Pesti Napló, 1895. június (46. évfolyam, 149-176. szám)
1895-06-24 / 171. szám
171. szám. Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ, 1895. junius 28. — Szemnecz ügye. A Budapesti Tudósitó Írja: A budapesti dandár parancsnokság tiszti gyűlése tegnapelőtt Clair vezérőrnagy elnöklete alatt elhatározta, hogy a felségsértés miatt elitélt Szemnecz szerkesztő ismert ügyében megindítja a becsületbírósági eljárást. Az ügy tekintettel arra, hogy Szemnecz Budapesten lakik, a budapesti dandártiszti gyűlés elé tartozik. Az eljárás értelmében a tiszti gyűlésnek csak a felett kell döntenie, hogy váljon az eljárás megindíttassék-e, vagy nem ? A tiszti gyűlés nincsen is jogosítva arra, hogy az elrendelendő vizsgálatnak elébe vágjon, ha tudniillik egyáltalán elhatározzák, hogy ily vizsgálat megindítandó. — Munkásgyűlések. Vasárnap délelőtt négy helyen tartottak munkásgyűléseket, egy helyen pedig a munkásnők gyűltek egybe, hogy helyzetüket és az annak javítását célzó intézkedéseket megbeszéljék. Valamennyi gyűlés rendben folyt le és valamennyin a sokszor vitatott szervezkedés fölött tanácskoztak. Munkások nagy számban vettek részt az ácsok, vas- és fémmunkások, asztalosok és szobafestők gyűlésén, de a legnagyobb érdeklődés mutatkozott a munkásnők gyűlése iránt. Egy rózsa utcai vendéglőben gyűltek egybe a munkásnők, mintegy százötvenen. A hatóság részéről dr. Boda rendőrkapitány jelent meg. Pfeiffer Sándor elnöknek megnyitó beszéde után özvegy Galambos Jánosné mondta el, hogy milyen keserves a munkásnők élete, milyen elnyomatásnak, milyen kizsákmányolásnak áldozatai a nők. A férjek nem képesek családjaikat eltartani, az anyának és nem ritkán aprócseprő gyermekeinek is valamelyik gyárban vagy műhelyben kell megkeresnie a mindennapi kenyeret. Nem csoda tehát, úgymond, hogy a gyermek léha, erkölcstelen lesz és ha a tapasztalatlan munkásleányok hamar elbuknak. Beszédét ekként végezte: „Ti munkások, veletek akarunk küzdeni, és ha elértük a közös harcban a célt, mi fogjuk homlokaitokra fűzni a babért.“ Végül kimondotta a gyűlés, hogy a munkásnők, helyzetük tarthatatlanságát fölismerve, a szocializmushoz csatlakoznak, annak elveit és tanait magukévá teszik és terjeszteni fogják. Még Steiner Jenő és Pelczéder Ágost szólaltak föl, azután egy tizenöt tagból álló női bizottságot választottak, amelynek hivatása lesz a munkásnők szervezkedése iránt az akciót megindítani. A rendőrség képviselőjének csak egy ízben kellett közbelépnie, amikor ugyanis az egyik szónok valahogy összeköttetésbe hozta gróf Zichy Jenőt a munkásnők szervezkedésének kérdésével. — Jégeső, felhőszakadás. Pénteken Pécsett újabb felhőszakadás volt. Mint levelezőnk írja, a zivatar este hat órakor kezdődött és szombat reggelig tartott. A villám többször lecsapott, de kárt csak egy helyen okozott: felgyújtotta a Petrezselyem utca egyik házát. A hegyekről lerohanó vizár egészen elöntötte az alacsonyabban fekvő utcákat, hatalmas gerendákat, mázsás köveket sodort magával s valósággal eltorlaszolta az utcákat. — Felső-Nánán és a szomszédos községekben szombatom egy óránál tovább esett a jég. Levelezőnk jelentése szerint a termésnek az a része, amelyet a legutóbbi jégeső megkímélt, most szintén elpusztult. A lakosság kétségbeesése határtalan. — Esküvő. A dohány utcai zsidó templomban tegnap déli tizenkét órakor fényes esküvő volt. Dr. Abonyi József kórházi rendelő- és honvédfőorvos vezette oltárhoz Zaitsek Celesztinát, Zaitsek Alajos budapesti gyáros leányát. A templomban előkelő közönség gyűlt egybe. Az esketési szertartást dr. Keim főrabbi végezte, aki szép beszédet mondott a fiatal párhoz. — Elpusztult gőzös. Triesztből táviratozzák, hogy a Savonából Marseille felé járó Teresia olasz gőzösnek roncsait látták a leoni tengerpart mellett. A hajónak huszonkét emberből álló legénysége valószínűleg odaveszett. — A vadházasság vége. Serfőző János volt rendőr, az Államvasutak kocsifentartási műhelyében alkalmazott munkás, körülbelül másfél év óta élt közös háztartásban a férjétől elvált Nyirkos Józsefné, született Antal Annával. A cserhát utca 13-ik számú házban volt egy kicsiny, udvarra nyíló lakásuk és velük lakott az asszonynak két felnőtt leánya is, a huszonkét éves Mariska és a tizenhét éves Anna. Eleintén békessségben, szeretetben éltek, a férfi pontosan eljárt a műhelybe és a kis család tisztelettel, szeretettel csüngött kenyéradóján. Néhány hónappal azelőtt azonban megváltozott a helyzet. Serfőző megbetegedett, nem tudott dolgozni és az anyának kellett két lányával együtt a családfentartásról gondoskodnia. Az asszony naponként már korán reggel elment a házból, és csak estefelé tért haza, a két leány pedig otthon varrogatott. A házi béke azonban eltűnt a kis családból. A szomszédok nem hallottak mást, mint örökös civakodást, perpatvart, amelyekben mindig a férfi volt a vesztes fél. A napokban azután elhatározta az asszony két leányával, hogy különválnak Serfőzőtől és őt elszállítják vidéki rokonaihoz. Ez érlelte meg az emberben a gyilkosság és öngyilkosság tervét. Vasárnap reggel, amikor még az egész ház aludt, Serfőző forgópisztolylyal rálőtt az asszonyra, akit a fején sebesített meg súlyosan. A lövés zajára felébredtek a házbeliek. Az egyik leány sikoltozva futott ki az udvarra: — Az apánk megöl bennünket!.... Segítség!... Segítség!... A házmester és a szomszédok behatoltak Serfőző lakásába. Amikor a szerencsétlen ember meglátta a belépőket, maga ellen irányozta a fegyvert és egy lövéses véget vetett életének. Hátrahagyott levelében cselekedetének okául súlyos lábbaját és a folytonos családi perpatvarkodást mondja. A helyszínen nemsokára megjelentek Saly vizsgálóbíró és a rendőrség közegei, akik Nyirkos Józsefnét a Rókus-kórházba Serfőzöt pedig a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. — Éjféli párbaj. A teremi erdő határában tegnapelőtt éjfélkor véres pisztolypárbajt vívtak. Mint levelezőnk írja, lovag Laracs Guidó magánzó és Payka Vilmos megyei tisztviselő voltak az ellenfelek. Addig kellett folytatniuk a viaskodást, amíg sebesülés nem történik. Az első golyóváltásnál Laracs golyója Payka sapkáját súrolta, a másodiknál Paykáé ellenfele vállába fúródott. A párbajorvosok, akik egyszersmind segédek is voltak, bekötözték a súlyosan megsebesült embert és lakására vitették. A párbaj oka: asszony. — Szerencsétlenségek krónikája. Mint Notoarából táviratozzák, a Lago Maggioren tegnap óriás orkán volt, amely egy Intra-ba A jövő bárkát felfordított. A bárkában húsz munkásnő ült, akik közül kilenc a vízbe fúlt. A pozsonyi dinamitgyárban nagy szerencsétlenség történt, amely egy munkás életébe került. Sinn Mihály a gyár lövőházában dolgozott. Ugyanott lövőpróbákat is tartottak s egyik golyó a szerencsétlen munkás fejét érte. Halva rogyott össze. A kínos esetben vizsgálatot inditottak. — Gyorok temesmegyei községben, mint levelezőnk Írja, tegnapelőtt Gyicza Juon tizenötéves fiú két lovat őrizett, amelyek közül a tüzesebb vérü kötőfékét a kezére csavarta. A ló egy juhászkutya ugatásától megvadult, vágtatni kezdett s magával vonszolta a fiút is. Amikor a mezei munkások a paripát megállították, a fiú már csupa seb volt. Állapota reménytelen. — Ó-Becsén tegnap reggel két pékinas: Nagyráthi Ferenc és Müller Jakab a Tiszában fürdött. Nagyráthit az ár elkapta, Müller utána kapott, de nemcsak nem menthette meg társát, hanem maga is elmerült. Holttestüket a halászok néhány órával később kifogták. Szathmáron tegnap Szabó Gyula közhonvéd fürdés közben társai szeme láttára a Szamosba fúlt, azért ő hallgatta. Úgy tartottam a könyvet, hogy lássa is a betűket... A lap végére érve, vártam, nem fordítottam azonnal, hátha ő még nem ért a lap végére ... Ha mi is együtt járhatnánk majd a kezdődő tavaszban, orgonabimbózás idején!... A visággal karon fogva, kék virágokat keresnénk együtt. A mezőn mennénk keresztül, szépen, lassan, szótlanul. Én is találnék és neki adnám, ő is találna és azt ő nekem adná. Az ölemben volt a könyv, nem olvastunk tovább és tisztán láttam, hogy ő előre megy a mezőn, én elmaradok tőle s mind meszszebb és meszszebb maradok el... Hullatja a kék virágot, amit én szedtem neki, hullatja, lehajlok utána, fölveszek egyet, kettőt, aztán hasztalan keresem a földön, nincs több és ő sincs semerre. A kezemben meg mind összefonnyadt a virág ... Nem ezt, olvassuk a Ninon verseit! De hisz már reggel van!... A ködös, téli hajnal tapogatott be a falak között. Milyen észrevétlenül rebbent el ez az éjszaka!... Még kissé rösteltem is miatta magamat. Le se feküdtem, nem akartam, hogy az ajtónálló megsejtsen valamit. Délelőtt dolgozni próbáltam, de nem tudtam egyebet tenni, csak vágytam folyton vissza a sarokszobába. Étvágyam nem volt, nem ettem egy falatot se, hanem hogy ezt se találják feltűnőnek, a törvényszobába fölhordatott étkek felét kihajigáltam a födél csatornába. Azután Ninont olvastuk. Néhány szál száradt virágot találtam a könyv levelei közt. Milyen régen lehettek azok ott!... Ugye az egyik az enyim lehet ? ... És el is akartam venni, hogy örökké magammal hordjam, hisz mintha tőle kapnám ... Néztem a képet. — Elvehetem? Az enyim lehet? Bedugtam a keblem fülé, de ebéd után ismét visszatettem a versek közé. Nem veszem el. Ki tudja, kinek az emléke tapad hozzá ... — Az eszéki szocialisták. Megírtuk annak idején, hogy Spenn hirlapírót szocialista izgatás miatt Eszék városából kiutasították. Mint levelezőnk írja, az ő kiutasítását, másoké is követte. A városi kapitányságnál tegnap tudatták Schmidt borsovi, Belmayer bresztováci és Theierling szántai illetőségű munkásokkal, hogy szocialista törekvéseik miatt a városból mindenkorra kitiltattak s legkésőbb julius 7-én távozniok kell. Ez a három munkás volt az, akik pünkösdkor háromszáz parasztot Eszékre csőditettek s mindenféle kihágásra bujtogattak. — Öngyilkosságok. A fővárosban három öngyilkosság történt ma. Almásy János jászberényi földbirtokos verseny utcai lakásán főbelőtte magát és szörnyet halt. Tettének oka ismeretlen. — Pisztolylövéssel vetett véget életének Pásmán János hivatalnok is, aki a betegpénztárnál elkövetett sikkasztás miatt vizsgálat alatt állt. A harmadik öngyilkos egy fiatal, szegény varróleány, Rittmann Sára, aki nagyon megszeretett valakit és ez a reménytelen szerelem késztette arra, hogy megölje magát. Váci köruti lakásán elvágta a nyakát s mire észrevették, kiszenvedett. Tamássy László, az Első Magyar Általános Biztositó Társaság szatmári főügynökségének irodai gyakornoka, mint levelezőnk írja, tegnapelőtt a hivatalos helyiség épületének padlásán főbe lőtte magát. A tizenhétéves fiatalember néhány forint adóssága miatt követett el öngyilkosságot. .== Pataky H. és W. szabadalmi iroda Budapest, Teréz körút 3. Berlin, Prága, Hamburg, Köln, Frankfurt, szabadalmakat eszközöl és értékesít a világ valamennyi államaiban. Lawn-temis játékban legnagyobb raktár Neusohir Alajosnál Váci-utca 27. Áljegyzék bérmentve. REGÉNY. Az utolsó. 90 — Regény. — Malonyay Dezső. Örvendtem, hogy maga tereli másfelé a szót, engedtem beszélni s hallgattam, mint lelkesedik a nagy városért. — Majd ha megyek, velem fogsz jönni te is. Karácsony táján voltak a legboldogabb hangulataim. Dagorne néhány napra hazakéredzett Rais- Kerhouetbe, a könyvtárosom meg az Írnok is vakációzni mentek. Egyedül maradtam. Az ajtónálló, aki Isten tudja mivel élte az idejét eddig nálam, ügyetlenül, de több áhítattal és tartózkodással végezte azt, amire szükségem volt, az abbét az ünnepi misék után hamarosan leráztam magamról s egész délután, késő éjfélig Abiságnál voltam. XLVII. A kandallóból sugárzó tűzfény rezgett az arcán s elpirult. Olyankor olyan üde, kis leányos volt a nézése és nagyon, nagyon jó volt így együtt lenni. Behunytam a szemeimet, a karomra borultam és úgy mondogattam magamban a nevét, semmi egyebet, csak a nevét és az is véghetetlen nagy gyönyörűség volt. Álmomban ő lehajolt hozzám, a szemei nedvesen ragyogtak és a könnyei kicsordultak és én is könnyeztem. Fölébredtem és csakugyan sírtam. Vagy talán nem is ébredtem föl, talán el se aludtam ... Mit csináljak ? ... Mit szeretne ?... Akarja, hogy olvassak? Néhány könyv volt a secretairen, a Heloise. Egy selyem párnát tettem a kandalló elé s ahol szétnyílott a könyv, ott olvastam. Nem hangosan, de XLVII. Már nagyon boldog voltam. Szerettem volna őt egyszer busán találni. Szerettem volna azt látni az arcán, hogy hiányzom én is neki, mikor nem vagyok ott vele és örvend, amikor érkezem. Oh, miért nem értem be azzal, amit adott!... Nem mentem azonnal reggeli után, mint rendesen, hanem vártam, hogy ma később fogok menni és ugy sajgott a szívem ezalatt, mintha egy irgalmatlan ököl szorította volna. Még egy órát várok!... És szorongva, maradozó lépésekkel indultam. A szobája előtt is várakoztam még néhány pillanatig és az a néhány pillanat olyan hosszú volt, mint még egy élet. Nem úgy találtam, ahogy elképzeltem. Csak én voltam szomorú. — Abiság... Egy pillantást vetettem rá és rémülve kaptam le róla a szemeimet. Uram Isten!... Mintha nem is az az alak lett volna, hanem egy más valaki, akire nem is ismerek rá és... csak egy kép!... (Folytatása következik.) Főváros. * A lővasút átalakítása. A tanács tegnap befejezte a lővasút átalakítására vonatkozó tárgyalásokat. A viteldíjakról és tarifa-revízióról szóló 21-ik szakaszt a vasúti albizottság javaslata szerint fogadta el a tanács, azzal a módosítással azonban, hogy a szakasznak 1—10 pontjaiban fölsorolt vonalain s az új népligeti vonalon az átszállójegy ára nem 12 krajcár, hanem csak 10 krajcár legyen. A tarifa-revízióra vonatkozólag elfogadták a pénzügyi bizottság javaslatát, azzal, hogy ne legyen minimális díjtétel, hanem a leszállítás joga fönmaradjon a fővárosnak. A tarifa-revízió joga nem 7—7, hanem 5—5 évi időközökben gyakorolható. A 24. szakasznál, amely a főváros részesedésről intézkedik, a vasúti albizottság javaslata nyert többséget, azzal a módosítással hogy már a 2 millió forint bruttó bevétel után 3 százalék legyen a főváros részesedése (a javaslatban 20 százalék van alapul véve). A többi szakaszokat a pénzügyi bizottság javaslata szerint fogadták el.* A lóvasútnak villamossá való átalakításának ügye hétfőhöz egy hétre, július elsején — kerül a külön e célból összehívandó közgyűlés elé. * A főváros közgyűlése. A szerdán délután tartartandó közgyűlés főbb tárgyai a következők lesznek: A Rudas-fürdő új úszóháza díjainak megállapítása. Az új városházán levő fő- és alpolgármesteri és H. ügyosztályi hivatalos helyiségek villamos világítással való ellátása. A költségvetés egyes fejezetei alatt fölvett s a kerületi elül-Abtság olyan őszintén, derülten nézett rám, hogy aztán nem búsultam. Ami elmúlt, azt ne bolygassuk. Nem kérdezek semmit, majd én hozok neki virágot. A kertésznek meghagyattam, hogy ezután mindennap küldjön föl hozzám két váza virágot. Csak kaméliák voltak az üvegházban. Hat szép szálat kiválasztottam s egy bronzvederbe állítva, bevittem. Karácsony másodnapján annyira szédültem, hogy azt hittem, beteg leszek. Mennyire megijedtem! ... Akkor nem mehetek be hozzá!... Nem szabad betegnek lennem, nem, nem, semmiesetre se lehetek beteg. Mi bajom is lehetne ? ... Soha életemben még ilyen elégedett nem voltam, olyan könnyűnek érzem magam, hogy repülni tudnék s néha, ha leülök, mintha csakugyan testem nem is volna, úgy érzem, hogy emelkedem és semmi súlyom nincs.