtak a királyra, Kossuth Lajos emlé­kére, Kossuth Ferencre, a 48-as eszmék és a liberális ja­vaslatok diadalára, Wekerlére, Justh Gyulára és gróf Apponyira. Miskolc, március 15. A tanügyi körben Tüdős lelkész nagy közönség előtt hazafias felolvasást tartott, a református templomban pedig Tóth esperes szónokolt március tizenötödikéről. A főgim­náziumi ifjúság fáklyák lobogása mellett járta be a várost. Kassa, március 15. Március tizenötödikét a jogászság óriás közönség előtt ünnepelte ma meg a nagy kaszinó termében. Ugyan­­ily ünnepet rendezett a polgári kör s a premontrei főgim­názium ifjúsági köre is, ahol Farkas elnök mondta az em­lékbeszédet.

Next