Pesti Napló, 1895. szeptember (46. évfolyam, 239-268. szám)

1895-09-27 / 265. szám

6 Budapest, péntek PEST NAPLÓ, 1895. szeptember 27. 265. szám. — ■ ■ -----------------­ - Sikkes önkéntesi egyenruhákat készítenek Bírna és Társa, császári és királyi főhercegi udvari szállítók. Budapest, IV. kerület, Sütő­ utca 2. szám. Hirdető rovatunkat olvasóink szives figyelmébe ajánljuk. — Az orosz cár a tisztjeinek. Pétervári hírek szerint, a cárnak az a szándéka, hogy hadserege tisztjei iránt való jóindulatát gazdag ajándékkal bizonyítsa be. Magánvagyonából ugyanis 1.300.000 rubelt ad egy ó-orosz katonatiszti klub építésére és berendezésére. E klubnak minden katonatiszt, aki állandóan, vagy ideiglenesen Pé­ter­váron tartózkodik, tagja lesz. A hatalmas épületnek, illetőleg épülettömegnek helyét máris kijelölték. Nagy ven­déglőn kívül százötven olyan szoba lesz benne, amelyben átutazó katonatisztek olcsón és kényelmesen megszállhatnak. Különös gondot fordítanak a klub könyvtárára, amely szakmunkákon kívül szépirodalmi műveket is fog tartal­mazni. Azt hiszik, hogy a nagy alapítványt a cári család­ban várt örvendetes esemény bekövetkezése után hirdetik ki. — Gü­l Baba sírja. Esztendőkkel ezelőtt Gül Baba sírja fölé épületet kezdtek emelni, amelyet azonban félben hagytak. Az épületet a telek tulajdonosa most végre elké­szíttette. A keleti stílusban emelt épület négy sarkán csi­nos kupolás tornyok vannak, amelyeknek éppen csak a kupoláit kell még megfesteni. A törökök szent emberének sirja most már díszes helyen van, aminek bizonyára na­gyon örülnek majd azok a zarándokok, akik messze kelet­ről egyre nagyobb számban jönnek el esztendőnkint a sirhoz. — Egy hittérítő előadása. A református ifjúsági egyesületnek mai összejövetelén Kinsch Miksa, volt afrikai hittérítő előadást tartott afrikai tapasztalatairól. Az érde­kes előadást nagyszámú közönség hallgatta. — Megégett iskolásleány. Természetes dolognak tartja mindenki, hogy tizenkét éves leánykák a hajukat sütögessék, hogy kacér frou-frou, vagy empire-frizurákkal szépítgessék magukat, de semmiesetre sem természetes az a könnyelműség, amelyet ilyenkor a­­ tűzzelbánásban ta­núsítanak és amely könnyelműségnek annyi áldozata volt már és lesz ezután is. Ma egy kis iskolásleányka égett össze a vigyázatlansága következtében. A tizenkét éves Róna Kamilla reggel, mielőtt iskolába ment, borszeszláng mellett sütögette a haját. Vigyázatlanul közel ért a bor­­szeszlánghoz és a könnyű ruhája pillanat alatt tüzet fogott. A leányka rémes sikoltására a szülök elősiettek, de mire az égő ruhát a testéről leszakgatták, a szerencsét­len gyermek annyira összeégett, hogy gyönge teste nem bírta ki a kínszenvedést és csakhamar meghalt. Bevitték a törvényszéki bonctani intézetbe. — A lazar­isták háza. A budapesti lazaristák, házának és templomának költségeire szépen adakoznak, úgy hogy az építést a gyep-utcai telken a jövő tavaszszal már megkezdik. A templom­építő bizottság továbbra is kö­szönettel fogad el adományokat, amelyek Bundala Mihály papnevelői spirituális címére küldendők a papnevelő-in­tézetbe. — Hírek a Somossy-Mulatóból. A Somossy-Mula­­tóban Carola kisasszony még csak négy estén lép föl, mielőtt nagy külföldi körútjára indulna. Holnap, pénteken, utólszor énekli szóló­műsorát és a következő három estén legjobb három szerepében, a Giardinetto- ban, Hölgy zászló­­alj­ban és a Bogár Imré­ben búcsúzik el a közönségtől. A Mulatóban ezalatt nagy készülődések folynak az októberi műsorra, amelyben sok új és érdekes közt a Saltarello vagy az ugri kérő balett első előadását, Lu­ke Carlsen híres karriterista és a Tordajada spanyol négyes föllépése is lesz. A Sikkasztó tömeggondnok. Lapunk mai reggeli számában már megemlékeztünk arról a nagy feltűnést keltő esetről, hogy dr. Gerl Péter bécsi ügyvéd, a Maresch udvari szállító cég csődtömeggondnoka harminckétezer fo­rintot sikkasztott el a hitelezők pénzéből. Dr. Gerlt azóta, hogy tömeggondnok lett, mint bécsi tudósítónk jelenti, a hitelezők úgyszólván egyszer sem látták, az irodájában sohasem találtak. Választmányi ülést egyszer sem hívott össze. A hitelezők végre is megunták a dolgot és júniusban ülést tartottak, amelyen azonban a tö­meggondnok nem jelent meg. Júliusban ismét volt ülés, de azon sem mutatkozott. Akkor számadásra szólítot­ták fel, de az elszámolásában a hitelezőknek nem nagy gyönyörűségük volt. A legnagyobb felháborodást az a 22.190 forint okozta, amelyeket dr. Gerl magának számí­tott fel. Ebből az összegből tanácskozásokért ötezer, sür­gető levelekért négyezer, jegyzőkönyvek kiállításáért és hasonló munkákért ötezer, vásárlásnál való közbenjárásért ötezer forintot vett föl. Egy 32.000 forintos összegről is el kellett volna számolnia, de ezzel társát bízta meg, aki azonban nem volt eléggé tájékozva ez ügyről és a hitelezőkkel nem értethette meg magát. Szeptember 21-ikén a hitelezők újra összegyűltek és ülésükre meghívták dr. Gerlt is. De Gerl éppen ezen a napon beteg volt és helyettesítésével dr. Rosenfeldet bízta meg. Dr. Rosenfeld szintén nem volt tisztában a dologgal, amire a hitelezők nagyon ingerültek lettek. Dr. Billitzer Albert így fakadt ki ekkor: — Ha ezt egy zsidó ügyvéd tette volna — már ré­gen a börtönben ülne. Dr. Zucker Vilmos az ügyvédi kamara választmányi tagja csitította ugyan Billitzert, de azért megjegyezte: — Pirulok, amiért dr. Gerl kollegám. A hitelezők erre elhatározták, hogy felszólítják dr. Gerlt a csődtömeg vagyonának a bíróságnál való deponálá­sára. De hiába keresték. Most már följelentést tettek ellene s a törvényszék kiküldötte négy óra hosszat várakozott az irodában rá, amíg végre hazaérkezett. Csak négyszáz forint volt nála , ehhez még egy ötezer forintos cheque-et szer­zett két óra alatt a bátyja nevére. Dr. Gerlt egyelőre fel­függesztették tömeggondnoki tisztétől. A Zátonyra futott gőzös. A Neptun gőzhajózási társaság Ceres nevű gőzöse, mint Brémából táviratozzák, a múlt éjjel Niemovediep mellett a sűrű ködben zátonyra futott. Segítségére Lloyd-gőzösök mentek. A gőzöst a magas vízállásnál remélhetőleg kivontathatják. — Bányaszerencsétlenség. Abrudbányából távira­­tozza tudósítónk, hogy az úgynevezett Magyarokbánya fő­­tárnájában nagy sziklaomlás történt, amely két bányaőrt eltemetett. Mind akettő nyomban meghalt. — Halálozás. Mihálik József, fővárosi tanító hosszas szenvedés után meghalt Gleichenbergben. A bajnok­ utcai iskola tanítótestülete ma délelőtt gyászmisét mondatott az elhunyt tanító lelki üdvéért a ferenc-rendiek templomában. — Agyonvert huszár. Kassán, mint tudósítónk írja, a minapában a Sterbka-féle tánchelyiségben nagy ribil­­liót idézett elő négy gyöngyösi huszár. Kardosán mentek be a táncolók közé. Ezt rossz néven vette tőlük a publi­kum s néhányan felszólították őket, hogy távozzanak. A huszárok erre kardot rántva, a táncolók közé rontottak és kímélet nélkül vagdaltak agyba-főbe mindenkit, akit értek. A négy huszár körülbelül kétszáz embert vert széjjel. Ezzel azonban nem volt vége a virtuskodásnak. A kivert kocsisok és bakák visszamentek a mulatóhely udvarára és a huszárokat úgy elverték, hogy egy Angyal József nevű közhuszár a fején kapott súlyos sebei következtében meg is hal. két másik huszár pedig kórházba került. A nagy sötétségben a tetteseket nem lehetett felismerni. — Veszett kutyák. Kassán, mint levelezőnk írja, alig múlt el hét a nyáron, hogy veszett kutya meg ne mart volna egy-két embert. Tegnap ismét leütöttek egy veszett kutyát, amely két embert mart meg. — Duna- Radvány faluban is garázdálkodott a minap veszett kutya, amely négy parasztgazdát összemart, s megharapta a kör­jegyzőt is. A sebesülteket felhozták a Pasteur-intézetbe. A leányfalvi remete halála. — Petőfi Sándor apósa. — Budapest, szeptember 26. Meghalt az öreg Szendrei Ignác, Petőfi Sándor apósa. Defunctus ante mortem. A fehér Thanatosz nem csupán gyászfátyolt lebegtet útja nyomán; annyi meglepetést tartogat halandó emberi sorsunk számára, hogy már az se újdonság, ha néha hírt is hoz az élőknek a halál. Hírt arról, hogy élt, még mind halála órájáig élt valaki, akiről már el is felejtettük, hogy itt van a föld színén. Szomorú végzete ennek a két­szer való meghalásnak, — először az emlékezetben, másod­szor­ meg a betegágyon, — ma egy törődött aggastyánnak ju­tott osztályrészül; egy nagyon öreg embernek, akit magyar írók és poéták sokat emlegettek valaha. Valaha régen ter­mészetesen, akkor, amidőn­ a költői lombos fák alá vitte magával félig elszöktetett feleségét Petőfi Sándor, ebben a világtól elrejtett zugban énekelvén halhatatlan strófákat Szendrei Júliának. Szeptember végén, amikor még nyíltak a völgyben az őszi virágok s még zöldéil a nyárfa az ab­lak előtt . . . Jó hogy eszünkbe jutnak most ezek a dallamos motívumok a legnagyobb magyar lírikus verseiből. Mert a líla kiengesztel még akkor is, amikor a halál egymagában véve talán nem tudna bennünket kiengesztelni. És igy aztán jó szívvel gondolunk vissza a halhatatlan költő apó­sára, a törődött aggastyánra, akit Gyulai Pál sándor­ utcai házában ma kiterítettek. Ő maga, a vejét, lányát és unokáját túlélő após, nem nagyon rajongott azokért a kincsekért, amelyeket Petőfi Sándor hagyott hátra nemzetének. Az öreg kertész­kedő Szendrei Ignác élete végén virágokat ápolván, rózsá­kat oltogatván, a rózsák, a virágok poétájával még négy évtized után sem tudott megbékülni. Nem szerette Petőfi Sándort sohase. Hogy is szerette volna, amikor a kedves lányát szakította el tőle, hogy is békült volna meg vele, amikor a költő ezt sohase kísérelte meg. ♦ A költő erre bizonyosan nem ért rá, hiszen Petőfi Sándor úgyis mindig sietett. Sietve megírt egy el nem évülhető kö­tetet, sietve elvégezte a boldogságot és sietve elintézte az életet. És amikor egy egész nemzet könyörgésére se tudott feltámadni, vissza ugyan hogy jött volna azért, hogy az apósával megbéküljön ? Nem jött bizony, csak a fiát hagyta békítőnek, em­lékeztetőnek, az apósra, a nagyapára. Petőfi Zoltán volt ez az unoka, akit már szintén félig-meddig elfelejtettünk. A korán elhalt ifjú, akiről csak annyit tudunk, hogy könnyelmű volt és végül elégett forró, sűrű vére lángolá­sától. Akiről azonban nem tudjuk, hogy az öreg Szendrei Ignácnak épp oly kevéssé volt kedves embere, mint akár az édesapja. Mikor Petőfi özvegye "férjhez ment Horváth Árpádhoz, a budapesti egyetem nemrég elhalt professzorá­hoz, majd még később elbetegeskedett, a gyerek az öreg Szendrei gondozása alá került. Nagyapó pedig nem sze­rette a poétaivadékot. Elzárta nemcsak a mulatozások elől, hanem a szórakozások elől is, mikor aztán tizennyolc esztendős korában szárnyára kelt a tapasztalatlan fiú,­­ egyszerre meg akarta látni az egész világot. És megártott neki a nagy kíváncsiság és talán megártott a nagyapa nevelői rendszere is. És elpusztult a fiú, semmi dolga se volt többé a család Petőfi-ágával az öreg Szendreinek. Oltogatott, nyese­getett azután is, a Petőfieket levette a napirendről. Vége­zetül talán már nem is igen emlékezett arra, hogy kicsoda is volt az ő Julia leányának a férje, az a szilajlelkű fiatal­ember, aki jött egyszerre csak a Szendreiek mágócsi házába. Nem mágnások koronájától, csak babérkoszorútól övezetten­ jött, látott és győzött a szerelemben. Az öreg Szendrei már talán arra sem igen emlékezett, hogy melyik versében énekelte meg Petőfi Sándor az ő hajthatatlan apósát. A poétát, úgy látszik, csak a világ nem felejti el. És ez neki talán elegendő is.* Akit szeretnek milliók, azt néha nem szeretik a saját hozzátartozói. Szendrei Ignácnak ellenszenvében volt valami okosság is bizonyára, sőt még egy kevés önvád is. Az 1846-ik esztendőben, amikor a költő Szatmár vár­megyébe került és egy Szendreiékkel ismerős famíliá­nál találkozott Júliával, maga az öreg úr volt az, aki a fiatalembert, az ünnepelt poétát háza vendégéül meghívta. Mikor aztán megsejtette és megtudta, hogy a két heves temperamentumot az egygyéolvadás veszedelme fenyegeti és a költő odaállt elébe : „Szeretem a lányát, feleségül akarom venni,“ akkor az apa szemének talán valami veszedelem is látszott a jövendőben. Ez a veszede­lem családi veszedelemnek nem következett be, mert Petőfi Sándort megjutalmazta az ég azzal, hogy nem egy szertezüllő családi tűzhelyet, hanem még szerető hitvest hagyott maga után; de az öreg Szendrei mégis okos volt, amikor az élet­től magától féltette a leányát. A szerencsétlen asszonynak nem volt módjában az, hogy özvegysége idejében és ké­sőbb kiengesztelje édesapját az elhalt férj emlékével. Nem látta benne az édesapa sohase az özvegyet, aki a férje révén szerzett nimbuszban tündöklik és így nem is volt alkalma az öreg Szendrei Ignácnak arra, hogy Petőfi Sán­dorral legalább halála után megbéküljön. Őneki talán mindig csak az az ember volt Petőfi Sándor, aki leánya kegyetlen sorsának áradatát megindította. És nem lehetetlen, hogy az ideges, beteges asszonyért, a hirtelen elhatározással második férjet választó Szendrei Júliáért, mindvégig csak a költőt okozta.­ Most, az öreg úr kilencvenhatodik esztendejében megszűnt ez a neheztelés. A leányfalvi nyaralóból, ahol másik vejénél, Gyulai Pálnál szokott nyaralni huszonöt év óta, csak a minap jött be a fővárosba Szendrei Ignác. Ma reggel hirtelen rosszul lett és néhány perc múlva meghalt anélkül, hogy beteg lett volna. Aminthogy egész életében is vasegészségü és vasakaratú ember volt, kivéve a hatva­nas éveket, amikor Julia sorsa az apát is nagyon meg­viselte. Ott szerezte az egészséget a Károlyi grófok szat­mári birtokán, ahol egész hatvanhat esztendős koráig telj­hatalmú inspektora volt a gazdaságnak. Harminc esztendő előtt ment penzióba és azóta csak ültetgette, ültetgette leányfalvi parkjában a gyümölcsfákat. Hosszú, hófehér szakállával, mint valami erdei király, mél­­tóságos, öreges léptekkel sétálta be a cserfasorokat, egész az utolsó évekig, amikor már le kellett mondani ezekről a sétákról. Brassai Sámuel is fölkereste itt két esztendővel ezelőtt. A vén tudós hetvenhat esztendő óta volt jó barát­ságban Szendreivel, akinél két hónappal fiatalabb. „Uram­­öcsém — urambátyám“ — így szólítgatták egymást a szá­zaddal egyidős öregek. Az öreg Szendrei Ignác valószínűleg most sem fog megbékélni a vejével; a kerepesi temető messze van az erdélyi csataterektől, messze nagyon, és talán még a halál sem küzdi le ezt a nagy távolságot. * Petőfi Sándornak Szendrei Júliáért való elszánt küz­delmét és apósának szívós ellenállását Szendrei Ignác másik veje, Gyulai Pál, a következőképp ismertette egyetemi elő­adásaiban, amelyeket a hagy lírikus életéről és költészeté­ről tartott. Petőfi Sándor 1846 nyarán levelet kapott Szatmár­­megyében lakó költőtársától, Pap Endrétől, aki néhány heti tartózkodásra magához hívta. Petőfi készséggel tett eleget barátja meghívásának s csakhamar elutazott hozzá. Ott időzése alatt történt, hogy a megyei fiatalság Nagykároly­ban mulatságot rendezett, amelyre Pap Endre Petőfit is elvitte. E bál adta meg az alkalmat Petőfinek, hogy Szendrei Júliával, gróf Károlyi Lajos erdődi jószágigazgató­jának leányával megismerkedjék. A fiatal leány a vidék ünnepelt szépsége volt, akit bájain kivül rendkívüli mű­veltsége és eleven kedélye tett különösen kedveltté a fiatal­ság előtt Petőfi fogékony s könnyen lobbanó szivének nem sok kellett, hogy szenvedélyesen megszeresse az ünnepelt leányt. Viszont Szendrei Júlia, aki a költő fényes sikereiről már sokat olvasott s aki maga is­ meleg érzésű költői lélekkel volt megáldva, még a bál alatt érdeklődni kezdett Petőfi iránt s tartózkodás nélkül viszonozta ama forró szerelem-

Next