Pesti Napló, 1895. november (46. évfolyam, 300-329. szám)

1895-11-05 / 304. szám

804. szám. Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1895. november 5. 5 . Hírek az Operából. AZ Opera e heti műsora a színházi eseményeknek egész sorozata. Holnap, kedden kezdi meg "Bianchi Bianka hat estére terjedő vendégszereplését; szerdán premiere, vasárnap pedig a Cremonai hegedűs jubiláris előadása lesz. Bianchi Bianka a következő ,operákban lép fel: Lammermoori Lucia, Bánk bán, Észak csillaga, Romeo és Julia, Hunyadi László és esetleg még Hugenották. Szabados Béla egyfelvonásos via dalművéhez, amelynek Alszik a ■nagynéni a címe, új jelmezek és díszletek készültek. Szerdán Sylvia következik az újdonság után, csütörtö­kön pedig a Nappal és az éjjel című ballet. Bánk bán szombati előadása is új kiállítással kerül színre, a főbb szerepekben : Bianchi Biankával, Diósiné­val, Brmlikkal, Ney Dáviddal és Takácscsal. A holnapi és a szombati előadást Erkel Sándor fogja dirigálni. A jubiláló Cremonai hegedűs 1894. november 10-dikén került először színre, tehát egy év alatt huszonötször adták. * Két új balett. Az Opera igazgatóságához újabban ismét két magyar művet nyújtottak be. Mind a kettő balett. Az egyik alkalmi darab szerzője Erkel Gyula, a másikat Bahmert József írta, címe: Varázsfűkor, * Küry Klára Bécsben. Kü­ry Klára, a Népszín­ház szubrett-primadonnája két nap óta Bécsben idő­zik, szerencsére, nem szerződéskötés céljából. A primadonna hirtelen bécsi útja Suppé hátrahagyott operettjével, A modell­el, függ össze, amelynek elő­adási jogát a Népszínház megszerezte. Kü­ry Klára, aki az operett címszerepét fogja játszani, azért utazott Bé­csbe, hogy a Carl-Theater előadását megnézze. * Hegyi Aranka és a Népszínház. Az az el­keseredett kis kulissza-háború, amely Hegyi Aranka és a Népszínház igazgatósága közt folyt, amint előre sejteni lehetett, békés megoldást nyert. A haragvó primadonna, minden fentartás nélkül, visszavonta Evva Lajos igazgató ellen indított perét, az igazgató pedig szerződéssel kínálta meg Hegyi Arankát, amelyet ő el is fogadott. A primadonna öt hónapi szünet után a jövő héten lép föl újra az A kis alamuszi-bem.­­ Vidéki színészet. Makó Lajos, a szegedi szín­ház igazgatója, pár nap óta Budapesten időzik, hogy a szezon új darabjait megszerezze színháza számára. — Ő­ Becsén színpártoló egyesületet alakítottak és el­nökévé Vissy Károly királyi közjegyzőt választották meg. Az eg­resületnek az a célja, hogy a városka számára egy hónapra terjedő színházi évadot bizto­sítson s erre az időre ezerötszáz forintos bérletet kötelez valamely elsőrangú vidéki társulatnak. * Duse Budapesten. Duse Eleonora, akinek budapesti vendégszerepléséről már megemlékeztünk, mint értesülünk, e hónap 26-ikán és 27-ikén este fog a Népszínházban fellépni. A nagy olasz tragika első este Sudermann Otthon című darabjában Magdát, má­sodik este a Kaméliás hölgy­et fogja játszani. * Magyar énekesnők. A Magyar Királyi Opera színpadán ma délelőtt négy magyar énekesnő énekelt próbát, szerződtetés céljából: Keller Mária, Várady Margit, G. Füredy Eszter és Badich Célia. A két utóbbi egy ízben már tagja volt az Operának. A próbán báró Nopcsa intendánson és Káldy Gyula igaz­gatón kívül, az Opera valamennyi karmestere ott volt. * Orfeusz a pokolban. A Népszínház pénteki Offenbach-reprizéből, az Orfeusz a pokolban című operettből most folynak az utolsó színpadi próbák. Az igazgatóság egészen új kiállításban mutatja be a klasszikus zenéjű operettet, amelyet 1889. december 17-ikén adtak utoljára a Népszínházban. Euridikét Komáromy Mariska fogja ezúttal énekelni. A nagy meneteket Mazzantini Lajos, az Opera balletmestere tanította be, s az új díszleteket Molnár és Burghardt színházi festők festették. Mascagni Budapesten. A Parasztbecsület százegyedik előadása. — Budapest, november 4. A Parasztbecsület százegyedik előadására tegnap éppen annyian gyűltek össze az Operaház nézőterén, mint amennyien a szerdai jubiláris előadáson üdvö­zölték viharos lelkesedéssel a mai kor leghíresebb olasz zenész-poétáját. A karzatok, a zártszékek, a pá­holyok zsúfolásig meg voltak tömve díszes közönség­gel, csak a ferangil világ tündöklött távollétével, éppen mint a múlt alkalomkor. Csak a támlásszékeken le­hetett látni imitt amost az arisztokrácia egynéhány férfi­ tagját. A páholyokból teljesen hiányoztak.­ A Cavalleria rusticana-t tegnap a Hunyady-uvertár előzte meg. Öt p­erccel hat óra után Erkel Sándor tekintélyes alakja foglalta el a karnagyi széket, aki a prágai diadalok után szinte visszanyerte régi ruga­nyosságát és akit megjelenésekor tapssal fogadtak. Erkel Sándorral egyidejűleg Mascagni is megjelent a színházban, egyelőre mint néző és hallgató. Mascagni az igazgató páholyában foglalt helyet és nagy figye­lemmel hallgatta Erkel Ferenc tüzes, elragadó ma­gyar zenéjét. A hattyúdal gyönyörű motívuma éppen úgy tetszett neki, mint az induló hatalmas lendületé. — Ilyen indulót csak a Rákóczi-mars hazájában tudnak írni, jegyezte meg csillogó szemekkel a páholy­ban ülő szomszédjainak. Pompás, hatalmas, méltó a magyar nemzet heroizmusához! Mascagni kollegiális bámulattal adózott a diri­gensnek, Erkel Sándornak is, akinek az impozáns nyugalma tökéletes ellentéte az ő izgatott hevességé­nek. Erkel kezében a karmesteri pálca alig-alig len­dült egyet és a zenekar időnkint mégis a legviharo­­sabb fortisszimókra gyújtott. Sehogy sem ment a fe­jébe, miképpen lehet egy mozdulatlan kar alig észre­vehető jelzéseivel ily fortisszimókra ragadni egy nyolcvan emberből álló zenekart. A Hunyady-uvertár után általános taps és éljen­zés hangzott föl. A közönség a dirigenst hosszasan hívta, de Erkel Sándor, aki köszönés nélkül sietett le a karmesteri székről, nyomtalanul eltűnt. A tapsok makacsul csattogtak, báró Nopcsa Elek kormány­­biztos idegesen nézett le páholyából a zenekarba, de hiába volt minden harag és lelkesedés, Erkel Sán­dor többé nem jelent meg az orkeszterben­ Négy-öt percnyi szünet múlva viharos tapsok közt vonult föl Pietro Mascagni a karnagyi székbe. Háromszor-négyszer is fölállították a helyéről, míg végre nyugodtan leülhetett és jelt adhatott a szín­­gazdag, remekül instrumentált előjáték kezdetére. Amikor a Szerénáiéhoz ért és Arányi-Turiddu a le­­bocsátott függöny mögött énekelni kezdett, egy kis pauzája akadt, amit arra használt föl, hogy diskrét oldalpillantásokkal szemlét tartott a díszes közön­ség fölött. Majd a karnagyi szék jobboldalán el­helyezett taktusverő botocskák közt keresgélt és egy vékonyabb pálcácskát választott ki magának. Ezt az új, megfelelőbb botot azután jó kedvvel suhog­tatta meg a levegőben, amikor a szerenáta végén következett a zenekari bevágás. Mascagni tegnap is a legteljesebb odaadással vezette a zenekart és a legnagyobb művészettel dolgo­zott ki minden részletet, ámbár a maestrót — mint az előadás után bevallotta — kínos fejfájás gyötörte. Temperamentuma legyőzte a maga baját és elragadta a közönséget. Szenvedő állapotára csak az mutatott, hogy tegnap hamarabb elfáradt és gyakran vette a balkezébe karnagya pálcáját, hogy azalatt a jobbkéz pihenjen. A női kar tegnap kifogástalanabbul működött, mint a szerdai előadáson, ellenben a férfikórus a bevezető részben ingadozott és a húsvéti himnusz kissé hamisan indult. Némely szerepben új énekesek léptek föl, nem éppen előnyére az előadásnak. Kaczér Margit hévvel, sok erővel énekelte Szantuzzát, de a szerep — éppen a legfontosabb, legdrámaibb helyeknél — nem volt nála elég jelentős. Az az aggo­dalom dominálta, hogy el találja vetni az ütemet, ennek következtében ott is, ahol teljes odaadással kellett volna játszani, minduntalan a karmester bot­jára nézett, ami az illúziónak sokat ártott. Igaz, hogy Mascagni ült a karnagyi széken, aki nagyon csinos ember és akit erősen megnézni érdemes, de a karnagyi széknek ilyetén nézegetése a legszen­­vedélyesebb drámai szemrehányások közben hatá­rozottan a színész -­konzervatóriumok vizsgálataira emlékeztetett. Legnagyobb hatása volt tegnap is az intermezzónak, amit még a kellem­etlen­ül disztonáló orgona sem tehetett tönkre. Megismétel­tették, éppen úgy, mint a bordalt. Arányit a Mascagni bűvös botja valóságos Stagnová teszi ebben a jele­netben. Meglássuk, hogy a rendes előadásokon arat-e majd ily kolosszális sikert ezzel a brindizivel ? Mascagnit a függöny legördülése után tizen­nyolcszor hívták a lámpák elé. A maestro végre is csókokat hányt a közönségnek, amire orkánszerű ervivák és i­redem-kiáltások zúgtak mindenfelől. Ki­bővülve, teljesen átizzadva ment az öltözőbe, hogy fekete szalon-öltözékét kényelmes szürke ruhával cserélje föl. A Vidra ballet első felvonását meg­hallgatta, azután a Drechsler-établissement külön szobájába sietett, ahol írók, művészek, a zene­kar több előkelő tagjával együtt várakoztak rá. Ott volt az olasz konzul is, aki híres földijének tegnapelőtt Budapest legfőbb nevezetességeit h­íven megmutogatta. A kedélyes vacsorázó társaságban étvágya és jókedve is megjött. Egy adag nápolyi módra készített makaróni és féltucat sóskifli elfo­gyasztása után a mester annyira fölvidult, hogy a ch­ambre séparéo kis zongorájához ült és felülmúlha­tatlan élanjával eljátszotta a Silvano intermezzóját, majd azt a két bájos apróságot, amit Budapesten komponált: egy elegáns keringőt és egy szerenádot, méltó párját a Turiddu szerenádjának. Vacsora után a maestró kávéházba kívánko­zott, hogy néhány karambol-játszmával fejezze be a fényes estét. Azt kereken kikötötte, hogy csakis olyan kávézó helyiségbe megy, ahol hölgy­zenekarok nincsenek. Elbeszélte azután tragiko­mikus hangsúlyozással, hogy a minap­ véletlenül betévedt egy körúti Hölgyzenekaros kávéházba. Nem elég, hogy a Damen-kapelle rögtön rá­gyújtott a híres interm­ezzóra, hanem a tetejébe más­nap az élelmes kávés nagy betüklje hirdette a lapok figiszterében, hogy a celebre Mascagni ott lumpolt a kávéháziban hajnalig. A társaság a redut-kávéházba tért be, mert ez esik legközelebb a maestró lakásához, az Angol­­királynőhöz. Mascagni több parti karambolt játszott egymás után (az utolsót Ábrányi Emillel két óra táj­­ban)­ és valamennyiben ő maradt a győztes. Ötven­ötven pointjét a legnagyobb virtuozitással csi­nálta meg. Mascagni ma este utazott Bécsbe, ahol novem­ber 8-án hangversenyt ad. Szombaton visszatér Buda­pestre és a magyar közönségtől is hangversenynyel búcsúzik november 14-ikén. Az ország első inasa,­ ­ Sántha Antal utolsó föllépése. Budapest, november 4. Ma lépett föl a nemzeti színpadon utoljára Sán­tha Antal, aki harminchárom évet töltött el a Nemzeti Színház szolgálatában és most nyugalomba vonul. Jakab mestert, egyik legkitűnőbb szerepét, ját­szotta búcsúzóul Moliére klasszikus vígjátékéban, a Fösvény­ben. A pályatársak meghatottan, a közönség szeretettel búcsúzott a kedves és hasznos színésztől, aki mintája volt a szerénységnek és a kötelességtu­­dásnak. Ez az utolsó víg szerepe elszomorított mind­nyájunkat, mert arra gondoltunk, hogy a hit inas, a Nemzeti Szinház kitűnő cselédje, többé soha sem fog megnevezetni bennünket. Társait a halál némította el, ő még friss erőben, a maga szándékából vonul vissza, de az eredmény egy: a pompás komédiának vége és Sántha Antallal többször nem találkozunk Shakespeare és Moliére előszobáiban. A közönség ma ünnepelte Sántha Antalt, aki eddig szerényen elvegyült a Nemzeti Színház jeles együttesében és a viharos tapsokat, a koszorúk tö­megét a Hősöknek és primo amorózoknak engedte át. S miért ne ünnepeltek volna egy klasszikus inast, amikor a mi napjainkban annyi közönséges lakáj ül jubileum­ot ? Miért n­e ünnepeltek volna egy inast, aki egész életében a művészetet szolgálta, szerényen, becsületesen, fürgén, lankadást nem ismerő buz­­gáltfiu­mal? Harminchárom évvel ezelőtt fogadta föl a Nemzeti Színház. Azóta szolgált a közönség teljes megelégedésére. És ezalatt a hosszú idő alatt hűség, pontosság, ügyesség dolgában mintaszerű magavise­letet tanúsított. Belső titkos tanácsos nem lett belőle, de nem le vágyott rá soha, mert megelégedett azzal, hogy Shakespeare és Moliére ő nagyságaiknál (akik a ko­ronás felségeknél is jóval nagyobb urak) belső ko­mornyik lehetett. A mi derék Sánthánk bátran és önérzetesen írathatná föl a névjegyére: Sántha Antal, az ország első inasa** De ne higyje senki, hogy Sántha An­tal mindig ilyen díszes állásban volt. Játszott ő tragikus Hősö­ket is, afféle jambus-ropogtató, vad romantikusokat akik Hegyeket döntenek föl az ideál egy mosolyáért és iszonyú görcsök közt halnak meg a nyolcadik fel­vonás tizenkettedik változásában. Pályafutását ő maga mondta el nekem szelíd, jóizű humorával és ezek a mulatságos stádiumok megérdemlik, hogy följegyezzünk belőlük egyetmást. Furcsa, de igaz: Sántha Tóni évekig játszott kalan­dos rittert és Árpádkori hadvezért, druidát és szere­­csent, szerelmes rablót és római császárt. Literszámra ette a mérget (ennek a kosztnak köszönhette, hogy úgy meggömbölyödött) és gyilkolta magát, tőrrel, bu­zogánynyal, handsárral, pisztolylyal, puskával, konyha­késsel, szóval a hegyesre fent szerszámok minden nemével és a lövésre alkalmas rekvizitumok minden fajával. Egyszer, valami német tragédiában, föl is akasztotta magát rettenetes Liebesgram okából. Sze­rencsére levágták s talán azóta gyógyult ki végképp a szerelemből, mert azóta csak gyöngéd barátságot érzett a szép asszonyok iránt. Pedig a szerelem édes­ szokta mondani érzékenyebb óráiban, amikor a szinipálya romantikus emlékei fölújultak előtte és látta magát karcsún, puffanásos ritterkabátban és kackiás bársony barrelben, amelyről földig érő kócsag­­toll hullámzott alá. Hát bizony évek, hosszú évek sorába került, amíg a mi Sánthánk Teutóniában és Frázisföldön szü­letett tragikai hősökből, holdsugárfaló fenegyerekek­ből odáig emelkedhetett, hogy beállhatott Shakespeare­­hez és Molperehez inasnak. Legyőzhetetlen vágy, erős lelkesedés vitte Sánthát a szinipályára és ő is sok tragikomikus csaló­dáson, sokféle bús és nevetséges viszontagságon ment keresztül, mint akkoriban mindazok, akik színész­­konzervatórium­ híján vándorszínészeten kezdték az isteni Művészetet. A­z ötvenes évek közepén indult ki Sántha An­tal a budai Nap vendéglőből Szuper igazgató „jól szervezett" társulatával. (A Nap azóta lement és nem is jött fel többé. Helyén most a Propeller-szálló ékes­kedik.) Sümegre indult és ott is lépett föl először, természetesen szülői megegyezés nélkül, mert Sántha is, mint a jobb családokból származó színészek nagy része, szökve csapott föl Tália papjának. Szülei azt akar­ A PESTI NAPLÓ kiadóhivatala e h­ónap 6-dikán (szerdán) foglalta el új helyiségeit a Teréz­ körút 23. számú házában.

Next