Pesti Napló, 1896. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1896-01-19 / 18. szám

1ö1f. szám. Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1896. január 19. 17 — A tanár ur merénylete. Zágrábban — mint egy táviratunk utján értesülünk — különös eset tör­tént ma délután. Dr. Quiquerezt, a zágrábi egyetemen a német nyelv magántanárát a minap «kényes termé­szetűi okokból felfüggesztették állásától. Quiquerez ma megjelent Krsnjavi osztályfőnöknél, hogy megkérdezze tőle a felfüggesztés okát. Krsnjavi szemére vetette neki életmódját, mire Quiquerez megsértette az osztályfőnö­köt. Krsnjavi erre behívta a szolgáját és meghagyta neki, hogy távolítsa el Quiquerezt. Quiquerez ezt hall­ván, fogta az asztalon lévő tintatartót és fejéhez vágta az osztályfőnöknek, aki ennek következtében könnyen megsérült. Quiquerezt letartóztatták. Az esetről Zágráb­ban, sokat beszélnek s általában azt tartják, hogy Qui­querez nincsen egészen beszámítható állapotban. — A bölcsességfog tragédiája. Mindenki tudja, hogy a fogak társadalmában mily kínos szerepre van kárhoztatva a bölcsességfog. Ez a sokat emlegetett organikus test, amelyet a keresztény-germán világnézet a legenda varázsával övezett, már születésekor kényte­len küzdeni a létért. Különböző öreg és negyven évi szolgálat után királyi tanácsosi címmel nyugalmazott nápfogak, agilis, fiatal metszőfogak, öntetszelgő hamis fogak, sőt műveltebb körük­ben rugóra járó egész mű­­­fogazatok is nehezítik világrajövetelét; az ember valóban azt hihetné, hogy nemcsak a poéta, hanem a bölcses­­ségfog is a sorsharaggal egy anyaméhből születik. Ért­hető tehát, hogy minden bölcsességfog világrajövetelét különös szimpátiával fogadja a korszellem, amely Bod­nár Zsigmond tanítása szerint most az ideál-realizmus napjait éli s igy a reális fogakat ideális szempontból mérlegeli. Az evolúció törvényének kérlelhetetlen impe­­rativuma alatt cselekszünk tehát, amidőn ma egy neve­zetes bölcsességfogat jegyzünk­ fel a történe­lem érclapjaira: a Jókai Móré ez. Szomorú, de igaz, hogy fájdalmak zavarják a költő álmát. Jó­kai Mórnak hetvenéves korában foga nő, és az ember szinte arra a gondolatra jut, hogy megint csak a koszorús regényíró szokatlan produktivitása van a dologban. A normálembernek, illetőleg a normálsváb­nak negyven éves korában szokott megjönni a bölcses­ségfoga és a kulturnemzetek már ezt a körülményt is rendkívülinek nevezik. Íme most Jókai Mór hetvenegye­­dik esztendejében cselekszi meg ugyanezt és ezzel ismét nagyot művel: megszünteti a bölcsességfog szimbolikus jelentőségét. A hiányzó bölcseségfog ugyanis Jókai Mór­nál bizonyosan nem jelenthetett hiányzó bölcsességfogat éa így egyelőre elveszett e gyakran említett fog köz­­hitelessége. A jogászok és a metafizikusok csak gon­dolkozzanak hát az eseten, de a bölcsességfog már most közhitelesség nélkül fog bolyongani a világegye­temben. — Sutba zuhant fuvaros. Nagy szerencsét­lenség történt a napokban Liptó­ és Turóc megye hatá­rán, az országúton. Árva­ jaszenovai emberek a megvá­lasztott papjukat, Kecsméri Mihályt és bútorait szállí­tották Mosóéról Jaszenovára. Útközben az országúton egy kútnál etettek és itattak. Konecsny Method fuvaros, 38 éves jómódú gazdaember szintén megitatta a mély kutnál a lovait, miközben a síkos jégen megcsúszott s a mély­­kútba zuhant. Társai nyomban észrevették a szerencsétlenséget s kihúzták ugyan, de holtan, mert esés közben a kút oldalán és fenekén betörött a feje. A szerencsétlen fejjel lefelé bukott le. Úgy vitték haza szétroncsolt koponyával. — Földrengés. Szatmár megye északkeleti ré­szén, mint levelezőnk írja, földrengés volt a minap. A földrengés különösen Nagy-Bányán volt erős, ahol 17-ikén hajnalban három óra huszonöt perckor dél­nyugati irányban körülbelül hat másodpercig tartott. Földalatti dübörgés kísérte a rengést, amely az ágy­ban fekvőket erősen fölfelé lökte. Sokan a falhoz is­merődtek. A morai ágyuütegek elvonulásához volt ha­sonló. Máramaros megyében is volt ugyanakkor föld­rengés s erősebb lökéseket Máramaros-Szigeten, Hosszú- Mezőn és Szarvason észleltek. A földrengés után olyan nagy hideg következett be az északkeleti megyékben, hogy sok aprómarha elpusztult. A hőmérő 25 C°-ot mutatott. — Álügynök. Az Első Magyar Gazdasági Gép­gyár egy Várkonyi Géza nevezetű emberre irányozza a figyelmet, aki az országot bejárva különféle cégek és gazdasági gépgyárak számára megrendeléseket vesz föl s egyéb üzelmeket is követ el Utóbbi időben az Első Magyar Gazdasági Gépgyár cégét használja fel ez üzel­­mei gyakorlására és ily módon sikerült is neki, habár csak csekély összegeket (1—2 forintot) jóhiszemű gaz­dáktól kicsikarni. Az Első Magyar Gazdasági Gépgyár intézősége körlevelekben hívta fel a községi elöljárósá­gok figyelmét Várkonyira, aki a­­gépgyárnak még a levélpapírjait és bélyegzőit is utánozza. — Lelketlenség. A tél beállta óta a hatóságok ismét gyakran akadnak a fővárosban zsúfolt lakásokra. Vannak ugyanis lelketlen háztulajdonosok és bérlők, akik egész sereg szegény embert tömnek be szűk és egészségtelen lakásokba. A kerületi elöljáróságok va­lóságos razziát folytatnak az ilyen lakásadók ellen. A IX. kerületi elüljáróság tegnap négy háztulajdonost bír­ságolt meg zsúfolt lakás miatt s kettőt kétszáz-kétszáz, kettőt száz-száz forintra ítélt. — Osztály sorsjegyek. A magyar osztálysors­játéknak február 5-ikén kezdődő húzásához a Budapesti Takarékpénztár és Országos Zálogkölcsön Részvénytár­saság belvárosi fiókosztályában (Koronaherceg­ utca 11. szám­) sorsjegyek nagy választékban kaphatók. Köze­lebbi részletek mai számunk hirdetési rovatában. Szeless Adorján francia fogságban. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, január 18. Bemutatás nélkül talán eszébe se jut az újság­olvasó közönségnek, hogy régi kellemetlen ismerőse az az ember, akiről e sorok hírt mondanak. Amióta áprilist járatott a budapesti rendőrséggel, egy darabig még be­széltek róla az újságok, de aztán végképp elfelejtették. A hatóságok se törődtek vele­ többé, mintha csak tudták volna, hogy a feledés sokkal fájdalma­sabb büntetés neki, mint a legfeketébb börtön. Mert az olyan embernek, aki örökké élő vértanúnak szánta magát, semmi se fájhat úgy, mint az a keserű tapasztalás, hogy már a kortársak, a háládatlan tör­pék is elfelejtették, holott azt várta, hogy a költők dicsőitő dalokat fognak zengeni hőstettéről s meg­emlékezik róla a história is. Ha a rendőri beje­lentő hivatal meg tudná mondani, hogy Klió merre tartózkodik, okvetetlenül elküldötne volna neki az önélet­rajzát «szíves megemlítés végett.» Bizony alaposan megfeledkezett ez a pártos nem­zet az ő szegény bujdosó vértanújáról, aki tavaly, éppen április, elsején, levegőbe akarta röpíteni Budavárában a Hentzi generális szobrát. Szerencse, hogy a francia ha­­­tóságok ráérnek idegen dinamitarcokra is vadászgatni, mert másképp most sem volnánk abban a kellemes helyzetben, hogy tudomást vegyünk róla. Az annemassei rendőrbiztos azonban újra megtette azt a tréfát, hogy a budapesti törvényszék régi kurrense alapján letartóztatta Szeless Adorjánt s elszállásolta a község tömlöcébe, ahol a jó egészségnek örvendő mártír tavaly is töltött már néhány napot. A közös külügyminisztériummal és a bécsi francia nagykövetség­gel táviró útján tudatta ezt a nevezetes fogást a francia kormány, de azóta már maga a fogoly is küldött értesítést családjának és egy budapesti ügyvédnek, akitől azt a szívességet kéri, hogy utazzék el rögtön a Svájc határán levő kis francia faluba s szabadítsa ki őt a rabságból. Nem bizonyos, várjon az­ illető ügyvéd megteszi-e a caiveilséget Egyelőre csak megkérdezte tőle egy telegrammban, hogy beszélhet-e vele, ha csak­ugyan rászánná magát arra a hosszú útra, mert nem szeretne hiába fáradni. A régi ügyvédje, dr. Takács Zoltán, bizonyosan útban volna a szabad Svájc felé, ha időközben őt magát is börtönbe nem hurcoltatja a zsar­noki önkény, amely m­iatt már sikkasztani sem lehet ebben a szegény, leigázott hazában. A letartóztatás híre kellemetlenül lepte meg Sze­­less Adorján budapesti barátait, akik már hetek óta nem kaptak tőle semmi értesítést. Egy Genfben élő magyar kereskedő küldötte nekik ma délután ezt a táviratot:­­ A szomszéd Annemasseból jött hír szerint Sze­less Adorjánt ott ma letartóztatták, Szeless múlt szombat óta tartózkodott Annemasseban. Megelőző­leg Genfben töltött négy napot, érintkezve az itt lakó magyarokkal: Figyelmessy honvédezredessel, Aulich Nándorral, Kossuth Lajos utolsó titkárával és másokkal. Egy genfi nyomdában egy magyar könyvet nyomat s azért időzött itt, bár figyelmez­tették rá, hogy a svájci hatóságok le fogják tartóz­tatni. Szombat óta, a figyelmeztetés után, csak le­vélben érintkezett a nyom­dászszal. Letartóztatásá­nak hirét annemassei házigazdája, Prosper Sechaud vendéglős hozta Figyelmessyhez, Szeless Genfbe Ma­gyarország felöl jött. Haza akart szökni,de a detektí­vek felismerték s újra szöknie kellett, mielőtt csa­ládját láthatta volna. Az itteni magyaroknak muto­gatott vasúti jegye szerint Bécsből jött ide. Ahogy ez a távirat mondja, Szeless Adorján meg­unta a bujdosást s haza akart jönni. Megírta ezt kü­lönben ő maga is a­ feleségének, aki most a külső kerepesi­ uton lakik s varrással keresi meg a családja mindennapi kenyerét. December elején levelet küldött Innsbruckból s abban adta hírül, hogy a karácsonyi ünnepekre hazaérkezik. De néhány nappal később arról értesítette a feleségét, hogy a határról vissza kellett fordulnia, mert észrevette, hogy detektívek járnak a sarkában. A múlt éjszaka telegrammot kapott Szelessné Annemasseból. Az ura üzente neki, hogy: «Távirati választ kérek, vagy jövök.» A szegény asszonyt kétségbe­­ejtette ez a távirat, mert sejtelme sincs róla, hogy mire vár tőle feleletet a férje. Nyilván levélben írt neki valami sürgős kérdést, de ő nem kapta meg azt a levelet. A rendőrséget nem értesítették eddig Szeless Adorján letartóztatásáról s talán még az igazságügy­­minisztériumhoz sem érkezett hivatalos jelentés. Úgy látszik különben, hogy most is kárba­ veszett az anne­massei rendőrbiztos fáradsága, mert a francia hatóságok aligha fogják kiszolgáltatni a budavári merénylőt A ki­rályi Tábla időközben elítélte ugyan sikkasztás mint három havi fogházra s ez az ügy most a Kúrián van, de mivel magánembert károsított meg, nem pedig köz­hivatalt vagy részvénytársaságot, a bűnösök kiszolgál­tatására kötött szerződés immunitást biztosít neki. a Főváros. * Az anyakönyvvezetők fizetése. Több lap­­ közölte a napokban, hogy az anyakönyvvezető elöljárók terhes szolgálatukra való tekintettel a fővároshoz fize­tésemelésért folyamodtak. Ez a hír nem felel meg a valóságnak. A dolog ugyanis úgy áll, hogy az anya­könyvi hivatalok alantas személyzete körében indul meg a mozgalom avégett, hogy a rendkívüli időben, például vasárnap és ünnepnapokon teljesített és gyakran több óráig tartott fáradságos szolgálatokért bizonyos pótlékot kapjanak. Maguk az anyakönyvvezető-elüljárók ilyen pótlékot nem kértek, csak természetszerűleg pártolják az alantasabb közegek mozgalmát és a folyamodványra rávezették a hozzájárulásukat. Ebből eredt az a téves hír, hogy az anyakönyvvezetők, akik szintén teljesítik a rendkívüli szolgálatokat, a maguk számára kértek volna pótlékot. * Megbüntetett orvosok. Prohászka Ferenc IV-ik kerületi elöljáró azt tapasztalta, hogy egyes orvo­sok a törvény ellenére nem jelentik be a ragadós be­tegségeket. Vizsgálatot indított tehát s mindazokat az orvosokat, akik a bejelentéseket elmulasztották, szigo­rúan megbüntette. * Uj városliget. A budakeszi erdőből valószínű­leg uj városliget lesz, amint a kültelki és erdészeti házi bizottságnak flaberlumer tanácsos elnöklete alatt m­a délután tartott tárgyalásából kivehető. A bizottság egy városi képviselőnek a közgyűlésen tett azt az indítvá­nyát tárgyalta, hogy a főváros a budakeszi erdőben a fák­ végatását teljesen szüntesse meg, készíttessen uta­kat, állíttasson padokat, menedékházakat, vendéglőket építsen. A bizottság mindezekre vonatkozólag meghall­gatta ma Hirsch István királyi erdőtanácsost, aki hatá­rozottan azt a véleményt adta, hogy az eddigi üzem­terv föntartása már a közönség érdekében is szükséges. Az előadó bemutatta a jövőben alkalmazandó üzemterv vázlatát. Ez egyrészt arra terjed ki, hogy mi­képp történjék a fák vágatása , értékesítése, más­részt pedig arra, hogy a nagy közönség használa­tára miképp legyen az erdő fokozatosan úgy átalakí­tandó, hogy kellemes üdülőhelyül szolgáljon. Főelv az, hogy a vágás hatvanéves turnusokban történik, tar­vágással és mesterséges felújítással. Évenkint tizenkét nőid kerülne vágásra. A bizottság mindezekhez hozzá­járult s javasolja a tanácsnak, hogy az üzemterv ilyen értelemben való megállapítását fogadja el. Javasolja a bizottság azt is, hogy a budakeszi erdőben kilenc séta­utat és két kocsiutat építsenek, egy harmadikat pedig a, Laszlovszkytól az Istenhegyre. Javasolja, hogy öt menedékházat építsenek s ötszáz padot állítsanak. Út­jelző táblákat szintén készíttetnek, amelyeken a távol­ság időmértéke is rajta legyen. Végre javasolják, hogy a főváros Mária Makknál vendéglőt építtessen. *Uj utcáls. A közmunkatanács a Várhegy nyu­gati oldalán felvezető új utat Palota-ut-nak, az Attila­­körút és a királyi palota közt alakított térséget Palota­­tér-nek nevezte el. Az új utca, amely az Egyház-térről előbb a Várba vezetett föl, a Palota-utca nevet el­veszti és a felső részét, amely a Szarvas-tér felől a Lógody-utcába vezet, a tanács szintén Lógody-utcá­nak­ nevezte el; a Szarvas-tér és Egyház-tér k­özött levő részét pedig (előbb Alsópalota-utca), amely a budai kör­útnak kiegészítő része lett, már előbb Attila-körútnak­ nevezte el. Egyúttal felkérte a tanács a fővárost, hogy az új utcák névtábláit mennél előbb rakassa föl. Színház és zene.­­ * A Nemzeti Színházból. Hétfőn, Molisére Fér­jek iskolája és A képzelt beteg című vígjátéka kerül­nek színre. Az elsőben Csillag Teréz, Vízvári és Mi­hályi­, a másodikban Gabányi, Császár, Dezső, Alszegi Inna, Helvey Laura és Nagy­ Ibolyka játszák a főszere­peket. — Szerdán: Göthe Faustikban a címszerepét Somló, Margitot — P. Márkus Emilia, Mefisztót — Gye­­ness, Márthát — Vizváryné járata. — Január 29-én Shakspere Otellója, kerül színre a címszerepben Szacs­­vayval, Desdemonát — P. Márkus Emilia, Jagot­ Gyeness, Emíliát pedig Paulayné fogja játszani. — Feb­ruár 8-án Kisfaludy Károly emlékére a Csalódásokat adják. Herceg Ferenc új színművének a Honthy házá­nak, első előadását február 14-ére tűzte ki az igazgató­­ság. — Ugyancsak február végén lesz Szomory Dezső Péntek este című dramolettjének a bemutatója is, melylyel a Jeste lánya és az Egyetlen leányok címü vígjátékok kerülnek még színre. — Február havában felelevenítik még Moliére Tudós nők című vígjátékot, Echegaray Nagy Galeottoját és a János királyt.­­ Az V-ik filharmóniai hangverseny. A filharmonikusok V-ik hangversenye a hangversenyévad egyik legkiválóbb művészi eseményének ígérkezik. A hangversenyen Richter János császári és királyi kar­­­­nagy Csajkovszky új szimfóniáját fogja dirigálni. Nagy­hírű hazánkfia holnap érkezik Budapestre, hogy a rend­kívül nehéz zenedarab próbáit megkezdje. A hang­verseny január 22-ikén lesz és műsora a következő: 1. Csajkovszkij Symphonie pathetique (H-moll) először; 2. Dvorak Carneval nyitány (először)­, 3. Wagner Par­sifal élőzenéje; 4. Liszt Z­ s. magyar Rhapsodia. J Telefon-hangverseny. A Telefon Hírmondó holnap délután 4 óra 30 perckor fényes hangversenyt rendez, amelyben közreműködnek: Ábrányiné Wein Margit, Csillag Teréz, Helvey Laura, Killy Klára, Viz­­váriné, Vízvári Mariska, Abonyi Árpád, Ábrányi Emil, Gabányi Árpád, Makai Emil, Németh József, Szabados Béla, Sze­drei­, Lajos, Váradzy Antal, Vértessy Arnold, Vértessy Gyula, Vidor Pál, Vízvári Gyula, Zilahi Gyula.

Next