Pesti Napló, 1895. június (46. évfolyam, 149-176. szám)

1895-06-24 / 171. szám

171. szám. Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ, 1895. junius 28. — Szemnecz ügye. A Budapesti Tudósitó Írja: A budapesti dandár parancsnokság tiszti gyű­lése tegnapelőtt Clair vezérőrnagy elnöklete alatt el­határozta, hogy a felségsértés miatt elitélt Szemnecz szerkesztő ismert ügyében megindítja a becsületbírósági eljárást. Az ügy tekintettel arra, hogy Szemnecz Buda­pesten lakik, a budapesti dandártiszti gyűlés elé tartozik. Az eljárás értelmében a tiszti gyűlésnek csak a felett kell döntenie, hogy váljon az eljárás megindíttassék-e, vagy nem ? A tiszti gyűlés nincsen is jogosítva arra, hogy az elrendelendő vizsgálatnak elébe vágjon, ha tudniillik egyáltalán elhatározzák, hogy ily vizsgálat megindítandó. — Munkásgyűlések. Vasárnap délelőtt négy he­lyen tartottak munkásgyűléseket, egy helyen pedig a mun­kásnők gyűltek egybe, hogy helyzetüket és az annak javí­tását célzó intézkedéseket megbeszéljék. Valamennyi gyű­lés rendben folyt le és valamennyin a sokszor vitatott szervezkedés fölött tanácskoztak. Munkások nagy számban vettek részt az ácsok, vas- és fémmunkások, asztalosok és szobafestők gyűlésén, de a legnagyobb érdeklődés mutatko­zott a munkásnők gyűlése iránt. Egy rózsa­ utcai vendéglő­ben gyűltek egybe a munkásnők, mintegy százötvenen. A hatóság részéről dr. Boda rendőrkapitány jelent meg. Pfeiffer Sándor elnöknek megnyitó beszéde után özvegy Galambos Jánosné mondta el, hogy milyen keserves a munkásnők élete, milyen elnyomatásnak, milyen kizsákmá­nyolásnak áldozatai a nők. A férjek nem képesek család­jaikat eltartani, az anyának és nem ritkán apró­­cseprő gyermekeinek is valamelyik gyárban vagy műhely­ben kell megkeresnie a mindennapi kenyeret. Nem csoda tehát, úgymond, hogy a gyermek léha, er­kölcstelen lesz és ha a tapasztalatlan munkásleányok hamar elbuknak. Beszédét ekként végezte: „Ti munkások, veletek akarunk küzdeni, és ha elértük a közös harcban a célt, mi fogjuk homlokaitokra fűzni a babért.“ Végül ki­mondotta a gyűlés, hogy a munkásnők, helyzetük tartha­tatlanságát fölismerve, a szocializmushoz csatlakoznak, an­nak elveit és tanait magukévá teszik és terjeszteni fogják. Még Steiner Jenő és Pelczéder Ágost szólaltak föl, azután egy tizenöt tagból álló női bizottságot választottak, amely­nek hivatása lesz a munkásnők szervezkedése iránt az akciót megindítani. A rendőrség képviselőjének csak egy ízben kellett közbelépnie, amikor ugyanis az egyik szónok valahogy összeköttetésbe hozta gróf Zichy Jenőt a munkás­­nők szervezkedésének kérdésével. — Jégeső, felhőszakadás. Pénteken Pécsett újabb felhőszakadás volt. Mint levelezőnk írja, a zivatar este hat órakor kezdődött és szombat reggelig tartott. A villám többször lecsapott, de kárt csak egy helyen okozott: fel­gyújtotta a Petrezselyem­ utca egyik házát. A hegyekről lerohanó vizár egészen elöntötte az alacsonyabban fekvő utcákat, hatalmas gerendákat, mázsás köveket sodort ma­gával s valósággal eltorlaszolta az utcákat. — Felső-Nánán és a szomszédos községekben szombatom egy óránál tovább esett a jég. Levelezőnk jelentése szerint a termésnek az a része, amelyet a legutóbbi jégeső megkímélt, most szin­tén elpusztult. A lakosság kétségbeesése határtalan. — Esküvő. A dohány­ utcai zsidó templomban teg­nap déli tizenkét órakor fényes esküvő volt. Dr. Abonyi József kórházi rendelő- és honvédfőorvos vezette oltárhoz Zaitsek Celesztinát, Zaitsek Alajos budapesti gyáros leányát. A templomban előkelő közönség gyűlt egybe. Az esketési szertartást dr. Keim főrabbi végezte, aki szép beszédet mondott a fiatal párhoz. — Elpusztult gőzös. Triesztből táviratozzák, hogy a Savonából Marseille felé járó Teresia olasz gőzösnek ron­csait látták a leoni tengerpart mellett. A hajónak huszonkét emberből álló legénysége valószínűleg odaveszett. — A vadházasság vége. Serfőző János volt rendőr,­ az Államvasutak kocsifentartási műhelyében alkalmazott mun­kás, körülbelül másfél év óta élt közös háztartásban a férjétől elvált Nyirkos Józsefné, született Antal Annával. A cser­hát­ utca 13-ik számú házban volt egy kicsiny, udvarra nyíló lakásuk és velük lakott az asszonynak két felnőtt leánya is, a huszonkét éves Mariska és a tizenhét éves Anna. Eleintén békessségben, szeretetben éltek, a férfi pon­tosan eljárt a műhelybe és a kis család tisztelettel, szeretet­tel csüngött kenyéradóján. Néhány hónappal azelőtt azonban megváltozott a helyzet. Serfőző megbete­gedett, nem tudott dolgozni és az anyának kel­lett két lányával együtt a családfentartásról gondos­kodnia. Az asszony naponként már korán reggel elment a házból, és csak estefelé tért haza, a két leány pedig otthon varrogatott. A házi béke azonban eltűnt a kis családból. A szomszédok nem hallottak mást, mint örökös civakodást, perpatvart, amelyekben mindig a férfi volt a vesztes fél. A napokban azután elhatározta az asszony két leányával, hogy különválnak Serfőzőtől és őt elszállítják vidéki rokonaihoz. Ez érlelte meg az emberben a gyilkos­ság és öngyilkosság tervét. Vasárnap reggel, amikor még az egész ház aludt, Serfőző forgópisztolylyal rálőtt az asszonyra, akit a fején sebesített meg súlyosan. A lövés zajára felébredtek a házbeliek. Az egyik leány sikoltozva futott ki az udvarra: — Az apánk megöl bennünket!.... Segítség!... Segítség!... A házmester és a szomszédok behatoltak Serfőző lakásába. Amikor a szerencsétlen ember meglátta a belépőket, maga ellen irányozta a fegyvert és egy lö­véses véget vetett életének. Hátrahagyott levelében csele­kedetének okául súlyos lábbaját és a folytonos családi perpatvarkodást mondja. A helyszínen nemsokára megje­lentek Saly vizsgálóbíró és a rendőrség közegei, akik Nyirkos Józsefnét a Rókus-kórházba Serf­őzöt pedig a tör­vényszéki orvostani intézetbe szállították. — Éjféli párbaj. A teremi erdő határában tegnap­előtt éjfélkor véres pisztolypárbajt vívtak. Mint levelezőnk írja, lovag Laracs Guidó magánzó és Payka Vilmos me­gyei tisztviselő voltak az ellenfelek. Addig kellett folytat­­niuk a viaskodást, amíg sebesülés nem történik. Az első golyóváltásnál Laracs golyója Payka sapkáját súrolta, a másodiknál Paykáé ellenfele vállába fúródott. A párbajor­vosok, akik egyszersmind segédek is voltak, bekötözték a súlyosan megsebesült embert és lakására vitették. A pár­baj oka: asszony. — Szerencsétlenségek krónikája. Mint Notoará­­ból táviratozzák, a Lago Maggioren tegnap óriás orkán volt, amely egy Intra-ba A jövő bárkát felfordított. A bár­kában húsz munkásnő ült, akik közül kilenc a vízbe fúlt.­­ A pozsonyi dinamitgyárban nagy szerencsétlenség tör­tént, amely egy munkás életébe került. Sinn Mihály a gyár lövőházában dolgozott. Ugyanott lövőpróbákat is tartottak s egyik golyó a szerencsétlen munkás fejét érte. Halva rogyott össze. A kínos esetben vizsgálatot inditottak. — Gyorok temesmegyei községben, mint levelezőnk Írja, tegnapelőtt Gyicza Juon tizenötéves fiú két lovat őrizett, amelyek közül a tüzesebb vérü kötőfékét a kezére csavarta. A ló egy juhászkutya ugatásától megva­dult, vágtatni kezdett s magával vonszolta a fiút is. Ami­kor a mezei munkások a paripát megállították, a fiú már csupa seb volt. Állapota reménytelen. — Ó-Becsén tegnap reggel két pékinas: Nagyráthi Ferenc és Müller Jakab a Tiszában fürdött. Nagyráthit az ár elkapta, Müller utána kapott, de nemcsak nem menthette meg társát, hanem maga is elmerült. Holttestüket a halászok néhány órával később kifogták.­­ Szathmáron tegnap Szabó Gyula köz­honvéd fürdés közben társai szeme láttára a Szamosba fúlt, azért ő hallgatta. Úgy tartottam a könyvet, hogy lássa is a betűket... A lap végére érve, vártam, nem fordítottam azonnal, hátha ő még nem ért a lap végére ... Ha mi is együtt járhatnánk majd a kezdődő tavaszban, orgonabimbózás idején!... A visággal karon fogva, kék virágokat keresnénk együtt. A mezőn mennénk keresztül, szépen, lassan, szótlanul. Én is találnék és neki adnám, ő is találna és azt ő ne­kem adná. Az ölemben volt a könyv, nem olvastunk to­vább és tisztán láttam, hogy ő előre megy a mezőn, én elmaradok tőle s mind meszszebb és meszszebb maradok el... Hullatja a kék virágot, amit én szed­tem neki, hullatja, lehajlok utána, fölveszek egyet, kettőt, aztán hasztalan keresem a földön, nincs több és ő sincs semerre. A kezemben meg mind össze­fonnyadt a virág ... Nem ezt, olvassuk a Ninon verseit! De hisz már reggel van!... A ködös, téli haj­nal tapogatott be a falak között. Milyen észrevétle­nül rebbent el ez az éjszaka!... Még kissé rösteltem is miatta magamat. Le se feküdtem, nem akartam, hogy az ajtón­álló megsejtsen valamit. Délelőtt dolgozni próbáltam, de nem tudtam egyebet tenni, csak vágytam folyton vissza a sarokszobába. Étvágyam nem volt, nem ettem egy falatot se, hanem hogy ezt se talál­ják feltűnőnek, a törvény­szobába fölhordatott étkek felét kihajigáltam a födél csatornába. Azután Ninont olvastuk. Néhány szál száradt virágot találtam a könyv levelei közt. Milyen régen lehettek azok ott!... Ugy­e az egyik az enyim lehet ? ... És el is akar­tam venni, hogy örökké magammal hordjam, hisz mintha tőle kapnám ... Néztem a képet. — Elvehetem? Az enyim lehet? Bedugtam a keblem fülé, de ebéd után ismét visszatettem a versek közé. Nem veszem el. Ki tudja, kinek az emléke tapad hozzá ... — Az eszéki szocialisták. Megírtuk annak idején, hogy Spenn hirlapírót szocialista izgatás miatt Eszék váro­sából kiutasították. Mint levelezőnk írja, az ő kiutasítását, másoké is követte. A városi kapitányságnál tegnap tudat­­ták Schmidt borsovi, Belmayer bresztováci és Theierling szán­­tai illetőségű munkásokkal, hogy szocialista törekvéseik miatt a városból mindenkorra kitiltattak s legkésőbb julius 7-én távozniok kell. Ez a három munkás volt az, akik pünkösdkor háromszáz parasztot Eszékre csőditettek s min­denféle kihágásra bujtogattak. — Öngyilkosságok. A fővárosban három ön­­gyilkosság történt ma. Almásy János jászberényi földbirto­kos verseny­ utcai lakásán főbelőtte magát és szörnyet halt. Tettének oka ismeretlen. — Pisztolylövéssel vetett véget életének Pásmán János hivatalnok is, aki a betegpénztár­nál elkövetett sikkasztás miatt vizsgálat alatt állt.­­ A harmadik öngyilkos egy fiatal, szegény varróleány, Ritt­­mann Sára, aki nagyon megszeretett valakit és ez a re­ménytelen szerelem késztette arra, hogy megölje magát. Váci köruti lakásán elvágta a nyakát s mire észrevették, kiszenvedett.­­ Tamássy László, az Első Magyar Általá­nos Biztositó Társaság szatmári főügynökségének irodai gyakornoka, mint levelezőnk írja, tegnapelőtt a hivatalos helyiség épületének padlásán főbe lőtte magát. A tizenhét­éves fiatal­ember néhány forint adóssága miatt követett el öngyilkosságot. .== Pataky H. és W. szabadalmi iroda Budapest, Teréz­ körút 3. Berlin, Prága, Hamburg, Köln, Frankfurt, sza­badalmakat eszközöl és értékesít a világ valamennyi államaiban.­­­ Lawn-temis játékban legnagyobb raktár Neusohir Alajos­nál Váci-utca 27. Áljegyzék bérmentve. REGÉNY. Az utolsó. 90 — Regény. — Malonyay Dezső. Örvendtem, hogy maga tereli másfelé a szót, engedtem beszélni s hallgattam, mint lelkesedik a nagy városért. — Majd ha megyek, velem fogsz jönni te is. Karácsony táján voltak a legboldogabb hangu­lataim. Dagorne néhány napra hazakéredzett Rais- Kerhouetbe, a könyvtárosom meg az Írnok is vaká­ciózni mentek. Egyedül maradtam. Az ajtónálló, aki Isten tudja mivel élte az idejét eddig nálam, ügyet­lenül, de több áhítattal és tartózkodással végezte azt, amire szükségem volt, az abbét az ünnepi misék után hamarosan leráztam magamról s egész délután, késő éjfélig Abiságnál voltam. XLVII. A kandallóból sugárzó tűzfény rezgett az arcán s el­pirult. Olyankor olyan üde, kis leányos volt a nézése és nagyon, nagyon jó volt így együtt lenni. Behunytam a szemeimet, a karomra borultam és úgy mondogattam magamban a nevét, semmi egyebet, csak a nevét és az is véghetetlen nagy gyönyörű­ség volt. Álmomban ő lehajolt hozzám, a szemei nedve­sen ragyogtak és a könnyei kicsordultak és én is könnyeztem. Fölébredtem és csakugyan sírtam. Vagy talán nem is ébredtem föl, talán el se aludtam ... Mit csináljak ? ... Mit szeretne ?... Akarja, hogy olvassak? Néhány könyv volt a secretairen, a Heloise. Egy selyem párnát tettem a kandalló elé s ahol szétnyílott a könyv, ott olvastam. Nem hangosan, de XLVII. Már nagyon boldog voltam. Szerettem volna őt egyszer busán találni. Sze­rettem volna azt látni az arcán, hogy hiányzom én is neki, mikor nem vagyok ott vele és örvend, ami­kor érkezem. Oh, miért nem értem be azzal, amit adott!... Nem mentem azonnal reggeli után, mint ren­desen,­­ hanem vártam, hogy ma később fogok menni és ugy sajgott a szívem ezalatt, mintha egy irgalmatlan ököl szorította volna. Még egy órát várok!... És szorongva, maradozó lépésekkel indultam. A szobája előtt is várakoztam még néhány pillanatig és az a néhány pillanat olyan hosszú volt, mint még egy élet. Nem úgy találtam, ahogy elképzeltem. Csak én voltam szomorú. — Abiság... Egy pillantást vetet­tem rá és rémülve kaptam le róla a szemeimet. Uram Isten!... Mintha nem is az az alak lett volna, ha­nem egy más valaki, akire nem is ismerek rá és... csak egy kép!... (Folytatása következik.) Főváros. * A lővasút átalakítása. A tanács tegnap befe­­jezte a lővasút átalakítására vonatkozó tárgyalásokat. A viteldíjakról és tarifa-revízióról szóló 21-ik szakaszt a vasúti albizottság javaslata szerint fogadta el a tanács, azzal a módosítással azonban, hogy a szakasznak 1—10 pontjaiban fölsorolt vonalain s az új népligeti vonalon az átszálló­jegy ára nem 12 krajcár, hanem csak 10 krajcár legyen. A tarifa-revízióra vonatkozólag elfogadták a pénz­ügyi bizottság javaslatát, azzal, hogy ne legyen minimális díjtétel, hanem a leszállítás joga fönmaradjon a főváros­nak. A tarifa-revízió joga nem 7—7, hanem 5—5 évi idő­közökben gyakorolható. A 24. szakasznál, a­mely a főváros részesedésről in­tézkedik, a vasúti albizottság javaslata nyert többséget, azzal a módosítással hogy már a 2 millió forint bruttó bevétel után 3 százalék legyen a főváros részesedése (a javaslatban 20 százalék van alapul véve). A többi szakaszokat a pénzügyi bizottság javaslata szerint fogadták el.* A lóvasútnak villamossá való átalakításának ügye hétfő­höz egy hétre, július elsején — kerül a külön e célból össze­hívandó közgyűlés elé. * A főváros közgyűlése. A szerdán délután tar­tartandó közgyűlés főbb tárgyai a következők lesznek: A Rudas-fürdő új úszóháza díjainak megállapítása. Az új városházán levő fő- és alpolgármesteri és H. ügyosztályi hivatalos helyiségek villamos világítással való ellátása. A költségvetés egyes fejezetei alatt fölvett s a kerületi elül-Abtság olyan őszintén, derülten nézett rám, hogy aztán nem búsultam. Ami elmúlt, azt ne boly­gassuk. Nem kérdezek semmit, majd én hozok neki virágot. A kertésznek meghagyattam, hogy ezután min­dennap küldjön föl hozzám két váza virágot. Csak kaméliák voltak az üvegházban. Hat szép szálat ki­választottam s egy bronzvederbe állítva, bevittem. Karácsony másodnapján annyira szédültem, hogy azt hittem, beteg leszek. Mennyire megijed­tem! ... Akkor nem mehetek be hozzá!... Nem sza­bad betegnek lennem, nem, nem, semmiesetre se le­hetek beteg. Mi bajom is lehetne ? ... Soha életemben még ilyen elégedett nem vol­tam, olyan könnyűnek érzem magam, hogy repülni tudnék s néha, ha leülök, mintha csakugyan testem nem is volna, úgy érzem, hogy emelkedem és semmi súlyom nincs.

Next