Pesti Napló, 1895. augusztus (46. évfolyam, 208-238. szám)

1895-08-04 / 211. szám

8 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1895. augusztus 4. 211. szám. Ferencnére. Özvegy Székácsy Istvánná Török-utca 13. számú házának része 7000 forintért Röschenbacher Ferenc és nejére. Armholtz Mihály mártonhegyi telke 2900 forintért Hang István és nejére. Galgóczy Mária és Anna Ács­ utca 5. számú háza 5000 forintért Budapest fővárosra, Adamtsik Jánosné és társai Zsidmond­ utca 17. számú háza 40,000 forintért Pressburger és Guittnerre, Münchler Márton istenhegyi dűlője 1190 forintért dr. Kajdacsy József és nejére, Schir István és neje márton­hegyi dűlője 4419 forintért dr. Kajdacsy József és nejére. Löffer Károly németvölgyi dűlője 2100 forintért Frieländer Miksára, Weltner József és társa virányosi dűlője 14.300 fo­rintért Kann Jakabra. Vattó Mátyásné kútvölgyi dűlője 500 forintért Kadler Gusztávra. Pesten: Özvegy Tolmár Pálné Madách-utca 16. számú háza (örökség) Laszner Andrásnéra. Schmidt József Ernő­ utca házának felerésze (örökség) kiskorú Schmidt testvérekre. Kleno­­vits György és társai felsőrákosi telke 7453 forintért Pelkart Józsefre. Özvegy Károlyi Mártonná Nagyfuvaros-utca 15/17. számú háza (örökség) Károlyi testvérekre. Stiassnyi testvérek és társa cég Nagy János­ utcai háza 49,500 forintért Block Leó és társára. Budapest Erzsébetvárosi Takarékpénztár kőbányai ligettelke 14,850 forintért Plosz Lipót és nejére. Paulheim József törököri telke 7200 forintért Haas Rozáliára. Neuländer Kálmán Klotild­ utca 7. számú háza 133.785 forintért a fővárosi közmunkatanácsra. Paulheim József törökőri telke 3100 forintért Ehrlich G. Gusztávra. Paulheim József törökőri telke 4271 forintért Kohn Gáborra. Kaufmann Simon kőbányai ligettelke 9963 forintért Berényi Györgyre, Seidner Ármin Nádor­ utca 54. számú házának része 21.000 forintért Lindenbaum Mórra, Barneck Károly Fő-utca 3. számú háza (örökség) Barneck testvérekre. Óbudán: Berlinger Antalné testvérhegyi dűlője 850 forintért Zigler Ferencre. Legányi Frigyesné legelője csere utján Weisz József és nejére és Weisz József és neje legelője csere utján Legányi Frigyesre. Szính­áz és zene. * Náday Ferenc és fia, Náday Ferenc, a Nemzeti Színház tagja négy estén át vendégszerepeit Komáromban Komjáthy János színtársulatánál. Fellépett a Jó barátok, a Megboldogult, a Három testőr és Csapodár című vígjá­tékokban, és pedig minden estén zsúfolt nézőtér előtt. Legérdekesebb volt a Csapodár előadása, amelyben Náday Ferenc fia, Náday Béla is részt vett, akinek ez volt első nyilvános színpadi kísérlete. A fiatal Náday még nem vég­zett színiiskolát, első fellépése azért mégis sikeres volt. Fridolin szerepét játszotta s a tapsból neki is kijutott a része.* A Budai Színkör mű­sora. A Budai Színkörben a jövő hét első felét A takácsok színmű fogja betölteni. A hét másik felén: A sabin nők elrablása, Mi történt az éjjel, A gascognei nemes Operette és a Két pisztoly nép­színmű kerül színre. * Hangverseny-körút. Nagy sikerrel hangverse­nyeztek, mint lapunknak írják, tegnap Bogláron, pénteken pedig Badacsonyban Faludy Antal, a Nemzeti Színház tagja és neje,Sió Aladár hegedűművész közreműködésével. Mind a két helyen előkelő közönség, zsúfolt ház és taps kísérte előadásukat, Faludyék még Tapolcát, Almádit és Siófokot készülnek meglátogatni. * A filharmónikusok pályázatai. A Filharmó­niai Társaság választmánya figyelmezteti a hazai zene­szerzőket, hogy a műveik benyújtására kitűzött határidő augusztus 20-ikán lejár, s hogy az ezen a határidőn túl benyújtott műveket ez idő szerint nem veheti figyelembe. A vezénykönyv mellé a zenekari szólamok melléklését is kérik a pályázóktól. * Vendégszereplés. Endrey Zalán, a Sziniakadémia tavaly végzett növendéke augusztus ötödikén, hétfőn az Ó­budai Színkörben vendégszerepel a Becsületben. REGÉNY. A párbaj* 7 — Orosz regény. — írta: Csehov P. Antal. Szamojlenko attól az időtől kezdve hogy eljött Dor­­pátból,*­ ahol az orvosi tanfolyamokat végezte, ritkán látott németet s nem olvasott végig egyetlen német könyvet sem, de az ő véleménye szerint minden, ami a politikában és tudományban rossz, a németektől ered. Hogy hol vette ezt a felfogást, azt ő maga sem tudta volna megmondani, de erősen tartotta hozzá magát. — Igen, a németek! ismételte még egyszer — most pedig gyerünk teázni. Mind a hárman felálltak s feltevén kalapjukat, kimentek a kis kertbe s leültek ott a vézna kőris-, körte- és gesztenyefák alá. A zoológus és diakónus az asztal mellett egy padra telepedtek, Szamojlenko pedig egy fonott, széleshátu székbe ereszkedett le. A katona-szolga feladta a teát egy üveg sziruppal. — Nagyon jól esik most egy csésze tea! mondá Szamojlenko szélesen elmosolyodva, s olyat sóhajtott, mintha hidegből forró fürdőbe ment volna. — nagyon jól esik! Nagyon meleg volt, árnyékban vagy harmincöt fok. A forró jég meg sem mozdult, s egy hosszú pók­háló, amely a gesztenyefáról a földig ért, meg sem ingott. A diakónus felvette a gitárt, amely mindig ott hevert az asztal mellett a földön, felhangolta s las­san, vékony hangon rákezd­te: „A víg szeminaristák a csárda mellett álltak ...“, de rögtön elhallgatott a nagy forróság miatt, letörülte homlokáról az izzadt­(*) Nemzetközi geográfiai kongresszus. Egy lon­doni táviratunk jelenti, hogy a geográfiai kongresszus záró­ülésében elhatározta, hogy a legközelebbi kongresszust Berlinben fogja megtartani. Ságot­s felnézett az izzó, kék égre. Szamojlenko el­­szundított­ a hőségtől, csendtől és az édes ebéd utáni álomtól, mely gyorsan lekötötte minden porcikáját, elgyengült, mintha megrészegedett volna; karjai le­­fittyentek, szemei aprók lettek, feje lecsuklott a mel­lére . . . Szinte könyező ellágyulással nézett Fon- Korenra s a diakónusra és dörmögött: — Az ifjú generáció ... A tudomány csil­laga és az egyház szövetneke . . . Egyszer csak arra ébredünk, hogy ez a hosszúkabátos Alleluja metro­­polita lesz . . . aztán kezet kell neki csókolnunk... Miért is ne? . . . Segítse az Isten . . . Erre mihamar felharsant a hortyogása, Fon- Koren és a diakónus kiitták teájukat és kimentek az utcára. — Maga megint a kikötőbe megy horgászni? kérdezte a zoológus. — Nem, nagyon meleg van. — Jöjjön hozzám. Becsomagol nálam egy kül­deményt és egyet-mást lemásol. Aztán majd egyúttal arról is beszélgetünk, hogy mivel lehetne magának foglalatoskodni. Mert dolgozni kell, diakónus! így élni nem lehet. — Az ön szavai igazak és logikusak, felelt a diakónus, — de az én restségem, semmitevésem oka az én életpályámban rejlik. Hiszen a helyzet bizonytalan­sága lényegesen elősegíti az ember apátiáját. Az Isten tudja, hogy végképpen küldtek-e engem ide, vagy csak ideiglenesen; itt én bizonytalanságban élek, a jegyesem pedig ott hervad az apjánál és unatkozik. Aztán meg az igazat megvallva: az agy­velőm itt meggerjed ettől a hőségtől. — Ez mind ostobaság! — mondá a zoológus; a hőséghez is hozzá lehet szokni, meg diakónusné­­asszonyom nélkül is meg lehet lenni. Csak nem kell kényeskedni. Fegyelmeznie kell magát az embernek. V. Fjodorovna Nadezsda reggel fürödni ment s a cseléd, Olga, utána vitte a korsót, réz tálat, lepedő­ket és szivacsot. A kikötőben két ismeretlen hajó . Az igazságügyi orvosi tanácsból. Az igaz­ságügyminiszter dr. Genersich Antalt, a budapesti Tudo­mány-Egyetem új nyilvános rendes tanárát az igazságügyi orvosi tanács tagjává három év tartamára kinevezte.­­ Törvényszéki kinevezések. Az igazságügy­miniszter Sissovics Miklós 76-ik gyalogezredbeli hadnagyot a kaposvári királyi törvényszékhez aljegyzővé, Ács Jenő abrudbányai királyi közjegyző-jelöltet a nagy­enyedi királyi járásbírósághoz ideiglenes minőségű aljegyzővé nevezte ki.­­ Letartóztatott gróf. Gróf Ráday Endrét a rendőrség a minap dr. Füzesséry Géza feljelentése alapján letartóztatta. Az esetnek az az előzménye, hogy Füzesséry nemrég egy kétszáz forintos takarékpénztári könyvecskét adott át a fiatal mágnásnak azzal a kéréssel, hogy miután útja úgyis az illető takarékpénztár felé visz, vigyen be oda ötven forintot, hogy a kétszáz forint betéthez csatol­ják. A gróf azonban nemcsak hogy az ötven forintot nem vitte be, hanem kivette a kétszáz forintot is és még ugyanazon az éjszakán elköltötte. Füzesséry feljelentése után a rendőrség kihallgatta és csakhamar le is tartóztatta gróf Rádayt, aki ügyvédje, dr. Bálint Lajos közbenjárására másnap kiszabadult ugyan a fogházból, de minthogy a vád állt, piszkos feh­ér kéményekkel, amint látszott: ide­gen, teherhajók. A kikötő előtt fehér ruhás, fehér cipős emberek jártak és hangosan kiabáltak fran­ciául, amire a hajókról felelgettek nekik. A város kis templomában vígan harangoztak. — Ma vasárnap van. — jegyezte meg elége­detten Fjodorovna Nadezsda. Egészen jól érezte magát és vidám, ünnepi han­gulatban volt. Uj, bő ruhájában, bolyhos, férfias ka­bátkájában és nagy szalmakalapjában, amelynek széles karimája fü­lei mellett mélyen le volt hajtva, ugy hogy arca olyformának látszott, mintha egy kosárból mosolyogna ki, Fjodorovna Nadezsda igen kedves alak volt. Arról gondolkozott, hogy az egész város­ban csak egy fiatal, szép, művelt asszonyka van és az ő, s hogy egyedül csak ő tud olcsón, csinosan és ízléssel öltözni. Például ez a ruha csak 82 rubelbe került, pedig milyen csecsés! Az egész városban egyedül csak ő az, aki a férfiaknak tetszhetik, férfi pedig sok van s ezek akár akarják, akár nem, kény­telenek Lajevszkijt irigyelni. Fjodorovna Nadezsda örült annak, hogy La­­jevszkij vele szemben az utóbbi időkben hideg, tar­tózkodó, udvarias, sőt időnkint vakmerő és goromba is volt. A Lajevszkij magaviseletére, lenéző, hi­deg, vagy különös, megmagyarázhatatlan tekin­teteire ő régebben könyekkel, panaszokkal és azzal a fenyegetéssel válaszolt volna, hogy itt hagyja, vagy éhhalállal öli meg magát, most azonban feleletül csak elpirul, bocsánatkérőleg néz rá és örül, hogy az nem becézi őt. Ha Lajevszkij őt szidná vagy fenye­getné, az még jobb és kellemesebb volna, minthogy ő teljes mértékben hibásnak érezte magát Lajevszkij­­jal szemben. Hibásnak érezte magát először abban, hogy nem osztozott Lajevszkijnak a munkával össze­kötött életmódra vonatkozó ábrándjaiban, amelyekért az otthagyta Szent-Pétervárt s idejött a Kaukázusba s ő, Fjodorovna Nadezsda meg van győződve, hogy Lajevszkij az utóbbi időkben éppen ezért haragudott. Mikor ő Lajevszkijjal ide utazott, azt hitte, hogy itt mindjárt az első napon egy kedves kis fészket talál *) Német lakosságú oroszországi város (legújabb néven Jtujevo), ahol 1892-ig az egyetem tannyelve is német volt. * A walesi hercegnő Strauss Edének. A walesi hercegnő, mint Londonból táviratozzék, Strauss Ede zene­­igazgatónak pompás gyémántokkal és rubinokkal kirakott melltűt ajándékozott. * B­áthé István hangverseny-körúton. Máthé István, zenetanár és jeles hegedűművész Erdélybe utazott ismerősei meghívására. Itt néhány helyen hangversenyt is fog rendezni. * A művész felesége, Mounet Sullynek, a Theatre Frangais kiváló művészének, feleségét a napokban megin­terpellálták, miért nem jár olyankor előadásokra, mikor a férje játszik. A szókimondó asszony egészen elcsodálkozva felelte: — Ugyan minek menjek? Hogy még egyszer halljam azt, amit az uram odahaza napokon át, mint egy őrült, összekiabál. Közoktatás. (Az esztergomi főtanfelügyelő lemondása.) Az esztergomi egyházmegyei tanfelügyelő, dr. Komlóssy Ferenc kanonok leköszönt tanfelügyelői állásáról. Visszavonul a közoktatásügy teréről s hosszabb időre Vas megyébe megy pihenni. A Magyar Állam szerint, dr. Komlóssy elked­­vetlenedését kizárólag az okozta, hogy míg Simor János alatt évente tízezrek jutottak a tanügy emelésére, addig az új regime még filléreket sem ad a tanügyre, úgy hogy ennek folytán számos katolikus iskolát az állam fog át­venni az egyházmegyétől. A nagyszombati tanítóképzőt is beszüntették, az esztergomit pedig, melyről a fővárosi la­pokat két éven át nap-nap után teleharangozták, hogy százezer forint költséggel fog felépülni, nemcsak nem épí­tik ma sem, hanem az építésre a primási bányákból házi­lag hordatott köveket is eladták. (Evangélikus tanintézetek Jubileuma.) Felső- Lövő városában, mint vasmegyei levelezőnk írja, az ágos­tai evangélikus tanintézetek szépen ünnepelték meg fönn­állásuk ötvenéves jubileumát. A felső-eőri vasúti állomásról számos fogat vitte Felső-Lövőre a vendégeket, akik közt volt: Reiszig Ede főispán, dr. Károlyi Antal alispán és sok egyházi és világi előkelőség. Az ünnep délelőtt tíz órakor a templomban a 100-dik zsoltár eléneklésével kez­dődött, amely után Ulreich Pál szentmihályi lelkész ma­gyar, Stettner Gyula esperes német, Seregély Dávid szaló­­noki lelkész magyar egyházi beszédet mondottak. A dal­egyesület éneke után a közönség az iskolatérre vonult, ahol Höllig Károly igazgató hosszú német ünnepi beszéd­ben vázolta a tanintézetek történetét, mely után dr. Károlyi Antal lelkes szavakkal ecsetelte az intézetek nagy felada­tát a magyarság terjesztése körül. A szép ünnepet nagy banket követte, amelyen a királyt Reiszig Ede főispán köszöntötte föl. (Tanítóegyesület­ gyűlés.) A gömörmegyei evan­gélikus református tanítóegyesület, mint levelezőnk jelenti, tegnap tartotta ez évi közgyűlését Putnokon. A gyűlés főtárgya az a kérdés volt, hogy minő álláspontot foglaljon el az egyesület a millenniummal szemben. Hosszabb, élénk eszmecsere után elhatározták, hogy megi­atják az egyesület történetét és a jövő évi tanügyi kongresszuson képviseltetik magukat. A közgyűlés a Szózat eléneklésével ért véget. Tudomány és irodalom. Képzőművészet. ** A világ legnagyobb fametszete. A magyar fametsző-művészetnek remeke fekszik előttünk. Morelli Gusztáv tanár munkája ez: a Magyarok bejövetele, Feszty Árpád híres körképének hű mása fametszet alakjában. Ez a művészi fametszet ötödfél méter hosszú egy darab képet mutat, tehát a világ legnagyobb fametszete, a minő nagy ebben a zsánerben eleddig nem készült. A mester tovább egy évnél dolgozott rajta s e roppant munkában csupán néhány jeles művész tanítványa segített neki. A körkép­nek minden alakja és minden hatása tisztán áll előttünk; a levegőjében még azt a fényerőt is vissza tudta adni, amit annyira csodálnak az eredeti képen. De a nyomás is nagy munka volt. A Könyves Kálmán-társaság erre a célra Hermanecen külön papirost gyártatott s az Állam­nyomda közel két hónapig dolgozott azon, hogy a famet­szetnek legfinomabb árnyalatai se veszszenek el. A kép úgy albumszerü könyvalakban, tehát táblával, valamint enélkül összehajtatlanul, mint falra való alkalmazásra egy­aránt kapható. Egyesületek. Első Leánykiházasitási Egyesület. Az Első Leánykiházasitási Egyesületbe folyó évi julius havában 519 jutalékrész iratkozott be s az egyesület nászjutalékok fejé­ben 13.827 forint 50 krajcárt fizetett ki. 1895. január 1-től julius hó 31-éig beirt összes jutalékrészek száma 3955 és a kifizetett nászjutalékok összege 79,092 forint 19 kr. *** Adomány a Fehérkereszt - Egyesületnek. Gróf Nákó Kálmán a Fehérkereszt-Egyesület által épí­tendő lelencház javára az egyesületnek 100 forintot aján­dékozott. Honvédelem: +­0I1 katonai meghatalmazott Berlinben. Bécs­­ből telegrafálja tudósítónk, hogy Schönburg Hartenstein Alajos herceg vezérkari őrnagyot a berlini osztrák-magyar nagykövetséghez katonai meghatalmazottá nevezték ki. Törvényszék.

Next