Pesti Napló, 1895. november (46. évfolyam, 300-329. szám)

1895-11-16 / 315. szám

4 Budapest, szombat 1895. november 16. 315. szám. FESTI NAPLÓ. A stomfai mandátum. A nemzeti párt is Ak­it jelöltet a stomfai választókerületben, amelynek mandá­tuma tudvalevőleg Prileszky Tádé elhunytával gazdát­lan maradt. A néppárt, mint egy kőnyomatos irja, nem léptet föl senkit. A függetlenségi pártok egyesülése. A füg­getlenségi és 48-as párt két árnyalatának egyesülése, a Magyar Értesítő szerint, most már befejezett tény. A J­usth-frakció minden egyes tagja külön értekezett Kossuth Ferenccel és abban állapodtak meg, hogy a november 21-ikén tartandó pártértekezleten ki fogják mondani az Tigron-párttal való egyesülést, még­pedig az 1894. évi pártprogramm alapján. Nagyon valószínű­­nek tartják azonban, hogy az egyesüléshez a Justh­­frak­ció néhány tagja — vagy nyolc-kilenc képviselő — nem járul hozzá, hanem a párton kívül marad. Az egyesülést az egykori Eötvös-párt tagjai ellenzik, még­pedig azért, mert, mint egyikük megjegyezte, nem akarják az olajat a tűzzel összekeverni. Megyék és városok.­ ­ (A túlzó oláhok győzelme.) A hu­nyad megyei bizottsági választásokban a túlzó oláhok is jelt adtak magukról. Széleskörű agitációval indultak a választási harcba s sike­rült is minden kerületben behozniok a jelöltjeiket.­­ (Szabadelvűek szervezkedése Sopronban.) A soproni szabadelvű párt is megmozdult, hogy a me­gyében mutatkozó néppárti agitációkkal szemben szer­vezkedjék. Tegnap a végrehajtó bizottságnak ülése volt és ott elhatározták, hogy december 8-dikán hívják össze a szabadelvű párt szervezkedő gyűlését. Ezen a gyűlésen kiegészítik majd a választmányt, a leköszönt Lenek Emil helyébe új elnököt választanak s megala­kítják a tisztikart is.­­ (Az anyakönyvvezetés Sopronban.) Mint másutt a vidéki nagy­városokban, Sopronban is arra a tapasztalatra jutottak, hogy az állami anyakönyvvezetés­­sel járó teendők sikeres ellátására önálló hivatalra van szükség. Sopronban idáig a bejelentési hivatal főnöke az anyakönyvvezető, de bár helyettese is van, mégsem győzi a nagy munkát. Erre való tekintettel a város közigazgatási bizottsága elhatározta, hogy felír a bel­ügyminiszterhez és önálló anyakönyvi hivatal szervezé­sére fogja felkérni. KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, november. 15. — Személyi hírek. Báró Fejérváry Géza honvé­delmi miniszter ma reggel Bécsbe érkezett s kihallgatáson volt a királynál. — Bán Sándor ferencrendi házfőnök tegnap Pozsonyban járt, s átadta a rend főnökének, aki nevenapját ünnepelte, a rendház üdvözletét. — Mária Jozefa főhercegnő kisebbik fiával, Miksa főher­ceggel holnap Sopronba utazik. — Mária Valéria főher­cegnő a jövő héten Lichteneggből Bécsbe érkezik. — Hartenau grófné a legszigorúbb inkognitóban Szófiába utazott. — Szögyény-Marich­ László berlini nagykövet, a búcsúzó báró Carl követségi tanácsos tiszteletére ma reggelit adott, amelyben a nagykövetség tagjai felesé­gestül vettek részt. — A szultán a mai szelamlik után báró Calice osztrák-magyar nagykövetet kihallgatáson fogadta. — A francia köztársasági elnök által a diplo­máciai kar tagjai számára évenként rendezni szokott va­dászat ma volt Rambouilletben. A vadászvendégek közt volt gróf Wolkenstein osztrák-magyar nagykövet is. — A cárné — anya. Késő éjjeli órá­ban jelenti egy pétervári táviratunk, hogy az orosz fővárosban ma éjjel tizenegyedfél órakor hire terjedt, hogy a fiatal cárné kilenc órakor leány­gyepieket szült. Hivatalos értesítés szerint a fiatal anya a körülményekhez képest jól érzi magát. — A nagykanizsai tanítók és a kultusz­miniszter. A zalamegyei tantestület nagykanizsai járás­­köre, mint levelezőnk távirata jelenti, tegnapi közgyűlése után tartott lakomájáról üdvözlő táviratot küldött Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszterhez. A kultuszminiszter erre Szalay Sándor járásköri elnökhöz intézett táviratában következőképp válaszolt: »A tantestület nagykanizsai járáskörének nagy­becsű üdvözletéért fogadja és tolmácsolja őszinte köszö­­netemet. Wlassics.« — Pusztaszer ünnepe. A kormány jóváhagyá­sával tudvalevőleg abban állapodott meg az ezredéves országos bizottság, hogy a millenniumi hivatalos ünnep­ségek sorát a pusztaszeri Árpád-emlék alapkőletétele nyissa meg. Nagy közjogi aktus lesz ez az ünnep 1896. április 28-dikán, tehát négy nappal a kiállítás megnyitása előtt. Ott lesznek az összes miniszterek, a törvényhatóságok küldöttei és különösen Csongrád vár­­megye és Szeged város minden hivatala és testülete képviseltetni fogja magát. Mint egy szegedi lap értesül, a kormány leiratban felszólította Csongrád vármegyét az ünnepségek programút­jának összeállítására. E leiratnak megfelelően a megyénél már szorgalmasan dolgoznak e programomon és hihető, hogy rövid idő múltán már fölterjesztik a minisztériumhoz. — Szarvas Gábor emlékezete. A nemréci el­hunyt nyelvtudósnak, Szarvas Gábornak emléket állíta­nak barátai és erre a célra gyűjtést rendeznek. A Műegyetemi Kör már eddig is nagyobb összeget gyűj­tött. Adományokat a szakosztályok dékánjai fogadnak el. — A Sim­a-B­átéffy-affér, Mátéffy Kálmán szen­tesi helyettes főszolgabírónak esti lapunkban közölt táviratára Sima Ferenc országgyűlési képviselő hosszabb feleletet küldött, amelyet azzal a megjegyzéssel iktatunk ide, hogy lapunk szerkesztőségi részében ezentúl nem adhatunk helyet sem az egyik, sem a másik fél nyilat­kozatainak. Sima képviselő úr felelete így hangzik: Igen tisztelt szerkesztő úr! Hock János képviselő­­társam által a csongrádi főszolgabíró kinevezése tárgyá­ban a belügyminiszterhez intézett interpelláció folytán Mátéffy Kálmán helyettes főszolgabíró egy nyilatkozatot tett közzé, amelyben az általa ellenem elkövetett orv­­támadásra azt mondja, hogy­ azért volt kénytelen bottal támadni rám, mert az általam ellene szótt rágalmakért másként elégtételt nem vehetett. A csongrád megyei kor­mányzatban uralkodó visszaélések kérlelhetetlen ostoro­zása miatt sok hitvány támadásnak voltam már kitéve , de azt rólam egy becsületes ember sem mond­hatja, hogy akitől kellett ne­vettem, s akit megilletett bármikor ne adtam volna bárkinek elégtételt. Mátéffy tőlem elégtételt soha sem kért, mert igaz ugyan, hogy az akkor még tulajdonomat képezte Szentesi Lap­ban ő két ízben is zsarolással és okmányhamisítással volt vádolva, de ezeket a közleményeket ellene nem én, hanem egyet dr. Heltai Ferenc, ismert fővárosi bizottsági tag, má­sikat pedig dr. Sántha Lajos csongrádmegyei kép­viselő irta. S ez utóbbi cikkért Mátéffy a királyi ügyész­séggel meg is indíttatta a Szentesi Lap ellen a sajtópert. A királyi ügyész azonban a sajtópert a vádlevél be­adás előtt beszüntette. — Miért szüntette be ? Talán a Szentesi­ Lap kedvéért ? Akinek becsületügyével a köz­vádló úgy bánik el, azzal csak a bünfenyitő törvény­szék számolhat s nem a gavallértársadalom s számolnia kell vele a belügyminiszternek, aki őre a közigazgatás becsületének. Budapest, 1895. november 15. Tisztelettel Sima Ferenc, országos képviselő. — A börze­ derűt áldozatai. Freund Ferdi­nánd bécsi bankárnak az esti lapunkban közölt öngyil­kosságáról tudósítónk még a következőket jelenti: Freund Ferdinánd nemrégiben még Klinksein Ernő bankházában volt alkalmazva, s később főnöke halála után átvette az üzletet s a cég kiadásában megjelenő Neue Fortuna című lapot is. A lap révén sok össze­köttetést szerzett s a bankháznak nagy tekintélye volt. Csaknem kizárólag tőzsdeirodává alakította át az üzletet, amelyet nagy arányokban vezetett. Hogy mennyi a tőzsdei differenciája, azt még nem állapították meg. Az öngyilkos harminckét esztendős volt. Gazdag rokonai voltak s az utóbbi időben hozzájuk fordult és a tőzsdén is lépése­ket tett ügyeinek rendezése védett, de hasztalan. Fele­ségének a vagyona biztosítva volt. A tőzsdére alig lesz hatása az öngyilkosságnak, mert a holnapi fizető nap, előreláthatólag nagyobb nehézségek nélkül fog elmúlni s egy nagy, fizetési nehézségekkel küzdő bankház ér­dekében ma több befolyásos intézet közbenjárt. — A börzederutnak még két újabb áldozatáról ér­tesítenek bennünket távirataink.­ Freiburgban Bitt­­matter bankár ugyancsak az utóbbi börzederut következtében szenvedett nagy veszteségei miatt lett ma öngyilkos. Harmadik áldozat, mint Ber­linből táviratozzák, Lindenau dúsgazdag ügynök, aki ma a temetőben bátyja sírján főbe lőtte magát. Lin­­denaut, aki tizenkét millió után fizetett adót és huszonöt háznak volt a tulajdonosa, a múlt szombaton olyan veszteségek érték, hogy kötelezettségeinek nem tehetett eleget s hiába fordult mindenfelé segítségért, fáradozá­sainak nem volt sikere. — A japáni trónörökös írása. Egy Párisban élő japáni elmondja a Vie Contemporaire-ban, hogyan tanul a japán trónörökös irni. A fiatal daimio körül egész sereg bájos szolgáló sürög-forog, hogy őt és ta­nítóját a lehető legtökéletesebben ellássa mindennel. Az egyik tündér tust kever pompás csészében, a másik simítja a papirost, amelyet a harmadik szép tekercsek­ben hozott, a negyedik az ivóecsetet hegyezi finom ujjaival, s a többinek is van elég dolga. Mintha valamennyi múzsa leszállott volna, hogy a fiatal hercegeiül a leckeórában min­den kényelmetlenséget elhárítson, hogy a tanulását a legkellemesebbé tegye. A tanító pontosan megjelenik a kitűzött órában, hallgatagon, hajladozva közeledik a daimióhoz, halkan, szinte áhítattal lépkedve a fehér szőnyegen. Semmiféle nesz nem jelzi a jöttét; száját fehér kendővel takarja el, hogy a lehellete ne érje a trónörökös arcát. Ebben a tekintetben nagyon gyöngé­­dek az emberek a kínai társaságban. A tanító, miután a néma üdvözlés minden mozdulatát kiaknázta, letelep­szik s egy elefántcsont kihuzótollal vonalakat ir a papi­rosra. Ha a tanítvány utánozza a vonalakat, akkor a tanítónak kötelessége, hogy ezen való gyönyörűségét és csodálkozását a tőle telhető módon kimutassa. Minden­képpen elragadtatást kell mutatnia, de mindent csak jelekkel fejezhet kii s a trónörököst nem szólíthatja meg. Amikor pedig sehogy sem bír már magával a túláradt lelkesedéstől, akkor a legidősebb szolgálót magához hívja s vele tolmácsoltatja tanítványának kaligrafikus talen­tumán való csodálatát. Ilyen módon a princ mindenesetre megtanulja a különben rettenetesen nehéz japán irást. — Betiltott szakegyesület. A szocialista ke­reskedősegédek szakegyesületét a VIII-ik kerületi elöl­járóság betiltotta, mert a belügyminiszter az alapsza­bályait még nem erősítette meg és az egyesület mégis működik. A kereskedősegédek a betiltást jogtalannak tartják és lépéseket tettek ellene. Szerintük egy régibb rendelet értelmében bármely egyesület megkezdheti működését, ha az alapszabályok megerősítése negyven­nap alatt le nem érkezik a belügyminisztériumtól, ők pedig a megerősítést kérő folyamodványukat már ne­gyedfél hónapja terjesztették fel a belügyminiszté­riumhoz.­­ Az új rend Zala-Egerszegen. A zala-eger­szegi anyakönyvvezető előtt, mint levelezőnk jelenti, a minap volt az első polgári vegyes házasság. Bechnitzer Sándor zsidó vallásu hivatalnok esküdött hűséget néha Krób Pál királyi tanfelügyelő leányának, Matildnak. — Merénylet a császár kutyája ellen. Vilmos császár hű agara, amely odaadó kísérője min­den lépésében a németek uralkodójának, tegnap óta nem minden irigység nélkül gondolhat az alsóbb rangú agarakra, vagy polgári vadászebekre, amelyek, ha valami különös baleset vagy kutyabetegség közbe nem jön, zavartalanul elélhetnek a kutyakor legvégső határáig. Nagyságának átka egész súlyával nehezedett az előkelő agárra, amikor éppen egyedül sétálgatott a császári park közelében. Egy ismeretlen tettes merény­letet követett el ellene, akárcsak államférfiak ellen szo­kás s egy jól célzott lövés oldalán találta a szegény agarat. Vilmos császár hű kísérője eszméletlenül esett össze, de amikor gondos orvosi ápolás alá vették, ki­derült, hogy sebesülése nem olyan veszélyes, hogy az állatorvosi tudomány meg ne menthetné. Ezt a remé­nyét fejezi ki a hivatalos Norddeutsche Allgemeine Zeitung is, amely egy kommünikéjében, sajnálkozva az embertelen merénylet fölött, kijelenti, hogy a császár legkedvesebb kutyája, ha valami komplikáció közbe nem jön, néhány hét alatt egészen felgyógyulhat. — Talált csontváz. Ma délelőtt az újpesti fő­utca 8-ik számú házának udvarán csatornaépítés köz­ben mintegy másfél méternyi­re a földben egy női csont­vázra bukkantak a munkások. Az orvosszakértők állítása szerint a holttest mintegy húsz évvel ezelőtt kerülhe­tett a földbe. A csontvázat az újpesti temetőben elte­mették és vizsgálatot indítottak annak a kiderítésére, hogy milyen módon kerülhetett arra a helyre a női holttest. — Megszüntetett villamos közlekedés. Genuában, mint egy távirat jelenti, a hatóság teljesen megszüntette a közúti villamos kocsik közlekedését az előfordult sok baleset miatt. A villamos közlekedést­­csak nemrég rendezte be egy berlini társaság. Most bizottság vizsgálja az ügyet és készít rendszabályokat. Addig a villamos kocsik szünetelnek. — A vámháztéri híd. Az a lázas munka, amely a millennium közeledésével az egész fővárost kiforgatta rendes képéből, a Dunaparton különösen nagy változásokat teremtett már. A nyáron a vámház­téri híd építkezéseit csak a felszakgatott kövezet, a rakodópartot ellepő árbocgerendák és állványerdők hir­dették; ma már mindinkább kibontakozik ebből a káoszból a Gellért lábát a Vám­ház térrel összekötő vashíd kolosszusa. Az építkezést egyszerre kezdték meg a budai és a pesti oldalon. Nemsokára össze is kötik a két részt a Duna kellő közepén. A hídtestet tartó merev sodronykötelek, amelyek merész hajlásukkal a Lánchídon túltesznek, már mind a két oldalon el van­nak helyezve. Az egész híd szembetűnően erős alkotá­sa lesz, amit az a rendeltetése, hogy főleg teherkocsiközle­kedésnek szolgáljon, mégis kíván. A villamos vasút síneit is legközelebb lerakják s velük egyszersmind az alsó vízvezeték főcsöveit is. Különösen szépek lesznek a híd mederpillérei. Szédítő magasba nyúlnak fel a csúcsaik s négy turulmadár ül rajtuk, bontott szárnyakkal. A hid­­oszlopokon és a pilléreken kivül még kőből épülnek a vámszedő házak is. A munkának igen kedvez az idő s ha csak valami előre nem látott akadály közbe nem jön, a hatalmas alkotás a jövő nyárra teljesen elkészül. — Főhadnagy és színész. Nyitrára, mint leve­lezőnk írja, tegnap két idegen párbajozó fél érkezett: B. F. honvédfőhadnagy és K. A. intrikus színész, hogy fegyveresen és zavartalanul bonyolítsák le egy Mis­kolcról kelt afférj­üket. A párbaj egy nyitrai vendéglő külön termében folyt le és végződött a főhadnagy meg­sebesülésével, akit az intrikus színész a mellén sebesített meg elég jelentékenyen. A párbaj­­ után mind a két fél visszatért állomáshelyére, Miskolcra, a K nyomdatulajdonosok értekezlete. A buda­pesti kő- és könyvny­oda-főnökök egyesülete ma tartott értekezletén, amelyen a fővárosi nyomdatulajdonosok legnagyobb része megjelent, elhatározta, hogy a szak­­személyzet által bemutatott tarifát a személyzet képvi­selőivel tárgyalás alá veszi s e célból hetes­ bizottságot küldött ki, melynek tagjai Buschmann Ferenc, Concha Károly, Falk Zsigmond, Gerő Lajos, Hirsch Lipót, Neu­wahl Illés és Zilahi Simon. — A revolver Amerikában. Ismeretes, hogy Amerikában s nevezetesen a déli államokban a minden­napi életben elég szép szerepe van a revolvernek. A férfiak az óralá­ncukon hatlövetű buldog­ revolvereket viselnek joujounak s mielőtt hazulról eltávoznak, a zse­bükbe is tesznek egy-két öldöklő fegyvert. A hölgyek is kedvelik a revolvert s miközben udvaroltatnak ma­guknak, gradiózusan forgatják a kezükben. A déli vi­dékeken különösen erős még a revolver-szellem s ott nincs szükség előzetes tárgyalásokra, hogy egy pár lö­vés eldördüljön. Ha egy-egy újság kellemetlen dolgokat szellőztet valakiről, akkor a kompromittált ember bemegy a szerkesztőségbe, kilövi az újságíró kezéből a tollat s nem nagyon bánja, ha a golyó a cikkírónak néhány ujját is elszakítja. Ha valakinek nem tetszik a felebarátja orra vagy füle, hát akkor lelő belőle egy darabkát. A pisz­tolydurrogás az amerikainak kedvesebb, mint a legdal­lamosabb muzsika. Legutóbb is Nyugat- Virginiában lévő Charlestonban egy Hartley nevű fiatalember nyílt utcán rálőtt Schilds Bettie kisasszonyra, a jegyesére, mert egy kicsit összeperlekedtek. Az ifjú hölgy nem ájult el, hanem nyugodtan elővette miniatűr-revolverét és udvariatlan gavallérját egy jól célzott, bár nem ha­lálos lövéssel, amelynek következtében most ágyban fekszik, rendreutasitotta. A derék pár különben a leg­jobb körökből való. — A bandita gyilkosa. Egy Spina nevű ban­ditát, kinek fejére dij volt kitűzve, mint Cata­­niából táviratozzák, Adern­óban egy másik rabló, San Giorgio meggyilkolta. Mikor elfogták, kijelentette, hogy a törvényszék előtt meg fogja mondani tettének okát

Next